Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-10 / 34. szám

Pénteken a 10. téli olimpia negyedik napján a programot a férfi és nőd száinkófutamok vezették be. A nap folyamán bob-, gyorskorcsolyázó-, síelő- versenyekre és jégkorong­mérkőzésekre került sor. ★ A Jcettőribobók versenyének állása a 2. futam után: 1. Olaszország. 2. NSZK, 3. Románia. ★ Pénteken délelőtt 11 ország 34 versenyzője mérte össze erejét a 10 km-es női síkfu­tásban. A 10 fem-es női síkfutás olimpiai bajnoknője: Toini Gustaf sson (Svédor- wág), 2. Bérit Moerdre (Nor­végia). 3. Inger AuGes (Nor­végia) ... 24. Balázs Éva (Ma­gyarország). Meglepetést keltett a szov­jet versenyzőiknek a vártnál gyengébb szereplése. Az első hat közé csak Kulakova tu­dott bekerülni. A jégstadionban 11 ország­ból 28 versenyző állt rajthoz a női gyorskorcsolyázók olim­piai bajnokságának első szá­mában az 500 m-es futamban. Női 500 m-es gyorskorcso­lyázásban olimpiai bajnok: Ludmilla Tyitova (Szovjet­unió), 2. Meyers (Amerika), 3. Diáiméi Holum (Egyesül Ál­lamok). 4. Jenníer Fish (Egye­sült Államok), 5. Elisabeth van den Brom (Hollandia). Killy, a lesiklás fenoménja A kitűzött programtól elté­rően egynapos késéssel ren­dezték meg pénteken délelőtt Chamrottsso-ban • legna­gyobb érdeklődéssel várt sí- azámot a férfi lesiklást Kü­lönösen • vendéglátók voltaik érdekelve ebben a klasszikus alpesi számban, hiszen a ver­seny igazi favaritja a francia sportolók, elsősorban a ..»í- Napódeon” Jean Claude Killy volt Killy nem is okozott csaló­dást nagyszerű biztonsággal nyerte első olimpiai aranyér­mét Jellemző a francia fö­lényre. hogy 2 percen belül csak az aranyérmes Killy és az „ezüstös" Periüat tudta a távot teljesíteni. A férfi lesiklás olimpiai bajnoka: Jean Claude KäHy (Francia- ország) 1:50.85 p, 2. Guy Pe­rillat (Franciaország) 1:50.93 p, 3. J. Dániel Daetwyler (Svájc) 2:00.32 p. 4. H. Mess­ner (Ausztria) 2:01.03 p. 5. K. Schranz (Ausztria) 2:01.89 p. A kötelező gyakorlatok után fölényesen vezet a női mű­korcsolyázók mezőnyében az amerikai Peggy Fleming. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Levelezőink .4 mankaesysés: értéke: 52 forint Megtartotta zárszámadó közgyűlését az apci Béke Ter­melőszövetkezet A szövetkezet a kalászosokból is túltelje­sítette tervét, de a többi növényféleségeknél is magasabb termésátlagot értek el a tervezettnél. Búzából például két mázsával, árpából hat mázsával, cukorrépából negyven má­zsával, lucernamagból 2,5 mázsával takarítottak be holdan­ként többet. Zöldborsónál 140 ezer forint pluszjövedelmük volt. Jól sikerült a paradicsom, a sárgarépa és a zöldség termesztése is. Nagy feladatot oldott meg a szövetkezet a szarvasmarha-állomány feljavításával: 28 fiatal tehén beál­lításával és a régiek egy részének kiselejtezésével megterem­tették a tbc-mentes állományt. Túlteljesítették a tejterme­lési terve és 100 báránnyal többet adtak exportra, mint amennyire szerződésük volt Növekedett a szövetkezet gépparkja is, két új tehergép­kocsit két K—25-ös traktort és két kombájnt vásároltak. 1967-re 7 800 000 forint bevételt terveztek, s ezt kétmillió­val teljesítették túL Több mint másfél millió forintot osz­tottak ki a munkaegységekre, egy munkaegység értéke 52 forint az egy főre jutó átlagos évi jövedelem meghaladja a 18 ezer forintot. Emellett egymillió forintot tartalékoltak az új gazdasági évre. Kiszámították a szövetkezet tagjai, hogy egy tízórás munkanapra a növénytermesztőknél 83, az állattenyésztőknél 117, a traktorosoknál 125 forint kereset jut A nők átlagos napi jövedelme 76 forint volt A szövetkezet tagjai javasolták, hogy fejenként 20 fo­rinttal járuljanak hozzá a szicíliai földrengés károsultjai­nak segítéséhez és a vietnamiak támogatásához. A kertész­brigád tagjai egy munkaegységet ajánlottak fel. Több mint tízezer forint gyűlt így össze, s ezt a szövetkezet fizeti be. Human Imre tudósító Vasárnapi lapszámunkban kezdjük Abel ezredes iz­galmas történetének közlését. A híres szovjet felderítő életútját többen megírták már, s így különböző változa­tok láttak napvilágot. Lapunkban a Zrínyi Katonai Kiadó közreműködésével, a hiteles dokumentumok alapján ké­szült legrészletesebb változatot, Sólyom József és Szabó László írását közöljük. KI VOLT ÁBEL EZREDES? Hogyan dolgozott a titokzatos szőriét felderítő ? Olvasóink is megtudhatják, s nyomon követhetik Diákklub Gyöngyösön A Berze Nagy János Gim­názium KISZ-szervezete a tantestülettel egyetértésben dáákklubot szervez. Február 10-én lesz a megnyitó est. s attól kezdve minden második szombaton délután 4 órakor összejöhetnek a fiatalok. A klub tervei között szerepel irodalmi est. filmvita. szelle­mi vetélkedő, ügyességi vetél­kedő és természetesen időn­ként tánc. A zenét a gstmná; atom zenekara szolgáltatja majd. Gyöngyösön ez az első diákklub, de remélhetően nem sokáig marad az, hiszen más iskolákban is szükség van olyan lehetőségre, hogy megvitassák az ifjúságot ér­deklő kérdéseket, kellemesen és kulturáltan szórakozza­nak. Ferenczfalvy Éva, Gyöngyös Abel ezredes izgalmas életútját. Vasárnaptól a Népújságban. illetékesek figyelmébe Munkásjáratot kérnek Zárszámadás Tófalun A tófalui Béke Termelőszö­vetkezet 1961-ben tartotta el­ső zárszámadási közgyűlését, akikor 19 forint 20 fillért ért egy munkaegység. Azóta év­ről évre javult a jövedelem, 1966-ban már 40 forintot fi­zettek ki a ledolgozott mun­kaegységekre. Most a közgyű­lésen jogos örömmel jelent­hette be az elnök, hogy 1967- ben már 52 forintot ér egy munkaegység, s az egy dol­gozó tagra eső átlagos évi jö­vedelem megközelíti a 17 ezer forintot. A tagság elégedet­ten hallgatta a beszámolót. A hozzászólók hangsúlyozták, hogy a szép eredmény a tag­ság szorgalmának, a vezető­ség jó munkájának köszöníie. tő. Külön megdicsérték Hor­váth László agromómust, aki nap mint nap. kora reggeltől kint van a földeken, irányít­ja. segíti a munkát. Beszél­tek a tagok arról Is, milyen lehetőségek nyílnak a tsz előtt az új gazdasági irányí­tási rendszerben. s kérték, a termelőszövetkezet vezetői olyan tervet készítsenek, hogy egész éven át biztosítva le­gyen a tagság foglalkoztatá­sa. Javasolták, hogy munka­igényesebb. nagyobb jövedel­met hozó növények termelé­sét tervezzék, G belterjesebb gazdálkodásra törekedjenek. Remélhető, a javaslatok fel­használásával 1968-ban még jobb eredménnyel zárják az évet. Biró József, Tófalu A Füzesabonyi Gépjavító Állomás és az állami gazda­ság (Pusztaszikszó) a 3-as számú főközlekedési út men­ten, két-három kilométerre van a vasútállomástól. A két munkahelyre 120-an járnak ki naponta, sokan vonattal érkeznek a füzesabonyi állo­másra. Szerencse kérdése, ki, hogyan jut ki munkahelyére. Aki felfér a menetrend sze­rinti járatra, annak ugyan nincs problémája, de aki nem — az gyalog megy. A füzesabonyiak zöme kerék­párral jár, de télen ez nem megoldás. A két munkahely dolgozói a reggeli és a délutáni órák­ban munkásjáratot kémek a vasútállomásra. Mint Jancsi és Juliska i.. a mesében fölszórták az utat, hogy hazataláljanak. Ez esetben azonban nem ke­nyérmorzsával, amit fölcsi­pegethetnek a madarak, ha­Ankét a nők klubjában Keséden az általános iskola szülőj munkaközössége, a nő­tanács vezetői és a művelő­dési otthon képviselője an­kétet tartott. Dr. Oláh György, a hatvani kórház fő­orvosa, Balázs Pál, a járási tanács elnökhelyettese. Sütő János, a járási művelődési osztály vezetője voltaik a vita vezetői. Az ankéten élénk vita alakult ki a nevelési kérdésekről. Elevenebbé tet­te, hogy több kérdőívet osz­tottak ki, s a részvevők már előre közölhették kérdései­ket a vitavezetőkkel. Névvel és névtelenül már előre is több mint 129 kérdést tettek fel. Az eredményen felbuzdul­va elhatározták, hogy apák részére is rendeznek ilyen vitaestet. Nagy Piroska Ecséd nem téglákkal. De fére a tré­fával, amit olvasóink az eger-noszvaji úton láttak, az állami pincegazdaság Eged- hegyi szőlője előtti kanyar­ban. az költséges pazarlás volt. A téglákat szállító ko­csikra a megengedettnél jó­val magasabbra rakták a szállítmányt, minden rögzí­tést mellőzve. A kanyarban megbillentek a magasra ra­kott téglák és szóródtak egész Noszvajig. Lukacsos. nagy­méretű tágláról lévén szó. darabonként 96 fillé-t szór­tak el. És ha véletlenül ke­rékpáros. motoros vagv gya­logos járt volna arra, végze­tes baleset történhet. Mind­ezt február 2-án, délelőtt 9 órakor látták. 10 Utolsó ügyködés (Befejező rész) Szó esik arról, hogy az emigránsokból odakint katonai egységeket is szerveznek. Horthy utolsó kormányának, a Lakatos-kor­mánynak volt, külügyminiszterétől, Hennyey Gusztántól értesül ezekről a tervekről. Hennyeynek sikerül magával Mr. Kersten- nel, a nemzetbiztonsági törvény javaslatte­vőjénél tárgyalnia. Kerstennek nagyon tet­szik Hennyey elképzelése, amely szerint oda­kint „nemzeti hadsereget” szerveznének. Ezt az amerikai csapatok oldalán úgy vonulna be Magyarországra, mint az előző, Horthy vezette „nemzeti hadsereg" 1919-ben tette. Csakhogy most nincs olyan határozott veze­tő egyéniség, mint annak Idején volt. S jól­lehet Hennyey szerint Sanyi Hugó a rangidős, aki meg is szervezi a Magyar Katonai Emig­ráció Képviseletét, egy másik vezérezredes, Kisbarnaki Farkas Ferenc létrehozza a Ma­gyar Szabadság Mozgalmát, sőt Zakó And­rás vezérőrnagy sem átallja, hogy a magyar katonai emigráció fejének kiáltsa ki magát, s a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége ne­vű szervezetet nem hajlandó feladni Itt nem segíthet más, mint a „legfőbb hadúr” határozott döntése. S Horthy dönt Hennyey javaslatára Só- nyi Hugót kinevezi az emigráns katonák vezetőjévé. Mekkora azonban csalódása, amikor Farkas, akit pedig valamikor még a miniszterelnöiki székkel is meg akart tisz­telni, éppúgy szembeszegül akaratával, mint Zákó András. Nem hajlandók tudomásul venni Horthy parancsát, sőt azt állítják, hogy ő már csak „volt legfőbb hadúr”, hi­szen 1944 októberében lemondott, tehát nincs joga sem nekik, sem másnak paran­csolni. Zákó elragadtatja magát, hogy so­kak előtt egészen tiszteletlen kijelentést tesz az exkormányzóra, s Horthy, Hennyey jó­voltából, erről is értesül. Sónyi Hugót meg­bízza, hogy becsületügyi eljárást folytasson le Zákó ellen. Az MHBK vezetőjének, aki kökben már régen a Gehlen-kémszervezet egyik jól fize­tett felhajtója és kiképzője lett, persze esze ágában sincs alávetni magát a processus­nak. Az estorili száműzöttet csak az vigasz­talhatja, hogy Hennyey következő levelében megírja: Mr. Kersten fel van háborodva Farkas és Zákó viselkedésén, s jóllehet a kommunizmus elleni harcban, mivel rájuk is szükség van, kénytelen továbbra is mind­kettőjükre számítani, a maga részéről tisz­teletben tartja Horthy akaratát, s elsőnek mindig Sónyi Hugóval tárgyal. Az anzonban Kersten szerint természetes, hogy amíg a magyar tábornok urak egymás közt nem tudnak egyezségre jutni, nem lehet megkez­deni a tárgyalásokat az egységes katonai vezető szerv költségvetéséről... így aztán — bármilyen csábító is lehe­tett számára ez a vágyálom — Horthy Mik­lós másodszor nem lehetett a „nemzeti had­sereg fővezére”. Utolsó évei már a remény- vesztettség jegyében telnek el. A pénz fogy, fia üzleti vállalkozásai rendre csődöt mon­danak. örömet legfeljebb az okoz, hogy Mr. Bowden, az angol hadsereg egyik ezredese udvarolni kezd a már régen özvegy meny­nek, feleségül veszi, s részt vállal a kor­mányzói unoka neveléséből is. Ifj. Horthy István előtt, akinek a kormányzó a k:rályi koronát szánta, nemigen beszélnek a múlt­ról, el akarják titkolni előtte, hogy tulaj­donképpen egy lecsúszott családból szárma­zik. A kormányzó maga sem akar hallani már Magyarországról. Egyszer azért még felcsillan számára a remény. 1956 októberé­ben, az ellenforradalom idején, állandóan a rádiókészülék mellett ül, izgatottan, re­ménykedve hallgatja a híreket. Nyilatkoza­tot tesz közzé, amelyben a magyarországi eseményekkel kapcsolatban felajánja szol­gálatait Később, amikor Magyarországon leverik az ellenforradalmi lázadást, a New York Herald Tribune riportere előtt keserű szemrehányásokkal illeti a nyugati hatal­makat. — Arra számítottam — mondja —, hogy a Nyugat a felkelést az alkalmazottnál hat­hatósabb eszközökkel is támogatja majd. Életének utolsó csalódását mindössze há­rom hónappal éli túl. 1957. január 26-án haj­nalban rosszul lesz. Az elégtelen szívműkö­dés következtében légzési zavarok lépnek fel. 89 éves. Állapota fokozatosan romlik. Február 9-én hajnalban elveszti eszméletét és még azon a napon meghal. A lisszaboni angol temetőben kap sírhe­lyet, nem a kenderesi családi sírboltban. Egy emigráns temetése jut osztályrészéül, nem egy dinasztiaalapítónak kijáró búcsúz­tatás. Hiszen mielőtt ő sírba szállt volna, már régen sírba szálltak vágyálmai. Nem lett belőle király. S nem lett egvetlen Hor- thyból sem. A terveket, amelyeket egykor a budai Várban dédelgettek, kotnikiisnak mondhatnánk, ha nem olyan tragikus idők­ben szőtték volna őket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents