Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
4 Mwüsm ML márcíns 3« vasárnap Kovács András őj filmje tulajdonképpen kétrészes alkotás. Az első rész az a másfél órás, érdekes és izgalmas polémia, amelyet a nézőtér Sötétjéből kísérhetünk figyelemmel. a második pedig pontosan akkor kezdődik, amikor kijövünk a moziból és tovább folytatjuk a film hőseinek vitáját, s latolgatjuk hol és kinek az oldalán az igazság. Kifelé jövet a moziból ba- fáiti társaságban próbáltuk kitapintani. meghatározni azoknak a bizonyos faiaknait a helyét, társadalmi «zükségességét. amelyek mint a filmben — és a valóságban is — meghatározzák cselekvésünk lehetőségeit Vihart és vitát kavart a film bennünk is. A baráti társaságban a szókimondó tartalom, a mondanivaló igenlése mellett többen is kétségbe vonták magát a filmet: hogy egyáltalán elfogadható-e Kovács András alkotása, film-e a Falak? A kérdés megválaszolására nem vállalkozhatom (ki tudja milyen meglepetést tartogat még számunkra ez a lényegében nagyon is fiatal filmművészet?) de két megjegyzés ide kívánkozik. A Tízezer nap méltatásában azt írtam: nem zavart, hogy a rossz hang miatt nem értettem a szöveget, egyáltalában nem hiányzott hiszen a képek önmagukért beszéltek. Nos. a Falakról nem mondhatom él ugyanezt. Ez a történet ez a polémia képi meg. fogalmazása csak a dialógusok értésével együtt tekinthető egésznek. (Épp ezért bosszantó, hogy nem tökéletes a film hangja. vagy a filmszínház hangtechnikája?) A másik megjegyzés: lehet hogy a hagyományos értelmeFALAK / Uj magyar film zés szerint új magyar filmünk nem elég filmszerű, mégis tetszik Kovács András művészete, illúziókat romboló bátorsága, őszintesége, a vita nyílt vállalása. A film- szerűség ugyanis egymagában nem érdem, láttunk már jó- néhánv produkciót, amely bár filmszerű volt a javából, mégsem hatott túl a vetítés ideién. Maga a történet egyszerű, mondhatnám hétköznapi, ami különböző szinten nap mint nap megtörténik, vagy megtörténhet Ambrust a forrófejű mérnököt felfüggesztik állásából, mert a vezérigazgatónak alaposan megmondta a véleményét. A vezér vezetői tekintélyét féltve, fegyelmit indít a szókimondó mérnök ellen de a döntéssel iáró felelősséget senki nem vállalja. A nagy tervező vállalat vezetői a külföldön tartózkodó Benkőt. a főigazgató helyettesét várják haza azzal a nem titkolt reménnyel. hogy majd ő rendet csinál, majd megmondja kinek van igaza. sőt. bizonyára sikerül valamilyen okos kompromisszummal lezárnia ezt a kényes ügyet. Ennyi a kiinduló történet, amely első látásra kevésnek tűnik egy egész estét betöltő játékfilmhez. Mégsem kevés Nem, mert Kovács András csupán váznak tekinti ezt az egyszerű alaphelyzetet és erre rakosgatja logikus rendben, jól megfogalmazott, társadalmi rendünket érintő, az embereket nagyon is érdeklő kérdéseit. Ilyeneket: Hol a megalkuvás hat Ara? 'Meddig terjedhet a tekintélytisztelet? All- nak-e akadályok: ..falak’ de mokratikus fejlődésünk útjában? Szükség van-e valamilyen ellenzékre, a várton, a kormánypárton belül? Ki vállalja a döntés felelősségét? Igaz. a kérdések megválaszolására ez a film nem vállalkozik. A helyes válaszokat csak az elkövetkezendő évek adhatják majd meg kellő biztonsággal. Azt is mondhatnám, a film a nézőknek juttatja a válaszadás jogát. Persze Kovács András törekszik arra. hogy indítást adjon, hogy megtaláljuk a helyes válaszokat. Éppen ezért nagyon világos írói és rendezői alapállása. amely lényegében azt vallja, hogy a gondolkodás és az emberi kapcsolatok új mechanizmusa, fejlődése elölt bár vannak gátló akadályok, „falak’, amelyeket ha szükséges, bátran át kell törni, de ezeket a falakat gyakran csupán a megalkuvó kényelem mutatja oly közelieknek. A valóságban jóval távolabb vannak, s így nagyobb teret hagynak a cselekvésre- Hogy így van. bizonyítja ez a film is. amely kényes témájával s még rázósabb kérdéseivel megszülethetett Lehet, hogy nem minden „ostrom” nélkül, de okosan és bátran csatázva „bevette” a „falakat”. A film nagyszerű szereplőgárdát vonultat fel. Elsősorban Gábor Miklós, Latinovits Zoltán. Bánki Zsuzsa, Men- sáros László, valamint a francia Pilippe March és Bernadette Lafont játéka tetszett Illés György atmoszférát teremtő képei, ötletes vágásai jól szolgálták ezt az újszerű stílust, ezt a másfél órás polémiát Márkusz László Mini „Málló!..." G\förtg\fösö*i Antal Imre a fiatalok között — Személyes vallomás Végre saját zongora legű kérdést is feltenni Antal Imrének. Antal Imre autogramja nélkül senki sem akart hazamenni az ifjúsági klubból. (Foto: Szendrőváry) Ha már Antal Imre Gyöngyösön tartózkodik, össze kellene jönni vele, valamiféle Halló, fiúk halló lányok!-ke- ret alapján. Így gondolkoztak az ifjúsági klub tagjai. — Miért ne? Örömmel! — fogadta el a meghívást Antal Imre. Az időpontban is gyorsan megegyeztek, délután öt órakor ott lesz a Városi Művelődési Ház klubtermében. Az esti hangverseny előtt sor kerülhet a beszélgetésre. * Talán csak a tv-kamerák hiányoztak. A miliő ■ majdnem a megszólalásig hasonlít a „Halló”-ra, a fiatalok arcán a feszes mosoly, fegyelmezett merevségük most is a lámpalázról árulkodik. parancsot, hogy zárják le az erődöt, Latouret vitessen fel a mellvédre gépfegyvereket, te Barbizonnal nem törődsz semmivel, ami belül történik, csak vigyáztok, és ha a corvée a rabokkal tér vissza, akkor lekaszálni őket! Ez még segíthet. — Hilliers és Barbizon elsiettek. Gardone tehetetlen volt. A halálfélelem jegesen nehezedett a szívére. — De hát — mondta végre rekedten —, ha mindent tudtak, miért nem szóltak? Hogy segítséget kérjünk ... Egy hét alatt Timbuktuből itt lehetnek ... szpáhik ... — Azt hiszem — felelte Finley —, ezt a lázadást szándékosan ha"vták így megérni... Van itt néhány emW, aki a Titkos Szolgálattól ezeket a szokotákat jóive*,", megtalálni a Russel-féle átjárót... Hallgattak. Battista tért v'ssza a hevederekkel. Ledobta őket. Nvugodtnak látszott, és márts nvoma'rtó volt, eboey a go’vóval ki- ra'-ott övékét elrendezte. Galamb az utoi'ó nagy hafpr+nttíi csal és Trónná''errel. Termé- szetnoon hor mpUrtt. mintha ártatlanul mviatoznónak. — Tizenhat emVa—o c»4- mítbatunk — mn—di-q ft a--- T3 fq fej. V»r»rftr yp* Kn- yitAnó vt'-art adtunk. _ TT*F ... — W. •y prizzf n,1 ry f plAr-i ffMrij L-o y>rtrr\r yv\*+ nimmr» V # # hnffy TP’t t oVirtf fi gonVmf emit«?* ,.. nem fssr1r<m. ntAn . . . —— o-rf e<-»*■*-> Jfcll f* 1 oi’prp i P» hát ki mer itt vitatkozni két őrülttel? — Ma délután — mondta Troppauer — a corvée már rabokkal tér vissza. Jelt adnak nekik innen az erődből. Pencroft jött be, és merően nézte őket. — Mit suttognak? — mondta kihívóan. — Ide hallgasson, Harrincourt! Legokosabb, ha belátja, hogy kár volt idáig fáradni. Maga megért engem! Nem fontos, hogy más is értse. Kár az ilyen okos emberért Mert most már elkésett a spgdosással. Érti? — Van egy érzésem, Pencroft — felelte vidáman Galamb. — Mi még rövidesen összeverekszünk egymással. Maga nagyon erős és kitűnően bokszol. Mindig örülök, ha ilyen embernek kiverhetem a fogait..: Pencroft gúnyos mosollyal végignézte, azután kiment. — Majd szólj, ha felpofozod — mondta Troppauer Galambnak. — Én is szeretnék néhányat ütni rá. — Még egy utasítást — szólt Galamb Hlavácshoz. — Mi történjék, ha kezdődik itt a hecc? — Kérem... én nem szeretnék ... tanácsot adni — felelte nagy kínban. Mit akarnak tőle? Nem akart ujjat húzni ennyi lázadóval. — A leghelyesebb lenne talán... — nyögte ki végül — a rumöt és alkoholt felhozni... a pincéből... Mert ugyanis a raktárban sok jó ital van ... Galamb felugrott: — Zseniális! _ Remek! R ^ A távolabb ülő katonák r”“* felfigyeltek, ezért kissé halkabban folytatta: — Köszönjük. Nagyszerű ötlet volt. Igen ...a rum! Csak tudnám, minek örül...” — töprengett Hla- vács. Ha lázadás van, és úgyis főbe lőnek mindenkit, legalább berúgnak előbb, ez logikus. De miért zseniális? — Érted? — mondta Galamb Troppauemek, mikor kiértek az udvarra. — Elsőrangú ötlet. Ha itt elkezdődik a hecc, feltörjük a raktárt. Igyák le magukat, akik az erődben vannak, mi viszont nem iszunk rumot... — Esetleg egypár kortyot megkockáztathatunk — vetette közbe a poéta. — Mert ha már... — Nem! Mi józanok maradunk — felelte erélyesen Galamb. Elvált Troppauertől. Négy napja nem látta a leányt. Délben kis cédulát talált a tányérja mellett: „ötkor várom” — csak ennyi állt a papíron. Éppen öt óra volt. Sietett a kantin mögé. Amikor a szobájához ért, az ajtó csendesen kinyílt, Magde várta. Galamb boldogan vigyorgott. Az arab suhanc helyett a fehér bricseszes kísértet fogadta. A szép, szomorú arcú nő, aki énekelt a sivatagban. — Csak rövid ideig lehetünk együtt — mondta Magde Russel. — Ezt sem szabadna megkockáztatni. Galamb elsősorban megcsókolta a kezét. — Nyugodt lehet. Bízzon bennem. — Vigyázzon, mert itt lázadás készül... — Tudok róla — felelte vigyorogva. — Most már elárulom magának, hogy Hla- vács nem cipész, hanem francia őrnagy. Az ő segítségével leverjük a lázadást. Magde félig sírva, félig nevetve fogta meg a fiú kezét: — Az istenért, ne tegyen semmit, maga olyan gyerekes, könnyelmű, meggondolatlan ... (Folytatjuk) — Hogyan telik el egy napod? — Vegyük a múlt hetet. Hangverseny vidéken. Négy fellépés egyetlen napon. Ahogy hazaértem, már vártak rám a filmgyárban. Most egy nagyon érdekes filmben játszom, amely az első világháborút követő időkbe visz vissza, a forradalom napjaiba, Oroszországba. Egy olyan igazi, nagyon pedáns latintanárt kell alakítanom, aki óvakodik a politizálástól. Persze, az események magukkal sodorják. Nekem nagyon tetszik, nagyon szimpatikus figura. Szóval, film, aztán tv, aztán hangverseny, és nagyon boldog vagyok, ha a zongorához leülhetek gyakorolni. — Milyen étrzés az, hogy u zongoraművész Antal Imrét nem lehet elválasztani a népszerű tv-riportertől? — Hmm...! Ravasz kérdés. Eleinte sokan támadtak emiatt. Azt mondták, hogy „lejáratom” a művészetet, olcsó népszerűségre törekszem. Nagyon jól tudom, hogy a hangversenyemre sokan csak azért jönnek el a fiatalok közül, mert „ott lesz az a pasas vagy fej a tv-ből”. De „kénytelenek” ők is meghallgatni Mozartot. Ha csak egy- kettőben fel tudom kelteni az érdeklődést a komoly zene iránt, már elértem a célom. Antal Imre pedig természetesen olyan kötetlen, mint amilyennek a tv-ben látjuk, halljuk. Egyszerre beszél mindenkihez, de úgy. mintha csak másodmagával társalogna. Senki sem érzi feleslegesnek magát Előbb csak a fővárosi fiatal művészek klubja kerül szóba. Azt szeretnék a gyöngyösiek, ha kapcsolatot tudnának teremteni a fiatal művészekkel. Aztán a tv-ifjúsági adásai következnek: jó lenne egy ilyen műsor alkotójával elbeszélgetni, hangzik el a kívánság. Antal Imre készségesen segít. Valaki az órájára néz. Nagyon telik az idő, pedig jó volna néhány személyes jel— Mit csinálsz szabad idődben? — Ha van ilyen, olvasok. Mindent, ami irodalom. A könyvet nagyon szeretem. És la még egy kicsivel több szabad időm van. akkor könyvkötőként tevékenykedem otthon. Igen! Egyszerűen: megtanultam ezt a mesterséget! No. szakvizsgát nem tettem belőle, de nagyon élvezem, ha sikerül egy szép kötést csinálnom. — Sport? Játék? — Nagyon kellene sportolnom, de nincs rá időm. Valamikor rendszeresen úsztam, teniszeztem. Kártyázni is szeretek. Kanasztázni, bridzs- clzselnl. — Mennyi levelet kapsz naponta? — Rengeteget. Mindet elolvasom. de nem tudok valamennyire válaszolni. Van olyan, amelyikre nem is akarok, Igen. lányok is írnak, hát... szóval... minek beszéljek mellé: szerelmes leveleket is. — Nősülés? — Szüleimmel élek együtt. Nagyon jól érzem magam így. Egyelőre... — Sokan úgy gondolják.. Ar.tal Imre mindent megkapott már az élestől: hírnevet, jómódot. Mégis, van-e valami kívánságod még? — Hogyne! Bár már letelt volna a havi 700 forintos C'TP-részlet! Nézzétek. az apám tanár. Egyedül a fizimiskám örököltem tőle. Elképzelhetitek ezek után. mi- lven iómódban élhettünk eddig. Nemróg vettünk bútort, részletre. És végre van saját zongorám. Eddig csak bérelt zeneórán tudtam gyakorolni otthon — Vidám hangulatban mit zongora-n-y? — Könnyűzenét soha. Nem. Komo'van! Soha. — Mulatni, Mozart mellett? — A könnyűzene az más. Nem tudom, hogy csinálom, de így vagyok vele. A riporter Antal Imre mindig másokat va'lat a kamerák előtt, most neki kellett a kérdésekre válaszolnia. Ezt a „szerepet” is sikerrel oldotta meg. kiderült ez a gyöngyösi fiatalok reagálásából. Annyi biztos: emlékezetes egy órát töltöttek el együtt intermezzóként két hangvi seny között. De utána hangvers~rv~n is. G. Molnár Fercne Gardone sápadtan dörzsölje az állát Ez nagyon vigasztalanul hangzott. Finley kiszólt: — Battista! — Mikor belépett az olasz káplár, parancsot adott: — Latouret intézkedjen, hogy négy gép' fegyvert hozzanak fel és húsz hevedert. Az olasz elsietett. — A rabok este megbeszélt fényjelre á corvée-val egyesülnek, behatolnak a helyőr, ségbe és gyorsan elintézik, aki még ellenáll... — Hilliers —, mondta Fin- ,, ley —, menj, légy szíves, adj
