Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
A VÁROS ÉS ÉR — Neve? — Kun Júlia, — Foglalkozása? ; — Gimnáziumi tanár. Most angolt tanítok, a másik szakom a kön.vvtárszak. — Munkahelye? — A gyöngyösi Vak Boty- tyárt Gimnázium és Szakkö.zépiskola. ★ A pályakezdő ember helyzete mindig izgalmas. Különösen az egy fiatal pedagógus esetében. Bizonyára sok olyan következtetésre adhat alkalmat, amelyek a pályát indító srak emberek, egyetemi oktatók, de a mostani kollégák ráhatását is mérhetővé teszik. ★ — Azt hiszem, bármelyik kezdő pedagógust megkérdezhetett volna, az ő körülményeik nem sok eltérést mutatnának az enyémhez viszonyítva- És azt a tényt sem találom döntőnek, hogy én éppen Gyöngyösön tanítok. — Hogyan került Gyöngyösre? — Akikkel együtt végeztem, azok közül senki sem volt vidéki, egy sem akart tehát vidékre menni. Én vállaltam Gyöngyöst. Kisvárosban nőttem fel, Karcagon, tehát nagyjából tudtam, mi elé nézhetek. Bár Gyöngyös is más. Itt a Mátra. Nagyon szeretek kirándulni. Aztán... bevallom, az is csábított, hogy ebben a városban én leszek az angol tanár. Egyedül. — Milyen ambíciókkal indult el a pályáján? — Nem akartam megváltani a világot Egyszerűen meg akartam tanítani a gyerekeket a képességeim szerint angolra. Tudom, most azt kérdezné: mennyire sikerült ezt elérnem? Egy fél év ennek az eldöntésére kevés. De azért... szóval: nem panaszkodhatom. Azt mindenki meg tudja állapítani, mennyit ér a munkája. Én is. Persze, vannak esetek, amikor elkeseredem. Amikor egyszer csak valami rövidzárlat keletkezik. És csak néznek rám a gyerekek, mintha még soha nem hallottak volna arról, amit kérdezek tőlük. Szép feleletek Után viszont boldog, elégedett vagyok. — Mennyire sikerült a várossal megismerkednie? — Nehéz kérdés. A várossal...! Vannak barátnőim, ők is kezdő pedagógusok. Ve/ REJTŐ JEWÓ/ 52. ' Galamb véresre csipette rpagát a szúnyogokkal, és el- döbta a kinint. Egy grammot sem szedett még. Rika- jev már kininsüketséget kapott a sok malária elleni védekezéstől. Galamb csak hagyta, hogy csípjék a mosz- k! ók, mert tudta, hogy ha k házba kerül maláriával, s* már annyi, mintha elpat- k- t volna. De este a kantinban megint nem a láz kínozta, hanem türelmetlen éhség. És mikor Végre hozták a vacsorát, Ri- kajev egyszer csak lebukott á székről, fél méterre dobta 4 wwm 4968. február 25., vasárnap lük rendszeresen együtt vagyunk. Rajtuk kívül? Menynyi szabad idejük van az embereknek? A rohanás századát éljük. De olyan prózai dolgokat is el kell végezni, mint a takarítás, hamuszedés, mosás. És nemcsak nekem. — Hogy áll az idővel? — Nagyokat alszom. Miért csodálkozik? Délelőtt alig van órám. Miután angolból nincs ki az óraszámom, ezért kötelező órában még tanulószobán is felügyelek. Utána rohanok át a másik iskolába. Fakultatív angolt is tanítok. Késő este érek haza. A dél- előttökkel mit tudok kezdeni? Felkészülök az óráimra. Tessék így beilleszkedni a város életébe. Azt hiszi, ne- kerp nem lenne jobb, ha volna egy társaságom, amelyben gondolatokat is tudnék cseréim, nemcsak szavakat? — És a kollégái? — Mind nagyon aranyosak, nagyon figyelmesek, készek segíteni mindenben. De... Hol van ma olyan társasági élet, mint amilyen volt régebben? Gondolja, ez csak gyöngyösi specialitás? Ha van egy hangverseny itthon, elmegyek. A szünetben találkozom ismerős arcokkal Hogy vagy? Neked hogy tetszett? Aztán újból csak a következő hangversenyen latjuk egymást . ★ A sajat. zárt, kis körükön nem akart még áttörni? Ott van a KISZ. A fiatalok, nemcsak a diákokra gondoltam— Lehet, hogy én vagyok a hibás, lehet, hogy ez egyetemi évek, nem tudom. De én már nem tudok úgy lelkesedni, mint középiskolás koromban. Persze, van pedagógus KISZ-szervezet is. A mennyiség és minőség ... Nem érzem magam különbnek másoktóL Hogy igényes vagyok? Ez nem lehet hibám. — A tanári karon belül nem határozzák meg, hogy ki, milyen szervvel, mozgalommal tartja a kapcsolatot? — Dehogynem. A kollégák között vannak tanácstagok, TIT-vezetők, mások mozgalmi funkcionáriusok, de én még kezdő vagyok. Nekem még a tanításra kell összpontosítani minden erőmet- Ez a kötelességem. — Hogyan értékeli az eddig eltelt fél évet? — Nem születtem Come- niusnak. A sikerért meg kell künden:. Ha szembesítem egykori elképzeléseimet a jelennel, azt mondhatom, nem magát a hidegrázásban, és összeszorított fogai úgy csikorogtak, mint amikor két érdes kavicsot dörzsölnék ösz- sze... Az orvos csak ránézett a dánra: — Malária... — állapította meg legyintve. És Rikajevet vitték... „Becsületszavamra, a sort sa ugrat” — mondta magában elkeseredetten Galamb. „Pedig meg kell halni! Meg kell halni!” — ismételgette magában, és nagy falatokat nyelt le a vacsorájából. Szegény Troppauer! A verseit eltette abba a viaszosvászon zsákba, amelyben Grison tárcáját őrizte és a csontlapot a 88-as számmal. Most Hlavács vánszorgott be a kantintoa. Éppen hogy felgyógyult a lázrohamából, amit tífusznak hittekGalamb összecsapta a bokáját az asztal alatt, és kacsintott. Most jutott csak eszébe, hogy Hlavácsot nem látta, mióta megtudta, hogy ő íves őrnagy. Persze az állítólagos cipész ezt nem is sejti, mert lázas volt. Még egyszer rákacsintott a cipészre, aki hökkentőn nézte, azután közel hajolt, és a fülébe súgta: — Mindent tudok™ Hlavács halálsápadit lett... Most jön az ingaügy! — Nem ériem... — hebegte. Galamb megint kacsintott, és csak ennyit mondott jelentősen, halkan: — Az ing...! Elszólta magát lázálmában... Hlavács ajkai remegtek, és megkapaszkodott a székben. — Könyörgök... én, én... ba ha megtudják™ telt el fölöslegesen ez a fél év. A város...? Nem okozott csalódást Remélem, én sem a városnak. De mindenhez idő kell. Van egy láthatatlan közeg az ember körül, amit át kell törnie- Ez nem köny- nyű. Még nagyon kezdő vagyok. ★ Nagyon nehezen indult ez a beszélgetés ott, a gimnázium könyvtárszobájában. A fiatal tanárnő szabadkozott: mit tud ő rendkívülit mondani? Jól vasalt feleletekkel válaszoljon a kérdésekre? Aztán lassan feloldódott a feszültsége, az idegenkedése a nyilvánosság előtt való szerepléssel szemben. Valahogy így lesz ez a továbbiakban is, bizonyára: lassan megtalálja a helyét a városban, lassan ő is gyöngyösi lesz. Persze, ehhez még sokszor kell elindulnia — képletesen is, a valóságban is. G. Molnár Ferenc Ritmus (Selmeczi Tóth János felvétele) 20 évesek a tanárképző főiskolák Jubileumi ünnepségek Egerben Tudományos ülésszak, gálaest, spartakiád Az Egri Tanárképző Főiskola — a pécsihez és a szegedihez hasonlóan — ebben az évben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású jubileumi megemlékezésre kerül sor májusban Egerben. Szűcs László, az Egri Tanárképző igazgatója tájékoztatta lapunkat az előkészületekről és az ünnepségek programjáról. A magyar általános iskolai tanárképzés „legújabb kori történetének” 20. évfordulóját május 9. és 12. között a nyíregyházi. a pécsi, szegedi és az egri főiskolák együtt ünnepük Egerben- Az ünnepségeken részt vesznek még a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatói és tanárai, valamint tíz tanítóképző intézet delegációja, az Országos Pedagógiai Intézet vezetői, egyetemeink pedagógiai professzorai is. Bejelentették részvételüket az egri főiskolával szoros tudományos és baráti kapcsolat— Megbízhat bennem... én rendes fiú vagyok... És kitűnő nyomozó... Ezt elhiheti. — Kérem... — hebegte Hlavács —, nekem Spolians- ky mondta... én igazán nem tehetek... — Jó, jó™. A fontos az, hogy ön adott esetben számíthat rám. Én kis híján francia tengerésztiszt lettem- Pszt... — és szájára tette az ujját. — Én tudok hallgatni. De megmondom: rám számíthat ... Viszontlátásra... őrnagy úr! És kilebbent Hlavács zsábban álló krasznodári, erfurti és uzsgorodi testvérintézetek küldöttei is. A főiskola mintegy 100 vendég tanárra és 250 vendég hallgatóra számít. A négynapos rendezvénysorozat tudományos ülésszakkal kezdődik, ahol 5 fő előadás hangzik el, s már eddig 25 szakember jelezte hozzászólási igényét. A tanácskozást a főiskola dísztermében rendezik meg. Nagyszabású sportversenyeket is rendeznek, sparta- kiádot, a stadionban, az uszodában és a főiskola tornatermeiben. Az első napon a megnyitó ünnepség keretében rendezik meg a főiskola gálaestjét a színházban. Amint Szűcs László elmondta, az előkészületek már a tanév elejétől folynak, mintegy 30—40 tanár és hallgató közreműködésével. Mindezek mellett igénylik és meg is kapják a megye és a város vezetőinek minden segítségét és támogatását. Budapestre érkezik a dzsessz királynője Yves Montand, Lucienne Boyer, Louis Armstrong, Juliette Greco után. tovább növelve a világhírességek sorát, csupán egyetlen, a február 29-i hangversenyére fővárosunkba érkezik Ella Fitzgerald, a dzsessz koronázatlan királynője. A magyar publikum előtt nem ismeretlenék a művésznő már klasszikusszámba menő dalai, róla azonban még nem sóikat tudunk. badtan ült, és verejtékét tö- rölgette. Istenem... Milyen bajba jön, ha ez az ember csakugyan megőrült. Gardone kapitánynak Galamb valósággal mániája lett a semmittevésben, tehetetlen dühében, ingerlékenységében. Még a sivatagban a fejébe vette, hogy „ezt a gyanús egyént” elpusztítja. És egyre azt jelentik, hogy megúszta a halálos büntetést! Dühöngött, hogy sok ráuszított altiszt dacára ez még él, itt, ahol olyan könnyen osztogatják a halált. Minden elkeseredését levezette ebben a gyűlöletben, amit valami gyanakvással magyarázott. Most is jön szemben. És fütyörészik! Rárivallt: — Közlegény! Hol a derékszíja? Szemben áll vele a forróságtól izzó erődudvaron. — Nem vagyok szolgálatban, mon commandant — felelte Galamb. — Hol a derékszíja? — Paquetage után mindig száradni hagyom, hogy ne kenőd jön el a viasz. — A szakaszvezetőnek jelenti, hogy derékszíj nélkül jött át az udvaron. Rompez! Kobienszkinek már sok kellemetlensége volt azért, mert ez a légionista még itt lábatlahkodik. Értette ő jól a kapitányt, és hogy Galamb még élt, az igazán nem az altiszt jóakaratán múlott. Dühtől eltorzult arccal hallgatta végig Galamb jelentését, azután ez a torzulás átment egy állati vigyorgásba. — Hát most majd elbánok veled. Huszonnégy óra en crapaudine... Latouret őrmester a kapitányhoz ment: ez a büntetés még két és fél órára is tilos volt. Huszonnégy óra, ezen a vidéken, voltaképpen kínhalált jelentett. Nem vállalhatta a felelősséget. A kapitány azonban nagyon lehordta: — Itt nem vagyunk a hadtápnál! Itt különleges viszonyok vannak, és sok minden szabályellenes- De másképp nem megy. Latouret ment a fogolyért. Ez már a munkaruhába öltözve várta... és... vigyorgott! — Harrincourt! Huszonnégy órát kap en crapaudine. Meg kell mondanom, hogy ezt nem nekem köszönheti... És ha... Mit vigyorog! Maga barom! A huszonnégy óra alatt tízszer is meghal! „Csak egyszer add, Uram Isten, végre. Csak egyszer” — imádkozott magában Galamb, és határozottan boldog volt. Vitték az őrségre. A kapu melletti őrházban laktak a goumier-k is. Spolianskyt, a gróf urat verte éppen az altiszt egy derékszíj csatos végével. — Te kutya! Elaludtál az őrségen? Te piszok... be... Engem büntet meg a hadnagy úr, te nyomorult... te alszol? (Foll/tatjuk) Táncosnőnek 'ndult. A szakemberek akkor úgy vélekedtek: jó táncosnő lesz és mint táncszlárra bizonyára nagy karrier vár rá. De a Harlemi Apolló Hallban első fellépésekor már nemcsak táncolt, hanem énekelt Is. Ezt követően Chick Webb zenekarához szerződött, mint énekesnő. Webb először hallani sem akart róla. hiszen volt már egy énekese. Csak barátai unszolására hallgatta meg Ellát és — azonnal szerződtette. Chick Webb 1839-ben bekövetkezett halála után az addig már közismert és népszerű énekesnő, mint „karmesternő” átvette az elárvult zenekart, miközben, egyik diadalt a másik után aratta. Az egyéni hangú, kitűnő művésznő áprilisban lesz ötven éves. A dzsessz „First Lady”-jének tartják. Repertoárjában megtalálhatjuk az örökzöld melódiákat, musi- cale-okat. songokat és a modem számok közül is néhányat. Ezzel összefüggésben egy alkalommal így nyilatkozott: — Szeretem a pestieseket és melódiáikat. Természetesen mindenekelőtt azokat, amelyek beleillenek repertoáromba Nemcsak Ella Fitzgerald beszél szeretettel a Beatle- sekről. hanem azok is őróla. Nemrégen az egyik Beatles, John Lonnon a BBC-nek adott interjújában úgy nyilatkozott: akkor érezte először társaival együtt, hogy nemzetközi hírnevet szereztek és befutottak, amikor „Cant Buy My Love” című dalukat Ella Fitzgerald lemezre énekelte. Bár F31a Fitzgerald sikert sikerre halmoz, a nehézségek őt sem kerülik él. Legutóbbi európai koncertturnéján, például orvosai tanácsára kénytelen volt egész sor kötelezettségét lemondani. Annál jobban örülünk, hogy február 29-én Budapesten üdvözölhetjük. Bár orvosai legfeljebb csak háromnegyed órás műsort engedélyeznek néki. az egyik legutóbbi hangversenyén 120 percig állt a rivaldafényben egyfolytában. S amikor figyelmeztették őt orvosai utasítására, a következőket válaszolta: — „Nekem szükségem van a közönségemre, ha nem koncertezhetnék, boldogtalannak érezném magam”. Kivágják a fákat Aki ezekben a napokban járja Eger utcáit, gyakran találkozik fadontogető munkásokkal. Vágják a nyárfát, akácot, dísz- töigyet és fenyőt, igaz. most van ennek a szezonja. Élettelenül domek le a fák, a félig kiszáradtak éppúgy, mint az erejük teljében levők. Fejsze csattog az építkezések körül, hogy megtisztítsák a területet az ottlevő fáktól, kidöntő tt faóriások hevernek a patak partján, a parkokban, a város széli telke- keken éppúgy, mint néhány méterre a főutcától. Kivágják a fákat. Biztos okkal teszik. Vagy megvénültek, vagy útban- vannak, át kell tehát adniuk a helyet. Látja az ember, hogy városszerte vágják a fákat. Azt is megérti, hogy szükség van erre. csak egyetlen egyet nehezen tud megérteni: körbejárva a várost, egyetlen olyan emberrel se táplálkozott. aki ültette volna a, fákat. K. JK.
