Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-23 / 45. szám
f Születésnapi köszöntő A cári Oroszország hadserege az első világháború végére gyakorlatilag megszűnt létezni. Ez a cári hadsereg izig- vérig elnyomó osztályhadsereg volt, amelyet a munkások és parasztok iránt érzett mélységes megvetés szellemében neveltek- Másfajta, a régi hadseregtől gyökeresen különböző fegyeveres erőre volt szüksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban győztes proletárhatalomnak. Lenin 1918. január 28-án írta alá a Népbiztosok Tanácsának dekrétumát a munkás—paraszt Vörös Hadsereg felállításáról. A császári Németország 1918 februárjában kísérletet tett a forradalom bölcsőjének, Petrográdnak az elfoglalására. Bevetette ál- lig felfegyverzett, válogatott csapatait a fiatal szovjet köztársaság ellen. Az ellenség arra számított, hogy a forradalmi Oroszországnak nincs olyan ereje, amely képes lenne ellenállni a támadásnak. S lám. mégis volt ilyen erő! Az ellenséggel bátran szembeszálltak a Vörös Hadsereg első alakulatai s bár létszámukban, fegyverzetükben és felszerelésükben jóval alatta voltak a császári hadsereg alakulatainak, mégis legyőzték azokat. A Pszkov és Narva mellett lezajlott elkeseredett ütközetekben a Vörös Hadsereg 1918. február 23-án, most ötven esztendeje, megadta az első tanulságos leckét az agresszor- nák, megszüntette a forradalmi Petrogra- dot fenyegető veszélyt, A Vörös Hadsereg e ragyogó győzelmének napja lett a szovjet fegyveres erők születésnapja. Só és kenyér — béke és barátság, — ezzel üdvözölték a vörös csillagos harcosokat ötven évvel ezelőtt, a polgárháború vérzivataros éveiben az egykori cári Oroszország munkásai, parasztjai, a városok és falvak dolgozói- Oj, soha ezelőtt nem ismert hadsereg volt ez. Október szülötte és védelmezője. Nem bírt vele a belső reakció és az azzal szövetkezett tizennégy imperialista hadsereg együttes ereje sem. A csillagos katonák tudták, miért és kik ellen harcolnak, mit kell megvédeniük. S velük volt a nép támogatása, amely ezt a hadsereget a magáénak érezte. És soraikban csakhamar ott harcoltak mindazon népek fiai, akik megérezték, hogy a szovjet rendszer védelmében saját uraik, saját elnyomóik és kizsákmányo- lóik ellen is harcolnak. Büszkék vagyunk, hogy a lengyelek, szerbek és horvátok, csehek és szlovákok, bolgárok és osztrákok, németek és finnek, románok és mongolok mellett százezernyi magyar vöröskatona is harcolt a forradalom védelmében. a világ népei akkor sem csalódtak a szovjet hadseregben, amikor az emberiség halálos ellensége, az elállatiasodott fasizmus támadt a világra, s fenyegette megsemmisüléssel a civilizációt. A Nagy Honvédő Háborúban a csillagos katonák nemcsak hazájuk szabadságát és függetlenségét védték meg a halálos veszedelemtől, hanem testvéri internacionalista segítséget nyújtottak sok európai és ázsiai ország népeinek felszabadulásukhoz, lehetővé tették számukra, hogy a demokratikus fejlődés útjára lépjenek. A háború roppant kárainak helyre- állítása után a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjfet kormány — figyelembe véve a nemzetközi erőviszonyokat és az imperializmus fokozódó agresszivitását — fá- radhatalanul növelte a szovjet nép védelmi erejét, fokozta fegyveres erőinek harci fel- készültségét, hogy biztosítsa a szovjet emberek békés építőmunkáját „Ma a szovjet hadsereg, — állapítja meg L. I- Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmával tartott ünnepi ülésen — hatalmas, legyőzhetetlen erő. A világ legjobb fegyvereivel van felfegyverezve. A szovjet katonák — az egyszerű harcostól a marcaliig, a matróztól az admirálisig — a hadügy igazi mesterei, akik kiválóan ismerik a haditudományt, akikre rá lehet bízni a felülmúlhatatlan haditechnikát. olyan emberek, akik pártunk és a kommunizmus ügyének hívei.” A magyar nép hadserege példaképének "™- tekinti a nagyszerű szovjet hadsereget. Ez a hadsereg ma a nemzetközi helyzet egyik legfontosabb stabilizáló tényezője, a világbéke őre. Hatalmas erejű rakéta-nukleáris pajzsával megbízhatóan védelmeri a Szovjetuniót és a szövetséges szocialista országokat Büszkék vagyunk arra, hogy a testvéri szocialista országok harci szövetsége, a Varsói Szerződés keretében olyan fegyvertársunk, barátunk és támaszunk van, mint a legyőzhetetlen szovjet hadsereg. Születésének 50. évfordulóján szeretettel köszöntjük felszabadítónkat és testvéri szövetségesünket, a szovjet hadsereget, a világ legkorszerűbb hadseregét G. t 00 Nyitva hagyta a garázsajtót, hogy meghallja, ha valaki közeledik. A késő éjszakai órákban azonban már nem számított senkire és nagyon elmerült munkájában. Nem vette észre a közeledőket. Váratlanul egy polgári ruhás férfi termett előtte, egy gépkocsivezető. s az őrség egyik tagjának kíséretében. A polgári ruhás alakot Johann Weiss rögtön felismerte. Korábban is feltűnt neki ez az ember; tudatosan figyelte, mert rendkívül határozottan mozgott a kastély területén. Látta, hogy civil létére nemegyszer parancsot ad magas rangú katonatiszteknek is. Nem volt titok Weiss előtt, hogy ez az ember az iskola belső elhárító szolgálatának a vezetője. A polgári ruhás férfi szó nélkül kivette Weiss kezéből a rajzót és látható megdöbbenéssel nézegette. — Kit ábrázol ez a kép?! -— kérdezte parancsoláshoz szokott ingerült hangon. — Senkit- Ezt csak úgy fejből rajzoltam — válaszolt mosolyogva Johann Weiss. — Ha az emlékezőtehetségem nem csal, ez a rajz feltűnően hasonlít valakire. Lehetséges. Szeretek rajzolgatni és előfordul, hogy egy-egy ember arcvonásai megragadnak emlékezetemben. Az emberre sokszor már nem is emlékszem, de egy- egy jellemző vonása ilyenkor eszembe jut Természetesen szívesebben rajzolok eiő modell után. — Tehát vannak más. hasonló rajzai is? — Nagyon sok. Szívesen megmutatnám, mert szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy akadnak köztük egészen sikerültek is. A civil ruhás még egy darabig nézegette a rajzol, majd tétovázva visszadta Weissnek- Ezután . kísérőivel együtt kocsiba ült és elszáguldott Varsó felé. Amikor a fiatal szovjet hírszerző még csak készült vakmerő feladatára, egyik oktatója figyelmeztette: — A hírszerző számára életveszély megszokni a veszélyt. Tudta, hogy a legsikere sdbbt tapasztalt felderítők általában azon buktak le, hogy egy időpontban, mégpedig a legteljesebb biztonságérzet pillanatában, rövid pihenőt engedélyeztek önmaguknak. Elfáradták az állandó feszült figyelemtől, és úgy érezték, megengedhetnek maguknak egy szemvillanásnyi kikapcsolódást. Johann Weiss e pillanatban úgy érezte, nagyon is közel állt ahhoz, hogy megszokja a veszélyt. Tudta, hogy nem tett meg mindent a lelepleződós elkerülésére, és közvetlenül a szakadék szélén áll. Nem volt kétséges előtte, hogy végzetes hiba lenne, ha abban a hitben ringatja magát. hogy sikerült elterelnie 1 Kellene - de hogyan ? Fiatalok Visontán ft Néhány nappal ezelőtt az egyik termelőszövetkezet főmezőgazdásza elmondta, hogy szövetkezetük szépen fejlődik, növekszik az állat- állomány, egyre jobbak az átlagtermések, s minden munkát a saját gépeikkel végeznek már eL A gazdák sem panaszkodhatnak, jövedelmük egyenes arányban növekszik a szövetkezet fejlődésével. Nem is lenne nálunk semmi hiba — mondta —■, ha tél nem lenne. Ilyenkor, sajnos, nem tudunk munkát adni tagjainknak. Különösen az asszonyoknak. Aztán elmondta, hogy a vezetők sokat törték már a fejüket, gondolkoztak rajta, milyen melléküzemági tevékenységet folytathatnának. A töprengés azonban eredménytelen maradt. A hegyvidéken könnyű —> mondta főmezőgazdász ismerősöm —, ott van erdő, lehet parkettát vagy balta- nyelet csinálni. De mihez kezdjünk m^ itt a sík vidéken? Hasonlóképpen beszélt a közelmúltban a feldebröi Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke is. Elmondta, ' hogy náluk még a helyiséggel sem lenne probléma, egy régi kastélyépületben akár hat-nyolc szobát is tudnának biztosítani erre a célra. Csak azt nem tudják, hogy mit lehetne csinálni. Mert a melléküzemági tevékenységet úgy kellene megválasztani, hogy ne zavarja a nyári mezőgazdasági munkákat, másrészt pedig gazdaságos 'egyen. Ha nem is hoz túl sok hasznot, de azért ne is fizessenek rá. Ezért nehéz a döntés. Viszont sürgető is a kér- iés megoldása, mert a sző; vetkezeti gazdák, a főképpen az asszonyok szeretnének mielőbb munkához jutni a téli hónapokban. Sok termelőszövetkezeti vezetőnek okoz komoly gondot tehát a melléküzem- ági tevékenység megválasztása, sőt az, hogy egyáltalán mihez lehetne kezdeni. Különösen a sík vidéken gazdálkodó szövetkezeteknél megoldatlan probléma ez. Mit lehetne tenni — vetődik fel gyakran a kérdés. Elsősorban ötletekre, jó elképzelésekre lenne szükség, s amikor már ötletek vannak, akkor válna szükségessé a gazdaságossági számítás. De ki végezze mindezt el? A legtöbb szövetkezeti vezető arra panaszkodik, hogy egyedül nem sokra mennek. Egyrészt, mert kevés maga az ötlet, másrészt pedig probléma adódna a gazdaságossági számítással Is. Éppen ezért talán nem lenne hiábavaló, ha a termelőszövetkezeti szövetségek megpróbálnának segítséget adni. Gssze- gyűjthetnék a különféle elképzeléseket, esetleg más megyében is szétnéznének, s tanácsokat adhatnának a közös gazdaságoknak. S talán itt is meg lehetne valósítani több szövetkezet társulását. A kérdés megoldása természetesen nem egyszerű feladat, sok időt, fáradságot vesz igértybe. Mégis érdemes rá energiát fordítani; hiszen télen is munkához juthatnának a szövetkezeti tagok, másrészt oedig a melléküzemág külön hasznot is hozna a közös gazdaságoknak. (kapusi) Hárman a „dobogóról”... Amikor az elmúlt év elején a Visontát építő ifjúsági brigádok megbeszélték, ösz- szeállítolfták felajánlásaikat, terveik elképzeléseik között hiába kerestük volna a nagy szavakat, a frázisokat, a szenzációkat Ennál sokkal igényesebbek, ennél sokkal magasabbra tették a mércét: többet és jobban dolgozni, ahol szükséges segíteni, a határidőket betartani, előbbre hozni. Százakat, ezreket megtakarítani, s minél több hasznosat, jót adni ahhoz a hatalmas munkához, amely meteremti a Mátra alján az új Visontát. „Mindössze” így, s enyivel láttak munkához... Az esztendő eltelt. A napokban az erőműberuházás tanácstermében poharak koccantak össze a sikerre, az eredményekre. Gál Róbert, a KISZ központi bizottsága ifjúmunkás osztályának munkatársa szólította egymás után a győztesek neveit, akik munkával vívták ki. szolgáltak rá az elismerő oklevelekre, az értékes jutalmakra.„Hz adott szó kötelez...” Az alapszervezetek közötti versenyt a Mátraalji Szénbányák visontai gépszerelési üzemének Petőfi Sándor KISZ-szervezete nyerte. Bő- di Ferenc titkárt kértük meg: mondja el, mivel érdemelték ki az első helyet, az oklevelet és a háromezer forint jutalmat. •. — Valamennyien úgy éreztük: az adott szó kötelez, márpedig mi az elején elhatároztuk: nagyon komoly, értékes, eredményes munkát kívánunk végezni. Ehhez párosult az akarat, a kollektíva ereje, lelkesedése, meggyőződése, s gy aztán nem is volt olyan nehéz beváltani, megvalósítani Ígéreteinket. — Hány tagja van az alapszervezetnek? — Hetven Nem öndicséret, nagyon jó társaság, kollektíva került össze. Belevaló gyerekek... — Mi az, amit pozitívan értékeltek az elmúlt éves munkájukban? — Nem könnyű Visontán szervezeti életet élni. A brigádtagok, a • fiatalok munka után hazamennek, akik szállóba laknak, szombaton már nincsenek Visontán- Ennek ellenére alapszervezetünk mégis komoly munkát végzett. Nehéz lenne valameny- nyit felsorolni. Nem volt olyan politikai, társadalmi ünnepség, megmozdulás, ahol ne lettünk volna ott Több mint 1600 órát dolgoztunk társadalmi munkában. Többek között 600 vagon kohósalakot pakoltuk ki. Nem akarom eltúlozni ezt a munkát, de bárkitől megkérdezheti: a kohósalakot még túlórában, tehát pénzért sem szívesen rakják ki az emberek. S nem utolsósorban: a hatalmas gépóriások összeszereléséhez is van némi közünk __ A díjkiosztó ünnepségen sokan gratuláltak Mérten Károlynak, a 22-es számú Állami Építőipari Vállalat „Gagarin” ifjúsági brigád vezetőjének— Mutassa be a „Gagarint”! — Harmincegy tagja van a brigádnak, tizenhét ipari tanuló. Valamennyien kőművesek vagyunk. Hogy mit csináltunk? Nézzenek szét, nincs épület, berendezés, amelyen ne hagytuk volna ott a „kézjegyünket”. Hidegben, melegben, hóban, fagyban dolgoztunk. Nem csináltunk különösebbet, csak maradéktalanul eleget ten; nünk feladatainknak. Segítve egymást, támogatva. Az ipari tanulókat mi tanítjuk a szakmára, büszkék vagyunk rájuk: A szakma ifjú meste- re-versenyben megállták a helyüket Az egyik tanuló bejutott az országos döntőbe is. — Az első díj nagy elismerés, de kötelez is-.j — Tudjuk, s a többiek nevében is kijelenthetem: ez évben a tavalyinál is jobban fogunk dolgozni ... Egy éve dolgoznak együtt a Thorez-üzem Bánky Donát ifjúsági brigádjának tagjai. A Váradi Antal vezette brigád munkájához nem szükséges különösebb kommentárt fűzni: az első díjjal járó oklevél, s a háromezer forintos jutalom mindennél többet mond el a brigádról... — Brigádunk „képesítése” hegesztő, szerelő, lakatos. Búvárszivattyúkat javítunk, szerelünk. A víztelenítés komoly munkát követel itt, Visontán. Együtt egymásért Ez volt a jelszavunk, így terveztünk, s így dolgoztunk... — „Miből állt össze” az első díj? — Tudásunk legjavát adtuk a munkához, jelentős értékű anyagot takarítottunk meg, illetve javítottunk föl. Olyan anyagokat, amelyeket csak importból lehet pótolni. Ezenkívül 38 újítást készítettünk, s ebből nem kevesebb mint huszonötöt elfogadtak. Ügy érezzük, adtunk, tettünk valamit azért, hogy zavartalanul, terv szerint menjen a munka, s hogy eredménye ebbé, tartalmasabbá, értékesebbé vált az ifjúsági szervezet, a fiatalok munkája Visontán... K. 3, S dSveraänrtskoIa IbámeSM ritójának figyelmét Amikos erre a következtetésre jutott, villámgyorsan határozott. Szállására sietett és égés* halom papírost vett elő. Maga elé tette a katonai naptárt amelynek majdnem mindegyik lapján Hitler, Goring, Goebbels és a náci birodalom más vezetőinek színes képei díszelegtek. Ezeket a képeket kezdte másolni mégpedig a náci birodalomban akkor divatos festészeti stílusban- Több rajzon jaz afevonások feltűnően ha sonlítottak Hrascs diverzáns jellemző vonásaihoz. Weiss azonban ezzel sem elégedett meg: emlékezetből lerajzolta a kastély területén dolgozó néhány beosztott portréját is. így egészítették ki a sorozatot Steinglitz őrnagy, a kutyaidomító és a szakács arcképei. Amikor elkészült, a szobájába sietett és finom porral leheletvékonyán behintette a képeket, majd valameny- nyit a matraca alá rejtetté Másnap szándékosan nem ment a szobája közelébe. Ügy intézte dolgait, hogy csak késő este kerülhetett vissza a szállására. . Mielőtt lefeküdt volna, kivette mat- i raca alól a rajzokat és azonnal megállapította, hogy pornak nyoma sincs rajtuk. Tudta, hogy távollétében ellenőrizte a kémelhárítási szolgálat. E perctől kezdve Johanu Weiss, Steinglitz őrnagy gépkocsivezetője, szabadon raj- zolgathatott a tábor egész te rületén. A tisztek is megkérték, hogy róluk is készítsen portrét és egyre több ilyen megbízást kapott. Az ügyes katona rendkívül népszerű lett, parancsnoki engedéllyel hetenként többször járhatott a városba rajzlapot, festéket beszerezni. Weiss természetesen kiaknázta ezt az íjabb lehetőséget is. Egyik ilyen anyagbeszerző útja alkalmával találkozott közvetlen felettesével, Bruno Motzéva! is, — Rendszeresen megkapjuk anyagait, a központ valamennyit visszaigazolta. Közölték, hogy jelentéseit hasznosítani tudják. Köteles ségem azonban figyelmei tetni, hogy elaprózza a munkáját — mondotta Motze. Weiss megértette, hogyha minden körülötte történő eseményről jelentést tesz, ak kor egyúttal megsokszorozza lebukásának veszélyét is. — A fő feladatra összpontosítani figyelmét! Kötelessége semmi mással sem törődni 1 — utasította Bruno Motze. Ezután megenyhült han gon, barátságosabban mondotta: — Valószínűleg utoljára találkoztunk. Én most más feladatot kapok. Az új felső kapcsolata rövidesen jelentkezik. A búcsúzás előtt Bruno Motze emlékezetből szó szerint elmondotta Weissnek szülei hozzá írt hosszú levelét. Őszinte barátokként váltak el. A náci birodalom a Szovjetunió elleni háború felé rohant. Egyre több jel figyelmeztette Johann Weisst. hogy viharosan közeledik a hazája elleni támadás pillanata. Steinglitz őrnagy mellé beosztva, egy különleges osztályhoz került. Az osztály feladata az volt, hogy a harcoló Wehrmacht-egységek mögött haladjon, és a mát megszállt területeken anyagot gyűjtsön az Abwehr, a katonai hírszerző és kémel- hárftó szolgálat számára. Az osztály valamennyi beosztottja különleges tanfolyamon vett részt. Megismertették velük a szovjet állami és pártszervek pontos felépítését, az érvényben levő könyvelési rendszert, az állami, gazdasági és pártügykezelési Utasításokat, és hogy milyen hivatalos formái vannak a jelentéstételnek. (Folytatjuk) 3 196& február 23* péntek
