Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-21 / 43. szám
Nem könnyű „Gulasch”-t főzni - Magyarul... Isolde, Ewelin és Doris, a három gyakornok A műszak épke. 1 lejárt — .. délelőttösök '(Toltak az egri Park Szállóban. Hogy mennyi idősek, azt németül sem illik megkérdezni. egy a fő: fiatalok, kedvesek és vidámak a német „gyakorinak'’ lányok: Isolde Anhorn, Ewelin M uschalek és Doris Lange... Hornyánsz- ky Zoltán üzletvezető közvetítésével született ez a riport. — Hogyan kerültek Egerbe? A bortörvény szerkesztője Beszélgetés dr. Prohászka Fereneeel Egy ember 58 éves korában — November 1-től féléve* tapasztalatcserén veszünk részt Magyarországon, a szocialista országok között kötött egyezmény alapján — mondta Ewelin, aki Doris- szni együtt Rostockból jött Isolde berlini. Mindhárman elvégezték otthon a vendéglátóipari iskolát. Dorisnak legjobban a szakácsmesterség tetszik, s természetesen a Park konyhájának a kedvence; aktívan használja a megtanult néhány magyar szót Hatalmas fakanállal kotorta éppen az egyik nagy tálat, amikor valaki szólt, hogy kóstolja meg vele — vagyis a fakanállal — az ételt. — Nem szabad — tiltakozott tiszta kiejtéssel. — Ez tilos! — És elővett egy kistányért, ahogy a szabályok előírják. —- Sokat hallottam a magyar konyháról, a magyar szakácsm űveszet ről — mondta később. — Azért is akartam ide jönni. — Mi ízlik a legjobban? ... —- Elsősorban a sütemények... a somlai galuska... De a „Gulasch is csodaszép”, meg a túrós csusza! — Főzött már? — Itt nem merek, mert néznék... Félek, hogy valamit rosszul csinálok. Otthon már főztem, mert egyrészt nincs gátlásom, másrészt mert nem több száz személyre kell főzni, aztán... otthon nem ismerik úgysem a „szabályokat” ... Isolde és Ewelin a felszolgálást gyakorolják „magyar módra”. Persze, a munka zömét nem ez teszi ki. hiszen a tapasztalatcsere célja: megismerkedni a magyar vendéglátással — a portásmunkától a konyháig. Mivel sok a német vendég, elsősorban ők szolgálják ki honfitársaikat. Persze, magyar rendelést is felvesznek. — Rendkívül türelmesek a magyar vendégek — mondták, és mi nem cáfoltuk... —. nem veszekednek, ha várni kell a frissen sültre Otthon ilyenkor már verik az asztalt... Amióta Egerben dolgozik a három német lány, nemzetközivé lett Marosi János brigádja. A lányok úgy érzik magukat közöttük, mint egy kedves családban. Mindenben segítenek, még a magyar nyelv elsajátításéban is. — amelyben Doris iár az élen Elsősorban, — ha az idő engedi — az étlap alapján folyik a nyelvlecke. A testvéri érzést — ez már a szakmával együtt jár! — fokozza a borravaló hét végi elosztása is... — Mennyi fizetést kapnak? — A jutalékkal együtt havi kétezer forintot. — Itt laknak a szállodában? — Nem. Albérletben. Ki- lencszáz forintot fizetünk hárman. de hatszázat megtérít a vállalat. — Műszak után mi a programjuk? — Mindennap járunk úszni a strandra. Voltunk már moziban is. meg színházban (láttuk a Montmartre-i ibolyát), aztán sétálgattunk a városban... Nagyon szép város! Megnéztük a csillagászati múzeumot, voltunk a várban. a főszékesegyházban... Még pincében is! Aznap azonban a műszak után pihenni indultak, mert, hosszú út állt mögöttük: tíz nap szabadságon voltak otthon. így hát: — Zahlen, bitte!.,; (hátai) szinte teljesen új életet kezdett. Persze, ezt azért nem kell így, szó szerint érteni, mert az „új élet” csupán addigi életében még sohasem volt új keretet jelentett, csupán formát, mert a tartalom ugyanaz maradt. A tartalom: tudományos munka a szőlő és a bor „érdekében”. Az új forma: mindezt a tartalmat felsőfokú technikumi szinten „kivitelezni”S aki mident két évvel a nyugdíj-korhatár előtt vég- hezvitte: dr. Prohászka Ferenc, a Gyöngyösi Szőlészeti és Borászati Felsőfokú Technikum igazgatóhelyettese és szőlőtermesztési tanszékvezetője —, aki ötévi gyöngyösi működés után az ősszel nyugdíjba ment. A szakíró Felkerestem Budapesten, soroksári otthonában. A beszélgetést könyveivel kezdtük. Első szakkönyve 1952- ben jelent meg, a mezőgazdasági szakiskolák részére írta: Szőlőművelés és borgazdaság. Azután 1953-ban a Szőlők rendbehozatala és felújítása, amely nemrég érte .JSzíves figyemeztetését tudomásul vettük. Sajnos, a tusoló-alkatrész hiánycikk és elsősorban, a női részlegeknek biztosítottuk azt a keveset, amit be tudtunk szerezni. Hála az új mechanizmusnak. most minden remény megvan rá. hogy panaszát hamarosan orvosoljuk;’. Ezt a választ szánta megnyugtatásául egyik panaszosának az egri TECHNOLUX Ktsz, aki kifogásolta. hogy Füzesabonyban a haját mosatni szándékozó férfit csupán a, női fodrász-részlegben tudják kiszolgálni. A válasz udvarias hangja kétségtelen, jó szándéka meg ötödik kiadását. Majd sorrendben: Szőlő és bor 1954. (hétszer adták ki. az eddig nálunk megjelent mezőgazdasági szakkönyvek közül a legnagyobb példányszámot érte el, a 162 ezret.) Szőlőtermelés és borkezelés 1962. (A mezőgazdasági szakmunkásképzés itan könyve.) és 1963- Szőlőtermesztés (felsőfokú technikumi jegyzet). Néhány szakkönyvben ő írta a szőlőtermesztési anyagot, például a Kertészek ké- zilcönyvében is. Részt vett a Kertészeti hexikon és más mezőgazdasági lexikonok munkájában. — Publikáltam szakfolyóiratokban is. lei tudná azt már felsorolni, hogy hol és mikor — mondja Prohászka Ferenc. A szervező Tizenhárom évig. 1949-től 62-ig a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ott is a szőlőtermesztéssel foglalkozott. Tagja volt az országos borvizsgáló bizottságnak. — Melyik a kedvenc bora? — Az egri Medoc és a Leányka. — Valóban, nemcsak kedveskedni akar? vitathatatlan. Csak egyet nem értek. Tusoló-alkatrész biztosítására miért csak az új mechanizmusban kerülhet sor? Talán a régi mechanizmusban megoldhatatlan kérdés volt ezl Ha jól emlékszem, akkoriban is a jelszvak között szerepelt e lakosság részére történő szolgáltatások maradéktalan biztosítása, hiszen akkor is érdeke volt a hisznek a közönség bizalma, a nagyobb forgalom. Mindenesetre megnyugtatóak e reményt keltő sorok, amelyekből kicseng, hogy végre a tusoló-alkat- rész is bevonulhat a magyar történelembek. g. — Nem. Olyan speciális samatuk van, amit nagyon szeretek. — És melyik a legjobb csemegeszőlő? — A saszla a legjobb ízű? Aztán hozzáteszi: — Mindenhol van jó és rossz bor* meg szőlő. Szeretem az osztrák és a rajnai borokat is, meg az olasz vörös borokat. Nyáron, a feleségemmel voltunk Olaszországban. De csak ha úgy bemegy valahová az ember, ritkán kap jó bort. Mikor delegációkkal voltam Ausztriában. Romániában, Olaszországban tanulmányúton, természetesen mindig a legjobb borokat kóstoltatták. De erről nem lehet lemérni egy ország bontermését. Egyik szerkesztője volt a bortörvénynek is. Azt mondja, hogy nálunk van a legszigorúbb bortörvény’. — Szigorú a szőlővel és a borral szemben? — Igen. Csali így lehet: eredményeket elérni. Mindig harcoltam az új módszerekért. Heves megyében például először idegenkedtek a modern. Moser-féle műveléstől, ma már más a helyzet, mert az eredmények önmagukért beszélnek. Doktori disszertációja is akkori munkakörét tükrözi: „Szőlögazdálkodásunk fejlődése felszabadulásunk után és fejlesztésének feladatai’’. A felszabadulás után a Magyar Országos Szövetkezeti Központban dolgozott A tanár Szívesen ment Gyöngyösre.' Annak idején mint gyakornok — az érettségi és a kétéves borászati-szőlészeti szakképzés után — Heves megyében kezdte a pályát Feldebrőn. a Károlyi-uradalomban. Tizennégy év alatt többek közt dolgozott Erdőtelken és Hevesen is. Tulajdonképpen visszatért még öt évre. Nagyon sok ismerőse van a megyében, akik szívesen és szeretettel fogadták. Teljesen új feladatot kapott és vállalt: megszervezni A hajmosás perspektívája . . . P. HOWARD: / REJTŐ J EIMÓ/ 48. 48. Galamb visszatért az erődbe. Az udvar úgyszólván teljesen üres volt. Felment a legénységi szobába. Az emberek, félholtan a kimerültségtől, aludtak. Ezeket ugyan alaposan kifárasztotta a menetelés. De hol a csodában vannak az idevalósi katonák? A napos tizedes valami táblázatot cri.iált az asztal- . nál, vonalzóval és tollal húzta alá a sorokat. — Mondja, kérem, igaz az, . hogy a most érkezett századon kívül itt nincs katona? — Hát én mi vagyok? > Gardedám? Marha! « VMrniísSM 1968. február 2L, szerda — És még hányán vannak altisztségeden kívül? — Ha nem számítom azt, aki holnapra meghal, akkor: én, az őrnagy, két altiszt és kilenc közlegény meg én. Az összesen tizennégy. — Magát már egyszer mondta. Vagy két példányban intézkedik? A tempós beszédű, mély hangú, nyugodt tizedes felnézett, és szelíden csak eny- nyit mondott: — Fogja be a pofáját! Azután gondosan odaillesztette a léniát, húzott egy sort, majd szótagolva elmondta, amit írt: — Há-rom tisz-ta kö-peny. Pont. Galamb végigdőlt az ágyon. Igaz volt tehát, amit - Murzuktól idáig szokásos légió-rémhírnek tartottak: Aut-Taurirtból senkit sem váltanak le. Már több századot küldtek ki, és mindössze kilenc közlegény maradt életben. Hadnagy egy sem... ... Ezen a szomorú statisztikán tűnődött Gardone is. Ott állt az őrnagy előtti — És nem lehetne jobb egészségügyi felszereléssel segíteni ezen a helyzeten? — kérdezte. Delahay fáradt arcán ravasz grimász futott át: — De mennyire... Már magam is gondoltam ilyesmire. Kérünk a hadtestparancsnokságtól egy kis magaslati levegőt. — Hogy ne sértse meg a tréfával Gar- done-t, nyomban hozzátette: Nyugodjunk bele, barátom, hogy a földnek van nehány pontja, — ahol nincs megfelelő környezet arra, hogy az emberek életben maradjanak. Katonáknak lehet arrafelé dolguk, és akkor nem szabad a részletkérdésekkel törődni. Ez a helyzet itt is.* — Csak azt csodálom, hogy az emberek itt engedelmesen százszámra meghalnak, és sohasem fordult elő lázongás. — Nem lehet... lázadás;., A hátsó erőd... udvarában— van egy páncélszekrény, amelynek hihetetlenül bonyolult kombinációs zára van... Nyolc betű és nyolc szám... A páncélszekrényben van a vízcsap... Minden nap kétszer... egy órára... én magam kinyitom ... Rajtam kívül egy tiszt ismeri ... a kombinációt ... Ha az adjutánsom és én hirtelen meghalunk... akkor huszonnégy órán belül ... szom- jan hal a helyőrség, és szomjan hal valamennyi rab ... Mert az erődbe Is innen vezet egy elágazó cső. — És hol van az adjutáns? — kérdezte Gardone kissé hökkentőn. Delahay nyomban látta, hogy gyáva emberrel van dolga. — Én vagyok az utolsó tiszt az erődben —• felelte... Az adjutánsom tegnapelőtt meghalt. — Akkor mondd gyorsan ... kiáltott Gardone, elrémülve a gondolattól, hogy a beteg öregember minden pillanatban meghalhat, és magával viszi a suba a vízcsap páncélszekrényének a nyitját. — Miután most két tiszt van, mert olyan állapotban vagyok, hogy helyettes parancsnokról is gondoskodnom kell, neked és Finley- nek egyszerre mondom meg. Gardone nagyokat nyelt. Csak jönne már az az átkozott Finley! Hiszen ez a vén. beteg ember minden pillanatban meghalhat. A kapitány nagy megköny- nyebbülésére belépett Finley« — Kérlek, Finley, az őrnagy úr a kombinációs zárról akar közölni valamit... — Igen, igen... — mondta Delahay, és lassan kiválasztott sovány, apró ujjaival egy szivart a tárcájából. Levágta gondosan a végét, és rágyújtott. Ebben a barnára sült, markáns arcú, szigorú szemű tisztben volt valami különös keménység. Az orr- cimpái sokszor rezdültek meg a visszafojtott indulattól. — Ami az itteni viszonyokat illeti, a gyarmati hadsereg szemétjét küldik ide Aut-Taurirtba. Ezenfelül rabok ... A létszámukat nem tudjuk. Közéjük vegyülni nem ajánlatos. A mérnököket valahogy megtűrik. — És nem lehet rendet teremteni? *— Mi behajtjuk a rabokat az őserdőbe, de utánuk menni nem tudunk... — Gardone megremegett, mert az őrnagy felsóhajtott, tenyerével a mellét dörzsölte, és egy undorodó szájmozdulattal elnyomta a szivarját — Az őserdőt nem hagyhatják el, mert egy órára való élelmük és ivóvizük sincs. Az utat építeniük kell, különben nem kapnak enni meg inni... De bemenni közéjük, vizsgálatot folytatni... büntetni... lehetetlen. Én fáradt vagyok és gyönge. Nektek kell intézkedni. És mindig azt teszitek, amit akartok és amit jónak láttok. Idő és emberélet nem számít ... Aki ide jött, ha rab, ha közlegény, ha kapitány, bevágta maga mögött az ajtót — mondta az őrnagy. Azután felírt valamit egy papírra. — Ezt nyomban meg kell tanulnotok... Sehova sem szabad felírni... A kombináció titka jelenti a hatalmat... a helyőrség felett... Ha kiszivárog, ha megtudiák ... akkor végeznek velünk... Finley mindössze ránézett a lapra. Gardone sokáig járkált fel és alá, hogy megtanulja. De másnap csak Finley segítségével tudta kinyitni a vízcsapot... (Folytatjuk) egy új iskolatípus szőlőtermesztési tanszékét 1962-ben.. Nem volt sem tanterv, sem könyv, vagy jegyzet, sem felszerelt laboratórium. Nem voltak kitaposott utak, Tanítványainak bizony minden órán jelen kellett lenniük és jegyzetelniük, mert az elmulasztottakat sehol sem tudták volna pótolni. Előadásaiból alakult aztán ki a felsőfokú technikumi jegyzet. (Pedig ő sem ré* gén — 1954-ben végezte el a Kertészeti-Szőlészeti Főiskolát de már nagy gyakorlattal a háta mögött). — Rengeteg támogatást kaptam Gyöngyösön- A megyei vezetők szívükön visel-, ték az iskola gondjait. Szerintem Heves megye rendelkezik hazánkban a legjobb szőlőtermesztési lehetőségekkel. Annak is nagyon örülök, hogy a megye áll az élen a nagyüzemi, modern szőlőtermesztésben. Amiben dr. Prohászka Ferencnek elévülhetetlen érdemei vannak. A kísérletező Ma már ismét Soroksáron található. Nyugdíjas. De dolgozik. Négyszáz négyszögöles szőlőjében kísérletezik. Üj publikációkat készít elő. És járja az országot, ismeret- terjesztő előadásokat tart— Megkínálhatom egy kis soroksári borral? Felesége már hozza is, aranysárga és olyan az aromája, amit még nemigen tapasztaltam. Szégyellem különösképpen dicsérni —, hiszen még nála se legyen K bor? Berkovjta GyöigJ
