Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-23 / 70. szám
A védjegy—névjegy HÁZ a villasoron felvett OTP-kölcsön esedéf Eveken át úgy tűnt, hogy senkinek sem hiányzik, pedig a védjegy olyan megjelölés, amely valamely árut más árutól a nem hozzáértő számára is szembetűnően és megj egyezhetően megkülönböztet. Célja az áruk származásának és minőségének jelzése, az előállító szavatosságának igazolása. Utánzása legtöbb országban büntetendő cselekmény. Magyar Mercedes A védjegy eszerint a cég névjegye. Oltalmazza a törvény, mert azt a bizonyos egy vagy néhány szót, esetleg ábrát csak az az egyetlen vállalat vésheti az árujára, s a védjegy presztízse ösz- szeíonódik az azt kibocsátó vállalatéval, — sorsa az esetek egy részében vele együtt alakul. Az ipar történetében arra is van példa, hogy a védjegy értéke nagyobb, mint az egész vállalkozásé! Amerikában például nemrég tízezer dollárért eladtak egy fagylaltgyárat, — a gyár fél évszázados védjegyeiért külön százezer dollárt fizetett a vevő. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződések után egy egész sereg német védjegy Európa különböző államainak birtokába került: a nyugatnémet trösztök márka- és dollár- milliókért vásárolták vissza azokat. (Magyarországra többek között a Mercedes társaság védjegyeinek egy része jutott Mindaddig, amíg ezek magyar tulajdonban voltak, akár egy magyar kisipari szövetkezet is felszerelhette volna saját készítésű személykocsijára, — ha éppen autógyártásra szánja el magát.) A védjegynek, az ipari névjegynek tehát értéke van. Az argentin vásárló 52 féle rádiókészülék közül is kikereste az Orion védjegyet mert tudta, hogy vele jó minőségű híradástechnikai terméket kaphat A védjegy azzal, hogy ígéri a stabil minőséget jelzi az áru tulajdonságait, a konkurrenciharc, a piacokért és vásárlókért folytatott küzdelemnek is hatékony fegyvere, A mechanizmus szele Magyarországon az elmúlt évtizedekben egész iparágakból haltak ki a védjegyek: harminc évvel ezelőtt például egy-egy jelentősebb textilipari vállalatnak több védjegye volt, — mint 1967 elején az egész könnyűiparnak, és az ország védj egy készlete éppen, hogy meghaladta a kétezres számot A Szellemi Tulajdon Oltalmára Létesült Nemzetközi Irodák Lapja, a La Proprieté Industrielle, két évvel ezelőtt megírta, hogy az Unió több mint húsz országában közel kétszázezer védjegyet lajstromoztak, s a konkurenciához szokott piacokon szinte minden áru védjeggyel kerül forgalomba. Az új gazdaságirányítási rendszer Magyarországon is elevenebb versenyt ígér. Nemrég, amikor a Találmányi Hivatal munkatársai az ország különböző vállalatainál a védjegyek felől érdeklődtek, több helyen azt a választ kapták: úgy látszik, a mechanizmus szele a védjegyekig is elért! A múlt évben lezajlott védjegyszámlálás csupán 2225 védjegyet talált az országban, s közülük csak 777 élvezett nemzetközi ; oltalmat. Ezek égisze alatt I (biztonságosan lehet exportál- 1 ni, anélkül, hogy azt a bizonyos kis emblémát, rajzolatot saját áruik forgalmazására használnák fel a külföldi cégek, mert ha mégis [ ezt teszik, védjegybitorlásért bíróság előtt kell felelniök. „Javít99 a könnyűipar Magyarország mai védjegyállománya — kétezernégyszázra tehető. Tavaly 186 védjegyre kértek és kaptak oltalmat a magyar ipari és mezőgazdasági vállalatok, majdnem százzal többre, mint egy esztendővel ezelőtt. 1968 első heteiben is nagy volt a forgalom a Találmányi Hivatal védjegyosztályán: annyi kérelmet nyújtottak be, mint máskor egy negyedév alatt! Jelenleg védjegyekben leggazdagabb a nehézipari tárca — ezen belül is a gyógyszeriparban a legnagyobb a védjegysűrűség. A nehézipar a védjegykészlet kétharmadát birtokolja —, viszont védjegyekkel még a kisipari szövetkezetek is jobban egyengetik termékeik útját a piacon, — mint az építőipari nagyvállalatok. A nehézipar után a kohó- és gépipar következik: a tárca üzemeinek több mint kétszázötven védjegye van, — és körülbelül ennyivel rendelkezik a külkereskedelem is. A külkereskedelmi védjegyek nagy része természetesen nemzetközi oltalmat élvez: és a világpiacon gyakran kiderül, hogy a furcsa tex, kex, impexre végződő vállalatok olykor legalább annyit köszönhetnek néhány betűs monogramjaiknak, mint mondjuk a jó technológiának. A vállalatok, ha lassan is, de felismerik, hogy az ízléses, bevált védjegy nem szükséges rossz, hanem súlyos adu lehet a kereskedelmi tárgyalóasztalon, — és a kirakatokban. Egyébként erről tanúskodnak az idei első védjegyigénylések. A Magyar Állami Plneesjazdaság tizennyolc különböző palackozott borféleség védjegyezését kérte január elején, ötvenegy ruházati kisipari szövetkezet pedig több új terméket A különbség negyven fillér, s talán nem is érdemelne említést ez a kis összeg, amely a falun árusított tej ára között mutatkozik helyenként, ha nem takarna „tisztességtelen” üzletet. Tudni kell ehhez, hogy manapság hasznos törekvés tapasztalható a falu jobb tejellátására. A cél: a hely! igényeket helyből kielégíteni, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok segítségévek Különösen azokra a községekre vonatkozik ez, — mint például a Tisza mentén, — ahová tejet szállítani Egerből vagy Gyöngyösről tetemes ösz- szegbe kerül. A tejipari vállalatok ezért 29-től 47 fillér térítést fizetnek egy- egy liter tej eladása után a helyi termelőszövetkezetnek azzal a kikötéssel, hogy a tej eladási ára ne haladja meg a három forint hatvan fillért. Mintán a szövetkezetek így érdekelve vannak a heAmikor fejbevágtam egy üres szódásüveggel, kissé megszédült, Amikor egy fél óra múlva egy teli üvegből felmosták. megkérdezte, hogy miért ütöttem le. — Csak — mondtam egykedvűen, mert sohase szerettem a sok beszédet. — Csak? Akkor jó — tette hozzá megnyugodva — azt hittem, hogy haragudni tetszik rám. — Ha haragudnék, te nyomott fej, akkor teli üveggel vágtalak volna főbe ... Világos? — Világos — mondta megértőén és kerekre nyílt szemmel figyelte, mint adok sima tenyérrel egy nagy pofont egy ürgének, aki mellettem mert málnaszörpöt inni, ráadásul pohártól. Amikor az ürgét kivitték, intettem neki: — Látod, erre sem haragudtam ... — Miért, ha haragszik, akkor mit tett volna? — kérdezte a kis naiv, akinek úgy látszik fogalma sincs a való kocsmai életről. *= Akkor ezt a kis izét ide akar jelölni védjegyekkel. Az elmúlt esztendőben javult a „védj egy helyzet” a könnyűiparban is: cipőgyárak, fonodák, szövödék kértek véd- I jegyet áruikra, — javítva ezzel a nemzetközi forgalomban a magyar védjegyek arányát. Magyarországon jelenleg mintegy 190 ezer nemzetközi védjegy élvez oltalmat, ezek — néhány százaléktól eltekintve — természetesen külföldi cégek áruihoz tartoznak. Holland és csehszlovák tempó Mert külföldön — a kon- kurrenciához szokott viszonyok között — a védjegyharc, a védjegypiac is élén- kebb. A Magyarországhoz hasonlóan új gazdaságirányítási rend szerint működő csehszlovák népgazdaságban évente három-négyezer védjegyet lajstromoznak: ennyi új védjegyre kérnek oltalmat Argentínában hétszer ekkora a védjegyforgalom, a holland arányok pedig megegyeznek a csehszlovák tempóval. Tehát keresik, kérik, sőt adják-veszik a védjegyeket. Ehhez viszonyitva Magyarországon még szerény a „nyüzsgés”, de a vállalatok vezetői már nem mosolyogják meg azt aki ilyen „tippet” ad nekik: már most szerezze meg védjegyét, hiszen hamarosan szóhoz sem juthat azon a piacon, ahol mindenki a védjegyével muhi eladásokban, sok községben bevált és becsületes módon zajlik ez az üzlet. Nem egy helyen — különösen Gyöngyös környékén — segített abban, hogy a háztáji gazdaságokból és az egyéni gazdáktól vásárolt tej ára öt forintról négyre csökkent Ám sajnos tapasztalható olyan jelenség is, hogy a szövetkezetek nem tartják be a három forint hatvanas árat, hanem négy forintért, vagy ettől többért is értékesítik a tejet Ez pedig ellentétes a megállapodás szellemével és az üzleti becsülettel is. Hiszen a vásárlók joggal ragaszkodnak a három forint hatvan filléres tejhez, miután az állam jelentős dotációval biztosítja, hogy eny- nyiért megkaphassák. Mi legfeljebb annyit tehetünk még hozzá: amely tsz-nek ez nem inge, ne vegye magára. K. E. ráhúztam volna gyönyörű csülkeimre •— mutattam neki a boxeromat — * akkor zuttyi.. reccs... — Mi az, hogy reccs? — Az állkapcája, te, üres magnószalag — magyaráztam sóhajtva, mert világéletemben ki nem állhattam az érthetetlen muksókat és mérgemben belerúgtam egy arra ténfergő fejbe, aki egyből kinyúlt, mint a futószőnyeg. — Gyors munka volt, mi? — kérdeztem a kis naivat, mert azért én is szeretem. ha elismerik, hogy nemcsak pontos, gyors, de szép munkát is végzek. — Igen... nagyon... csak — makogta és rémült kíváncsisággal nézett rám. pedig semmi oka nem volt az ijedtségre, nem voltam dühös rá, s különben is egy embert kétszer nem szoktam leütni félórán belül. — Mi az. hogy csak? — Hát, hogy... csak... Szóval, nem tetszik félni, mégis ugye az ilyenért, ha megtudják, ha feljelentik, ugyebár bírósági ítélet, hogy úgy mondjam börtön jár... A HÄZ, AMELYET anynyian ismernek s oly sokan irigyelnek Gyöngyösön, régi villanegyedbe álmodott újszerű épület Rangos kerítéssel, négy szobával, összkomforttal, egy kétszázhatvan négyszögöles telken: afféle módosabb otthon. Az érdeklődés, a vágyakozás azonban kivételesen nem annyira a kertnek, a megkapó falaknak — mint inkább az itt élő családnak szól. Mert akkora ez a család, hogy — tíz személyre kell teríteni... Hét kislány és egy fiú anyjával. apjával beszélgetni meglehetősen ritka élmény. Valóságos iskola, óvoda vesz körül bennünket: három és fél esztendős a legkisebb gyerek s érettségire készül a legidősebb, áld. éppen egy szótárba feledkezik. Modem bútorok között idilli hangulat. Sugárzó arccal magyarázza is a papa, hogy mindig ezt kereste, s nagyon boldog amiért — úgy érzi — megtalálta. — Én ugyanis árván nevelkedtem — fűzi hozzá, kissé visszakalandozva a múltba — odahaza, a kihűlt, szűk lakásban hosszú éveken keresztül senkim sem volt, csak a testvérem. Hiányzott nekem ott akkor valami igazibb, melegebb szeretet, hogy pontosan milyen, abban az időben nehezem tudtam volna elmondani. Nem is sejtettem, hogy kitől, hogyan kapom csak egyszerűen bíztam: valamikor részem lesz benne nekem is. Aztán megnősültem, jöttek a gyerekek s én megtanultam értük, a családomért élni, megismertem ggy kimondhatatlanul nagy boldogságot; Fiatalok még szülők is, negyvenesek. — Annak idején kevesen értettek meg bennünket, nem akartak hinni nekünk — mondja az asszony — jócskán akadtak olyanok, akik sajnálkoztak rajtunk, vagy egyenesen megszóltak min— Nevetnem kell — és nevettem is — te kis mafla ... Ha bemész a moziba, fics- csolsz a jegyért, vagy nem ficcsolsz? Ugye, hogy ficcsolsz. Semmit sem adnak ingyen. De a mozijegy sem drága, kis ürge... Na látod. Néha ... néha elkapnak, kiosztanak, két- három hónapot... na, mondjuk négyet... S akkor mi van? Egy tüdőgyulladással is elfekszik az ember annyit... Na, jó a szövegem? — magyaráztam meg a kis naivnak. s aztán, hogy az órámon már letelt a félóra, óvatosan, inkább barátilag csak, fejbevertem egy söröskancsóval... A két évet nem ezért kaptam. Süket duma. Azért kaptam. mert tudnom kellett volna, hogyha kétszer ugyanoda ütök. az már veszélyes lehet. Az is volt. Végleg kinyúlt az ürge. De haragszom rá. Ha most itt lenne, teli szódásüveggel kapna. Egy ilyen marha. Akinek ennyire vacak a koponyája, az ne járjon jobb helyekre, vagy vegyen egy jobbat, nem igaz?- -Hni-m-t- ví .I. (egri) két. Ugyan, mi lesz majd velünk, hogy boldogulunk?! Mert mi tagadás — vallja — az örökölt földecske, a kis házrész meg a férjem ösztöndíja nem sokra biztatott. Igencsak ügyeskedni kellett, hogy meglegyünk valahogy... — KÉT GYEREKET hagytam a feleségemmel, amikor az érettségi évében az egyetem nappali tagozatára jelentkeztem, Pestre. Diákfejjel is éreznem kellett a felelősséget, amit nősülésemkor vállaltam: különféle alkalmi munkák béréből Igyekeztem megtoldani a ..fizetésemet’, s a Bartók Béla úti albérletben úgy összehúztam magamat, ahogy csak bírtam. így tudtam minden hónapban haza- küldeni 600 forintot. — Közvetlen támasz nélkül. vajon hogyan „ügyeskedett” idehaza a családi „pénzügyminiszter”? — kérdem kíváncsian. — Majdnem ugyanúgy mint most. amikor már vezető beosztású mérnök az uram. Amit tudtam, varrtam, kötöttem a gyerekeknek s úgy neveltem őket mindig, hogy ne legyenek követelöd- zőek. Meg is tanulták valamennyien. hogy szégyenkezés nélkül lehet viselni olykor egy-egy idősebb testvér levetett ruhadarabját vagy cipőjét is, rászoktak a kevesebb zsebpénzre s megegyeztek abban, hogy még karácsonykor sem kaphat mindenki egyformán nagy ajándékot. Kérés nélkül is segít még a legkisebb is, így épült a ház, a kerítés, s így telik minden napunk. Nyaranta pedig, vakációban a nagyobbak már rendszert csináltak abból, hogy „állásba mennek”, ki itt. ki ott fizetésért dolgozik. Mondanom sem kell, hogy ez is sokat lendít... Egy közösen készített rögtönzött számvetéssel, meglepő választ adnak kíváncsiságomra. Kiderül, hogy a családi pótlékkal együtt mintegy hatezer forintos havi jövedelemből csupán az ösz- szes fele marad, mire a házépítésre, a bútorvásárlásra Az utóbbi napok kedvező időjárását kihasználva jól haladnak a tavaszi munkák az ostorosi Kossuth Termelőszövetkezetben. A közös gazdaság még az ősz folyamán 1400 holdon elvégezte a mélyszántást, s így időben és jó minőségben el lehet végezni a tavasszal szükséges talajműveleteket is. Sokat segített a gyors munkavégzésben az is, hogy még a munkák elkezdése előtt a szövetkezet vezetői alaposan megtárgyalták a tavaszi munkálatok ütemtervét, és ezt az ütemezést eddig be is tartották. A termelőszövetkezetben befejezték a 175 holdas nagyüzemi szőlők és a 40 holdas őszibarackos metszését. Az időjárást kihasználva, időben megkezdődött a vetés is. Edkés tartozásait kifizetik. Hallatán már már meg sem merem kérdezni, hogy a nagy család életéhez, a mun* kán kívül hozzá tartozik-e a szórakozás is. A SZÜLÖK SZAVAIBÓL derül ki. hogy természetesen a szórakozásra is kerítenek azért módot. Jóllehet, nagyon kellemesen érzik magukat együtt odahaza beszélgetés. tv-nézés közben, de időnként csak ki-ki ruccannak a házból is. Persze, valameny- nyien egyszerre, már egvTe ritkábban, csupán jobb időben mennek közösen, kirándulni. Ha azonban meglesz majd a kocsi is — pótolják az elmúlasztottakat. — Gépkocsi? — kérdem, mint aki rosszul hallotta a szót. — Hiszen nőnek a gyerekek, a nagyobb lányok lassan eladósorba kerülnek, s mint említették, csupán az OTP-törl esztés 1983-ig okoz gondot. Mégis. így mernek bizakodni...? — Hogyne mernénk — neveti el magát a családfő, Kó- ródi László — hiszen már építjük is a garázst! öt-hat év múlva biztosan összeiön a kocsi ára is. Valamiféle mikrobuszt szeretnénk, mint az a miskolci nagy család. Tudja, elárulom, szeretek újítani az üzemben. Az Ecsé- den. Visontán megvalósított javaslataimért kapott nagyobb pénzösszegből kezdtem hozzá pár éve a házépítéshez is. Gondolom, hogy s gépkocsihoz is „befuthat”' még valami —■ teszi hozzá titokzatosan ..: NÉZEM A SZÉPEN berendezett lakást, gyönyörködöm a szokatlanul nagy családban. Hallgatom a házaspárt. akiktől mellesleg megtudom, hogy a férj többszörös kiváló dolgozó, aranvielvé- nyes újító, a Munka Érdemrend tulajdonosa, s visontaí munkahelyén valami háromszáz embert iránvít. műszak után tan föl vamokat vezet, előadásokat tart. a felesége pedig nyolc gyerek mellett is iskolába jár. Most értem csak meg igazán. hogy miért csodálják annyira ezt a másik házat, itt a gyöngyösi villasoron . Gyón! Gyula dig húsz holdon elvetették a mákot, húsz holdon a lencsét, harminc holdon az olajlent és ugyancsak húsz holdon a bükkönyt. Befejezéshez közeledik a 150 holdas árpavetés is. A közeljövőben a kukorica és a takarmányrépa vetésére kerül sor és a talajelőkészítés már meg is történt. A tavaszi munkákban a szövetkezet minden dolgozója részt veit. Sokat számít az is, hogy a feladatok gyors elvégzése érdekében a szövetkezet vezetői célprémiumot tűztek ki. 1968. március 23., szombat tatkozik be Krajczár Imre Három hatvan, vagy négy forint? Válogassuk meg a lói haladnak a tavaszi munkák Ostoroson
