Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
Kapanyél 50 éves a szoTjet hadsereg» fia azt halljuk Általában. 11 valamit meg kel.1 sze- ; tettetni valakivel vagy valakikkel, azonnal felmerül bennünk a gyanú: mi baj lehet ezzel a megszerettetésre váló dologgal Ugyanis a jót nem nagyon kell rátukmálni az emberekre, a jó önmagában Ss vonzó. Olykor nincs is belőle elegendő. Nem egészen ez a helyzet at mezőgazdasággal. Lehet ez egyáltalán jó, vagy ro6»z? Nem. Csupán jól gazdálkodó szövetkezetekről beszélhetünk. illetve olyanokról, amelyeknek eredményei még hagynak maguk után némi kívánnivalót. Mégis nemegyszer elhangzik egy-egy értekezleten. ahol a szövetkezeti gazdaságok munkaerőhelyzete is szóba kerül, hogy a feladat: megszerettetni a fiatalokkal a mezőgazdaságot. Akiknek pedig ezt a kötelességükké teszik, kik lehetnének mások, mint a pedagógusok. Mondjuk azt. hogy ez a könnyebbik megoldás? Félre a csipkelődéssel, annál is inkább, mert lényegében a bőrünkre megy: menynyire vonzódnak a fiatalok a mezőgazdasági munkákhoz. hányán választják közülük hivatásuknak, foglalko- sásuknak a szövetkezeti nagyüzemeket. Fölösleges statisztikai adatokat idéznünk. Ahogy szokás mondani, gyér az érdeklődés a tizennégy éves fiatalok körében a mezőgazdaság tránt. Az is köztudott, hogy a tsz-ekben az átlag életkor meghaladja az ötven évet. Ebben a helyzetben érthető az aggodalom, mi lesz a földekkel, ha a mai idősebb tsz- tagok leteszik a kezükből a kapanyelet? Kik lépnek a helyükbe? Azzal az évenként négy. öt ■ fiatal jelentkezővel nem lehet megoldani a mezőgazdaság gondjait, munkaerő-igényét Többen pedig nem jönnék. Ez a helyzet sugallja a parancsoló tartalmú jelszót: meg kell szerettetni a fiatalokkal a mezőgazdaságot. Ebből a megjegyzésből úgy tűnik. mintha elhatározás kérdése lenne az egész — a karjuk-e megszerettetni a földművelő munkát, vagy nem akarjuk? Ha ezen fordulna meg a dolog, nagyon jó lenne. M iért ne akarnánk megszerettetni? Miért ne lenne a pedagógusoknak is érdekük a mezőgazdaság megszerettetése? És mégis... az eredmény messze elmarad a kívánt mérték mögött. Hol van tehát a baj? Nem elég agitatív a pedagógusok igyekezete? Nem élég meggyőzőek a pedagógusok érvei? Célt érünk-e azzal, ha naponta többszőr is elmondjuk a serdülő fiataloknak: gyerekek, nemcsak a ti, hanem mindannyiunknak is egyik fontos érdeke, nogy elmenjetek a tsz-ekbe dolgozni. Mert mi lesz különben velünk? Kétségtelen, vannak fiatalok, akiket nem kell agitálni. Ök minden ráhatás nélkül elhatározták már korábban, hogy a mezőgazdasági tevékenységet fogadják el jövő- jüknek. Mert nekik ez a munka tetszik a legjobban. És a többiek... ? Gondoljuk csak el. hány általános iskolában kőtelező foglalkozás a mezőgazdasági gyakorlat. És az eredmény? Elmondtuk már nagyon sokszor: a kapa és az ásó nem a legvonzóbb munkaeszköz. A mezőgazdasági gyakorlatokon pedig majdnem kizárólag csak ezekkel a szerszámokkal ismerkednek meg a fiatalok. Ugyanakkor a hihetetlen ellentét: űrrepülés, rakétatechnika, automatizálás az üzemekben — gépek, gépek mindenütt, bonyolult Szerkezetek* elektromos csillogó jövőként? Fél évszázada, hogy a polgárháború viharában a Nagy Októberi Szocialista Forradalom védelmében megvívta első győztes csatáját a Vörös Hadsereg. A „Csillagosok, katonák” hada együtt izmosodott sikereivel. 1968... A „rakétavonat”, a szovjet atomfegyvertár többi darabjaival együtt elriasztja az esetleges támadókat. Emberségből jelesre vizsgáznak agyak, olyan technikai bravúrok. amelyek önmagukban is izgalmasak, vonzóak, csupán működésüknek megértése is erőpróba elé állítja a nagy erőfeszítésekre vágyó fiatalokat A másik oldalon pedig... permetező gép. traktor, jó esetben szőlőfeldolgozó gépsorok és sok. sok fizikai erőkifejtés. P edig még a jövedelem ellen sem lehet általában kifogás. Ma már a szövetkezetekben legalább olyan jól lehet keresni, mint az ipari üzemekben. A társadalombiztosítási előnyök is majdnem egy szinten mozognak. Ne részletezzük tovább. Szerte a nagyvilágban csökken a mezőgazdaságbem foglalkozók száma. Az urbanizáció. a városiasodás folyamata szinte elszívja az embereket a falvakból, még a kisebb városokból is. Ezzel a jelenséggel szembe kell néznünk. A másik: nemcsak a mező- gazdasági munkák gépesítésének erőteljesebb fokozása, vele párhuzroosan a kémia gyakorlati eredményeinek alkalmazása a legfontosabb, hanem ezzel egyenértékű módon a hangulat megváltoztatása is — a tsz-családok kereteiben. Ha majd a tsz-gaz- da gyermeke kevesebbet hallja otthon, sőt: egyáltalán nem hallja majd otthon, hogy — fiam. ha nem tanulsz, meÁllítják aa egri Népkert világi:ásóhoz a lámpaoszlopokat, szerelik a modern világítótesteket. Ám a munkások majdnem úgy járnak, mint Déva várának építői. Amit nappal felraknak, az éjszaka ledől. Csak a balladától eltérően itt nem túlvilág! erők működnek közre, hanem a jókedvükkel, s az erejükkel nem bíró emberek. A napokban felszerelt világítótestek közül két éjszaka hetet már összetörtek. Vajon mi lesz. ha a terveknek megfelelően mini a négyszáz lámpa áll majd, pazarul kivilágítva a betonozott sétányokat. A város százezreket kö’t a szépítésre, csinosításra. hetsz kapálni a tsz-be. illetve — inkább menj el segédmunkásnak a gyárba, minthogy apád, anyád útját kövessed; akkor majd lesz változás. Nem úgy, hogy özönlenek majd a fiatalok a mezőgazdaságba. ezt balgaság lenne várnunk, hanem úgy, hogy lesz „becsülete” a mezőgazdasági munkának, az is a többi szakmák értékrendszeréhez fog tartozni, mint ahogy a valóságban is oda tartozik. Mert kapálni talán csakugyan mindenki tud. de a korszerű mezőgazdasági üzemben korszerűen dolgozni csak az tudhat, aki ennek tudományát el is sajátítja. A ddig is — kevesebbet vigyék a „tizenéveseket” a határba paradicsomot szedni napszámba, kevesebbet foglalkoztassák őket a gyomok ki tépésével, ezek helyett mezőgazdasági laboratóriumokat, gépesített mezőgazdasági üzemrészeket mutassanak be nekik, nyissák ki a szemüket, hogy láthassák: a korszerű mezőgazdaság — komoly szakma. Erőikül ugyanis, akárhányszor mondjuk is. nem lehet a földművelést „megszerettetni”. Ma már egy általános iskolát végzett ifjú műveltsége sókkal tartalmasabb, mint azonos korú társáé volt akár húsz évvél ezelőtt is. hogyan várhatjuk el hát egy Ilyen magasabban művelt fiataltól. hogy éppen a kapanyél — képletesen használva ezt a szót — jelenjen meg előtte csillogó jövőként? G. Molnár Ferenc És egyetlen éjszaka több ezer forintos kárt okoznak a garázda emberek. Sajnos, nem újság a városban, hogy „learatják” a tulipánmezőket, leszaggatják a virágokat, kitördelik a zsenge fákat, összepiszkítják a frissen festett falakat. A várost szépítő-csinosí- tó munkások nyomában mindig ott járnak azok. akik nem fáradnak bele a garázdaságba. Ideje lenne néhány nyakon csípe't éjszakai kártevőt példásan megbüntetni hogy megértsék; nem „Csáky szalmája” a közös érték. — d. — Még a tél elején történt, hogy Urban Andrásnét, az egri Dobó Termelőszövetkezet legidősebb tagját meglátogatták a közös gazdaság szociális, kulturális bizottságának tagjai- Az idős néninek tíz mázsa szenet és ötszáz forintot vittek ajándékba, hogy ne okozzon neki gondot a tüzelő beszerzése. A 93 esztendős asszonynak kimondhatatlanul jólesett, hogy nem feledkeztek meg róla a szövetkezetben, szeretettel, gondoskodással veszik körül öreg napjaira. — Egy eset a sok közül — mondja Bíró Sándor, a szociális, kulturális b.zoftsóg elnöke. Szövetkezetünk tagjai zömmel idős emberek, sok a járadékos, a nyugdíjas és bizony mindannyiukra refér egy Ids segítés. Különösen a téli hónapokban, mert.sokuknak elég nagy gondot jelent a tüzelő beszerzése. Ezért a kivágott öreg szőlőtőkéket vagy más tüzelnivalcit mindig viszünk nekik. Nem sok ez, de azért könnyít a gondokon. Persze mással is segítjük öreg tagjainkat. — Mivel? — Elsősorban pénzzel. Az elmúlt évben például 74 segélykérelem érkezett bizottságunkhoz. A kére’meket elbíráltuk s 65 tagunkat mintegy 35 ezer forint összegű segélyben részesítettük— Milyen összegű segélyeket utalnak ki? — Nyolcán például kétezer forinton felüli segélyt kaptak, a zöme pedig kétszáz forinttól ezer forintig A bizottságnak nyolc tagja van. Mindannyian más munkaterületen dolgoznak s ennek az az előnye, hogy nincs olyan szövetkezeti tag, akit ne ismernének, ne lennének tisztában családi, szociális körülményeivel. így aztán könnyebb elbírálni a beérkezett kérelmeket s könnyebb igazságosan dönteni. — Havonta egyszer tartunk ülést s ilyenkor szok*uk elbírálni — mondja a bizottsági elnök —. hogy ki részesüljön segélyben s milyen összeget kapjon. Nagyon nehéz dönteni, mert h’szen .mindössze 35 ezer forintunk volt tavaly is erre a célra s ez b:zony kevés. Tehát alaposan meg kell fontolnunk, hogy ki kaphasson segélyt. — Mi befolyásolja a döntést? — Sok dolgot figyelembe veszünk, de különösen azt, hogy az illető miképpen dolgozott az elmúlt hónapokban, milyenek a családi körülményei s az is döntő, ho~y milyen a viszonya a szövetkezethez. Ez persze összefügg a munkával, mert, aki szorgalmasan dolgozik, azt is bikérelmeket vizsgálták, mos1 maguk a bizottsági tagok is javaslatot tesznek valaki megsegélyezésére, anélkül hogy az illető kérte volna. Ez rendkívüli módon megnövelte az emberek előtt a bizottság tekintélyét. — A segélyek intézésén kívül még miképpen segítik a rászoruló tagokat? — A nyugdíjas vagy járadékos tagok sok eseibín kérik a bizottságtól, hogy intézzük el nekik a háztáji föld cseréjét. Messze van — mondják — ha lehet, adjanak közelebb. S ezekben az esetekben is mindig segítünk. Egy bizottság munkája feltétlenül tartalmaz formális elemeket is. A Dobó Termelőszövetkezet szociális, kulturális bizottságáé is. Hiszen feltétlenül szükséges üléseket tartani, dönteni, elbírálni s ezeket a tényeket papíron rögzíteni. Van azonban ennél a bizottságnál egy bizonyos többlet, ami talán munkájukat jobbá, eredményesebbé teszi mint hasonló bizottságokét Mégpedig az, hogy nem elégednek meg csak az elbírálással vagy ülésezésekkel, ha nem ott élnek az emberek között. Látják, hallják, hogy ki hogyan él, milyen gondokkal küzd s igvekeznek ezeken a gondokon enyhíteni. Hol segéllyel, hol csak emberi szóval. Esv-egy jó szó zonyítja, hogy valóban ma- ■—■> gáénak érzi a közöst Példás büntetést! „Gyöngyök" a lignit felett ESZTENDEJE, az akna száját jól betömték, elfalazták, a bányairodából is rég kiköltöztek, a lignitre talán már csak azért emlékeznek, mert az elhagyott üzemépületekbe javarészt a hajdani vájárok asszonyai jöttek dolgozni. Csend van a telepen. A délutános műszak ugyan máskor sem zajos, most meg egyenesen „hallgat”: a cső- részlegben mindössze két nő rendezkedik, takarít. Az asztalokon színes késztermékek száradnak. Egyelőre szünetel a gyártásuk. Kifelé jövet találkozunk Tőzsér József művezetővel. Az udvaron mutatja, magyarázza, hogy nem is olyan sokára mozgalmasabbak, hangosabbak lesznek itt a délutánok is: mert új műhelyt nyitnak a töltőtollasoknak, felvesznek még vagy 100— 120 embert. — Töltőtollakat készítenek Rózsaszentmúrtonban..? — kérdezzük csodálkozva — Miért, ugyan ml különös van ebben? — dobja vissza a „labdát” a fiatal művezető. — Szállítottunk már mi innen esőcsatornákat, kertészeti melegházakhoz való tetőelemeket és gombokat. Gyöngyházdíszítésű mondzsettagombjaink még . Szovjetunióba is eljutottak! — dicsekszik* — Most meg majd a töltőtollak jönnek ... Aztán elmondja, hogy a szomszédos épületben milyen átalakítást végeztek eddig, s hozzáfűzi: húsz automata gépet várnak ide. Hidraulikus, központi vezérlés mellett Rózsaszentmártonban már nem a hagyományos forgácsolással, hanem fröccsöntéssel születnek az alkat- részk s így túltesznek itt még a fővárosi üzemen is..! — Két „lépcsőben” alakítjuk ki ezt a műhelyt — beszéli tovább —: előbb meghonosítjuk az alkatrészgyártást, később, a második fél évben pedig hozzákezdünk a szereléshez Is. — Milyenek lesznek ezek a töltőtollak? — Olcsó diáktoliakat akarunk piacra dobni, lehetőleg húsz forint alatt... KICSIT KÖRÜLNÉZÜNK az üzemben, pontosabb nevén, a Fővárosi Műanyagipart Vállalat 1. számú telepén, ahol jelenleg hatvanhétén dogoznak a két műszakban. Présgépek, csiszolókorongok előtt találjuk a második műszak „kiegészítő állományát”. — Valamennyié« kézelőgombokat készítenek. Nagy a kereslet irántuk, csupán az első negyedévre 130 ezer da? rabos megrendelést kaptunk — tájékoztat bennünket Túri János csoportvezető. A bezárt bánya hajdani üzemvezetői irodájában csillogó gyöngyházlapkákat ra- gaszgat Csuka Lászlóné, aki a nyáron jött ismerősei után. — Végigpróbáltam már minden munkafolyamatot, voltam polírozó, köszörűs, dolgoztam présgépen, megtanultam a csőgyártást s most meg itt folytatom. Másutt jobban kerestem, de ezen a helyen a legszebb feladatot kapom nap nap után. így itt is nagyon jól érzem magam — mondja a fiatal- asszony. — Igyekszünk afféle „univerzális” munkásokat nevelni — jegyzi meg a művezető —, hogy szükség esetén a helyettesítés se okozzon gondot. A JÓKORA TÁBLÁKON sorakozó kész mandzsetta- gombok között újságolják, hogy a napokban hozzákezdtek már a bizsugyártáshoz is. Gyöngyöket, nyakékeket, fülklipszeket formálnak a műanyagból a divatos hölgyek számára. Nevetve szólnak utánunk a búcsúzásnál: — No látják, ki hitte volna nemrég, hogy itt, a lieni* felett is találnak „gyöngyöt”..?! ««éh . Csyúnl) A helyes döntés egyik alapja még a környezeltanulmá- nyozás. Bár a bizottság tagjai mindenkit ismernek, mégis egy-egy nagyobb összegű segély odaítélése előtt ellátogatnak az illető szövetkezeti taghoz s megnézik, milyen körülmények között él, milyen gondjai vannak- S ez azért is nagyon hasznos, mert a pénzen kívül mindenkinek jólesik egy-egy emberi szó, sőt maga az érdeklődés is. S az utóbbi időben még eredményesebbé vált a bizottsági munka, mert amíg régebben csak a beérkezett Bensőséges baráti összejövetel volt kedden délelőtt a Magyar Néphadsereg Központi Klubjában. Budapesti nagyüzemekben továbbá szö- vetkeztekben, vállalatoknál dolgozó Komarov-brigádok vezetőivel találkozott a hősi halált halt névadó özvegye, Valentyina Komarova. A brigádvezetők beszámoltak kollektíváik munkájáról, arról, hogy becsülettel helytállnak, névadójukhoz méltóan igyekeznek feladataikat teljesíteni. Valentyina Komarova válaszában & következőket azonban sokszor jobban esik mint három-nég',sz~z forint S a tagok, különösen az idősebbek érzik. ho<rv van. aki elintézze aprébb-cseorőbb ügyeiket, mint például * háztáji cserét, van, aki «*n- doiskodik télen egy kis tüze- lőutánpótlásról s van. aki megkérdezze, hogy megnőtt-e már az unoka. Ez az a bizonyos többlet ami jellemzi ennek a bizottságnak a munkáját. S azt is el lehet mondani, hogy lelkiismeretességükkel. gondoskodásukkal a bizottság tagjai naponta jelesre vizsgáznák emberségből. Kaposi Levente mondotta: — Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarországon ilyen híven őrzik férjem emlékét. Amíg élt, nagyon munkaszerető, nagyon becsületes ember volt és mindig arra törekedett, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Végül újabb sikereket kívánt a Komarov brigádoknak. IMS. íebruár 2L. «secMa Komar© v-forlgt! cl vezetők találkozója
