Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-14 / 11. szám
HSBAJf ERNŐ: 4 • • Összkomfort A legnagyobb csend « S.resség — legalábbis a közmondás szerint —a nagypénteki mészárszékben uralkodik. De a k.-i nagyszálló ^reprezentatív*1 éttermének csendje és üressége szombat délután három óra tájban még ennél is nagyobb. A székek, asztalok már helyre rakva. A pecsétes abroszokat is annak rendje és módja szerint megfordították. A földig éró. csipkefüggöny Se ablakokon álmosító napsugár szivárog be. Légy is dönög, de már igen-igen bágyadtan és egyre-másra ax üvegbe ütközve. t Vendég rajtam kívül egy lélek se. Nagyon természete* tehát, hogy pincér is csak egy 'átható a fedélzeten: egy nyakigláb, ösztövér, sü n disznóin zurás fiú. A forgóajtó belső beugrójában húzódik meg. önmagával játszik zsebsakkot Peregnek a percek, da lassabban és kdvárhatatla- nabbul, mint a vadgesztenyék rozsdás lombjai oda- künn, ha az aszfaltra vannak levitorlázóban. Hanem most nicsak: villogni kezdenek a forgóajtó • Körlet a marzA Wtoeíjövíbe» megjelent novelláskótetéböi. ATALFY ISTVÁN: Tapsolok Ba elhúzzák a függönyt, — nehogy botrány legyen! meg kell szépen hajolni, mosolygón, ügyesen, hisz ott lenn azok ülnek, — a a páholyokban fent, — kiktől a tapsot várod. a rád lesnek, annyi szent! Legalább, mig míg aialégt és rád vetül * May* amíg őket köszöntőd, páholyaik ölén... Na feledd hát a leckét, hogy az első vívát éket köszöntse fennen, I tapsolok karát...! De félre, tréfa, véled! Komolyra fogva szót; köszöntsd, ki meg is értett, és ne a tapsolót! fthnyköllől, és mintha bizony őszt napsugarak szülnék, egy ifjú hölgy jelenik meg a középsó asztalsor végén. De micsoda ifjú hölgy) Termete — Jókai módján szólva — a Járóénál is jú- nóibb. Tekintete végigpásztázza a termet Ajkát biggyeszti, vállat von, majd puha. hullámzó, de igen céltudatos macskajárással a terem belseje felé induL Hátulról is meg tehet nóa«1, ami azt illeti. Eleven kancsó, gömbölyített delta, lábra kelt sellő: ha poéta gyönyörködne benne, tucatjával tolulnának tollára az eredetibbnél eredetibb hasonlatok. A terem végében — most veszem csak észre — néhány parádésan terített asztal. Friss vágott virág, háromnégyféle borospalack, szalvé- tás kehely és foglaló táblácska a közepükön. Az ifjú hölgy egy pillanatig tétovázik, majd elhatározásra jut. és letelepezHc as egyfthez. A pincér aaonban nem mozdul. Se most, se a következő negyedórában, pedig a terembe másik három hasonló kaliberű ifjú hölgy is belejt, é* helyet is ugyanúgy foglal, miként az első. Mozgás azért van. ö, nem a semmibe vett nőcskék türelmetlenkednek. Dehogy. A tálaló szoba lengő ajtaján nyílik minduntalan rés. A konyhai ányok leskelnek be rajta És suttognak, vitatkoznak is. Ügy látszik: a parádéban felvonult ifjú hölgyek viseletét tárgyalják meg. Csendítek egyet a kávéskanállal, hogy hívom asztalhoz a tűnd isznófnzurás pincérfiút. — Mi készdl itt? — Intenek a türelmesen üldögélő hól- gyecskók felé. — Divatbemutató? A fiú elhúzza a száját. — Ebéd — feleli — Diné. Külföldi pacákokra várnak az aranyosak. — igazin? — BfzMenf Miét. * %zo■onja, sűrűn «au ez így nálunk. A pacák ké*ik, a pipi meg üldögél. Na ja, mert Olyan a rend, hogy nemcsak a szarvasbikák lesznek itt felvezetve, tisztelettel. Női vonalon is teljes az összkomfort. Nem értem a fiút, és a fiilemnek se akarok hinni: — Ügy vegyem, hogy... szerződtették ezeket a lányokat? — Szerződtetés. Minek az? — oktat elnézően a fiú — Meg... igazából nem is „olyan” leányzók ezek. — Hanem milyenek? — Hát... dolgoznak. Üzletben, hivatalban, kertészete ben. Melyik micsodás, ott. Itt van náluk a baj — kopogtatja meg homlokát a fiú. — Arra spekulálnak, hogy ahány külföldi autós vadász, annyi házassági alkalom. Talpig selyemben, három pappal, három cigányzenekarral, meg amit akar. — Volt már rá példa? — Házasságra? Volt. Tavaly. Olyan kocsin vitték el a leányzót, hogy hét nyelven beszélt. Azóta nőben is bő a választék, nemcsak bikában, ha a külföldi nimród szórakozni óhajt — És a szülők? Vagy a... hatóság? Ebbe senki ae szól bele? A fiú gúnyosan nevet: — Már miért szólna, tisztelettel? Öcska nő, egy gólyán”, ide be ae teheti a lábét A szállodai átjáró felöl Úgy köpcös, vérmes, vadászkosztümös úriember sétál be. Kurtára nyírt haja már teljesen ősz, és kappanháj is szépecskén mutatkozik rajta. Az első számú Ifjú hölgyhöz sétál oda. Vállon simítja, arcon csípi, majd a kezére is rácuppant egy atyás. ajnározó csókot — Ez ellentmond magának, jó fiú — jegyzem meg. — Miért? — Ebből is házasság lesz? Soha! Annak már a lehetősége is «eve kj volt zárva. — Ki hát — hagyja rám a fiú. — De... majd csak bedob helyette valami kárpótlást a Herr Direktor. Bocsánat. A fiú elsiet majd kisvártatva egy idős, igen-igen nyájas nagyokat hajlongó kolléga társaságában a nyugati nimród asztalához járul. Jómaga hűvösen udvarias. Legfeljebb egy-egy kurta biccentéssel írja-nyugtázza a rendelést. Hiszen az idős kolléga és a júnói termetű ifjú hölgy? Valósággal tálcán a szívük... I»\\\\\\V\\W\\\V\WW\W\V WWW. X akkor a cilinder leesett a fejéről. A premierre eljött az igazgató is. Én pedig így beszéltem: — Keményen markoljuk meg a puskát! Bele az imperialista közepébe! Jöjjön, fiatalember ... Nem tudom miért de éppen úgy nevettem. mint máskor, amikor a vaskos tréfákat mondogattam. Csak Tombácz szemöldöke rángott egyre ingerültebben. — Mit csinál, maga ló!? — kiáltotta, amikor félrevonit — Maga nevetség tárgyává teszi a komoly dolgot Úgy kiáltozik, mmtha vicceket mesélne. Védekeztem — Valóban lehet a hangomban valami, emi önkéntelenül is nevetősre készteti hallgatóimat. Sokszor nem is figyelnek arra, amit mondok, csak a svádá- mat élvezik. Már többször észrevettem, hogy egy-egy közömbös szó éppoly hatást kelt, mint egy bemondás. Mit legyek? — Hallgasson! — Mondta vésztjóslóan és eltávozott A következő héten hallgattam. Közönségem, mely megszokta az ingyen produkciót. nem tudta mire vélni. hogy csak a hátamat támasztom a bódé falához, s ha olykor-olykor mégis valaki kézbevette a puskát, szótla nul a kis fatálkába tettei az ólomtölteteket A oevételem alaposan !*■ csökkent Természetesen Tombácz i ra behívatott magához. — Mi az oka, hogy alig lőttek ott a maga bódéjában? Vállat vontam. — Hja, reklám nélkül nem megy a dolog. Gyanakodva fürkészett. — Magatartása deficitet okoz 'állalatunknak. — Mit csináljak? Ingerülten r pakod^tt rám: — Menjen a pokolba! 'lapokig kössön * cornet .1) fogadta, azután a mutatványosok gyűlésén, amikor a szellem vasutas megbírálta a szórakoztatópark vezetésében mutatkozó súlyos hibák miatt, Tombácz felállt, merően a szemembe nézett és azt mondta: — Az volt a hibám, hogy nem bíztam eléggé a szakemberekben. Hálámat úgy feleztem ki. hogy amikor legközelebb bódém felé járt kezébe adtam egy puskái Morfondírozott, majd lassan a vállához emelte a könnyű légpuskát. A puskacső bizonytalan fogásából észrevettem, hogy baj van. — Tessék már elsütni' — biztattam. Gyámoltalanul leeresztette fegyvert és így szólt: — Meghúzni tudom ezt a ravaszt, de hogyan eéV; zak?... OKVÁTH GÁBOR: Szeretetlenül Csont István 81 »sztrádája. Gyengéd ét simogató-hűs tenyerű asszonyokról álmodok„ Akik fölémka jóinak és megcirógatják az arcomFélénk és karcsú őzsuta-szeműekről, Heves ét pörkölő szalma-tüzesekről Szákén, gyümölcs-szájukkal mosolygókról; Gyönge és ájtatos tömjén-szagúakrál És hirtelen ősz-virágokkal fejem fölött. Égy tipegő, jóságos kalács-anyókáról Ki a végső simítást hordozza tenyerén — Bódit az álom, míg egy újabb ránc hasad a homlokomom Szorít a fekhely a magány fészkel az oldalamon 1981. MEZEI ANDRÁS: r • / r * Regi es ui Pusztulnak régi udvarok. Száz év után tenyérnyi fényt nyári egymarék csillagot visszakapja a teljes ég. Csak a poroló táltosa, csak a sámlin a nénikék tudják a parcellák helyét — Csak az a kuporgó gyerek! Gangok repülnek rácsosán akár a helikopterek. Talpak alatt a csillagok: csapágyak, őrök rollerek. Mint a harangok konganak, ma is oly tisztán hallani — A bontás kalapácsa cseng, • a lépcsők szilofonjai. Romja nem fáj, csak fénye már, ahogy a mosott kő ragyog: hisz végül birtokba veszem, mii előbb megtagadok.
