Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-24 / 71. szám

Zenés vígjáték a Gárdonyi Színházba a

LU

„Bácsi, bácsi, bácsi...”, dűli dolga tóm mostanában sok- ' szór és elgondolkozom, no pérgze nem a Lulun, hanem

• ‘hogy ,iki is a szerző? Az író Michel André, aki átdolgozta Szenes Iván, vagy a zeneszerző. Fényes Szabolcs?

Michel André megírta, j hogy .— helyes lány ez a Lulu,

* csak szeret viccelni és ezért í nagyot kiállt: ..Futás! Itt vanpak a zsaruk!” Erre ez a rendes űú, Emil futásnak ered, barna bőröndjével Menedé- ; kel keresnek egy lakásban — amely három felvonásban keresztül a darab menedéke "is — ahol kiderül, hogy a barna bőröndökben egymil- J liárd frank van, hogy Emil | gengszter, hogy a lakás tulaj- ií donosa az a kedves, jóképű :j fiú, Antoine, munkaidő alatt í Váratlanul hazalátogat, hogy ,1 detektívíelügyelő lakik a ;i házban, akinek a felesége nagymértékű odaadást tanultait Antoine iránt, hogy még segy ugyanolyan barna bő- i rönd van a lakásban, ami ter- I mósaetesen üres, hogy Lulu ,és Antoine végül is milyen jól „ megértik egymást, hogy ren- KjSeteg a félreértés ... Minden- ■ esetre ezek a féreértések szá- 1 munkra nem újak, mert ren- ijgeteg vígjátékban láttuk őket 1már. Mindezeket az író szé- 1 pen összeszedte, bedobta őket egy nagy üstbe, jól megfor- . gáttá és megiszületett a Lulu.

Mit is csinálhatott ezzel . Szenes Iván? Átdolgozta An- ’’ födne-1 amatőr tárcdaléne- , késsé. Így már inindjárt más •V' helyzet, mert a hagyományos vígjátéksablon sokkal ^elevenebbé és színesebbé válik, ha énekelnek., tárcolnak is hozzá.

Fényes Szabolcs azonnal megragadta az alkalmat és hamisíthatatlan stílusában új, szórakoztató és azt hiszem, „máris slágerré vált zenét, dalokat komponált hozzá. Olyannyira, hogy szinte alig várjuk: mikor veszik már a kezükbe a szereplők a mikrofont, mikor kezdenek énekel- ‘ ni, táncolni újra. A zene az, amely a darabokat kiemeli a lapos vígjátékok sorából és amely a közönséget arra kész- . téti,., hogy megnézze és megtapsolja az előadást.

A rendező Nyilassy Judit hasznosan őrizte meg a francia író alaphangját és hangulatát. Azonban azt is észrevette. hogy gyenge alapokra helyezkedne, ha teljesen komolyan venné az író jellemeit és helyzeteit. Rengeteg ötlettel, az előadás sohasem csökkenő pergő ritmusával, a zene és a dalbetétek kitűnő hangsúlyozásával rendkívül jó lehetőségeket biztosított a zenekarnak — amely meglepően erőteljes és modem hangzású volt Herédy Éva vezényletével — a koreográfusnak, Somost Zsuzsának és a színészeknek.

Martgittay Ági könnyedér játszik a címszereppel. Méltó parnere Varga Gyula. Ideális vígjátéki hősök. Jó érzékké táncolnak és hangulatosabban, kedvesebben és vidámabban énekelnek, mint ahogy azt táncdalénekeseink teszik.

Kanalas László az ügyetlen detektívfelügyelő szerepében megszokott temperamentumával és kedvességével szórakoztat. Hegedűs László. mint gengszter talán túlságosan is szimpatikus, lehetne határozottabb, de néhány gesztusa kitűnő. Lőrinczi Éva mintha kilógna ebből az együttesből.

Somogyi Miklós találó vígjátéki rádióripoírter, Fekete Alajos a második gengszter szerepében megfelelő.

A díszleteket és a jelmezeket Kalmár Katalin tervezte olyan könyedséggel, mint ahogy a darab ezt megkívánja.

... És azt veszem észre, hogy nemcsak én dúdolom, hogy „Bácsi bácsi, bácsi...” — berkovits —

Bútor — papírból

Párizsban nagy érdeklődést keltett a papír legújabb ipari felhasználása: gyermek- szoba-bútorokat. polcokat, sőt általában bútorokat készítenek belőle. Mint feltalálója, Jean-Louis Avril, fiatal lak- berendező elmondotta, tulajdonképpen egy egészen sajátos kartonpapírról, a cel- lodermről van szó. Ez viszonylag vastag és roppant ellenálló. Három milliméteres vastagságát a gyártás folyamán papírpép hozzáadásával. nem pedig lapok egymásra ragasztásával érik el. Csavarásra az anyag egésze „dolgozik”, s ez magyarázza nagy szilárdságát.

A mintaboltban három kivitelben árusítják: nyersen, fényezetten és lakkozva. Mivel egyelőre kisipari módszerekkel készül, legfőbb célját — az olcsóságot — még nem sikerült megoldani. Érdekességéhez tartozik, hogy szögek, csavarok és ragasztó nélkül, különleges hajtogatással állíthatók fel a polcok és költözés esetén szétszedhetne az ülő-fekvő bútorok is. Az anyag tűzbdztosi.

Feltalálója hétvégi házak építésére is fel akarja hasznaim.

Március 25—április !3

Könyvek- féláron

Hétfőtől kezdődően április 13-ig az ország több könyvesboltjában — megyénkben Egerben, Hatvanban és Gyöngyösön — féle áron juthatnak több száz értékes könyvhöz az olvasók A választék sokoldalú, szépirodalmi, ifjúsági, művészeti, műszaki és különböző ismeretterjesztő művek állnak az érdeklődök rendelkezésére.

A versesköteték közül . bizonyára nagy érdeklődésre tart számot Berda József Magamhoz méltóm, Juhász Ferenc Harc a fehér báránynyal. Somlyó György Tó fölött, ég alatt című alkotása. A külföld lírájából érdekes és bizonyára keresett alkotásnak bizonyul Villon A nagy testamentum. Voz- nyeszenszkij Fémszirén és Whitman Fűszálak című kötete.

Ismét kapható ülés Béla Honfoglalás. Ilf—Petrov Elsöprő egyéniség, Kodolányi János Süllyedő világ című alkotása.

Olvastuk egyik hétfői lapunkban, hogy .,Kettős vese- átültetést” hajtottak végre Ottawában... Egy friss holttest egyik veséjét egyik, másikai egy másik betegbe ültették... Szép szép, a szentek átültetése ma nagyon foglalkoztatja az embereket. (Blaiberg éppen most távozott haza 74. napos új szivével) Le a fenti hír megítélésénél nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy itt még nem kettős veseátültetésről van szó (ami rendkívül nagy dolog lenne), hanem kétszer eny-egu veseátültetés történt... Nem mindegy..

★

Egyik esti lapunkban olvastuk Kriptográfia címen a tudományos okfejtést a titkosírásról. Azt írják, hogy ,,A titkosírás elmélete és gyakorlata a kriptográfia..Aztán kifejtik, hogy ez azért van így, mert a görög kryptos szó magyarul azt jelenti, hogy fejtett...

Ez nem éppen a leghelyesebb, mert a titkosírás nem volna titkosírás, ha mindjárt meg lenne fejtve... Ez a szó bizony inkább a bezárt, elrejtett, vagyis rejtett írást jelenti (pl. tt magyarban, „rejtjel”). És csak aztán fejtik meg az ismeretlen titkosírást sok tudomány és hozzáértés árán... Éppen ezért tudomány (nehéz tudomány) a kriptográfiat.. Ha mindjárt fejtett volna, de jó volna...

(DK. SZEMES)

PRÖBAREGGEL1 ELŐTT

— Egészségére...!

(Zsoldos Sándor rajza)

Szovjet mesterséges Ipari gyémánt

A Szovjetunióban nagyméretű mesterséges gyémántokat állítottak elő.

Vlagyimir Butuzov profesz. szór. aki a kutatásokat vezette, közölte a sajtó tudósítóinak. hogy az új, szintetikus anyag különösen ]Ó1 bevált a fúrókoronákban, az üvegvágó készülékekben és a vé- sőszerszámokban. Az új fúrókorona például 40 méteres lyukat tud fúrná a gránitkőzetben (a jelenleg használatos fúrószerszámmal koronacsere nélkül legfeljebb 25 méter mélységet lehet elérni).

Az elmúlt 5 esztendő alatt a Szovjetunióban nagymértékben kibővült a szintetikus gyémántok alkalmazási területe. A Szovjetunió a gazdaság különböző szféráiban alkalmazott mesterséges gyémántok mennyisége tekintetében az első helyen áll a világon.

A szovjet ipar által felhasznált gyémánt több mint 90 százaléka szintetikus. A mesterséges gyémántok minőségüket tekintve semmiben sem maradnak el a természetes gyémántok mögött.

í. 136... július 9-én, egy csütörtöki napon Jean Bertaud, ka Korhely és fia, akiket mindenki arról ismert Orcival- kban, hogy tolvajlásból, orvhalászatból meg orvvadászat- hól élnek, hajnali három óra tájban fölkeltek és halászni mentek.

. A halászfelszereléssel megrakodva leballagtak a ked- . vés, akáclombos úton, mely a Szajnához vezet.

Csónakjukhoz tartottak, mely vashúzallal volt kikötve, k szokás szerint vagy ötven méterrel a kábelhíd fölött, egy rét. mellett, Trémorel gróf szép birtokának, ValfeuiUunek szomszédságában.

Mikor a folyó partjára értek a Korhely, a csónaitba • lépett, hogy kimerje belőle a vizet.

Miközben gyakorlott kézzel forgatta a vízhányólapá- ; t.ot, észrevette, hogy az öreg csónak egyik villája bármely pillanatban eltörhet, annyira elkoptatta az evező.

— Philippe! — kiáltotta oda a fiának, keríts egy da- rabb fát, meg kell csinálnom a villát.

— Máris megyek! — válaszolt Philippe.

Egyetlen fa sem volt a réten. így hát a fiú az alig né- \ hánv lépésnyire fekvő park felé indult, átugrott a Trémo- ; rel úr birtoka kőiül futó széles árkon. Gallyat akart vág- ' ‘ ni valamelyik öreg fűzfáról, mely szomorú ágait a folyóba lógatta. Nyugtalanul pislogott erre-arra, mint minden ” tolvaj, .éppen kivette a kését a zsebéből, mikor fojtott ki- .. áltás tört fel belőle:

— Apám! hé! apám!

í' £ —r Mi az?'— kérdezte az .öreg orvhalász nyugodtan, y Jöjjön apám, — folytatta Philippe. — Jöjjön gyorsan!.

'Jean, a Korhely. fia rekedt hangjából megértette, hogy ; Valami rendkívüli dolog történt. Néhány ugrással a park- • ; ham termett.

ö is elborzadt a látványtól, mely Philippe-et ügy meg- ! rémítette. |

A folyó partján, a kardvirágok és a káka közt egy asszony holtteste feküdt. Kibomlott, hosszú haja a vízinövények közé hullott, ronggyá szaggatott szürke selyemruháját sár és vér mocskolta be. Egész felsőteste a sekély vízbe merült, arca az iszapba süppedt.

— Gyilkosság! — suttogta Philippe reszkető hangon.

— Igen, az biztos — válaszolta közönyösen a Korhely, — De ki lehet ez a nő? Szakasztott a grófné.

— Mindjárt meglátjuk — mondta a fiú;

A holttest felé indult, apja karjánál fogva visszatartotta.

— Mit csinálsz, szerencsétlen! — mondta. — Csak a hatóság jelenlétében szabad hozzányúlni;

— Akkor szóljunk a polgármesternek;

— Hogyisne! Ha szólunk Courtois úrnak, megkérdi, miért és hogyan kerültünk Trémorel úr parkjába, hogyan láthattuk, mi történt. Mit érdekel téged, hogy a gretfnét megölték? Nélküled is megtalálják a holttestét... gyere, menjünk innen.

De Philippe nem mozdult.

— Jelenteni kell — mondta határozottan. — Nem vagyunk vademberek. Azt mondjuk Cortois úrnak, hogy csónakkal a park mellett haladtunk, úgy vettük észre a holttestet.

Az öreg Korhely előbb ellenkezett, de aztán belátta, hogy fia nélküle is elmegy. Így aztán még egyszer átlépték az árkot, a hajófelszerelést ott hagyták a retten, és sietve Orcival polgármesterének háza felé indultak.

öt kilométerre Corbeiltól, a Szajna jobb partján van Orcival, mely nevének alvilági eredete ellenére az egyik leggyönyörűbb falu Párizs környékén.

Orcival polgármestere a falu felső végén lakik, ilyen házat csak akkor lát az ember, amikor százezer frankos járadékról álmodik.

Courtois úr hajdan festett vászonárut gyártott, egy árva fillér nélkül jelent meg az üzleti életben és harmincévi megfeszített munka után kerek négymillióval vonult nyugalomba.

Elhatározta, hogy ezután visszavonultan él feleségével és lányaival, s a telet Párizsban, a nyarat vidéken tölti.

De egyszerre csak nyugtalannak, izgatottnak látszott. Nagyravágyás férkőzött szívébe. Százfelé szaladgált, hogy ráerőltessék az orcivali polgármesterséget. El is fogadta, bár nagyon szabódott. ahogy ő maga is mondaná.

Ez a polgármesteri állás volt egyszersmind boldogsága és szerencsétlensége.

Még mindenki aludt a polgármester úréknál, mikor a két Bertaud, apa és fia, megzörgette a kaput a nehéz kopogtatóval.

Egy perc is beletelt, míg az egyik földszinti ablakbaji megjelent egy szolga, még félálomban és hiányos öltözekben.

— Mit kerestek itt, semmirekellők? — kérdezte mogorván.

A Korhely nem találta helyénvalónak, hogy káromkod jón egyet, mert ez ugyancsak megerősítette volna rossz hírét a faluban.

— A polgármester úrral szeretnénk beszélni — felel‘e — Roppant sürgős. Költse fel, Baptiste úr, nem fogják megszidni miatta.

Jó tíz perc veszekedés és magyarázkodás kellett, míg meggyőzték a szolgát, és egy kövér, vörös emberke elé járulhattak, aki nagyon boszankodott, hogy ilyen korán kihúzták az ágyból: ez volt Courtois úr.

Elhatározták, hogy Philippe beszél.

— Polgármester úr, — kezdte — nagyon rossz hírt

kell közölnünk. Trémorel úrnál alighanem bűncselekményt követtek él. ,

Courtois úr jó barátságban volt a gróffal, s erre a kijelentésre fehérebb lett, mint az inge.

— Ó, Istenem! — dadogott. — Mit beszélnek, bűncselekményt. — Igen, egy holttestet láttunk az előbb. Azt hiszem, a grófé volt

A derék polgármester teljesen megzavarodott arccal égnek emelte a karját.

— De hát hol? Mikor? — kérdezte.

— Épp az imént, a park végében, mellette húztunk el, hogy felszedjük a varsáinkat.

— Iszonyatos! — ismételgette a jó Courtois úr, — Micsoda szerencsétlenség! Egy ilyen nagyszerű asszony! De hát ez lehetetlen, biztos tévednek, értesítettek volna ...

— Jól láttuk, polgármester úr.

— Ilyen bűntény az én községemben! Mindenesetre jól tették, hogy eljöttek, egykettőre felöltözöm és rohanunk... Azaz mégsem, várjanak.

— Baptiste!

A szolga nem volt messze. Hol fülét, hol szemét tapasztotta a kulcslyukra, a lehető legfigyelmesebben leskelődött és hallgatózott. Csak karját kellett kinyújtania, hogy kinyissa az ajtót.

— Hivott az úr?

— Szaladj a békebíróhoz! — mondta a polgármester.

— Minden másodperc drága, bűntényről van szó, lehet, hogy gyilkosságról, jöjjön gyorsan, nagyon gyorsan... Ti meg — folytatta. Bertaud-ék felé fordulva — várjatok itt meg, felveszem a köpenyemet.

(Folytatjuk.)--------------------------J