Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-28 / 74. szám
fl „tiszta” pártmunka helyett M aga a kifejezés, „tiszta** partmunka, rege ebi keletű, de akkor fogalmazódott meg, amikor már arról vitatkoztunk: hogyan is kell majd továbbfejleszteni, tökéletesíteni a pártmunka stílusát, módszereit a gazdaság- irányítás új rendszerében. Ezt azért említem, mert igazságtalan dolog lenne, ha e megfogalmazással a régi irányítási rendszerben végzett pártmunkára az öncélúság bélyegét sütnénk. Az üzemi pártmunka ugyanis akkor sem önmagáért volt, hanem — jóllehet más eszközökkel — az eredményesebb termelőmunkát "olt hivatva segíteni. Nem véletlenül tettük tehát idézőjelbe a tiszta szót* Azt akarjuk kifejezni vele* hogy a mai feladatokhoz, a mai igényekhez mérten válna bizonyos fokig öncélúvá a pártmunka, ha nem tökéletesítenénk, ha nem fejlesztenénk azt tovább az új gazdaságirányítási rendszer kívánta igényeknek megfelelően. Milyen értelemben beszélhetünk mégis „tiszta” pártmunkáról, a múltra vonatkozóan? Olyan értelemben* hogy a régi irányítási rendszerben a pártszervezetek, gyakran figyelmen kívül hagyták a gazdasági tényezőket. Tévedés ne essék: nem a mindennapos operatív jellegű tennivalókat (ezekkel túlontúl is sokat foglalkoztak), hanem azokat, az egész üzem életére, munkájára kiható nagy jelentőségű feladatokat, amelyek tulajdonképpen eldöntötték a termelés sorsát. Ez viszont az esetek többségében nem az ő hibájuk volt, hiszen a gazdasági vezetés önállóságának hiánya, a kezdeményezési lehetőségek gyér volta, a szigorúan előírt mutatók szorították szűk határok közé a párt- szervezetek kezdeményező készségét. Vagyis az ellentmondások nem azért keletkeztek a múltban a gazdasági életben* mert a pártmunka vált korszerűtlenné; ellenkezőleg, a gazdaság irányításának régi rendszere avult el, s vele a pártmunka bizonyos módszerei is. A gazdaságirányítás reformja éppen a párt kezdeményezésére indult meg, s a pártszervezetekben legalább annyi bátor és hozzáértő híve volt a gazdaságirányítás új rendszerének, már a kidolgozása idején, mint a gazdasági vezetők között. M égis, a régi módszerek továbbélése reális veszély. Ezért kell újból és újból, mégha a „tiszta” pártmunka kiélezett megfogalmazásával is, megmutatni a különbséget a régi és az új módszer között Az üzemi pártszervezeteknek ma nem a szakmai hiányosságok, gyengeségek apró megnyilvásulásait kell kutatniuk, hanem az üzem gazdálkodásának egészét érintő kérdéseket Pontosabban: azt a láncszemet kell megtalálniuk, amelyet megragadva, a termelőmunka egészét áttekinthetik, s amelynek révén az egész termelő tevékenységet helyes irányban befolyásolhatják. Alapos helyzetismeretre van tehát szükségük a pártszervezeteknek. Míg a múltban a központilag előírt mutatókból indultak ki és ezek keretén belül kutatták a megvalósítás lehetőségeit, módjait, most a lehetőségek, a maximális igényeket támasztó mutatók kimunkálása magának az üzemnek a feladata. Ez pedig azt jelenti, hogy a pártszervezetek korábbi passzív szerepe, amikor a felülről kapott tervmutatókhoz, gazdasági direktívákhoz csak asszisztálhattak, lényegesen megváltozott. S hogy mennyire mernek és tudnak élni a kínálkozó lehetőségekkel, ebben rendkívül fontos tényező a politikai szemlélet. Korábban a politikai munkának elsősorban azt a célt kellett szolgálnia, hogy hiánytalanul teljesítők a központilag előírt mutatókat, s ez egyet jelentett a népgazdasági érdek érvényesítésével. Most viszont magának az üzemnek kell önállóan beleillesztenie a gyár érdekét a népgazdasági érdekláncolatba; az egyénét az üzemi, a csoportérdek láncolatába. Ehhez pedig nemcsak köz- gazdasági, hanem politikai szemléletmódra is szükség van, hiszen az érdekek nemegyszer összeütközések, ellentmondások útján törnek maguknak utat, s azokat összhangba hozni politikai munka nélkül lehetetlen. Ezért nélkülözhetetlen a politikai munka, amely miközben a tények, a helyzet, a dolgozók javaslatainak ismeretében befolyásolja a gazdasági döntéseket, ezt úgy teszi, hogy közben ismeri, szem előtt tartja a társadalmi szintű érdekeket is, politikai látásmóddal ítél, dönt az üzemi kérdésekben. gazdasági és politikai munka, a gazdasági és politikai hozzáértés igénye tehát szervesen egybefonódik, feltételezi egymást. Ilyen értelemben tehát nincs „tiszta” politikai munka a termelést segítő munkában. A politikai munka már ott kezdődik, amikor az üzemekben kidolgozzák a gazdasági IS terveket, amikor meghatározzák a fejlesztés tárgyát, és folytatódik azzal, hogy a helyesen megállapított célok érdekében, a „tisztán” köz- gazdasági eszközökön túl, politikai eszközökkel is segítik a végrehajtást A pártmunkának a terme, léssel közvetlenül össze nem függő eszközei sem tisztán politikai eszközök, legalábbis az öncélúság értelmében nem. Ez azt jelenti, hogy például a pártoktatás sem szakadhat el a konkrét üzemi gazdasági kérdésektől, még kevésbé, mint a múltban; azt jelenti, hogy az agitáció nem a jobb munkára való általános felhívásokkal mozgósít („termeljünk többet, jobbat”), hanem mindenekelőtt a lehetőségeket mutatja meg, a technikai, közgazdasági feltételekben és az emberekben rejlő többlet- lehetőségeket is. S ismét csak nem olyan módon, hogy „többre vagyunk képesek, elvtársak”, hanem konkrét követelményeket szab, a helyzet alapos ismeretében kézzelfoghatóan mutatja meg, hol, hogyan lehet még többet és jobbat elérni. A gazdasági vezetőkkel való foglalkozás, a pártszervezetek vezetőségi tagjainak, a pártcsoportvezetőknek a segítése sem lehet általános jellegű, hiszen a káderekkel nem önmagukért foglalkozunk, hanem konkrét cél, a munka hatékonyabbá tétele érdekében. De sorra vehetnénk a pártmunka többi területét is. A tanulság ebben foglalható össze: a konkrét helyzet és a lehetőségek teljes ismeretére, bizonyos kérdésekben pedig szinte szociológiai igényű tájékozottságra van szükség ahhoz, hogy a pártmunka feladatait ne általában, hanem konkrétan határozhassuk meg, s a leginkább megfelelő módszereket alkalmazzuk, így lesz igazán hatékony a politikai munka; az általános politikai célok, követelmények így kerülnek emberközelbe, fordítódnak le konkret feladattá az egyszerű munkás számára is. A gazdasági feladatok és politikai feladatok egységének megteremtése, az ebben a szellemben végzett munka — ez tehát a pártszervezetekkel szemben támasztott követelmények lényege. Ha megvan az egység, a harmónia a gazdasági és politikai célok és tevékenység között, akkor a pártmunka sohasem válik öncélúvá és megfordítva: a gazdasági munkának is mindig meglesz a politikai tartalma. Faragó Jenő Megjelent a Béke és Szocializmus márciusi száma Megjelent a Béke és Szocializmus márciusi száma. A folyóirat vezető helyen közli A torinói munkásoké a szó címmel azt az eszmecserét, amelyre a folyóirat prágai szerkesztőségében nemrég került sor, a torinói munkások látogatása alkalmával. A vendégek — az eszmecsere keretében — beszámoltak a torinói munkások helyzetéről, a kommunista párt tevékenységéről. V. Perlő cikke az Egyesült Államok dolgozóinak problémáiról számol be. Foglalkozik az életszínvonal, a munkanélküliség kérdéseivel, a fehér és néger munkások eltérő munkabérével, s elemzi: milyen súlyos a vietnami háború hatása az amerikai dolgozókra. Több cikk foglalkozik a folyóiratban a haladó erők egységének és együttműködésének kérdéseivel. V. Tyerehov a szocializmus és a kapitalizmus gazdasági fejlődésének néhány tendenciáját elemzi és bizonyítja, hogy a szocializmus további tért nyer a két rendszer gazdasági versenyében. A folyóirat megemlékezik Lenin Állam és forradalom című műve megjelenésének 50. évfordulójáról. Gazdagodott az ország StiÄTJlÄ zással gazdagodott az ország. A Borsodi Vegyikombinát kar- bamidiizeme már teljes kapacitással termel, s gyártmányaival importot takarít meg a népgazdaságnak. — Képünk az üzem tornyáról készült. Felo§zkífák n TÖVÁLL-í Ellwiesátotíálk sí műszaki vezetőt Építőipari váltalkoxáiuk csődje után is megkapták a pénzüket a derecskéi, hallat szövetkezeti gazdák Megmenteni egy jó gondolatot” címmel tártuk fel 19S7. november 19-én a mátrabal- lai és mátraderecskei termelőszövetkezetek építőipari társulásnak gondjait, hibáit, alapos vizsgálatot és gyors intézkedést sürgetve. Mondhatnánk: a 24. órában szóltunk, hiszen ez időpontra már nagyon szomorú helyzetet mutatott ennek a szövetkezeti vállalkozásnak a sorsa. Az emberek esetenként nem kapták meg időben fizetésüket, a termelőszövetkezetek s niás építtetők hiába várták, hogy időben elkészüljön a kultúrház, járda vagy istálló. A határidők mindjobban elcsúsztak, s a kevés szállítóeszközzel, anyaggal rendelkező építők mind több sürgetést, szemrehányást kaptak. Jogosan. Mint később bebizonyosodott. kellő anyagi, műszaki felkészültség híján vállaltak több mint tízmilliós értékű munkát, szerteszórva a megyében, közte sok olyat, amiről eleve látni lehetett, hogy ráfizetéses lesz. Ráadásul a Az autócsoda nem Odakanyarodott, hanem cdalebegett az útszél- hez, oly halkan és nesztelenül, mint valami áramvonalas angyal. Olyan volt, mint egy csodálatos spór- kassza, amelyben ugyan pénz nincs, de amely maga megér kétszázezret, így tehát kinek fájna, hogy belül •üres. De nem volt üres. Csemcsegi szállt ki belőle, hanyag könnyedséggel, hátra sem nézve, visszakézböl csapta be az ajtót, ahogy a régi filmek meseautótulajdonosai szokták. — Csemcsegi! Örököltél? — kiáltottam rá irigy megdöbbenéssel, mert igaz, hogy osztályvezető volt egy jól menő üzemben és ezért havi jövedelme is tiszteletreméltónak volt mondható, de ennek a kocsinak legfeljebb a pótkerekéi vehette voltba meg. több havi készletre. * Jficuduí ja: Jllanenlö — Szervusz, Peme- te — intette keserűen Csemcsegi és látni véltem, hogy mind a két szeme tele szalad köny. nyel. Mit kérdeztél az imént? — suttogta. — Gratuláltam a kocsidhoz, és azt kérdeztem. örököltél? — Bn és az öröklés Ugyan. Hol volt nekem szerencsém valaha az életben? Soha. Még hogy örököltem! Lebuktam, fiam. Kirúgtak az állásomból, s még azt sem mondhatom, hogy nem érdemiem meg ... Elkövettem néhány disznó- ságot. megúsztam egy felfüggesztéses börtön- büntetéssel és huss... Már kívül is találtam magam a kapun — borult a váltamra férfias könnyeket hullajtva. — De... de a kocsi... Ez a kocsi... Hát ha nem örököltél és az állásodból is kirúgtak.* a kocsi... akkor az honnan? — hebegtem a tökéletes értetlenségtől. — Ne mondd ... ne mondd ezt a kocsit. Ez a kocsi az én emlékezMost is osztályvezető lehetnél. megbecsült tagja a társadalomnak, olyan ember, akinek a szavára adtak, akinek a szavától féltek, akit irigyeltek... Vigyázz, Csemcsegi! — ezt jelenti nekem ez a kocsi, Demote barátom... — Nézd, Csemcsegi... tetőm. Ha látom, ha benne ülök. akkor mindig a szégyen jut az eszembe ... Nekem ez a kocsi azért van, hogy figyelmeztessen: Csemcsegi, nagyot vétettél... Ha te engem hülyének nézel, ahhoz jogod van, de hogy ennek a kocsinak az ablakából nezz hülyének, azt kikérem magamnak... Mi az, hogy lebuktál, és mi az. hogy emlékeztető... Más ezt megoldja egy papírlapra odafirkan- tott jelmondattal az ágya felett... Hát mitől élsz te? — Miből élek? Hát az élet az? Jó barátaim elintézték, hogy az egykori osztályvezető kapjon eQV kis lángos- sütő gebint. sör- és rövidital-kiméréssel .. £s én most ott állok a pult mögött, én. a volt osztályvezető, mérem a féldecit, a lányost és nézem a járda szélén a kocsit: „Csemcsegi, látod, mivé lettél, hová jutottál!” — húzott elő egy hatalmas zsebkendőt. nagyot trombitált, aztán megkért, hogy bocsássam meg botlását én is. miképpen ő is megbocsát a valaha ellene vetkezőknek, aztán beszállt és tova- szállt. Nem is tudom. milyen volt a kocsi márkája? Van ilyen, hogy Memento? (egri) ■magánépítkezéseknél igen ga- valléros volt e szövetkezeti vállalkozás. Ugyanis az előírtnál olcsóbban készítették el egyikét-rnásikat (ez ügyben a rendőrség és a szakemberek rövidesen beiejezik a vizsgálatot és a „gavallérok” elnyerik méltó büntetésüket.) Sajnos alig van olyan ágazata az építőipari munkának, a pénzügyi fegyelemnek, amelyet meg ne sértettek volna rövid egy évi működésük alatt. Az időközi ellenőrzések sajnos nem tárták fel a való helyzetet és csak az év végén derült ki, hogy a várt egymillió forintos nyereség helyett 2,3 millió veszteséggel zártak. Ezt az összeget a két — termelőszövetkezet tagságának kellett volna kifizetnie, s ezzel mindkét helyen mérleghiánnyal zárták volna az évet. Ez igen hátrányos lett volna további gazdálkodásukra is. A két falu szövetkezeti gazdái érthető felháborodással fogadták e tényeket és hosszú hetekig forrongott, — még ma is forrong — a két község szövetkezeti társadalma. Joggal kérdezik: Mi az igazság? Mi lesz a 2,3 millió veszteség sorsa? Mikor tarthatják meg végre a közgyűlést* ahol részletes tájékoztatást kaphatnak a két szövetkezet építőipari vállalkozásának helyzetéről. Nos, a pillanatnyi helyzet a következő: Az Egri Járási Tanács végrehajtó bizottságának intézkedése nyomán négy vállalat műszaki emberei vizsgálták felül a vállalkozás helyzetét, azt, hogy hol. mennyi anyagot használtak fel, milyen árakkal számoltak, milyen szabálytalanságokat követtek el az építkezéseken és a szövetkezeti vagyon őrzésében. A vizsgálatról teljes képet adó összesítés most készül és egyik fontos dokumentuma lesz a későbbi eljárásnak, hogy felelősségre vonhassák mindazokat, akik ennek a tetemes kárnak előidézői, elősegítő! voltak. A szakemberek javaslata alapján megszüntették e közös építőipari vállalkozást és a még be nem fejezett munkákat szétosztották a két közös gazdaság építőbrigádjai között, A mátraderecskeiekre hárul a bodonyi művelődési ház építése, a füzesabonyi tsz-iro- da, az egerfarmosi iskola és az ottani gazdasági épületek elkészítése. A mátraballaiak- ra, a szentdomonkosi félbemaradt építkezések befejezése és saját istállójuk felépítése vár. Pontosabban... várna, ha lenne kivel befejezni e munkákat, hiszen a derecskéi építőbrigádnál mindössze három kőműves és négy ács maradt, a ballaiaknál is jó húszán „építenek” pillanatnyilag. Vették a kalapjukat a szakemberek. műszaki, irodai dolgozók. A műszaki vezetőt. Kovács Aladárt fegyelmivel elbocsátották, s a többiek is más építőipari vállalatoknál kerestek munkát. Nem lesz könnyű tehát a még múlt évben elvállalt építkezéseket befejezni, bár a felsőbb szervek igyekeznek ebben segíteni, s remélhetőleg más építőipari vállalatok, ktsz-ek is vesznek át ezekből a felmaradott épületekből* hogy időben elkészüljenek. A hét végén — jó egy hónapi késéssel — e két faluban is megtarthatják a zárszámadó közgyűlést. A korábbi tájékozatlanságból eredően mindkét faluban, — de különösen Derecskét, — jó néhányan igyekeznek megnyergvlni a szövetkezeti vállalkozás kudarcát és hangulatkeltő kijelentésekkel, aláírásgyűjtő akciókkal lehetetlenné tenni a vezetőket. Egy bizonyos: a két közös gazdaság tagsága anyagilag nem károsul e szövetkezett vállalkozás csődje miatt, hiszen a veszteséget állami pénzből pótolták. Mindenesetre a közhangulat oktalan felkorbácsolása helyett érdemes lesz majd meghallgatni a tsz-elnökök részletes beszámolóját, a tsz-vállalkozás bukásának okairól, ahelyett, hogy a két falu szövetkezeti gazdái már most felülnének a különböző — sokszor alup nélküli — híreszteléseknek. Kovács Endre 1908. március 28,, csütörtök
