Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-11 / 35. szám

Hatvan város Iparfejlesztést sürget C1 ok mindent xehot vitat- lónak jelentkező 109. illetve pes korosztályokra és főleg a & ni, de azt az egyet sem. hogy Hatvan a vasuta­sok városa. Pár éve 3200 em­ber dolgozott a hatvani cso­móponton. de ma mér csak 2700—2800 a létszám. Hová lettek, hol helyezkedtek el a vasúttól kilépők és mire szá­míthatnak a mai fiatalok? Sem a cukor-, sem a kon­zervgyár nem igényel jelen­tős létszámnövelést, a terme­lés fokozását főleg gépesítés­sel oldják meg. Másrészt a cukor- és a konzervgyártás idényjellegű, munkásainak nagyobb részét csak pár hó­napig foglalkoztatja. Idény­jellegű a nagy gombosi tan­gazdaság, a városgazdálkodás, valamint a tégla- és a cserép­ipar is. Ezen felül lényege­sebb ipari üzeme a városnak nincs. Miért csökken Hatvanban a vasutasok száma? A kor­szerű technika, a villany- és a Diesel-mozdonyok, a légfék alkalmazása, a pályafenntar­tás gépesítése, a kombájn nagyságú aláverő és rostáló gépek sok munkáskezet, sok nehéz fizikai munkát tesznek feleslegessé. A fővonalakon ma már nem kézzel állítják a jelzőket, modem térközjel­ző berendezéseket szereltek fel. Kevesebb kalauz, féke­ző, pályaműnké« és térközőr kell, ezért kevesebb Hatvan­ban a vasutasok száma és még további csökkenésre le­het számítani. Több embert elküldték már a vasúttól? Kiss József, a hatvani csomópont pártbi­zottságának titkára és Réka- si István, a szakszervezeti bi­zottság titkára elmondták, hogy létszámleépítésre eddig nem került sor. Sőt egyes munkakörökre nem kapnak elegendő embert. Kevesen je­lentkeznek pályamunkásnak és pályaőrnek. Budapest és környéke pedig létszámgon­dokkal küzd. Tehát nemcsak a forgalom korszerűsítése, gyorsítása, hanem a munka­erőhelyzet is megköveteli a vasút gépesítését. A városiak és főleg a fiatalok nem vál­lalnak minden munkát, de azt is figyelembe kell venni, hogy a hatvani vasúti csomó- pohtdh az elmúlt négy—öt év alatt 50íi—BCű fővel kevesebb ember dolgozhat és további létszámcsökkenéssel kell szá­rítóm. H atvan általános iskolái­ban az elmúlt évben 323, az idén már 357, a gim­náziumban 295 fiatal végez, majd még népesebb korosz­tályok következnek. Az idén végző általános iskolások kö­zül mintegy száz nem tanul­hat tovább, de az ipari tanu­a mezőgazdasági szakmun­kásképzőt választó 26 fiatal pár év múlva munkahelyet keres. Ebben az évben 295 tanuló végez a gimnázium­ban. Előre láthatóan 60 tovább tanul, 12 ipari, keres­kedelmi tanuló lesz. vagyis az érettségizettek közül pár hó­nap múlva legalább 200 ál­lást keres. Nem mindegyik fiatal akar Hatvanban vagy környékén elhelyezkedni? Igaz, de mennyien járnak már eddig is Budapestre és az ország tá­volabbi részére dolgozná. Ezek létszámát növelik az iskolá­ból kikerülő fiatalok. Kér­dezzük meg őket. hogy szí­vesen vállalják-e a napon­kénti, több órás utazást? Nem, csak kényszerből te­szik. A fiatalok és az időseb­bek egyre jobban igénylik a szabad időt. Ellentmondás, hogy kor­mányzatunk csökkenti a munkaidőt, de a lakóhely és a munkahely közötti távol­ság miatt sokan ezt nem él­vezhetik. drága idejüket uta­zással töltik. Az idén már a munkaadó fizeti a bérlet és i az utazási önköltség közötti külünbözetet Ez tetemes ősz. szegre rúg. tehát joggal félté, telezhető. hogy amint lehet, a vállalatok igyekszenek majd megszabadulná a távol­ról bejáró dolgozóktól. Ez Hatvanban kiket. milyen szakmákat, é® hány embert fog érinteni? Jó lenne ezt ide­jében tudni! Fiatal és főleg szakképzet- len munkásokat a távolabbi üzemek egyre nehezebben vesznek fel. Ez a vidékiek­nek egyrészt gondot, másrészt megoldást is jelent. Az uta­zási költség miatt egyre ne­hezebb lese a távolabbi mun­kahelyeken elhelyezkedni, másrészt a vállalatok arra kényszerülnek, hogy munka- igényes '-zemeiket arra a vi­dékre tei-pítsék. ahol a meg­felelő munkaerőt helyben ta­lálják. Ezért reméljük, hogy a régen húzódó vidéki iparte­lepítést az új mechanizmus korában nemcsak a kötelező rendelkezések, hanem a vál­lalati és a népgazdasági ér­dek együttesen sürgeti. Hatvan város és a megye vezetői az utóbbi években sok erőfeszítést tettek, hogy budapesti üzemek Hatvaniba települjenek. Többször tár­gyaltak radiátorgyártásról, élelmiszer-csomagolásról és egyéb üzemről, de nem elke­rült. A műanyagipar és a szo­ciális foglalkoztató az utóbbi időben sok ember gondján segített, de nem oldotta meg a következő évek problémáit. Különösen a most felnövő né­nök foglalkoztatására kell gondolni. Ú jabban több száz mun­kást foglalkoztató is­kolafelszereléseket gyártó vállalattal tárgyalnak. Az or­szág egyes részein a munka- vállalókért folyik a verseny, másutt a munkaadóért. Hat­vanban és környékén (Pető- fibányán, Apc és Lőrinci) a munkaerőhelyzet alakulása ipartelepííést sürget. A tele­pülni szándékozó vállalat épületet, vgy legalább köz­művesített területet kér. Hat­van város előnyös vasúti és közúti közlekedést nyújt és szorgalmas munkásai van­nak. Ha ez nem elegendő, akkor a közművesítésért, az különbözetet. Ez tetemes ösz- jövőjóért anyagi áldozatot kell hozni. Ha a város egye­dül nem bírja, segíteni kell hitellel és központi forrás­ból. Ha idejében felkészül­nek,' ha az összefogást meg­szervezik. a problémákat si­kerrel megoldják. Dr. Fazekas László FÉLIG AZ ÚT­CÁN Amikor először láttam sír­ni, nagyon meglepődtem. A járdáin állt, a délutáni for­galomban, emberek menték el mellette, furcsáin néztek rá. Harmadma,gával volt, küzdött a könnyeivel, de nem tudta azokat visszatar­tani. Felnőtt ember csak akkor sírja el magát az utcán, ha valami nagy megrázkódtatás érte. Mi történhetett vele? Kérdezősködtem, így tudtam meg, hogy az állásával van valami baj. ★ — Felmondtak neki — mondta, közös ismerősünk. özvegy asszony. Férjét nemrég vesztette ei, tragi­Katonák... tözaooKi Zsolt felvétele) í (Szabóki Zsolt felvétele) A szebb vArosént Messze földről vonzza a láto­gatódat Eger történelmi emlé­kekben, gazdag mútja. barokk utcáinak sora. Több tízezer em­ber látogatta meg a várat, a múzeumot, a minaretet, s a vá­rosnézés után megkóstolják • híres, egri borokat. Feledhetetlen emlékekkel tá­voznak városunkból a vendé­gek. s ezek az emlékek még szebbek lehetnének, ha egy tiszta város képét vihetnék ma­gukkal a látogatók. Es ehhez a város lakóinak segítségére is szükség vau. Hányszor találkozunk embe­rekkel, akik eldobálják a cso­koiádépapirokat. cigarettásdo­bozokat, s a piactéren szétszórt papírokat is messze hordta a szél. Nemegyszer láthatjuk, hogy az esti „kimaradások” után az „erős" emberek felforgattak az utcai szeméttároló edényeket, vagy egyenest bele is fordítják a patakba. Évente sok ezer forintot köl­tünk a város parkosítására, fü­vesítésére, virágok kiültetésé­re. a fák pótlására. Es évente sok ezer forint kárt okoznak a parkokon keresztülsétálók. a virágok vámszedői, a fácskák ki tördelő!. Közeledik a tavasz. A Város- gondozási Vállalat munkásai megkezdik a parkok rendbe hozását. Fogjunk össze és véd­jük meg munkájuk gyümöl­csét. a szemet gyönyörködtető parkokat. Óvjuk a város tiszta­ságát! kus hirtelenséggel, gyors, alattomos, súlyos betegség következtében. Két hónapra rá a nagyapa is meghalt, a család így két főre csökkent: az özvegy és tizenhét éves fia maradt meg. A férfit szinte mindenki ismerte Gyöngyösön. Nem­csak megjelenésével hívta fel magára a figyelmet, ha­nem fáradhatatlan munkás­ságával is. Közéleti személyi­ség volt. Olyan ember, aki nem tudott meglenni a má­sokért való munkálkodás nélkül. Ha voltak ellenfelei, még azok is tisztelték, be­csülték. Vállalatánál is min­denki elismerően szólt róla. özvegyének mégis állás- gonddal kell megbirkóznia? Hogyan lehetséges ez? ★ —- Nem, azt senki sem mondta hivatalosan hogy ki akarnak tenni. De oiyian em­ber szólt, aki... Ugye, nem akarja, hogy megmondjam a nevét? Megígértem neki, hogy senkinek sem árulom el. — Mennyi a jövedelme? — Hatforintos órabért ka­pok. 1959 óta dolgozom en­nél a vállal a toál. Fizikai munkásként tartanak nyil­ván, de az átvételnél szük­séges adminisztráció egy ré­szét végzem. — A űa tanul?- Gimnazista. Szeretne gépészmérnök lenni. Férjem volt vállalatától most két­száz forint ösztöndíjat kap. Az elvtársak nagyon jók voltak hozzám. Megígérték, ha a fiam egyetemre megy, akkor is adnak ösztöndíjat. Ebből a kis jövedelemből másként nem tudnám taní­tani. — Vagyonuk van? — Építettünk egy kis há- at még az uraimmal közösen. Nagyvenezer forint adósság van még rajta. Az OTP csökkentette a törlesztését, a helyzetemre való tekintettel. Ezt is az elvtársak intézték el. — Megkérdezte a főnöké­től, miért akarják elbocsá­tani? — Tudom, gyáva vagyok. Nem mertem. Féltem, hogy nem bírom elviselni, ha azt mondja... — a könny megint kicsordul a szeméből. — Borzasztó lenne. ★ — Beregnyei elvtárs, szó volt arról, hogy özv. P. F-nét elbocsátják a vállalattól? — így nem volt szó róla. A kollektív szerződés sze­rint nehéz fizikai munkára nőket nem alkalmazhatunk ö pedig formailag ilyen munkára van beosztva. — Tehát érdekvédelemből kellene elbocsátani? — Voltak lent a központ­ból elvtársak, ők vetették fel, hogy a kollektív sze­rint ... És tudja, milyenek az emberek. Azonnal meg­súgták neki. De az igazgató elvtárs úgysem engedné, hogy elbocsássuk, ó lenne az első, aki megszidna ben­nünket, ha Ilyenre gondol­nánk. — Csak az igazgató elvtárs dönt a fizikai dolgozók mun­kaviszonyában is? — Az ügy van, hogy meg­kapom ® keretet és a többi Nem a pénzzel van baj — NÁLUNK AZTÁN jól visszaütött a Széchenyi-mon­dás a kiművelt emberfők so­kaságáról. — Panaszkodott nekikeseredve a szövetkezet elnöke, mikor visszajött az iskolából. — Beszélgettem a nyolcadikosokkal: egynek se kell a föld, mind szakmát akar, meg továbbtanulni. Én meg kínlódhatok itt a ker­tészetben a földön, a jószá­goknál, az idős férfiakkal, asszonyokkal. — Talán mégse azzal a bizonyos Széchenyi-mondás- sal van baj, lehet, hogy úgy érzik a fiatalok, nem kapják meg azt a szövetkezettől, mint az üzemben vagy hiva­talokban — vetettük ellen. — Áh ...! Nem a pénzzel van itt baj, hiszen megke­reshet annyit, mint a gyár­ban. Tavaly is levittük őket az én dolgom,. De nálunk éveik óta nőm volt elbocsá­tás. ★ Beregnyei Istvánnak, a közvetlen főnöknek tehát nem volt szándékában özv. P. F-nét kitenni az utcára, elbocsátani a vállalattól. Ö is érzi ennek a gondolatnak a visszásságát. De egyáltalán, hogyan me­rülhetett fel bárkiben, hogy éppen a kollektív szerződés­ben megjelölt érdekvédelem­re hivatkozva akarja a na­gyon szerény keresetű öz­vegyet létbiztonságától meg­fosztani? Még akkor is. ha férjének volt vállalata min­den bizonnyal azonnal segí­tett volna rajta. Tekintsünk el attól, hogy kinek az özvegye? Nem, ez méltatlan lenne társadalmi rendünk erkölcsi szabályai­hoz. Ilyen indok alapján is csak segítséget várhatna. Ha úgy tetszik, csak pél­dának hoztuk fel özv. P. F-né esetét. Most, az új irányítási rendszerben szabadabb ke­zet kaptak a vezetők a lét­szám alakítására. De antihu- mánus intézkedésekre ez a nagyobb szabadság senkit sem jogosít fel. G. Molnár Ferenc a Balatonhoz, ha szakmun­kás-oklevelet szereznek, tíz százalékkal többet fizetünk nekik. — Talán a munkakörülmé ­nyék... — Hát ebben van valami* elég rosszul állunk a gépesí­téssel, a jószágok körül is majd minden munkát kézzel kel! végezni. Valóban, mond­ták is ; gyerekek, hogy ők nem állnak oda érettségivel tehenet vakarni. — És talán erkölcsi elis­merésüket is kevésnek tart­hatták. — LEHETSÉGES. A na­pokban beszéltünk róla a párttitkárral, hogy közülük egynek helye lenne a veze­tőségben és a munkacsapatok irányítását is rá lehetne bíz­ni egyikre-másikra. Sokáig beszélgettünk erek­ről a gondokról, s egyre több javaslat, elképzelés született a fiatalok megnyerésére. Megerősödött a szövetkezét vezetőiben az elhatározás, hogy már az idei tervben gondolnak az állattenyésztői munka gépesítésére, a mun­kakörülmények javítására, legalább 30 forintos előleg biztosítására munkaegysé­genként. Több más olyan in­tézkedést is tervbe vettek, amelyek eddig vagy anyagi erő hiányában, vagy a ma radi nézetek miatt számba se jöhettek. S amikor eljutottunk idáig nem is kellett újabb bizonyí­tékokat sorolni arra, hogy nem az a bizonyos Széche- nyi-mondás ütött vissza, amely a kiművelt emberfők sokaságát óhajtja, inkább az. hogy eddig nem sikerült biz­tosítani a megfelelő anyagi- erkölcsi. kulturális feltétele­ket a fiatalok otthon tartá­sára. AZZAL VÁLTUNK EL: ezekkel az újabb ajánlatok­kal ismét felkeresi a szövet­kezet elnöké a nyolcadikoso­kat. Minden bizonnyal. na­gyobb sikerrel. K. E. Kétszeresen is mesteri . . , Felháborodva panaszolta az egyik építőipari vállalat idősebb szakmunkása: — Egyszerűen nem ér­tem. Ilyen még sohasem történt velem- Tanulók nél­kül maradtam. Egy szálig elvették tőlem az ipari ta­nulókat. Eddig már ezernél is többet tanítottam meg a szakmára, most meg se szó, se beszéd, csak egyszeriben nines kit tanítanom. Tavaly Kiváló dolgozó kitüntetést kaptam, a munkámmal so­ha nem volt baj. Ha nincs rám szükség, mondják meg, de ne így állítsanak félre. Elvégre 34 éve dolgozom a szakmában- Nem értem... A sérelmet továbbítottuk a címzettnek, a vállalat igazgatójának. Nem lepő­dött meg. inkább csodálko­zott: számát sem tudja, hányszor magyarázta már meg döntését. — Évekig beszéltülik a munkafegyelemről, s köz­ben megfeledkeztünk a mesterekről. Tisztelet a ki­vételnek, de néhány idősebb szakmunkás, a tanulók nyelvén mondva mester, nem egy esetben elfeledke­zett feladatáról. Kivitte a gyerekeket a munkahelyre, megmutatta, mit kell csinál­ni. aztán csendben .lelé­pett”. Ennek egyszer s mindenkorra vég«- A tanu­lók mellett nem maszekul • nak tovább » mesterek. Nem azért fizetjük őket. A tanulók Ifjúsági brigádokat alakítottak, s brigádtagok­ként fiatal szakemberek ta­nítják, oktatják őket a szakmára. Közös vállalásuk van, így mindenki azot. igyekszik, hogy eleget te­gyen ígéretének. Ennyi az egész. Különben nincs ne­künk semmi bajunk az idő­sebb szakemberekkel Csak azt akarjuk, hogy ezentúl ők is nekünk, a vállalatnál« dolgozzanak •.. De hogy még hitelesebb legyen a válasz, egy szak- munkásjelöltet is megkér­deztünk: — Tavaly egyszer festeni vitt el bennünket a mester. Kikeverte a festéket, aztán elment. Dél körül elfogyott a festék, s mi még nem tud­tuk kikeverni. Elmentünk megkeresni a mestert Lét­rán találtuk, ő is festett. Eey ismerősénél. Nem kell félte ”i a mestereket •.. Nem kételkedünk, hogy így van, hiszen e panasz te kétszeresen mesteri... •koös— 1968. február lm va&árna»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents