Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

A VÁROS ÉS ÉR — Neve? — Kun Júlia, — Foglalkozása? ; — Gimnáziumi tanár. Most angolt tanítok, a másik sza­kom a kön.vvtárszak. — Munkahelye? — A gyöngyösi Vak Boty- tyárt Gimnázium és Szakkö­.zépiskola. ★ A pályakezdő ember hely­zete mindig izgalmas. Kü­lönösen az egy fiatal peda­gógus esetében. Bizonyára sok olyan következtetésre adhat alkalmat, amelyek a pályát indító srak emberek, egyetemi oktatók, de a mos­tani kollégák ráhatását is mérhetővé teszik. ★ — Azt hiszem, bármelyik kezdő pedagógust megkér­dezhetett volna, az ő körül­ményeik nem sok eltérést mutatnának az enyémhez vi­szonyítva- És azt a tényt sem találom döntőnek, hogy én éppen Gyöngyösön tanítok. — Hogyan került Gyön­gyösre? — Akikkel együtt végez­tem, azok közül senki sem volt vidéki, egy sem akart tehát vidékre menni. Én vállaltam Gyöngyöst. Kisvá­rosban nőttem fel, Karcagon, tehát nagyjából tudtam, mi elé nézhetek. Bár Gyöngyös is más. Itt a Mátra. Nagyon szeretek kirándulni. Aztán... bevallom, az is csábított, hogy ebben a városban én le­szek az angol tanár. Egye­dül. — Milyen ambíciókkal in­dult el a pályáján? — Nem akartam megvál­tani a világot Egyszerűen meg akartam tanítani a gye­rekeket a képességeim sze­rint angolra. Tudom, most azt kérdezné: mennyire sike­rült ezt elérnem? Egy fél év ennek az eldöntésére ke­vés. De azért... szóval: nem panaszkodhatom. Azt min­denki meg tudja állapítani, mennyit ér a munkája. Én is. Persze, vannak esetek, ami­kor elkeseredem. Amikor egyszer csak valami rövid­zárlat keletkezik. És csak néznek rám a gyerekek, mintha még soha nem hal­lottak volna arról, amit kér­dezek tőlük. Szép feleletek Után viszont boldog, elége­dett vagyok. — Mennyire sikerült a vá­rossal megismerkednie? — Nehéz kérdés. A város­sal...! Vannak barátnőim, ők is kezdő pedagógusok. Ve­/ REJTŐ JEWÓ/ 52. ' Galamb véresre csipette rpagát a szúnyogokkal, és el- döbta a kinint. Egy gram­mot sem szedett még. Rika- jev már kininsüketséget ka­pott a sok malária elleni vé­dekezéstől. Galamb csak hagyta, hogy csípjék a mosz- k! ók, mert tudta, hogy ha k házba kerül maláriával, s* már annyi, mintha elpat- k- t volna. De este a kantinban meg­int nem a láz kínozta, hanem türelmetlen éhség. És mikor Végre hozták a vacsorát, Ri- kajev egyszer csak lebukott á székről, fél méterre dobta 4 wwm 4968. február 25., vasárnap lük rendszeresen együtt va­gyunk. Rajtuk kívül? Meny­nyi szabad idejük van az embereknek? A rohanás szá­zadát éljük. De olyan prózai dolgokat is el kell végezni, mint a takarítás, hamusze­dés, mosás. És nemcsak ne­kem. — Hogy áll az idővel? — Nagyokat alszom. Miért csodálkozik? Délelőtt alig van órám. Miután angolból nincs ki az óraszámom, ezért kötelező órában még tanuló­szobán is felügyelek. Utána rohanok át a másik iskolába. Fakultatív angolt is tanítok. Késő este érek haza. A dél- előttökkel mit tudok kezde­ni? Felkészülök az óráimra. Tessék így beilleszkedni a város életébe. Azt hiszi, ne- kerp nem lenne jobb, ha vol­na egy társaságom, amely­ben gondolatokat is tudnék cseréim, nemcsak szavakat? — És a kollégái? — Mind nagyon aranyo­sak, nagyon figyelmesek, ké­szek segíteni mindenben. De... Hol van ma olyan tár­sasági élet, mint amilyen volt régebben? Gondolja, ez csak gyöngyösi specialitás? Ha van egy hangverseny itt­hon, elmegyek. A szünetben találkozom ismerős arcok­kal Hogy vagy? Neked hogy tetszett? Aztán újból csak a következő hangversenyen latjuk egymást . ★ A sajat. zárt, kis körükön nem akart még áttörni? Ott van a KISZ. A fiatalok, nem­csak a diákokra gondoltam­— Lehet, hogy én vagyok a hibás, lehet, hogy ez egye­temi évek, nem tudom. De én már nem tudok úgy lelkesed­ni, mint középiskolás ko­romban. Persze, van pedagó­gus KISZ-szervezet is. A mennyiség és minőség ... Nem érzem magam különb­nek másoktóL Hogy igényes vagyok? Ez nem lehet hibám. — A tanári karon belül nem határozzák meg, hogy ki, mi­lyen szervvel, mozgalommal tartja a kapcsolatot? — Dehogynem. A kollégák között vannak tanácstagok, TIT-vezetők, mások mozgal­mi funkcionáriusok, de én még kezdő vagyok. Nekem még a tanításra kell összpon­tosítani minden erőmet- Ez a kötelességem. — Hogyan értékeli az ed­dig eltelt fél évet? — Nem születtem Come- niusnak. A sikerért meg kell künden:. Ha szembesítem egykori elképzeléseimet a je­lennel, azt mondhatom, nem magát a hidegrázásban, és összeszorított fogai úgy csi­korogtak, mint amikor két ér­des kavicsot dörzsölnék ösz- sze... Az orvos csak ránézett a dánra: — Malária... — állapította meg legyintve. És Rikajevet vitték... „Becsületszavamra, a sort sa ugrat” — mondta magá­ban elkeseredetten Galamb. „Pedig meg kell halni! Meg kell halni!” — ismétel­gette magában, és nagy fala­tokat nyelt le a vacsorájá­ból. Szegény Troppauer! A verseit eltette abba a viaszos­vászon zsákba, amelyben Grison tárcáját őrizte és a csontlapot a 88-as számmal. Most Hlavács vánszorgott be a kantintoa. Éppen hogy felgyógyult a lázrohamából, amit tífusznak hittek­Galamb összecsapta a bo­káját az asztal alatt, és ka­csintott. Most jutott csak eszébe, hogy Hlavácsot nem látta, mióta megtudta, hogy ő íves őrnagy. Persze az állí­tólagos cipész ezt nem is sej­ti, mert lázas volt. Még egy­szer rákacsintott a cipészre, aki hökkentőn nézte, azután közel hajolt, és a fülébe súg­ta: — Mindent tudok™ Hlavács halálsápadit lett... Most jön az ingaügy! — Nem ériem... — hebeg­te. Galamb megint kacsintott, és csak ennyit mondott jelen­tősen, halkan: — Az ing...! Elszólta ma­gát lázálmában... Hlavács ajkai remegtek, és megkapaszkodott a székben. — Könyörgök... én, én... ba ha megtudják™ telt el fölöslegesen ez a fél év. A város...? Nem okozott csalódást Remélem, én sem a városnak. De mindenhez idő kell. Van egy láthatatlan közeg az ember körül, amit át kell törnie- Ez nem köny- nyű. Még nagyon kezdő va­gyok. ★ Nagyon nehezen indult ez a beszélgetés ott, a gimná­zium könyvtárszobájában. A fiatal tanárnő szabadkozott: mit tud ő rendkívülit mon­dani? Jól vasalt feleletekkel válaszoljon a kérdésekre? Aztán lassan feloldódott a feszültsége, az idegenkedése a nyilvánosság előtt való sze­repléssel szemben. Valahogy így lesz ez a to­vábbiakban is, bizonyára: lassan megtalálja a helyét a városban, lassan ő is gyön­gyösi lesz. Persze, ehhez még sokszor kell elindulnia — képletesen is, a valóságban is. G. Molnár Ferenc Ritmus (Selmeczi Tóth János felvétele) 20 évesek a tanárképző főiskolák Jubileumi ünnepségek Egerben Tudományos ülésszak, gálaest, spartakiád Az Egri Tanárképző Főis­kola — a pécsihez és a sze­gedihez hasonlóan — ebben az évben ünnepli fennállásá­nak 20. évfordulóját. Ebből az alkalomból nagyszabású jubileumi megemlékezésre kerül sor májusban Egerben. Szűcs László, az Egri Ta­nárképző igazgatója tájékoz­tatta lapunkat az előkészüle­tekről és az ünnepségek prog­ramjáról. A magyar általános iskolai tanárképzés „legújabb kori történetének” 20. évfordulóját május 9. és 12. között a nyír­egyházi. a pécsi, szegedi és az egri főiskolák együtt ün­nepük Egerben- Az ünnep­ségeken részt vesznek még a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, a Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatói és tanárai, valamint tíz tanító­képző intézet delegációja, az Országos Pedagógiai Intézet vezetői, egyetemeink peda­gógiai professzorai is. Beje­lentették részvételüket az egri főiskolával szoros tudo­mányos és baráti kapcsolat­— Megbízhat bennem... én rendes fiú vagyok... És ki­tűnő nyomozó... Ezt elhiheti. — Kérem... — hebegte Hlavács —, nekem Spolians- ky mondta... én igazán nem tehetek... — Jó, jó™. A fontos az, hogy ön adott esetben szá­míthat rám. Én kis híján francia tengerésztiszt lettem- Pszt... — és szájára tette az ujját. — Én tudok hallgatni. De megmondom: rám szá­míthat ... Viszontlátásra... őr­nagy úr! És kilebbent Hlavács zsáb­ban álló krasznodári, erfurti és uzsgorodi testvérintézetek küldöttei is. A főiskola mint­egy 100 vendég tanárra és 250 vendég hallgatóra számít. A négynapos rendezvényso­rozat tudományos ülésszak­kal kezdődik, ahol 5 fő elő­adás hangzik el, s már eddig 25 szakember jelezte hozzá­szólási igényét. A tanácsko­zást a főiskola dísztermében rendezik meg. Nagyszabású sportverse­nyeket is rendeznek, sparta- kiádot, a stadionban, az uszo­dában és a főiskola tornater­meiben. Az első napon a megnyitó ünnepség keretében rendezik meg a főiskola gálaestjét a színházban. Amint Szűcs László el­mondta, az előkészületek már a tanév elejétől folynak, mintegy 30—40 tanár és hall­gató közreműködésével. Mindezek mellett igénylik és meg is kapják a megye és a város vezetőinek minden se­gítségét és támogatását. Budapestre érkezik a dzsessz királynője Yves Montand, Lucienne Boyer, Louis Armstrong, Ju­liette Greco után. tovább nö­velve a világhírességek sorát, csupán egyetlen, a február 29-i hangversenyére főváro­sunkba érkezik Ella Fitzge­rald, a dzsessz koronázatlan királynője. A magyar publikum előtt nem ismeretlenék a művész­nő már klasszikusszámba me­nő dalai, róla azonban még nem sóikat tudunk. badtan ült, és verejtékét tö- rölgette. Istenem... Milyen bajba jön, ha ez az ember csakugyan megőrült. Gardone kapitánynak Ga­lamb valósággal mániája lett a semmittevésben, tehetetlen dühében, ingerlékenységében. Még a sivatagban a fejébe vette, hogy „ezt a gyanús egyént” elpusztítja. És egyre azt jelentik, hogy megúszta a halálos büntetést! Dühöngött, hogy sok ráuszított altiszt dacára ez még él, itt, ahol olyan könnyen osztogatják a halált. Minden elkeseredését levezette ebben a gyűlölet­ben, amit valami gyanakvás­sal magyarázott. Most is jön szemben. És fütyörészik! Rárivallt: — Közle­gény! Hol a de­rékszíja? Szemben áll vele a forró­ságtól izzó erődudvaron. — Nem va­gyok szolgálat­ban, mon com­mandant — fe­lelte Galamb. — Hol a de­rékszíja? — Paquetage után mindig száradni ha­gyom, hogy ne kenőd jön el a viasz. — A szakasz­vezetőnek je­lenti, hogy de­rékszíj nélkül jött át az ud­varon. Rompez! Kobienszkinek már sok kellemetlensége volt azért, mert ez a légionista még itt lábatlahkodik. Értette ő jól a kapitányt, és hogy Galamb még élt, az igazán nem az al­tiszt jóakaratán múlott. Dühtől eltorzult arccal hall­gatta végig Galamb jelenté­sét, azután ez a torzulás át­ment egy állati vigyorgásba. — Hát most majd elbánok veled. Huszonnégy óra en crapaudine... Latouret őrmester a kapi­tányhoz ment: ez a büntetés még két és fél órára is tilos volt. Huszonnégy óra, ezen a vidéken, voltaképpen kínha­lált jelentett. Nem vállalhat­ta a felelősséget. A kapitány azonban nagyon lehordta: — Itt nem vagyunk a had­tápnál! Itt különleges viszo­nyok vannak, és sok minden szabályellenes- De másképp nem megy. Latouret ment a fogolyért. Ez már a munkaruhába öltöz­ve várta... és... vigyorgott! — Harrincourt! Huszon­négy órát kap en crapaudine. Meg kell mondanom, hogy ezt nem nekem köszönheti... És ha... Mit vigyorog! Maga barom! A huszonnégy óra alatt tízszer is meghal! „Csak egyszer add, Uram Isten, végre. Csak egyszer” — imádkozott magában Ga­lamb, és határozottan boldog volt. Vitték az őrségre. A kapu melletti őrházban laktak a goumier-k is. Spolianskyt, a gróf urat verte éppen az al­tiszt egy derékszíj csatos vé­gével. — Te kutya! Elaludtál az őrségen? Te piszok... be... Engem büntet meg a had­nagy úr, te nyomorult... te alszol? (Foll/tatjuk) Táncosnőnek 'ndult. A szakemberek akkor úgy véle­kedtek: jó táncosnő lesz és mint táncszlárra bizonyára nagy karrier vár rá. De a Harlemi Apolló Hallban első fellépésekor már nemcsak táncolt, hanem énekelt Is. Ezt követően Chick Webb zene­karához szerződött, mint éne­kesnő. Webb először hallani sem akart róla. hiszen volt már egy énekese. Csak bará­tai unszolására hallgatta meg Ellát és — azonnal szerződ­tette. Chick Webb 1839-ben bekövetkezett halála után az addig már közismert és nép­szerű énekesnő, mint „kar­mesternő” átvette az elárvult zenekart, miközben, egyik dia­dalt a másik után aratta. Az egyéni hangú, kitűnő művésznő áprilisban lesz öt­ven éves. A dzsessz „First Lady”-jének tartják. Reper­toárjában megtalálhatjuk az örökzöld melódiákat, musi- cale-okat. songokat és a mo­dem számok közül is néhá­nyat. Ezzel összefüggésben egy alkalommal így nyilatkozott: — Szeretem a pestieseket és melódiáikat. Természetesen mindenekelőtt azokat, ame­lyek beleillenek repertoárom­ba Nemcsak Ella Fitzgerald beszél szeretettel a Beatle- sekről. hanem azok is őróla. Nemrégen az egyik Beatles, John Lonnon a BBC-nek adott interjújában úgy nyilat­kozott: akkor érezte először társaival együtt, hogy nem­zetközi hírnevet szereztek és befutottak, amikor „Cant Buy My Love” című dalukat Ella Fitzgerald lemezre énekelte. Bár F31a Fitzgerald sikert sikerre halmoz, a nehézségek őt sem kerülik él. Legutóbbi európai koncertturnéján, pél­dául orvosai tanácsára kény­telen volt egész sor kötele­zettségét lemondani. Annál jobban örülünk, hogy február 29-én Budapesten üdvözölhet­jük. Bár orvosai legfeljebb csak háromnegyed órás mű­sort engedélyeznek néki. az egyik legutóbbi hangverse­nyén 120 percig állt a rival­dafényben egyfolytában. S amikor figyelmeztették őt or­vosai utasítására, a követke­zőket válaszolta: — „Nekem szükségem van a közönségemre, ha nem kon­certezhetnék, boldogtalannak érezném magam”. Kivágják a fákat Aki ezekben a napokban jár­ja Eger utcáit, gyakran talál­kozik fadontogető munkásokkal. Vágják a nyárfát, akácot, dísz- töigyet és fenyőt, igaz. most van ennek a szezonja. Élettele­nül domek le a fák, a félig ki­száradtak éppúgy, mint az ere­jük teljében levők. Fejsze csat­tog az építkezések körül, hogy megtisztítsák a területet az ott­levő fáktól, kidöntő tt faóriások hevernek a patak partján, a parkokban, a város széli telke- keken éppúgy, mint néhány mé­terre a főutcától. Kivágják a fákat. Biztos ok­kal teszik. Vagy megvénültek, vagy útban- vannak, át kell te­hát adniuk a helyet. Látja az ember, hogy város­szerte vágják a fákat. Azt is megérti, hogy szükség van erre. csak egyetlen egyet nehezen tud megérteni: körbejárva a várost, egyetlen olyan emberrel se tá­plálkozott. aki ültette volna a, fákat. K. JK.

Next

/
Thumbnails
Contents