Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-25 / 47. szám

Az ismeretterjesztés fo c^^^űgése; Á világnézeti nevelés és az általános- és szakmai műveltség emelése A TIT megyei V. küldöttgyűlése Dr. Ortutajr Gyula, Pótl Jenő, a referátumot tartő Bóta Albert és dr. Földi FáL Ezután dr. Miklós Tündire terjesztette elő ez ellenőrző bizottság jelentését, amely egyetértett az elhangzott be­számolóval. Már a szünetben számosán jelentkeztek hozzászólásra és többek közt felszólalt dr Or- tutay Gyula és dr. Földi Pál. Ezután a Jelölő bizottság elnöke, dr. Nagy Andor ja­vaslatot tett az új elnökség megválasztására. A javasla­tot egyhangúan elfogadták és a következő négy éves idő­szakra a TIT megyei elnöksé­gének tagjai lettek: Bóta Albert, Döntőm Lász­ló. dr. Fazekas László, Fehér Vilmos, Fodor Lajos, dr .Eg­ri Károly, Juhász Tamás, Ké­ri István, Kristóf Lászlónc, dr- Komáry Endre. Kovács András, dr. Nagy József, dr. Nagy Sándor, Pók Lajos, Pá­ti Jenő, dr. Szalontai István, Szécsényi József, dr. Sző'ce- falvi-Nagy Zoltán és Szűcs László. Az országos küldött- konferenciára a megyei kül­döttek a következők: Bóta Al­bert, Lévai Ferenc, Juhász Tamás és dr. Szőkefalvi-Nagy Zoltán. Lábadozása során olyan in­formációkat is gyűjtött lo­gikai, következtetései képes­ségével, amelyeket talán egy egész hírszerző apparátus sem szerezhetett volna meg. Ért­hető tehát, hogy központjá­nak komoly veszteséget je­lentett, amikor néhány hétig kénytelen volt szüneteltetni felderítő munkáját. Amikor felgyógyult, parancsot ka­pott, hogy utazzék Varsóba, jelentkezzék felettesénél, Steinglitz őrnagynál, Űjra meg kellett ismerked­nie az őrnagy különleges osztályának munkájával. Tá­vollétiében az osztály újabb fontos feladatot kapott: di- verzánsképző iskolák létesí­tésére kellett jól álcázott, megfelelő helyeket keresni. Ekkor érkezett a csoporthoz egy idősebb polgári ruhás férfi. Landsdorfnak hívták. Az új ember beosztását és rangját az első napokban még lehetetlen volt megálla­pítani. Weiss csupán azt tud­hatta meg, hogy közvetlenül Steinglitz és Dietrich mellé rendelték. Felettesének ma­gatartásából azonban arra következtetett, hogy új mun­katársuk feltétlenül vezető beosztású ember, A későbbiek során úgy ala­kult Johann Weiss munkája, hogy sokszor kellett vinnie gépkocsiján Lsndsdorfot. Nemegyszer alkalma nyílt így, utazás közben, kihall­gatni beszélgetésüket főnöké­vel, Steinglitz őrnaggyal; Meglepetten tapasztalta, hogy az őrnagy határozott utasí­tásokat kap a civiltől. Egy alkalommal, a Varsó felé ve­zető út közben megparancsol­ta az Abwehr-osztályvezető őrnagyának: — Értesítést kaptam Ber­linből. Elérkezett asz idő, hogy a fogolytáborokból di- verzáns akcióra alkalmas embereket válogassunk ki. Ez az ön feladata, őrnagy ún Haladéktalanul kezdje el a munkát! Néha a gépkocsivezető megpróbált beszélgetést kez­deményezni Landsdorffali) Akkor tett ilyen kísérleteket, amikor főnökei nem voltak jelen, egyedül utaztak. A gépkocsivezető és a minden bizonnyal magas rangú, tisz­teknek is parancsoló civil ilyen utazás közbeni beszél­getései egyáltalán nem haj­tottak természetellenesnek. Weissnek volt gondja arra, hogy utasa ne tarthassa tola­kodónak, de túl kíváncsinak sem, A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat megyei szer­vezete szombaton délután tartotta ötödik küldöttgyűlé­sét. A négyévenként meg­rendezésre kerülő küldött­gyűlésekre a megye értelmi­ségének azon tagjai vesznek részt, akik a legjobban kive­szik a részüket az ismeret- terjesztésből. Az ötödik kül­döttgyűlésre 97 küldöttet ha­lasztottak meg, szerte a me- — gyéből­A gyűlést Póti Jenő, a Ha­zafias Népfront megyei el­nöke nyitotta meg és köszön­tötte dr. Ortutay Gyulát, a TIT országos választmányá­nak elnökét, Kiss Istvánt, a TIT országos választmányá­nak főtitkárát. Bíró Józsefet, a megyei tanács vb-elnökét és dr. Földi Pált, a megyei pártbizottság osztályvezető­jét. Elmondta, hogy a ne­gyedik küldöttgyűlést 1964 májusában tartották meg és az azóta eltelt négy éves idő­szakban több jubileumot is ünnepeltek: o társulat meg­alakulásának 125 éves és új­jászervezésének 15 éves év­fordulóját. Az ügyvezető elnökség négy évi munkájáról Bóta Albert, a TXT megyei választmányá­nak elnöke számolt be. — Az országos küldöttgyű­lés azt tűzte ki célul, hogy az ismeretterjesztésnek igazodnia kell a népünk előtt álló politikai, gaz­dasági és kulturális fel­adatokhoz. Ezért a társadalomtudományi ismeretterjesztésben a fő cél­kitűzés a világnézeti nevelés, a természettudományi isme­retterjesztésben az általános és a szakműveltség emelése. Ezután rátért annak _ is­mertetésére. hogyan fejlődött megyénkben az elmúlt négy esztendő alatt a tudományos ismeretterjesztő munka. Az üzemi ismeretterjesztés hely­zetével foglalkozva megálla­pította: — Üzemi ismeretterjeszté- síink számszerűségábsn fej­lődött, hatóköre bővült. Sza­badegyetemi tagozataink mű­ködtek Selypen, P etőfiba- nyán, Gyöngyösön és Eger­ben, évenként 20—40 mun­kásakadémiát szerveztünk és még több előadássorozatot tartottunk. A falusi ismeretterjesztő munkáról szólva Béta Albert elmondta: — Növekedett hatékonysa­? vpm’mm 1068. február 25., vasárnap ga, mert alkalmazkodtunk az igényekhez, ugyanakkor vi­szont falusi ismeretterjesztő munkánk számszarűségében csökkenést mutat Bár az utóbbi években szervezetünk­nek sikerült néhány terme­lőszövetkezettel (Verpelét, Pá­rád, Bodony, Pétervására) közvetlen kapcsolatot kiépí­teni és szerződést kötni, va­lamint Egerben és Hevesen megindítani a tsz-vezetők közgazdasági szabadegyete­mét­A beszámoló megemlítette az ismeretterjesztés fő for­máinak fejlődését A Bugát Pál Szabadegyetem 1954 óta működik, az elmúlt négy év­ben évenként 8—12 tagozat­tal. Tervezik, hogy Egerben az elkövetkező években nyári egyetemet indítanak be. Jól bevált formák az évről évre megrendezett tudomá­nyos napok vagy a csillagá­szati hét és sikert remélnek a Magyar Orvosok és Ter­mészetvizsgálók egri közgyű­lése százéves évfordulója je­gyében megrendezendő tu­dományos előadássorozatá­nak. Az előadó ezután a megyei szervezet belső életéről be­szélt. Megemlítette. h*/gy az új, kulturált környezetet ka­pott megyei központ lehető­vé tette a klubszerű isme­retterjesztő’ munka kialakí­tását. A rétegklubok fejlő­dőben varrnak, főleg a peda­gógus, a nyugdíjas-pedagó­gus, a közgazdász és a nők klubja, Egerben. Ezenkívül Hatvanban él még a tagság szervezett klubéletet Kez­deményező lépések történtek már Gyöngyösön, Hevesen, Poroszlón, Recsken és Kom­podon is. Bóta Albert ezután kiemel­te. hogy nagy sikerként könyvelhettük el az elmúlt évben, hogy kiadhatták a Természettudományi Közlöny Heves megyei számát. Rátérve a hiányosságokra, megemlítette, hogy a tudo­mányos ismeretterjesztő munka hatókörének bővülé­se mellett még nem jutottunk el az olyan rétegekhez, ame­lyek korábban is távol maradtak a művelődés­től. Elvesztettünk néhány üzemi területet és nem sikerült kel­lően bevonnunk a tsz-ekben dolgozókat sem- A fiatalabb értelmiség egy része is tá­volmarad a társulat munká­jától. — Továbbra is áldozatos és odaadó munka elvégzésére kérjük tagtársainkat — fe­jezte be Bóta Albert. A rendőrfőnök személyesen lő A kép, amely megdöbbentette a világot A rendőrfőnök, aki a rózsákat szereti... ha a valóság nem rózsás, hát becsukják a szemüket” utca embere”, kezd ráébred­ni arra, — hogy a „Viet- cong” (a DNFF) szoros és szerves kapcsolatban áll a vietnami néppel. — Ez az ébredés azonban lassú, mert az amerikai átlagember tu­datát előzőleg hosszan dol­gozták meg és nem lehet keddről szerdára megváltoz­tatni azt, amit e tudatba be- lepalántáltak. Az olasz újságírónő el­mondja, hogy New York-i ismerősei közül elég sokan azt kérdezték: „Nem volt-e mégis hiba belemenni egy ilyen háborúba?” Találkozott viszont olyan makacs és kor­látolt emberekkel is, akik szerint „az atombombát kel­lene ledobni azokra a sár­gákra”. Fallaci szerint észre kell venni az olyan jelenséget is, hogy — például — a föld­alattin egy asszony belelapo­zott egy képeslapba, és meg­pillantotta azt a képet, ame­lyen Nguyen Ngoc Loan dél- vietnami rendőrfőnök szemé­lyesen lő le egy partizánt. „Az asszony hisztérikus síró­görcsöt kapott, a következő állomáson ki kellett őt szállí­tani és orvoshoz kísérni.” Oriana Fallaci különben néhány nappal a nálunk is ismert felvétel előtt beszélt Loan tábornokkal. „Megkér­deztem tőle, tudja-e, hogy saját beosztott­jai is kegyet­lennek neve­zik?” A fiatal, milliomos, több egyetemet vég­zett rendőrfő­nök mosolyog­va kérdezett vissza: ..Én ke­gyetlen? Le­het-e kegyetlen olyan ember, aki szereti, sőt imádja a ró­zsákat?” ... Az olasz új- ságírónő sze­rint az ameri­kai közvéle­mény egy része is „imádja a rózsákat, a ru­hákon, a fil­mekben, a po­litikában. És Megrázó nyílt levéllel for­dult lapja szerkesztőjéhez Oriana Fallaci, a L’Europeo munkatársa, a hetilap leg­újabb szá:nában. A világhírű olasz írónő és újságirónő ugyanis több hetet Dél-Viet- namban töltött és a napok­ban érkezett vissza New Yorkba. Szerkesztője — mint a nyílt levélből kiderült — azt kérdezte tőle, mi a New York-i visszhangja a vietna­mi háború legújabb fejlemé­nyeinek. Fallaci, aki már többször elítélte az amerikaiak bruta­litását, azt felelte szerkesz­tője kérdésére: benyomása szerint az átlag amerikai, „az Suhann Weíss egyre jóS* ban megismerte Landsdorfiol és az is képet nyerhetett Steinlitz őrnagy gépkocsive­zetőjének meglepő intelligen­ciájáról, nyelvtudásáról ét* más előnyös képességeiről. Landsdorf felfedezését a sa­ját megfigyelőkés zségének* egyéni sikerének könyvelt« el. Nem is sejtette, hogy az egyszerű gépkocsivezető gon­dosan adagolta napról napra az újabb és újabb adatokat önmagáról, észrevétlenül is a kezére játszott. Az volt a cél­ja, hogy a magas beosztású Landsdorf segítségével íüs­sön majd előre a katonai kémelhárító szolgálatnál; Terve azonban majdnem ku­darcba fulladt; Landsdorf ugyanis olyan következteté­sekre jutott, hogy a szakasz­vezetőt a Szovjetunióban kell bevetni, mint diverzánst. Ütjaik során meg is emlí­tette Weissnek ezt a lehetősé­get — Örökre gépkocsivezető akar maradni? — kérdezte; — Uram, én teljesen elé­gedett vagyok munkámmal és beosztásommal. — Ez helytelen, fiatalem­ber. Ilyen korban még ambí­ciók kellenek, hogy fűtsék az embert. — Félreértett, uram. Ter­mészetesen szeretném kiérde­melni, hogy magasabb ran­got kaphassak. Amint azon­ban tudja, uram, még csak az első lépcsőn állok. — Csak a buta ember hi­heti, hogy egyenruháján egy­két stráf már sikert jelent. Én nem hordok egyenruhát, mégis tartam valakinek ma­gam. — Nem ok nélkül, uram. — Nem a külsőségek szá­mítanak, hanem hogy ki, mi­" lyen munkát végez, Szereti a kalandokat? — Katona vagyok, uram; Nem panaszkodhatott!, hogy túl unalmas az életem; — Maguk szanatóriumi kö­rülmények között élnek. Mást, fontosabb munkát ajánlok. — Landsdorf úr, én min­dig minden parancsot telje­sítettem eddig. — Ilyen emberekre van szükségem, mint maga. Kiké­pezzük, ellátjuk megfelelő iratokkal, pénzzel, és ledob­juk ejtőernyővel a Szovjet­unió felett. Természetesen a front mögötti területekre gondolok. Szabotázsakciókat kell majd végrehajtania. (Folytatjuk) A dráma véget ért i Lefegyverezték a vakmerő fegyencet TOKIÓ (MTI): Szombaton délután véget ért Hűi Hyo Kim 41 éves fe- gyenc drámája, amelyet öt napig döbbenettel és izga­lommal követett Japán la­kossága. A koreai származá­sú bűnözőt, aki egy vendég- fogadó épületét dinamittal aláaknázva, túszokat fogva tartva öt napig kitartott az épületet körülvevő rendőri erőkkel szemben, szombaton délután végül is elfogták. A túszok sértetlenek maradtak. Kim éppen szabadon akar­ta bocsátani a még fogva tartott hat személyt, ami­kor hét civilruhás detektív rávetette magát és lefegyve­rezte. A nyomozók elvegyül­tek a mintegy 60 újságíró és tv-riporter között, akik Kim köré gyűltek, amikor az a fogadó bejáratában megje­lenve kiengedte egyik fog­lyát. Kim kedden este gépko­csin érkezett a közép-japáni Sumatakyo fürdőhelyre. Elő­zőleg egy bárban agyonlőtt két embert, két rovottmúltú férfit, akikkel anyagi ter­mészetű vitába keveredett A 41 éves Kim Japánban élő koreai szülők gyermeke) s életének egyharmadát bör­tönben töltötte, különböző kisebb bűncselekmények miatt. 16 személyt terelt ösz- sze a fürdőhely divatos festői vendégfogadójában. Kirakta a dinamitpatronokat, és az oda érkező rendőrökkel kö­zölte, hogy amennyiben megpróbálják elfogni, mis# dent a levegőbe röpít

Next

/
Thumbnails
Contents