Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-02 / 27. szám

Az UEH-s kocsi házhoz megy A kapott és az adott millió­kat nézve, nem tartozik a nagy cégek közé a Heves me­gyei Építőanyagipari és Ve­gyesipari Vállalat. Rangsoro­lása viszont egészen máskép­pen alakul. ha munkáját, eredményét nézzük. Mert ez alapján nyugodtan és megér­demelten sorolhatjuk a „me­nők” közé a vállalatot... Sportnyelven szólva: sztár nélkül ugyan, de jó. megbíz­ható. egységes „csapat”. Fenn­állása óta sohasem volt „ki­esési” gondja, sőt. a tabellán minden évben előbbre ruk­kolt. 1965-ben „bajnokságot is nyert”: az éiüzem címhez nem szükséges kommentárt lűzni. A következő években az érmek, az oklevelek ugyan élmaradták, de a gazdaságos, a több. a jobb munkavégzés, a tervteljesítés azóta is jel­lemzője, specialitása a vál­lalatnak. Az idei díjkiosztó ünnepségek még hátra van­nak. Nem tudni, bekerül-e majd valamelyik' „kalapba”, de az már biztos: a tavalyi esztendő eredményei minden eddigi sikert elhomályosíta­nak ... Ráadás az éves tervre 1967-ben rekordot állított fel a vállalat. Éves tervét 135,6 százalékra teljesítette. Ivády József igazgatót kértük meg: mondia el a 33.6 száza­lékos ráadás történetét... — Egyszerű magyarázata van: eléget tettünk az ígér nyéknek. Éltünk az alkalom­mal, a lehetőséggel: a terveik­ben előirányzott munkánk mellett a pluszigényeket is kielégítettük. Ez adja a 33,6 százalékos túlteljesítést. Nem mondom, hogy könnyű volt. de nagyop igyekeztünk. Dol­gozóink értik, szeretik mun­kájukat, lelkesedésükkel, hoz­záállásukkal sincs baj. Sokat dolgoztunk, de azt hiszem, megérte. Szinte már százszá­zalékosnak látszik, hogy har­minc napnak megfelelő nye­reséget fizetünk dolgozóink­nak. — Hány egységből, üzem­ből áll a vállalat? — A javító-szolgáltató üzemünknek tíz részlege van. Többek között vízvezeték, la­katos. asztalos, parkettás* kőműves. Az AP szerelvény­gyártó üzemben 1967. elején kezdődött meg a munka, kü­lönböző elosztó idomokat gyártunk. A káli betonáru üzemünkben betongyűrűket és mozaiklapokat készítünk... Többet és jobban — 1968. január 1-én a He­ves megyei Építőanyagipan és Vegyesipari Vállalat is új életet kezdett... — Tele reményekkel, biza­kodással. Az eddiginél is job­ban, eredményesebben és fő­leg gazdaságosabban kívá­nunk dolgozni. Hiszem, hogy így is lesz. Felkészültünk, minden feltétéit biztosítot­tunk a munkához — Néhány ötletet, tippet a „haditervből”... — Megszüntettük a szilvás- váradi mészmű-üzemet. Sok­ba került és kevés volt a ke­reslet. Röviden: ráfizettünk, rossz bolt volt. — A jó boltok? — Javító-szolgáltató üzem­részt nyitunk Gyöngyösön. Ha beválik, Hatvanban is kitesz- szük a cégtáblánkat. Bővít­jük a szerelvénygyártó üze­münket. Ez az üzemünk nagy lehetőségek előtt áll: ilyen profilú üzem nincs több az országban, a kereslet napról napra nagyobb és a konkur­enciától sem kell félni. A ká­li betonüzemünk is szakít egy régi hagyománnyal: ed­dig mi szabtuk meg, hogy milyen betonárukat gyártson. Most megfordítjuk: felmér­jük az igényeket és csak olyan árukat gyártunk, ame­lyeket keresnek a vásárlók. Lényegesen javítani kívánjuk a minőséget és új profilokkal is próbálkozunk. A káli üzemünknek máris van egy új piaca: a terelősávok gyár­tása reméljük gazdaságos lesz vállalatunknak. Elvünk: töb­bet és jobban dolgozni. Jöhet a konkurrencia — Ha már szóba került a konkurrencia: a megyében sok építő, javító ktsz. állami vállalat van, így nagyon is srzámolni kell a „tolakodás­sal’ , , — Természetesen, de mi nem félünk a konkur: enciá­tól. Tavaly nagyon sok meg­rendelésnek. igénynek nem tudtunk eleget tenni. Az idén ilyen nyilván nem fortíumat eiő. Minden lehetőséget ki­használunk. Minél gyorsab­ban és minél gazdaságo­sabban. .. — Az UUH-s kocsin gon­dol’- Többek között arra is. Komoly tervein* vanna-c az URH-s kocsival. Jól felszerel­jük, háztól házig megy. Sze­rintem mindkét fél jól Jár. A megrendelő azért, mert gyor­sabban hozzájut a szakember­hez, sőt olcsóbban is. Nekünk pedig gazdaságos lesz, mert például ha az embereink Kálban dolgoznak, s közben befut egy igény Kápolnáról, akkor csak beleszólnak a mikrofonba, s így nem Eger­be jön vissza a kocsi, hanem egyenesen Kápolnára megy. Optimizmusból, tervekből, elképedésekből tehát nincs hiány. S mivel a jó példákért sem kell a szomszédba men­ni, így minden bizonnyal nem alaptalanul bizakodnak a Heves megyei Építőanyag­ipari és Vegyesipari Vállalat dolgozói... K. J. ■ - ~ ' . .V " '.-L-'': ' Lakunk »sántám írta• 4. f. frrentnnl**». " mar/ta^ia Győzelem után. Szovjet egyik utcáján. NEGYED SZÁZADA tör­tént, de még ma is úgy em­lékszem annak a halhatat­lan, 1943 februári hőstettnek minden apró részletére, mintha tegnap lett volna. A parancsnokságom alatt álló kalinyini front csapatai elke­seredett harcokat vívtak. Különösen heves küzdelem dúlt Csernyuskl község tér­ségében, ahol a 254-es gárda­ezred katonái hősiesen állták a sarat. Mindenáron ki akar­harcosok boldogan ölelkeznek össze a rommá lőtt város Vannak vadászok, akik nem a nyálat lát­ják, hanem a spékelt vadas nyúlgerincet és boldogságukhoz az hiányzik, miért nem le­het zsemlegombócokra is lőni... ★ Ki tagadná, hogy nincs veszélyesebb sport, mint a vadászat. Legalábbis a nyál számára. „ ★ Nem hiszem, hogy lehetne nagyobb bol­dogság, mint becserkészni egy kétmázsás vadkant és megpillantván észrevenni: a min­denségit neki, hát nem otthon felejtettem a töltényt. ^ Mi lőjük le a vadakat és még mi mond­juk, hogy — vadak. ★ A nimrödok igazsága a hazugságban van. ★ Tévedés, ő nem azért nem 16 soha sem­mit, mert rossz vadász, hanem azért, mert a szarvasok is tudják, hogy milyen nagyszerű lövő. Éppen ezért el is bújnak előle! (—ó) tűk verni a hitleristákat eb­ből a faluból. Katonáink elő­renyomulását heves ellensé­ges gépfegyvertűz akadályoz­ta, géppisztolyos lövészein­ket szinte a földhöz szegez­te. Ekkor az egyik fiatal ka­tona előre kúszott. Már csak néhány méterre volt a gép­puskafészektől, amikor hir­telen felemelkedett és egy sorozatot zúdított a lőrétek­re. Az ellenséges ólomeső azonban ismét elárasztotta katonáinkat. Erre a katona kissé oldalt kúszott, majd szempillantás alatt felugrott a bunkerre és saját testével fedte be a lőréseket. A go­lyók szétszaggatták a testét. De nem hiába áldozta *el éle­tét: elhallgattatta az ellen­séges bunkert. A szovjet gép­pisztolyos lövészek előretör­tek és megtisztították a falut a fasisztáktól. Rövidesen aláírtam egy okmányt, amely szerint a hőst, Alekszandr Matroszo- vot a Hovjetunió Hőse cím­mel tüntettük ki. Dicső ha­zánkfia. nevét hamarosan az egész Világ megiS'fherte. Háborús történelmünk te­le van a hősiesség és a bá­torság nagyszerű példáival. Erre gondoltam, amikor nemrég Volgográdban részt vettem a sztálingrádi csata emlékművének felavatásán. NÉPÜNK ISMERI a sztá­lingrádi hősöket. Őrzi Gur- tyev és Zselugyev hadosz­tályparancsnok, Fedoszejev zászlóaljparancsnok nevét, Baszkakov hadnagyét és má­sokét. Szeretném megemlíte­ni Matyvej Putyllov gárdista hőstettét. Már csak azért is, mert az ő hőstettében meg­találjuk azoknak a szovjet katonánkak a jellemző vo­násait, akik Sztálingrád alatt halálra sebezték a fasiszta fenevadat. A város romos utcáin el­keseredett harcok folytak. A 308-as lövészhadosztálv egyik ezredével megszakadt az összeköttetés. A parancs­nok Putyilov szakaszvezetőt szemelte ki az összeköttetés helyreállítására. A hős ká- tona a golvók és repeszdara- bok záporában kúszott, hogy megkeresse, hol szakadt el a telefonvezeték. Közvetlenül a lába előtt felrobbant egy ellenséges akna. A repeszek testébe fúródtak, karia eltö­rött. Putvilov azonban to­vább kúszott, megtalálta a szakadást, és összeillesztette a drótokat. Ekkor sebesült meg másodszor. Amikor a kezével már nem bírta tar­tani a drótot, fogával segí­tett. Majdnem összerogyott, a féldalomtól, de a telefon az első: emberek életéről van szó. Az összeköttetést végül sikerült helyreállíta­nia. Az ütközet után Maty- vel Putyilovot holtan talál­ták. A SZTÁLINGRÁDI győze lem megváltoztatta a máso­dik világháború menetét. Az orosz férfiak, ukrán, belo­rusz, üzbég, azerbajdzsán testvéreikkel együtt életre- halálra kitartottak a Volga partján. Kétszáz nap és két­száz éjjel, 700 ellenséges tá­madást visszaverve, a szov­jet katonák ragyogó győzel­met arattak, amivel kivívták az egész emberiség elisme­rését. m Láncoló jnjép a tábori repüiötéreu Amikor augusztus 18-án elválik Ily asz* szonytól és tisztiszolgájával Kijevből vissza­repül a tábori repülőtérre, halaszthatatlan, kötelességeire hivatkozik, a gépből még bú­csút int, s a levegőbe emelkedik. Valóban halaszthatatlan dolga van: másnap este Ist­ván napi muri lesz, névnapjának eloestejet nem töltheti távol barátaitól. S nemcsak a barátai vonzzák az alakulatához, hanem Gabriella nővér is, aki ott szolgál és nagyon tetszik a fiatal Horthynak. A másnap esti muri valóban nagyszerűen sikerül, van étel, ital bőven. Sajnos a szép Gabriella éjjeli szolgálatban van, de másnap reggel találkozhat vele. A névnapi dáridó azonban belenyúl ik a másnap reggelbe. A kormányzóhelyettes érzi, nagyon a fejébe szállt a konyak, elhatározza hát, hogy ki­szellőzteti a fejét. Gépét a starthelyre ren­deli. Társai le akarják beszélni, de hiába. Nekiiramodik a kifutópályának, fel is száll, de részeg fejjel nem tudja a rossz konstruk­ciójú gépet felemelni, s kis magasságból, még a repülőtér felett lezuhan. 1942. augusz­tus 20-án hajnali 5 óra 7 perckor a gép maga alá temetve a kormányzó legidősebb fiának tetemét — lángol a tábori repülőté­ren... A fia és helyettese már nem él. amikor a kormányzó Gödöllőn kinyitja a szemét. Az inas széthúzza a hálószobát elsötétítő függönyöket. Odakint ragyog a nyári nap, gyönyörű idő van. A kormányzó frissen, jó­kedvűen kel ki az ágyából, még semmit sem tud a számára tragikus hírről. Budára autó­zik, hogy részt vegyen az augusztus 20-i kör- menetben. Az előkelőségek a királyi Vár kápolnájában gyülekeznek. Keresztes-Fischer Lajos, a kormányzó főhadisegéde, aki a ka­tonai .irodában megkapja a megdöbbentő tartalmú táviratot, azonnal a kápolnához siet, félrevonja Kállay Miklós miniszterelnö­köt, s a fülébe suttogja: — Horthy István lezuhant és szörnyet­halt... A megdöbbent Kállay úgy határoz, hogy a hírt egyelőre senkivel, a kormányzóval se közöljék, nehogy megzavarják az ünnepi körmenetet. Ugyanezt az utasítást kapja Bárczy István miniszterelnökségi államtit­kár is, aki már a körmenet alatt csatlakozik Kállayhoz, s közli vele: a miniszterelnökség­re is távirat érkezett Horthy István halálá­ról. Horthy a körmenet után visszatér a Vár­palotába. Gödöllőre készül, ahonnan csak a körmenet kedvéért autózott Budára. Bemegy a dolgozószobájába, hogy egy-két iratot, amelyre odakint szüksége lehet, magához vegyen. A dolgozószobájában mondja meg neki Keresztes-Fischer Lajos a hírt. Néhány perc múlva Kállay Miklós miniszterelnök és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök ko­pogtat he, hogy részvétüket nyilvánítsák. Azonnal jelentkezik Jagow budapesti német követ, hogy Hitler részvétét átadja. Aztán Horthy autóba ül, Gödöllőre megy, hogy fe­leségével közölje: a négy közül már csak egy gyerekük él. Csak ezután engedi még, hogy a rádió is bemondja: — Vitéz nagybányai Horthy István, Ma­gyarország kormányzóhelyettese ma reggel az orosz harctéren repülőgépen hősi halált halt! Ez a tragédia mélységes gyászba borít­ja az egész magyar nemzetet, vitéz nagybá­nyai Horthy István hősi halála nagy és szent áldozat a létért és a jövőért küzdő haza ol­tárán. A kormányzóhelyettes úr őfőméltósá- ga hősi halottja az igaz magyar kötelesség­teljesítésnek. Nemes, alkotó élete és bátor katonahalála legyen világító példaadás mind­nyájunk számára a haza iránt tartozó köte­lességünk áldozatos és önfeláldozó teljesíté­sére. A magyar királyi kormány a kormány­zóhelyettes úr halálával kapcsolatban rend­kívüli minisztertanácsot tartott és azon or­szágos gyászt rendelt el. A kormányzói rokonság Gödöllőre siet. hogy kifejezze részvétét az atyának, aki mintha a legnagyobb vigaszt abban találna, hogy máris készülnek a tervek a hatalom öröklődésének biztosítására. Az első számú jelölt az árván maradt unoka, akinek kor­mányzóhelyettessé való megválaszttatását tervezik, a nagyapai és az apa érdemeire való tekintettel. Csakhogy Istvánba még két esztendős sincs, s a kormányzóhelyettesnek felnőtt embernek kell lennie, aki valóban képes elvégezni a ráháruló feladatokat. Gyermetokirályt viszont már ismer a történe­lem, s ifj. Horthy István királlyá koronázása vetődik fel a rokonság elképzeléséiben. S a gyermekkirályhoz kormányzóhelyettessé vá­lasztanák nagybátyját, Ifj. Horthy Miklóst, aki a nagyapával együtt kormányozna addig, amíg Istvánba felcseperedik... Amikor Kállay miniszterelnök megjele­nik a rendkívüli minisztertanács után, hogy részvétét kifejezze, Horthy a kézszorítás után figyelmezteti miniszterelnökét: — Mielőbb foglalkozni óhajtok a tragédia következtében beállott helyzet mielőbbi meg­oldásával... Kállay pontosan érti miről van szó. A kormányzó nem nyugszik bele, hogy a vak Véletlen megakadályozza dinasztiaalapitási szándékait, s fia holtteste mellett az új meg­oldásért harcol. A miniszterelnök előtt a csa­lád elképzelései sem maradnak titokban. Sőt, mások előtt sem. Serédi hercegprímás már másnap közli Kállayval, mindent megtesz azért, hogy a kormányzó unokájával kapcso­latos terveket megakadályozza, mert ő csak katolikus királyt lenne hajlandó megkoro­názni. Kállay azt válaszolja, hogy a Horthy unoka, mielőtt királlyá kiáltanák ki, katoli­kus lenne... Születik azonban áthidaló elképzelés is. A férje temetésére készül még, de a Horthy és Edelsheim-Gyulai család tanácsa máris ismét férjhez adná gróf Edelsheim-Gyulai Ilonát, Horthy István özvegyét, mégpedig ifj. Károlyi Gvula grófhoz, néhai Horthy Paula férjéhez. Utána Károlyi lenne a kor­mányzóhelyettes. A kissé gusztustalan terv­nek legnagyobb előnye, hogy Károlyi kato­likus, az ő személyét talán nem ellenzi majd a hercegprímás... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents