Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-23 / 45. szám

Nem szólhat a puska a rábcai erdőben szeles körben ismerik Oduvárosok. sózók és dagonyák Nagy Gyula, a gyöngyösi Máira Múzeum igazgatójá­nak nevét, tevékenységét, Kiállítás a sryönsryösi múzeumban munkálkodásának eredmé­____________________________________________________ nye it tudományos szakkörök­ben is számon tartják, jó Vadász»sztorik Is kerestetnek Miért sírt az utcán egy fiatalember? darász. A Nemzetközi Ma- tfái-védelmi Bizottság 'tagja­ként sokat tett a madárvonu- iások feltérképezéséért. Az általa gyűrűzött madarak megjárták a földközi-tengeri szigeteket, Észak-Afrika partjait, s visszatértek gyű- rűzésük helyére, a mátrai tájra. Volt egy sárgarigója, ámít augusztus húszadikán gyűrűzött meg, s szeptember 7-én már a görög Kaltchisz községből jelentették, hogy odaért.. Megalakulása óta ve­zetője Gyöngyös múzeumá­nak, a természet rendjének búvára, gyűjtője és őrzője azoknak az értékeknek, ame­lyeket eddigi létezése során a Mátra vidéki nép létreho­zott, alkotott. Évekkel előbb dédelgetett tervéről, elképzeléséről val­lott; megírja a megye vadá­szata történetét, s szeretne létrehozni olyan vadászati rezervációt, ahol nem a pus­kadurrogás, hanem az erdő folklórjának megteremtése, a tudományos megfigyelés, a vadóvás és -gondozás lenne az elsődleges. Jó ideig úgy tűnt, hogy a terv megvalósí­tása lehetetlen. A vadászati szövetség megvei vezetősége végül is magáévá fogadta az elképzelést, g megadta a kel­lő segítséget a tudományos munka elkezdésére. — Egerbakta, Sírok és Bükkszék háromszögében, az úgynevezett „rápcai” er­dőrészben biztosítottak tíz­ezer holdnyi területet a ku­tatómunka számára. TÍZ ESZTENDŐN át nem szólhat puska a rápcai erdő­ben — a terület védettségét ennyi időre szavatolták. Sza­badon, minden emberi fenye­getettség és veszedelem nél­kül élhetnek itt a vadak, szarvasok, őzek, vaddisznók, madarak, az erdei társada­lom minden rendű és rangú tagja. Puskás emberek he­lyett a természet szerkezete, rendje és törvényeinek ku­tatói, búvárai járják majd erre az erdőt. — Kutatóállomást létesí­tünk, megteremtjük a felté­telét annak, hogy egy-egy szaktudomány képviselői za­vartalanul munkálkodhassa­nak. Tanulmányozhatják az erdő flóráját, s különböző ál­latbiológiai gyűjtéseket, meg­figyeléseket végezhetnek. Megfigyelhetik a pókokat, lepkéket, bogarakat, a népes rovarvilág jelenlevő csoport­jainak életét. Helyet kapnak a rezerváció területén a me­gye vadászati-néprajzi emlé­kei, az erdő folklórjának tár­gyi eszközei. Az erdőrész egyes pontjain elhelyezik a népi vadfogás elmés kellékeit, oduvárosok épülnek a madarak számára, s a szeíkérutakat több helyen dorangutak váltják fel. A tíz­ezer holdnyi védett területen szinte a vadászat „skanzen­ét, szabadtéri múzeumát va­rázsolják elő. Sózókat, etető­ket készítenek a fővadaknak, dagonyákat a vaddisznóknak; azt mondhatjuk: főúri ki­szolgálást nyújtanak az erdő élőlényeinek, gondoskodva a természetes „kényelemről” is. Nem háborgatják a vadakat, bogy a tudományos tevé­kenység is háborítatlan le­gyen, — A vadászat! rezervádő- ban a tevékenység tíz évre megszabott E teendők mel­lett, melyek a Mátra Mú­zeum közvetlenebb felada­tai? — Nagyszabású, vadászati kiállítás megrendezésére ké­szülünk. Több teremben kí­vánjuk bemutatni a megye, • s különösebben a Mátra és a Bükk vadászati értékeit. He­lyet kapnak a kiállításon a vadászás legkülönbözőbb eszközei, a népi vadfogás kellékei, az írásos anyagok, fegyverek, trófeák. — Hol tartanak az anyagok rendezésében? — ŐSSZEL NYITJUK a kiállítást, s a gyűjtő munka lényegében most indul. Bő­séges anyagot várunk, ame­lyekkel kiegészíthetjük a meglevő gyűjteményt. Első­sorban a népi vadfogás esz­közeit szeretnénk szaporíta­ni, s ehhez kérjük a lakosság segítségét, a megyei vadász­társadalom támogatását. Külön teremben mutatják be a népi vadászás alakulá­sát, ehhez kutatják a külön­böző eszközöket: dúcos befo­gók, kosarak, billenő és zúzó csapdák, varjúfogók stb. Ke­resnek régi vadászfegyvere­ket, lőporszarukat, töltény­készítő szerszámokat, vadász­képeket, festményeket, s egyáltalán minden olyan esz­közt, amely valamiképpen a vadászattal, a vadászással kapcsolatos. Vadász-sztorik is kerestetnek. Feljegyezni és rögzíteni akarnak minden vadászadomát, olyanokat, amelyek méltán reprezentál­ják ennek az ősfoglalkozás­nak régi szokásait, sporttá szelídült szépségeit, izgalmát. A vadászat históriájának „nagy kuriózuma” a vador- zás, s az erre utaló eszközök, visszaemlékezések, írásos anyagok sem hiányoznak majd a kiállítási gyűjtemény­ből. Természetesen ott lesz­nek majd a falakon, a vitri­nekben a legkülönbözőbb vadászzsákmányok js: agan­csok, szarvak, agyarak, azok­nak a kapitális vadaknak „emlékeztetői”, amelyek pus- kavégre kerültek. A TERVEZETT MUNKA nem kis feladat. Jóllehet a gyűjtés most kezdődött, a si­ker és az eredmény — nem iszunk előre a medve bőrére! — már most bizonyosan megjósolható. Elbúcsúztatták Waldapfel Józsefet Csütörtökön a Farkasréti- temetőben a tudományos és irodalmi élet széles körű, mély részvétét® kísérve bú­csúztatták Waldapfel József akadémikust, irodalomtudo­mányunk kiemelkedő műve­lőjét. Tolnai Gábor akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia nevében méltatta az elhunyt több mint négy évti­zedes, sokrétű, gazdag tudo­mányos pályáját. Fejlődése a hazai filológia legmagasabb csúcsairól szervesen vezetett a marxista irodalomkutatás és szintézis mezejére — mon­dotta —, kiemelkedő szerepet vállalt a marxista irodalom- kutatás és oktató munka megszervezésében is. Vezeté­se alatt kiváló pedagógusok, tudós tanárok egész nemze­dékei nőttek fel, sok száz kö­zépiskolai tanár vallja mes­terének. Dr. Köpeczi Béla egyete­mi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Ma­gyar írók Szövetsége nevé­ben mondott búcsúszavakat. Nem valószínű, hogy töké­letesen ismernénk lehétösé- geinek határait. Igaz, beszé­lünk róla, meggyőződésünk, hogy olyan erőt képvisel a Hazafias Népfront, ami szinte korlátlan, de csak akkor döb­benünk rá igazán a jelentő­ségére. amikor egy-egy kez- deínén.vezés elérkezik a meg­valósításhoz. Például! A Gyöngyöst környező fal­vakban az utóbbi években megépült közel százezer négyzetméter járda. Bővült a Ismerősöm, a 18 éves fia­talember, elsírta magát. Csalódott Amint kiderült, szomorúságának oka nem­csak szerelmi csalódás volt, hanem ennél sokkal több: megrendült a bizalma önma­gában. Hogyan jutott el vajon ed­dig egy érettségi előtt álló fiatalember? Azzal kezdődött, hogy min­dig több akart lenni, mint társai- Először csak feltű­nően öltözködött, és a legdi­vatosabb frizurákat hordta Azután külsejéhez illő szó­készlettel vértezte fel magát. Kezdetben üresen csengtek ezek a szavak, ezért ténye­ket, alapot követeltek ma­guknak. így jutott el hő­sünk a „tettekhez”, az éjsza­kai kimaradásokhoz, az ital­hoz, a lányokhoz. Mindenben első és felülmúlhatatlan sze­retett volna lenni. Elérte, hogy szűkebb környezetében, az osztályban és barátai előtt mérce lett könnyed, fölényes modorával, színes történetei­vel. Mindezt a végletekig fokozva, szinte feledtetni tud­ta azt is, hogy nem éppen kitűnő tanuló. Viszont még a kitűnők is ráfigyeltek, ha kinyitotta a száját. Nagyon elégedett volt magával. És akkor megismerkedett egy lánnyal. Egy csapásra minden megváltozott- A lány előtt nem tudott imponálni, mert az mindemben lefőzte. A lány előnye óriási volt a a villanyhálózat 13 kilome­ter hosszúságban. Elkészí­tettek 25 kilométernyi utat és négyezer méter hosszú­ságban fektettek le vízveze­téket. A gyarapodás, a kul­turáltabb életkörülmények kialakulásának adatai ezek. Nemcsak tények, hanem az összefogás bizonyítékai is egyben. Azt mondják, hogy a taná­csok költségvetéséből fedez­ték a kiadásokat? Fogalmaz­zunk helyesebben: nem csak abból. fiúval szemben: gondolatai voltak, elképzelései jövőjéről és annak megvalósításáról, lró akart lenni, és írt, min­den percét erre használta. A fiút is buzdította, hogy kezd­jen valamit végre magával. És akkor a fiatalember elha­tározta, hogy ő is írni kezd. El is kezdett, azzal a belső gondolattal, hogy majd 6 megmutatja, hogy majd ő leíőzi a lányt, itt is első és egyetlen lesz. Megmutatia írásait a lánynak, aki csak szánakozva tudta azokat ol­vasni. A fiú megijedt és el­kezdett gondolkozni. Rájött arra. hogy tulajdonképpen ő egy „senki”, ellógta az egész „életet”. Itt van mellette egy értékes lány, akit megszere­tett és aki lebecsüli őt és aki később ott is hagyta. Bána­tában levágatta divatos, hosszú haját,, „visszavonult az élet­től”, világfájdaimas arcot öltve szüntelenül azon gon­dolkozik, hogyan mulassa meg. hogy azért ő is képes valamire- Bezárkózik otthon és ír, ír, ír. És közben elfe­lejti, hogy közeledik az érett­ségi, elfelejt tanulni, .mivel azon töpreng, hogy ő még nem adott a „világnak semmit, csupán azt felejti túlzott feltűnni vágyásában, hogy még csak 18 éves és akkor lenne valóban haszná­ra a társadalomnak, ha mái' egyszer odaülne a könyv mel­lé ... A műszaki akció-bizoUss, adta a villanyhálózat bovíté sének műszaki tervét, telje­sen térítésmentesen. A taná­csi költségvetés iónéhány ezer forintot takarított mes ezzel. A nyilvántartott társadal­mi munka értéke is tekinté­lyes mennyiség, százezres té­telről van szó, aminek még egy figyelemre méltó sajátos­sága. I'oev évenként nemcsak felfrissül, hanem növekszik is. Mire utal ez a tény? Ar­ra, hogy egyre többen sietnek a közösség érdekeit szolgáló feladatok elvégzésére, két kezük munkáiéval toldva Pataky Dezső VV'XA^VVVVVVVVV V’VV’vA/A/VVVVV'WW'WVUWA/W Egység az elhatározásban és a tettekben 50. , Ilyen büntetés nem léte- v'zett. Ezt senki sem bírhatta • ki. Eredetileg a pelote: na­ponta egyszer víz és kenyér, . délben egy órát futni húsz kiló kővel a hátizsákban. , Gardone azonban, akf ' Ga­lambot, mint gyanús embert ; el akarta pusztítani, negy- ?. ven , kiló követ, öt napot és .' két óra futást rótt ki. La- ^ touret várta, hogy a közle­gény vidám arca megrándul. ' Tévedett. A csodába! Hiszen , felragyog a szeme és vigyo­rog. — Mit röhög! Ember! Et­től elpatkol!- — Alázatosan jelentem, ' köszönöm a büntetést. o Emisig U68. február 23„ péntek Belökték a börtöncellába, egy piszkos, nedves verem­be. Pad nincs itt. Most csak­ugyan el fog patkolni, és megszabadul ettől a homá­lyos mesétől. Végre is, mi köze egy halott embernek ilyen szövevényes svindler históriákhoz? Ö azért jött ide, hogy a tízezer dolláros kötvényt hozzátartozói örö­köljék. Ez meg fog történni azon nyomban, ahogy agy­vérzést vagy tüdőembóliát kap a napon, és kész. Hála a kapitánynak, megoldotta a problémát. Azért a porkoláb által hozott kininadagot is­mét eldobta. Pedig most már nem is szükséges maláriát kapni. A pelote is elég lesz. De ami biztos, az biztos! Ki­nin nem kell! Délben 50 fok volt, ami­kor Battista tizedes elhar­sogta: — Gyakorlatra!... fel! Futott a napon. Egész könnyen ment. A legénység elszörnyedve látta az ablak­ból, hogy teljes háromnegyed órát fut és csak akkor esik össze. De már tíz perc múlva fut tovább. Teljes félórát. Azután háromszor tizenöt percet. Latouret valahol a raktárban ült ezalatt és ko­moran pipázott. Latouret látta másnap, mi­kor elővezették. Most végre letört a fiú! Az arca beesett, a szeme fáradt és rekedten jelentkezik.;. — Hé! Maga hencegő alak! — szólt oda neki. — Egy napra kérheti a büntetés fel­függesztését, ha vallásos em­ber: holnap áldozócsütörtök van. — Köszönöm, mon chef! Nem kérem a büntetés meg­szakítását, a cellámban fo­gok imádkozni. — Hát akkor... Maga!.12 Ilyen alak gebedjen meg! — mormolta dühösen és lesie­tett a raktárba pipázni. Hát ez nem törik meg soha! Ez a... ez a ... Két nap múlva már ötper­cenként elájult és érezte, hogy a szíve, az érrendszere, a tüdeje teljesen kimerült. Holnapra vége a heccnek ... Anette húga és az édesanyja ezután nyugodtan élhetnek. Csak a nőt látná még egy­szer ... Ez a nő, ez más, ez... szép! Legalább énekelne még egyszer... Ekkor kinyílt a börtönajtó és Galamb öröm­mel konstatálta, hogy íme, megőrült, és nyomban vége, mert az ajtón az arab kávé­főzőt látta belépni. Abu el Ke- birt, aki meg­halt!... Csuromvi­zesen, liheg­ve feküdt a verejtékben és nézte. Szólni alig tudott... A ká­véfőző most odamegy a pelote-háti­zsákhoz. .. A hold betűz az ablakon. — Tisztán látni a trachomás fezemét, hosz- szú, ősz sza- kállát... — Nézd csak ... A köveket ki­teszi egy ba­tyuba. Hé!... Hát ez mi? Most fadarabokat te taknyos! Abu el » Kebir ajkához emelte az ujját... Azután a köveket a batyuval a hátára vette és kisurrant. Galamb nem bírt mozdul­ni... de ez... hát ezt még­sem lehet... Na, mindegy. Majd szól az őrvezetőnek, hogy adják vissza a köveit Elaludt. Mikor felrázták reggel, zú­gó fejjel, támolyogva állt lábra. Na. Ma vége van. A buta álmára még emlékezett. Abu el Kebir, a halott ká­véfőző a kövekkel... Az őr­vezető fogja a zsákot és a hátára teszi... Mi ez? Hiszen alig van súlya! Negyven kiló kő, és rak a kövek helyére a pelote-ba. összeszedte minden ere­jét és feltápászkodott — Nem..« mész onnan.». nem is érzi. Pedig a zsák éppúgy dudorodik... Hát ezt nem lehet, kérem. Hagyják őt meghalni. Dühö­sen fordult az őrvezető felé, és... Battistának fenyegetően villant a szeme, miközben szíjazta a hátizsákot és rá­mordult a foga között: — Hallgass, kutya, mert!— Kérem. Az más. Feleselni itt nem nagyon lehet, és ha az őrve­zető is benne van néhai Ke­bir disznóságábaft, akkor sajnos hallgatni kell, mert különben Battista... A pehelykönnyű, hatalma­san dudorodó zsákkal kilé­pett az udvarra. Szép dolog, mondhatom. Egy légióban ilyesmi... Meggondolhatta volna, mielőtt idejött elhalá- lozni. Hiszen ezek a biztosító malmára hajtják a vizet • •. Itt mindenki szájtátva nézi, mert ő úgy fut, mint valami zerge ... Nana, ebből nagy baja lehet Battistának... El­vágódott. Miután visszavitték a bör­tönbe, tíz perccel később megjelent Battista egy ragy tál étellel és borral. Valamit mondani akart, hogy őt éhez- tetni kell, kenyéren és vi­zen! De Battista szeme is­mét villant: — Ha kinyitja a száját, le­vágom ... maga, maga... disznó! Amikor kitöltötte a bün­tetést, Latouret maga elé rendelte. Uram, atyám! Ez hízott! — Rompez! Rompez, gaz­ember, mert... széttiprom! „Csak tudnám, hogy miért olyan gorombák” — gondol­ta, miközben a szájharmoni­kájáért ment a legénységi szobába. Hát aztán, mit csi­nált ő, hogy így szidják és fenyegetik ? Kifújta a szájharmonikát, eldobta a kininadagját és a kantinba ment. (Folytatjuk) meg az anyagi keretek lehe­tőségeit. És miután a társa­dalmi munka haszna minden évben nagyobb számokkal, hosszabb utakkal, több fénnyel és vízzel mérhető, ezeknek a számoknak a ser­kentő, mozgósító hatása is egyre hatékonyabba válik. Mindezek ellenére is in­kább csak sejtjük, mintsem biztosan tudjuk: a Hazafias Népfrontban levő erő meny­nyit ér. Mert a gyöngyösi já­rás községeiben is mutatko­zik különbség, attól függően, mennyire képes a helyi nép­front bizottság az igények szószólójává lenni. Más oldal­ról: mennyire bízik saját erejében. Meyt vannak még községek, ahol a társadalmi mozgósítás iránti kishitűség található meg. Kishitűség? Ugyan miért? Hiszen a népfront mindenki­hez szólhat, mindenkihez for­dulhat, mert egyetlen mércé­vel mér: a jó szándékkal. Jó szándék a közös ügy iránt, jó szándék az előbbre vivő tettek iránt. Olyan széles az alapja, amelyből egyetlen tisztességes ember sem ma­radhat ki. Hihetetlen ener­giát hord tehát magában, amelynek tettekre váltásához a közérthető, világos cél meg­jelölése kell csupán. A Hazafias Népfront bi­zottságainak számvető ta­nácskozásai idején talán nem haszon nélkül való ezeket a gondolatokat elmondani. (svat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents