Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

hjj a világpolitikában Az oDteuxfva folytatódik - A panmindz^oni asztalnál — Közel-Kelet : újra a BT ? uAz amerikai felderítés tel­jes csődje...” — ez a sokat­mondó kitétel szinte vissza­visszatér a satgoni jelentések­ben. A UNFF nagy offen zi va­ja során a szabadságharcos erők jóformán egyszerre ro­hamozták meg Dél-Vietnam hatvan legfontosabb városait és támaszpontját, anélkül, hogy az ellenfél előzetesen tu­domást szerzett volna ter­veikről. Tízezrek, vagy in­kább százezrek tudtak a la­kosság körében: valami ké­szül, de a hírek nem jutot­tak tovább. Aminthogy való­ságos közderűi tségbe fulladt a saigoni rezsim felhívása; keverjenek altatót a partizá­nok teájába, s azután jelent­sék fel őket. A DNFF erői természetesen nem Ids előnyt élveztek, otthon voltak. Ezért védte őket a főváros ház- és embertömege, csaknem olyan biztonsággal, mint az őserdő Jomberoyője. A felderítés csődje flyiwó- éon nem ok. hanem okozat Tulajdonképpen az Egyesült Államok egész dél-vietnami politikájának válságát jelzi. Az elnökválasztási évben kö­telező .kincstári” optimiz­mussal az amerikai propa­ganda nem győzte hangoztat­ni, hogy a front kimeri®, .csontjai eltörtek’'. Az offeav- iává viszont amely nemso­kára a harmadik hetébe lép, drámai módon halomra dön­tötte állításait Saigonban és Huéban még mindig város­negyedeket ellenőriz a DNFF. s ha netalán kiürít is bizo­nyos területeket, a helyzet többet már nem lesz olyan, minit akár hetekkel ezelőtt Az amerikai hírverés másik főérve a saigom rendszer ál­lítólagos megszilárdulásá­nak bizonygatása volt. Nos, hét nap alatt kétszerannyian dezertáltak vagy álltak át a kormányhadseregből, mint az egész 1967-es évben. S úgy tűnik, a meglepetéseknek még nincs vége. A harcok súlypontja most a déli országrész északkeleti vidékén fekvő Khe Sanh kör­nyékére terelődött át. Itt mintegy ötezer amerikai ten­gerészgyalogost körülzártak a szabadságharcosok és a nyu- gaid sajtó mind gyakrabban idézi meg Dien Bien Phu szellemet, ahol a franciák el­len győztek annak idején „katlancsatában” a vietna­miak. Jellemző az amerikai aggodalmakra, hogy Johnson írási ..-ii kötelezvényeket kért tábornokaitól a támaszpont „védhetőségére” vonatkozó­an. Sőt, az sem kizárt, hogy a bűnbakkeresésnek maga Westmoreland, az expedíciós csapatok főparancsnoka is ál­dozatául esik. Természetesen a személycsere nem változtat a politikán, esetleges utód­ként ugyanis azt a Bruce Pal­mer tábornokot emlegetik, aki három évvel ezelőtt a Do­minikát elözönlő amerikai csapatok főparancsnoka volt. A „vietnami hót” vissz­hangjára jellemző, hogy az Egyesült Államok közéleté­ben úgyszólván csak erről a témáról esett szó az elmúlt napokban, A Délkelet-Azsiá- ban történtek befolyásolták a Johnson—Wilson találkozót is. és Washingtonban tapasz­talhatták, milyen kellemet­lenség vendéget várni, ami­kor a házban teljes a felfor­dulás. Az amerikai vezetés helyzete ugyanis csak nehe­zült, amikor Nguyen Duy Trinh, a VDK külügyminisz­tere nyilatkozatot adott a francia hírügynökségnek, amelyben megerősítette ko­rábbi állásfoglalását, hogy a bombázások és az ellenséges kérdések feltétel nélküli be­szüntetése után a VDK haj­landó tárgyalóasztalhoz ülni. A legújabb vietnami esemé­nyek fényében tovább erő­idbe tett az az óimer ikai köz­hangulat, amely kilátástalan­nak látja a katonai megol­dási:. s ennek az erjedésnek további előmozdítója lehet Hanoi időszerű nyilatkozata. A tárgyalások lehetőségét és szükségességét kiemeli a TASZSZ nyilatkozata is. A szovjet hírszolgálati iroda nyomatékosan figyelmezteti az Egyesült Államokat: „Az agresszió kiterjesztésével sem­mit sem érhetnek eL ám ma­gukra zúdítják az igaz bará­NEW YORK: Az Atlanti-óceán észak: részén, Észak-Karolinától mintegy 900 kilométernyire keletre bajba jutott Chamy kanadai teherhajó legénysé­gének 22 tagját és két utasát, — akik mentőcsónakba száll­tak, —■ egy norvég teherhajó mentette ki a két és fél mé­teres hullámokból. A hajó­töröttek közül senki sem szenvedett sebesülést; TOKIÓ: Japán meteorológusok egy csoportja jelentette a tok ói központnak, hogy megtalál­ták Son Fukusima, japán sarkkukfató holttestét, aki hót és fél évvel ezelőtt tűnt el egy delsarki expedíció közben. PÁRIZS: A francia hivatalos lap­ban szombaton rendelet je­lent meg, amely megtiltja campingek létesítését köz­vetlenül a tengerparton. Az Humanité élesen bírálja a rendeletet, mert az megfoszt­ja a kisembereket a tenger­part közvetlen élvezetétől és azt esafc a gazdagok: a vilis­tül a j dánosoknak és a luxus­üdülők igénybevevőinek tart­ja fenn. ALGÍR: Fanfani olasz külügymi­niszter négynapos hivatalos látogatásra Algériába érke­zett PÁRIZS: Pierre Messmer. francia hadügyminiszter április 18- tól 27-ig látogatást tesz a Szovjetunióban. COLOMBO: Egy Colomboból Ceylon középső részébe tartó autó­busz egy 50 méteres szaka­dékba zuhant A szerencsét­lenség 21 ember halálát okozta. KINSHASA: Egy sikkasztási ügy kap­csán a kongói főügyész elren­delte a Geocomin Bányaipa­ri Vállalat vezetősége 12 tag­jának őrizetbe vételét A vállalatot a kongói kormány tavaly vette át a belga kéz­ben levő Union Mlniere-től. fainak támogatását élvező vietnami nép még nagyobb csapósait”. Nemhiába ábrázolták tehát a karikaturisták Johnsont — az USA-ban is jelentkező járványra célozva — az ázsiai influenza betegének. A viet­nami presztizsvereségek mel­lett kedvezőtlenül alakult Washington számára a Pueb- lo-válság is. Miután kitűnt, hogy ez az ügy nem tartozik az ENSZ hatáskörébe, Pan- mindzsonban közvetlen KNDK—amerikai tárgyalások folynak. Ezek ecyelőre nem vezettek eredményre, hiszen az Egyesült Államoknak min­denekelőtt el kellene ismer­nie a határsértés tényét. A washingtoni bizonytalanko­dásra jellemző, hogy Rusk külügyminiszter a hét elején „lehetségesnek tartotta” ezt a tényt, azután sürgősen visz- szavomta. A délkelet-ázsiai mozgal­massággal szem ben a Közel- Keletet bizonyos mozdulatlan­ság jellemzi. Az izraeli ma­gatartás miatt még a Szuezi- csatornában rekedt hajók ki­szabadításáról is le kellett mondani. Nyugtalanság ural­kodik a fegyverszüneti vona­lak mentén, a héten Izrael és Jordánia között került sor több tűzpárbajra. Az ENSZ- közvetítő. a svéd Jarring úgy tervezi hogy a közeli napok­ban még egyszer felkeresi az érdekelt fővárosokat, s ha nem lát reményt a továbblé­pésre, visszautazik New Yorkba. Könnyen lehetséges, hogy a közel-keleti válság ügye újra a Biztonsági Ta­nács éLé kerül majd. Dehát — s ezzel zárul be a kör — a BT-nek tavaly novemberről van egy kompromisszumos elfogadott határozata, amely­nek végrehajtását izraeli részről megakadályozták. Vagyis: a határozatok mel­lett mielőbb pozitív cseleke­detekre lenne szükség. Végül egy epizód Európá­ból Miközben a grenoble-i téli olimpián az enyhe idő tönkretette a lesiklópályákat. a francia—nyugatnémet vi­szony csúszós jégre került. A különös eseménysorozat egy hete kezdődött. amikor Brandt, az NSZK külügymi­nisztere egy szociáldemokrata gyűlésen állítólag sértő kije­lentéseket tett De Gaulle el­nökre. A franciák még va­sárnap magyarázatot kértek és megsértődtek. Bonnban negyvennyolc óra múlva egy magnószalagot produkáltak, a Brandt-beszéd ezen már sokkal szalonképesebben hangzott A hiba elkövetőjé­nek. a nyugatnémet távirati iroda, a DPÄ egyik tudósító­ját kiáltották ki — s őt vi­szont váratlan autóbaleset érte. A kellő magyarázkodás után a franciák kiengeszrte- lődtek. viszont Brandt sértő­dött meg, hogy róla ilyesmit feltételezhettek Párizsban. A viharok érintették természe­tesen a bonni belpolitikát is. ahol köztudomásúlag vannak „gaulle-ista”. illetve „an­golszász’ csoportok. A közjáték a Párizs—Bonn tengely immár nem is haj­szálrepedéseit mutatja, és előrevetíti további bonyodal­mak lehetőségét A mézeshe­teknek bealkonyult, s jócs­kán benne vagyunk már a mind komolyabb „házastársi" cívódásokban. Réti Ervin Allen Dulles, az amerikai hírszerző szolgálat főnöke, furcsa üzenetet kapott a pá­rizsi irodából: „Medvéi fog­tunk”. Háromszor is elolvasta a sifrirozott szöveget, aztán becsengette a titkárát: — A közvetlen vonalon kapcsolja Párizst! Egy perc sem telt el, s je­lentkezett a párizsi szekció. Dulles, szokásától eltérően, egyetlen szóval sem érdeklő­dött a párizsi időjárásról, a szolgálat embereinek hangu­latáról, határozottan félbesza­kította a francia iroda vezető­jének hivatalos jelentkezését. — Hagyja ezt most! A medvét nem kérdezhetik ki. Senki sem válthat vele egyet­len szót se. Még ön sem! Le­gyenek hozzá udvariasak, en­ni-, innivalót, cigarettát kap­hat, de jól értse meg, egyet­len emberrel sem érintkez­het! Magam hallgatom ki ma délután. A repülőtéren ne várjanak, az irodában talál­kozunk. — Igenis, uram. Minden pontosan a kívánsága szerint lesz. Ma délután várjuk. Vi­szontlátásra, uram — vála­szolta a párizsi iroda veze­tője. Néhány perc múlva a wa­shingtoni katonai repülőtéren különgópet készítettek elő in­dulásra. Még nem érték el a motorok a kellő hőfokot, ami­kor csukott fekete kocsi gör­dült a kifutópálya mellé. Az őszülő, szemüveges férfiban csak néhányari ismerték fel a ClA-főnökét, az Egyesült Ál­lamok hírhedt szürke emi­nenciását, Allen Dullest. A pilóta mosolyogva kö­szöntötte: — Kellemes időnk van, uram. Hova parancsolja? New York, Tokió, Ankara, vagy talán Moszkva a cél? Ezt az utóbbi megjegyzést csak tréfának szánta, és örült, hogy Dulles méltányolta a poént. — Nem. fiam, azt hiszem, a moszkvai levegő ártana az egészségemnek, Párizsba re­pülünk. — örülök, uram. Szeretem Párizst. A háborúban egy évig harcoltam Franciaor­szágban. — Ügy emlékszem, mintha erről már mesélt volna. — Elnézést, nem akartam untatni. Egy pillanatig sem képzeltem, hogy ön, uram, nem tud erről. Szerintem mindent jobban tud rólam, mint én saját magamról. — Látja, ez komin yen lehet­séges. Árról azonban fogal­mam sincs, hogy mikor indul­hatunk végre. — Néhány pillanat türel­met kérek csupán. Azonnal indulhatunk — válaszolt a pi­lóta, majd a műszerfal felé fordult. Ellenőrizte a berendezést. A gép k'fogástalanul műkö­dött. Magabiztos hangon je­lentette a repülőtér irányító központjának: — A Q 123 indulásra kész. Kérek engedélyt a felszállás­ra. — A 7-es kifutópályán en­gedélyezem a startot. A következő percben a gép délnek fordult, s egyre gyor­suló sebességgel száguldott a Magyar gyógyszergyár és a ghanai sajtószabadság 1068. február 11„ vasárnap ACCRA (MTI): A ghanai katonai rezsim a közelmúltban az Abbot ame­rikai cég rendelkezésére bo­csátotta az Accra közelében épült magyar gyógyszergyá­rat. Az erről szóló egyez­mény olyan, Ghánára nézve megalázó pontokat tartalma­zott, amelyek országos mé­retű tiltakozást váltottak ki, elsősorban a ghanai ajtó­ban és az értelmiség köré­ben. Példátlanul éles bírála­tok jelentek meg a lapok­ban, köztük a katonai kor­mány hivatalos lapjaiban is. A rohamosan fokozódó el­lenszenv láttán az amerika* cég felmondta a magyar gyógyszergyárra vonatkozó egyezményt. Válaszul Ank- rah tábornok kormánya egyik napról a másikra el­csapta a kormánysaitó saját maga által kinevezett négy főszerkesztőjét. A szélm-k eresztett főszerkesztőkkel va­ló szolidaritás demonstrálá­sára lemondott Ősei tíonsu, a kormány polgári tájékozta­tásügyi biztosa. Ankrah tá­bornokhoz címzett lemondó levelében kifejtette: nem szolgálhat olyan kormányt, amely lábbal tiporja a sajtó- szabadságot. A lemondott polgári tájé­koztatásügyi biztos helvett Munoo rendőrbiztos kezébe adták a sajtó ellenőrzését. betonon, majd fokozatosan emelkedni kezdett. Félkört írt le a repülőtér felett, aztán orrát a felhőkbe fúrta. Dél­után két órakor már Párizs felett köröztek. A CIA párizsi irodájában néptelen folyosón ment egye­nesen a különleges részleg fe­lé Allen Dulles. Az iroda ve­zetője gondoskodott arról, hogy a főnök a szolgálat egyik emberével se találkozzon. — Jó útja volt, uram? — Nem panaszkodhatoim. Térjünk azonban a tárgyra. Hozzasa ide a medvét. — Már mindent előkészí­tettem a találkozáshoz. A szomszéd szobában vár, uram. Szüksége lesz rám? — Nem. Senkire és sem­mire nincs szükségem. Kife­jezetten kérem, hogy senki se zavarjon. — Minden úgy lesz. uram, ahogy parancsolja. Viszonfc- látásra. Allen Dulles egyedül ma­radt a különleges részleg nagytermében. Egy nagy szálloda halijára hasonlító, hatalmas helyiség volt ez. Mű­márvány oszlopok sorakoztak kör alakban, köztük gondos rendben heverők és bőrfote­lek. A szoba közepén széles, díszít ís nélküli íróasztal. Olyan, mint amilyen a nagy vállalatok irodáiban tucat­szám található. Az íróasztal középső fiókjának berende­zése azonban eltért a szoká­sostól: benne nyomógombok egész sora húzódott Mind­egyik gombnak más rendel­tetése volt: az egyik rejtett filmfelvevő géi>eí kapcsol’: be automatikusan, a másik magnetofonra rögzítette a legparányibb neszt is. A kö­zépső gomb riadóztatta az egész épületet. A világítást is ezen a készülékén leheteti; bekapcsolni. Egyetlen gomb­nyomásra éies, vakító ref­lektorfényben úszott a szo­ba. csak a terem közepén, az íróasztal mellett volt elvisel­hető a világosság. Hasonló berendezések a párizsi szek­ció más épületrészében is voltak, ezt azonban nem ok nélkül nevezték különleges részlegnek. A körbe futó fa­lakat úgv építették, hogy a legkorszerűbb készülékekkel sem lehetett lehallgatni a te­remben folyó beszélgetéseket; ha bezárult az ajtó. A sok­szoros szigetelés tökéletes biztonságot nyújtott. Amikor az ajtó bezáródott, a falak­ba épített zavaróberendezé­sek is működésibe léptek. & ha valaki mikrofont szerelt volna a szoba bármelyik rej­tett zugába, akkor se ér el túl sokat; a berregő, kattogó hangokon kívül egyetlen ér­telmes, tisztán kivehető szót sem sikerülhet rögzítenie. Itt ebben a teremben tartották rendszerint tanácskozásaikat a CIA párizsi szekciójának vezetői, és itt történtek azok a beszélgetések is. amelye­ket mindenképpen tanú nél­kül akartak lefolytatni. Allen Dulles az íróasztal­hoz ült és benyomta a fiók utolsó piros gombját. Auto­matikusan kinyílt a terem­mel szomszédos egyetlen szoba ajtaja. Dulles az ajtó felé fordított székét, s nyu­godt hangon megszólalni: — Kérem, fáradjon be. Középtermetű, fekete hajú, de már erősen őszülő, a leg­utolsó európai divat szerint öltözött férfi lépett a terem­be. — Ha megengedi, akkor megkérdezem, hogy miért. •. — szólalt mész feldúltam (Folytatjuk) A téli olimpiai játékok 5. versenynapján, szombaton Grenoble-ban került sor a 15 km-es sífutó bajnokság lebonyolítására 15 km-es sífutás olimpiai bajnoka: Harald Griningen (Norvégia). 2. Eero Maentyranta (Finn­ország). 3. Gunnar Larsson (Svéd­ország). Két magyar sífutó is rajt­hoz állt. Holéczy Tibor 53:35,9 perces eredménnyel a 49. lett, Holló Miklós pedig a 64. helyen végzett. „Istenek * alkonya Szombaton délelőtt a gyorskorcsolyázó stadionban került sor a második női versenyszámra, az 1500 m-es futásra. Tizenkét ország 30 versenyzője állt rajthoz, kö­zöttük a hatszoros olimpiai bajnok Ligyija Szkoblikova és az 500 m-en pénteken aranyérmet nyert Ludmilla Tyitova is. Ezenkívül ott volt a mezőnyben az összetett vi­lágbajnoki címet védő hol­land Kaiser is. A „nagy baj­nokok” közül azonban csak Kaiser jutott a dobogóra, a harmadik helyre, Tyitová- nak a 7., Szkovlikovának, az olimpiai bajnok cím védőjé­nek pedig csak a 11. hely ju­tott. 1500 m női gyorskorcsolyá­zás olimpiai bajnoka: Kaija Mustonen (Finnország) 2:22,4 perc, új olimpiai csúcs. (Régi: 2:25,2 p, Szkoblikova, 1964.) 2. Carolina Geijssen (Hol­landia). 3. Stian Kaiser (Hollandia). Killy nem indul több olimpián — Soha többé nem indu­lok olimpián — mondta Jean Claude Killy, a lesiklás olim­piai bajnoka azon a péntek esti fogadáson, amelyet győ­zelmének tiszteletére adtak a grenoble-i városházái. — Nem vonulok vissza a ver­senyzéstől, de most már gon­dolnom kell a jövőmre is. Jól értesültek úgy vélik, lehetséges, hogy átnyergel a profik táborába, erről azon­ban még nem döntött végle­gesen. Mások szerint pedig az Egyesült Államokban lesz egy téli sportiskolának az igazgatója, vagy pedig egy sífelszereléseket előállító gyár igazgatója. Sok szó esik egyébként arról, hogy vajon sikerül-e Killynek az óriásműlesiklás- ban és a műlesiklásban is el­nyernie az aranyérmet. Toni Sailer, Cortina d'Ampezzo hőse, aki ezt a bravúrt már végrehajtotta, jegyezte meg: — Ehhez az esély 20 a 0- hoz — mondotta. — Hihetet­lenül nehéz ebben a -port ágban háromszoros aranyér­mes lenni, mivel a klasz- szis mellé óriási szerencse is kell — mint amilyen nekem is volt 12 évvel ezelőtt — tette hozzá. ★ A női lesikló verseny volt a hetedik szám a grenoble-i olimpián, s merintcsak új bajnokot avattak. A 20 éves. eddrr jóformán teljesen ismeretlen osztrák Olga Pali hódította el az aranyérmet, a védő, ugyan­csak osztrák Christi Faas- nak meg kellett elégednie a bronzéremmel. Pali győzel­mére senki sem számított: Pali nem Mir legyőzésének, hanem a 10-es raitszámmal szereplő svájci Zryd balsze- olirn­piai bajnoki címét. Zrvd szé­dületes iramban száguldott a pálván, amikor a :él előtt 80 méterrel bukott, s hem­peregve, nagyrészt a hátán csúszva érkezett célba. En­nek el'°néfc 11. lőtt. A női műlesiklás olimpiai bainoka: Olga Pali (Ausztria) 1:40,87 p. 2. Isabelle Mir 'Francia- ors^á") 1-41.33. 3. Christi Haas (Ausztria) 1:41,41 p.

Next

/
Thumbnails
Contents