Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

NAGY GYA KOR LAT A gyakorlótéren egy per­cig sem szünetel a munka. A tartalékosok fegyelmezetten és nagy szorgalommal végzik a legnehezebb feladatok telje­sítését is. Arról tesznek bi­zonyítékot, hogy nem felej­tették el a katonai Ismerete­ket, jól tudnak bánni a leg­modernebb fegyverekkel. Primőr • • • ! A tavasz érkezésével mind gyakrabban találkozunk a primőr idegen szóval. Nagyon változatosak azok a nyelvi formák, amelyekben ez a szó, sokszor feleslegesen is szere­pet vállal: primőr saláta, pri­mőr retek, primőr hcfjyma, primőr paprika stb. Még me­részebb és szokatlanabb kap­csolatokban is felbukkan: pri­mőr áru, primőr-szállítmány, primőr termelés, primőrzöld­ség, primőr-üvegház, primőr kertészet stb. Bizonyos szem­pontból megvédhető a példa­tárul felsorakoztlatott sza­vakban a primőr szerepe. Azt azonban már furcsának, sőt egyenesen nevetségesnek tartjuk, hogy a primőr szó másféle nyelvi szerepekbe is betolakodik. Egy vidéki vá­ros ruhaboltjánjak kirakató' ban olvashattuk ezt a hír­adást: „A primőr ruhakol­lekciók (!?) már megérkez­tek.” Valójában azt akarták közölni, hogy a tavaszi kabá­tok, ruhák stb. már kaphatók az üzletben. Hla ilyen esetek­ben nem álljük útját a feles­legesen tolakodó primőr szó­nak, még megérjük, hogy nem tavaszi kabátokban fo­gunk pompázni, hanem pri­mőr kabátokban. A prancia primeur (pri­mőr) szó jelentése újdonság, újság, korai, friss, tavaszi gyümölcs- és zöldségféleség. Ebben a jelentéskörben tölt be szerepet jóformán vala­mennyi európai nyelvben. Vajon erre a nagy nemzet­közi elterjedtségnek örvendő idegen szóra mindig szüksé­günk van-e? Olyan nagymér­tékben nincs rá szükség. Ma akkor is ezt a szót használ­juk, amikor jó magyar szóval is kifejezhető az, amit kénye­lemből csak ezzel az egyetlen primőr szóval nevezünk meg. Nem Is oly régen a korai szó pontosan és egyértelműen azt jelentette, amit ma a pri­mőr idegen szóval fejezünk ki: komi retek, koráé saláta, korai uborka. A primőr ezó felesleges használata miatt a következő jó magyar szavak is háttérbe szorulnak: új, friss, zsenge, tavaszi, korai stb. Mint kereskedelmi műszó, továbbra is jól teljesítheti szerepét. De a mindennapi élet nyelvhasználatában él­jünk inkább a megfelelő ma- gylar megnevezésekkel, s pia­cainkon vásároljuk a korai retket, a korai salátát, a| ko­rai uborkát stb. A régi népköltészeti alko­tásokban a francia eredetű primőr szónak az újság név volt a megfelelője Ezt bizo­nyítja az ősi népi bajhárító varázsmondásmak e két sora is: „Űjság hasamba, beteg­ség pokolba...” Félő, hogy a primőr szó felesleges hasz­nálata folytán, majd igy mó­dosul ez az évszázadok óta kötött szöveg: „Primőr ha­samba, betegség pokolba...!?) Különben tudunk arról is, hogy az európai nyelvekben is nagyon mozgékony ez a szó, s felvetették azt a gon­dolatot is, hogy intézmény©, sen útját kell állni felesle­ges terjedésének Dr. Bakos József tanszékvezető főiskolai tanár ft nyelvészeti tudományok kandidátusa Felső képünkön Takács Ti­bor tartalékos tizedes, aki ci­vilben d Felnémeti Ásvány­bánya gépkezelője, éleslövé­szeten bizonyítja, hogy a ké­zi páncéltörő fegyvernek is kiváló kezelője. Bal oldali képünkön mun­kában látjuk a hídvet őket. Jobbra az aknavetők foglal­kozását láthatjuk Kiss Fe renc tartalékos alhadnagy, a tarnaszentmiklósi gépjavító üllomás termelési osztályve­zetője, a műszerek működésé­nek elvét elevenítteti fel be­osztottjaival: Simon Gyulá­val, a tarnaszentmiklósi gép­javító állomás dolgozójával, és a tarnazsadányi Egyetértés Tsz állattenyésztőjével, Ba­logh Miklóssal. ...hogy az arak megtanultak mozogni, nekünk meg nem irt. ha megtanulunk figyelni: hogy s mint mozognak ciz árak. Hosszú évekig nálunk neveletlenség volt az árak mozgása, nálunk egy jól nevelt ár, ha már egyszer megállapították őkéimét, csak akkor volt méltó a nevéhez, ha Szépen nyug­ton ült. Az ár. Az áru az nem ült nyugton. Áru az gyakran nem volt. Volt helyette hiánycikk. Az aztán mozgott pult alól diszkréten a zsebbe, protekción keresztül az ügyes boltos­hoz és az újságok kritikai megjegyzéseket tartalmazó hasáb­jairól a — papírkosárba. De az árak nem mozogtak. Illetlenség lett volna. Az áruk azonban mozogtak: ami ma kapható áru volt, az holnap hiánycikk áru lett, természetesen változatlan áron, $ ami ma hiánycikk volt, az holnap kapható áru lett, természetesen — különösen az utóbbi időben — már megváltozott áron. Ennek kezdünk most véget vetni. Nem könnyű, az biz­tos, hiszen vannak árak, melyek továbbra sem mozoghatnak, mert ha mozognának akkor az már nem illetlenség lenne, ha­nem sértés az alapvető fogyasztási szükségletekkel szemben: aztán vannak olyat*: árak. amelyeknek liftje csak az elsőtől a harmadikig mozoghat és végül, amelyeket nem az „árhiva­tal’” szab meg, h,anem a tisztelt vevő a piacon, a kereslet és kínálat törvénye alapján. Az elsőre! nincs bajunk és biztosan nem is lesz, a máso­dikat meg kell szoknunk, a harmadikat meg kell tanulnunk, mint fiatalasszony a piacon: ott vegyünk és úgy keressünk, ahol és ahogyan a legolcsóbb. Eddig és ebben még semmi ör­döngösség nincs. Mert mindenki — azazhogy csak a nők — észrevehette, hogy például a i—500 forinttal megdrágult jersey ruhák után nem nagyon rohangálnak az emberek, ma­rad is felesen belőle a raktáron. Vagy olcsóbb lesz, vagy nem kell. De miután az iparnak és a kereskedelemnek a jersey ruhákból is jólesne bevételhez jutnia, minden bizonnyal lesz az még olcsóbb is. Egy dolog azonban töprengésre adhat okot: a csomago­lás. Az áruk csomagolása. A szép csomagolás, vagy a m á $ csomagolás, amely után más lesz az ár is, természetesen nem alacsonyabb, hanem magasabb. Avagy a név, a más név. amely ugyan régi gazdát, akarom mondani régi árut takar Csak a keresztelőt a fogyasztó zsebéből óhajtják megfizet­tetni. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: nem szívesebben fiz'tünk néhány forinttal többet egy olyan áruért, ami van, mint kevesebbet olyanért, ami nincs? De tegyük a szívünket a kezünkbe, akkor se értenénk meg, hogy miért kell nor­mális kereslet és kínálat közben egyik napról a másikra töb­bet fizetnünk csak azért, mert valamelyik gyár „keresztelőt” tartott. A nyereséget ne az én zsebemből fizessék, hanem az ő munkájuk elismerése nyomán az én tudatos vásárlásomból' Ebbéli azt hiszem, nincs is vita. Az ám — mondhatná valaki és mondja is, nem is egy dafaki —, de hol a biztosíték, hogy nem így lesz? Láttunk már karón varjút, miközben észre sem vette, hogy megdrá­gult alatta a karó! Nos, az világos, hogy egyetlen ár sem lehet örök életű. Ami ma 100 forintba kerül, az holnap kerülhet 98 forintba,, de ha valóban új formában és új tartalomban kerül, az igé­nyeknek megfelelően, a piacra, kerülhet éppen 102 forintba is. Azt is tudni lehet és kell is, hogy az árváltozás nem ár­drágulás, — de ne bonyolódjunk most itt bele az árképzés szakembert kívánó mechanizmusába. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy ne érje károsodás a ház elejét, az indo­kolatlan, a vevő becsapására építő árváltozások révén azt, aki bemegy a boltba, — nos, a lényeg az, hogy ezt nem­csak lehet biztosítani, de biztosítják is. És most szántszán­dékkal nem óhajtok az állami rendeletekre építeni és hi­vatkozni. Sokkal inkább magunkra! A mi szavunkra. Szervezett formában magunk alatt értve a szakszervezetet, amely rendszeresen végez vizsgálatokat az esetleges árfur- fangok ellen, a népi ellenőrzést értve alatt, apnely a bejelen­tésektől függetlenül is megvizsgálta már és megvizsgálja még a kereskedelmi forgalmat, a sajtó, a rádió, a televízió nyilvánosságát, a párt szerveinek ellenőrző tevékenységéi értve mindezek alatt. Meg kell tanulnunk „bánni” az árakkal, de meg kell ta­nulnunk még egy döntő dolgot: ha vtfamit sehogy sem vesz be a gyomrunk, mert érezzük, hogy ez nem a mechanizmus, hanem csak az atnnak subája alatti ügyeskedés, nyissuk ki a szánk, szóljunk, mert van kiknek, van hol és főleg, ha igaz is, amit igaznak véltünk, van miért is szólni, méghozzá or­voslását. A mozgó árak meg csaf< mozogjanak, a tisztes keretek között, lehetőleg úgy, hogy nekünk, vásárlóknak jó legyen. Mert végtére is mi vagyunk az áruért és nem az áru értünk; értünk, akik vannak, azok az áruk, amelyek most már szintén vannak. (Kiss Béla felvételei) V'VWv'\A^UA/WWWWWVA. — Értekezleten vol­tam — suttogtam hal­kan Ádámnénak, akit az a nagyon jó úristen az én megkérdezésem nélkül mellém terem­tett a Paradicsomban, amely attól a perctől kezdve megszűnt Pa­radicsom lenni. Később ki is űztek onnan min­ket, esküszöm, miatta. — Értekezleten? — mondta ez a kései Évál­ja a korai korok Évá­jának, olyan hangsúly- lyal, amivel legfeljebb egy araszos kis kígyó­val lehet beszélni, de egy tízaraszos férfivel már nem. — Igenis, értekezle­ten — mondtam daco­san, mert sohasem sze­rettem. ha kétségbe vonják a szavaimat, amikor hazudok. — Tegnap is érte­kezleten voltál — je­lentette ki nejem oly egykedvű hangon, amely a gyanútlan kí­vülállókat félrevezet­heti, de engem, akit kemény férji évek ed­Ha egy asszony haragszik zettek a női hangsú­lyok váratlan vihará­ban, engem semmikép­pen sem. — Azt én nem mond. tam. hogy tegnap ér­tekezleten voltam, teg­nap nem voltam érte­kezleten, de ma igenis értekezleten voltam, és kikérem magamnak, hogy kétségbe vonjad a szavaimat, nem ezt érdemiem tőled, aki éjt nappallá téve... . * — ... értekezleten van értem — fejezte be a mondatot, hogy lélegzethez juthasson. Nem én, ő! Lélegzet­hez is, de szóhoz ja. Eszembe juttatta, hogy annak dején volt képem nekem azt ha­zudni, amikor egyszer későn mentem haza, hogy sürgős harcolni- valóm volt * termophy. lei szorosban, ö ak­kor nem szólt. Tudta, hogy mi egy asszony sorsa, s ez természete­sen a megértés és a megbocsátás. Tudta, hogy Aristamosszaí a hetéráknáil voltam és egy frászt harcoltam én a perzsákkal. egy ilyen nyiszlett alak még a legszorosabb szoros­ban is lötyögne, de tu­domásul vette, egy szót sem szólt. És akkor sem szólt egy szót sem, amikor én őt kis pipimnek és ő ezért cserébe Kis Pi- pinnek becézett, s én ennek ellenére holmi mórokkal mentem el csatázni. Tudja ő jól, hogy milyen jó a mó­ri ezerjó, mert az volt ezer, de nem a mór, akikkel én csatáztam. De hallgatott, mert egy asszony élete olyan. hogy tudnia kell hallgatni, illetőleg tud­nia kell, hogy mikor kell hallgatnia. Elismerhetem — mondta —, hogy egyet­len Corvinát sem vá­gott a. fejemhez, amikor olyanokat meséltem, miszerint azért kell so­kat éjszakáznom, mert a Corvinák, ugye... Tudta ő jól, hogy van képem nekem még szó­játékot is játszani, csak hogy félrevezes­sem. De nem szólt, mert humanista mű­veltsége nem engedte meg, hogy elmondja azt. amit el szeretett volna mondani-... — De hát, most mit akarsz ilyen ósdi dol­gokkal? ... A középkor volt az szívem — pró­báltam leszerelni, de oly mély lélegzetet vett, hogy tudtam, en­gednem kell szólni, mert ennyi levegőtől vagy megfullad egy asszony, vagy beszél. Beszélt! — Középkori, őzt mondod, mi? Újabbat is tudok mondani! Med­dig voltál a Santa Ma­rián, mi? — Pssz... — még meghallja a gyerek! — Semmi pssz... en­gem ne ints le... Ha visszagondolok, hogy mit kellett melletted kiállnom házasságunk alatt, nem is tudom, hogy bírtam ki... Min­dig hazudtál valamit, de legalább mindig olyat, hogyha dühös is voltam, legalább el kel. lett ismernem, hazudni azt tudsz... Csak egy­szer gyanakodtam, amikor megint va­lami szorossal jöt­tél... a Magellánnal. ha jól emlékszem... ekkor gyanakodtam, hogy mintha egy szo­rost már hallottam volna ...És most haza­jössz nekem, dől belő­led a bor szag, s azt ha- zudod nekem, hogy ér­tekezleten voltál... Már hazudni sem tudsz. Megöregedtél. Én meg unom a buta kis hazugságaidat — fejezte be rövidre sza­bott történelmi visz- szapillantását házas­életünk buktatóit ille­tően és, mint Maria Antoinette, úgy vonult át a másik szobába —e szenvedni Ma Povácsaival és Galagonyával voltam, ittunk, meg kártyáz­tunk egy kicsit és ezért nagyon elszaladt az idő. Magabiztos léptek­kel vonultam haza és ajtót nyitó asszonyom­nak csak ennyit mond­tam: — Orion..; — Mi az. hogy Orion? _ — Őrjárat a világ­űrben ... Én vagyok a parancsnok. Hol a va­csora? És ő máris csendben, serényen tálalni kez­dett. Az ő hős, még igenis fiatal férje meg- éheztetett ilyen hosszú úton. Holnap az Autark­tiszról jövök haza (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents