Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-04 / 29. szám
Sár a t lt»ö^rsfgöz!áiitpálk aiaíí Néhány saáz méteres szakaszon, a Pest felöl bevezető út mentén, kinyúltak a karcsú ostornyelek végén a higany- gözégők. Mondjuk azt: végre? Bátran mondhatjuk, még azzal a megszorítással is, hogy a város egyéb utcáit már korábban is fényesebbé tették a korszerű világítótestek, a fénycsövek mellett a higanygőzlámpák. A fejlődés tehát lemérhető, bizonyítható, senki sem 'ónja kétségbe. Van azonban valami, amit mégis szóvá kell tennünk, mert változtatni kell rajta, mert különösebb költségeket sem igényel. Ez pedig a sár. Sár a fényes higanygőzlámpák alatt, a városba vezető főútvonal két oldalán* Keletkezett pedig évekkel ezelőtt, a nagy csatornázások korszakában, és talán ennek j emlékére őrzik azóta is. Olyan nagy dolog lenne | ennek a sárnak az eltüntetése? Uj lakók a Sas úton... han. Naponta tíz órát. Most már van ho'. billennem.., , Danyi Béla feleségével és i öt gyerekével a Nagy János i úti „lakásból” költözött a Sas ; u. 4. szám alá... — Éléskamrában laktunk. | Most olyan, mintha ötösöm lenne a lottón. így még sohasem örültem. Most már minden jóra fordul... — A gyerekek milyen idősek? — A legkisebb másfél, a legnagyobb tizenegy éves. Az egyik szobát nekik rendezzük be. Már vettünk rekamiét és foteleket is. De OTP-hitelre egész garnitúrát is veszünk. Szépen berendezzük. Nem egyszerre, majd minden hónapban veszünk valamit. Most már van hová tenni. — Hol dolgozik? — A Heves megyei Bútoripari Vállalatnál. Egyszerű, munkásember vagyok, saját erőmből sohasem tudtam volna házat építeni. Különösen ilyen szép lakást. A gázfűtésről meg nem is beszélve. KI...hogy nincs annál jobb, ha szebbé, sőt jobbá tesszük életünket. Ha meg a boltjainkat tesszük szebbé, akkor egyenesen boldogsági stressz be kell esnünk, mert az ember sok helyen lehet boldog, de igazán boldog csak olyan boltban lehet, ahol a „Tegyük szebbé boltjainkat” mozgalom keretében szebbé teszik a boltot. Mert képzeljék el, amint, bemegyünk egy boltba, s amint körülnézünk, máris látjuk, hogy itt nem akarják szebbé tenni ezt a boltot, mert ha szebbé akarnák tenni, nyilvánvalóan ott lógna az ízléses tábla, hogy „Tegyük szebbé boltjainkat”... S miután ez ,a tábla nem lóg ott, ahol látnánk, hogy itt mennyire szebbé akarják tenni a boltot röntön sarkon fordulunk és máris megyünk egy másik boltba — mondiuk: vendéglátóipari üzemegységbe! —, ahol ismét ki van írva, hogy szebbé teszik boltjukat. Tökéletesen biztos vagyok abban, hogy most a háladó tendenciánkat meg nem értő lelkem ungorkodik ezzel, sőt azzal a gondolattal, amely szerint és mi szerint, mi közöm nekem, mint kávé-, sarokház- és konyakfogyasztó terv- alanynak ahhoz, hogy ebben a boltban — vagy abban! — ki és hogyan vesz részt a boltszépítési mozgalomban. Menthetetlenül cvider lévén, úgy gondolom, hogy a boliszépítési mozgalom — ha ehhez egyáltalán „mozgalom” szükségeltetik — éppen annyira magánügye a bolt szép és szépítő dolgozóinak, mint például Sophia Lorennek a fogyókúra... Talán — igen- Ugyanis ennek a főútvonalnak a kezelője, a karbantartója a KPM. A városi tanácshoz tehát nem tartozik. A KPM viszont messze! van. A csatornázáskor felbontott útburkolatot nem áilítot- iák teljes mértékben helyre. Csak az úttest közepe kapott j friss fedőréteget, mert elviselhetetlenül kátyús volt. Egy időben arról volt szó, hogv a 3-as számú főútvonal felújításakor a sártermelő sávokat eltüntetik Igen ám. de a 3-as számú út új vonalat Ikanott. a déli városrésznél elkanyarodik. nem jön be a Jókai utcáigA sár tehát marad1? Meddig még? Most olyan a Vöröshadsereg útia a fényes higanygőz- lámpákkal, mint mikor valaki elmcgv a farsangi bálba fekete ruhában — szakadt nadrággal. (—ár) Eger, Sas utca 4. Az ötszintes, erkélyes házban harminc- nyolc gyerekkel, 13 munkáscsalád talált új otthonra. A kétszobás, összkomfortos, gázfűtéses lakásokból néhány, nap óta árad a boldogság... Amikor 1968. január 31 -én az Egri Városi Tanács kistanácstermében rendezett lakáskiosztó ünnepségen az igazgatásügyi állandó bizottság elnöke bejelentette: „Önök a mai napon új lakást kaptak ..az ötvenkilenc éves Paláncz Sándomé szemében eleredtek a könnyek... — Elképzelheti, mit jelent nekünk ez a lakás. Harmadmagamimail laktam egy szobában. De milyen szobában? Kút van alatta. _ ?? — Igen, kút. Tavasszal és Ősszel, amikor sok a tavajvíz, a mi szobánk is víz alá került. El sem lehet azt mondani. Nagyon vártuk ezt a lakást. Ilyen boldog még sohasem voltam. — Ilyennek gondolta az új lakást? — Ez szebb, mint sejtettem. Az enyém lesz a kis szoba. Most már kényelmesen elférünk. — Dolgozik, vagy nyugdíjban van? — Én már nyugdíjas vagyok. Tizenkét évig dolgoztam egyfolytában a téglagyárcsit még szokatlan, de . a jóhoz, a kényelmeshez hamar hozzászokik az ember. — őszintén, nyugodtan megmondhatja: volt patróná- lója? — Azt hiszem, a többiek nevében is kijelenthetem: csak a tanács állt mellettünk Ezek nem kiharcolt, kiverekedett lakások. Valamennyien rászorultunk, s a tanács segített... Baranyi Józsefné hét évvel ezelőtt került Egerbe, öt gyermekével az Ámyékszala 14. szám alatt lakott egy szobában ... — Felejtsük éL Nem érdemes róla beszélni. Már nem. Hiszen itt van ez a gyönyörű lakás. Ez mindent kárpótol. — Gyerekek? — Nagyon örülnek. Kettő általános iskolába, kettő gimnáziumba jár. Katókám már leérettségizett. — Most már igazi otthonuk lett... — Végre én is megnyugTj&ZtusJe éő hlfotihl+uk (A szó eredetéről és történetéről) A naptári év második hónapját a február névvel nevezzük meg. Bégebbi kalendáriumainkban a hosszabb februárius hangsort is olvashatjuk. Ebből a latin eredetű szóból rövidült meg a ma használatos február elnevezés. A latinok a februa névvel nevezték meg tisztító, engesztelő ünnepüket, s azt a hónapot, amelyben ezt az ünnepet ülték, a februárius melléknévvel látták el. Ovidius, a költő is erről énekel Fasti (Római naptár) című művében. A februárius közszó tehát a februárius (a tisztuláshoz tartozó) melléknévből főnevesedett elnevezés. A latin eredetű február név mellett ezt a hónapot is több szóval illették a régiek. A legrégibb naptárainkban még egymás mellett szerepeltek a következő elnevezések: Böjt elő hava, Másodhó, Télutó hó, Tél más hava,- Gyertyaszentelő hó. Halak» hava. A latin elnevezéseket t magyarra váltó nyelvújítói* buzgalom a Fagyhó elneve-J zést ajánlotta kevés sikerrel,# mert a közhasználat nem fo-a gadta el ezt a megnevezést.* Nem volt sikerük azoknak a próbálkozásoknak sem, amelyek „a hónapok magyar nevezetére” tettek „ajánlatokat”. A Szánhó, a Síkhó, a Zúzmarős nevek csak e"yé~i „ajánlatok” voltak, bár a régi oklevelekben, illetőleg családi jellegű levelekben, hivatalos írásokban találkozhatunk ezekkel a nevekkel is. A szótörténeti kutatás arról is tud, hogy egyesek a magyar történelem nagyjainak nevével nevezték meg a hónapokat, s a február hó így kapta a Mátyás hava elnevezést. A tizenkét hónapos naptári év második hónapjának latin eredetű neve sokféle alak- változatban él a nép száján Gyakori alakváltozatok pl. tabluár, februhár, februvár februárius. Az alakváltozatok közül viszonylag a legújabb keltű éppen a ma már általánossá vált február szóalak. A régi naptárakban minden hónapnak megvolt a külön jele is, s a február hó jelzésére két hal ábráját használták fel. Népünk ezért nevezte a február hónapját a Halak havának is. utalva arra, hogy a nap „a halak jegyébe lép”. A február hó azért is nevezetes, mert igen sok jeles nappal dicsekedhetik. Az évszázadokon át népünk jól megfigyelte az időjárás változásait is, s a hónapok egy- egy napjához kötötte a megfigyelt sajátosságokat. A február hónap napjai közül ebből a szempontból kiemelkedő volt Balázs, Júlia, Dorottya és Mátyás napja Nem véletlen tehát, hogy e napokhoz társított és rigmusokba sűrített időjóslások hazánk minden táján ismeretesek. A palóc vidékeken, arról is nevezetes február hónapja, hogy a középkorú palóc asz- szonyok ebben a hónapban rendezték meg ördöglagzíju- kát, s ezen a férfiak részvételét nem engedték meg. A régi írásokban a február hónappal kapcsolatban találkozunk ezzel a nyelvi forrná' val is: Mátyás ugrása. Minden szökőévben Mátyás napja február 25-re ugrik, mert február 23-a után egy „szökő” napot iktattak be. Ha tehát régi levelekben ilyen keltezést olvasunk, hogy „Kelt Mátyás ugrása napján... akkor pontosan tudjuk, mire utal ez a k:fejezés. Dr. Bakos József • tanszékvezető főiskolai tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa szom. Nagyon kijutott nekem az életből. Az öt gyermeket egyedül nevelem, s csak 1300 forintot keresek, Szép, kényelmes, modem lakás. Nem győzőim csodálni, s barátkozni a gondolattal, hogy az enyém, a miénk. Van hol főzni, mosni. 9 a gyerekeknek tanulni. OTP-kölcsönt veszek fel. és szép, modem bútorokkal berendezzük... Eger, Sas utca 4. Az ötszintes, erkélyes épületben tizennyolc család otthonra talált. Most csak ennyire tellett. Üjabb tizennyolc lakásra. De épül több is. A kezdés, az átadás határidejét a népgazdaság anyagi ereje szabja s határozza meg. Koós József Nem, öregem, nem lehet ma már a régi módón dolgozni — magyarázta ne/cem- Galagonya Alajos, a Suvick- habosító Vállalat főmérnöke, amely vállalat feladata, hogy a suvickot oly habosra kavarja. hogy az lehűlve elnyerje fénylőképességét. Fontos feladat ez. bárki beláthatja, mert hogyan bízna bárki is egy olyan fényesítő suvickban, amely maga nem fényes. A suvicknak saját maga példáján kell jó példával előljárnia a fénylés tekintetében. Ezt is Galagonyától tudtam meg, aki ennek a nyolcfős nagyvállalatnak egyik vezető egyénisége, aki nemcsak felismerte a suvick nemzetgazdasági fontosságát, de megértette azt is, hogy: — A tudomány és a technika forradalmának korát éljük... Félre a kisipari módszerekkel! — kiáltotta olyan vészjóslóan, hogy ha netalántán eszembe jutott volna, miszerint például a suvickot nemzetgazdasági érdekből is lehetne kisipari módszerekkel készíteni, akkor is rémülten vetettem volna el eme esztelen és konzervatív gondolatot. — Felfutásunk, hazai fogyasztásunk, esetleges exportkötelezettségeink teljesítése ig megköveteli, hogy a lehető leggondosabb elemzést végezzünk évi nyolcszáz usque ezer forintos volumenű termelésünket illetően — folytatta elemző tekintetet vetve rám. — Éppen ezért megrendeltük a legkorszerűbb számítógépet. ameVyel először is kiszámítjuk, hogy mennyi kétszer kettő... — Hogy mennyi mennyi? — hökkentem meg. ► rav Akkor kell és akkor kedves, mármint Sophia, ha kell és kedves, azaz külleme nem mond ellent a kívánatos nőkről alkotott átlag kivánalmaknak. Nekem például hiába hordana aranytáblán türkizbetúkkel oly jelszavat, az e jelszót kidomborítani képes felsőalkatán, hogy azt mondja: „Tegyük szebbé életünket...”, mert bizony isten, életem szépsége egyáltalán nem a tábla feliratos szövegétől függene... Hogy mást ne mondjak! Térjünk át a teljes és világos magyarosságra: nekem a „boltjaink” nem a boltjaim, nekem személy szerint az ég egy adta világon semmi közöm ahhoz, mint vendég, hogy a bűbájos felszolgálónő, és az annál is bűbb és bájosabb kávéfőzőnő részt vesz-e, vagy sem ebben a mozgalomban. Nekem személy szerint ahhoz van közöm, hogy miután helyet foglaltam a világért le nem takarított széken és rákönyök- lök a világ térképére, amelyet konyak, kávé, fagylalt, sör és trehányság rajzolt meg csodálatosan pontosan szennyesre, — hogy szóval, ha mindezt én elkövettem, mit követ el velem szemben, tábla nélkül a vendéglátóipari üzemeaység...' Mert nekem vannak ám tapasztalataim. Igaz, hogy sokba kerültek ezek a tapasztalatok, de az ember nem sajnálja az áldozatot azért, hogy cikket írhasson a tapasztalatairól. Semmi sem drága, ha a tapasztalatokról van szó. Apropó: az még nem lenne baj, ha ezt én vallanám, de a vendéglátóipar is vallja ezt! Teheti, mert ott a táblája, hogy szebbé teszi boltjait, viszont igaz, hogy nincs ott a tábla, hogy jobbá is akarja tenni. Miért tenné, amikor első osztályú helyen — igaz, hogy ilyen tábla legalább nincs — pont olyan „tábla nélküli” a körülmény, mintha tábla lenne, ami a világon semmit nem jelentene amúgy sem, csak egy — táblát. Éppen ezen tűnődtem, amikor még uram bocsá’ az is eszembe jutott, hogy miért tegyem szebbé boltjainkat, amikor a boltok nem is az én tulajdonomat jelentik — mármint társadalmi tulajdonomat. Mert ha azt jelentenék, tudják, mit tennék?! Szembeszállva sok-sok fáradt jelszóval, szembenézve ama táblákkal, amelyek feketeüveg alapon, aranybetükkel hirdetik, miszerint: „Részt veszünk... a tegyük szebbé mozgalomban...”, nos azt tenném, hogy nem csináltatnék én több ilyen táblát. Én nem! Ellenben megkérdezném a hozzáértéktöl: „Tessék mondani, mibe kerül egy ilyen tábla?” S miután a hozzáértő megmondaná, hogy mibe kerülhet egy ilyen „Tegyük szebbé boltjainkat?’-tábla, azonnal szétverném még azt is, ami van, aztán eladnám az üvegtörmeléket, hozzászámolnám az új táblák árát és mindezért vennék például egy törülközőt... Meg szappant. Sőt, két törülközőt és két szappant! Még sőtebb! kimosnám az abroszokat! És akkor a tábla nem lenne szép a falon, de legalább az abrosz, az tiszta lenne az asztalon, ha a falak tisztaságára még nem is telne rögtön. Egyébként az a véleményem, hogy a falak tisztasága attól függ, milyen és ilyen táblára írható jelszavat találnak ki még, amit ha nem írnak ki és főleg, ha nem drága táblára, a kiírás és a tábla megtakarított költségéből talán kitelne egy tábla nélküli, de szép és ízléses bolt. Már megint akadékoskodom? Természetesen nekem is van egy táblám, még ha nem is akasztottam ki. A szövege: „Minden akadékoskodás annyit ér, amennyi igaz belőle!” ' Nos, mennyi az igaz belőle? — Hogy kétszer kettő mennyi... — Már megbocsáss, de azt már az elsősök is tudják, hogy kétszer kettő az négy — próbáltam matematikai zsenialitásomat fitogtatni, de teljesen eredménytelenül. Galagonya úgy nevetett fel, mint egy szerelmében meggyalázott kacagó gerle.: — Még hogy négy... És ha öt? És, ha három? A nagy számok törvénye a kis számok igazságában rejlik, barátom... Az emberi agy nem végtelen, az emberi agy meghosszabbítása a számítógép... Majd ha az is igazolja, hogy a kétszer kettő valóban n^gy, akkor, nos, akkor, nekiláthatunk termelési adataink programozásához is — imigyen szólt Galagonya és betáplálta az adatokat a komputerbe. aztán megnyomott egy gombot és a számítógép elkezdett hallgatni, mint egy elfuserált robot csuka... — Mi ez? Becsaptak? — hördült fel Galagonya a három és fél millió dolláros gép előtt, azt hirtelen a homlokára csapott... — A fene egye meg, nem elfelejtettem, hogy a villanyt még nem vezettük be... Mondd, kérlek — fordult felém hirtelen felderült arccal — mennyit is mondtál a kétszer kettő végeredményét illetően? — Négyet... — Szóval négyet... De ha becsapsz! — emelte fel fenyegetően az ujját és aztán egy krétával gondosan rá* írta a számítógép oldalára: 2x2=4 Megkezdődhetett a suvick- gyártás felfuttatása... (egri) ifflmkm5 1968. február i, vasamat
