Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-04 / 29. szám

Amikor bekapcsolja ° ■ d“‘"al<idát 99 ■ —• Hülyének nézed az em­it er eket? — Miért? Azért, mert csak a jó fejeket tekintem valakik­nek? Az ő feje divatos. Ma már mema nagyon hosszú beatles- •fazon vezet a hajdivatban, ezért az övé középhosszú, va­lahol kettéválasztott, rettene­tesen hosszú pajesszal. — Kik a jó fejek? — AJcik megértenek, es rtem beszélnek mindenféle marhaságot az emberről. Ö viszont nem érti meg a szüleit, a tanárait, néhány jól tanuló társét, meg a rokono­kat, ismerősöket. azokat, «kikkel omolnak egymásra — Igaz, hogy pénzem az mindig akad. Ebben moder­nek a szüleim. De másban! Talán elfelejtette az apám. hogy ilyen korában 18 évesen éjszakákon át kártyázott? Persze, akkor ő már önálló kereső volt. 2. 0 — Szeretsz otthon lenni? ■-— Nem mindig. Ha apámék elkezdik a szövegelést, hogy fiam, már megint hét útám tíz perccel keltél fel és nem hét előtt öt perccel, ahogy megígérted. Most persze nem tudod felhozni a szenet, a pin­céből, mert elkésel. — Szóval, nem segítesz ott­hon? Dehogynem. Mindennap én fűtőik be, de ebéd után. Időnként anyám bekapcsolja a szövegládát, hogy miért nem fésülködsz meg rendesen, meg télen igazán nem való cow- boynadrágban járni, mert ál­lítólag meg fogok fagyni. Még nem szeretik, ha a reg­geli közben átfutom a köny­veket. hogy miért nem tegnap délután tanultam. Pedig mi; iyen unalmas mindig ugyan­az a szöveg... — Feleselsz? 1 — Csak egy kicsit. Persze, mindig utólag jut eszembe, hogy kár volt visszaszólni, csak még na©mfob patába lesz. Aztán suli után. ha az ember nem ér haza, mondjuk csak négykor, ötkor, esetleg halikor, akkor megint zűr van. hogy nem tanulsz, az otthono­dat szállodának tekinted, csak aludni jársz haza. Pedig jobb, ha délután maradok id. nem igaz, mint este, vagy éjjel? — Szereted a szüléidét? — Hogyne. Csak utálom minduntalan kimutatni. Ha íiagynánakj imádnám őket. minden fenntartás nélkül. — Mit hagynának? Talán elhagynák odaadni a zseb­pénzt? — Te mivel akarsz majd pénzt keresni? — így röhejesen hangzik, de művészettörténész szeret­nék lenni. Ezt mindenki vicc­nek tartja egyelőre, mert ugye nem vagyok se kitűnő, de még négyes sem. Viszont gye­rekkorom óta gyűjtöm a mű­vészettörténeti könyveket, le­xikonokat, képzőművészek alkotásait. reprodukciókat. Magam is festegeték néha. — Milyen tantárgyakat sze­retsz? — Természetesen a művé­szettörténetet. De nem úgy, ahogy a suliban oktatják. Az hülyeség. Biflázni kell. Per­sze. abból sem vagyok ötös, mert meg szeretem mondani az egyéni véleményemet, s ez nem egyezik a tanároméval. — Például? — Például feleltem a görö­gökből. Szerintem az egyip­tomi művésziét nagyobb. így is értékeltem; A tanárom minduntalan beleszólt, hogy ne keverjem a kettőt össze, hogy jövök én ahhoz, hogy értékelve összehasonlítsam ezt a két nagy korszakot. De én tovább értékeltem, erre le­ültetett, egyes. Bepörgött az öreg. Mindig arra jövök rá, ha megmondom őszintén amit gondolok, akkor mindig rosz- szul sikerül, — Hallottam én már arról is. hogy mindenáron ellenkez­ni akarsz. Csupán csak azért, mert így szoktad meg. Mi er­ről a véleményed? — Lehet, hogy igaiza van* de ezt várják él tőlem a ha­verok. — Tulajdonképpen mi ellen hadakozol? — Csupán szeretném, ha megértenének. Azt a szót már nem is hasz­nálom, hogy rázni, vagy csö­rögni, mert cikis. Vagy iszunk. Ha tudni akarja, nem is sze­retem az italt. Az már régeb­ben volt. hogy ittam, ha jól esett, ha nem. Ma már ezt nem csinálom. — Hát akkor? — Bekapcsoljuk a dumalá­dát. Nyáron a Balatonról dumálunk. Most a suli van soron. Nézze, komoly dolog az, ha valaki szóval tud tar­tani egy nagy társaságot, úgy. hogy a többiek élvezik az em­ber szövegét. Nagyon jólesik, ha tíz-tizenketten lesik a sza­vam. Én ezért meg is tanul­tam. hogy kell kezelni a du­maládát. — Mi a téma? — Minden. Fater, iskola, lányok, művészettörténet, ta­nulás. Minden téma jó, csak tudni kell előadni. — Szóval, így szórakoztok? — Igen, egymást szórakoz­tatjuk. Miért, mennyivel jobb, hogy mások kritikátlanul hallgatnak minden vacak beat-zenekart. Én csak a leg­jobbakat szeretem. mt 4. 0 — Hallottam, hogy szereted a lezser társaságot. — Mi az. hogy lezser — há­borodik fél. — Talán az, hogy elmegyünk a hallba, vagy a grillbe, és egy jót táncolunk? — Van példaképed? — Azt hiszem, nincs. Talán a nagynéném, mert ő kitűnő orvos, és mindenki szereti. — Szeretnéd, ha mindenki szeretne? —■ Azt hiszem, az lenne a legjobb. De ez megvalósítha­tatlan, meg nem is akarom. A rossz fejek ne szeressenek. — Magadat jó fejnek tar­tod? — Kérdezze meg a többie­ket. Megkérdeztem. Néhány olyan társat is. aki másfajta, szolidabb frizurát hordott. Néhányan nevettek rajta, má­sok nem mertek nyilatkozni, többen elitélték. Társasága viszont jó fejnek tartja. Én egyszerűen csak „fej­nek” — aki most még csak 18 éves. Berkovits György KRÓNIKA Az elmúlt héten új művész­nőt fedezett fel az egri kö­zönség: a bájos szép hangú Bátort Évát. aki Komáromy Éva betegsége miatt Ninon szerepébe „ugrott be”. Az új­ságíró szerencséjének köny­velhette el, hogy első nagy szerepének tanúja lehetett. Bátori Éva egyenesen a kon­zervatóriumból került a szín­házhoz. Elvégezte az ének- szaktanárképzőt, s aki már hallotta énekelni, elmondhat­ja. hogy jól járt a közönség Alkatrészhiány (Zsoldos Sándor rajza) is, a színház is e szerződés­sel!... — Ez az első évad... Ele­inte elhagyatva éreztem ma­gam ebben a szokatlan vi­lágban. de most már nagyon jó. Kedvesék hozzám, igye­keznek mindenben segíteni, s én úgy érzem, sokat tanulha­tok itt... régi, dédelgetett vá­gyam volt a színház. — Sok munkát jelentett az első szerep? — A próbákon mindig ott voltam, és figyeltem. Az énekszámokat már akikor is­mertem, de fellépni — az egészen más! Amikor közöl­ték velem a „beugrást”, két napig mást sem csináltam, csak próbáltam. Még álmom­ban is énekeltem... Ninon megjelent a színpa­don, s felcsendültek a behí­zelgő Káhrnán-dailamok... A közönség pedig — felzúduló tapssal jutalmazta Bátori Éva első nagy szerepét. (kátai) í Százezer betétkönyv 30 autónvertes - Kölcsönnel épült 1195 lakás Nyilatkozott az OTP megyei igazgatója kezelt betétek után 30 mil­lió forint kamatot fizettünk! — Sokan költöztek ú.i ott­honba tavaly. Hogyan segí­tette az építkezőket a taka­rékpénztár? — 939 családi ház építésé­hez nyújtottunk kölcsönt; ezenfelül ’"'Uönböző társas- és sorházépítésben 132 la­kás készült ÖTP-segítséggel. 1967-ben a fiatalok is kedvet kaptak az építkezéshez és 124 KISZ-lakáshoz adtunk kölcsönt. Kevés ember van a megyé­ben. aki valamilyen formá­ban ne került volna már kapcsolatba az Országos Ta­karékpénztárral. Mert ki nem próbált már szerencsét a lottón, vagy a totón? Meg­őrzi a családok összespórolt pénzét és ha kevés, kölcsön­nel segít a megálmodott szo­babútor. televízió vásárlásá­hoz. házépítéshez. A népsze­rű pénzintézmény megyei vezetőjét. Vadász Károlyt ar­ra kértük, hogv nyilatkozzék a múlt évi eredményekről és az újabb szolgáltatásokról. Harmlncmilliős kamat — Hogyan zárta az 1967-es évet az OTP Heves megyé­ben? — Egyre többen értik meg, azt, hogy takarékossággal a csak álomnak tűnő terveket is el lehet érni — válaszolta az OTP megyei igazgatója. — Már az általános és kö­zépiskolában sok diák rendel­kezik takarékbetét-könyvvel. Tavaly a tanulók 90 százalé­ka gyűjtött takarékbélyeget és nem egv esetben feledhe­tetlen kiránduláshoz, kerék­párhoz, vagy valami más ajándékhoz segítette őket. Tavaly mintegy százezer betétkönyvben 702 millió fo­rintot kezeltünk- A megye lakosságának betéténom ánya negyvenegymillió forinttal volt több, mint egy évvel ko­rábban. Tovább nőtt a KST- ben takarékoskodók száma is, 1967-ben harmincmillió fo­rintot takarítottak meg így a megyében. Tavaly a nálunk P.HOMC/IRP: /REJTŐ JEIMO/ 34, Azután már nem beszél­gettek. Egyre forróbb lett a levegő- Egy sirokkószerű dé­li légáramlás elviselhetetlen főfájást és lomhán kavargó portölcséreket hozott... Az öszvérek köhögtek, és ordí­tozva kirúgtak, csattogott a korbács, pufogtak az öklök, a hajcsárok szitkozódtak. A kapitány elöl lovagolt, a rosszullét a dühvei összeke­veredve éinolveett benne, és minden varrat külön fájt a koponyán Időnként a nye- resításkóból üveget húzott elő, és ivott. n§mijM SS68. febraa* 4,, vasárnap Egy szokatlanul nagy ho­mokdomb árnyékában letá­boroztak. Képtelenség volt tovább menni. Az egyik te­herautó hajtókarja eltörött, hosszú szerelésre volt szük­ség- A lovak és öszvérek var­kon bukdácsoltak... Galamb örömmel konsta­tálta, hogy itt sok kiváló al­kalom kínálkozik a halálra. A tízezer dollárt már hoz­zátartozói zsebében érezte. Valahogy nem fájt a halál. Akiknek nem fáj az élet, azok a halál gondolatát is könnyebben viselik el. Gondolta, utánanéz Trop- pauemek, aki még mindig nem állt a lábán. — Te... — Kölyök szó­lította meg. — Mi van. fiú? — Beszélnem kell veled— — Parancsolj, pajtás... — Nagy titkot akarok rád bízni... — Hagyjuk ezeket, öre­gem. Meg vagytok tisztára háborodva a titkaitokkal... És miért pont engem sze­meltél ki? Figyelmeztetlek, hogy léha. felületes, ko­molytalan fráter vagyok, fe­csegő, pletykás és megbízha­tatlan... — Kérlek... ne alakos- kodi... Gyere egy pár percre külön a többitől... Most tu­dom. hogv őrszolgálatban van a gazember... Nyugod­tan beszélhetünk... Úgyis el fognak tenni láb alól... Ne­ked kell mindent elmonda­ni-­Olyan szomorú és kétség- beesett volt. hogy Galamb megszánta. A mindenségit a titkoknak és rejtélyeknek! — Hát gyere, fiú. de kér­lek. ne vágj állandóan ilyen siralmas képet— Leültek egy távoli domb árnyékába. — Párizsban az egyetemre jártam — kezdte Iljics. — Igazán vidám ember voltam, pedig sokat éheztem, de a nyomor nem számított, a di­ákélet szép volt. derűsen láttam a jövőmet, és... Ek­kor megismerkedtem egy nővel... — A baj mindig így kez­dődik — jegyezte meg nagy­képűen Galamb és ujjain keresztül átengedte a port egyik kezéből a másikba, miközben arra gondolt, hogy jó lenne, ha itt maradna a sivatagban homokórának. Pizsamában fogadott a föl­dön— Kölvök nézte— — Én tudom— hogy te lei vagy... — És rövid szünet után mereven Galamb sze­mébe nézett, majd így szólt: — Batalanga. Nagy hatást várt- Galamb igen bután nézte. Azután megfogta a fiú homlokát: — Lehet, hogy ebben iga­zad van, de nem ártana, ha megmérned a lázadat— Kölyök mereven és gúnyo­san nézte, azután újra, szin­te szótagolva ismételte: — Ba-ta-lan-ga!... Mit akarnak tőle? Most ez — Ez a no megígérte, hogv elősegíti a karrieremet. Van egv kitűnő barátja, bi­zonyos Henry Grison— — Kicsoda?! — Henry Grison... Miért ijedtél meg? — Ezzel az úrral találkoz­tam— — Hol? — Egy érdekes háziban,.. a legújabb. A Batalanga! — Nagy komédiás vagy — mondta Kölyök —, de nem hiszem, hogy továbbra is alakoskodsz, ha megmon­dom, hogy én már jártam Batalangában... — Ez rendben van, fiam... Jártál ott, tudomásul ve­szem, Csak arra felelj most, hogy ki ez a Grison, és hol élnek rokonai vagy örökö­sei. — Nem tudok róla sokat. Az ő ajánlata révén kerül­tem Russel expedíciójába... Galamb ismét megélén­kült. — Russel! Várj! Hiszen ez volt az a kutató, akinek bz özvegvét elvette... dr. Bré- tail— Hopsza! Hiszen ez ér­dekes— — Tudtam, hogy ez érde­kelni fog. — De mennyire! A meg­gyilkolt Brétailné követi a csapatot­Kölyök falfehéren ugrott faL — Ne mondd! Könyörgök, ne mondd!— Megőrülök... — és kétségbeesetten zokog­va vetette magát a földre. Harrincourt gyengéden felemelte. Most már komo­lyan vette, amit a fiú mon­dott. és sajnálta. Nem tudta, mi baja, csak látta, hogy nagvon szenved. — Úgy tudom — mondta csendesen Iljicsnek —. hogy Brétail agyonlőtte az asz- szonyt meg egy kapitányt és önmagát. — Nem igaz... — suttogta Kölyök. — Mind a hármat megölték! Millió apró. izzó porszem szúrta az arcukat, és a le­vegő mozdulatlanul állt a sivatag felett a rekkenő for­rósáéban. — Különös... — motyogta Galamb- — És nem tudsz közelebbit?... Hogy ki volt a gyilkos?... — Én... voltam! (Folytatjuk) Nagy nyeremények — Mire adott még kölcsönt az OTP? — A mezőgazdasági ter­melés fejlesztésére folyósí­tottunk 12 millió forint hi­telt a háztáji gazdálkodók­nak és több mint félezer házhelyet értékesítettünk. De kölcsönökkel segítettük a ki­sebb összegű áruvásárláso­kat is- Több mint 13 ezer dol­gozónak 63, 5 millió forint áruvásárlási hitelt nyújtot­tunk az elmúlt évben. To­vább nőttek a személyi hite­lek is. amelyből 7 ezren ré- szerültek, összesen 23 millió forintot kaptak kézhez. — Hogyan állnak me­gyénkben a szerencsével? — A lottózók, totózók és a gépkocsi-nyereménykönywel rendelkezők nagy tábora For­tuna kegyeltjei közé tartozik: A nyereménybetétesek - 28 gépkocsit nyertek egy év alatt. A totó és a lottó nyer­teseinek 14 millió forintot fi­zettünk ki tavaly. 317-en ér­tek el táreynvereményt, töb­bek között két személygép­kocsit szobaberendezéseket és külföldi utazásokat. — Várhatunk újabb szol­gáltatásokat? — Tavaly 10 ezer külföld­re utazót látott el a Taka­rékpénztár valutával. Ezt a szolgáltatásunkat bővítettük azzal, hogy január 1-től mal­mi bonyolítiuk az IKKA- ajándékakciókat. Az IKKA- utalvá-'-'W^p,] nem kei! ezen­túl a fővárosba utazni, ezt az utat megtakaríthatják azzah hogy az utalvány fejében tet­szés szerint vásárolhat bár­ki a vidéki áruházakban, cse­mege-boltokban- Ha pedig az utalvány ellenértékét! pénzben kéri, készpénzzel fi; zetünk. Több bölcsön az építkezőknek —- Hogyan kezdődött az új esztendő? — A múlt év őszén az új árak alakulásától félve a la­kosság visszatartotta pénzéi" és csak most, az árreform végrehait -sa után vált taka­rékbetétkönyvet. Már eddig 54 millió forintot helyeztek el takarékbetétben Heves me­gyében, ami a duplája annak* amit a múlt év januárjában kezeltünk. A nagy érdeklő­dés miatt új takarékpénztári egységet nyitottunk a Mátra- vidéki Fémművekben és a takarékpénztárak nyitva tar­tási idejét a lakossági igé­nyeknek megfelelően alakít­juk. Az elmúlt évinél na­gyobb összegű kölcsönöket folyósítunk az építkezések­hez. Igyekezni fogunk, hogy a régi és úi ügyfeleink meg­elégedésére végezzük idén is a munkánkat — mondta btm ffeíezésül Vadász Károly. far

Next

/
Thumbnails
Contents