Heves Megyei Népújság, 1968. február (19. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-17 / 40. szám
Látogatás a pincepalotában <T>illa HjaJtkLnjdt otndli)w noíjjxhtúl A karnagy és a zongoraművész Neves zenem űvés zek n ek tapsolt csütörtökön az egri kö- ssönség a hangversenyen akiket az Egri Szimfonikus Zenekarra! együtt ma a hevesi zenebarátok várnak. Ezúttal Németh Gyula. az állami {Tnngversenyzenekar karnagya dirigálja az egri szimfonikusokat. Az egyik próbára látogattunk éL A benyomás hallatlan energia és munkabírás, sziporkázó szellemesség és — ezt le sem kellene írni — a zene rajongó szeretőije testesül meg ebben az emberben, akinek nevét a nemzetközi zenei életben is jól ismerik. Nagy munkát adtak a zenekarnak a próbák — s hogy mennyire helytállt az együttes, eddigi hírnevét is öregbítve, arról beszéljen a vendégkarnagy; Németh Gyula: — A lelkesedés az. «mi azonnal megfogja az embert, amiért érdemes volt lejönni. Nem megyek messzire, ha azt mondom: ezt a lelkedesét sok nagyobb zenekarból néha kiöli a rutin, ami sokszor a fellépő szólistákra is rossz hatással van. Ez a lelkesedés, ez az akarat olyan, erős / REJTŐ J ENÓ/ v"r __ ! afcf W* ifiiy\ ÖfóÉG 45. Az őrmester szitkozódva továbbment. A déli hőség- len nagy pihenőt tartottak. Este már nem akartak tovább menni. Finley és Bruce hadnagy az altisztekkel és a töredék engedelmeskedő csapattal félkaréjba fejlődtek, gépfegyvereket szegeztek a századra. Finley pisztollyal a kezében járt közöttük, ordított sorban mindegyikkel... ' Pokoli volt. A tisztek maguk is érezték, hogy ez nem-i yémísüM 1968. február 17., szombat „összitűz”, hogy a karmester fele energiával is elérheti célját. Keresgélhetek, kísérletezhetek — élvezet keresni és megtalálni ... — Célom mindig ez volt: az igazat a szépet nyújtani a közönségnek és a zenekarnak egyaránt. A vágyam pedig... hogy legyen végre igazi, tiszta zenei élet ebben az országban. 1955-ben került el Egerből Delley József. A mai műsorban Beethoven C-moll zongoraversenyét adta elő. Miután elvégezte a zeneművészeti szakiskolát Budapesten. sikerrel felvételizett — 1957-ben a Zeneakadémiára. Hangszere a zongora maradt. amely hangszer szép tudományára Hernádi Lajos és Sólymos Péter mesterek oktatták. 1962-ben szerezte meg a zenetanári diplomát, és a Szegedi Zeneművészeti Szakiskola tanára lett. Négy év múlva már megkapta az adjunktusi kinevezését a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola szegedi tagozatára. — Sokszor utaztam haza hangversenyeikre, mióta elkelázacfás, ez az idegek csődje A züllött karaván még egyszer megindult. Többször nem fog. Ez bizonyos volt. Sem gépfegyverrel, sem ágyúval ezt a csapatot lábra állítani már nem lehet, ha még egyszer megáll. A csüggedés mindig újra és újra lábra kapott, pedig még csak alkony volt, és a távoli ég aljáig nem látszott más, csak a Szahara. Ekkor valahol a sorok között halkan zizegni kezdett valami. Egy szájharmonika. Egyre vidámabban, egyre játékosabban szüremlettek elő a hangok, és a hülye Kréta, aki az elmebetegek közismert szívóssá gával jóformán szótlanul, de vigyorogva jött Orantól, váratlanul nagyot rikkantott. Ettől elnevették magukat néhányan. Az agyalágyult felpiszkálva a tetszéstől, ar- tikulátlanul énekelni kezdett a harmonika hangjára. Bolond katonanóta arról, hogy „Szavamra, a zsák mindig a háton, csak menni, menni, és sohasem öleink’' Először csak röhögtek, de azután a teherautó kormánya mellett az egyik sofőr rákezd énekelni... Ki tudna egy szájharmonikának ellenállni? Mire a rőt és ibo- lyászínre puffadt napot elnyelik a távoli dombhullámok, az egész század énekel, bolondul — a halálba menők utolsó, hányaveti energiájával. Egy szájharmonika mózesi pálcájára melódia buggyant rültem Egeiből. Felléptem a zeneiskola végzett növendékeinek hangversenyén, s adtam önálló koncertet is. Amióta Szegeden él. minden évben kap meghívást a Filharmóniától egy-egy hangversenyre. Az egri és a hevesi fellépés után legközelebb újra a szegedi közönség előtt játszik: áprilisban Va- szy Viktor karnagy vezetésével Bach C-moll. zenekarra és két zongorára írt» versenyét adják elő. Delley József hat éve tanít. Tanítványai közül tizenkettőn már szintén tanárok, kettő pedig a Zeneakadémiára nyert felvételt. — Itt nőttem fel. Egerben, ez a szülővárosom. Természetes hát. hogy bármikor, ha meghívnak, örömmel jövök haza játszani. (hátai) Lementem Eger egyik középiskolájának pincéjébe. Lesz ami lesz. gondoltam, is- koJapimcében még úgysem voltam és különben is úgy hallottam, hogy itt nincs sötét, nincsenek patkányok, sem hideg, sem szén és fa — azzal biztattak, hogy kellemes meglepetésben lesz részem. Lett is. A bejárat felett ez a felírás fogadott, hogy: „Barátság”. A fehér ajtó mögül gyors tánczene hangjai hallatszottak. Beléptem. Világos falak, kellemes fénv. nagy fotelok és kis puffok, meg alacsony, politúrozott, selyemterítővei letakart asztalkák fogadtak. A hatalmas világos- barna cserépkályha kellemes meleget árasztott Az egyik sarokban rádió, lemezjátszó, magnetofon. Köszöntem és nyugodtan végigjártam a kis pineepalo- tát, mire elém áll egy szőke, kék köpenyes lány és felszólított, hogy mutassam be a belépési engedélyt, vagy az igazolványt, illetve a klubtagságot jelző dokumentumot — Nincs — és békésein ránéztem. — Akkor tessék kimenni, mert maga se nem közgazda- ságis, se nem MTH-s — és aztán gondolkozva és gyanakodva rámnevet — sőt még tanár se. Ne haragudjon, most én vagyok a felügyelő ma délután. Aztán megengedték, hogy ott maradjak, — mivel hivatkoztam az igazgatóra —, de ennek fejében rögtön egy krimit kellet megfejtenem. „Utazik a vonaton két külön fülkében egy férfi és egy nő. A férfi most szabadult a börtönből. Kinéz az ablakon és látja, hogy a másik fülkében utazó hölgy éppen kinyújtja a kezét az ablakon és észreveszi, hogy a mutatóujja hiányzik. Hopp, a feleségem, gondolja, átrohan és bosszút áll rajta, rövid úton végez vele. Miért?” Bizony én erre nem tudtam válaszolni. De az egyik kislány rögtön szép történetet kerekített róla. Hiába, én még nem, de ők már igen — ők az Angyal-on, a Belphego- rén és a Melissán nevelkedtek. Aztán megkérdeztem, hogy mit szoktak itt csinálni? — Amit most. Beszélgetni. "ztaltársaságok alakulnak. . x téma a tanulás, a felelés, a tanárok, az énekesek, a krimi, no és a sport Vannak asztali társasjátékok. Természetesen arról is szó esik* hogy mi van otthon. Közben zenét hallgatunk, néha táncom lünk — mondja a kis bába* frizurás. aki az előbb megfejtette a krimit. Lányok fiúk ülnek az asztaloknál. Szól a zene. Az egyik fotelban egy fekete lány elmerülten olvas, a másikban egy barna kevésbé elmerülten tanul. Sötét szemüveges szőke fiúinak szólnak, hogy a „Karesz keres”. „Miért nem jön be?” „Hát tudod, nincs igazolványa. nem klubtag, kint vár.” Szőke fiú kimegy. — Amikor novemberben megnyitottuk a klubot, akkor mindenki bejöhetett — mondja később, amikor visz- szajön — rengetegen voltak és csak táncoltak, táncoltak, táncoltak... Egy klubban mást is kell csinálni. Most már csak azokat engedjük be, akik klubtagok. Százötvenen vagyunk. Működik irodalmi, képzőművész, film- és marxista szakkör. A szőke lány, aki ügyelem tes: — Azelőtt nagyon sokan voltak. Meg olyan alakok, hogy amikor megláttuk őket, inkább be se jöttünk. — Ugyan már?! — veti közbe egy atlétatermetű fiú. — Jó srácok voltak, fin csak kettővel nem szimpatizáltam, azokkal, akik összetörték az egyik asztalt. Hirtelen nagyot köszönnek: — „Jó napot kívánok” —, mert megjelenik az igazszekéren. Szegény úgyis egyedül van. — Ezt honnan tudod? — Már régen látom, hogy az orvos meg a szanitéc elöl vannak a kapitány úrnál. Másnak meg nem szabad a szekérre szállni. Dél óta nem volt, aki vizet adjon szegénynek vagy a sebét bekÖSS6 — Eridj! Altiszt! Ez az ember engedélyt kapott rá, hogy a szekéren ápolhassa a barátját. Vegye be a napiparancsba! Ezzel lehetetlenné tette, hogy az orvos, aki feljebbvalója volt Finleynek, lezavarja a szekérről Harrin- court-t Galamb boldogan indult el a kocsi felé. Elsősorban kedvelte Iljicset, azután pedig most már foglalkoztatta fantáziáját az ügy. Itt van például a nő. Világos, hogy az is ugyanabban az ügyben settenkedik, amiért Kölyökre rálőttek. Sőt, Troppauerra is rálőttek. Mi köze lehet az elszánt költőnek ehhez az ügyhöz? Nyilvánvaló, hogy néhány gyilkosság, egy katonai titok és sok alattomos ember rejtélyének kulcsa: Iljics! De most már nem lesz hanyag. Felhágott a kerékagyra és belépett a szekér ponyvája alá. Visszahőkölt, és der- medten állt meg. Iljics, azaz Kölyök, ott feküdt az ágyon holtan. Megölték. (Folytatjuk) gató. Végigsétál, majd megnyugodva távozik. Aztán újabb látogató érkezik magas férfi, aki leveszd a kalapját és megkérdezi, hogy Laci itt van-e? Nincs, neim is volt. Nem? Erre elmegy. A többiek nevetnek: — A papa lejött, úgy látszik, Laci ma nem mutatkozott otthon. De itt sem volt. A szőke lány, az ügyeletes: Pozsonyi Ágnes IV. á. és a krimit megfejtő babafrizurás: Tóth Erzsébet II. b. — mint kiderült, a megbízott klubvezető — az Alpári Gyula Köz- gazdasági Szakközépiskola tanulói. A szőke, sötét szemüveges fiú Tolnai István, az egri iparitanuló-intézet harmadéves villanyszerelő-tanulója. Ugyanis a „Barátság Klub” az ipari tanulók és a közgazdasági sok közös klubja. Más ide nem jöhet. Azonkívül csak a 3.7 tanulmányi átlag feletti fiúk. lányok lehetnek klubtagok. A szép klubot a városi KISZ-bizottság és a két >s' kola anyagi segítségével hozták létre, több mint 130 ezer forintba került. Azt hiszem, megérte. Délután háromtól hétig tart nyitva. Vasárnap szünnap. Minden második szombaton tánc. Hétfőn és pénteken az említett szakkörök foglalkozásának ad helvet és időmként az egyes osztályok klubdélutánjait rendezik itt. — Hogyan jutott eszükbe a pinceklub? — Más helyiség nem volt. Olvastuk valahol, hogy Pesten az egyik középiskola pincében rendezte be klubját. Pincénk nekünk is volt, csak lomtárnak használták. Hát nem jobb így? —berkovits— H Tatabányai Szénbányák felvesz 8 általános iskolát végzett 14—16 éves fiúkat vájár tanulónak A képzési idő 3 év. Ez idő alatt otthonelhelyezést, étkezést, munkaruhát, ösztöndíjat kapnak. A harmadik évben, tanulmányi előmenetelüktől függően, teljesítménybérben dolgozhatnak. Jelentkezni lehet a 311. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetnél (Tata I., Bercsényi u. 7.) vagy a Tatabányai Szénbányák személyzeti és oktatási osztályán. ----------------------------------Dí jnyertes: a MiFILM D rop a g i\ si (last fidiój a „Elkezdődött* című kis- filmjével a MAFILM propagandastúdiója első dijat nyert a népszerű-tudományos filmbe kategóriájában a IV. országos műszakifilm-szemlén. A film. amely a kiskörei vízlépcső építését mutatja be. az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából készült. A stúdió csak megrendelésre készít filmeket. Megrendelői között első helyen a nagyvállalatok. a SZOT, az Idegenforgalmi Hivatal állnak. Évente 150—200 népszerű-tudományos, oktató-, reklám- és híradófilm hagyja el a stúdiót Külföldről elsősorban a közel-keleti országokból kapnak megrendeléseket. Nemrég egy iraki étolajfajtát propagáló filmet készítettek. Nagy az érdeklődés fesztí- váldíjas filmjeink iránt. „Zajártalom” című filmjüket, amellyel a legutóbbi nemzetközi munkavédelmi filmfesztiválon első díjat nyertek, három nyugati ország: Anglia. Franciaország és az NSZK vásárolta meg. . -vwtVtOVOVVVVVVMMM/tVVWtA/lá/IA>Vto/WtVtVVVto/t^nfVP\V«iVVPyWtVWW)n«WWV VtVVI/WWV'lWvyVVWVWVVWvVWVV-uv^Vv a kimerült lelkek dermedt sziklájából. Később Galamb egy kö- römpiszkálóval hangszerelte a zenekart, mert a Szahara kissé árt ennek a kényes instrumentumnak. Finley tudta, hogy mit jelent ez a harmonikázás most. Talán az életüket. Odament Galambhoz és megveregette a hátát. — Jó volt a harmonikázás! — Pedig nem is vagyok igazán formában. Szeriőzt jobban játszom. —. És máris rázendített a légió szerelmi dalára: „A szerelem megbo- londít.. ." És mentek. Éjfél felé egyszer csak, feleletül ki tudja, a hányadik rakétára, hosszú, kék fénykígyó kúszott fel távol a sötét mennybolt közepéig. .. Aztán még egy. Harsogó örömüvöltésbe tört ki a század. Az emberek ujjongva ölelgették egymást, sapkáikat a levegőbe dobálták. Egymás után lőttek a világító pisztollyal és mindegyikre érkezett a távolból egy kék fénykígyó feleletül... Aut-Taurirt adja a jelzést! Messze voltak még az erődtől. Eddig nem tévesztették el az irányt. Az út volt ilyen lehetetlenül hosszú. Mikor Finley hadnagy ismét odaért a sor mentén Galambhoz, a katona kilépett eléje vigyázzállásba: — Nos? — kérdezte Finley, — Jó katona vagy! Kérhetsz valamit — Egy pajtásom nagybeteg, és szeretném, mon adjutant, meglátogatni a kórház
