Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
T l#ri* ■ ■« fr I rr I I udositas a jovobol A Jövendőmondás évezredekig éppenséggel Bem tartozott a tudományos fejlődés eszköztárába. Manapság már teljes jogú tudomány, jóllehet módszerei közül hiányoznak a hagyományos jóskellékek. Korunk jóstudományának neve is puritán egyszerűségű, latinosán szakszerű: futurológia. Vázoljuk fel néhány vonással az emberiség fejlődési prognózisait kidolgozó tudomány történelmi hátterét. A hétköznapok sűrűjében élve aligha gondolunk arra, hogy voltaképpen már küszöbön a következő ezredév! Valóban, a ma élő emberek — kortársaink — kétharmada a valószínűség szigorú törvényei szerint megérik az ezredfordulót; a ma épülő házak zürne is áll még a harmadik ezredévben. Mindez tényszerű realitás, hiszen észrevétlenül átléptük már a XX. század befejező harmadának határvonalát. Az emberiségnek tehát a szó legtágabb értelmében fel kell készülnie a jövőre, a következő ezredévre! Fantázia, Verne-utópia, költészet csupán ez a felkészülés? Nos, inkább a költő — József Attila — szigorúan pontos fogalmazásmódja érvényesül itt: az ember „a tudatos jövőbe lát...” A periszkóp, amely bepillantást enged a holnap emberének életbe, nagyon is valóságos, tudományos matematikából készült. Gondoljuk meg mindenekelőtt a következőket: az emberiség kimagasló jelentőségű találmányai már évtizedek óta többnyire névtelen — sőt, már-már személytelen — alkotó kollektívák termékei, pontosabban szólva: a tudomány összmű- ködésének produktumai Elég arra emlékeztetni, hogy nem fűződik személvesen egy- egy feltaláló nevéhez a televízió és az űrrakéta, az elektreonikus számítógép, a magnetofon és a műanyagok széles skálája. Mindez pedig jelzője, kifejezőnek annak, hogy korunkban alapvetően megváltozott a tudományos haladás módszere, más szóval: a zseniális gondolatok, a lángelmék személyes alkotásai lényegében azokon a kijelölt pályákon haladnak, amelyeket az emberiség megérett igényei, a tudománnyal szembeni követelmények támasztanak. Természetesen ez semmivel nem csökkenti az alkotás személyes jellegét, mindössze azt jelenti, hogy nagyjában-egészében a kor választja ki az alkotásra érett gondolatokat és gondolkodókat A futurológia ezen az *’* ösvényen haladva, tehát az emberiség várható igényeit felmérve tapogatja ki a jövő homályának bizonyos, előre sejthető több-kevesebb pontossággal „bemérhető” pontjait. A munka világméretű; tudósok tömeges összeműködésére épül. Különböző tudománvos. technikai prognózisok is készültek már, amelyek idősorokban ábrázoliák a várható nagy felfedezések lövőben pályaívét. Lapozzunk bele néhány ilyen tudományos jósdossziéba. A Komszomolszkaja Pravda két munkatársa nemrég szabálvszerű — tudományos — tudósítást közölt a jövőből: több neves tudóssal beszélgetve megírták a „XXI. század riport”-1át A tudósok egvebek között elmondták, milyennek képzelik egy, a szabad idő eltöltésére épült város életét 2007-ben. Az óriási filmpalota mellett hatalmas park terül el, télikerttel, szórakozóhelyiségek- keL Olvasni lehet itt, vagy a hin' iszékben ábrándozni, esetleg a Moszkvában szokatlan, délszaki növényekkel teli télikertben pihenni. A lakáshiány megszűnése, a városok, falvak szórakoztató intézményei növelik a lakók vándorló kedvét — mondták a tudósok. — Nem fojtogatja többé az embereket az élethosszig tartó változatlanság... Mindez persze ábrándozásnak tűnhet, de mögötte a technikai fejlődés szigorú valósága érződik. Ilyen, tényekre alapozott jövendőmondással rögzítette egy amerjkai vizsgálat is azt a sorrendet, amely szerint a következő, nagy horderejű felfedezéseket hozzávetőleg ilyen időrendben képzelik el: automatikus fordítás 1969—1976; megbízható időjárás-prognózis 1972—1988; mesterséges szervek 1975—1989; gyógyszerek a személyiség megváltoztatására 1980—2000; ellenőrzött termonukleáris reakciók 1980—2000; bányászat a tengerfenéken 1980— 2000; a baktérium- és vírusbetegségek leküzdése 1984— 2000; gyógyszerek az intelligencia fejlesztésére 1984— 2024: intelligens állatok tenyésztése munkavégzésre 2000—; az élettartam növelése ötven évvel 1995—. A z emberiség jövője ter- ** mészetesen nem szűkíthető csupán a tudományos, technikai változások előrejelzésére, jóllehet, anélkül a jövő kutatása nem képzelhető el. Kétségtelen viszont, hogy a technikai változások nyomán roppant jelentőségű társadalmi átalakulással is számolni kell. Elegendő ezzel összefüggésben a termelékenvség rendkívül gyors ütemű emelkedésére, a technológiák alapvető változására, és mindezek nyomán: a foglalkoztatottság, illetve a szabad idő minőségileg új problémáira utalni. Ezzel kapcsolatban is akadnak már bizonyos jóslatok. David A. Morse, a genfi Nemzetközi Munkahivatal igazgatóié, ügy véli, ho«v az ezredforduló táján a fejlett Iparral rendelkező országodban általában 35 jias munkahéttel és legalább évi 4—5 hét szabadsággal lehet számolni. Tegyük hozzá, szovjet szakértők ennél gyorsabb ütemet feltételeznek, és 2000-ig hozzávetőleg heti 20 órás munkaidőt jósolnak. Talán nem is kell részleteiben ábrázolni, miiven feltételek szükségesek ehhez, nemcsak a munkahelyeken, hanem a szabadidő-szférában, a városok újjáalakításában, a szórakoztató, tanuló, pihenő intézmények hálózatának kiépítésével. Az sem kétséges, hogy mindez egész sor új morális és etikai problémát vet maid fel, amelyek megoldása a jövő társadalomtudósaira vár. A futurológia megrajzolta kép azonban enyhén szólva hiányos, ha csupán a roppant dinamikus fejlődés távlataira utalunk, az emberiség előtt halmozódó, rendkívüli méretű problémák jelzése nélkül. Íme a legfontosabb: az élelmiszertermelés és a népszaporodás — az úgynevezett demográfiai robbanás — ijesztő versenyfutása. Szakértői számítások szerint kétezerig a világ népessége megkétszereződik, és ezen belül az iparilag fejlett országok népességének aránya mintegy 20 százalékra mérséklődik, a kevésbé fejletteké pedig 80 százalékra emelkedik. A tudomány és a technika túlzás nélkül drámai kötelezettsége: elhárítani a krónikus éhezést a fejlődő világban! Ám helyesbítsünk mindjárt: ez korántsem szűkíthető a tudományra. Ahhoz ugyanis, hogy az ember teljességgel uralkodjék a természeten, és elegendő létfenntartási eszközt csikarjon ki tőle — előbb a társadalmi viszonyain kell úrrá lennie. V? hogy ezt a változást ^ is érleli immár a jövő, arra korunk társadalmi mozgásiránya, egyebek között a fejlődő világ társadalmi harca a bizonyíték! Tábori András ... semmi okunk nincs, hogy a már hosszú évek óta megszokott és beidegződött magatartásunkat azért változtassuk meg, mert új gazdasági mechanizmust írunk az új naptárban. Sőt! itt a kiváló alkalom, vagy ha még nincs itt. itt lehet majd. ami- kor magatartásunkat izmosítva, fölényes biztonsággal fejleszt- ve és átmenekítve az ómechanizmusból az újba, még jobban gyakorolhassuk azt. aminek gyakorlását mindenkor oly lelkesen végeztük. Saját portánkon, ügyetlenül lépve és orra bukva mást. sőt másokat okolni — a küszöbért. Megszoktuk és megszerettük ezt a módszert, amely kitűnt kétségkivüli kényelmével és ama jó tulajdonságával, hogy a magunk rossz tulajdonságaiért mást. másokat, országos politikát, vagy intézkedést lehetett szidni. Nem mi voltunk ügyetlenek, uram bocsá’. ostobák, hanem az az intézkedés, amelyet ugyan mi valósítottunk volna meg. ha lehetett volna... De hát, uram ... elvtársam... szaktársam és kartársam, lehet egy ilyen intézkedést megvalósítani? Na ugye, hogy nem lehet. Meg vagyok győződve róla, hogy most sem lesz ez másképpen. Mert ki tagadhatja, hogy a mechanizmus helyi végrehajtásában. egy-egy üzem. avagy üzemrész munkájában lehetnek majd hibák, mint ahogy voltak is. máskor is. s mint ahogy amíg üzem és termelés ember és tervezés lesz. esküdni merek rá. hogy hibák is lesznek. Kisebbek, nagyobbak, bosszantóak, vagy kevésbé bosszantóak. Üzem és embere, sőt terméke válogatja! És itt van a nagyszerű, az új alkalom, hogy a nem nagyszerű és nem új. de bevált módszert elő lehessen rángatni, megfelelően széttárt karokkal kissé reménytelenül csüggeteg tekintettel, felfelé intő jelentős fejmozdulattal, mondván: — ... hát mit tehettem, tehettünk volna, elvtársak ...Az új mechanizmus, mintha ... Nem azért mondjuk, a világért sem azért, de ez az új mechanizmus, mintha nálunk nem válna be. Lehet, hogy máshol beválik, majd elválik, de nálunk, ugye... Pedig mi aztán mindent megpróbáltunk, de... És ezzel az ügy el vagyon intézve. Nem a piackutatás volt a hibás, amely rosszul mérte, vagy méri fel az igényeket; nem a termékek minőségével, amelyeket emiatt nem. vagy csak olcsóbban lehetett eladni: nem a termelékenységgel van baj, amely alacsony és a selejttel, amely magas, még csak nem is a fegyelemmel, amely pont olyan laza. mint a norma, amit elfelejtettek az új gépsorra alkalmazni. Nem a vezető hibás, vagy a dolgozók kisebb, avagy nagyobb csoportja... A világért sem! A gazdasági mechanizmus, ott van. kérem, a kutya elásva. Megmondtuk mi azt előre, s most itt van ni. beigazolódott. Kevesebb a bér, kisebb lesz a nyereség, ugrott a prémest... S még nekünk akarják, kérem, bebeszélni, hogy majd az új mechanizmusban... Hát itt van és így van! Ezzel az ügy a lovagiasság szabályai szerint lezáratott, a gazdasági mechanizmus jól megszidatott. a keresztvíz leszedetett róla. de még arról is. aki. vagy akik ezt fönt kitalálták. MÁRCIUS (A név eredetéről) WapWrt évünk harmadik hónapját megnevező március savunk is latin eredetű. A régi naptárakban, oklevelekben még ezt az írásformát találjuk: martius. Ez a régi írás- forma még inkább arról árulkodik, hogy a március hangsor a rómaiak hadistenének. Marsnak a nevéből képzett martius (Marsnak szentelt, Marshoz tartozó) melléknévnek az átvétele A Mars nevét viselő hónap különben a rómaiak naptárában az év első hónapja volt Az sem véletlen, hogy a latin eredetű nevet megpróbálták magyar hangsorokkal helyettesíteni. Ezért olvsahatók a régi naptárakban még a kővetkező elnevezések: Bőjtmás Hava. Tél vége Hava. Tavasz elő Hó, Harmad Hó. Mivel a csillagképek is szerepet játszottak a hónapok megnevfe. zésében, március havát Kos Havának is nevezték. A XVII századi lőcsei kalendárium ezt az elnevezést így okolja meg: „Márciusban, a tavasznak kezdeti havában a Nap a Kosba lépik.” A nyelvújítói buzgalom e hónap elnevezésére még sok más nevet javasolt, de szerencsére ezeket a szavakat a nyelvi közízlés nem szentesítette. Nem szívesen olvasnánk az év harmadik hónapjának megnevezésére ezeket a mesterségesen gyártott, s valóban humorosnak tűnő elnevezéseket: Olvasztó hó, Ol- vanós hó. Eny hó. Langyos hó. Bimbó hó. Egykor, a szlávok régi naptára szerint március elsején ünnepelték az új évet. és ez a nap volt az iskolai év kezdetének időpontja is. Ezzel van kapcsolatban a nv>°var nyelv- területen íev a Mátra a1 iában % szokásos Gergely-járás, a Gergelyezés is. Gergely napján. március 12-én az iskolás gyerekeik járták a házaikat, to. borozták a diákokat, a teátrá- lis megjelenésükkel, zászlókkal. fel bokré tázva járták a falukat, és hagyományos szövegek előadásával invitálták az iskolaköteles gyerekeket iskolába. Különben Gergely napjához több népi hiedelem, s időjárási jóslat is kapcsolódott. Ezt tükrözik a kővetkező szólások, mondások is: Mérges. mint a Gergely-napi idő. Gergely rázza a szakállát. Mindkét szólás arra utal. hogy az idő hidegre fordul, rendszerint havazás indul meg. Régi népdalainkban gyakran szerepelnek a következő nyelvi képletek is: Ger- gő-napi szél, böjti szelek. Ezek is a március 12-i és a március 18-i napok hosszú évszázadokon át megtapasztalt időjárási viszonyaira vonatkoznak. A Sándor, József és Benedek naphoz fűződd népies szólások (pL Sándor, József, Benedek — Hozzák a jó meleget) ez idő tájt tavasziadra forduló időjárásra utalnak. Nem egy népi eredetű szólásunk szemlélet ességével, konkrétságával utal a márciusi időjárásra. Ilyen pl. ez a mondás is: A márciusi József nap után kalapáccsal se lehet visszaverni a füvet a földbe. A március hónap különben a költőd alkotásokban mint az ifjúi hév és a forradalmi merészség jelképe szerepéi, ezért találkozunk oly gyakran ennek a hónapnak a nevével versek, költői alkotások címében is. Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tani a nyelvészen tudományok kandidátusa LESEN (Foto: Kiss Béla) pedig... _ ... Pedig hát nem a mechanizmussal van baj, ami új, hanem azzal a mechanizmussal, ami régi, ami maradt a régiben gondolkodásban, fegyelemben, tervezésben, módszerekben, vagy ami egyszerűen és annyiban régi. hogy — hiba. Amit el lehetett követni az elmúlt évben is. el lehet követni a jövő esztendőben is, igaz, most már zsebbevágóbban, mint annak idején ::. De hát ennek így semmi köze nincs a gazdasági mechanizmus reformjához, ennek így csak ahhoz van köze, hogy mindig könnyebb rajtunk kívül álló okokra hivatkozni a magunk hibái miatt. A középkorban az istenre hivatkoztak, most az új gazdasági mechanizmusra! Kényelmesebb, könnyebb és egyformán nem vezet célra. Mégis az a véleményem, hogy minden okunk megvan rá: változtassuk meg az évek óta megszokott és beidegződött magatartásunkat. Nemcsak azért, mert új mechanizmust írunk a naptárba, hanem elsősorban és alapvetően azért, hogy szokjak meg a régi közmondás bölcs gyakorlatát: söpörjünk — leg. alábbis először — a salát portánk előtt. Ha úgy tetszik, a saját üzemi portánk előtt. Hogy közhely ez? Lehet, sőt biztos. Am nem árt azért néha a közhelyeket is megismételni. MINI TÖPRENGÉSEK Kezében a pohár, — a harmadik. Nem a pohár a harmadik, hanem a benne lévő két deci bor, ami összesen és pontosan hat deci. Mitől van az, hogy ami négy decitől nincs, sőt öt. decitől sincs, az pont a hatodik decitől van... Mert mi ran? Ez van: — ...és akkor lebuktam, kérlek óvatos, de mégis a tőlem megszokott könnyed mozdulattal utánaúsztam a halnak, s aztán zutty... Két üljem a kopoltyú alá... így szoktam kézzel, kérlek, halat fogni... Mitől van ez? Hiszen még úszni sem tud! ★ Megszámlálják a jegesmedvéket. Rendben van. Fejlődő emberi társadalmunk, amely' pontosan megszámolta már, hány atom van egy vízmolakulában, hány proton egy hidrogénatomban, hányadmagával él a földön s mennyi hidrogénbomba kell, hogy e hányadmaga tizedma- gára csökkenjen, nos ennek a társ "da lom vak illik, sőt kell is tudnia, hogy mennyi jegesmedvével rendelkezünk. Igen: eljöhet a kor, amikor fiaink, unokáink kérdőre vonnak. Valahogyan így: — S mondjátok, apáink és anyáink, hány jegesmedvétek volt, mennyit használtatok fel és mennyit adtok át nekünk... — Tudja a nyavalya, amikor még azt sem tudom, hogy pénzem mennyi van... Azt hiszem, semmi — mondta volna eleddig az atya és az anya. Eleddig! De most már nem, megszámoljuk és nehéznek találjuk a jegesmedvéket, s mint ilyen nehéz mackókat, büszkén adjuk át majd a felnövekvő nemzedéknek. Rendben van. De erdei nünükéket sohasem számolunk meg? Nünü! Még a fejünkre olvassa majd ezt az utókor! ★ Szívátültetés. Mély- fagyasztásos tartósítás a beteg ember számára, míg feltalálják betegsége gyógyszerét. Műszív is művese és műmindencsoda. Elixirek, hormonok. Kezdem remélni, hogy közeleg ama idő, amikor kimegyek a temetőbe és ezt olvasom majd egy fejfán, amely alatt leg- jobb barátom nyugszik: — Bendegúz Benedek. Élt 232 évet. Nézem a fejfát, könny futja el a szemem és így sóhajtok majd fel: — Szegény barátom, de fiatalon is haltál meg... Szeretném eme barátom halálát megérni. (gyurkát
