Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-14 / 11. szám

Almok vasból és valóságból MOTTO: Minden küzdelem nehéz, de talán az a legnehezebb, ami­kor az embernek saját magát kell legyőznie. ÉPPEN OLYAN falusi gyetek volt. mint a többi. Nyáron a többiekkel együtt toarngolt a határban, madár­fészket szedtek s rúgták a labdát a mezón. A falun kí­vül nem nagyon jutott el máshová s nem is nagyon vágyott. Jól érezte magát a többiekkel, a tanulás és a játék töltötte ki idejét. Egyszer tanulmányi kirán­dulásra vitték őket s elláto­gattak egy vasolvasztóha is. Felejthetetlen élmény volt számára. Tágra nyílt szem­mel csodálta a fehéren izzó vasat, ahogy szikrázva folyt s megszelídült az ember ke­ze nyomán. Ekkor gondolt rá először, hogy vasontő lesz. Ahogy teltek az évek egy­re inkább csodálta a vasat, a hihetetlenül alakítható, formálható, de mégis szüárd anyagot, amely képes arra, hogy testet öltsenek benne az alkotó elképzelések. S ha megkérdezték tőle, hogy mi akar lenni, most már biztosan, határozottan felel­te, hogy vasöntő. A gyermek makacssága lassanként átfor­málódott benne a kamaszkor mindent elsöprő hitévé, lán­golásává. Aligha lehetett nála boldo­gabb valaki, amikor elfoglal­ta helyét az iskola padjai­ban, ahol az annyira csodált mesterség titkaira tanították. a lángolás később sam aludt ki benne. Tanult, hogy az ő elképzelései, álmai is testet öltsenek a vasban. 6 is formál itassa, alakíthassa a fémet. Sok mindenről lemon­dott. A színház, mozi. a szó­rakozás helyett is inkább ott­hon. a tanulószobában töl­tötte az idejét, lapozgatta a könyveket S aztán egyszerre minden­nek vége lett Amikor hozzá­kezdhetett vo'na, hogy iga­tón dolgozzon, tragikus bal­eset érte. eltört mind a két karja. Erre a munkára alkalmat­lanná vált — mondták az or­vosok — más munkahelyet, más szakmát kell választa­nia. Hetekig kerülte az embe­reket Hazament a falujába, lézengett a házuk körül, alig-alig lépte át a küszöböt Néha ment ki sétálni estefe­lé, de úgy igyekezett, hogy ne találkozzon senkivel. Aztán meggyógyult. Keze ismét alkalmassá vált a mun­kára. de belül úgy érezte, hogy kiégett elfásult nem érdekli többé igazán sem­mi. Szülei betegeskedtek, ki­sebb testvérei tanultak, kel­lett a családnak a pénz. Mun­kába állt a termelőszövetke­zetiben. Állatgondozó lett. KELLETT A PÉNZ, dolgo­zott reggeltől estig. Nem lel­kesedéssel. hanem szorgalom­mal. Ügy gondolta, elégedet­tek a munkájával S mégis azt vette észre, hogy néhány hét elteltével többen nem fo­gadják a köszönését. Gondolkozott rajta, hogy vajon miért? Megsértett vol­na valakit? Aztán rájött a sértődött­ség okára. Az igazoló papí­ron. amit alá kellett írnia, mindig több takarmány sze­repelt. mint amennyit való­jában kiküldtek neki. ö nem írta alá a papírt, szólt a ve­zetőknek, hogy valami nem stimmel. Akik kiküldték a takarmányt, nem vették jó­néven tőle. Izgága fiatalember — mond­ták — minednből ügyet csi­nál. Azért sem írom alá — ha­tározta el magában. Nem me­gyek bele az ilyen játékba. Több fiatal hasonlóképpen vélekedett mint ő. s vala­hogy lassanként összemele­gedtek. Egyre többet voltak egymással szabad időben, be­szélgettek, vitatkoztak a szövetkezet s a maguk dol­gairól. Jó lenne összefogni a falu összes fiatalját — gondolta magában — biztos jól megér­tenénk egymást. S néhányan hozzákezdtek. UA A HOLTPONTON át­lendül valaki, megkezdődik az egészséges folyamat, ö is így volt vele. Belső harcok, elkedvetlenedések. keserűsé­gek árán rájött, hogy nem szabad elfásulnia. Sajnálta derékbatört pályafutását, de egyre tisztábban látta, hogy dolgozni, tevékenykedni kell. Lassanként a szövetkezet egyik legjobb dolgozója lett. S ez is hozzájárult, hogy egy­re inkább érdekelték a kö­zösség ügyei. Sikerült a fiatalokkal is közös nevezőre jutni. AZOK A FIATALOK, akik elkerültek innen a faluból — mind vitték valamire — be­szélték egyszer. Orvosok, mérnökök, jó szakmunkások letek. Akik itt maradtak, va­lahogy nem úgy alakult az életük, mint ahogy gondol­ták. Változtatni kellene ezen. S szívós, nehéz munka árán sikerült. A fiatalok megtalálták a faluban is a helyüket s elismerést szerez­tek az idősebbek előtt. Neki is nagy része volt ebben A fiatalember legyőzte ön­magát. DE NEMCSAK ÖNMAGA­RA talált rá, hanem a közös­ségre is. A közösség is felfe­dezte benne a jobbért, a szebbért harcoló embert. Ur- hán Andrást, a tamazsadá- nyi Egyetértés Termelőszö­vetkezet fiatal dolgozóját ezért választották meg kül­döttnek a termel őszövetkeze­ti fiatalok országos parla­mentjére. Kaposl Levente Új népfrontbizottságot választottak a makiáriak Könyvszépsegek múzeuma Képzőművésze® albumok, szebbnél szebb bibliofil kiad­ványok színes kollekciójából rendezték meg Magyarország. Bulgária. Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió kiadóinak közös könyv- művészeti kiállítását, amely egyben az első rendezvénye a Budapesten megnyílt könyv- múzeumnak. Szombaton volt az avató ünnepség, vasárnap délelőtt 10 órától várják a közönséget a főváros új mú­zeumába: a Zugligeti út 11 15. szám alatti Iparművészeti Főiskola kolóniáján, a „Gond- fiző-villa” épületében. Olyan ember az, mint a kilincs: csak ak­kor végzi a dolgát, ha nyomják... (—ó) ‘t/WVONVVVWVVVVVtfVOrtOrtOAOAOrtO/VVVVVVVO/VVVVVVV'VVVWVVWVVVVWVVVVWVVVVWWVVVVWVVWVv vv /^WWWVVVVVVWWVVVV V A Hazafias Népfront IV. kongresszusára készülünk. Ezekben a napokban megye- szerte, városon és falun, ösz- szegezik az eddig végzett munka eredményeit, a nép­frontmozgalom tapasztala­tait, és sor kerül az új nép­frontbizottságok, a járási és megyei küldöttértekezletek részvevőinek megválasztá­sára­Makiáron pénteken este rendezték meg a községi Ha­zafias Népfront választási gyűlését. Kása Lajos, a köz­ségi tanács vb-elnökér.ek megnyitó szavai után Ké­rész Károly, a községi párt- szervezet csúcsvezetőségének titkára értékelte a helyi nép­frontbizottság négy eszten­dei munkáját, ismertetve azo­kat a feladatokat, amelyek megoldása a Hazafias Nép­front makiári szervezetére hárul. — Az elmúlt négy év so­rán sokat fejlődött közsé­günk, s az eredményekben a népfrontbizottság munkája is benne foglaltatik — mon­dotta. Makiár öt utcájában építettek köves utat, s min­den utcában van járda. Hat kilométernyi árkot kitisztí­tottak négy utcában végeztek villanyhálózat-bővítést, s a közvilágitási lámpahelyek is 51-ről 163-ra szaporodtak. — Termelőszövetkezetünk nagyon sokat fejlődött, s meg kell mondani, hogy még a legmerészebb emberek képzeletét is felülmúlták azok az eredmények, amelyeket a termelés és a jövedelem el­osztás terén elértek. Az el­múlt évben a közös vagyon 28 millió forint volt, az egy tagra jutó átlagos jövedelem pedig 16 ezer forint­A beszámoló elhangzása után került sor az új nép­frontbizottság megválasztá­sára, majd megválasztották azokat a küldötteket, akik a járási és megyei küldöttérte­kezleten képviselik a mak­iáriakat. A gyűlésen 46 bi­zottsági taeot. a járási és me­gyei küldöttértekezletre 5 küldöttet választottak. A nép­frontmozgalom megyei kül­döttértekezletére küldöttnek választották Tamás Lászlót, a megyei pártbizottság titká­rát. valamint Cseh Károlyt és Kiss Imrét. ___ v ** • Ve ttem negyed kiló kenyegett s ezt gon­dosan, tetőtől talpig becsomagolták fehér pa­pírba. Hurrá! — mondtam magamban, ez a gazdasági mechanizmus. Aztán a kenyerei pa­pírral együtt rátették a mérlegre, hogy való­ban negyed kiló-e, — papírral együtt pont annyi volt. Tanácstalan voltam egy pillanatig, aztán eszembe jutott: ez még az ó-mechanizmus, s egyik napról a másikra mégsem megy. ★ Megkérdezte, mi a véleményem, de még szólni sem tudtam. méris letorkolt. — Már megbocsáss, ha nem hagysz beszél­ni, akkor miért kérded a véleményemet... — Miért... miért--.? Mert azt mondták, hogy nem kérem ki az emberek véleményét — válaszolta. Megértettem őt: azt még nem mondták neki, hogy hallgassa is meg a véleményeket. P.HOMCARP: / RE JTŐ J ENÓ/ r m­osste Lores i”i"f mint egy ketrec­be zárt \ 1 sétált a szobájá­ban. Al. .:a a halászkikötő ^bágyadt, poros tengerparti vtPálmá ra nézett. Hajnalodon. • A piszkis kis külvárosi ház - néma és csendes volt. Az arab kávéfőző a földszinten már régen bezárt, és most kint aludt pokrócán a bolt előtt. Recsegett kim a falépcső. A hátsó zsebébe nyúlt. Ko­pogtak. Kinyitotta kissé az ajtót. — Végre valahára! — « mondta, és beeresztet'e a lá­togatóját, azután ismét be­zárta az ajtót. — Elhozta az órát? — Itt van — felelte Macquart. mert ő volt a lá­togató. Nem ismerjék volna meg. akik a bálon látták. A 4 HtänmsfiJi M68. január 14, vasárnap kikötőmunkások világoskék overállját hordta és fűző nél­küli piszkos teniszcipőt, amelyből kikandik ált a me­zítelen lába. Átadta az órát Lorsakoff mohón nyúlt érte. — De hiszen... íves azt mondta, hogy karóra... — Ezt adta ide. — O-tsa el a villanyt! Macquart engedelmeske­dett. Egy másodperc múltán ismét megszólalt — Gyújtsa meg! Miután kattant a kapcsoló és világos lett. egy revolver­cső szorult Macquart gyom­rához és Lorsakoff halálsá- padtan sziszegte: — Ide a karórát! Ne pró­báljon egy szó ellenvetést sem tenni! Tisztában vagyok magával, Macquart. Már egy éve tudom, hogy ugyanilyen módon adta el a Junghans fivéreket De most rajtavesz­tett — Megőrült? — kérdezte nyugodtan a másik. — Meg­kérdeztem tőle, hány óra van, ő megbeszélés szerint felka'.tantotta az óra fede­lét. én elvettem tőle és át­adtam neki a cigarettadobozt. — íves kifejezetten azt mondta a telefonba, hogy karóráról van szó. Doktor Brétail órájáról. — És ez miféle óra? Néz­ze meg legalább alaposabban. — Vegye fel az órát — mondta a másik, még mind g Macquart-ra irányítva a re­volverét. — Maradjon ott állva és nyújtsa ide... Ne piszkáljon a zsebe felé, mert lelövöm. Megnézte az órát és cso­dálkozva mormolta. — B. L Kétségtelen, nogy az őrnagyé. Bertram íves. Lorsakoff kissé bizonyta­lanabbul tartotta a revolvert. A másik gúnyosan mosoly­gott. — Nézze, Lorsakoff, én nem félek magától. Edd'g is könnyen elintézhettem vol­na — és miközben ezt mond­ta, hüvelykujját összeszorí­totta a tenyerében. mire nagy, köves gyűrűjéből va­lami folyadék lövellt- ki hosz- szú, vékony sugárban és sis­teregve habzott az asztalte­rítőn, másod­percek alatt hatalmas fol­tot marva a vászonba. — Kénsav... Mi­alatt az órát nézte, végez­hettem volna magával. De nekünk szük­séglünk van egymásra. Kü­lönösen most. miután vilá­gos, hogy íves a saját sza­kállára dolgo­zott és ben­nünket csak eszközül hasz­nált — Altkor miért magya­rázott nekem tüzetesen a te­lefonban egy különös kar­óráról, mely­nek felkattintható fedele van és krokodilfej a kerete? — Mert időre volt szüksé­ge. hogy eltüntessen minden nyomot. Lorsakoff leeresztette a pisztolyát: — Zavaros... De belátom, hogy magát illetően valószí­nűleg tévedtem. Az egészben az a legnagyobb hiba, hogy egyikünk sem ismeri szemé­lyesen az őrnagyot —■ Én ma láttam. — Biztos, hogy ő volt? — Aubert tábornok karon­fogva lejött vele a lépcsőn, és később a szökőkút« ál a megbeszélt helyen Lamb-er- tier vicomte-tal találkozott. — Milyen ember? — Különb, mint a híre. Megesküdött volna rá, hogy egy huszonkétéves léha kö­lyök. Jóképű, kicsit szeplős, folyton vigyorog és hülyének tetteti magát Ügy játssza a részeget, hogy minden szí­nész megirigyelheti. — De miért mondta vol­na telefonon, hogy nála van a terv, a krokodilus órában, ha az volt a szándéka, hogy becsapjon bennünket? — Amikor telefonált, ak­kor még nem volt ez a szán­déka. Közben történt valami. Lorsakoff káromkodott. — Ha így van, akkor meg- keserüli. Rövidesen a kezem­ben lesz a nyaka? — Hogyan? — Maga szamár! Hát nem tudja, hogy miben állapod­tunk meg? Dr. Brétail tervét a helyszínen kell hitelesíte­ni. Oda kell utaznia. És ak­kor a kezemben van. Értesít­se még ma La portért és Hildebrandtot. — Szerintem elsősorban Grisonnal kell beszólni. Egyedül 5 állott személyes összeköttetésben az őmagy- gyaL — Igaza van! Megyünk Grisonhoz . Zsebre tette az órát, elol­totta a villanyt, Macqv.art- ral együtt elmentek. A ka­pu előtt, egy pillanatra meg­állt: — Hm... Az imént még itt aludt az arab kávéfőző. Hol a fenében van? Néhány percig gyanakodva néztek jobbra balra, de végre is sürgős volt az útjuk és el­siettek. ...Az arab kávéfőző óva­tosan lejött a falépcsőn. Ugyanis egész idő alatt az ajtónál hallgatózott. (Folytatjuk) A péiyi parancsnok — Az egyik napon behíva­tott a körzeti megbízott. El­mondta. hogy a falu környé­kén körözött személy bujkál, akit el kell fogni. Én. Bóta Ferenc önkéntes rendőrtár­sammal a községtől öt kilo­méterre lévő tanyára men­tem, ahol elmondották: va­lóban járt ott a keresett sze­mély, de már elment- Mi utána eredtünk, utolértük, igazoltattuk, majd a rendőr­őrsre kísértük, — meséli egyik élményét Pélyen Ju­hász Ágoston, a Tiszamente Termelőszövetkezet brigád­vezetője, a helybeli önkéntes rendőrök parancsnoka. — Hetente négy órát töl­tünk szolgálatban, de van­nak esetek, amikor többet. Különösen az esti órákban járunk nyitott szemmel... Tíz éve önkéntes rendőr. Pártszervezete megbízásából lépett a rend őreinek sorába és megbízatását példamuta­tóan teljesíti- Nem véletlen, hogy ő a hevesi járás egyik legjobb önkéntes rendéi e, pa­rancsnoka. Nem nézi tétlenül, ha faiopáson, tyúk, búza, vagy kukorica lopáson stb. éri a magukról megfeledke- zőket, de bátrán lép közbe akkor is, ha verekedések, botrányokozások megakadá­lyozásáról van szó. Negyvenhat éves. Nős. Kö­zéptermetű, izmos ember. Látszik rajta, hogy a nehéz fizikai munka adta részére a mindennapi betevő falatot- Itt született Pélyen, hatan voltak testvérek. A nyolc ál­talános iskola elvégzése után egy ideig otthon napszámos- kodott, majd 17 éves korától kubikus lett. A talicskával szinte bejárta az egész orszá­got Ott volt a diósgyőri sporttelep építésén, de kubi- kolt Galyatetőn, Alsóhután és a Dunántúlon is. Innét vonult be katonának 1942- ben s amikor a háború végén hazatért, hat hold jutatott földet kapott a népi államtól. Ezen gazdálkodott családjá­val 1959-ig, amíg a termelő- szövetkezetbe be nem lépett. A köz.ös gazdaságban bri­gádvezetőnek és gépcsoport- vezetőnek választották meg s azóta minden erejével azon fáradozik, hogy szövetkezete felvirágozzék, hogy vala­mennyi tagia megtalálja szá­mítását a közösben­— Nagyon szeretem közsé­gemet — mondja — és a termelőszövetkezetet. Hívtak engem már más községbe is dolgozni, de nem mentem. Eleget voltam távol a falutól az ínséges időkben, most már itt akarok maradni. Sze­retem a rendet, a fegyelmet, ezért szívesen őrködök tár­saimmal együtt Pély közbiz­tonsága fölött. A falu, a rend szeretető készteti Juhász Ágostont tíz éve arra. hogy- önkéntes rend­őr legyen. E hosszú idő alatt sok eseménynek volt a tanú­ja, sok törvénytelen cseleke­detet leplezett le, vagy aka­dályozott meg. De ezek az események — az ő lelkiisme­retes helytállásának is kö­szönhető — szerencsére csak kisebb „ügyek” voltak, mert az emberek barátságban él­nek és dolgoznak Pélyen, jó a kapcsolat a lakosság és a rendőrség között, hamar „megégetik kezüket” azok a bűnözők, akik Pélyen akar­nak garázdálkodni- S ebbe» nagy szerepet vállal és vé­gez Juhász Ágoston, az ön­kéntes rendőrök pélvi pa­rancsnoka. Köszönet érte... Fazekas István SI/űFTf VE SUDELN K£PHEC,ÉMVM2Á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents