Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
:/#OP4lOM:jUÜißefoje3?^ 90 éve született Molnár Ferenc X ilencven esztendővel ezelőtt — 1878. január 12. én — született a modern magyar irodalom egyik legvitatottabb egyénisége: Molnár Ferenc. Művészi pályafutását és a halála óta éltéit másfél évtizedet is a rajongó lelkendezés. illetve Molnár művednek éles bírálata kíséri. Nincs még egy írónk, akinek neve olvan ismert lenne a világban, mint Molnáré; ugyanakkor nem (alaptalan az a vélekedés sem, hogy színpadot hódító darabjainak jó része aligha időál- U. A prózai tó Molnár Fanene legsikerültebb munkál áH- smk hozzánk legközelebb. A méltán világsikerű és oly sók változatban megfilmesített Ifjúsági regény, A Pál utcai fiúk mellett Az éhes város c. legényt Az aruvimi erdő titka és a Széntolvajok e. elbeszéléseit említhetjük. Ezekben a fénye» külsőségek közepette nagyvárossá növő Budapest szegényeivel vállal érzelmi azonosulást, és művészileg rangos ábrázolását adja a századforduló fővárosi életének. Ekkor még a humanista polgár érzései, indulatai vezetik. Az elsó világháború előtti publicisztikája ugyanezért jelentős Egy haditudósító emlékei címen jelenteti meg 1916-ban front- riportjait. amelyekben a polgári eszményekből kiábrándult de az imperialista háború mélyebb összefüggéseivé! szemben tanácstalan író portréja rajzolódik ki. Fordulóponthoz érkezett, s ő visa- lazariadt a következetesebb állásfoglalás következményedtől: nem dóré ment, hanem hátrafelé. A bukott forradalmak után még az az óvatosan adagolt társadalomkritika is eltűnik darabjaiból, amely korábban Ady és más kiváló művészek bizalmát la megszerezte számára. A drámaíró Molnár Ferenc pályáján ügyelhetjük meg leginkább a hanyatlás jeleit Első színpadi kísérletei bohózatok: a századelő Budapestjének legnagyobb sikerét A folytatás igényesebb. A Liliom, A testőr és A farkas már olyan szerzőt emel a magyar színházak — mindenekelőtt a fényes Molnár- premiereket rendező Vígszínház — koronázatlan királyává aki a hatásos szerkezet és poén-idóza'ués formai eszközeit még figyelemre méltó gondolatok, hangulatok és érzések kifejezésében hasznosítja. Az önállósuló polgár, a budapesti középrétegek világszemlélete. emberről, hűségről. szerelemről, játékról és szegénységről vallott felfogása kap hangot ezekben a színjátékokban. A két világháború között viszont már csak szórakoztatni akar. Nyíltan megvallja. hogy a siker bűvöletében éL Csak olyan témák foglalkoztatják, amelyekről tudnivaló, hogy a polgári közönség érdeklődésére számíthatnak, biztosítják a táblás házakat, a gazdag honoráriumot, nemcsak Budapesten. hanem Bécsben, Berlinben és New Yorkban isi Molnár kanyargó és eüen- momdásos pályája ismét fordulathoz érkezik a harmincas évek végével A fasizmus elől Franciaországba. Svájcba majd az Egyesült Államokba költözik, de nem talál igazi otthonra. Az egykor oly termékeny Molnár Ferenc jóformán elnémul. Csak az emlékeit rögzítő és hontalanságát panaszoló emlékiratát írja. amely Üti társ a száműzetésben címmel 1958-ban jelent meg Budapesten. Molnár Ferenc néhány darabjában éi színpadjainkon és java prózájában. Értékeit az értéktelentől segít különválasztani maga az idő. d. t JANKOV1CH FERENC: fOLOr LAJOS: TÉLI TUS Kodály Még az ablak is szikrás, csillag-hatat Embert ás Művészi énekelek. Vad, kemény nesz öld; félnapon át ki a világnak nekivágott. viseld Mária-üveg koronád. ment kanyargós gyalogútokon, míg lábad acél-forgácson tape«. és elérte TUdérországot... Figyelem rabja, biztos, de óvatos Kinek sikerült megtalálná mozdulatokkal jár két kezed a pad a népdalok varázs-tavát. rágó testén, másra nem is szabad és a rózsát beteüajítva —« gondolnod, csak amit teszel. Pedig be sok feltámasztani Munkáját. lefojtott érzés, vágy, kín, gond feszül Kit csókolt nap, tépázott villám melled: vasporos talárod alatt — régóta ez a szálfa sorsa —, s az agy zárt ablakain is belül. komor szél ét is elsodorta. hol ünnepes, féltett fényképekül 6 dala száll, zenéje szól tovább: várnak: hű nőd s két iskolás fiad mert nem győzheti le a halál akiknek két kezed mindent megad, a halhatatlan melódiát. A nevetés diadaléneke” Karibatúrakiállífás a Műcsarnokban Utcájára tizenkét évvel ezelőtt rendeztek közös reprezentatív kiállítást a magyar karikaturisták. Mostani, ötölik tárta tűk érdekessége, hogy a bemutatott anyag gazdagsága és sokfélesége amellett bizonyít, hogy a következő kiállításig nem szabadna ennyi időnek eltelnie. Erre szavaz a közönség is. Sok ezer érdeklődő kereste fel már az első napokban a Műcsarnokot, ahol elhelyezték az anyagot: negyven karikaturista több mint 300 rajzát. Újság is megjelent a kivételes alkalomra, a magyar karikaturisták revü je: a Csúzli, hogy némi ízelítőt adjon magából a kiállításból. Voltaképpen ml a karikatúra, amelynek mostani magyar tárlatát oly sokan felkeresik? Maga a szó olasz származék, s eredetije azt jelenti: túlzás. Hagyományos értelemben a karikatúra ennek meg is felel. Jellegzetes emberi vonások túlzó kiemelése, torzítása, humoros vagy szatirikus célú ábrázolás. Ismertek a karikatúra ókori és középkori példád is, mai — vagy a miénkhez közel álló — értelemben azonban a XVI EL századtól művelik rendszeresebben és nagy hatékonysággal. Kiváló mesterei: az angol Hogarth, a spanyol Goya. a francia Dau- m'er a német Grosz és sokan mások. Ezekből a nevekből, s a még idézhető művészek munkásságából ttoftmaható egy igen fontos tanulság: a karikatúra jelesei mindig a haladás és igazság ügyét szolgálták. A karikatúra magyar mesterei ugyancsak a jó ügy harcosai. Hagyományaik tekintélyesek. Az elsó magyar élclap, a Charivari, a múlt század negyvenes éveiben jelent meg, vezető rajzolója a két világháború közti politikai karikatúra legmerészebb képviselője, Gáspár Antal. Korántsem teljes a sor, sok nevet és példát idézhetnénk annak bizonyítására, hogy az immár százhúsz esztendős magyar karikatúra múltja gazdag és sokszínű. A folytatás. amely 1945 után indult, különösen pedig a* elmúlt tíz esztendőben bontakozott ki. átvette és meghaladta ezt a szép hagyományt. Az V. magyar karikatúra- kiállításon látható rajzok többsége, Kaján Tibor, Vasvári Anna, Szűr-Szabó József, Héber László. Várnai — w«w Szesentlei Miklós vett öt követte, már a kiegyezés idején Jankó János, Munkácsy barátja, aki hetvenezer rajzával alighanem rekorder. S akikre már a mai olvasók egy része is emlékezhet: Bíró Mihály. Pólya Tibor, Vértes Marcell, Kelen Imre, Major Henrik, Dezső Alajos, • Wéa&nm András rajzai György. Hegedűs István, Mészáros András, Sajdik Ferenc. Balázs-Piri Sándor, Pusztai Pál, Da Írná th Ferenc és még néhány társuk munkássága új változata a régi műfajnak. »Annál jobb, minél gonoszabb’ — mondotta Móra Ferenc a karikatúráról. Csakhogy ez a jellemzés általános; semmit nem mond arról, hogyan lehet és kell a karikatúrának „gonoszkodn a”. Közelebb visz a karikatúra leginkább mai értelmezéséhez Kárpáti Aurél. Szerinte a gúnyrajz realitása „akárhányszor irrealitásba megy át, s hogy hol áll meg: mindig csak a művésztől függ... A határvonal felállítása ezen a téren meglehetősen nenéz.” S éppen e határvonal körül helyezhetők el legjobb karikaturistáink. Ami rajzaikban — a realitás átfogóbb-széle- sebb felfogása és alakítása mellett még — közös: erőteljes és eredeti gondolatiságuk. Világjelenségekre és hazaiakra, történelmi eseményekre és a magánélet apró, napi mozzanataira egyaránt a* eszükkel reagálnak. Háttérbe szorul emiatt az érzelem, a szelíd mosoly, a meg- könnyeztetó nevetés? Csupán csak tért veszít. Ami a tematikát illeti, a kiállításon látható rajzok zöme a felelőtlenség, a haszonlesés. a oöffp'- ’ edő tehetség- telenség és még sok egyeb haszontalanság fölött ítélkezik. S úgy teszik ezt, hogy • vádbeszéd rajzjeleit a legtöbb esetben magunknak kell összeraknunk, kiegészítenünk, végiggondolnunk. Ez komoly játék, s szép is. amire a művész, s vele azonosulást keresve a nézői is. vállalkozhat. Ez a játékos-komoly keresés adja meg a felismerés örömét, a hirtelen nyilvánvalóvá lett igazság az összefüggések és bonyodalmak közötti eligazodás élményét, amiből — Marcel Pagnol szavával — ..a nevetés diadaléneke” születik. Dersi Tárnái \\\V<\\W>»VV\VVV\V\\Vv o\\\\\\\N\\\\\\\\\ . Min* tudják, én céllövöldé* vagyak évtizedek óta a szórakoztató-parkban. Szeretem hivatásomat, bódémnál már sokféle ember forgott, s magam szinte csalhatatlanul meg tudom állapítani, miféle embert sodort hozzám a szórakozni vágyás. Sokan kételkednek abban, maként tudok valakinek a jellemére következtetni abból, ahogyan a vállához emeli a puskát, Pedig ez így van. Vidám és bölcs természetem soKszor segített ki a bajból, céllövöldém felett néha feilegek vonultak át, ahogy mondani szokás: megéltem én nehéz korszakokat is. Már regen, esztendőikkel ezelőtt egy Tombácz nevű ember lett az igazgatónk. Sorra járta a mutatványos bódékat és bejelentette, hogy új korszak következik. Először is meg kell szereznünk a szakmai „minimumot”. Nem tudtam pontosan, hogy ez mit jelent, látta, hogy értetlenül bámulok rá, amikor azt kérdezte: — Maga hogy céloz? — Sehogy — feleltem — hiszen rövidlátó vagyok. Elképedt. <— Hogyan tanítja akkor a dolgozókat a céllövésre? — kérdezte szigorú hangon. Mosolyogtam rajta, s amikor magyarázatot kért, a következőket feleltem: —- Ügy látszik, nem tudja hogy a céllövöldében még n hátúi gombol ős gyerekek is aaeasértódnénrtt, ha tanítani <dr< o /sim'iV Céuö(/el/>££ {/IÚZOWTAGSA'GAi kezdenénk. Inkább tízszer mellélőnek, semhogy tanácsot kérnének. Minden ember önérzetessé válik. amikor puskát vesz a kezébe. Válaszom nem tetszett Tombácznak. — Ez közönséges csalás. Mi történik, ha történetesen egyik vendégünk kijelenti, hogy az az ugráló tojást lehetetlen eltalálni? Csak egy módon lehet tökéletes cáfolatot adni. ha maga odaáll a pulthoz és eltalálja azt a tojást. Üjra mosolyogtam — Az elvtárs. úgy tűnik, nem 1árt még céllövöldében — Kinevezésem előtt valóban nem kedveltem az ilyesmit — mondta hűvösen. — Kétféle balek van — folytattam. — Az egyik, ha nem .talál, észrevétolenül el- -omfordál. a másik oedie. ha oénze van. eev rakás töltény* vesz. s addig-nddig lövöldöz, mi£ v&etLeoül m szerencséje lesz a találattal Mi cétlövőldések ezt a másik típust kedveljük. Az igazgató bólintott. — Persze, a polgári céllö- völdések így gondolkodnak. — Mutatóujját mellének szegezte. — Nálam minden másképpen lesz. Figyelmeztetem ha nem tanul meg lőni, akkor leváltom tisztségéből. Ezzel sarkon fordult. Egy hét múlva behívatott az irodába. — Az elszámolás nem egyezik. Maga igényelt kétezerötszáz óüomtöltetet és csak ezerhétszázh úsznak az árát fizette be Hiánya kereken kétszá znyol evan darab. — A szakmai minimumra fordítottam — szóltam körry- n yedén. Mivel értetlenül bámult rám. hozzátettem: — Magam is célozni tanultam kicsit nehezen megy a doing. Rákvörös lett, a mohában tartózkodó hajóhintán alig állta meg, hogy el ne röhög- je magát — Maga vaktában lövöldöz amikor nálunk tervgazdaság van?! — szólt emelt hangon, s ujjal táncolni kezdtek az asztalon. — Különben is eny- nyi töltettel a Waterlooi csatát is megnyerhette volna. Államunk importálja a színesfémet. ne lepődjön meg tehát, ha a töltetek árát levonom a fizetéséből. Nyugodt hangon feleltem: — Ez természetesen igazságtalan lenne. Tessék meggondolni, hogy a szakmai tanfolyamok költségeit globálisan az állam biztosítja. Logikus ellenérvem telibe talált. Elgondolkodott. — Azt hiszem, van erre nekünk is kerekünk . . _ Most az ©gvs7er megúszta. Kifelé állított. — Figyelmeztetem, hogy több töltetet nem áldozhatok a maga kiképzésére. Kérem tehát, hogy ezentúl lövés nélkül gyakorolja • célzást Ezzel utemra bocsátott Néhány nap múlva észrevettem, hogy odajön a bódé mellé és hallgatózik. Néhányat! lebzseltek a lövészpult előtt, egy orvostanhallgató célozgatta a pukkanórakétás holdvilágot, de a többi csak nézegette, hogyan jár körbe a hét törpe, szájukban a cserép- pápával. — Szokásom szerint elkezdtem mondókámat: — Tessék, tessék. Kitűnő, első osztályú légpuskák! Gyerekjáték a telitalálat! Most mutassa meg lövőtudományát! Nem lehet eltéveszteni' Nálunk minden lövés megy valahová. Tizenhat éven aluliaknak is hatóságilag engedélyezve ... El zengtem még néhány ilyen . bemondást” Szótáram legmulatságosabb készletét szórtam a nézők elé. s mindezt nagy lendülettel, hadd lássa az igazgató, hogy lelkesen dolgozom. Szófordulataimat. vaskos hasonlataimat a közönség nevetéssel jutalmazta Tombácz soriban e’őbtiit a bődé mö- és mohhoz intett Homlokát ráncolta — Nem értek egyet a módszerével. Maga az ifiúság alantas ösz+öneire apellál. Meghatottam. — Ezenkí- te Tombácz szeme kidülledt a méregtől, valamit mondani akart, de ebben a pillanatban az orvostanhallgató eltalálta a pukkanórakétát, s nagy dörrenés hallatszott és füst lepte el a bódét T.om- bácz megrántotta a karomat, úgy, hogy mindketten elestünk. Amikor fel tápás rakodtunk, folytattuk a beszélgetést: — Mit gondol, kapitalista céllövöldében dolgozik? Nincs szükségünk ilyen reklámra. Mentegetőztem: — Tessék elhinni, teljesen mindegy, hogy én mit mondok. Ennek csak lélektani hatása van. Aki nevet a vicceimen, szórakozik rajtam. többnyire szégyell! magát, hogy csak úgy továbbmenjem. M.ndig akad egy-két balek... Félbeszakított: — Már a múltkor akartam szólni, hogy ne használja vendégeinkre ezt a sértő kifejezést. A mi intézményünk magasabb rendű szórakozást kíván nyújtani ... Míg beszélt, a nézősereg eloszlott, a pulton ott sorakoztak tétlenül a légpuskák. Tombácz bejött a bódé belsejébe, körülnézett, s elégedetlenül csóválta fejét. — Ezek az alakok elavultak Csupa törpe, boszorkány és vadállat. Itt egyetlen olyan alak sincs, akire jelképesen rásüthetjük a fegyvereinket. Csináltattunk esy Uncle Sam-ot, cilinderrel és kecske- wiakáiilal, ha valaki eltalált*»
