Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-29 / 75. szám
20 ezren a stadionban fl hadgyakorlat díszszemlével feleződött be A miniszter elismerését fejezte ki Szűknek bizonyult az egri városi stadion csütörtökön délután. Csaknem 20 ezres tömeg gyűlt össze — rengetegen kívül rekedtek —, hogy áz egy héttel ezelőtt behívott tartalékosokat, hozzátartozóikat. ismerőseiket, munkatársaikat visszatértük alkalmával köszöntsék, üdvözöljék. A hadgyakorlat díszszemlével fejeződött be. A hadgyakorlaton részt vett tartalékosok most is „kereszttűz” alatt álltak, a tv- és filmka- merák. meg fotósok és a város lakóinak kíváncsi kereszttüzébe. A pályára felsorakozott ezred előtt Borsodi Gergely őrnagy. hadműveleti főtiszt adta be a jelentést a díszszemlén megjelent magas rangú vendégnek. Oláh István vezérőrnagynak. honvédelmi miniszterhelyettesnek. A díszemelvényen helyet foglaltak a megye, a város párt-, állami és tömegszervezeti vezetői, többek között Tamás }há)szló és Hazai Béla, a megyei pártbizottság titkárai, Biró József, a megyei tanács ' vb-elnöke, Sípos István, a vá- 'rosi pártbizottság első titkára. ár. Lendvai Vilmos, a városi tanács vb-elnöke és Kiss Lajos Lenin-rendes egri veterán. Szabó Géza alezredes, ezredparancsnok üdvözölte az egységeket, majd a Himnusz elhangzása után Molnár György alezredes, a kiegészítő parancsnokság parancsnoka olvasta fel a honvédelmi miniszter 5. számú parancsát: 1; A miniszter elismerését fedezte ki a behívott tartalékos hadhötelezetteknek, akik sikeresen hajtották végre a hadgyakorlat harcászati feladatait Ezután egyperces feszes vigyázzál és néma csenddel emlékeztek Gagarinra, a világ első számú űrhajósára, aki szolgálattétéi közben hősi halált halt. ,.— ■ • Eger lakosságának képviseletében Sípos István emelkedett szólásra. Kiemelte, lrogy a most behívott tartalékosok kiválóan eleget tettek állampolgári kötelezettségeinek, nevezetesen annak, hogy „a haza védelme minden állampolgár szent kötelessége”. Hangsúlyozta, hogy az imperialistáik agresszív törekvései miatt — amelyet bizonyít a vietnami háború és a közel-keleti konfliktus — állandóan erősítenünk kell néphadseregünket és szövetségünket a szocialista államokkal. Szabó Géza alezredes köszönetét mondott a behívott tartalékosok családtagjainak, akik példásan vették tudomásul. hogy a haza érdeke egy kis időre elszólította hozzátartozóikat. Megható és kedves jelenetre került sor ezután: Séf fér Mariann nyolcéves kislány — a többi gyerek nevében is, akiknek édesapját behívták — apukájához intézte szavait, és egy szál virágot küldött nemcsak a saját, hanem minden behívott apukának. És következett a díszszemle: az egységek rendben, feszes vigyázzmenetben vonultak el a dísztribün előtt a közönség tetszése és tapsai közepette B. Gy. ★ Hasonló ünnepségre került sor Verpeléten, ahol a községi párt és tanács díszünnepséget rendezett a harcgyakorlaton eredményesen részt vevő alakulatok katonái tiszteletére. . Ötezer forint nyugdifasoknak Nemrés: megírtuk, milyen ionéban vannak a gyöngyösi Szakmaközi Bizottság keretében működő nyugdíjasok klubjának vezetői. Jó néhány olyan tagja van a klubnak, akiknek a munkaadó üzeme, vállalata időközben megszűnt, vagy nem a környéken, hanem esetleg a fővárosban székel. Mi következik ebből? Az a furcsa helyzet, hogy amikor a legnagyobb szükségük lenne az idős embereknek a gyors segítségre, nem juthatnak hozzá. Vagy csak hosszas levelezgetés, aktaküldözgetés után. Hetek el teltével. Gondoljuk meg, milyen gond származik ebből haláleset alkalmával, amikor a tragédia önmagában is mélyen lesújtja a családot. Megkérdeztük a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának vezető titkárát. Mudriczki Jánost annak idején: tudnak-e saját hatáskörükben segíteni az érintett nyugdíjasokon. Hiszen évi ötezer forint bízta- sításáról lenne szó csupán. A válasz így hangzott: sajnos, nem. Az SZMT is költségvetés alapján működik, nincs olyan tartalékpénzük, amihez nyúlhatnának. Intézkedett viszont a SZOT. A II. 001/14, számú átiratával az SZMT-t megkérte, hogy- a kért ötezer lo- rintot juttassa el a gyöngyösi Szakmaközi Bizottságnak. Ezt a támogatást azoknak a nyugdíjasoknak a segélyezésére használják fel. akiknek az aiapszorvezetők nem található meg helyben. A segítség mindig .jókor érkezik, a gyors segítség kétszeresen .jókor. így történt most is. A gyöngyösi nyugdíjasok klubjának vezetősége örömmel tudatta szerkesztőségünkkel a jó hírt, mi pedig ezúton is nyugtázzuk a SZOT intézkedését. A nagy gondtól megszabadított, hálás nyugdíjasok nevében is. Köszönet érte! (gmf) Külföldi ügyfél érkezik az üzemhez. Üzletkötés. Kcmélhetöleg jó üzlet mind a két tel részére. — Kérem... hogy is mondjam, de nekem van olyan érzésem, ha meg nem sértem önöket, hogy mintha az önök országában tavalyhoz képest esett volna az életszínvonal... — Miből következtet erre, Monsieur? — Hát olyan egyszerű tényből, hogy tavaly, amikor itt jártam, Napóleon-konyakkal kínáltak, délben pazar ebéd, este több fogásos vacsora, pezsgő, cigányzene... Szóval, érti... Most meg valami szerény, ízletes ugyan, de szerény ebéd, fekete, sör, ugyanaz vacsorára... Se konyak, se pezsgő... Miért van ez, ha nem azért, amit én gondolok? — Monsieur, ön téved. Nincs baj az életszínvonallal. csak mint hallotta, új gazdasági mechanizmus van nálunk... — Na és? — Nem az állammal fizettetik mindazt, hanem az üzem zsebéből mindezt... (—ól — Kitart az állítása mellett, Bertaud? — erősködött a polgármester. — Természetesen. — És maga, Philippe? — Uram — dadogta a fiú —, igazat mondtunk. — Csakugyan? — folytatta Courtois úr gúnyosan. — Akkor majd illetékes helyen el fogják magyarázni, hogyan láthattak valamit egy csónakból, amelybe nem szálltak be. ö, istenem, az ember nem gondolhat mindenre! Majd azt is be fogják bizonyítani maguknak, hogy a holttest olyan helyzetben fekszik, hogy nem lehet, értik, egyáltalán nem lehet a folyó közepéről látni. Azután azt is meg kell mondani"!?, mifé'e nyomok azok, amelyeket ott találtam a füvön, s a maguk csónakjától vezetnek Aldig a pontig, ahol többen is ismételten átugrottak az árkon. A két Bertaud lehajtotta a fejét. — Parancsnok — mondta a polgármester úr —, a törvény nevében tartóztassa le ezt a két embert, s akadályozzon meg mindet',nemű érintkezést közöttük. Ü -v Pbihppe mindjárt összeesik. Az öreg korhely csak vállat vont, és azt mondta a fiának: — Na? Te akartad, nem? Aztán míg a ne> mr-snok elvezette a két tolvajt, s emberei őrizete alatt külön-külön bezárta őket, a békebíró és a polgármester visszatért a parkba. — De mindennek ellenére — morogta Courtois úr — nyoma sincs a grófnak... Ki kellett emelni a grófné holttestét. A polgármester elküldött két deszkáért, óvatosan a földre fektették őket, így nem kellett attól félni, hogv a kutatás szempontjából oly értékes nyomoknak bántódá- •suk. esik. Ö, jaj, ez volna a szép. a bájos Trémorel grófné? Ez volna az a nevető arc. az a szép. beszédes szem, az a finom, szellemes száj? Semmi, semmi sem maradt belőle. Egyetlen seb volt az összedagadt, sárral és vérrel bemocskolt arc, homlokáról egy hajcsomóval együtt egy darab bőrt is kitéptek. Ruhái rongyokban lógtak. Tébolyult mámor szállhatta meg a szörnyetegeket, akik megölték szegény asszonyt. Több mint húsz kés- szúrást kapott, bottal, sőt kalapáccsal ütlegelték, összetiporták, hajánál fogva vonszolták!... Görcsbe merevült kezében durva, szürkés rongyda- rabot szorongatott, valószínűleg az egyik gyilkos ruhájából szakította ki. A szegény polgármester érezte, míg ezeket a gyászos megállapításokat tette, s papírra vetette a tényállást jegyzőkönyve számára, hogy lábai megroggyannak, s kénytelen volt a szenvtelen Plantat bácsi karjára támaszkodni. — Vigyük a grófnét a házba — parancsolta a békebíró —, aztán majd megkeressük a gróf holttestét. Az inasnak és az őrsparancsnoknak, aki közben visz- szajött, az udvaron maradt cselédek segítségét kellett kérni. Valamennyi asszony egyszerre tódult a kertbe. Iszonyú zenebona: sikolyok, zokogás, átkozódások. — A nyomorultak: Ilyen derék asszonyt! Ilyen jóságos úrnőt! Most mindenki láthatta, hogy cselédeik rajongtak Trémorel úrért és feleségéért. Éppen lététté’- a grófné holttestét a földszinten, a biliárdasztalra, mikor jelentették a polgármesternek, hogy megérkezett a vizsgálóbíró és egy orvos. — Végre! — suttogta a jó Courtois úr. És halkabban hozzátette: — A legszebb éremnek is van másik oldala. Először életében komolyan átkozta nagyravágyását, és sajnálta, hogv ő az első ember Orcivalban. 3. A corbeili törvényszék vizsgálóbírója akkoriban Antoine Domini úr volt, kiváló tisztviselő, s azóta már magasabb állásba helyezték. Domini úr negyven év körüli, igen jó megjelenésű ember, arca rokonszenvesen sokatmondó, de komoly, túlságosan komoly. Mintha benne öltött volna testet a bíróság néha kissé merev ünnepéivessége. Hivatalának magasztossága annvira áthatotta, hogy neki szentelte életét, a legártatlanabb szórakozást, a leg- t-örvénvosebb élvezeteket is megtagadta magától. Magányosan él, ritkán mutatkozik, kevés barátja van, mert — az ő szavait idézve — nem akarja, hogy az emberi gyengeségek kikezdhessék a bíró szent méltóságát, s kisebbíthessék a neki járó tiszteletet. Ez utóbbi ok miatt nem is nősült meg, bár úgy érezte, hogy a családi életre termett. Mindig és mindenütt bíró, vagyis a vakbuzgóságig meggyőződéses képviselője a világ legfenségesebb eszméjének: az igazságnak. Természete vidám, de kétszer is magára zárja az ajtót, ha nevetni akar. Szellemes, de ha egy tréfás szó, vagy egy mulatságos mondat csúszik ki a száján, biztosak lehetnek benne: penitenciát szab ki magára. A nyomozás első napjától nem alszik többé, és semmi sem drága neki, hogy kideríthesse az igazságot. Mégsem tartják jó vizsgálóbírónak: undorítónak érzi, hogy ravasz fogásokkal harcoljon a vádlott ellen; méltóságán alulinak találja, hogy csapdát állítson egy gazembernek; végül pedig makacs, de az esztelenségig, olykor a képtelenségig makacs, a csillagot is letagadná az égről. Orcival polgármestere és Plantat bácsi visszafordult, hogy a vizsgálóbíró ele siessen. Domini úr komoran köszönt, mintha nem ismerné őket, s eg> hatvan éT- ’-■"•'•ül járó férfit mutatott be nekik, aki vele együtt érkezett — Uraim — mondta —, hadd mutassam be Gendron doktor urat. Plantat bácsi kezet fogott az orvossal, a polgármester úr pedig legkedvesebb szolgálati mosolyát sugározta felé. Ugyanis Gendron doktort igen jól ismerik Corbeil- ban és az egész megyében, sőt, még híres is errefelé, annak ellenére, hogy Párizs tőszomszédságában vagyunk. — Micsoda szerencsétlenség, egy ilyen bűntény, az én községemben! — mondta a vizsgálóbírónak. — Micsoda szégyen! Vége Orcival jó hírének. — De én semmit sem tudok — felelte Domini úr —, azazhogy a csendőr, aki értem jött, nem volt kellőképpen tájékoztatva. Erre Courtois úr hosszasan elbeszélte rövid vizsgálata eredményeit, egyetlen apró részletet sem felejtett ki, különös tekintettel a csodálatra méltó óvintézkedésekre, melyeket szerinte meg kellett tennie. Elmondta, hogyan keltett benne azonnal gyanút Bertaud-ék viselkedése, hogyan kapta ha-vvsá^on őket, és végül, hogyan jutott arra az elhatározásra, hn^ letartóztatja a két embert. — Most pedig — fejezte be — elrendeltem a leggondosabb rvomwkt ,névnek segítségével kétségtelenül megtalálj ok a gróf holttestét. Az egész cselédség, meg öt ember, akit én hívattam ide, tűvé 'eszi a parkot. S ha munkájukat nem koronázza siker, halászok állnak rendelkezésem .'e, akik a folyót fogják átkutatni... (Folytatjuk)
