Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-02 / 27. szám
ember felérkezeit a hegyre • *. Dormánd nevezetes erőtere egy harminckilenc Éves cigányember. Igyekvő szorgalma után módos is. uíatormányos fógatos a ter- Tnelőszövetke- aetben. Gyűjtött a múlt esztendőben 864 munkaegységet. s az idei végelszámoláskor kézhez topott 22 300 forintot. Nálánál többet senki nem vitt haza. Havi jövedelme tisztán 2500 forint, s csak tovább göm- bölyödik a szám, ha ehhez adjuk a háztájiból származókat. Van saját háza, négyszáz kvadrátos telekkel, rádiója. televíziója és hat élő gyermeket ■ ■ ■ Kora délelőtt átkerekezett a szomszédos Besenyőtelekre, az orvoshoz, injekcióra, visz- szatérőben az utcán akadtunk össze, onnét vezetett otthonába. Magas, jólöttözött férfi. Sötétzöld kalap, szürke felöltő, kezén fekete bőrkesztű. Falu végen a ház. He nem mutatná messziről, magamtól ki nem találnám, melyikben lakik Csupa új köntösű ház emelkedik erre, s küllemre valamennyi a gazdák igényét, ízlését mutatja, — öt éve építtettem. Har- mi neki lencezer forintos kölcsön volt rajta, ebből már csak ötezer az adósságom. Kifizethettem volna most az ötezret is. de ugye, húsz évre kaptam azt a kölcsönt. Idén szeretném újra bevakoltatok festetni, s még építeni egy nyárikonyhát is. Az üvegezett verandáról nézzük a portát. A ház körül gyümölcsös. Fiatal szilvafák. — Az elején ebből a telekből csak 150 kvadrát volt a miénk, most már mind a 400. —■ Jókora terület. •m* Ügy gondoltam, két gyermekem is itt építsen majd magának... ■ ■ ■ A lakás szerényen, szépen berendezett. A szobában kettős ágy, sezion, heverő és szekrények, a falon képek. Rend és tisztaság mindenütt. , — Egy 3x3 méteres, földes, ’£gre nyíló szobában laktunk. Amolyan viskó volt az. Vályogból. Ez itt — HÁZ. Palota. Kő- alappal. s téglából. rl A konyhában telepszünk le. Kellemes zene a rádióból. A tűzhely felett, kötélen, száradó nylonharisnya. A harminckilenc éves férfi cigarettával kínál — Fecske —, s élete krónikájába kezd, hogy mindent megtudjak róla. A sorskezdés, minit akármelyik cigányé. Szegénység, sötétség, nyomoródás a vá- lyogvilágban. Csak kéregetés, megalázottság és semmi reménység, amely az emberré válás lehetőségét felvillantaná. Előbb kondás, majd uradalmi cseléd. Korán nősül, ;hamar jönnek a gyerekek. Huszonkét hónapig katona, s úgy szerel le. hogy nemcsak sóvárog az emberi lét után. hanem most már határozott szándéka változtatni eddigi sorsán. A tettekben nem fárad soha, dolgozik, s ami pénzt nélkülözni tudnak, félrerakják, gyűjtik. Szorgalmas munkás az állami gazdaságban. s aztán'a tsz-ben is. Keze munkáiéval szerez tiszteletet, megbecsülést nevének Néjtimm 1068. február 2.» péntek Üb-elnök a gazdaságban éveken át. Tanul, képezi magát, öthónapos pártiskolát végez, s amikor Dormánd két szövetkezet — a Vörös Csillag és az Üj Élet — egyesül, őt állítják a pártszervezet élére is. Az ellenforradalom után fáradhatatlan újjászervezője a pártnak. A munkásőrség megalakulása óta tagja, s jelenleg egyik rajparancsnoka. Mellére tűzik a kiváló munkásőr kitüntetést, e a tíz év hűséges szolgálatát elismerő érmet. Ismerik, szeretik, s erre sok más tény mellett kellő bizonyíték, hogy a szövetkezet vezérkarába i® megválasztják a takarmányos foga- tost, A cigányt. — Elégedett? Nem gondolkozik, azonnal válaszol.: — Igen, elégedett ember vagyok. — Mit szeretne topni az élettől? — Ingyen semmit se. Nincsenek különösebb gondjaim. Nagyobb fiam és a lányom is dolgozik a szövetkezetben, amit hárman keresünk, abból szépen megélünk. A munkáin után megbecsülnek. — Mit sajnál az életében? — Nem tudtam iskolázni, csak ezt sajnálom. Hat osztályt jártam — S ha újra kezdhetné? — Tanulnék. A többit mind így csinálnám. Hárman dolgoznak, amit hazaadnak, több mint háromezer forint. A pénzt az asz- szony kezeli. Disznót hizlalnak. Karácsonyra két és fél mázsásat öltek, s már hús- vétra is befogtak egy hízót. — Édesanyánknak is hizlalunk minden esztendőben, közösen az öcsémmel. Az édesmama a cigánytelepen él Vályogvilágban. Hiába hívják, csalogatják, ő már ott marad. Néha azért elbal- lókázik unokáihoz a szép új HÁZba de csak látogatóba. Nagyon örül öreg szíve, s mindig azt mondogatja, nincs senkinek olyan két fia, mint neki. senkinek olyan unokái Nem hallgatunk szemérmesen a cigánykérdésről sem. Egyre többen fordítanak hatat a vályogvilágnak, de a lehetőségekhez képest ez a több még mindig kevés. —- Nem tudnak gondolkozni, az a baj — mondja nem kis keserűséggel. — Vágynak a házra, az otthonra, csak el- ' indulni nem tudnak. Alig j próbálják a kitopas/kcv ást, I elfárad bennük az akar. t és I mrndúntalan visszacsúsznak. I mm jutnak fel a hegyre. De j sokat biztatóié, lepjenek az j útra. Erő kell hozzá és önfe gyclem, másképp nem sikerülhet. Neki volt ereje, önfegyelme és kitartása A mélyből — felérkezett a hegyre. Harminckilenc éves. Féltucatnyi újságot járat. Gárdonyit. Jókait olvassa és Reme. nyiket is. Esténként a televíziót nézi. Csonka Sándornak hívják. Pataky Dezső Ismerkedés az ábécé-vei A régi recski iskola tantermébe hetemként háromszor felnőttek ülnek este az iskolapadokban. Elkérgesedett kezek szorítják a ceri zát s próbálkoz-ak a betűkkel; János tanul... A tanárnő feladta a leckét... Aztán félrete-! szik a füzeteket s kissé még i döcögősen olvasnak. Tizenhat felnőtt, aki gyér- j mekorában nem jutott el az iskoláig, most az ábé"ével ismerkedik, Szalay Istvánná pedagógus irányításával, ősz óta hetven órát töltöttek el együtt s ha még nehezen is, de írnak és olvasnak. Tizenhattal fogyott az analfabéták száma. Az elmúlt évben a recski kulturális bizottság felmérte, hány olyan ember él a községben, aki nem tud ími-ol- vasni. Találtak öregeket, akik hajlott koruk miatt már nem is vállalkoznak tanulásra. De találtaid fiatalokat is. Cigányokat. akik most jutottak el oda, hogy pótolják a gyermekkor mulasztásait. Most tanulnak ezzel is egy lépést téve a faluszéli putrikból, emberibb sorba. Bizonyos, hogy ők tizenhatan nemcsak maguk lesznek ismerői a betűvetésnek, hanem a tanulás' szószólóivá is válnak. Űj műsorformát kezdeményez ezzel az elég késői időpontban sorra kerülő adással a televízió. A film művészi színvonala mindenképpen indokolttá teszi bemutatását a tv-ben is, nem szakítva meg ezzel a szokásos műsorrendet. Jancsó Miklós Szegénylegények című filmje külföldön is átütő sikert aratott. Főszereplők: Görbe János, Latinovits Zoltán. Molnár Tibor, Kozák András, Agárdi Gábor. Pályaválasztási tanácsadó SZERDA, 18.35 Ezúttal Kahulits Lászlóval, a Művelődésügyi Minisztérium felsőoktatási főosztályának vezetőjével és Tímár János közgazdásszal beszélget a tv-riportere, az idén érettségiző mintegy 50 ezer fiatal elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőségeiről. A főosztályvezető a felsőoktatási intézetek idei kereteiről, a felvételi rendszeréről, Tímár János pedig a „szakember tervezés” gazdasági összefüggéseiről beszél. A felvételi körül kialakult viták tanulságait, a 'szülők érveit a riporter mondja el. Teenager-parly I CSÜTÖRTÖK. 21.20 1 Magyar film. A cím a Szabad Európa Rádió állandó, fiataloknak címzett műsor- száma. A magyar dokumeu- tumfilm azt igyekszik bemutatni, hogy szabadeurópáék a szocializmus ellen befolyásolják a még sok tekintetben éretlen fiatalokat. A filmben a SZER néhány „szép eredményét” is láthatjuk. Néhány fiatalkorú elítéltet, akik azt vallják a nézőknek is, hogy államellenes tettüket jórészt a Teenager-partyben elhangzott prózai szövegek inspiráló hatására követték el. Komlós János és Pintér Isíitán szellemes kísérő szövegét Sinkovits Imre mondja el. MAI KEPKEJTVENY 4 — Milyen eredménnyel zárta az évet ez a »szí b»,*,;*®(A heyes megfejtést az olvasókra bízzuk,’ (Zsoldos Sándor rajzai tHOMCARO: / REJTŐ J ENŐ/ >rtKwcssie 32. Galamb még közelebb tartotta vigyorgó fejét és belenézett a kígyó torkába, mint egy öreg doktor. — Vidd innen! — kiáltotta néhány légionista türelmetlenül a varázslónak — Vidd innen, te ördög! — Csak meg akartam mutatni, hogy nem fogatlan — felelte nyájasan a nagy ba- juszú ai-ab —, ahogy a rumi úr mondta... — Abban nem volt igazam, pajtás — biccentett vidáman Harrincourt — ,de azt fenntartom, hogy én már láttam magát valahol... — Nem emlékszem ... talán tévedni kegyeskedsz. — Nono ... tévedni ugyan emberi dolog, de azért velem is előfordulhat. Hát akkor ülj le ide, öreg átokkeres- kedö barátom, és tedd valahová kedvenc ölbéli kígyódat, hogy a tisztelt közgyűlés is helyet foglaljon, azután mondj nekem jövendőt! Lehetőleg kellemeset, akkor kapsz egy feketét — és odaszólt az ősz trachomás arabnak, aki egyre főzte a kávét, — Egy pohárral a kígyódajka úrnak. Gyerünk, kisfiú! A legalább nyolcvanéves ■„kisfiú” kivett egy kis réztartályt a parázsból... A varázsló lecsavarta karjáról a kígyót, és egy bőrzsákba siklatta, amelynek bekötötte a száját, azután megnézte Galamb tenyerét: — Hosszú életű lesz ,,. — kezdte. Galamb dühös lett. Más nem hiányzik! — Hallja, nem fontos meghamisítani a valóságot. Csak mondja ki bátran, hogy nem élek soká... — Hosszú életű lesz a rumi úr... egészen biztos. Ez itt az életvonal, a hüvelykujj alól indul ki és átmegy a tenyéren ... Jó hosszú vonal. — Nézd, öregem .. Nem is olyan hosszú, csak piszkos a kezem, azért látod így, de ha jobban megnézed — próbálta rábeszélni, szinte könyörögve, de a varázsló állhatatos volt: — Ez így van. Hosszú életed lesz... És itt... Ez érdekes, különös. Egy nő szelleme üldöz! Mi? Hohó! A szellem... No nézd! — ide hallgass, öreg Ali baba! Te tudsz erről a szellemről? ... — Igen. Én tudok "óla... Egy szép, szomorú nő szelleme követi a csapatot... Nadov kőzbedörmögött: — Ne éljek, ha nincs így... Most már elmondom, hogy a múltkor, valamelyik oázisnál ... azt hittem, hogy a bortól van, mert oázisban én mindig részeg vagyok, láttam egy nőt, a sivatagban ült, túl az oázison és énekelt... — Nadov! Nem voltál részeg! Én is láttam — bólogatott Galamb, és a varázslóhoz fordult. — Ide hallgass, Aladdin! Ha ismered a kísérteiét és alkalmilag látod, mondd meg neki, hogy tisz- teltetem, és ne féljen tőlem, lamb, a Szaharában nem hálás dolog kísértetekkel tréfálkozni. — Nem hülyeség, cimbora — világosította fel Galamb —, egy kísértet jár a csapat után, elegáns nő és háromszögletű jel van a kezén. Ez a kedvenc dala... És előrántotta szájharmonikáját. ... Millió csillag ragyogott a sivatag felett, tágfényű, szokatlanul nagy, vöröses és rezgőén ezüstszínűek, a mozdulatlan pálma- és fikusz- lombon át. És Galamb behunyt szemmel, „érzéssel’’ én nem harapok, és nagyon tetszik nekem ... Szeretnék megismerkedni vele. — Micsoda hülyeségek ezek — mondta idegesen Hüdebrandt, aki eddig egy szót sem szólt. — Hallja, Garezgetve a tenyerét, szája szegletéből finoman, élesen fújni kezdte kis hangszerén a dalt: „Si l’on savait. ." Két majom, átutazóban egy tamariszkusz koronájáról a szemközti platánra, megállt és kíváncsian nézett le a lombok közül... A hold ezüstös fényében tisztán látszott a távoli sivatag felett ködszerűen lebegő por... És Galamb fújta a „Sí lön savait”-t, valámennyi szem a távoli Szahara felé irányult, hogy talán a daltól, mintegy hívásra, megjelenik a szellem. Ehelyett valami más, valami sokkal meglepőbb történt ... — Gazember! — sikoxtotta Kölyök. — Gyilkos gazember ... És szinte a levegőn át úszva, nagy ívű tigrisugrással rávetette magát... Fen- croftra! Két kézzel eltaszította az amerikait a torkánál fogva, villant a rohamkés, és bizonyára leszúrta volna, de az egérképű, szikár ember rövidesen kicsapott, szabályos horogütéssel állón találva Kölyköt. Az ütésnek alig volt lendülete, de Pencroít hihetetlenül erős lehetett, mert egy apró reccsenés hallatszott, és Kölyök ájultan bukott a földre... Döbbenten álltak. Pencroít lihegve igazította a zubbonyát, és Kölyök még ájultan is egész testében remegett. Valamitől sokkszerű állapotba került... ... Az erődök felől egymás után felbúgtak a takarodok, és ki-ki sietett a laktanyája felé. (Folytatjuk) Vasárnaptól: sziűfTi muonic KEPRfCtBNVi VÁLTOZATA
