Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-18 / 41. szám
r Xz aferfttmft SafeS Kovácsát *nér tavaly elköltöztek, nem bírtak idegekkel az örökös égiháborút. az ugrándozó gye. reklábak és az ide-oda csúsz- korászó széklábak, asztallábak, ágy Iá bak zaját. Simoné- kat, akik mellettünk laknak a harmadik emeleten, meg is kérdeztük akkoriban, nem zavarja-e őket a gyereklárma. Nem. mondta Simon néni. a gyerekeket nemigen szokták hallani, inkább engem, amikor rájuk kiabálok, legyenek csendben. Azóta el is. tűnődtem néhányszor: engem a házbeliek brutális apának hihetnek. Szépjen sohase hallanak beszélni a gyerekekkel, mert az nem hallatszik ki a Lépcső- házba Az viszont a földszintig lehallik. mikor időnként mindet túlkiabálom, mert valahogy csak tartani kell a tekintélyt S az én hangom erre éppen alkalmas, lévén sztentori, vagy ha úgy tetszik: kántori. De hát ez a hang is ellágyul. ha mondjuk, reggelenként a két és fél, éves Gergőt öltöztetem, s ilyenformán társalgók vele: — Ham-ham, megeszem a füled. Ham-ham. Gergőnek nincs füle Odanyúl egy kis aggodalommal. aztán felkacag: — De van! — Jól van. te kutyafülű. Mondd, kutyafülű vagy? Lesi a kölyök a bátyiad kaján tekintetét, azok mit szólnak ehhez. Dicsőség-e ez vagy gyalázat? De már döntött is: — Nem vagyok kutyafülü. Ehhez aztán tartotta is magát. Míg egy szép nyári napon meg nem dobálta kővel a Miskát Miska a ház öreg vizslája. Nincs e világon iám bora bb lélek nálánál, a ház beli aprónép folyton nyaggatja, öleli, simogatja fülét-farkát húzkodja — s ő tűri. Hanem azt már mégse tűrte, hogy Gergő, az átkozott, kővel kezdje hajigálni. Hirtelen megdühödött. s odakapxjtt a gyerek füléhez. Csak úgy csurgóit belőle a vér. Ijedtség, kimosás, bekenés. kötözés, doktor — Gergő mindezt férfiként állta. A veszettség se tört ld rajta azóta. úgyhogy már csak nevetünk az eseten, meg ami utána történt — Kinek a fülét harapta meg a kutya. Gergő? — kérdem egy alkalmas pillanatban. — Az enyimet — mondja néma büszkeséggel — Hát akkor te vagy a kutyafülű? Pillanatnyi csend. — Én vagyok a kutyafülű — egyezik bele aztán kicsit bizonytalanul. Ennek az érvelésnek, hiába, nem tud ellenállni. — Na látod, ugye. te vagy az? — s felkapom, feldobom, hogy majd a mennyezetet éri a feje (repülni nagyon szeret) Majd anyjának is mindjárt kiáltok: — Gyere csak! Megismételjük a produkciót Gergő leszegett fejjel, szégyenlősen somolyogva halkan, de állja az előbbi szavát lévén született jellem Anyja persze majd megeszi. Attól fogva nem is emlegetjük másképp: „A kutya- fülű". — Szereted a kutyafül őt? — kérdi néha anyja. — Nem szeretem — fedelem zordul. $ milyen jót lehet nevetni ezen. Régi és untig emlegetett bölcsesség: a szülők minden gyereküket egyformán szeressék. Kicsi koruktól fogva szoktassák meg őket: jóban- rosszban osztozniuk kell a többiekkel, kiváltságok nincsenek. Igen. de csak másképp kell és lehet szeretni egy hétéves lókötőt, aki már kitartóan lázad a szülői mindenhatóság ellen, aki percenként próbálgatja. hogy tudná az akaratát velünk szemben 1« érvényesíteni, s másképp egy Ilyen hozzánk bújó kicsit, aki még konfliktusok nélkül, a létezés öntudatlan boldogságában éL Egyiket se jobban (anyja különben éppen azzal szokott vádolni, hogy nekem ama lókötő Andris a legkedvesebb), de másképp. Hanem mig az egyik korPICASSO» Férfi, spanyol gallérban Egyike a 12 Picasso litográfiának, amelyet a napokban kapott a Szépművészeti Múzeum. nek. Biztosan apu megint rákezd te. hogy a két gyerek miatt kell a nyugalmát feláldoznia! Mindig ezt szokta mondani, de anyu nem hagyja őket! Anyu megmondja, hogy ha még egy szót szól a gyerekek miatt, pakol és soha többé nem látja... Az ő igazi apjuk a temetőben fekszik, néha kimennek oda és ki- húzigálják a sírból a gyomot, s konzervdobozból megöntözik a virágokat. De erről éppúgy nem szabad apunak tudnia, minit az almáról, meg a szőlőről, amit tízóraira a zsebükbe csúsztat anyu, meg a süteményről, amit nem is nagymama vett. — Nagyon jól játszunk, nincs Is hideg — mondja gyorsan, és kutatva nézi anyu szemeit, melyek kiveresedtek, mint Te nem tehetsz róla. hogy... — Hogy két gyermeket hoztam a házasságba — fejezi be keserűen, és beszivja sósízű felső ajkát. — Ne így... — Az ajtóhoz támaszkodik. Nehéz megtalálni a régi hangot... Az ember ínye elvásik a sok türelmetlen szótól. Hisz ha nem kelleje négyesben élni... ha nem érezné ezt az örökös fogságot. Két pár gyerekszem tapad rá. bármerre fordul, érzi a tekintetüket Ha egyedül dolgozhatna az asztalnál, • csak Lenke lélegzetvételét hallaná! De Lenike alig van mellette, teli van munkával. Legénykorában minden nyáron a hegyek között csatangolt így ismerkedett meg Lenkével, aki egv parasztházban lakott a szamárköhögős tek, hadakoztak, lesben álltak, A szobából furcsa nesz hallatszik. Mit csináltak odabent? Már köhög valamelyik ... Bárcsak elmenne Sándor! Miért áll itt mit akar? Igen... most már emlékszik, és gyorsan hozzásimul, egyre a köhécselésre figyelve. Fejét a mellére ejti, érzi a bőrtárca keménységét s eszébe jut hogy Ági iratai is a táborban vannak, még mindig nincs elintézve a nyaraltatási ügye. — Ha csak egy kicsit akarnád... — dadog, kapirgál a mondatok között... Talán ha másképp kezdene hozzá, minden rendbe jönne. A gyerekek beülnének a meleg szobába. szépen megterítene, a fiókból előkerülne a mézeskalács-meglepetés Emikor goká olvas. — Menj csak. Verukám — és anyu az állával int hogy menjen befelé. Aztán tálcára rakja a csészéket. A mézeskalács-meglepetést nem meri a tányérkák mellé tenni. A var- róasztal-fiókba dugta őket, nehogy a férje észrevegye. — Hol fognak ezek a szegény gyerekek uzsonnázni? Az ágyra terítsek, vagy a szekrényre? — fakad ki ingerülten, s térdével nyomja be az ajtót. — Elmegyek hazulról — mondja váratlanul a férje. — Elmégy? — Anyu a hangsúlyt tapogatja. — Elmégy? — kérdi még egyszer, mert nem bízik abban, amit hallott. — Igen .. , Vera ugyan nem érdemli meg. mert lusta és Aanyag. De téged sajnállak. Ágival. Szép volt akkor... A szemében zöldarany csillámok, szentjánosbogárnak hívta, meg szitakötőnek. Milyen nevetséges lenne, ha most azt mondaná neki, hogy szitakötő. — Szitakötő... — Tessék? — riad fel anyu. — Semmi — mondja zavartan és sután a keze után nyúL Anyunak megrezzen a karja az érintésre, csodálkozva, türelmetlenül, hogy mi ütött belé. — Hová sietsz? — kérdi szemrehányóan — Mindig csak a gyerekek! Nekem már semmi sem jut belőled! — De hiszen... — Annyi mindent kellene megmagyarázni. Oly régen nem beszéltek egymással, csak védekea—Anyu! Eszter még kér süteményt és... — Vera elképedve lép hátra. A játéktól kitüzesedett az arca, fülcimpája piros, mint a kakas taréja. — Anyu!... — hangosan akarja mondani, de nem jön hang a torkán. Anyut átölelve tartja apu, s az arca nem is látszik, csak a nyaka meg a haja. Pedig apu nem engedd be őket a meleg szobába... — Anyu! — kiáltja és maga is megijed, milyen reszelés a hangja, mintha nem is ő kiáltana. — Jutka haza akar menni, mert fázik, Eszter pedig ... — Mi?... Mi az? — riad fel anyu. — Mi történt? — Én nem akarok születésnapot! — kiáltja. — És niába tuszkolja anyu a fűtött ebédlőbe, teli szájjal sírni kezd... WS fcSnÄ ■ Krenefc. > belenő a másikba! Kisdombi az ősszel lesz négyéves Mamlaszabb, mint a két „nagy": a nyílt Párt- ütő, fejjel a falnak ugró Andris éa a fortélyáé Petyó. aki tökéletes diplomáciájával úgy tudja kicsalru kisebb testvéreinek féltve őrzött kincseit játékait, csak bámulom. Kisdombi, az más: ártatlan. szelíd, jószívű gyerek Akkor dühödik csak meg. ha úgy érzi néha. jogtalanság érte. ö valamiből a kisebb részt kapta, ilyenkor képes ököllel támadni rám. .Rossz apja!” De ha meg. mondjuk, valahová csak ővele megyünk el. ki virul az örömtől hogy ő most egy-öa apjának, anyjának. keze majd elolvad a miénkben ... szive szerint ő örökké megmaradna kicsinek. Egy időben — nem Is olyan régen — éjszakáról éjszakára felsírt, ötször is. tízszer is néha. ott kellett ülni az ágya mellett, csitítgatni. szeretget- ni — md baja lehet neki csak nem beteg? De nappal nem látszott rajta semmi, majd kicsattant az arca, mi meg jobbra-balra dűltünk az álmosságtól. — Te — mondom anyjának —, ez csak egy kis e*tra szeretetet akar kicsikarni tőlünk, azért ordiüál éjjeiL Hetekbe telt. míg abbahagyta. Megérezhette tán. hogy már csakugyan magára haragított. Akkor meg arra kapott rá. hogy félórával előbb felserkent mint a többiek (hogy mivel tudja magát tetszése szerint felköt teni egy ilyen gyerek?), s aztán ragyogó pofával jött minket is mindjárt ébresztem: — Én nem ordi háltam! — Na jó, bújj az ágy végébe, megfoghatod apja lábát — honorálom ezt az óriási jóságot ... — s ő már ott is kucorog boldogan a meztelen lábam szárát ölelgetve. — Szereted ezt a kis egykét? — súgom anyjának. Nevet, hogy most visszaadhatja a kölcsönt: — Nem szeretem. Büdöß kölyök! Jaj, de Kisdombi csakugyan él a gyanúperrel, hogy őt nem szeretjük annyira, mint a többit, különösen Gergőt. Egy este mosdatjuk őket, vakarjuk ki a napi Koszból. Gergő elemében van. táncol a fürdőkádban, megereszti a zuhanyt, fröcsköli a vizet, kénytelen vagyok már ráordítani: — Te kutyafülűi Megáll a nyerek, érzi az e8» dig csak Kedveskedve emlegetett szó mögött az őszinte mérget, megáll és elpityexe- dik: — Nem vagyok kutyafülű. — Jó. jó, nem vagy. csak ne pocskolj — egyezem bele. — Akkor szeretlek. Kisdombi ra közben felkerült a hálóing. Viszem be • szobába, teszem az ágvába. Kettesben vagyunk. Mikor betakarom, megfogja a kezem. — Apja! — Mi az? Rám néz. reménykedő szemmel. S hangjában egyszerre cseng kérés és ajárü- kozás: — Apja, én vagyok a kutyafülű! A szivem szorul össze, ahogy ezt mondja. Mióta forgathatja magában ezt a titkos, nagy fájdalmát? — Te vagy, hát persze, hogy te vagy! Gondosan betakargatom nyakig, s megcsókolom a fürdővíz melegétől, de tán a belső izgalomtól is kipirult arcát. — Aludj szépen! Szeret apád. (A szerző legújabb kötetéből) TÉNAGY SÁNDOR: LELKES MIKLÓS: Vastól, koromtól RE MIÉ M'S vastól koromtól súlyos terhet hátamra raktál nagy szerelmet aki nem ismer ismerjen meg földem kenyerem szikkadt kérges aszályos szám is ezredéves vagyok a tűzben szomjas éhes haragos század piszkál zaklat terheim néha megríkatnak de aki sajnál elbuktathat a hegytetőn volt hallgattak a köveik zúgtak a fák a barnászöld fenyők szárnyain sétáltak a galambok szemükre felhők, fények bűvöse áradt s csak vergődése látszott lila virág mézében a bogárnak és forgott, forgott az óriás napernyő felettünk: fénylett a fehér, elbújt, feltűnt a kék és harangvirág kongatta csöppnyi harang a szélben konokul és kedvesen győztes remények új idejét a jövőben szökkent és kongatta a szélben: remény remény remény láttam-e tényleg láttam-e én? konok harangvirág? magárahúzta egy kövér gomba csend-takaróját hallgatak a kövek és zúgtak a fák f
