Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-03 / 53. szám

Győztesként érünk a célba »® Ötszáz füzesabonyi család TÖBB ÜZEMBEN kérdez­nem, hogy mit tettek, hogyan állnak a versenyben. Műve­zetőktől, mérnököktől és igaz­gatóktól vártam választ. Tu­datosan „versenyt” említet­tem és a kérdezettek szinte kivétel nélkül az 1967-es év munkaversenyének eredmé­nyeiről és a szocialista bri­gádok idei kezdeményezésé­ről kezdtek beszélni. Alig akadt olyan ember, aki az Üzemek, a hazai és a külföl­di piacon kibontakozó ver­senyre gondolt volna. Két hónap telt el az új mechanizmus első évéből, részben ezzel magyarázható, hogy a piaci verseny még nem vált eléggé a gazdasági és társadalmi élet hajtóere­jévé. Másrészt több helyen idegenkednek a versenytől, az idősebbek a kapitalista vi­lág bizonytalanságára, a fia­talok pedig a sportpályák küzdelmére gondolnak. Több olyan vállalat akad megyénkben, ahol a verseny nem elvont közgazdasági fo­galom már, hanem nagyon is élő valóság. A Mátravidóki Fémművek monopolhelyzetűt élvez, mégis állandó verseny­re kényszerüL Az ország ha­tárain beiül korlátozott a ver­seny, de a világpiacon annál élesebb. Az aluminium egyik legnagyobb nemzeti kincsünk, feldolgozásához drága nyu­gati gépek kellenek, ezért szükséges, hogy a tubusok gyártását, a különböző alumí­nium alkatrészek készítéséit egy üzemre, a Mátravidéki Fémművekre bízzák. Ezt nemcsak a hazai igények, ha­nem az államközi szerződé­sek teljesítése is diktálta. Szocialista államunk Viszont garantálja, hogy a Mátra vi­déki Fémművek monopol- heiyzetével nem élhet vissza, megfelelő áron, jó minőségű és elegendő tubust köteles szállítani a mAtravtoüki fém­művek esetében hogyan ér­vényesül a verseny? Árban, minőségben és a határidők pontos betartásában állni kell a versenyt, ha boldogulni akarnak, ha új piacot akar­nak szerezni és a régebbi ve­vőket is meg akarják tarta­ni. Éppen az a körülmény, hogy nem apróztuk el a hazai gyártását, a belföldi igény és a szocialista országok tubus- megrendelésének jó részét Sírokból elégítik ki, a korsze­rű nagyüzem előnyeit bizto­sítja a tőkés piacon. Az auto­matizálásnak, a nagy széna­gyártásnak köszönhető, hogy a sirokiak olcsóbb árajánlatot tudnak tenni, a korszerű gé­pekkel és technológiával mi­nőségben is felveszik a ver­senyt. Persze, a technika még nem minden, rendkívül sok múlik az emberek helytállásán. Kü­lönböző festékekből szakem­berek keverik a megfelelő színt, a lakatos és a művezető feladata, hogy kifogástalanul állítsák be a gépet. Idejé­ben vegyék észre a legkisebb hibát és javítsák ld. Ne tűr­jék a selejtet, az egész kollek­tívában éljen az a törekvés, hogy az új mechanizmusban az eddiginél jobban kell dol­gozni. A munkások elhatáro­zását erősítsük azzal a tudat­tal, hogy ezentúl mindenki végzett munkája szerint ré­szesedik a közös alapbóL A nemzetközi piac nagy versenye rákényszerít, majd rászoktat bennünket, hogy az előző gazdaságirányítási rend­szer merevségeit levetkőzzük, rugalmasan alkalmazkodjunk a vevő igényeihez, különösen, ha azt meg is tizetL A tőkés üzletfél gyorsan és minél na­gyobb mértékben ki akarja használni a konjunktúrát Ok tudják és nagyon is jót ér­zékelik. hogy miért sürgő; nekik a rendelés. Az egyik osztrák oég február 19-én rendelt Sirokból 100 ezer da­rab tubust. Február 29-én a gyárkapunál vette át áruját. Nemcsak Párádon, hanem Csehszlovákiában és neme földön is gyártanak ólomkris tályt, különféle üvegárut A r-.rádi Üveggyár kiváló mi nőségével állja a versenyt, r, tőkés piacon sincsenek gond­jaik. Nemcsak 6aját hírne­vükre, hanem a külkereske­delmi vállalat érdekére és a magyar ipar jé hírére is vi­gyáznak. MIT TEHET A GTAlt, h kifogásolják termékét? Erde kés példát hallottunk erre Sírokban. Az egyik típus . tubussapka nem zárt jól. A külföldi vevővel nem vitat koztaik. Visszakérték a szállít­mányt, gyorsan újabbat küld­tek — ingyen — és kérték a vevőt hogy próbálja ki a újabb típust. Persze, az a leg­jobb módszer, ha sohasem kerül sor minőségi kifogásra Egyre több példát hallunk arra, hogy milyen sokat je­lent a bizalom. Sírokban azt vallják, hogy rendkívül fon­tos a vevő megnyerése má az első tárgyalás aűkalmáva! Még ebben az évbon ipari te­levíziót szerelnek be a gyár ban, hogy ügyfeleik gyorsar és kényelmesen megismerhes azok közé a kevesek közé tartozott, akikből nem hiányzott a törekvő szándék, a kemény akarat, és sikerült is elérnie a célját. Azt hiszem, azon az estén, amikor Imrét és a menyasszonyát azok négyen leütötték, tulajdonképpen bosz- szúállás történt. Tanulhattak volna azok is, mind a négyen, de megelégedtek a sorsukkal, hagyták magukat megkopni, elszürkülni. S akkor jön ez az Imre gyerek, jól öltözötten, magabiztosan, okosan, egy csinos, szép lánnyal. Próbálja meg önmagát képzelni annak a négy fiúnak a helyébe ... Rá kellett döbbenjenek arra, hogy mennyire hátul maradtak. Az ilyen felismerés nagyon elkeserítő lehet. Imre látványa volt, amely ezt a rádöbbenést felidézte. És ütöttek, mert nemcsak a keserűség gyűlt meg a gyomrukban. — Betértem p?Tr percre én is abba a „dühöngő”-be. Megismertem Imrét, volt tanítványomat, s odamentem hoz­zá. Bemutatta a menyasszonyát. Beszélgettünk, elmondta, hol dolgozik a városban, mennvit keres, mire vitte. Dicsér­tem őt, szidva a társait. Látod, fiam, mondtam neki, te előre­jutottál, de nézd meg ezeket a társaidat, ezek csak isznak meg kártyáznak, ezzel töltik idejüket. „Segíteni kellene rajtuk, tanító úr, ha összefogr ának...” Próbálták már, fiam, azt mondták, őnekik így a legjobb, senki se prédikáljon. „Akkor is segíteni kellene...” Ki segítsen? Én fél esztendő múlva nyugdíjba megyek, öreg vagyok, s az egészség se a legjobb már nálam. A fiatal pedagógusoknak nincs tekinté­lyük, s ha lenne is, mit érnének vele, idő híján. Nagy részük „ ingázó”, a reggeli busszal kijönnek, leadják az óráikat, s a délutáni busszal elmennek, nem élnek a faluban. Erről beszélgettünk, aztán elköszöntem kettejüktől, szervusz, Im- rüském, további boldogságot.?. ■ ■ ■ M 1 sinos fekete lány Imre meny- asszonya. Közgazdasági technikumot végzett. Huszonkét éves. Könyvelő. Azon a napon Imre azért vitte magával a faluba, hogy a lányt bemutassa szüleinek. — Nem akartam vele a kocsmá­ba menni. Azt mondta, nem mara­dunk sokáig, csak megmutat az embereknek, lássák meg, •»ennyire örül nekem. Oda vezetett az egyik asztalhoz be-. „Ijesztő volt az eeész. Láttam. hocy Imre a földre zuhan, sikoltozni kezdtem, akkor ensem is mesütöt- tek. Többre nem emlék­szem. elsötétült előttem minden, a hó is feketévé •rált.. .*» (L. K. Imre menyasszonya) várja a választ Mi lew a termelőszövetkezet pártoló tagjaival? sék az üzemet és a látottak alapján bizalommal kössék meg az első szerződést. Szükség van a munkaver­senyre, ezt példák és tények sokasága bizonyítja. De ha akarnánk, akkor sem kerül­hetnénk el a vállalatok és az üzemek, a szocialista és a ka­pitalista országok közötti versenyt, az új mechanizmus szabadabb teret engedett a piac törvényeinek. Most az a feladatunk, hogy ne csak egy-két vállalatnál és ne csak az export terén, hanem a péküzemekben, a cipő- és a textilgyárakban, a vállalatok és a szövetkezetek között, sőt a beruházásokért és a hitelek­ért, valamint a dolgozók kö­zött a magasabb beosztáséh is legyen verseny. FIGYELJÜK ÉS ELEMEZ­ZÜK a gazdasági élet jelensé­geit, törekedjünk a termelés, az értékesítés és a fogyasztás egységére, most az a felada­tunk, hogy tanuljunk meg szocialista módon versenyez­ni, akkor győztesként érünk a célba. Már korábban hírt adtunk arról, hogy Egerben az új bankház tetején szerelik fel a fényújságot. A VILATI dolgozói már befejezték a szerelési munkálatokat, amelynek során 1320 égőt helyeztek el a táblában. A tar­Cuhot • megyében annyi embert nem érint az a ren­delkezés. hogy megszűnik a termelőszövetkezetek pártoló tagsága, mint Füzesabonyban- Itt fél ezer családot bolyga­tott meg a hír. * ha hozzá­számítjuk a kiterjedt rokon­ságot. a két termelőszövetke­zet tagságát, a falu. a járás vezetőit, kiderült, hogy több ezer ember ügyévé vált meg­tudni, eldönteni: mi lesz a pártoló tagok és háztáji terü­letek sorsa, miként lehet megnyugtatóan megválaszolni e kérdésre? Pillanatnyilag rémhírek, ta­lálgatások. hangulatkeltő ki­jelentések mérgezik a falu légkörét, csaknem minden összejöve­telen szóba kerül ez az ügy: vek szerint április 4-én lép majd üzemije. Képünkön Diós Róbert, Nyitrai László, Ju­hász Zoltán és Keller Lász­ló szerelők hat emelet ma­gasságban az utolsó égőket helyezik el a fényújságban. (Fotó: Kiss Béla) várják, sürgetik a feleletei a kérdésre. Minden bizonnyal meg­nyugtató lesz az ötszáz család számára, hogy az idén a pír­toló tagok éppígv megkapják a földjáradékot. a haszonbért, vagy a háztáji földet, mint az elázó években. — Ez megnyugtató — mondták a hírre, ám rögtön újabb kérdéssel álltak elő: és mi lesz jövőre? Nos... addig valóban ren­dezni kell ennek az ötszáz családnak az ügyét. Rendezik is a szociális helyzetet, az érdemeket fi­gyelembe véve. a helyi isme­retek birtokában. Első lépégként a falu két termelőszövetkezetének pár- tolótagjainak arra kell vála­szolniuk: akarnak-e rendsze­resen dolgozni a közös eazda- ságban. vagy maradnak ioari munkások. alkalmazottak, nyugdíjasok?' Ez eseben a termelőszövetkezet, a törvé­nyek értelmében öt év alatt kifwfti számukra a közödbe vitt főid árát. E kérdőívek rövidesen el­jutnak ehhez a fél ezer csa­ládhoz. Bár ahogy a Petőfi Termelőszövetkezet Irodájá­ban hallottuk, nagyjából már tudják is. milyen választ kapnak. — Nem számítunk arra. hogy sokan jelentkeznének felvételre — mondja Bocsi József párttikár- A pártoló ta­gok nagy része gyári munkás, vasutas, vannak, akik évok óta távol élnék, s idős embe­rek, akik nem tudják már vállalni a szövetkezetben végzendő munkát Az igazsághoz az is hozzá­tartozik. hogy nem túl szíve­sen fogadnák az új jelentke­zőket. hisz elegendő mun­káskéz van a közös gazdasá­gokban. Miként oldható meg akkor e fél ezernyi pártoló tag problémája? A falu, a iárás, a közös gazdaság vezetőinek véleménye szerint némi föl- decskét adni kell az arr{i rá­szorulóknak. ha nem is háztá­ji formájában, mint eddig, de zárt kert kialakításával. Amikor erre a következte­tésre jutottak, az vezérelte őket. hogy a Pártoló tagok egy része idős. munkaképte­len ember akik az átszervezés idején megértették a szövet­kezés jelentőségét, kis birtoUukkaf gyarapították a közösséget, bár az időben sem tudtak dolgozni a határ­ban. Igazságtalan lenne tehát, ha most nem juthatnának né­mi földhöz, hogy háztartá­sukhoz szükséges zöldséget, s egyéb terményt megtermel­hessék, nyugdíjukat kiegészít­hessék ennek a néhány száz négyszgölnyi földnek a ..jöve­delmével” — Azért is igazságtalan lenne, hogy ezek az emberek a háztáji helyett ne kapjanak kertnyi területet, mert a szö­vetkezetét ..nem vágja föld­höz” ennek a földrésznek a kiadása, hiszen eddig m ki­mértük ezt a háztájit, sőt et­től sokkal többet így véle­kednek a közös gazdaságban, hozzátéve, hogy sok eondtóL szabadulnak meg. ha vég­képp rendezik a pártoló ta­gok ügyét Az egyik brigádve. zető mondta, hogy a kutyája minden reggel berekedt a sok ugatástól, annyi kérelme­ző. panaszos ment hozzá ház­táji ügyben. S legtöbben a pártoló tagok közül rekla­máltak. A szövetkezetiek tehát örül­nek, ha zárt kertek formájá­ban az arra érdemes pártoló tagok néhány száz ő! terület­hez jutnak a háztáji helyett S minden bizonnyal mf«n>uu(a(ó módon sikrrül ezt az ügyet rendezni a fél ezer családdal is. A két ter­melőszövetkezet vezetőt a községi, járási vezetők rövidé. sen megkezdik a tanácsko­zást. a beszélgetést az ötszáz családnál, hogy megértessék az új törvény szellemében mit kell. mit lehet tenni. Aztán alapos megfontolás után el­döntik. ki érdemes arra. hogv földet kapjon a régi háztáji helyébe­A vezetőkkel való beszél­getésből az derült ki: úgu sze­retnék megoldani ezt a -ázás kérdést, hogy az emberek, a közös gazdaság és az állam érdekei ne szenvedjenek csor­bát. s a döntések a törvény szellemében szülessenek. így szeretnék eloszlatni a jelen­legi viták, aggodalmak ke­serűségét Remélhetőleg si­kerrel. Kovács Endre mutatta négy gyerekkori cimboráját, akikkel együtt járt is­kolába. Szerettem volna, ha ott maradunk, de Imre másik asztalt választott, azt mondta, ne zavarjuk a cimborákat *7 Jött a tanítója, kis ideig elbeszélgettünk. Te, Imre, mondtam neki, köszönés nélkül elmentek a haverjaid, de nagyon megnéztek bennünket. Ugyan, mondta, ez természe- tes teged néztek, Kicsi, mert szép vagy. Ezen nevetni kel­lett. Nemsokára mi is szedelőzködtünk. Odakint csípős hi­deg volt. összebújva haladtunk. Tréfálkozott, bókolt, mind a kettőnknek jókedve volt h Dr. Fazekas László Szerelik a fényújságot — A sarokhoz értünk. S ott megcsikordult a hó. Imre kik ezek? Megijedtem az alakoktól. „Ugyan, hiszen a fiúk'” Aztán hozzájuk szólt, miért szaladtak el, még szeretett vol­na kicsit beszélgetni velük. „Rajtunk röhögtetek?" — kér­dezte egyikük. „Csinálhatnánk holnap valami jó bulit kö­zösen ’ — mondta Imre. „Kuss! Itt nincs pofázás, itt mi va­gyunk otthon és nem te. Értem? Nyavalyás!” És már ütöt­tek is. „Megjátssza előttünk a nagyfiút, mert 5 városi fej. Mi meg csak kis senki falusi ürgék vagyunk, hő!? Majd most megtudod, kik vagyunk...!” Mind nekiestek, rárohan­tak. Fiúk, mit csináltok? Ne bántsátok, állatok, állatok! Si­koltozni kezdtem. Akkor engem is megütöttek, és megfe- ketult a hó... ■ ■ ■ „a Dirosag enyhítő S8­m-nínyként értékelte a vádlottak büntetlen előéle­tét. s a-r Ítélet liisrabásáná! fleye'embe vette a sértett K. Tmre kérését, aki nem kívánta « vádlottak meg­büntetését.” Ítélet Indokolásából.) lámám m Dirosag a négy egyformán bűnösnek talá ta, és valamennyiüket felfügges: tett szabadságvesztésre ítélte. I ítélethirdetés után a folyosón. — Na, ugye, maga is látta, m ’yen az Imre? Még a bíróság elő _. , is megjátszotta a kegyes nagyfiú „Tisztelt bíróság, nem kívánom a fiúk megbüntetését ” — Én az ő helyében kértem volna a büntetést. De hí tt Imre volt a sértett és barátként viselkedett. Talán met köszönnék neki. £ — Megköszönni?! Fenét... (As Semmi megbánás, semmi szégyenkezés a szavakban. Próbálom érteni őket. s téliességgel képtelen vagyok erre. Megkoptak, elszürkültek...”) Félrekallódott emberek. Felesleges a kérdésre válaszolni: kiket okolhatni ezért! Pataky Deasé Ismét utolértük a művelt Nyugatot: van már nekünk is, az ország fővárosában — kutyaszalonunk. Sok minden hiányzott bol­dogságunkhoz és az erők egyensúlyához, ami a Nyugattal folyó békés versenyt illeti, de legjobban kétségkívül a kutyaszalon volt az, amit nélkülöztünk. Most már ezünk is van. A versenyben azonban nem szabad meg­állni, most már az a feladat, hogy az utolérés után el is hagyjuk versenytársainkat. Vagyok bátor éppen ezért oly javaslattal élni, hogy macskafésüldét, kanáritürdetőt is nyissunk. Sőt, mi lehet az akadálya egy olyan szalon­nak, ahol például mossák és tisztítják a foltos szalamandrát, pettyezik a katicabogarat, ha hiányzik egy kereke, akarom mondani pettye, vagy ahol, ha szükséges, hangolják a tücsök hegedűjét. Tudniillik az állatszeretet, nem állhat meg S,',T,rimivációs szalonpoWka mélységes tiltakozását válthat­ja ki a körülöttünk nyüzsgő, mozgó állat­világnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents