Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-23 / 70. szám

Egy férfi és egy nő Francia film A MSSíO Beütni VASÁRNAPTÓL ' FOIVTATÁSOKBRN KÖIÖlOÖK^ss, E.GA60RIAU Émile Gaboriau-nak, a francia bűnügyi regény megte­remtőjének ez a máig is lebilincselő, eleven és fordulatos műve nemrég ünnepelte századik születésnapját, anélkül, hogy az öregség jeleit észrevehetnénk rajta. Gaboriau, a modern bűnügyi elbeszélések első nagy mesterét, Poe-t vallotta példaképnek, de neki magának is számos tanítvá­nya és követője volt, köztük Sherlock Holmes írója, Arthur Conan Doyle is. Sherlock Holmes alakja valóban sokban emlékeztet a világirodalom legelső neves detektívfigurájá- ra, az utolérhetetlen Lecoq nyomozóra, aki ebben a regény­ben is éles logikával, finom lélektani érzékkel és parányi nyomok bűvészi ügyességű összeillesztésével idézi fel és oldja meg a Trémorel gróf kastélyában elkövetett kegyet­len gyilkosságot, Az orcivali bűntettet. Gaboriau a gyakor­lott tollforgató biztonságával tartja ébren olvasóink érdek­lődését, sőt, erejéből még arra is telik, hogy szereplőit és korát találóan és ügyes kézzel, irodalmi igényességgel jelle­mezze, — s éppen ezért műve a mai olvasóban sem kelt­het csalódást. Vasárnaptól olvasóink is együtt nyomozhatnak Lecoq felügyelővel Ráakadtak a legrégibb magvar gyümölcsöskert maradványaira A kalan dE tmekben a sze­relem csupa ruha és fény, cona férfitekintet. olvadó báj. A modern filmek egyre csapódó „hullámaiban” nálunk is, külföldön is — dezüluztonált testiség, „mai szerelékben”, albérleti szobá­ban, olykor a kortól is ide­gen stílusú, vagy éppen stí­lustalan környezetben. A ka- landfilmetkben is. a moder- neskedó alkotásokban is hosz- szú. hangtalan nézések, sé­ták .gondolatébresztő”, rejt­vény eslkedő befejezeti enségek akarnak kérdőjelet termi a művészi kérdésekre adott fe­lelet helyére, S most itt van. egy film, amelyben gem a ruhákat, sem a környezetet nem vesszük észre, a dalokat is odahall­juk a két arc mögé. A két mosolygó, köznapi arc mö­gé, mert csak kiegészíteni, kifejezni akarják mindazt, ami a két emberben végbe­megy. A hétköznapi és természe­tes eset meséje egyszerű. Jean-Louris Duroc autóver- senyzó találkozik Anne Gau- thier-val. egy filmgyári asz- saisztensnőveL Anne férje jó­A rendező Claude Le­loutíh pedig véleményünk szerint azzal szolgál rá a filmre mindennünen teljes joggal áramló elismerésre — díjak tengeren innen és túl, az Oscar-díjig —, hogy a szerelemnek, mint érzésnek és szenvedélynek a tisztaságát meri hangsúlyozni szexuális­sá és cinikussá váló korunk­ban. Igaza van abban, amikor azokat a természetes és szük­ségszerű bizalmatlansági já­tékokat eljátszatja. amik nélkül a lélek és a test har- móniája, szenvedélye és őszintesége elképzelhetetlen. Mert végül is az emberek kö­zött az életben ez a legna­gyobb tét. még akkor is. ha ez a hazárdjátékszerű és megismételhetetlen vállal­kozás nem is mindig fejező­dik be boldog véggeL Claude Lelouch-nek ott van igaza, hogy az élet tragikus lehető­ségeire figyelmeztet: min­dent komolyan kell venni az életben, leginkább önmagun­kat és azokat az érzelmein­ket, szenvedélyeinket, amik nélkül egészséges és emelke­dett emberi sorsot megélni nem lehet. Anouk Aimée játssza Anne-t, nem is játssza, úgy tűnik, önmagát adja ez a nem szép, nem elegáns asszony, akiben mindig van valami­lyen lányos vonás, vonzódás és vonzani tudás. Láttuk már drámaibb alakítását, de eb­ben a filmben és ebben a lírában arcának ezer árnya­latát és a szenvedély sok­sok szépségét csillogtatja ez a nagy művésznő. Az autóversenyzőt az egyik legrokonszenvesebb francia jellemszínész, Jean-Louis Trintignant alakítja. (Milyen közel érezzük ebben az arc­ban Gerard Philippe emlé­két!) Francis Lal zenéje harma­dikként zárkózik fel a két főhőshöz. Ezek a sanszonok a párizsi dalok egy ritkán hal­lott lírai vetületét hozzák nekünk. Ismét egy lírai film, őrök és esendő emberi dolgainkról, aminek a végén a néző nem Szép magyar beszéd verseny a Gárdonyi Géza Gimnáziumban A Kazinczyról elnevezett „Szép Magyar Beszéd Ver­senyének” idei Heves megyei döntője csütörtökön az Egri Gárdonyi Géza Gimnázium szép rendezésében zajlott le. örvendetes, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztá­lya és a megyei KISZ-bi- zottság védnökségével rende­zett versenyt középiskolás fiataljainknak milyen nagy érdeklődése kísérte. Ügy lát­szik, a tudatos nyelvművelés fokozatosan érezteti hatását országszerte. A megyei döntő­be jutott 25 versenyzőt ugyanis osztály- és iskola­versenyek legjobb fiataljai­nak százaiból válogatták ki. Gálos Tibor, a Művelődés- ügyi Minisztérium főelőadó­ja, a zsűri elnöke, szavai sze­rint e versenynek csak nye­rői voltak. A legnagyobb győztes azonban: édes anya­nyelvűnk. Mi mégis szívesen közöljük a megyei verseny két legjobbjának a nevét: 1. Gyarmati Magdolna, a Gár­donyi Gimnázium, 2. Kovács Mária a Szilágyi Gimnázium és Szakközépiskola tanulója. Öli képvselik Heves megye fiataljait áprilisban a gyér:' országos versenyen. Járjanak sikerrel! IM ni y am öze a in A festői Brennbergbányán, az ország legrégibb szénbá­nyájában, 1767-ben kezdődött bányaművelés, s 1951-ben szűnt meg. A helyi egyetem évtizedeken át képezte a bá­nyamérnököket. A város je­lenleg is hűen ápolja a bá­nyászattal kapcsolatos emlé­keket A központi bányászati múzeum Sopron egyik leglá­togatottabb idegenforgalmi látványossága. A megyei múzeumi szerve­zet ebbén az évben az első magyar szénbánya helyén. Brennbergbányán, újabb em­léket állít a bányaművelés ­ősi gyümölcsöseinknek év­századok óta csak írott emlé­keit őrizték a levéltárak. Megjelennek a régi gyümöl­csök, virágok román kori kő- faragványainkon, gótikus táblaképeinken is. A kertmű­velésnek azonban — néhány szerszámfajta kivételével — legfeljebb pár gyümölcsmag maradt régészeti hírmondó- jáuL Nemrégiben Szobtól nyu­gatra, a felső-dunai Helem- bai-szigeten Meri István és Trogmayer Ottó régészeink ráakadtak a legrégibb ma­gyar gyümölcsös régészeti maradványaira is. Munkájuk során a Heiebai-szigeten — amely a határon fekszik, a fajta senkiföldje — felszínre hozták annak az 1220—1230 körül épült érseki nyaralónak maradványait, amelynek építője még a tatárjárás előtt a lüttichi eredetű Köbért ér­sek volt. Feltárták itt — egy őskori halásztélén maradvá­nyain kívül — egy román ko­ri kápolna alapfalait is. kö­rülötte száznál is több jelte­len Árpád-kori sírral. (Való­színűleg azok a helembai ha­lászok nyugodnak itt. akik közül harminchármat 1138- ban Vak Béla király dörnösí alapítólevele sorol fel, s rendel a hajdani dömösi mo­nostor szolgálatára!) akar kimenni a moziból. Farkas András nek. kedvű, művésd hajlamú dut>- lőr — volt. akit az asszony a bohémek végtelen ragasz­kodásával szeretett. Jean- Louis, a versenyző egy baba- szépségű feleség emlékének árnyékából keresi a fényt. Keresi? Találkozik Anne-nal. Rámosolyognak egymásra, együtt utaznak Deauville- től Párizsig, kutatják egy­mást. Jean-Louis rajtafelejti í tenyerét Anne kezén, s az jíddig minidig udvariasan mo­solygó asszony komolyra vá­lik: a férfi őszinteségét vizs­gálja. S mire feljutnak az ex- íáds legfelső lépcsődre, már meneküléssel és olthatatlan Vágyakozással kapcsolódnak egybe. Nem is tudják ezt, ómig a szállodai alkalmat ki­használják, csak amikor ma­gukra maradnak, indul el bennük az a halaszthatatlan és kikerülhetetlen párbeszéd, ami nélkül, emberi vonzalom, odaadás és igazi sors nem is !§étezik. i Claude Ledouch és Pierre Wytterhoven forgatókönyve ismét bebizonyítja, hogy el­képzelhetetlen az írói alko­tás nélküli film. A képek és a dallamok párhuzamosan futnak a párbeszédekkel, de csak az emberi érzelmek, mondatok hatásának erősíté­sére szolgáinali csupán. Amit Anne egy háromszavas táv­irat megfogalmazása közben elmond eldadog a telefon­ba, vagy ahogyan az autó­versenyző Monte Cáriétól Párizsig eldialogizál, egy- egy íród remeklés. 4 Ummin 1868. martins 23., szombat 4. Kissé elfogadottan indultam Mázfy Ernőd lakására, hiszen Mázfy honunk nagy színész­egyénisége, a fehér leányszobák és fülledt asszonyt budoárok ál­ma. Az ötvenes évek­ben általában ő volt az ellenség: amerikai ké­meket, levitézlett arisz­tokratákat, dúsgazdag földesurakat, csábos reakciósokat alakított. Mázfy elegáns, meg­nyerő, kulturált jelen­ség és mint ilyen, ma­napság kizárólag elidegenendő értelmi­ségieket személyesít meg. Ez alkalommal leg­jobb ruhámat vettem fel, frissen borotvál­koztam. Első osztályú megjelenésem volt. — Jöjjön, kedvesem, — invitált befelé Máz­fy rádióból közismert hangján. Csodálkozva bámul­tam rá. Ez nem igaz! Kopott melegítő lötyö­gött aszott testén. Bo- rotválatlan volt és — hölgyeim, kapaszkod­janak meg! — teljesen kopasz. Csak a tarkó­ján árválkodott néhány szál seszínű hajmarad­vány. Szeme alatt tás­kákat, lábán ormótlan mamuszt viselt. Lúd­talpai majd elgágogták magukat. A szobája egy mú­zeumhoz hasonlított. Mindenütt képek pla­kátok, poros babérlco- szorúk és egyéb relik­viák. Három különbö­ző Mázfy-mellszobor és egy batár nagyságú zongora egészítette ki U szoba berendezését. — Nem zavarja, ha figyelem? — kérdezte a mester, amikor dol­gozni kezdtem. — Tessék nyugodtan, 06/faaRCVt / Egy tévészerelő naplójából mindenki ezt teszt Az emberek azt hiszik, hogy ilyenkor a tévé­szerelők kicserélik az alkatrészeket... — Félreért... Én ma­gát akarom figyelni. A mozdulatait, a gesz­tusait, az arcjátékát... Kissé kellemetlenül éreztem magam. Mázfy ült a fotelben és úgy bámult, mint Maris a moziban. — Én harcolni aka­rok a beskatulyázás el­len. Unom, hogy min­dig orvosprofesszoro­kat, atomfizikusokat kell játszanom. Szeret­nék végre egyszer iga­zi munkást alakítani. Egyszerű embert... Olyat mint maga... — Miért vagyok én egyszerű ember? — Ezt csak úgy mondjuk... Ez egy ka­tegória. melybe min­denki beletartozik, aki­nek nincs diplomája, vagy nem élsportoló... Kérem, viselkedjék ter­mészetes egyszerűség­gel, mintha itt sem len­nék. Ha akar, nyugod­na köpködhet, károm­kodhat... — Köpködni nem szoktam, a káromkodás ez megy... — Ugye maguk so­kat káromkodnak? — Különösen a fő­mérnökünk... — Az olyan... izé... munkáskáder? — Az apja valaha az Orion főrészvényese volt, úgy tudom, két nevelőt tartottak mel­lette... Láttam, hogy nem fe­lelek meg Márfy vára­kozásának. Egyszer, amikor a csavarhúzóm megcsúszott és össze­tört egy csövet, kipré­seltem egy vérszegény káromkodást, de érez­tem. hóm nem volt jó a figurám. Ez a szeren­csétlen azt várta, hogy miután neki nincs ide­je kimenni az életbe velem az élet... par­don ÉLET látogat el hozzá. — Mondja, mi volt maga azelőtt? — kér­dezte gyanakodva. — Mielőtt? — Mielőtt tévészere­lő lett. — Segédmunkás egy építkezésen, de rühell­tem a maítert... — Látja, én ezt nem értem. A múlkor járt itt egy villanyszerelő. Ügy nézett ki. mint egy őrgróf. Volt két segít­sége, velük szerelte a boylert, de a falvésést nem vállalták. Elküld­tem a házmestert egy kőművesért, aki visz- szaüzent. hogy nem ér rá, mert vendégeket vár... Maga érti ezt? — Értem... Tessék mondani, ha meg nem sértem, ha már ennyi­re érdekli a munkás fi­gurája, miért nem megy el egy gyárba? — Voltam. Rendez­tek a tiszteletemre egy munkás-művész talál­kozót. Volt virág, iro­dalmi műsor, dalárda. A munkások sötét ru­hákban ültek a sorok­ban és úgy ócsárolták a magyar fűin~ ét színházművészetet, mint egy kritikusi ta­nácskozás részvevői. Egy overálos, olajos figurát láttam csak a teremben. Örömmel in­dultam felé. Kiderült, hogy ö a gyár főkon­struktőre, akivel egy­szerre kaptunk Kos- suth-díjat. Közben elkészültem a masinával... — Na erre igyunk, — ajánlotta a művész úr és kinyitotta a bár­szekrényt. Volt abban mindenféle márkás ital, a Gordon gintől a White Horse xvhisky-ig. — Magának külön ho­zattam egy kis... hogy is hívják... törkölyt. — Ha lehet, akkor inkább Vat 69-et ké­rek. — Maga honnan is­meri ezt az italt... — Ez a kedvencem... Kitűnő... — Töltsön magának, — mondta teljesen ki­ábrándultán és lero­gyott a fotelbe. — Ön nem iszik? — Nekem nem sza­bad... Tudja... a má­jam... — Pedig a filmjei­ben milyen gusztuso­sán szokott inni ... — Ja. fiam, más az élet és más a film... Megsajnáltam sze­gényt. Szívesen játszot­tam volna neki egy igazi melóst”, de hát úncs színészi képcs- égem és a dologból nyilván egy félresike­rül t urbánus Göre Gá­bor sikeredett volna. A munkadíjon felül egy ötvenes borravalói adott és ezen úgy meg­hatódtam, hogy meg­ígértem: — Ha legközelebb jö­vök, hozok magammal egy ^ „igazi melós” fi­gurát... Még ..smici”- sapkája is lesz... ősz Ferenc Az ásatás legnagyobb érde­kessége azonban az volt, hogy a régészek ráakadnak annak a 750 év előtti almáskertnefc a maradványaira is. amely­ről eddig csak oklevelekből tudtak. A szigeten — egy­mástól két és fél méteres tá­volságban — a hajdani al­máskert fáinak föld alatti rönkjei és elszenesedett gyö­kerei tanúskodnak arról, hogy itt már tervszerűen, köz­tesekkel ültetett szabályos gyümölcsöskert volt. 1234- fcten II. Endre király oklevele említi ezt az almáskeltet; a dunai hajósok ugyanis az ér­sek almáit leszüretelték. A Helembai-szigeti almáskert maradványa mind a hazai, mind az európai gyümölcs­kertészetnek egyik jelentős művelődéstörténeti emléke. VISCONTI: MACBETH Marcello Mastroiannit és Vanessa Redgravet szer­ződtette Luchino Visconti a Macbeth új filmváltozatának főszerepeire. A modern kör­nyezetbe helyezett Shakes- peare-dráma filmváltozatát egy bajor kastélyban és a Ruhr-vidéken forgatja; a három boszorkányt a moder­nizált változatban előkelő örömlányok helyettesítik. Us Ösfcorne- drámák John Osborne, a Komédiás és a Nézz vissza haraggal (Dühöngő ifjúság) nálunk is jól ismert szerzője, két új drámát fejezett be. A drá­mák londoni ősbemutatójára hamarosan sor kerül. Az el­ső címe: Hotel Amszterdam­ban, a másodiké: Jelenidő. Mindkét dráma erdősen önR életrajzi jellegű mű.

Next

/
Thumbnails
Contents