Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-25 / 47. szám
Kit szidjon a fogyasztó? (Utólagos felszólalás az egri Petőfi Tsz viharos zárszámadó közgyűléséhez) A kik részt vettek ezen a majdnem egész 'fSl napos tanácskozáson, amelyet nyugodtan lehet mondani az idei leghosszabb zár- tzámadó közgyűlésnek.,. és talán a legviharosabbnak is, azok megértik, hogy máért most, napokkal később kerül sor erre a „felszólalásra”. Ott ugyanás e sorok Írója kevés reményt táplálhatott volna aziránt, hogy elmondhassa véleményét, gondolatait- Majdnem félszázan szólaltak fel, s nem túlzás: legalább tízezer közbekiabálás, félezer ember helyeslő vagy elítélő hangorkánja tette lehetetlenné, hegy valaki ott elmondhassa javaslatait, bírálatát Mit is szerettem volna ott elmondaná? Elsősorban talán azt hogy nem lehet — semmi jóra nem vezet így leülni majd félezernyi embernek zárszámadó közgyűlésre, hogy már előtte tudják és hangoztatják: itt most nagy veszekedés lesz. Igaz, az elnöki beszámoló adatait már korábban ismerték, tudták, hogy tíz forinttal fizetnek kevesebbet munkaegységenként mint azt az elmúlt év elején tervezték, hogy bár a szövetkezet közös vagyona majd hárommillió forittal nőtt de az osztható részesedés 286 ezer forinttal kevesebb a tavalyinál, s így 32,50 forint Jut egy munkaegységre. Való igaz, nem túl bíztató számok eaete, * de mégis azt reméltem, Tisztelt Közgyűlés, hogy ennék ellenére — vagy éppen ezért — megfontoltan, higgadtan mérlegelik majd, mi okozta ezt a visszaesést a tények, számok alapján derítik ki, mennyiben felelős ezért az elnök, a vezetőség és a tagság. Nemkülönben reméltem, hogy a tanulság alapján hasznos ötleteket adnak az idei gazdálkodás jobbá tétedére és keresik azokat a lehetőségieket amelyekkel az Idén ki lehet lábalni a hullámvölgyből. Ebben sajnos mélységesen tévednem kellett A leghosszabb és legcsúfosabb zárszámadó közgyűlési vita következett ugyanis a várt józan tanácskozás helyett. Nem sok híja volt hogy ölre menjenek az emberek, s az elszabadult indulatok, a személyeskedő viták méltatlanok voltak az összejövetel céljához* Mert mi Is történt a vitában? Aki beszéde elején a vezetőség és az elnök ellen szólt mondatát már szinte be sem fejezhette az éljenző ováció miatt Aki viszont azt próbálta mérlegein^ hogy az elmúlt évinél eredménytelenebb gazdálkodásban milyen szerepe van a tagságnak, szintén nem folytathatta beszédet ezúttal a felháborodott közbekiáltások* pfujozások miatt Érdemes lett volna pedig, Tisztelt Közgyűlés, ezeket a felszólalásokat rendben végighallgatni, az érveket mérlegelni azután, hogy Vajda László, a szövetkezet elnöke nagyon becsületesen, őszintén feltárta, hogy mennyiben felelős ő a károkért, a gyenge gazdálkodási eredményekért- Sajnos a vezetőség tagjai is úgy szólaltak fel, mintha ezen a napon kapnának először jogot arra, hogy elmondhassák véleményüket mintha év közben soha nem jutottak volna szóhoz a vezetőségi üléseken. Nemkülönben hiányzott az önvizsgálat a felszólaló szövetkezeti gazdák részéről,^ akik szinte egyöntetűen az elnökre, a vezetőségre hárították a felelősséget a károkért, a veszteségekért \ z igazgsághoz pedig közelebb jutottak " volna, ha őszintén számba veszik, hogy az időjárás okozta veszteségek mellett, (jég-, fagykár, aszály), mennyiben járult hazáé ■ szövetkezeti tagok egy részének közömbössége, felelőtlensége és munkaegység-szerzési törekvése a gyenge gazdálkodási eredményhez. Éppen ezen a zárszámadó közgyűlésen hangzott ei, hogy a fogatosok munka helyett mennyit pincéitek, hogy a traktorosok a közös szőlő művelését gyakorta felcserélték a háztáji gazdaságban végzett munkával. A kertészetben félórákat vártak az asszonyok eligazításra, — természetesen erre az időre is megkapva a munkaegységet Azt is hallhattuk a beszámolóból, hogy a szövetkezeti tagság egy harmada ötezer forint értékű munkát sem végzett az elmúlt évben, s tavasszal csak azért álltak munkába néhány napra, hogy a háztájit megkaphassák. Utána pedig az ablakból kiabáltak azokra, akik továbbra Is részt vettek a közös munkában: „Marhák, mentek a tsz-be?” Sajnos a szervezetlenség, s a vezetők engedékenysége odáig vezetett, hogy alkudozni lehetett a munkaegységre, (tűi Is lépték négyezerrel a tervezettet), s amikor legjobban kellett volna a munkáskéz a kertészetben, a 120 Ígérkező közül tizen-húszan jelentek meg munkára. A többiek a háztáji szőlőt, kukoricát kapálták. Az egyik vasárnap magára hagyták a kertészetet és a szellőztetés és árnyékolás hiánya miatt 30 ezer palánta ment tönkre. A m áld ezekről szót ejtett ezen a zár■í*’ számadó közgyűlésen, nemigen fejezhette be a mondatot. Nehezen bizonyíthatta volna számokkal, hogy az olcsó almaárak miatt három forinttal csökkent a munkaegység értéke, hogy ugyanennyit vitt el az aszály a kukoricánál, burgonyánál, s a munkaegységekkel való pazarlás pedig tíz forinttal csökkentette a munkaegység értékétJó lett volna mindezt higgadtan, megfontoltan számba venni, megvitatni, s eldönteni azt Is, hogy — a felnémet! és más községbeh tapasztalatok alapján — érdemes-e kertészettel foglalkozni? Mert érdemes. És azokról a javaslatokról Is hasznos lett volna vitatkozni, amelyekkel az idén sikeresebbé lehetne tenni a gazdálkodást Sajnos, kevés visszhangja támadt az olyan felszólalásoknak, mint Jakab Istvánná, aki arra buzdított, hogy ne a múlton rágódjunk, hanem most fogják meg a pénzt, és valósítsák meg a vezetők és a tagság egységét, a rendet, a fegyelmet, mert anélkül, nem lehet előbbre jutni. De az a felszólalás 's elveszett a nagy zsivajban, hogy csak olyan esetben írjanak be munkaegységet, amikor hasznos munka van a fizetség mögött. Meg az is, hogy a vezetőség és a tagság egymás ellenében nem teheti naggyá a Petőfi Tsz-t. Csak összefogva.., és az elmúlt évi hibáikat kijavítva. fy agyon sajnálom, hogy ezek a hasznos L1 szavak elvesztek a háborgás, az éljenzés, a pfujozás viharában. Ezért mondom most el mindezt, remélve; ha nem is fogadja el mindenki, de legalább néhányan elgondolkodnak rajtaKöszönöm a türelmükéit, hogy meghallgattak. Kovács Endre A REFORM BEVEZETÉSE nyomán megélénkült, sokszínűbbé vált a gazdasági élet. Néhány hét, az első tapasztalatok — akár kedvezőek, akár kedvezőtlenek — azért még nem jogosítanak fel az általánosításra. Ma még nehéz akármilyen jelenségről egyértelműen állítani; ez már az új mechanizmus hatása. A reform sem képes egy csapásra letéríteni önmozgásának eddigi pályájáról a lendületben levő népgazdaságot egyik napról a másikra megváltoztatni a kialakult törvényszerűségeket. Az elhamarkodott általánosítástól, a jelenségek, a tények egyoldalú, tendenciózus csoportosításától nemcsak ma, a jövőben is célszerűbb óvakodnunk. A reform az új mechanizmus, a jelenségek, a folyamatok komplexebb, összetettebb értékelését, a differenciáltabb gondolkodást igényli két szempontból is. 1. Mivel az új körülmények közt a vállalati érdek összeütközése révén érvényesül gyakran a népgazdasági érdek, így az, ami az adott esetben rossz és káros az egyénnek, vagy a kollektívának, az végső társadalmi hatását tekintve lehet jó és hasznos. Ha például a versenyben életképtelennek bizonyul egy termék, vagy netán egy vállalat, ez feltétlenül hátrányosan érinti az adott termelő kollektívát, bizonyos társadalmi veszteséget, népgazdasági kárt is okoz, de az új sikere, az életképesebb virágzása a végeredményt tekintve mégis csak hasznos. , . Az új helyzet, a vállalatok megnövekedett önállósága, másként veti fel a felelősséget is. Amíg a centralizált gazdasági modellnél — ahogyan szakszerűen a régi Obsitosok t Tegnap délelőtt ünnepi díszbe öltözött az egri Fegyveres Erők Klubja. Eger város és az egri járás idős, 50. életévüket már betöltött férfiai jöttek itt össze, hogy átvegyék a kiegészítő parancsnokságtól az obsitot. Az utolsó foglalkozáson a katonai nyilvántartásból törlésre kerülteket először a helyőrség zenekara és az egri Szilágyi Gimnázium tanulói szórakoztatták műsorszámaikkal, majd sor került a Memento című, a 17. világháborúról szóló dokumentumfilm vetítésére. Ezt követően a városi és járási szervek képviselői, valamint Lőrinczi Antal őrnagy búcsúztatta meleg hangon az obsitosokat és kérte őket arra, hogy továbbra is vegyenek részt hazánk megvédésében, az ifjúság hazaszeretetre való nevelésében. A búcsúszavak után Lezsák András alezredes nyújtotta át a jelenlevőknek az emléklapokat, katonai iratokat, majd baráti beszélgetés keretében elevenítették fel az elmúlt évtizedek történeteit. Képünkön Lezsák András alezredes, Gö- möri Bernát egri, Bányai Sándor andomaktályai obsitosok nézik az obsitról szóló iratokat, (Foto: Kiás Béla) tervutatasításos rendszert ne= vezik — szinte minden apró hibáért a központi irányítást okolták, az egyes hiánycikkekért, a szegényes választékért, a hibás minőségű termékért, többnyire magát, a tervgazdálkodást marasztalták el, addig az új körülmények között az esetenkénti konzekvenciák — anyagi és erkölcsi követelmények — az érdekelt vállalatot kell, hogy érjék. A SZOCIALISTA ÄLLAM és vállalatai, valamint a különböző szövetkezetek és egyéb intézmények között, —* a munka, a hatáskör és a felelősség ésszerű megosztása, az életkörülmények alakulásában például egyebek közt azt jelenti, hogy a központi szervek gondoskodnak az új mechanizmus szabályozó eszközeinek felhasználásával a lakosság magas színvonalú foglalkoztatásáról, az ár- és bérszínvonal alakulásának ■—összhangjáról, a minőség általános színvonalának emeléséről, a választék bővítéséről. Mindebből nem következik, hogy a szocialista állam vagy az új mechanizmus okolható, ha egy konkrét esetben beszüntetik valamelyik cikk gyártását, illetve emelkedik annak árra, vagy romlik a minősége. Az ilyen konkrét hibákért és visszásságokért minden esetben a vállalatok felelnek. Az új mechanizmusnak van egy ilyen követelménye is: tanuljunk meg vásárolni, fogyasztói jogainkkal élni! A fogyasztói érdekek szakszerű védelmét a vásárlók jogainak szervezett képviseletét, igaz, mindenekelőtt a kereskedelem látja el. De szükség van a kereskedelmi munka és a gyári márka tömeges társadalmi ellenőrzésére is, hogy az új mechanizmus körülményei között valóban érvényesüljön a termelő, az értékesítő munkában az oly gyakran emleeetett oiaci ér«> tékítélet. A PIAC PEDIG MI, vásárlók vagyunk, véleményünk* dicséretünk vagy felháborodásunk tehát mindenkor annak szóljon, akit megillet, az önálló hatáskörű vállalatnak. A szocialista állam a piac e vevő—eladó küzdelmében nem ellenfelünk, hanem sző- vetségesünk. Gondoskodik versenytársakról, importot szerez, az érdekeltségi rendszerrel külön honorálja a minőség javítását, a választék bővítését, a divat, a műszaki fejlesztés rugalmas, gyors növekedését. Kirívó visszásságok esetén pedig kormányzati szerveink hatalmi eszközökkel is beavatkoznak a gazdasági életbe. Az új mechanizmus teljes kibontakozása, a fogvasztók magas színvonalú ellátása mégsem egyszerűen központi, állami feladat. Tőlünk, vásárlóktól, fogyasztóktól is függ, milyen irányban változik piaci helyzetünk. Kovács József Levél érkezett Párádról: egy harmincnyolc éves férfi nem vállalta a polgári védelem egészségügyi szolgálatában való részvételt. Idézek leveléből: n-..A Jehova Isten szervezetében való lét a más szervezetben va.ló szolgálatot tiltja, még a háború utómaradvúnyai munkájának támogatásában is. Ha ezt tenném, akkor a legfenségesebb Isten törvényes védelmi jogszabályait sérteném meg. Én ezen nyilatkozatom alapján nem az ellenségeskedést... juttatom kifejezésre. Ezen a földön csak átmeneti ember vagyok, amíg Isten új világa meg nem valósul. Bízok abban, hogy megvalósul. Ahol nem lesz többé vérontás vagy azt megelőző védelmi szolgálat. Mert a nagy védelmi hatalommal és igazsággal rendelkező teremtő Isten megmenti mindazokat az elközelgő csatában, akik elismerik és hitet gyakorolnak az Isten fiára nézve. Be ellenben megsemmisíti mindazokat., akik a földet a rajta levő névvel megsemmisítéssel fe- nvenetik. Jehova Isten még egv termonvkleáris háború felett is tud maid dönteni és védelmet biztosítani ar ö névév,ek.. Szét>, új ház a parádi Sziget utcában. A ház pár éve énült — itt lakik Jehova harmincnyolc éves tanúja. Én az embert keresem. Tiszta konyha, mozaiklapos, új bútorral. A sarokban rácsos gyerekágyacska. A nagymama imént altatta el kétéves unokái át. Csendben beszélgetünk. A tűzhelyen nagy tálban a kocsonyánakvaló ázik. Előbb a fiatalasszony érkezik. A gyermeküdülőben dolgozik, takarít Férje a SZOT-szanatóriumban fűtő. Kevés szó hangzik közömbös dolgokról. — Két jaj-t már eimandtak Jehova angyalai, ezután még egy jaj következik. A jelek azt mutatják, nincs már messze az az idő. János apostolnak a mennyed jelenésekről való csodálatos látomásait sorolja. Felfüggesztett szemmel, gépies pontossággal, minden érzelmi hangszín nélkül. Mintha esy végtelen magnószalagot pörgetnének, tele bibliai idézettel. A harmincnyolc éves férj azzal kezdi, hogy ő nem fanatikus és nem bigott. És ott folytatja, ahol asszonya abbahagyta. Az utolsó csata szörnyűségeinél. Armayeddon-nál. Beleszövi a legfrissebb politikai eseményeket, nem feledkezve meg a tudomány és technika roppant fejlettségéről. Mert nem a régi csatáról van itt szó. hanem arról, ami ott lóg az emberiség feje felett Az elközelgő termonukleáris háború — mondja Nem világos, hol lesz a csata. Nem világos, mikor lesz. Jehova majd megjósolja. Mert Jefaova mindent megjósol, csak szokása szerint homályosan, amúgy isten módjára. Elpusztul majd abban a csatában mindenki, aki nem tartja a szent tanácsot: „Bizodalmád legyen az Urban teljes elmédből, a magad értelmére pedig ne támaszkodjá)l”. Aki a maga értelmére támaszkodik, s nem szűnik meg bízni az emberben, „akinek egy lehelet van orrában”, elpusztul mind és hasonlatos lesz az elhullott levelű terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez; és csepűvé lesz az erős és munkája szikrává, és égni fognak és oltójuk nem lészen. Fiatalember, fiatal asszonyával és apró gyerekével. Nem régi házas, pár éve épített új lakást; még nem sikerült bebútoroznia s az jár eszében. hogv minden porrá válik. — A bombák nem válogatnak! Erre nincs bibliai idézet. Száznegyvenmégy-ezren életben maradnak. Sión hegyén. A szenti rá <= tanúsága szerint — mennyire sötéf és tömény önzés! — ennyien élik fúl a véskatasztrófáit Egyedül ők: a kiválasztottak Jehova tanúi. — A bombák Sión hegyét fa aa9t porlasztják. Szétporlaszth atj ák. Jehova tanúi is égni fognak és oltójuk nem lészen. •— Ma még igen... — És mit lehet tenni, hogy ez ne következzék? Hogy semmi pusztulás ne következzék!? — Hirdetjük hitünket... A magyar jehovásoknak, akik a mi szocialista országunkban is építgetik a maguk különös hitének szervezetét. nem tudni számát. Nincs hierarchiájuk. nincsenek dogmáik, kisze- melgették a biblia és a szentírás nekik tetsző idézeteit, betanulták s azt pergetik, mint a magnóhang. Építgetik a maguk különálló szigeteit. Itt élnek közöttünk, új házakban, villanyfény mellett, rádióval, televízióval — és máris homályban. Kívül a társadalmon és leginkább, alul az intellektuson. Vannak közöttük félön- tudatlanok és kósza lelkek. És vannak nagyon is tudatosok, olvanok. akik egyáltalán nem képzelődnek. Szép új ház a parádi Sziget utcában. Belül is minden takaros. Nagy- kabátban ülök a széken, s méffis ú»n érzem, a hideg borzongat, mint valami kopár szigeten. Jehova tanújának szájáról le sem körül, hegy jeaelídség”, ..béke”, „szeretor. — Ha a gyermeke halála óráján lenne, de a vér megmenthetné, a» apa adna saját véréből a fiának? Semmit se adnék. Pál apostolt is a hite mentette meg. Csontos, hideg görcs fagyasztása bénít A falu vezetőitől érdeklődöm: vannak-e fiatalok Jehova tanúi között? —• Negyven év alatt alig találni. Inkább csak az öregek a pillérek. Sérült lelkűek. betegek. Roskatag pillérek. Erre épülnek a különülő szigetek. Hemingway választott mottója jut eszembe az Akiért a harang szól regénye éléről: „Senki sem külön sziget...” A tudomány ismer olyan szigeteket, amelyek kiemelkednek a tengerből, s ahogy születtek, elsüllyednek — észrevétlen. Egészében véve: lehetnek e feltűnt szigetek akármennyién, nem számottevőek szellemi térképünkön. Úgyszólván fél som érdemes rajzolni Jeleiket térképeinkre, értékeiket a múlandóság rontja. ■— Sokan bántanak, kinevetnek minket — mondta a parádi „szigetes”. — Ám semmi nem tántoríthat bennünket hitünkben. Nem érdemlik a hántást, a nevet* c-Zo-nf Ir*Váhb csak szánairnat Meri nobéz a helvzaffik- világosodó- hasogatta körülöttük a homálvt. S as élethez ragaszkodók cselekvő felismerése: a bombák nem vái^rntnaÍM Pataky Dezsf Á bombák nem válogatnak... tudőan — az a vüágpusztulás.
