Heves Megyei Népújság, 1968. március (19. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-21 / 68. szám
A Biztonsági Tanács rhodesiai vitája NEW YORK (MTI): Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 36 afrikai ország sürgős kérésére összeült, hogy folytassa a rhodesiai helyzet megvitatását. Az afrikai országok képviselői közös levelükben megállapítják, hogy az Anglia kezdeményezésére a fajgyűlölő Smith- rezsim ellen hozott részleges gazdasági szankciók nem vezettek eredményre. A Rhodesiában kialakult helyzet fenyegeti a nemzetközi békét • és biztonságot. Buattura algériai küldött felszólalásában követelte, hogy minden állarft szakítson meg minden kapcsolatot Sa- iisburyvel. Ugyanakkor minden szükséges intézkedést meg kell tenni a Rhodesiával határos Zambia védelmére. Lord Caradon. javasolta a tanácsnak, hogy „a korábbi úton” járjon. Az angol delegátus szerint a Biztonsági Tanácsnak szét kellene választania a Salisbury - ben folyó kivégzések ügyét a Smith-rendszer felszámolásának általános problémájától. Ousmane Soce Diop szenegáli nagykövet, a tanács márcijsi soros elnöke, éjfélkor az ülést elnapolta. A KGST közlekedési állandó bizottsága Brnóban megkezdte 32. ülésszakát. ' BOMBAY: India északnyugati Mysore államában egy expresszvonat belerohant egy személyvonat álló kocsijaiba. A roncsok alól eddig 32 halottat és 34 sebesültet emeltek ki. NICOSIA: A ciprusi minisztertanács úgy döntött, hogy feloldja azt az intézkedést, amely megtiltotta, hogy a Nicosiában működő külföldi nagy- követségek hivatalos kapcsolatot létesítsenek a ciprusi török közösség vezetőivel. A közlemény hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti az „ideiglenes ciprusi török kormány” hallgatólagos elismerését, az intézkedés célja csupán a légkör enyhítése az esetleges • török—görög tárgyalások előkészítése érdekében. RIO DE JANEIRO: A közvélemény és a sajtó nyomására a brazil kormány vizsgálóbizottságot állított fel azoknak a bűntényeknek a felderítésére, amelyeket egyes fajüldöző személyek és csoportok az indián őslakosság tervszerű kiirtása céljából követtek el. A vizsgáló- bizottság tanulmányoz egy jelentést, amely szerint a népirtáshoz minden eszközt, -beleértve a dinamitot és mérget is, felhasználtak, s így egész törzseket pusztítottak el. TOKIÓ: • A tokiói külügyminisztérium közlése szerint a japán kormány a jövő hét elején tíztagú gazdasági küldöttséget meneszt Csehszlovákiába, Magyarországra és Jugoszláviába. E küldöttség Japán és az említett országok kereso ilpníiLtSti Íz FKP küldöttségének vietnami látogatása A párizsi Mutualité-palotá- ban nagygyűlésen számolt be a Francia KP küldöttsége a múlt héten véget ért vietnami látogatásáról. A nagygyűlésen mondott megnyitó beszédében Waldeck Rochet, az FKP főtitkára, kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a két párt képviselőinek hanoi találkozója tovább erősíti az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harcban kialakult több évtizedes barátságot és szolidaritást. Bizonyosak vagyunk — mondotta Waldeck Rochet —, hogy a vietnami nép kivívja ■ végső győzelmét. A Vietnamban járt küldöttség nevében Étienne Fajon, Jacques Duclos és Henry Martin szólalt fel. Fajon hangsúlyozta: az, ami a küldöttségre egyhetes látogatása alatt a legnagyobb benyomást tette, az nem az ag- resszorok bűntetteinek kegyetlensége volt, hanem az, hogy vállalkozásukat szembeszökően teljes kudarc érte. Fajon elmondta, amikor közölték a vietnami vezetőkkel, hogy számos francia fiatal kész szükség esetén önkéntesként Vietnamba utazni, azt a választ kapták: jó dolog az, ha az amerikaiak tudják, hogy a vietnamiak nincsenek egyedül, és más országokban is toborozhatnak harcosokat, mégsem kérnek önkénteseket, mert az ország emberanyag-forrásai mérhetetlenek. Jacques Duclos felszólalásában részletesen beszámolt az amerikai agresszoroknak a vietnami nép elleni bűncselekményeiről, a vietnami nép harcának támogatására szólította fel az FKP üzemi és városi szervezeteit. ENSZ-kiadvány az atomháborúról NEW YORK (MTI): Az ENSZ titkársága kedden húszoldalas füzetet tett közzé, azzal a céllal, hogy tájékoztassa a világközvéleményt egy esetleges atomhákedelme kiszélesítésének lehetőségeit tanulmányozza majd. ★ Nagasakiban szerdán vízre bocsátották azt a 276 000 tonnás tartályhajót, amely a világ legnagyobb hajójának számít. A hajót az írországi Bantry Transportation Company, egy amerikai cég leányvállalata rendelte a Mitsubishi japán hajógyárnál. A hajó olajat fog szállítani a Perzsa-öböl vidékéről az írországi Bantry Bay-ben levő olajfinomítóhoz. NÜRNBERG: A nyugatnémet vállalkozók 1966 őszétől az elmúlt év őszéig gazdasági okokból félmillió külföldi vendégmunkást küldtek vissza hazájukba. (MTI) ború következményeiről és felhívja a figyelmet arra, hogy az atomfegyverek birtoklása csak felette relatív biztonságot nyújt azoknak az országoknak, amelyeket csábít az a lehetőség, hogy belépjenek e fegyverek gyártóinak sorába. A 16 nyelven megjelenő mű kérdések és feleletek formájában világítja meg a problémát. A dokumentum adatai szerint az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti atomháború esetén az amerikai népesség 80—95 százaléka, a szovjet lakosság 75—90 százaléka pusztulhatna el. Bármely egymillió lakosságú város egyharmada elpusztulna, ha egy megatonna erejű bomba robbanna területén. Az ENSZ-kiadvány rámutat, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok atomfegyverkészlete komoly elriasztó hatást képes biztosítani, azonban egy hagyományos eszközökkel vívott háború is atomkonfliktusba torkolhat. Találd Kinyomták a szemét, Nem törődik vele, Hiszen úgysem látott Soha semmit vele. (9WS) Háza, szarva nincsen, olyan ez a csiga, s mikor forog: morog. Mi lehet ez, Zsiga? (oßtsogßrig) Kicsi bár, de nagyon fürge, Lenn a lyukban él az... (3B1Q) Csillag fenn a fellegekben, s vízzé válik tenyeredben. (niayedgfj) Ez « csap csak'akkor csepeg, Ha süt a nap, s jön a meleg. (dVSOßBf) Vigyázz rá, mert nagyon ravasz, s hamar becsap, — ő a... (zsvavi) Trikóban és sortban jár s folyton strandol, — ő a.„ (zprtAí) Bármilyen éber a csősz, mindent elhord, 6 az... (zsq) Szalagot hord feketét, s ír, — csak előbb verd meg. De nem tollal, nem krétával, még csak vem is rer»rémi. Mi lehet ez? Fejts l meg! (d?0o*i) Harci A boconádi 3177-es számú Petőfi Sándor úttörőcsapat március 15-én nagyszabású harci túrát rendezett a forradalom emlékének tiszteletére. Őrsönként különböző útvonalakon indulva, menet közben hajtották végre a forradalom sikeréért végzett harci feladatokat. Míg a pajtásokból alakult haditanács értékelte a csapatok harci tevékenységét, ezalatt apró tábortüzeknél a „honvédek” nyársra húzott szalonnát piA kis indián alifomia. Los Angeles környéke. Ülünk egy Kis kávéházban és limonádét iszunk, amelyben átlátszó jégkockák úszkálnak. Forróság van. Előttünk a hatalmas kiépítetlen telken terül el a vásár — a szegények szórakozóhelye. Csaknam minden van itt! Cirkusz, állatkert, fakírok, hinták, körhinták. Minden cseng-bomg, sürög-forog... Mindenütt zene, nevetés, gyermeksírás, nők ijedt sikoltása. Közvetlen a járda mellett mutatványosbódé, és málhakocsi. A bódé arccal a tér fedé áll, s nem tudjuk, hogy bent mit mutatnak. A málhakocsiból apró lépcsőn egy kislány lépeget le. Nincs több 8 évesnél. Kezében rongybaba és körülrágcsált banán. Rajta indián ruha. — Nézd. milyen bájos! — bök oldalba barátom. — ö maga is olyan, mint egy baba. A mutatványosbódé függönye szétnyílik és előtűnik egy férfifej. Szintén sovány, barna és fekete szemű. Úgy látszik, a kislány édesapja. — Dzsugyi! Fred befejezte. Most mi következünk... — kiált és eltűnik. A kislány ijedten megremeg, eldobja a babát és fut a sátorhoz. Gyerünk! —• indítványozom. — Nézzük meg, mi történik ott. Jegyet veszünk, s bemegyünk a bódéba. Sötét és üres, csak az első sorban ül néhány ember. A szegényes, alig megvilágított színpadon valamilyen ember egy védőpajzsot helyez el. A pajzsa mellé szorosan egy fehér emelvényt húz. A színen megjelenik a tulajdonos, aki egy személyben a műsorközlő is. túra rítva kortyolgatták a Jó meleg teát. Az ünnepi beszéd, amelyet Blahó József pajtás mondott, szinte 1848—49 hangulatát idézte, majd méltatta a kései utódok tetteit, példaként állítva azokat á pajtások elé. A kibontott zászlók alatt vonuló — Kossuth-dalokat éneklő — pajtásokat lelkesen üdvözölte a falu apraja- nagyja. Kertai László Boconád — Hölgyeim és uraim! — ö következik. — Rögtön meglátják a pontosság csodáját, s a biztonság szemeit. — Kérem a mestert! Hegedű és fuvola játszik valamilyen élénk Indulót. Az emelvényen megjelenik Dzsugyi. Dobpergés. Nos, kezdődik. A színre befut egy ember. Széles cowboynadrág- ban, kék zsebkendővel a nyakában. s a fején sombrero. Kezében néhány kés. Zzz.. • Zzz... repülnek a kések. Szeretnék felugrani és kiáltani: „Hagyja abba! Elég!” Ús a kések még mindig repülnek. Már majdnem befejeződött szörnyű, rezgő pengékből erőltetett kontúrja. Még egy dobás és a cowboy erőltetetten meghajol. A közönség elismerően tapsol. — Hallo. Dzsugyi! Gyere ki! — kiált a színész kis partnerének. A kislány azonban nem mozdul, szemei félig zártak. — Gyerünk innen gyorsan. Micsoda vadállatszíve van annak, aki így tud szórakozni! — mondja Alekszej, miközben a kijárat felé igyekszünk. A cowboy a sárga málhakocsinál áll, karján a kislány. Mozdulatlan. —- Csak nem történt valami vele? — kérdezzük egyszerre. Az ember szomorúan néz ránk. — Nem uraim. Minden rendben van. — Minden mutatvány után így van. A kislánynak bátor szíve van, de a munka, mint látják; nehéz... — Miért teszi ezt vele? — Miért? A cowboy szeme elhomályosodik. — Élni kell, s ez azt jelenti, hogy dolgozni is kell. Mi mosi jól vagyunk lakva, de más indiánok éhen halnak. Igen, és a szemem még éles. Beviszi Dzsugyit a málhakocsiba. közül senki nem emelte fel szavát a maroknyi indián nép védelmében, akik meghalnak az éhségtől. Dzsugyi! Vajon élsz még? (Fordította: Homok Máriái De Gaulle tábornok külpolitikai lépéseinek l&tténPalfy Joxaef CIKKfiOroxata t az embernek az jut az esze-- be, hogy milyen szemléletes példákkal szolgál a francia diplomácia annak a tételkülpolitika — ma nek az igazolására, amely szerint a szocialista világ- rendszer léte nagyban meghatározza korunk világának alakulását. Ha nem volna szocialista világrendszer, vajon De Gaulle Franciaországa szembe tudna-e, merne-e szegülni az amerikai imperializmussal, amelynek expanziója a francia nagytőke érdekeit veszélyezteti, s amelynek agresszív jellege Franciaország békéjét is kockára teheti? A francia elnök személy szerint nagy befolyással van kormányának külpolitikájára. A diplomácia — így mondják Párizsban — De Gaulle tábornok számára „fenntartott terület”. A köztársasági elnök, aki emlékiratai szerint már serdülő korában egy bizonyos „Franciaország-esz- ményt” alakított ki tudatában, minden eszközzel visz- sza akarja szerezni vagy biztosítani hazája nagyhatalmi rangját. Ezen pedig sok csorba esett Münchenben, 1938-ban csakúgy, mint 1940-ben Franciaország hitlerista elözönlése idején, vagy a felszabadulást követő évtizedben, a Negyedik Köztársaság meddő politikai harcai közepette. az Amerikától való politikai. katonai és pénzügyi függőség kialakulásakor, nemkülönben a véres .és hiábavaló gyarmati háborúk során. De Gaulle már 1958-ban, hatalomra kerülése után nyomban kísérletet tett az angolszász szövetségeseknél, hogy elfogadtassa egyenrangú társiként Franciaországot. Eisenhower és McMillan akkor szinte nem is váA francia 1 aszóit a francia igényre. De Gaulle rendbe hozatta — persze jellegzetesen tőkés módszerekkel — a francia pénzügyeket, előteremtette a pénzügyi lehetőségeket a nukleáris fegyverkezés megindítására, mert — szerinte — a XX. században nem nagyhatalom az, amely nem rendelkezik „atomütőerővel” elfogadtatta a francia jobboldallal és a hadsereggel a kilátástalan algériai háború befejezését, a mindezek után nyert mozgási lehetőséggel hozzálátott külpolitikai elképzeléseinek megvalósításához. Nem eredménytelenül. Franciaország 1968-ban inkább minősül független nagyhatalomnak, mint 1958- ban. Az imperialista katonai koalícióból, a NATO-ból lényegében kivált, bár — s ez az osztályérdekek diktálta külpolitika ismeretében nem ellentmondás — megmaradt az Észak-atlanti Szövetség tagjának. Ugyanakkor jó kapcsolatokat teremtett a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval. E kapcsolatok sok vonatkozásban gyümölcsözők: politikai lépésekben — mint a Közel-Kelet vagy Vietnam dolgában — éppúgy, mint a gazdasági együttműködés, a technikai- tudományos kooperáció terén. (A színes televíziótól a közös űrkutatási erőfeszítésekig lehet sorolni számtalan példát.) De Gaul’e külpolitikai tevékenységének fő vonala, hogy hazáját függetleníteni kívánja az USA politikai, katonai és gazdasági hegemóniájának nyomasztó terhétől. Nem hajlandó elismerni a Washingtonban megformált igényt, hogv „az Egyesült Államok a .szabad világ’ vezető ereje s így az amerikai kormány szabhatja meg egyedül a követendő utat.” Katonai téren elutasítja az „amerikai atomemyő” hamis biztonságát, ehelyett „bármily irányból jövő támadás” ellenében a saját nukleáris fegyverzetére támaszkodva szervezi meg a védelmét. 1967 végén hangzott el az azóta tragikus repülőszerencsétlenség áldozatává lett Ailleret tábornok vezérkari főnök szájából a „bármely irányból jövő...” meghatározás: hihetetlen felhördülés fogadta mind Amerikában, mind Nyugat- Németországban. Hogyan? Franciaország elképzelhetőnek tart egy — nyugati irányból jövő támadást? Párizs ki akar kerülni az amerikai gazdasági imperializmus fojtogató szorításából, s védekezésnek a támadás eszközét választotta. De Gaulle már 1965-ben offen- zívába kezdett a dollár „világpénz” jellege ellen, rá- mujtatván, hogy a dollár kiváltságos helyzetének következményeként az USA a maga inflációját „exportálni” képes és egyre olcsóbban a nyugat-európai gyárak, vállalatok birtokába. A francia elnök az aranyalapra való visszatérést sürgette. amikor a Francia Bank páncélkamráiban már kb. 5 milliárd dollár értékű arany gyűlt össze. (Akkoriban az amerikai aranytartalék 13 milliárd dollárt tett ki.) Az arany felértékeléséért folytatott párizsi kampány azóta is tart. Nagy-Britanniában. amely ma szoros és „különleges szövetségi viszonyban” áll az USA-val. De Gaulle tábornok az amerikaiak „trójai falovát” véli felfedezni. Azért sem hajlandó bebo- csátani az angolokat a Közös Piacra, nehogy általuk az Egyesült Államok tőkései vessék meg a lábukat a hat ország vámfalai által védett piacon. Az angol csatlakozási kérelem elutasítása bizonyos feszültséget teremtett Párizs és az öt másik, „kis-euró- pai” főváros között, de a Közös Piac történetében nem ez az első eset arra, hogy De Gaulle kormánya és az „ötök” vitája a viszály méreteit öltötte. A végén még Bonn is belenyugodott abba hogy nem tudja a franciákat rávenni az angol igény kielégítésére. A Kiesinger-kormány amúgy is valamelyest fel akarta melegíteni az Er- hard-korszakban teljesen elhidegült francia-nyugatnémet viszonyt, amelynek szerződéses keretei 1963 óta a két ország kapcsolatainak gyors fejlődését tették lehetővé. A mai Párizsban nem zárkóznak el a francia-nyugatnémet együttműködés bizonyos fejlesztése elől, de ennek európai jelleget kívánnak adni, s a bonni amerikai befolyás ellensúlyozására akarják felhasználni. A De Gaulle-i külpolitika sokat emlegetett, de részleteiben kevéssé tisztázott koncepciója az „európai Európa’ elve. Annyiban, amennyiben ez az elképzelés valóban az amerikai imperialista törekvések visz- szaszorítását és valamennyi európai állam békés egymás mellett élését, együttműködését szolgálná az „európai Európa” elvével egye‘.érthetünk. Természetesen a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus Köztársaságnak is ott kell lennie ebben az „európai Európában”! (Itt kell megjegyeznünk, hogy a francia külpolitika bizonyos önellentmondások- 4 ha kerül, amikor az Odera- Neisse-határt végérvényesnek ismerni el. ugyanakkor mindeddig tartózkodott a diplomáciai kapcsolatok felvételétől a Német Demokratikus Köztársasággal). A De Gaulle-i diplomácia számos igen pozitív lépését (a vietnami agresszió - következetes elítélését, a közel-keleti imperialista manőverekkel szembeni fellépést) megfelelően kell értékelnünk. Ezek sorába illőnek tarthatjuk a kapcsolatok megjavításának szándékát a szocialista országokkal, közöttük hazánkkal. Éppen európai szempontból lehet nagy jelentőségű, ha a Magyar Népköztársaság és a kapitalista Franciaország példát mutat a békés egymás mellett élésre, a kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző együttműködésre az élet számos területén. (968. március 21., csütörtök m
