Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-17 / 40. szám

Nem lassan — fokozatosan A lehetőségeket párosítani a fantáziával laienmesején as állattenyésztési tartják a legfontosabbnak M ár mögöttünk a „bű­vös" évkezdet, a re- form bevezetésének napja. Ez a meghatározás is sok né­zeteltérésre. meg nem értés­re ad alkalmat Mert ha va­lóban egyik napról a másik­ra a népgazdaság egészében érvényre jutott a gazdaság­irányítás új gyakorlata, az új mechanizmus, akkor miért (hallani annyit a fokozatos- Ságról? Például: ha már árrefor­mot hajtunk végre, a tényle­ges társadalma költségekből kiinduló és a piaci viszonyok­kal számoló árrendszert ve­zetünk be. akkor miért nem valósítjuk meg egyszerre, tel­jes következetességgel ezt az elhatározást? Azért nem —• válaszolhatjuk —, mert az élelmiszereik, az iparcikkek és a szolgáltatások árainak teljes átformálása, ahogyan azt az új árrendszer elvei megkövetelnék, bizonyos ész­szerű csökkentéseket. de olyan áremeléseket Is szüksé­gessé tenne. amelyeknek egyenlege végiül is csökkente­né a lakosság vásárlóerejét. De nemcsak az új árrend­szer érvényesülésében szük­ségszerű a fokozatosság. Ért­hető módon elkerülhetetlen minden olyan területen, ahol nem tudunk egykettőre ki­bújni a régi gazdálkodási rendszer körülményei közül. Ahol eleget kell tennünk olyan követelményeknek, amelyek még a régi mecha­nizmusból következnek. Ismeretes például, hogy vállalatok ezután már saját fejlesztési alapjukból fedezik elhasználódott berendezéseik, felszereléseik pótlását, sőt •többnyire még termelésük bővítését is ebből finanszí­rozzák. Az ez évre szoló, át­meneti rendelkezések azon­ban még meglehetősen korlá­tozzák ennek a vállalati nye­reségből származó alapnak a képzését, illetőleg felhaszná­lását. mert nem kívánatos, hogy a vállalatok túl sok esz­közt kössenek le az idén ilyen célra. A folyamatban lévő nagyszámú beruházás ű gyen is éppen eléggé szét­forgácsolja a népgazdaság ilyen óéira fordítható anyagi eszközeit, s nem lenne jó. ha az erőteljesen bővülő vál­lalati fejlesztési alapok to­vább növelnék ezt a szétap­rózottságot­A z export-tevékenység gazdaságos fejlesztése fs megkíván bizonyos fokoza­tosságot Igaz, hogy az új de­vizaszorzók arra ösztönzik a vállalatokat hogy elsősor­ban olyan cikkek kivitelére törekedjenek, amelyeknek gyártása és kivitele az új szá­mítások szerint is nyereséges, a többi gyártását, illetőleg exportját építsék le. De szin­tén csak fokozatosain! E fel­tétlenül helyeslendő célkitű­zés azonnali, teljes megvaló­sítása ugyanis feltehetőleg több exportcikket iktatna ki a forgalomból, mint »meny­nyire lehetőségünk van ah­hoz, hogy a szükséges Impor­tot és a külkereskedelmi mér­leg egyensúlyát fenntarthas­suk. Átmenetileg tehát még nem léphetünk föl e téren teljes következetességgel, s ahol az új devizaszorzók még nem teszik lehetővé a kifize­tődő exportot, az állam meg­téríti a vállalat veszteségeit. A türelmi idő pedig alkal­mat ad a vállalatnak, hogy ahol csak lehetséges, gyors ütemben*1 javítsák termékeik előállításának gazdaságossá­gát, gyártmányaik választé­kát, mert bizonyos idő eltel­tével le kell mondaniuk az exporttámogatásról. Az elmondottak alapján is látnivaló, hogy bár az új mechanizmus, a gazdaságirá­nyítás reformja már érvé­nyes a gazdálkodás egészére, bizonyos fokozatosságra még Nagy fáiba vágta fejszéjét az Egri Vas és Fém Ktsz: je­lentős iparbázist kíván tele­píteni Pétervásárára. Bodnár Istvánt, a ktsz főkönyvelőjét kértük meg. mondja el: mi­lyen elképzelésekkel, tervek­kel „vágtak” néki a oéten- vásári ipartelepítésnek ... — Tulajdonképpen tervünk egy része már meg is való­sult A csiszoló és az elektro­mos tekercselő részleg már működik is. — Hol kaptak helyet? — Nem kaptuk, vettük. Megvásároltuk a gépállomást — Mennyibe került? —Kétmillió-háromszázezer forintba. — Bizonyára örülnek a pé­tervásának: a foglalkoztatott­ságot éppen az ipar hiánya nehezíti a községben. — Valóban örülnek, hiszen kereseti lehetőséghez jutnak. — Körülbelül mennyien? —- Százan. — Milyen, s hány profilja lesz a pótervásári „gyárnak"? — Hat részleget tervezünk. Az említett csiszoló és elekt­romos tekercselő részlegen, kívül ipari szitát, alumínium gépfonatot és különböző alu­mínium öntvényeket kívá­nunk gyártani. Ezenkívül egy öntödét is üzemeltetünk. — A tervezett gyártmá­nyok iránt milyen keresletre van kilátás? — Hogy mást ne mondjak: ipari szitát Magyarországon nem gyártanak, a kereslete pedig igencsak nagy. S ha még azt is hozzávesszük, hogy az országban egyedül gyárt­juk. akkor nem valószínű, hogy ne tudnánk maid elad­száxnag vonatkozásban szük­ség ven. S ez nem elvi enged­mény, csupán arra irányuló józan törekvés, hogy a reform minél simábban és eredmé­nyesebben valósulhasson meg. A z év kezdete óta a gaz­dasági élet már teljes egészében a reform talaján, annak szelleme és szabályai szerint működik. Nem cse­kély erőfeszítésbe került ez az „átállás”, Nincs mit cso­dálkozni azon, hogy csak fo­kozatosan akklimatizálódunk ez új körülményekhez. Las­san járj, tovább érsz — mondják. Ami a reformot Il­leti, mi éppenséggel nem las­san járunk, legfeljebb kellő körültekintéssel, hogy való­ban — tovább érjünk. ni A tekercselő részlegünk pedig az északi hegyvidék Salgótarjántól Ozdig megta­lálható bányáinak dolgozik majd. — A részlegeik felszerelé­se? Gépek? Berendezések? — Az ipari szita gyártásá­hoz már megvettük a gépet, s készülnek az öntöde kemen­céi is. Jelentős belső átalakí­tási munkákat is végzünk. — Eddig minden ..simán" ment Egy dolog viszont ve­szélyezteti a tervek, elképze­lések maradéktalan megváló­éi tását... — Részlegeinket csak úgy tudjuk üzemeltetni, ha az ed­diginél több elektromos ener­giát kapunk. Ha a községben nagyobb teljesítményű transzformátor volna, akkor nem lenne semmi baj. A je­lenleg működő transzformá­tor viszont már nem tudja kielégíteni a mi igényeinket hiszen a községnek is szüksé­ge van az energiára. A transz­formátor kicserélésére ne­künk már nincs anyagi lehe­tőségünk. hiszen kétmillió- háromszázezer forintot fizet­tünk a gépállomásért, s dur­ván számítva 500 ezer forin­tot kell rákölteni a részle­gekre. Segítséget szeretnénk kérni, valamilyen gyors és olcsó megoldást hogy mi­éi 5b üzemeltethessük részle­geinket Nemcsak rólunk száz pétervásári lakos mun­kalehetőségéről van szó... Mindenképpen megérdem­lik a segítségadást Hiszen valóban komoly, naponta je­lentkező gondon, problémán Kiskorét vasutasok a vízlépcső építési sikeréért A hevesi MAV-állomás szakszervezeti bizottságához négy állomás tartozik, az er­dőtelki, a tamaszentmiklósi, a kiskörei és természetesen a hevesi. Az állomások dol­gozói jó eredményt értek el az elmúlt évben. Kiemelkedő munkát végez­tek a kiskörelek, nagy részük van abban, hogy a Tisza II. építéséhez pontosan megér­keztek az építőanyagot szál­lító irányvonatok. Az állo­más dolgozói az AKÖV-dol- gozókkal együtt komplexbri­gád-szerződést kötöttek, s azonnal megkezdték mindig a vagonok kirakását Több ezer kocsi álláspénz nélkül hagyta el az állomást Ffilöp János Heves pen ezért reméljük, hogy az illetékesek, akiket a ktsz ve­zetői támogatásért felkeres­nek. nem fukarkodnak majd a segítségadással. Száz dolgozó foglalkozta­tottsága nem múlhat egy transzformátor kicserélésén! fc J. Kis területtel, a természet szabta gyengébb adottságok­kal rendelkező termelőszóvet­kezet az istenmezeji, vagy pontosabban a szederkény­pusztai Béke. Az ezerholdnyi földterület egy harmada szán­tó, mintegy 400 hold az erdő, a többi rét és legelő. Mégis, a gyengébb adottságok ellen­ére is, ez a közös gazdaság megalakulása óta egyenlete­sen fejlődött s évről évre na­gyobb jövedelmet tudott biz­tosítani tagjainak. Legutóbb — a közelmúltban vol-t a zár- számadó közgyűlésük — egy munkaegységre 65 forintot fizettek ki. Az egy főre jutó jövedelem elérte a 22 ezer forintot Hegyvidéki termelőszövet­kezetnél nagyon jó eredmé­nyek ezek, s méltán elége­dett a tagság, vezetőség egy­aránt Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt. hogy nem akarnak még jobban, még ötletesebben gazdálkodni. Még több szarvasmarha A szövetkezet már az el­múlt években is szívesen fog­lalkozott a szarvasmarha-te­nyésztéssel. De az állatok számát az is meghatározta, hogy kevés volt a takarmány­termő területük. A közel­múltban azonban befejező­dött Istenmezején a földren­dezés s az állami tartalékte­rületekből a termelőszövet­kezet földterülete kiegészült, majdnem megduplázódott Ez nagyobbarányú állattenyész­tést tesz lehetővé. Jelenleg 128 szarvasmarha és 800 juh képezi az állattenyésztés ge- táncét A közeljövőben • szarvasmarhák számát két­százra, a juhokét pedig 1200- ra akarják növelni. S hogy ez valóra is váljék, még eb­ben az évben felépítenek egy ötven férőhelyes növendék- istálót és egy juhhodályt Murányi Gábor elnök sze= rínt a szövetkezet jelentős állattenyésztő közös gazda­sággá szeretne fejlődni a kő­vetkező években. — Hogy miért? Mert ná­lunk a hegyvidéken talán ez a legkifizetődőbb. Tavaly a hízómarhákat például 617 ki­logrammos átlagsúlyban ad­tuk el és 11 ezer forintot kaptunk darabjáért. Ezenkí­vül Olaszországba ment 427 pecsemyebárányunk, 660 fo­rintot kaptunk egyért Idejében változtatni Az állattenyésztés és a nö­vénytermesztés mellett azon­ban nagy szerepet játszanak a szövetkezet életében a mel­léküzemágak. A közös gazda­ság építőbrigádja évek óta biztos jövedelmi forrást je­lent A szövetkezet építkezé­sein kívül más munkát is vál­lalnak, családi házat építe­nek, javítanak, tatarozzák a* épületeket Ez huszonöt eim bemek biztosít állandó mun­kát, a közösnek pedig éven­te mintegy 800 ezer forint Jö­vedelmet A másik melléküzemág a fiafeldolgozás. Az elmúlt esz­tendőkben átlagosan kétszáz­ezer forint tiszta bevételt ho­zott Tavaly azonban már nem sikerült úgy. mint vár­ták. Év közben megváltozott a parketta ára a a termelő­szövetkezetnek már nem voit gazdaságos a további terme­lés. Ez kiesést okozott a szö­vetkezet vezetői ugyanis azonnal leállították a gyár­tást s utánanéztek, hogy mit érdemesebb termelni. A piac­kutatás eredményesnek bizo nyúlt, azóta különféle szer­számnyeleket, fürdőrácsot és egyéb faárut készítenek. Ez már kifizetődő. — Nemcsak elkezdeni kell tudni valamit — mondja a szövetkezet elnöke —, hanem idejében abba is hagyni. Az új gazdasági mechanizmus­ban ez különösen fontos. Az áj légkör szerint Cseng a telelőn, loholok csuromvizesen a fürdőszobából. Felveszem. Egy hang: *— Halló! Szuromi-lakás? — Nem kérem, ez a... — Akkor meg mi a fenét kapkodja fel a kagylót?! — rivall rám az ismeretlen hang, és... katt. * Töprengve állok a ház falán függő tábla előtt. Vajon mi lehet rajta? A por, a sár, a piszok, vagy talán az évszázadok vastagon borítják az egykor olvasásra szánt betűket, hogy még egy archeológus számára Is dicső­ség lenne megfejteni, mit rejt a piszok mélye. Eh, a kíváncsiságért áldozni is kell! Kéz­zel, zsebkendővel, kesztyűvel dörzsölöm a kor és a por rétegeit, mígnem fáradozásom siker koronázza és már olvashatom is a tábla szö­vegét: „Tiszta udvar — rendes ház...* <-é) h. J. Megvettek egy gépállomást Az ipari szitától az alumínium gépfonalig... Már eddig is milliókba van kíván • ktsz változtatni, könnyíteni Pétervásárán. Ép­Régi szakmák utolsó mesterei A cégért már rég le­vette, csak a táblát hagyta a forgalmas gyöngyösi ut­cán, hogy akit érdekel, meg­tudja: eser­nyőt készítő­javító mester van a házban. Nincsen mű­helye, az emeleti lakás konyhájának egyik szeglete ed helyet a kis munka­asztalnak, a varrógépnek, a szerszá­moknak, az anyagnak — és természe­tesen a beteg vagy éppen születő eser­nyőknek. — Különös szakma ez — vallja Or­Í án István- é —, nem is hiszem, hogy tanulják. In­kább csak ellesik, átveszik a rokonoktól, ismerősöktől. így voltam vele magam is. Buda­pesten. Mielőtt 1953-ban az iparengedélyt kiváltottam, persze nekem is vizsgát kel­lett tennem, szigorú bizott­ság előtt. Az oklevél miatt... — Miből felel egy eser- ny ős-jelölt? — Számtanból, mértan ból, mert ez mindenekelőtt szük­séges a szabáshoz S számot keli adni az anyagismeretből is: milyen acélból, selyem­ből. fából célszerű dolgozni. Egy halom ernyőre mutat­va kérdem: — Mi a különbség közöt­tük...? — Szerkezetben, formában, színben térnek el egymástól. Vannak úgynevezett patent példányok, hosszú nyelüek és rövidebbek, 8—32 borda kö­zött változóak, parazojok s korszerűbbek. — Van divatjuk? — Hogyne! Most például a szegletes vonalak mennek, ám a kerek a hagyományos formához még mindig jobban ragaszkodnak. S a kockás minta helyett inkább a virá­gosakat kedvelik, nagy ró­zsákkal. — És az összecsukható esernyők? — Ö. azok nem újak! Régi magyar találmány: Gerő mérnök még valamikor a 20-as években mutatta be a szakmabelieknek. A pesti ezermester annak idején nem járt szerencsével, mert a pa­tent ernyőért korántsem ad­ták meg neki azt az árat, amit kért érte. Végül Is rá­szedték. kitalálták, hogy a találmányát még fejleszteni kell. mert nem tökéletes, így áron alul kelt el. s vala­hogy kikerült Amerikába. Később már onnan jött visz- sza Európába... Egy kis történelem. (Ugyan összegyűl tötte-e már valaki az ehhez hasonló kis mozai­kokat. megírták, megírják-e valamikor az esernyő króni­káját..?) — Ki a divatkirály? — Ismertem, s ismerek ma is jónevű mester éket. de ki­rályt nem emlegetünk a szakmában. Engem a gyár. a kereskedelem irányít: az új formák, vonalak, színek esy- egy javításra hozott ernyővel hamar eljutnak hozzám. Orbán Istvánná — mondja — inkább javítással foglalko­zik. • az őszi. tavaszi szezon­ban van a legtöbb dolga. Üj esernyőt ritkán készít. Nem­rég karácsonyra volt megren­delése: egyforma ernyőt kért egy mama és a kislánya —■ A legérdekesebb eser­nyőt Zentau Annának készí­tettem egy operetthez, még Pesten. Hosszú nyele volt vagy száznegyven centis, fe­ketére lakkozták, a fogan­tyúját figurális díszítés tette érdekessé, alatta nagy masnit kötöttem, s ahogy a sátor ki­nyílt. csupa fodor, csupa bo­dor szegélyezte. Mikszáth kedves regényét említem. Az esemyős régi olvasmá­nya, a filmre vitt történetet kétszer is megnézte a móri­ban. De — bizonygatja — nem az esernyő kedvéért... Aztán — mintegy a történet­hez kapcsolódva — meséli, hogy ő egyszer valóban talált írást egy régi esernyőben. Valamelyik Eszterházy her­ceg neve volt a koronás pa­piroson. meg egy 1700 körüli évszám. Pénzről, kincsről azonban, sajnos, nem akadí feljegyzés... A búcsúzásnál kérdem: ne­ki van-e saját esernyője? A válasz meglepő: — Nincs. Esős időben több nyíre itthon maradok.. Gyón! Gyula Valóban, a gyors átállás, a gyors és határozott döntés rendkívül fontos az új gazda­sági mechanizmusban. S ta­lán a szederkénypusztaiak azért értek el már az elmúlt években is kimagasló ered­ményeket. mert már az új mechanizmus szelleme sze­rint dolgoztak. A meglévő lehetőségeket a fantáziára! párosították, mindig kiválasz­tották azt. ami számukra leg­előnyösebb, leggazdaságo­sabb volt. S ha valami már nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket, akkor újab­bat. gazdaságosabbat kerestek helyette. Most a nagyobb földterület még nagyobb lehetőségeket állított a szövetkezet elé. A több szántón még több takar­mányt lehet termelni, ami több állat tartását teszi lehe­tővé. A nagyobb erdő újabb lendületet adhat a fafeldol­gozásnak. S ha ezeket a le­hetőségeket még nagyobb mértékben kiaknázzák, ha új­ra működésbe lép az alkotó fantázia — b'ztosan nem ma­radnak el a további eredmé­nyek sem. Kapóst Levente 1868. február 17, szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents