Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Nemesre oltott új hajtások Brazíliában különös gonddal t módszerrel figyelnek a tudósok egy Lusél nevű fiatal juharfát. Naponta mérik törzsének vastagodását, ágainak, hajtásainak növekedését, leveleinek terebélyesedését. Hogy mi a céljuk e ritkaság­számba menő tudományos vizsgálatoknak, „tudóskodás­nak", nem tudni, de számukra nem it érdekes. Annál is inkább nem, mert ezekben a napokban bőven akad külö­nös gonddal s módszerrel látni, vizsgálni, figyelni való a saját portánkon is. Elég csak arra o három szóra gon­dolni: új gazdasági mechanizmus,' s máris kit érdekel a Lusél fa esete, amelyet egyébként is csak az érdekesség kedvéért említettünk. Igen: új gazdasági mechanizmus. Megszületett, vártuk, eljött. Tulajdonképpen most már nem is olyan új: ismer­jük nevét, életkorát, különlegességeit, s lassan már szoká­sait is. A gyökerei megfogantak, a hajtásai fejlődni kezd­tek. s máris nagyon jó étvággyal fogyasztja a régitől örö­költ, de kissé fűszeresebbé, valamivel ízesebbé, „kevert’ táplálékát: a kézzel vagy ésszel végzett alkotó, teremtő munkát. A munkát tehát örökölte, de „kosarában" sok érde­kességet, újdonságot hozott. Valamennyit még nem ismer­jük, de a legfrissebb új hajtásait, amelyek terebélyes ágaakká fejlődhetnek, már igen... pénztárcákat Is megvastagít­ja. Szakmai előadássorozatot indítanak a korszerű terme­lésről, a korszerű vezetés­ről. A gyár gazdaságvezetői- nek tanácskozásain minden esetben ott lesz a szakszer­vezet „követe” is, aki a ta­nácskozás befejezése után azonnal „szájról szájra” adja a híreket az üzemekben. így aztán nrndennap egy húron pendülnek majd a dohány­gyáriak. 0 0 Még az ómechan izmukban történt: nem kis irigységgel olvastam az egyik testvéri szocialista ország magyar nyelvű napilapjában a kö­vetkező hirdetést: „Igazgatói állás betöltésére pályázatot hirdetünk. A (követelmé­nyek: egyetemi végzettség, ötéves gyakorlat és legalább egy idegen nyelv ismerete.” Az aláírás alatt: egy 400 dol­gozót foglalkoztató vidéki téglagyár „cégtáblája”. S ami az irigységet kivál­totta: nem az bgve emi vég­zettség. nem az ötéves gya­korlat, hanem az idegen nyelv ismerete. Nem azért, mintha megyerik üzemeinek, válla­latainak gazdaságvezetői kö­zött nem találnánk idegen nyelveket ismerő igazgatókat, főmérnököket, de... de, szó­val, többen is lehetnének. Valami azonban máris elkez­dődött, ha egyelőre még nem is „vezérkari fokon”: kellemes meglepetéssel ol­vastam az új mechanizmus első napjaiban a Bélapátfal­vi Cement- és Mészmű la­punkban közzétett hirdetését: „Titkárnői állás betöltésére pályázatot hirdetünk. Köve­telmény: gyors- és gépírói képesítés, ötéves szakmai gyakorlat és legalább egy idegen nyelv ismerete.” 0 Az Egri Dohánygyárról még akkor sem illik nagyon rosszat mondan;, ha néha ke­ményebb a cigaretta, vagy le­válik a filter. Előfordul, maguk sem tagadják, de hogy a gyár évtizedek óta a leg­jobb üzemek közé tartozik, ahhoz kétség nem férhet Nyoma sincs azonban az el­bizakodottságnak. s az igye­kezettel, az ötletekkel, a próbálkozással sinca baj. Az elmúlt esztendő is jól sike­rült, de az ideit még ered­ményesebben szeretnék zár­ni. A hogyan receptje már készül, formálódik: újfiaj<a ösztönzőrendszert vezetnek be a gyárban. Célja: a terv­ben előirányzott mennyiség teljesítése mellett maximáli­san javítani a minőséget. A minőség mércéje «érthetet­len, „átugrásra” azonban a Nemcsak a főiskolákra, egyetemiekre nehéz manap­ság bekerülni, vannak üze­mek, vállalatok, ahol a jól kereső, divatos szakmákhoz, beosztásokhoz is nehezen nyílnak ki a státusz-szerzés nagy- és kiskaput Hogy ér­telmetlenné és feleslegessé váljék a „sógorság-komaság”, az igenek és a nemek ki­mondásakor a Mátravidéki Fémművek január 1-től be­vezette a hivatalos „protek­ciót”. Felvételkor minden esetben előnyben részesül as a jelentkező, akinek édes­anyja vagy édesapja leg­alább három év óta a gyár dolgozója. Az ellenjelöltek még akkor sem ellensúlyoz­zák ezt az előnyt, ha jó ne­vű „keresztapák” írják alá az ajánlóleveleiket 1968-ban a selejtgyártóknak is befel­legzett a gyárban. A pénz­tárca grafikoni pontossággal követi a jó és a rossz mun­kát Az igazolatlan mulasz­tók is új eligazítást kaptak a kollektív szerződésben: há­rom napnál több igazolatlan mulasztás egyet jelent a gyár­tól való búcsúzással. A helyt­állók, a példamutatóan dol­gozók viszont ugyanilyen „drákói szigorúsággal” része­sülnek majd az anyagi, az erkölcsi elismerésekből is.„ különböző betonárukat akar­tak vásárolni a Heves me­gyei Építöanyagipari és Ve­gyesipari Vállalattól, akár tetszett akár nem, szemé­lyesen kellett felkeresniük a vállalat káli üzemét Január 1-től alapjaiban megválto­zott az „üzletkötés”: a gyár­tó cég valamennyi termékét a TÜZÉP-en keresztül érté­kesíti. Jól jártak a vásárlók nem kell többé Kálba utaz­ni. a TÜZÉP felveszi a meg­rendelést s lebonyolítja az üzletet, jól járt a TÜZÉP. mert több vásárlója lett, s jól járt a gyártó vállalat, mert megszabadult a napi száz­számra menő számlázástól. Nem jár haszonnal, de kö­vetésre méltó humánus cse­lekedet: 1968. január 1-től a gyöngyösoroszi ércbánya nyugdíjasai is igénybe vehe­tik a vállalat kedvezményes üzemi étkeztetését. Szép, ne­mes gesztus... 0 4. Kezdetnek nem ross*: egy csapásra három fog s. Az ás­nak. akik mozaiklapokat és \ „Boldog eredményekben gazdag új esztendőt...?! (Még egyszer a hirdetések nyelvéről) A Népújság hasábjain úja óban núnd több intéz­mény, vállalat kíván minden jót nekünk, olvasóknak. A jó szándék azonban itt-ott visszájára fordul. Többek között a megyei építőipari vállalat vezetősége is gondolt ránk. és boldog tredmények- ben gazdag új esztendőt kí­ván. Miért nem válhat valóra ez a kívánság? Egyszerűen azért, mert az eredmény igen sok­féle lehet: kielégítő, megfe­lelő, megnyugtató. jelentős stb., de boldog nem. Boldog az. akinek az eredményt si­került elérnie. Itt bizony vesszővel kellett volna jelez­ni. hogy erre kell gondol­nunk: boldog, eredmények­ben gazdag új esztendőt kí­vánunk. A továbbiakban a válla­lat beszámolója számba veszi az elmúlt évben elért való­ban jelentős eredményeit, és megállapítja: i„komoly mér­tékben vettük ki részünket az egri ipari üzemek fejlesztési munkáiból”, majd közli, hogy „komoly eredményt” szeret­nénk elérni a traktorgyár fej'esztésében” Ezek az idézetek is bizo­nyítják komoly melléknevünk térhódítását mai nyelvünk­ben. Túlságosan gyakran sze­retjei, és így színtelenné, üressé válik. A mondanivaló itt is egvértelműbb lenne Ilyen megfogalmazásban: igen nagy mértékben vettük ki részünket a munkából. A komoly eredmények helyett csak akkor töltheti be, ha megfogalmazása világos, tö­mör, egyértelmű. Dr. Chikán Zoltánná. főiskolai adjunktus Milliókkal teljesítették ttV elmúlt éves tervüket a Köny- nyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat 10-es számú egri gyáregységének dolgo­zói. A jó munka alapján summás összeg . kiosztását várhatják, ötleteikből, kez­deményezéseikből. terveikből arra lehet következtetni, hogy ebben az évben a ta­valyinál is eredményesebben akarnak dolgozni. E cél ér­dekében máris jelentős vál­tozások történtek a gyárban: műszaki képzettségű dolgo­zókból megalakult egy gyárt­mányfejlesztést és -tervezési brigád. 50—100 ezer forint értékű megrendeléseket so­ron kívül is elfogad a gyár illetve a térven kívül batár­időre legyártja. Egv elemző közgazdász állandóan vizs­gálni fogja a mindenkori igényeket, követelményeket, lehetőségeket, s minden bi­zonnyal a napokban munká­hoz látott be’ső ellenőrök sem tétlenkednek majd a gyárban... ★ Üj hajtások. Valamennyi életrevaló, valamennyi erős­nek, egészségesnek látszik. Megszülethettek, kihajthattak volna korábban is, de ••nos* már mindegy. Nőjenek ma­gasra, terebélyesre és hoz­zanak mielőbb s minél több gyümölcsöt. Koós József Köszönni tudni kell... ta és évszázadok óta milliárdszor elhang­zott már, ennyi és ilyen következtetése­ket levonni... De Bur- bulya nem hagyta ma­pedig — amelyek valójában nem „komolyak” —, inkább számottevő eredményekről szóljunk. Mosolyra késztet a Fürge ujjak könyvének hirdetése ______ (e zzel a helyesírási hibával ? is!), amely a „24,— forintos^ változatlan áron, de 32 olda- ^ Ion több színnyomással meg- ^ jelent” (?!) könyv számára^ gyűjt olvasókat. Egy összeg^ fenti írásmódjára (24,—) csak ^ akkor van szükség, ha többi tétel kerül egymás alá, s elg akarjuk kerülni a helytelen j írásformából adódó tévedés ^ lehetőségét. Itt elég lett vol- £ na így megjelölni az árat: ^ 24 Ft. De még ilyen beveze- lés után is meglepő a hxdetésá további része: „Horgolásmin- á ták. horgolt és kötött model-& lek. textiljátékok. Túrós Lu-f kács receptejei, s még renge-% teg kézimunka újdonság..^ található a könyvben. Fel- ^ sorolásban csak azonos típu- ^ sú dolgok szerepelhetnek, ^ így a receptek besorolása a £ kézimunkák közé helytelent annál is inkább, mert a hír- í detés .mintát” is ígér! A következő oldalon az^ Élelmiszer K'sker (?) mák-, ^ dió-, kávé-, darálást ajánl. Eb-2 ben az írásformában a da-$ rálás önálló szóként szere- ' pel, ^és nem kapcsolódik azt előző szavakhoz, ahogy nvil- ván írni akarák. A helves ? forma: mák-, dió- és kávéda- ' rálás. A hirdetésnek az a célja, hoav értesítsen bennünket valamiről. Ezt a feladatát Qéí&é*,r ...hogy Önöknek fogalmuk sincs arról, hogy voltaképpen mi a markecolás, amely véleményem szerint a markolás szó­ból nőtte ki önmagát, csak még arról nincs véleményem, hogy „—co” mi lett légyen benne. Egyszóval az igazi marke- rolás nem az, amit a rendőrségi jelentések bővebben úgy fejtenek ki, miszerint egy józanabb valaki, aki szándékosan maradt jónazabb. részegebbé tesz valakit, hogy szándékosan kimarkolja, akarom mondani markecolja részeg áldozata zsebének tartalmát. , Ez a markecolás nemcsak piti kis ürgeség — hogy szak­mai kifejezést is használjak —, amelyet ráadásul szerencsére kevesen miveinek az italt kedvelők és a közbiztonság kétség­telen örömére. Az igazi markecolás ott kezdődik, amikor egy markecoló egyszerre ezer, vagy éppen tízezer ember zsebé­ből veszi ki a pénzt úgy, hogy ómaga is teljesen józan, áldo­zatai legtöbbször úgyszintén. Kik ezek a nagy ..vagányok”, akik nem száz, vagy ezer forintra mennek, hanem tíz- és százezrekre? Bréhmmel, a híres tudóssal történt konzultációm nyomán közölhetem, hogy e főosztály három alosztályra tagolódik, nem is annyira veszélyességük, mint inkább zsákmányuk nagyságrendje miatt. Nevezetesen: 1. az építő markecolók... 2. az adminisztratív markecolók.„ 3. a bacilusmarkecolók... Nos, most vegyük sorra ezeket a típusokat. Az építő markecoló érát. Mindegy, hogy mit, benzinku- tat-e az országéit mellett, leveg nélkü'i luxuspalotát a belvá­rosban. gyárat-e, kéményt, avagy utat-e áteresz nélkül, hogy újra bontani lehessen, — mondom, teljesen mindegy, O épít és mi fizetünk — a zsebünkből. Anélkül, hogy észrevennénk, hiszen éppen ez a markecolás benne, mert úgv fizetünk, ami­lyen ostobán, rosszul és felelőtlenül épít ő. Minél rosszabbul épít ónnál többet fizetünk holnapután folyószámlájára... Éppen ezért, vándor, ki arra jársz, ne rándítsd meg a Páliad, boon a frissen épült romhoz annyi közöd van, mint a páva diétájához... Mert minél jobban rángatod a váltad, annál könnyebben hull ki a zsebedből a pénz, a te pénzed, annál könnyebben és tovább markecolhat az építő markecoló engem, téged, minket... Az adminisztratív markecoló az a típus, aki pompásan kiismeri magát a nyilvántartás rejtelmeiben, tökéletesen tá­jékozott a helégek, nyugtatványok, számlák, blokkok, a köny­velés és elszámolás útjain. de annyira legalábbis hnon men­és felismerje, hol vezet mellékösvény eme utak mellett. S ruganyos, szapora léptekkel nekivág ezeknek az ösvények­nek, amelynek rejtett kanyarjaiban ezer, vagy tízezer, eset­leg szá-rrer forint hamisan számlázott, blokkolt, könyvelt pénz húzódik meg. kitartóan várva, hogy ráakadjon az admi- nisz'ratív markecoló. Rendszerint rá is akad. Rendszerint le is bukik, mert azt elfelejti, boa-i ezek az ösvények kivétel nélkül mind szaka­dékba vezetnek, de addig... Nos. igen, addig, úgy nyulkál munkától, kimutatásoktól megkábult egyéniségünk zsebébe, hogy észre sem vesszük és el is felelt lük. hogy azellenőrzés még nem bizelmatlanság míg a bizalmatlanság email tatában nem ellenőrzés. Mire lebukik, mi már jól meg vagyunk mar- kecolva! Éppen ezért, vándor, ki arra jársz, ahol egy adminiszt­ratív markecoló dolgozott, ne saináld őt. még titokban se csodálkozz ügyességén, mert az ö ügyessége és a te csodála­tod neked került és kerül pénzbe... A harmadik típus, a bacilusmarkecoló. Kicsi, de renge­teg van belőle. Alig lehet észrevenni, szinte csak mikroszkóp­pal legalábbis a markecolást. de mivel sokad-, néha na­gyon sokadmagával végzi szerény, bncilusonkit alig kimutat­ható kárt okozó markecolást. — pusztító járványokra képes. Ki ő? Hát bizony néha te. néha én. néha ő — leggyakrabban ők, akiknek mit sem számít egy kicsike kis anyaanoesékolás, mit sem néhány nnró szerszám, mit emlékbe hazavisznek, alig valamivel többet, vagy m>(j annál is kevesebbet negyed­órás-félórás lóoás: fillérek ezek csak. néha még annvik sem. De. bogi/ a fillérből mi lesz, hogy végül is mennyit marke- coltry pl tölaá s-ó szerint a zsebr^Ml ezek a barf'usnk ir­maid megtudod az év végén... Még jő. ha csak azt tudod meg. mennyivel lehetett volna több, de mennyivel rosz- szabh. ha — mennyivel le** kevesebb! Azzal ke~d*em. hogy Önöknek fogalmuk sincs, hogy mi az a markecolás... Verte igazam van? Néhány tíz néhány száz köztórvónves ha-K~ö és néhány tíz, vám száz ostoba á'Hozat! Nem ez a vr*zójv Fz jobbára rendőrségi ügy A kö-üm: e- ig—i markecolók, a mf"«s károkat millióknak okozó emberek. Ügy bizonyt Burgulyával akar­tam bőszéin!, meg akartam kérni arra, hogy... — Jó estét... jó es­tét — üdvözöltem, mert valóban este volt és én világéletemben nem­csak arra töreked­tem, hogy kedves le­gyek embertársaimhoz, de arra is, hogy eköz­ben is az igazságnak megfelelően nyilatkoz­zam. Ha este van, ak­kor jó estét nrm jó al­konyt, vagy jó éjsza­kát ... — Jó estét. Galago­nya, jó estét... De mit akar maga ezzel a jó estével? — me­redt rám kérdően Bur- bulya, hogy egy pilla­nat !.g tényleg tanácsta­lan voltam, mit is akarok én ezzel a jó estével... — Hogyhogy mit akarok .,. Köszöntem és kész. Vol také^pm azt akarom kézdezni magától, hogy ... — Várjon,.. vár­jon ... Ne hebrencs­kedjünk — intett le Burbulya. Maga itt ne­kem és most, azt mond­ta, hogy jó estét... Miért mondta? — Miért? A fenébe is, hát este van és ilyenkor már csak ud­variasságból is így szokás köszönni, nem? — Ez az ... Itt áll­junk meg. Maga jön, s azt mondja nekem csak úgy könnyedén, hogy jó estét... így van? Aztán kiderül, hogy csak udvarias­ságból mondta, hogy jó estét, mert magát abszolúte nem érdekli, ho’gy nekem jó lesz-e az estém, vagy sem... Magát az sem érdekli, kedves Galagonya, hogyha itthagy, felfor­dulok-e rögtön, vagy megérem-e a jó reg­gelt is ... Maga csa k udvarias volt és más semmi... így van? Torkomon akadt a szó Egy nyomorult kö­szönésből, ami napon­kétszáz... — ... háromszáz — szól tam közbe... — ••• jó. rendben van. háromszáz forin­tot. Látom, bólint, te­hát igazam van. Há­romszázat jött kérni másodikéig tőlem, s ezért mondta nekem, **•* rendületlenül folytatta... — j _> junk, hogy maga most azért jött, hogy másodikéig kér­jen tőlem mondjuk hogy jó estét Ha nem ezért jön, ha nem jön, hanem monjuk én me­gyek és találkozunk az utcán, maga fütyül rám, maga még kér mutatásból sem mon­daná. hogy jó estét legfeljebb azt, hogy rossz estét. Maga egy önző. érdektől túlfű­tött velem nem törődő, embertársait lebecsülő fráter ... Érti? —- De már megbo­csásson .,. hát ez.. ez... — Semmi megbo­csátás ... Illetőleg rendben van. Megbo­csátok. De beláthatja, azt, aki maga is be­vallja, hogy egy fikarc­nyit sem törődik ve­lem. sem az estémmel, sem a nappa'ómmal, azt nem tekinthetem barátomnak, még csak jó ismerősömnek sem. Idegennek pedig pénzt kölcsön nem adok... Sok szerencsét! — mondta és fiaképnél hagyott Most itt állok oénz nélkül. El kellőre men­ni Kajeváchoz. De ma- gasságos ég, hogy kö­szönjek neki? Megvan! Megváronv "míg ő köszön. (egri)

Next

/
Thumbnails
Contents