Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-24 / 71. szám
A pulton belül, ahol az Halos szekrény miatt olyan szabott a mozgás, fiatal nő. Szemöldöke fekete festékkel ferde ívben kihúzott, kontyba formált szőke haja a neonok fényében enyhén vöröses árnyalatú, homloka felett keskeny szalaggá hajtogatott lila kendő fogja át. Kilép a pult mögül, s a falat körben övező polcokról összeszedi az üres poharakat. A levegőben dohányfüst és italok keveredett szaga. A helyiség tele sörivóval, pálinkázókkal, fröcesözőkkei. Mind a fiatal nőt figyelik, feszes formáit, a lábát, a mellét. Körülfalják a mohó, vetkőztető férfi tekintetek. Nagyon olcsó kis kocsma; lecsúszott egzisztenciák és kisemberek látogatják, sofő- rök, cipészek, építőipari segédmunkások, piacozó falusiak, egy nyugdíjas borbély, akinek már annyira reszket a keze, hogy csak söröspohárból tudja a féldecit meginni. Naponta betér egy csu- lya-kalapos, nyűtt kabátos öreg is, fűrcfcz a vállán, balta a karján — még nem tar lálkoztam olyannal, aki dolgozni is látta volna — szódára vált blokkot, mikor eléje teszik, nem nyúl érte, csak később, amikor már több embert kiszolgálnak, kezd káromkodni, hogy ő igenis két deci bort kért Sokan várnak a pult előtt is* merik jól az öreg módszerét de nem vitatkoznak vele, megkapja a borát, elégedetten morogva félrehúzódik, csendben elszopogatja, s indul egy másik kocsmába, ahol a jelenetet újra eljátssza» Kezek lebegnék a bádogpult felett Kezek}t. kezek... A fiatal nő, ott a pult mögött, ezeket figyeli. A kezek nem hasonlítanak egymásra. Vannak puffadtak és csontos- soványak. az erek kidagadt hieroglifáival. Hosszúak, rövidek, amelyek álmában lemeztelenítik. Undok karok, amelyek érintése felkavarja a gyomrát, s égeti, mint a családcsípés. Kezek reszketnek, lebegnek a pult felett Kezek}», kiesek. Az első kéz Helykén babrált a pult bádogszegélyén. Keze fején tetovált rombusz, közepében cifra „P” betű. Neveletlen tacskók rajzolnak ilyet a járdákra, házfalakra. Furcsa csodálkozással emelte szemét az arcra, s aztán újra a kék tintás rajzot nézte. A tetovált röhögött és oldalba vágta a társát Az is röhögött — Nézd, hogy skubizza.. d Én az élő dolgokat szeretem inkább. Ez itt csak emlékeztető, kicsi...! Mintha a hangja is tetovált lett volna» A fiatal nő poharába öntötte az italt, s a poharat elébe tette. A tetovált hódítóén mosolygott és hirtelen elmarkolta a kezét. Undorodott... Tizenhat éves korában történt. Apja már nem élt, anyja is betegeskedett. Egy vegyesboltja, még kocsmája volt a falunak, s őt a vegyesboltba vették fel, kevés fizetést kapott. A kocsáros, B„ középkorú férfi volt, gyakran átjött a boltba, hívta, csábította, hogyja ott a „sza- tócsságot”, bizony isten, Ígéri, nála a- háromszorosát megkeresi annak a pénznek, amit a boltban kap. Engedett a sok csábítgatásnak, s a vegyesboltot felcserélte a kocsmával. Semmivel sem volt Kezek a bádogpult felett... nehezebb a munka és a pénz jóval több. Idegesítette fárasztotta a részeg dorbézolás, de cseppet sem félt a bi- zalmaskodóktól, mert B. mindig megvédte, nemegyszer alaposan nyakon teremtette a szemtelenkedőket. Egyik nap, amikor a déli zárás előtt megfogyatkoztak a kocsmai vendégek. B, arra kérte a fiatal leányt, menjen le a pincébe, töltse fel az üres üvegeket, legyen tartalék a délutáni ostromra. A pincében csend volt, nehezen szokta meg szeme a halvány köröcskében pislogó villanyfényt Két üveget már teletöltött, s töltötte a harmadikat is. Ekkor egy utolsó lépés dobbanását hallotta a háta mögül. Nem volt arra sem ideje, hogy megforduljon. B. keze durván markolt... Elszaladt... és az úton egész hazáig sírt B. keze is tetovált volt Második kéz Egy reszkető öregúr állt a pult elé. Kis fehér csomagot szorongatott a hóna alatt Sört kért. Kicsapolta az italt várt, amíg lejjebb szál a babja, s akkor újra csapolt a pohárba. Ráncos, kiaszott kéé nyúlt a pohárért Alulról fogta meg a poharat s hozzá markolta^ a fiatal nő kezét is. A nő az öregúrra nézett. Az öregúr apró szemei csillogtak az arc ránegödreiben» Nyirkos, hideg volt a keze. Egyszer, kisgyermek korában kint játszott házuk előtt az árokparton. Sütött a nap, s ő a fűszálakat csipegette, leguggolva. Nem vette észre, fiúk lopóztak a háta mögé, s valamit tettek a nyakába. Az a valami hideg volt és nyálkás, sikamlós. Felemelkedett, s megnézte, mi csüng a nya- . kában. Egy agyonvert sikló volt, szétroncsolt fejéből ru háj ára cseppent a vér;»} Ez az emlék most visszatért . j, Merevvé torzult az arca. — Bocsánat.». hebegte az öregúr ijedten. — Szégyellje magát. Vén, fonnyadt kecske! — mondta bosszúsan a fiatal nő, s a vízsugár alá tartotta a kezét, hogy a nyirkos érintést lemossa. Harmadik kéz A bádogpulton elfogytak a poharak s, a fiatal nő hiába kérte, hogy szedje össze valaki az üreseket, senki nem mozdult. Várták, lépjen ki a pult mögül. Újra érezte a fal- dosó, vetkőztető tekinteteket. A pult szélénél fiatalembereik álldogáltak. Rumot és konyakot ittak. — Legyenek szívesek — kérte a közömbös arccal álldogálókat a fiatal nő, de azok úgy tettek, mintha nem is hallották volna, amit mondott. Közéjük lépett, erre megmozdultak. de csak annyi utat engedve, hogy a teste súrolja őket Érezte, hogy egy kéz a derekára tapad, s csúszik lejjebb-lejjebb. Élesen csattant a pofon, s az egyik fiatalember kezéből földre hullott a pohár. — pofon jogos — mondta vigyorogva, kezével az ütés helyét simogatta. — De a konyak, hölgyem..; Gyerünk, öntsön újat! — Távozzanak, mert rendőrt hívok. Mintha erre a szóra várt volna, belépett az ivóba egy rendőr, körüljártatta tekintetét az arcokon. A konyakos fiatalember és társai megálltak az ajtóban. Mindnyájan a fiatal csaposnőt nézték. Fenyegetés volt a tekintetükben. Még találkozunk ... Negyedik kéz Még jó óra a zárásig. Hosszú, szőrös mancs nyúlt át a pult fölött és belecsípett a fiatal nő arcába. A mozdulat megmérgezte a környező levegőt is. A szőrös mancsú hehheg- ve, kéjes bugyborgással röhögött. Kék alkohol-lángocskák villantak düllöngélve jobbra- balra. Ötödik kéz Lassan közeledett a zárás ideje..» A pultot ostromolták a szomjasok hullámai. A fiatal nő fürgén, de különösebb sietség nélkül töltögette a poharakat, csapolta a sört. Kezek .; kezek egymás után. Amikor a szomjas hullámok elcsendesedtek egy férfi állt meg a pult előtt. — Pohár sört kérek — mondta csendesen. — Tessék blokkot váltani a pénztárnál — mondta a fiatal nő, s csak felületes pillantást vetett a férfira. — Megkérném önt, hogy váltson. A pénzt itt találja a felső zsebemben. — Hogyan ...? — nézett csodálkozva a fiatal nő a pult mögül, s akkor nézte meg jobban a férfit. Arca csúnya forradásos volt, tele vörös sebhelyekkel. Felsőteste csonkán mozdult. A fiatal nő enyhe szédülést érzett. Meg kell kapaszkodnia a pult szegélyében, hogy hátra ne essen. Az ötödik kéznek nem volt keze! Nagyon olcsó kis kocsma, a város forgalmas pontján, Negyedrangú. Van neve is, de én inkább csak úgy nevezem; „Vakegér”. Lecsúszott egzisztenciák, vékonypénzű emberek látogatják, sofőrök, cipészek, segédmunkások, piacozó falusiak, egy fűrészes- baltás korhely, egy nyugdíjas borbély, akinek már annyira reszket a keze, hogy a féldecit is csak söröspohárból tudja meginni. A pult mögött csinos fiatal nő. Könnyű alakját részegnek bámulják naponta. Körülfal- ják mohó és vetkőztető tekintetek. Ö a kezekre figyel. A kezek nem egyformák. Az a hasonlatos bennük, hogy mind őszinték. Emberi jellemekről árulkodnak — a pult felett. Pataky Dezső Injekciózzák Űjabb múmiával gazdagodott e a múmia knnnrcfliát Szépművészeti Múzeum gyűjtemé- B múmia Ituporsoiai nye Nemrégiben egy zirci magán. gyűjtő hagyatékából díszes múmiakoporsó került a mű- zeuni tulajdonába. Az időszámítás előtti első évszázadból származó felső-egyiptomi 'múmiakoporsó női holttestet rejt. Képünkön: A restaurátor injekcióval erősíti a múmiakoporsó korhadt fáját. Egy kis vitaminm ér leg A híradások szerint az j,A2’-es lassan takaródét fúj, múlóban az influenzajárvány, amely ellen védekezett mindenki, ahogyan tudott. A patikaszereken kívül legtöbben a külföldi és a hazai ' eredetű vitaminokkal próbálták elejét venni az „A 2”-es támadásnak. Januárban például 2000 tonna citrom fogyott, a rövi- debb februárban még ennél is több. A narancs nem volt ilyen kelendő. Februárban a tavalyihoz képest. — : amikor lehetett kapni —, naponta átlag- 30 százalékkal több citromot hoztak forgalomba, mégis kevés volt. A járvány ideién a vitaminok arzenáljában ismét felfedezték a kevésbé „előkelő”, de a külföldiekkel vetekedő hazai vitamin-forrásokat A Herbaria adatai szerint az elmúlt egy hónapban kétszeressére nőtt például a esi pkeszorp-fcrgalomt. A Magyar Cirkusz Vállalat vízilovat vásárolt az Állat- kerttől. A víziló kétesztendös, tízmázsás, s nehezen idomítható rokonaival ellentétben tanulékonynak bizonyult, * az egyik legnagyobb magyar utazócirkusz nemzetközi műsorában lép porondra. M i (MTI foto — Szebelédy) [g Nem szeretném, ha nagy képűnek tartanának, de beszélnem ■kell* közéleti szereplésemről is. Legutóbb ugyanis közfelkiáltással, — mint annak idején Mátyást a Duna jegén — tanácstaggá választották. Nem a Duna jegén, hanem a gangon. De egyha ngúan..: Azért helyezték belém a bizalmukat, mert én mindent el tudok intézni.„ Hát ebben van vala- mi. És eme irigyelt képesség titka sem ördön- gős. Ma ugyebár majdnem mindenkinek van már tévéje, iqy mindnyájan a szerelő kezében vannak. Ha jön egy jó focimeccs, vagy az Angyal, úgy esengenek a kegyeimért, mintha én lennék a király... Így a mamának mindig van vesepecsenye és belsőség. Mert ha én belépek a henteshez, Rehák úr, a csodálatos húsok dörzsölt mestere, máris elindul a hátsó kis raktár felé. Amikor a szomszéd házban lakó Kardos néni gyengélkedett, tőlem kapott borjúhúst. Mert Rehák úr, a hentes, szabad idejében nem mozdul a tévé elől. Kardos úr a Bizományiban dolgozik és mindig szól. ha ixilami jó cuccot kapnak. Ke- menes kartárs a telefonomat intézte el. Lakik a házunkban egy orvos. Két éve igényli a telefont. Szilveszter este elromlott Kemenes kártárs tévéje. Megcsináltam neki. Egy fettétellel: ha az orvos is megkapja a telefont. Két héten belül megkapta. Azóta nem győz hálálkodni. De miután én makkegészséges vagyok, másokat ajánlok be hozzá. így legutóbb Köves bácsit, akinek évek óta húzódik a rokkantsági nyugdíja. Az orvos egy hét alatt elintézte. A téli olimpiának köszönhetem. hogy kiesetfwfaaxck / Egy te ve-SS erelő naplójából réliék a házunk elöregedett gázvezetékeit. A szovjet—csehszlovák jégkorong-mérkőzés második harmadában romlott el a Gázművek egyik főtiszviselőjé nek masinája. Mire a gép elkészült, az ígéretét is bírtam. Persze, ígéreteket az elődeim is kaptak, de most be is váltotta. Hiába jön a nyári olimpia... Miután egy tanácsi tisztviselő Philips gyártmányú magnójába szereztem egit csövet, játszi könnyedséggel elhelyeztem a körzetemből egy rászorult nénikét a szociális otthonban. Kovács bácsinak kibuliztam egy alig kapható külföldi gyógyszert... Nem akarok felvágni de a tanácstagi fogadóórámon sorba állnak a panaszosok. Mint valami zarándokhelyre, már a szomszédos körzetekből is hozzám járnak és nem veszik észre, hogy tulajdonképpen egymás ügyeit intézik, Mert akinek én eljárok valamilyen hivatalos dolgában, attól alkalmasint viszontszolgálatot kérek egy másik paciens ügyében. Csak példaként mesélem el Kovácsék esetét. Szerencsétlenek, le akarták választani a lakásukat. de az építési engedélyt két év óta következetesen, és szí- vósem visszadobták nekik. Én megjavítottam az illetékes főmérnök televízióját és a borravaló átvétele után megkértem, hogy intézze el Kovácsék építési engedélyét. Egy nap alatt kész volt a papír. Kovácsék persze hálálkodtak. Mondtam, hogy ebből nem élünk meg. Kértem, hogy viszonzásul — miután a rítja a haját. Szolgálataimért a művésznőtől potyajegyeket kapok, amit átadok Kolozsi- nak, aki a Házfelügyelőségen dolgozik. Így könnyűszerrel, felép élteti szegény Barta néni évek óta összerogyott cserépkályháját. Berta néni közbenjárásomat külföldi fonallal jutalmazza, amit Kozmának továbbítok, aki bármikor tud üdülőbeutalót szerezni. Ennek köszönheti a házmesterünk kislánya, hogy nászútját a Golyate tön tölthette. Kozma még annyit kért, hogy a menyasszonyai hozzam össze egy újságíróval, aki írna róla egy cikket, amelyben felfedezné. A kicsike ugyanis — Kozma szerint — átlagon felüli színészi tehetség és már régen a filmvásznon lenne a helye. Ügyfeleim között számos újságíró akad, tehát összehoztam Tóth Laci kritikussal. Közbenjárásom teljes sikert hozott. nagylcereskedplmi vállalatnál dolgozik. — szerezzen nekem csillárhoz való fehér gömb- zsinót. Ezt kért ugyanis Körösi, amiért elintézte annak a Topolyának a nyugdíjügyét, aki annak idején felvette Selmecziék kislányát fodrásztanulónak. Namármost. A Selmeczi Kati azóta felszabadult és beajánlottam, Szepkúti művésznőhöz, akinek azóta a lakásán bődoTóth Laci felfedezte « lányt... Magának. Nemsokára meglesz az esküvő és a lány egyelőre lemondott a művészi irályáról, miután amúgy is gyereket vár. Tudom, hogy az olvasók egy része csóválja a fejét: olyasmit leszek, ami semmiképp nem méltó a megbízatásomhoz. Csakhogy álljon meg a menet! Mért mit is teszek én’’ Rehák, a hentes nem az imperialistáknak adja a húst, hanem egy beteg öreg néninek. A gömbzsinór nem hadianyag és az kapott belőle, akinek erre szüksége volt. . A ázociális otthonba nem egy monopolkapitalistát juttattam he, hanem egy vagyontalan öregasz- szonyt. Nap mint nap számtalan szervet mozgatok meg. És közbenjárásom nyomán nem tesznek mást, csak ami a kötelességük lenne. Nekem az egészből semmi hasznom nincsen.:. Hacsak azt nem számítom, hogy népszerű ember vagyok a környéken és ez a tévészerelői praxisomban is kitűnően kamatozik. Jó dolog érezni, hogy az emberek bíznak bennem. Annyira mint például Kalácskáné. aki egyszer felhívott a lakásába és így szólt-: — Kedves Anód úr. ha lehetne, arra kérném, hogy rontsa el a tévénket... Megdöbbentem-, mert ilyet még senki sem kért tőlem. — Asszonyom, egy szerelő javítja a tévét, nem elrontja... ■— Akkor tanácstagi mivoltában rontsa el,,. A családi életünkről van szó. Régen a férjemmel elmentünk moziba, színházba_ egy- egy étterembe, szóra- kozóhelyre. Amióta az a vacak tévé megvan, ökörrel sem lehetne innen kimozdítani. Én Pedig már nem bírom ezt a bezártságot... Nehogy megmondják a vállalatomnak, de elrontottam a tévéjüket. Minden hónapban egykét napra. A múlt héten Kalácskáékhoz meghívtak keresztapának... — Köszönöm, Géza, — hunyorított rám az asszony. — Amióta időnként rossz a tévénk. újra úgy élünk a férjemmel, mint fiatal korunkban... De egyelőre most ne rontsa el, mert a gyerek miatt nem mehetek sehová ... Majd szólok, ha újra szükség lesz segítségére... Vége ősz Fessa#
