Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-18 / 41. szám

SZAKONYI KÁROLY Új KÖNYVÉRŐL PORCELÁN BÁBA SZÉPmöZA — a fes­tészet mellett — a leg­világosabban artikulált mű­vészet és kifejezesi lehető­ség A versnek, ha nem mond semmit, akkor is van tartá­sa, a költői forma, a prózát azonban a tartalom, a mon­danivaló szabatossága és vi­lágossága határozza meg. Mint általában a művésze­teknek, a szépprózának sem lehet célja, hogy a valósá­got megváltoztassa, de azzal hogy az író a valóságnak űj és új összefüggéseit fedezi fel, a régi megváltoztatásá­ra törekszik. Az irodalom képtelen társadalmak és tár­sadalmi modellek átformálá­sára, de képes a szívek, gon­dolatok, a nézőpontok meg­változtatására. Ezzel kitá­gítja a látható világot és az egy síkban gondolkodó em­bert sok dimenziójává te­szi. Ezért is fontosak szá­munkra Szakonyi Károly írásai, mert bennük a világ és lét, emberek és sorsok olyan összefüggései jelent­keznek, amelyeket csak ke­vés írónál találunk. Meg azért Is, mert magukban hordozzák ugyan a régit, a letűnőt és embertelent, de épp ezzel figyelmeztetik a múltból — saját múltjából Is — a Jövő felé tartó em­bert a szép és értelmes élet elérésére, a „már látjuk csú­csainkat” igézetére és hité­re. Ez a nemrég megjelent kötet — Porcelán baba (Szépirodalmi Kiadó), a ta­valyi Férfiak után — hang­jával, színeivel, bonyolult emberi helyzetek ábrázolá­sával, szokatlan hangulatai­val hívja fel magára újra és újra az olvasó figyelmét. Tartalma kilenc elbeszélés, öt városkép: Prága, Firenze, Kijev, Moszkva, Leningrád és néhány, az emberi életet kísérő motívum, mint a Nap­fény, Szerelem, Március, Vasút u. 7. Ez utóbbiakban, a Férfiak parabolái nőnek most tovább a realizmus Irányában. Jó, szocialista Igézetd el­beszélések, írónak, kiadónak egyaránt becsületére válnak,-A z ember az iroda­lomban azt keresi, amit mindennapjaiban, viták, be­szélgetések, meditációk órái­ban: Mi az ember? Mitakar az ember? Mit tud az em­ber? Milyen kényszerítő és véletlen indítékok határoz­zák meg cselekedeteit? Mivé formálja a társadalmi kör­nyezet? Mi az ember helye az egyre változó világban? Mi a sorsa a permanens technikai-műszaki forrada­lom létezési feltételei kö­zött? Mérhető és ábrázolha­tó-e a morális lét? Einstein mondja egy helyen, hogy l#W^vvv^>A^v^Ww^w^^^AAAAAAA^AAAAAAAAA^AAAAAAAfNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAA^VVV^ „az atom mindent megvál­toztatott, csak egyet nem; az emberek gondolkodás- módját”. Tehát csak a lét modem lehetőségei adottak, de modem emberek még nincsenek? Tény, hogy a technika, a modem tudomá­nyosság bármennyire is em­berek teremtik, tömeges és minőségi változásokat eddig még nem idézett elő, hogy hosszú időnek kell eltelnie addig, amig az emberek meg­szokják az élet új ritmusát, amíg képesek felfogni a szá­zad eredményeit és az eset­legesnek, kísérleti jellegűnek tűnőt véglegesnek fogadják eL A századvég emberében most él valamiféle nosztal­gikus meneküléstudat a ter­mészethez, vízhez, az egy- szerűhöz és átteklnthetóhöz. Életét szívesen kapcsolja er­dőkhöz, folyókhoz, nyárutók­hoz, erdei tisztásokhoz, bá­gyadt napfénnyel elöntött dombokhoz. Ez a legjellem­zőbb az új Szakonyi-kötetre, a természet és az ember vi­szonya, az ember a termé­szetben és őszi magányban. A kötet alaphangulatát az ősz határozza meg. ŐSZ SZÍNEI? Fony­nyadt szőlőlevelek, lombju­kat vesztett mandulafák, pi­rosló erdők jelzik ezt a vilá­got Egyszer így ír erről: „a szőlők körül darazsak dong­tak, érett almák a földön. Az esős hét után kitisztult az ég. A napfény felüdítette a haldokló kertet..." Más­kor: „dús lombozat, magas­ra nőtt fű, a vízparti sűrű nádas színt vált, a termőföl­dek sem kapaszkodtak még meg teljesen ... délelőttök is az alkony homályában álla­nak, a délután meg hamar az estébe szalad és a házak ablakaiban kigyúlnak a sár­ga-piros fények; füstszag terjeng...” S kik az ősz akváriumá­ban élő emberek? öregedő színésznő, aki orvosfeleséget, moliere-i cselédeket, paraszt­lányt, spleenes nőt alakít, s színpadon ilyeneket mond: „Én úgy érzem, mintha ős­idők óta a világon volnék. Ügy vonszolom az életet ma­gam után, mint valami vég nélküli uszályt” Kisiparo­sok, szőlőmunkások, eszter­gályos, adminisztrátor, ag- ronómus, katonák, pufajkás, egyensapkás ukránok, szek­tások, munkáslány, Utődött tanító mozog ebben a félho­mályban. A PORCELÁN BABA, a kötet címadó elbeszélése sö­tét és viharzó emberi ösztö­nök világába viszi az olva­sót A bazalthegy alatt húzódó erdő szélén, hátát szőlő­dombnak vetve elhagyott ház, süppedő zsúpfedéllel, lelakatolt, beszögezett ajtók­kal. Maga a magányos múlt: 1857. Döbbenetes a házak magánya, de még döbbene­tesebb a magukra maradt társtalan emberek kafkai vi­lága. A ház, a belsőség, sző­lő Johanna tulajdona volt Élete anyja életébe került s egy ideig nénje, majd négyéves korától apja ne­velte. Mogorva, rosszéletű ember, aki estékre leitta magát Lányát gyűlölte, mert felesége elpusztí tóját látta benne. Johanna dolgos, szó­fogadó, igen szép tartású lány volt úgy lépdelt mint „vízimadarak, kicsit nyúj­tott nyakkal, könnyedén. Ar­cában két apró gödröcske támadt, ha nevetett” Ez a lány egyszer egy lelakatolt ládában női holmik, ruhák, selymek között egy fehér pólyába kötött babát talált Anyja neki szánta játéksze­rül. Apja egy részeg pilla­natában ezekbe a ruhákba öltöztette és elhalt teleségét kezdte látni lányában. Ettől kezdve nem volt nyugta ap­ja mellett, még akkor sem, amikor szorgos férjet hozott a házhoz. Johanna a házas­ságban a védettséget keres­te, de így sem találta meg. Végül is felébresztette a ha­rag lángját férjében, aki egy este a dülőút szélén fejszé­vel leütötte apósát Férjét halálra ítélték, őt mint fel­bujtót nyolc évre. Ekkor meghalt a ház, és nem tért vissza ide az élet Johanna szabadulása után sem. Alig i mozdult ki otthonából és na­ponként a porcelán babát pólyázta, etette: „Ügy ült ott az ágyon, mint egy anya. Egy igazi anya egy valósá­gos csecsemővel.” Halála után felnyitott végrendelete szerint erre a babára hagy­ta minden vagyonát Extrém helyzetek, ferde ösztönök, hiedelmek, víziók fojtott balladai világa ez. Hősét jóvátehetetlen bűnök és engesztelhetetlen önvád őrli fel. A. VÁROSKÉPEKBEN öreg, nyugtalan vándorok, szerzetesek, pufajkás ukrá­nok, fekete kendős vénasszo­nyok, matrózok, Tolsztoj- nosztalgiák, Miski n-emblé- mák, repedezett festmények élnek egymás mellett. A leg­hitelesebb városkép a lenin- grádi és a prágai, amikor néhány sorban és mögött felizzik a régi városok tör­ténelmi levegője és a váro­sok élni kezdenek. Ez a két mondat Prága: „A kerítés őrizte tetemüket Kereskedő­ket, ékszerészeket, bőrdísz­műveseket, prémarusokat, szakállas férfiakat és olaj­szemű nőket, rabbikat, a cso­darabbit, Riva ben Becalelt, a Gélem atyját”. — ,Hócsí­kok nyúltak el a járdák sze­gélyén; viharos szél korbá­csolta a széles Névát .. a napfény felragyogott a pé- tervári erőd karcsú arany­tornyán ...” (Leningrád). A TÖRTÉNETEK folyta­tásai a már megkezdettek­nek, Mi érdekli az írót? Az ember helye az új világban. Minden ember külön sziget, ki is építi maga köré realitá­sokból. álmokból és lehetősé­gekből életét, egyéniségét, ön­magát védve. ugyanakkor azonban a társadalom egy tagja és létének minden konf­liktusa ebből a kettősségből fakad. Legjobb novellák a Porce­lán baba. Háború, Mása, Nyár végén a tónál. A műve­sek arányérzéke, egyfajta hit az írás értelmében, a szépség örökkévalóságában és varázs­latában teszi értékessé ezeket az írásokat Realista pontos­ság szelíd tájképek, preraf- taelita árnyaltság, a szocialis­ta humanizmus egyre mélyülő megnyilatkozási formái adnak mind határozottabb vonáso­kat Szakonvi művészedének. Ebergényi Tibor VARGA ZOLTÁN: VÁLTOZATOK A HALLGATÁSRA Örvényeit dobálja fejem fölött a Nap Elüszkösödött szavaim porlanak, bullának Túl vagyok már az első kiégett pusztaságon Levelek nélkül gyümölcsöt ad tar-ágú ifjúságom Napfény terelget. Nyárfa-lomb törli a verítékem Gyermekkorom elátkozom. Bokámnál kullog a szégyen Zöld habot túrnak a fák az égre Árnyékot karcolok csöndesen, félve Fény röpköd, szárnyából harangok hullanak Forr a lég. arcomba eleven tűz harap Búzaföld sistereg. Árnyékom elterül Virág-had őrködik. Szöcske-hím menekül. A madarak torkukat belemártják a Napba Forróság bulldogál szívemre, agyamra Robog velem az emlékezet túzrózsás fény-csapáson Gyermekkorom hintázik remegve kettétört, elárvult fűszálon A dolgok kifényesedtek azóta Arcom a porban megtalálom Az idő játékosan loholt nyomomban túzrózsás fény-csapáson Kis fényesarcúm, ne riadóra ma a vasba-zárt, tüzes hallgatáson Az idő nyomában futok vacogva kiégett, elvadult csapáson Anyu a szemével int. Vera elfogja a pillantását, s utána­megy a fürdőszobába, — Menj át a nagymamához s hozd ed. amit otthagytam. — Sütemény? — kérdi sut­togva Vera. Anyu bólint, megigazítja Vera pöttyös nyakkendőjét. 75 éve született Pudovkin közötte állott a fórra­Fizikát ég matematikát tanult, vegyészmérnökként látott munkához, aztán szí­nész lett Vszevolod Pudov­kin, a szovjet klasszikus filmművészet három nagy alakja — Eisenstein, Pu- » dovkin és Dovzsenko — közül a középső. Pudov­kin sok tekintetben valóban dalmian újító, a filmművészetnek merőben új útjait törő Eizenstein, s a filmben is a népmese hagyományait élesztő, mesélő kedvű Dovzsenko között. Hetvenöt esztendeje 1893. február 21-én született az oroszországi Penza városban (s épp másfél évtizede, 1953- ban halt meg. Rigában). A film teoretikusa is volt és taní­tott a főiskolán, 1950—51-ben hosszabb időt töltött ha­zánkban, tanácsaival hozzájárult egy új fejlődéshez, mű­vészeink közül többen is tanítványainak vallhatják ma­gukat. Művészetének csúcsait még a némafilm-korban érte el. Lev Kulesovnak volt tanítványa, barátja és egy ideig munkatársa is; együt tanulmányozták a montázst, A né­mafilm klasszikusainak alighanem legfőbb kifejező esz­közét. A montázs és a film képsorainak, képkompozíciói­nak gondos, mérnöki pontosságú megtervezése mellett lé­nyegesnek tekintette a drámai feszültséget, a pszicholó­giai jellemzést, a színész sokoldalú alakítását, a tárgyak beszédességét. (Eizenstein följegyzett egy érdekes epizódot, amely érzékelteti kettejük esztétikájának különbségét: „Előttem egy összegyűrt sárga papírlap fekszik. Rajta a következő raitHvrs feljegyzés: P.: Kapcsolódás és F.: Összeütközés.’ Ez Pudovkin és közöttem a mo ntázs kérdéséről folytatott parázs vita nyoma. Az ilyen viták már szokásunkká vál­tak. Szabályos időközönként késő éjszaka betoppan hozzám és zárt ajtók mö­gött dühödten vitázunk elvi kérdéseken. Pudovkin he­vesen védelmezi a montázs­nak darabok összekapcso­lásaként való értelmezését. Iá need történő összeilleszté­sét. Űjra a téglák. Felsorakoztatott téglák egy gondo­lat kifejezésére. Én a montázsnak összeütközésként való felfogása mellett szálltam síkra, mely szerint két adott tényező összeütközéséből jön létre a fogalom”). Egyik legelső filmje Gorkij regényének, Az anyának újraköltése volt; ahogyan a regényt a szocialista realiz­mus első művének tekinthetjük. Pudovkin filmje is egyi­ke a szovjet klasszikus filmművészet alapító alkotásainak. Forradalmi film ez. nagy drámai erővel lírai részletekkel. Az új ember születéséről vallóit következő filmjében, a Szentpétervár végnapjaiban is. A filmtörténetek e két ha­talmas művével egyenértékűnek tartják a DzsingUz kán utódját is (nálunk Vihar Ázsia felett címmel játszották). Mindegyik némafilm; a kép drámai kifejező ereje domi­nál bennük. A hangosfilm korszakában változatlan kísérletező kedvvel dolgozott, új kifejező eszközöket keresett és talált néhány nevezetes filmet is készített — de klasszikus mű­veinek színvonalát többé nem érte el. Háromszor kapott állami díjat, pályafutása mégsem volt aáttalan. A munkát azonban sosem hagyta abba; dolgozott, rendezett, tanított, cikkeket és könyveket irt, s hatása feledhetetlen a világ filmművészetére. ' Zay László helyreráncigál ja gallérját. — Ha apu kérdezné... — Nem néz rá. a hajában babrál —, ha kérdezné, honnan van a sütemény, mondd, hogy nagy­mamától kaptad. — Nagymamától — ismétli Vera. — Mindenkinek a tányérja mellett valami mézeskalács­meglepetés lesz. Azt is nagy­mamától kaptad, érted? — Pedig ugye te vetted ma reggel? — villan rá Vera sze­me. Minek is rendezte ezt a szü­letésnapi uzsonnát, gondolja Ácsné. Hiszen sejthette, hogy ez lesz a vége. A férje sértődötten, ül az ebédlőben, nem szól, nem ki­fogásod semmit, csak olyan eltökélten dolgozik, hogy nem lehet leszedni tőle az asztalt. Kétszer is benyit a szobába, tesz. vesz, hogy eszébe juttas­sa. készülődni kell, teríteni, de a férje a rajztábla fölé hajol, tusosüvegek és színes tinták sorakoznak előtte, s körzőjével szaggatott vonala­kat húz a papírra. — Már négy óra — mond­ja neki végül. A férje nem válaszol, ösz- szehúzott szemöldökkel dol­gozik tovább. Jól ismeri ezt az arckifejezést, mindig olyankor ölti fel, ha a gyere­kekről van szó — Fiam, mindjárt jönnek a vendégek — mondja olyan halkan, hogy érezni, milyen erőfeszítést kell kifejtenie, hogy visszafogja a hangját. — Persze, a vendégek... — Kenyérmorzsával tisztogatja a rajzlapot, nagy figyelem­mel. — Majd átmennek a má­sik szobába. — Az hideg. És asztal sincs benne, csak két csúnya ágy ... — Két masszív diófaágy. — Jó, hát szép, gyönyörű. De most nem az a fontos. — Kapkodva beszél, hallja, hogy csengetnek .........A gyerekek! Hová dugja őket?” — Menj el ma délután. Mindössze két óráról van szó. legfeljebb háromról. Hétkor már jönnek a gyerekekért. Üjból csöngetnek, türe'met- len, éles csöngetés vág a sza­vába. „Odakint topognak a gyerekek, ágaskodnak, vörös az orruk hegye”. — Nem olyan hideg a má­sik szoba ... Kinyithatjuk az ajtót — mondja a férje A két kis vendég végre bent van. Mit csináljak velük? — gondolja anyu, ahogy átmen­nek az ebédlőn. — Ide, Ide — mondja es kinyitja a hálószo­ba ajtaját, ahhonnam hideg csap ki. — Vedd fel a mackódat — mondja ijedten, s már szalad is ki. hogy ráadja s Verával ütközik össze, aki magasra tartott kézzel hozza a sütemé­nyes csomagot. — Már itt vannak? — És egyszerre megáll a küszöbön, egyik lábáról a másikra ló- gázza magát, mint akinek nem akaródzik bemenni... ö már nagymamának elmesélte a születésnapi uzsonnát: szé­pen meg van terítve az asztal, középen egy kis cserép ló­here, amit Ágitól kapott. De apa rajzol, mintha nem is lenne születésnap, pedig azért jött ilyen lassan, hogy addigra minden készen le­gyen. époen úgy ahogv nagy­mamának elmesélte. És hogy tudnak a másik szobában ját­szani? Hová állítsa a bababú­torokat? Meg a síneket? Még ha el is férne a sínpár, a vo­nat az ágy alá fut. Jutka mackónadrágban ül az ágy szélén. Eszter meg na­gyokat fúj a levegőbe és nézi, hogy a leheletéből csupa „füst” lesz, — Később se megy el apu? — kérdi Vera izgatottan, s anyu szájára teszi az ujját, s int. hogy csendesen... — Mozogjatok egy kicsit — mondja aggódva, mert Jut­ka prüszköl és könnybelábadt szemmel fimntorog. — Jó uzsonnát kaptok — mondja mentegetőzve, és siet a konyhába, eldugott dobozo­kat ko'orász elő. melyeknek alján kis zacskók hevernek. Egyikben mandula, másik­ban néhány szeletke csokolá­dé. a harmadikban mazsola, mostanáig önmaga elől is dugdosta .. Az ujja hegye reszket, amikor kiüríti a zacs­kót, mintha valami gyógyszert csepegtetne, melytől gyors ja­vulást vár — Ez a nagy cécó Vera miatt van? — szólal meg mö­götte a férje. — Hagyj, édes fiam, ne kezd megint... — Ügy mondod ezt az édes fiamot... Mihelyt a gyerekek kerülnek szóba, már nem bírsz magaddal! Ebben a pillanatban besza­lad Vera — Anyu. kérek egy poharat, meg sok gyufát! Kunsztot mutat Eszter! — kiabál az -ít-SKni c; -ní'-őz­ben zsebébe sepri a gyufá­kat, azt gondolja: veszek©^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents