Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-03 / 53. szám
A h«!"iír állam újjászületése 1878. március 3-án, 485 évié tartó rabság után újjászületett a modern bolgár állam. A történelem évkönyvei ezt az eseményt a San Stefano-i békeszerződés eredményének tüntetik fel. azaz az orosz—török háború befejezését követő békének. A San Stefano-i békeszerződés ugyanis önálló. autonóm fejedelemségnek nyílvánította Bulgáriának a Balkán-hegységtől északra a Dunáig terülő részét A déli rész. Kelet-Rn- mélia. továbbra is török fennhatóság alatt maradt 1885-ben Kelet-Rumélia bolgár lakossága fellázadt a török uralom ellen Bulgária két része egyesült A bolgár népet a csaknem Bt évszázados rabság nem írét» mwtsni. a nén megőrizte a 681—1018 és az 1186—1396 közötti első és második bolgár birodalom legszebb hagyományait nemzeti és kulturális vívmányait. a szabadság oltha- tatlan szeretőiét Minden kor az egymással viaskodó feudális urak tették lehetővé az Idegen hódítást, mialatt a nép szakadatlan harcban állott az idegen elnyomókkal: Bizánccal, a Bizáncot el'n-li'ó k-mtt». sek Latin Császárságával, a be-betőrő tatárokkal, és a rigómezei nagy vereség óta a török hódítókkal csakúgy mint belső elnyomóival. A nép 1443-ban Hunyadi Já nos oldalára állott És 1598- -ban. 1686-ban. 1988-ban felkelésekkel próbálta lerázni igáját A feudális bl tincsek végső széttörésére 1875 szeptemberében és 1876 áprilisában nagyszerű lendülettel kelt fel a porta ellen. E felkeléseit leírhatatlan kegyetlenséggel verték le a török hódítók, s meg gyilkoltak 12 ezer embert A* 1877—1878-as török- orosz háborút követő San Stefano-i béke — most 90 éves — megadta a nemzeti léiért küzdő bolgár nénnek a jogot a modem bolgár állam megteremtésére. Azt a hőskölteménybe Illő szabadságharcot, amelyet a bolgár nép évszázadokon át vívott nemzeii és öná’ló állami létéért — korunk teljesítette be a bolgár munkásság. parasztság és értelmiség tavára. A bolgár és a magyar történelem menetében sok a hasonlóság. Eréig tudunk fenntartás nélkül! örömmel megemlékezni a bolgár szabadságharcok í*o év előtti nagy fordulatáról F. M. A DNFF nyilatkozata A Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítása Front Központi Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amelyben a hazat és a külföldi közvélemény tudomására hozta az ameri kaiak és a Thieu—Ky-féle klikk által a dél-vietnami városok lakossága ellen elkövetett gaztetteiket A nyilatkozat megállapította: a szakadék szélén tántorgó amerikai agres&zorok és a dél-vietnami árulók abban a reményben bombáztak 'a sűrűn lakott körzeteket rom holtak le több ezer házat templomot, kegy helyet, hogy sikerül megtörniük a dél- vietnami nép hazafias érzel ment. Támadásuknak több ezer polgári áldozata volt. „Eszeveszett cselekedeteik leleplezik gyalázatos vereségüket és hisztériájukat” — hangoztatja a DNFF Központi Bizottsága. A nyilatkozat ezután felhívja a szocialista és más or szagok kormányait és népeit, a haladó gondolkodású amerikaiakat. hogy határozottan ítéljék el az Egyesült Államok és a Thieu—Ky-klikk gaztetteit; indítsanak mozgalmakat a bűntények kivizsgálására: támogassák és segítsék a dél- vtetnami népet a végső győzelem kivívásában. Az MSZMP küldöttségének felszólalása (Folytatás az 1. oldalról) testvérpárt politikájának elemzésével, minősítésével sem, még kevésbé megbélyegzéssel, jelzők osztogatásával, vagy kirekesztéssel. Más kérdés az, hogy az egyes testvérpártok elidegeníthetetlen joga állást foglalni a nemzetközi kommunista mozgalom elvi-politikai, stratégiai és taktikai kérdéseiben és nézeteiket kifejthetik, mint ahogy ki is fejtik nyilvánosan is, valamint a két- és a többoldalú találkozókon is. A mi pártunknak az a nézete, hogy egyik párt sem írhatja elő a másiknak, hogy publikált nyilatkozataiban, vagy a testvérpártok találkozóin mit mondhat és mit nem mondhat Mi tehát őszintén megmondjuk: a Magyar Szocialista Munkáspárt — törekedve a testvérpártok maximális részvételének elérésére — körültekintő, gondos, kollektív és demokratikus előkészítés után lehetségesnek tartja a nemzetközi tanácskozás megszervezését és képviselteti azon magát akkor is, ha a pártok egy része jelenleg nem látja lehetségesnek a maga részéről, hogy részt vegyen azon. Minden párt joga eldönteni, hogy részt vesz-e vagy sem a nemzetközi tanácskozáson. Álláspontunk teljességéhez tartozik, hogy a magunk részéről a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére törekszünk és a közös célokért együtt akarunk harcolni a nemzetközi tanácskozáson esetleg részt nem vevő testvérpártokkal is. Pártunknak az a nézete, hogy most a nemzetközi kommunista mozgalomnak, az összes antlimperialista erőknek az az érdeke, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozását szervezzük meg. A nemzetközi kommunista mozgalom mai helyzetében mindennél fontosabb a kommunista és munkáspártok egységének és internacionalista szolidaritásának megerősítése, az imperializmus elleni harc hatékonyságának növelése érdekében. Véleményünk szerint két különböző dologról van szó, amikor a marxista—leninista pártok nemzetközi tanácskozásáról beszélünk és amikor az őszi Vänwsä& 1968. március 3„ vasárnap antlimperialista erők világértekezlete kerül szóba. A nemzetközi kommunista mozgalom története és mai példák tömege is bizonyítja, hogy amikor a kommunista politika és célok kidolgozásáról van szó, azt maguknak a testvérpártoknak kell elvégezniük egyedül, vagy közösen és csak azután fordulhatnak szövetségeseikhez. Ez alapvető feltétele annak, hogy a szövetségest meg lehessen nyerni és a kapcsolatok erősödjenek az együttesen vívott harcban. A kommunista és munkáspártok sem nemzeti, még kevésbé nemzetközi keretekben nem mondhatnak le arról, hogy maguk dolgozzák ki politikájukat, megtartva önálló arculatukat. A marxista—leninista pártokat nem szektás elzárkózás, vagy a szövetséges előtti titkolózás vezeti akkor, amikor nemzetközi tanácskozáson találkoznak egymással, hogy kicseréljék nézeteiket, tapasztalataikat. A kommunista politikát és az internacionalista egység fejlesztésének feladatait csak a marxista- leninista nártok képesek kidolgozni. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása véleményünk szerint megvizsgálhatná annak célszerűségét, hogy helyes volna-e egy későbbi időpontban kezdeményezni az ösz- szes antlimperialista erők világértekezletét. A Magyar Szocialista Munkáspártot — mint a legtöbb testvérpártot — igen komolyan foglalkoztatja az, hogy végül is milyen eredményekkel végződhet a mostani konzultatív találkozónk. Pártunknak az az álláspontja, hogy nem elégedhetünk meg azzal, ha csak beszélünk, véleménycserét folytatunk, és utána mindenki hazamegy, a véletlenre bízva a nemzetközi tanácskozás sorsát Mi fontosnak tartjuk, hogy találkozónk után ne szakadjon meg az előkészítés fonala, hanem szervezetten tovább haladiunk előre a nemzetközi tanácskozás megtartásához. Régi tapasztalat, ha valamit meg akarunk oldani, akkor cselekedni kell, határozottan, céltudatosan. Ez Így van a nemzetközi tanácskozással is. Vélemé- nvünk szerint konzultatív találkozónk nagv visszhangot kiváltó eredménye lenne, ha a részt vevő testvérnártok valamennyien egyetértené- nek ahhan: még ebben az évben kerüljön sor a nemzetközi tanácskozásra Moszkvában; felhívással fordulnánk az összes kommunista és munkáspártokhoz, hogy vegyenek részt a további előkészítésben és a nemzetközi tanácskozáson. Ezt határozott kezdeményezésnek tartaná mindenki és örömmel töltené el a kommunistákat, a velünk szolidáris erőket, ugyanakkor politikai csapást mérnénk ellenségeinkre, az imperialistákra. Kedves elvtársak! Elgondolásainkat, javaslatainkat azzal terjesztettük elő hogy mi készek vagyunk meghallgatni és megvizsgálni más, a miénktől eltérő javaslatokat is. A cél az, hogy olyan konkrét megoldást találjunk, amely lehetőleg minden testvérpártot kielé- «flA Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága meg van győződve arról; konzultatív találkozónk akkor teljesíti feladatát, ha nagy lépést tszünk előre a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásához vezető úton. (MTI) Johann Weissnek tudomására jutott, hogy Gudenan, a náci szárazföldi erők vezérkari fónuKe azonnali különbéke-tárgyalásokat sürgetett. Attól tartott, hogy a szovjet csapatok egy hónap leforgása alatt elérhetik a német fővárost, Berlint. A kulisszák mögötti játékban színre lépett Walter Schellen berg, az SS kémelhárító főnöke is. Elhatározta, hogy kihasználja a náci vezérkar kísérleteit, és a zűrzavarban Himmlert jut- taitja hatalomra. Azzal érvelt a bizalmas tárgyalások során, hogy Himmler, az SS főnöke, a náci birodalom bármely más vezetőjénél elfogadhatóbb tárgyalófél az angolok és amerikaiak számára Elvben Jodl, a főparancsnokság vezérkari főnöke is egyetértett a különbéke-tárgyalásokkal. de ha'ogatni akarta azt. Javaslatára a különböző náci szervek megállapodtak, hogy Hitler háta mögött, elsősorban semleges országokban működő nagykövetségek útján próbálkoznak a tárgyalások előkészítésével. Ezek a szálak az OSS — az amerikai stratégiai hivatal, valójában az amerikai toémszolgálait — európai főmegbízottjához, a svájci iroda vezetőjéhez, Allen Dulles- hez vezettek el. A náci vezetők 1945 február elején elhatározták, hogy Karl Wolf tábornokot, az SS-csapatok olaszországi parancsnokát bízzák meg az amerikaiakkal folytatandó genfi előzetes tárgyalások irányításával. Wolf tábornok vállalta is ezt a szerepet, és megbízottat küldött Genfbe, aki február 21-én találkozott Dulles ügynökével. A két megbízott megállapodott abban, hogy március 8-án találkozik személyesen Karl Wolf SS-tá- bornok és az OSS svájci irodájának vezetője. Allen Du- les. Az OSS washingtoni központja értesítette a tervekről az angol titkosszolgálatot is. Megállapodtak, hogy a tanácskozáson Dullesen kívül részt vesz Lemnitzer amerikai és írje angol tábornok is. Az angol miniszterelnök, Churchill, személyesen követelte az angol tábornok részvételét a titkos tanácskozásokon. A tapasztalt politikus jól tudta, hogy nincs már semmi lehetőség arra, hogy különbékét kössenek a náci Németországgal Lehetségesnek ítélte azonban, hogy a német csapatok Olaszországban kapituláljanak a nyugati hatalmak haderői előtt, ezzel egyszeriben megnyílna a déli front. Az angolok, az ameri- kaiaikkal együtt. Bóesen keresztül a szovjet csapatok orra előtt bejuthatnának Berlinbe. Johann Weiss részletes jelentést küldött a hétpecsétes titokként őrzött előzetes tárgyalásokról, tervekről Moszkvába. Az Abwehr lehal gáttá a megbeszéléseket, és Gordon Lonsdale leadta rádión Szása jelentését. Érthető, hogy nemcsak a németek, hanem Churchill és Dulles is megrökönyödéssel fogadták a szovjet kormány jegyzékét. A jegyzék tiltakozott a svájci titkos tanácskozások el'en és világosan kimondta: sértik a Johnson „kortesbeszede” Texasban BEAUMONT. TEXAS. (MTI): Johnson elnök, aki váratlanul Texasba utazott és megtekintette a houstoni űrközpontot, este Beaumont városba folytatta útját és felszólalt egy demokratapárti vacsorán. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok „minden tőle telhetőt megtesz a vietnami háború kiszélesítésének elkerülésére”. Még ezt a kijelentést is meskockátat- ta: „Nem fogunk harcolni olyan háborúban, amelyet az ázsiaiaknak magukért kell megvivniok”. Sürgősen hozzáfűzte azonban, hogy Amerika ..megvédelmezi Dél-Vietnamot annak szomszédjától”. Az U Thant-féle békepuhatolózásról annyit mondott, hogy „akarni és elérni a békét. ké. különböző tjplog”. A háborúért közvetve elődeire hárította a felelősséget mondván, hogy az Egyesült Államok 1954-ben elég nagy elköteie zettséget” vállalt a világnak ezen a részén, amiért ..felel’ . Johnson, aki ezzel a beszéddel hírmagyarázók szerint elnökválasztási kampányát indította be. megpróbálta elbagatelizálni a Demokrata Párton belüli helyzetének szórón gatottságát feziSvetsÉgesék kormányfő!««* megállapodását, amely me#« tiltja minden különegye»- mény megkötését az ellenséggel. Ekkoriban Woli SS-tá- bornok minden teltétilt a'áirt volna, de már késő volt. Dulles az angol és amerikai tábornokkal együtt kénytelen volt búcsút venni tőle. — A szovjetek keresztülhúzzák számításainkat. Valahogy tudomásukra jutott, hogy titkos tanácskozásokat folytatunk — mondotta sajnálkozva Dulles. Nem sokkal később Walter Schellen berg, az SS kémelhárító főnökének javaslatára Himmler, az SS és a Gestapo birodalmi vezetője, egymaga kapcsolatot teremtett Voeloe Bernadotte gróffal, a svéd Vöröskereszt alelnökéveL Schellenberg rábeszélte Ber- nadottét, hogy személyesen találkozzon Himmlerrel. Ezt a találkozást az SS kémszolgálata készítette elő és biztosította is egyúttal. Himmler bombabiztos pincében fogadta a svéd Vöröskereszt alelnökét. Jól tudta, hogy a gróf kapcsolatban áll a legmagasabb angol és amerikai hadvezetéssel is. Ezért minden köntörfalazás nélkül azonnal a tárgyra tért: — Közölje Eisenhower tábornokkal, hogy Németország megadja magát a nyugati hatalmaknak. Keleten folytatjuk a háborút, egészen addig, amíg a nyugati hatalmak maguk nem veszik át a frontot az oroszok ellen — mondotta Bemadotténak, aki viszont feltűnő nyugalommal kérdezte: — Hajlandó ezt az ajánlatot írásba adni? Himmler minden tépelődé* nélkül azonnal írásba foglalta a nyugati szövetségesek számára tett ajánlatát Ezután mintha a számára legfontosabb kérdés lenne, töprengve fordult Voelke Bernadotte grólhoz: — Mit tanácsol, ha találkozom Eisenhowerrel, akkor hajtsam meg magamat előtte, vagy csak kezet nyújtsak neki? Sem a meghajlásra, sem a kézfogásra nem került sor, mert másnap Churchill üzenetet kapott a szovjet kormánytól. Részletesen tájékoztatták, hogy máról tárgyalt Himmler, az SS és a Gestapo főnöke a svéd gróf- faL Walter Schellenberg, az SS kémfőnöke és Himmler sem tudta elképzelni, hogy milyen úton jutott a szovjet hírszerző szolgálat a sokszorosan biztosított & legnagyobb titokban tartott bizalmas tanácskozás részleteihez Nem is sejthették, hogy ezt a jelentést is Johann Weiss, Szása, és rádiósa, Gordon Lonsdale továbbította Moszkvába. (Folytatjuk) A sarkon tál árnyak állnak... lett intézkednie a káembés-nek. Csendes falu ez. Eszembe jut egy bőbeszédű tanú vallomása: — „Csend volt, aztán egyszerre sikítást hallottam, és azok négyen elfutottak .. „Akkor este olyaa hideg volt, hoev i hó is beszélgetett. Egyszóval: csikorgóit a hó. Éppen jött fel a hold. ballagtam a Jegenyesoron amikor slkftást hallottam. aztán azok négyen elfutottak...“ (Egy bőbeszédű taatU y* hajnali sötétségben csendes sen lapul a falu. Fagyott az éjszaka, néhány lámpa hunyorog. Éppen nyitásra érünk a kocsmához. Fél deci törköly a kezünkben, állunk a pult előtt és kíváncsian nézegetünk körbe-körbe. A pult sarkán kávéfőző masina, a berendezés kopottas, sok a töredezett támlájú szék, a háromlábú rex-asztalt a fal támasztja; a padló horpadásos, feketére olajozott, a fal táskás, itt-ott lerúgta a vakolatot, látnivalóan legalább négy éve nem volt itt festés. A presszósított kocsma vezetőjének gyanúsak vagyunk, szabadkozik, hogy egy hete nem volt szállítás, azért sok itt a láda, egészen elcsúfítja az „egységet”. — Mit tud a Kormos-ügyről? A kérdés megélénkíti a kocsmárost. — A Kormos-ügy? Igen, Igen, tudom, miről van szó. Tulajdonképpen azt is mondhatnám, hogy nem tudom, mert kérem, itt szinte csak Kormosok élnek. A ragadványnevük után lehet legbiztosabban megkülönböztetni az embereket. Bizony, csúnya ügv volt. Nem tudom, miért ütötték le azt a fiút, a lánnyal. Mások is szoktak Itt verekedni, berúgnak, elküldik egymást valahová, kész a baj. De az a fiú alig szólt a társasághoz. Hívták az asztalukhoz, de nem ment. Előbb Kormosék távoztak, kisvártatva utánuk az a fiú, a lánnval. Aztán vary tíz perc múlva jött valaki a hírrel, hogy leütötték mind a kettőt. Mindjárt tudtam, ezt csak a Kormosék csinálhatták. Lassan benépesedik a kocsma. Elhúzódunk a pulttól az egyik asztalhoz, konzervet bontunk. Vaia'ri moná'1 az asztalinknál Kíz&nVorú. sovány férfi. bemutatkozik. g a tanács- titkár. „Az 'r-cpcrrol -?öff oV?” Noyri narr) Vflftviiptr mromof^V. ..Prahnfj rn*« f*rp r»PvWröt?” 117CÍpí-r^lr, "Wp fHpfipV p folssnVvAl iff qovn ?crririV fapf P'E mí^if w-1 A CM«+f jff ÍO — 'nlr mint m^cWff m^fm-rMfpfom a <!7rii'i^ueórfóí!j statisztikát, abból mindjárt látni, milyen kevés ügyben kel..Azon az estén én Is ott voltam az Italboltban. Olyan este volt az is. mint a többi. Dumáltunk és ittunk. Jött Imre esy lácy- nyal. köszönt a cimboráknak, aztán leültek. Azok néeyen eléceé hangoskodtak és figyelték Imrét a lánnyal. En csak rey-két meztervzSsükre emlékszem „De felvág, rázza a ron- rvot!” ..Csak ú*rv H »‘vakkant nekünk”. .Nézd csak. vlevo ro-nsk. TV-tosan rajtunk rököznek!” (N. J. tanú. érdektelenl Tő gy deci szilvát kértünk és uozzá korsó sört, kísérőnek. Ez olyan beköszöntőféle volt, — Nem vagyunk mi iszákosak. De mit lehet itt mást csinálni, mint inni. Kártyázni szoktunk még, akkor azonban ehhez se volt ked- "ónk. Szabályszerűen unatkoztunk. Minden este unatkozunk. — Bejött Imre egy lánnyal az italboltba. Imrével egy padban ültem az iskolában, ö tovább iskolázott. technikus lett, én meg itthon maradtam a faluban, ahogy a többiek. Imrét légen nem láttuk, de mégis rögtön megismertük, alig változtak a vonásai. Odajött hozzánk, köszönt. „Hogy vagytok, fiúk?” — azt kérdezte. Bemutatta a lányt, azt mondta, hogy a menyasszonya Nem sokáig álltak ott. leültek távolabb. — ... Valahogy furcsa volt az egész. Az volt az érzésem, hogy lenéz minket. Nem, semmi olvat nem mondott, azt hiszem, még csak ezy mozdulata sem volt olyan. Aztán valamelyikünk azt mondta, hogy az Imre meg a lány mirajtunk röhögnek. Még egv kört ittunk és elmentünk. Nem, egyáltalán nem gondoltam arra. hon? u’’al is bántsuk. Ballagtunk, s egyszerre ott voltak kelten a hátunk mögött. Mind a ketten nevetgéltek. Akkor ütöttünk. Nem tudom, hogyan történhetett... (Lábuk alatt csikorgott a hó. Fűtötte őket az alkohol, s meg akarták mutatni Imrének és a lánynak, bogv ők semmivel sem pki'hvalók a „városiaknál”. Leütötték a két ppn Vwxvf *T4gyen.) ■ „Kinek ■ ■ W.dős férfi az igazgató-tanító, •* aki a versrész'etet felolvassa, Megszállottba az irodalomnak, diákjait is a nagyobb igényességre igyekszik szoktatni. — TanftcHam mindnyájukat, d< csak kevésben volt meg az akarat, hogy előrejusson. Imri sz«*«5z Ital. sernél más, q a q-'o-"5!** oltja ű jiarí’in . .** idézet Jan Sr^rek verséből)
