Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-12 / 9. szám

A termelőszövetkezet? fiatalok

parlamcnije elé

M

ost, hogy az új gazdasági mechanizmus elveit 9S konkrét intézkedéseit már számszerűsítik a vállalati gazdálkodásban, s egyre érzékelhetőbb módon körvonalazódik a jövő, gyakorlati vitatéma: a nyereséges gazdálkodás révén keletkező részesedési alap felosztása. A polémiák középpontjában ez a kérdés áll: vajon igazságos-e, hogy az igazgatók, a főosztály- és gyáregységvezetők évi alapbérük 80 százalékát, az üzem- és művezetők. a kiemelkedő munkát végző tervezők, szervezők, fejlesztők, közgazdászok stb. évi alapbérük 50 százalékát kaphatják, míg a munkások és egyéb alkalmazottak csak évi kerestük 15 százalékát? Igazságos-e a reszí'- sedési alap felosztása 1:3:5 arányban? — különösein sokan kérdezik ezt most, amikor a kollektív Szerződés összeállításakor személy szerint is döntenek a kategóriáikba sorolásokról A tényleges kifizetett részesedési összegek közt valójában nem is 1:3:5, hanem ennél is nagyobb különbségek mutatkoznak majd, mivel a vezetők és a műszakiak alapbére eleve másfél- kétszerese a munkásokénak. Ezt csak részben ellensúlyozza, hogy az első két kategóriánál az alapbért, a harmadiknál a túlórával, prémiummal és egyéb kiegészítő jövedelemmel növelt évi keresetet tekintik számítási alapnak.

A mostani vitákra számítani lehetett, mert közvéleményünkben nagy hagyománya van már az egyen lösdi törekvéseknek. Ezért nem csupán a részesedés felosztásának főbb elveit határozták meg központilag, hanem a három kategória közötti felosztási arányt is. Vagyis a kormány Gazdasági Bizottsága. azért, hogy a vállalatok nyereségérdekeltsége valóban érvényesüljön, nem bízta az arányokat a vállalaton belüli „osztozkodásra”, hanem konkrét formában és határozottan az egyenlósdi ellen, a munka szerinti elosztás szocialista elvének következte* érvényesítése mellett döntött

A

z agitáció gyakran mégis védekezésre, magyarázkodásra szorítkozik, mondván: ilyen összegeitet,

zaleitát, csakis maximalis részesedési alap elérése esetén lehet csak kifizetni, erre pedig a közeljövőben többnyire nincs kilátás. Ez igaz, de minimális részesedés fizetésénél is megmarad a differenciált 1:3:5 arány! A bérezés szocialista elveit magyarázni, az egyenlősdi ellen hatásosan küzdeni csak elvi alapon lehet Az egyenes beszédet, a határozott állás- foglalást nem lehet megkerülni, a világos magyarázatot lehetetlen magyarázkodással pótolni.

Vannak, akik azt hangsúlyozzák — ugyancsak védekező jelleggel, magyarázkodva —, hogy a kategóriákon belül is differenciált lesz a felosztás, nem fizetik egységesen. mindenkinek a csoport-átlagot. Így egy kiváló, régtől a vállalatnál dolgozó szakmunkás a harmadik kategóriában akár nagyobb részesedést is kaphat mint a második kategóriába sorolt műszaki, a megközelítheti egyik vagy másik első kategóriás vezetőjét Ez a kategóriákra jutó csoportátlag a végzett munkával, a vállalt felelősségei arányom, igen differenciált felosztása szükséges és helyes. De az nyilvánvaló, hogy ez egy ál talán nem hat a kategóriák közötti nivellálódásra, a felosztásnál eleve teremtett különbségek mérséklésére, mivel a kategóriák csoportátlagát nem érinti.

Az elosztás médiával foglalkozó, gyakran meddő viták helyett érdemes nagyobb figyelmet szentelni a nyereség, s az ebből adódó részesedési alap tervezésére és előteremtésére. Nyilvánvaló, hogy a dolgozók beosztás és munkakör szerinti kategorizálása önmagában még túl általános, meg kell tehát határozni a gya: egységek, telepek, részlegek, a ezen belül a különböző vezető állású dolgozók kon tu ét feladatait, a vállalati nyereségterv tejesítésében. így a műhelyek munkásai, a gyáregységek vezetői, a technológusok, e szerkesztők, a szerveződ stb megismerik a konkrét feladatokat és azt is, hogy a feladatok teljesítésével túlteljesítésével arányosan milyen összegre számíthatnak,

illetve milyen arányban részesednek a vállalati alapból.

H

ányszor elmondtuk már: elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. A különböző kategóriák, a gyáregységek, a hasonló beosztású dolgozók között a részesedési alap ösztönző és differenciáit felosztását szintén a te. melési eredmények, a nyereség létrehozásában végzett munka arányában lenet elvégezni. Ha a lehetséges részesedési alapot most nem mint meglevő és készen kapott összeget osztják fel. hanem a létrehozással kapcsolatos konkrét és mérhető feladatokat szabják meg, nyomban érthetőbbé válik a kategorizálás, megszűnik a kicsinyes féltékenység és irigység, a nyilvánvalóvá válik a vezető, irányító és műszaki, gazdasági alkotó munka megnövekedett szerepe és felelőssége.

Korszerű, keresett. Jő minőségű cikkekkel, termékekkel rugalmasan és olcsón kielégíteni a piaci igényeket, — körülbelül így összegezhető az új gazdasági mechanizmus, más szavakkal a nyereség tartás növelésének vállalati programja. Ez számtalan rövid és hosszú távra szóló döntést, reagálást, intézkedés* igényel az üzletpolitikában. a gyártmány- és gyártásfejlesztésoen, & beruházásokban. a kapacitások jobb kihasználásábai*. a készletgazdálkodásban stb A reform nyomán a növekvő vállalati önállósággal tehát elsősorban a vezetők felelőssége növekszik. munkamódszere változik. Ahhoz, hogy a műhelyek munkásai kifogástalanul dolgozhassanak — ahogy eddig is kellett volna —. szintén a vezetés biztosíthatja a magasabb fokú szervezettséget rendet, fegyelmet. A vezetők nagy feladataival és növekvő felelősségével arányos, erőteljes anyagi ösztönzés a népgazdaság és a gvár munkásainak egyaránt érdeke, s ez felel meg a munka szerinti elosztás szocialista elveinek is. Az új helyzetben. amikor a vállalat a mar ga számlájára kénytelen gazdálkodni, jól vagy rosszal megélni, a hármas kategóriába sorolt munkások és alkalmazottak személyes anyagi érdekeit is a vezetők hatékony ösztönzése szolgálja, hiszen csak így kaphatnak — ha nem is jövőre, de mi- j előbb — maximális, csaknem kéthavi fizetésüknek megfelelő év végi részesedést

A vezetők növekvő anyagi felelőssége kedvezőtlen gazdálkodási eredmények esetén is fokozottan érvényesül Ha például az elért eredmény tartóssága erősen kétséges, az irányító szerv letilthatja a vezető állású dolgozó részesedésének egy részét. vagy teljes egészét. Amennyiben pedig a vállalat veszteségesen működik, s a veszteséget a tartalékalap sem fedezi, az első részesedési kategóriába sorolt dolgozóknál az alapbér 75 százaléka, a második kategóriába soroltaknál pedig az alapbér 85 százaléka fizethető csak ki. Viszont a harmadik kategóriába sorolt dolgozók alapbérét veszteséges működés esetén is ki kell fizetni. Ezek a feltételek arra késztetik a vezetőiket hogy messzemenő gondossággal. körültekintő, lelkiismeretes munkával biztosítsák a vállalat jövőjét, a

AZ UTÓBBI HÓNAPOKBAN mintegy harmincezer falusi fiatal kérte felvételét a termelőszövetkezetbe s velük . együtt immár negyedmillióra tehető azoknak a fiataloknak a száma, akik élethivatásul választották a mezőgazdaságot és munkahelyül az ország valamelyik termelőszövetkezetét. Ha ma még nem is általánosíthatván. de mezőgazdasági üzemeink jelentős részében ezzel jórészt megoldódott az utánpótlás gondja, lényegesen javult a néhány évvel ezelőtt még feltűnően magas átlagéletkor.

De hogy mind ez általánosítva, országos méretekben is elmondható legyen, ahhoz egyben-másban — mindenekelőtt egymás megítélésében — előbbre kell még lépniük a termelőszövetkezeteknek is, a fiataloknak is.

Ehhez az előbbrelépéshez, a tennivalókat tisztázó vitákhoz kíván fórumot teremteni a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség: január 1* és 20 között Budapesten megrendezi a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentjét.

EZ A HÁROMNAPOS tanácskozás tulajdonképpen összegezése lesz majd annak az országos , méretű párbeszédnek, amely a múlt év november—decemberében, az úgynevezett helyi, vagy „kis parlamentek” keretében zajlott le a termelőszövetkezetek vezetői és a szövetkezetek ifjú.aga között.

Ezek az ország mintegy SO« termelőszövetkeretében — köztük megyénk számos közös gazdaságában — rendezett kisebb tanácskozások jó alkalomnak bizonyultak ahhoz, hogy a fiatalok megismerjék a párt és a kormány legújabb agrárpolitikai rendelkezéseit, az ebből származó országos és helyi feladatokat, a termelőszövetkezetek, a községek vezetői pedig felmérhessék azokat — a többségükben jogos — igényeket. amelyek kielégítése nélkül bizony ma nem kötődik meg tartósan a fiatalság falun.

Az országos parlament feladata lesz, hogy a területi tanácskozásokon felmerült problémák sorából kiválassza a legfontosabbakat és hogy javaslatot tegyen megoldásuk módozataira A termelőszövetkezeti fiatalok általános helyzetének elemzése mellett a parlament küldöttei — szekcióüléseken — külön is foglalkoznak maid az egyes munkaterületeken dolgozó fiatalok helyzetével és plenáris ülés keretében vitatják meg — egyebek között — a szövetkezeti fiatalok érdekvédelmének problémáit

A MÚLT fiV november- decemberében megtartott kis parlamentek kétszázötven küldöttet — köztük 9 Heves megyei fiatalt — delegáltak a budapesti tanácskozásra. Rajtuk kívül száz meghívott vendége is lesz a termelőszövetkezeti fiatalok parlamentijének; soraikban tsz-elnökök. agsrmómusok, helyi párt- és állami vezetők. Jelen lesznek és részt vesznek a tanácskozás munkájában az országos szervek képviselői is.

dolgozók megélhetését.

K. J.

A nyelvészet tudósai esküsznek rá. hogy s

magyar nyelv szókincse mindenképpen meghaladja az egymillió szót, de véleményük szerint négyezer szó is elég ahhoz, hogy az ember értelmesen kifejezze magát és a mindennapi beszédben mindazt elmondja, amit el akar.

Dehogyis vitatkozom én a tudósok megállapításaival, csak... Igen. csak azt legyen szabad elmondanom, hogy legutóbb volt szerencsém hallgatni egy előadót, oki könnyed biztonsággal használta az említett négyezer szót, sőt 4500-at is, csak... Igen: megint csak! Csak én nem értettem belőle egyetlen szót sem, Ez, hogy lehet, kedves tudósok? Magyarul beszélt, az említett négyezer szót használta, sőt még többet, és én. aki szintén ennyi szót használok (egyesek szerint ezen nem is lehet csodálkozni), mégsem értettem, hogy mit mondott...

Egyszerűen nem értem, hogy miért nem

értettem?

(-6)

Amiről sok sző esik

Igazságosak-e az arányok?

vagyis az alapbér 80, 50 száPINTÉR ISTVÁN 8

MtB SE M LETT11RÁLV

m

Vitézzé üti magát

A Himnusz hangjai mellett fehér lován érkezik Horthy, a hadsereg vezérkarának élén. Előtte Magasházy László, a szárnysegédje lovagol, mögötte Soós Károly tábornok, a honvédelmi miniszter, Dani Balázs tábornok, a városparancsnok és Horthy István lovassági tábornok, lovassági főfelügyelő, akit öccse léptetett elő és nevezett ki a magas katonai tisztségbe. A kormányzó kíséretében lovagol még a vezérkari főnök helyettese, a kormányzó katonai irodájának, a vezérkari főnökségnek és a honvédelmi minisztériumnak tucatnyi magas rangú tisztje is. A kíséretet hat lovastestőr zárja be, szintén fehér, pompás paripák hátán ülnek a válogatott, kétméteres legények. A kormányzó allengern.rgyi egyenruhájában, egy sereg kitüntetésével a mellén háromszor lovagolja végig horkanó lován a mezőt és fogadja a rohamsisakos, darutollas katonaság tisztelgését. Ezalatt a zenekar újra és újra a Himnuszt harsogja. Es csak akkor hagyja abba, amikor tizenkét ágyűlövés dörrenése jelzi az istentisztelet kezdetét. A református Horthynak Zadra- vetz István, a szegedi ferences barátból tábori püspökké kinevezett katolikus pap misét celebrál. És amikor a mise végén a püspök áldást oszt, ismét ágyúszó dörög.

És azután következik az eskütétel. A hadsereg Horthy Miklósra esküszik. Aligha

tettek még Magyarországon katonák hős»szabb esküt:

„Mi ünnepélyesen esküszünk a mindenható Istenre, hogy Hadurunk, főméltóságú nagybányai Horthy Miklós, Magyarország törvényesen megválasztott kormányzója iránt hűséggel és engedelmességgel viseltetünk. Magyarországhoz és annak alkotmányához hűek leszünk, az ország törvényeinek engedelmeskedünk. Esküszünk, hogy magyar hadseregünk tábornokainak és minden egyéb elöljáróinknak és feljebbvalóinknak is engedelmeskedünk, őket tiszteletben tartjuk és védelmezzük, rendeleteiket és parancsaikat minden szolgálatban híven teljesítjük, alárendeltjeinktől mindig a legjobb tudásunk szerint gondoskodunk, páldaadá- sunkkal és minden erőnkkel azon leszünk, hogy kötelességeiket minden körülmények között becsületesen teljesítsék. Esküszünk, hogy szent hazánkért minden belső és külső ellenség ellen, bárki legyen is az, mindenkor, mindenütt és minden alkalommal életünk és vérünk föláldozásával is vitézül és férfiasán harcolunk, csapatainkat, zászlóinkat, lövegeinket és egyéb harci eszközeinket el nem hagyjuk és az ellenséggel soha a legkisebb egyetértésbe sem bocsátkozunk. Haza- és nemzetellenes, vagy oly irányzat szolgálatába, mely a hadsereg katonai fegyelmét aláásni igyekszik, nem lépünk, semmiféle titkos társulatnak nem vagyunk és nem leszünk taglal, minden szolgálati titkot híven megőrzünk. A hadicikke’yeket szem előtt tartva, magunkat mindig a haditörvények szerint, derék magyar katonákhoz és jó hazafiakhoz illő módon viseljük és Így becsülettel élünk és halunk. Istien minket úgy regéljen! Ámen!’*

Hasonló esküt tétetnek le a köztisztviselőkkel, a bírákkal, ügyészekkel, rendőrökkel, mindazokkal, akiknek azelőtt a királyra kellett esküdniük. Gömbös Gyulának, Horthy bizalmi emberének már akkor az a terve, hogy Horthyt királlyá választatja, de Bethlen István és más bölcsebb tanácsadók szerint ennek még nem érkezett el az ideje.

Horthy jónak látja, hogy újra és újra üzenjen IV. Kárólynak: megőrzi számára a trónt, amelyre a békekötés után visszatérhet. A király elégedetten nyugtázza egykori flottaparancsnokának levelét: „Kedves Horthy! őszinte köszönettel vettem az utolsó hírt, s meleg hálával és elismeréssel követem figyelemmel sikeres tevékenységét. Az eddig elért eredmények megerősítik bennem azon rendíthetetlen bizalmat, mellyel mindenkoron viseltettem személye iránt. Magyarország a legközelebbi napokban lesz kénytelen a békét aláírni. Szívem egész melegével remélem, hogy a béke aláírásával minden erő egy jobb jövő elérésre lesz ősz- szefogható.”

Habsburg Károly természetesen a jobb jövő alatt a saját királyságát érti, mert egyébként a békekötés nem biztat semmi jóval. Az antant hatalmak olyan békét diktálnak, amely a győztes erő jogán alapul. A lehető legszűkebbre szabott ha*ó- rok, nagy összegű hadisarc, a hadsereg létszámának és fegyverzetének megszabása zsugorítja azt a hatalmat, amelyet Horthy gyakorol. A volt szegedi fővezér, aki hátba támadta a hazát védő magyar vöröshadsereget, szembeszáll azokkal, akik szerint ilyen feltételeket nem szabad aláírni. Horthy elfogadta az antanttól a támogatást a kormányzói székért folytatott harcában, s most elfogadja a békefeltételeket is. Ügy véli, a tegnapi ellenséget szövetségessé teheti, s akkor valami* visszakaphat tőlük az elveszettből. Mindenesetre a békeszerződés aláírása után most már nem siet újra

és újra biztosítani XV. Károlyt arról, hogy visszavárja a trónra. Hosszabb időre készül berendezkedni, s amint azt a királyok tették, hűséges embereit cím- és földadományokkal köti magához.

Nemességet nem adományozhat, de a hozzá leghűbb katonákból külön rendet, amelyet új nemességet alapít. Augusztus hónapban születik meg a vitézi rend, amelynél: alapgondolata: kapjanak földet, vitézi telket, s ezzel számos kiváltságot azok, akiket erre a vitézi szék Horthy Miklósnak, a vitézek főkapitányának elnökletével méltónak tart. A vitézek kötelessége, hogy cserében feltétel nélkül Horthy szolgálatának szenteljék életüket. S mivel Horthy már-már úgy gondolja, hogy méltósága öröklődik majd családjának tagjaira is, a vitézi cím és a vitézi telek ugyancsak öröklődik. A későbbi időkben is legyen támasza, megbízható, a Hor- thy-családért mindenre kész vitézi csapata az országnak.

Az első vitéz természetesen maga a vitézek főkapitánya, Horthy Miklós. Aztán sor kerül az első nagyobb szabású vitézié avatásra. a királyi Várkert délre néző lejtőjén. Misztikus szertartás során a kormányzó saját kezével üti vitézzé embereit.

Díszikardjának minden ütését e szavakkal kíséri:

— A hadúr nevében vitézzé ütöm!

S amikor vége a szertartásnak, az új vitézek háromszor üvöltik :

— Nagybányai Horthy Miklós Magyarország főméltóságú kormányzója és a vitézek első főkapitánya, éljen!

Az első felavatott vitézek, illetve vitézi várományosok (a vitézség alsó korhatára ugyanis 17 esztendő, s aki ennél fiatalabb, azt vitézzé ütik ugyan, de várnia kell a korhatárig, hogy igazi vitéz legyen) között Horthy mindkét fia szerepel. Az ő vitézi telkük Kenderesen van: az a f'Ur’h'r* ugyanis, aki vitéz lesz, a saját birtokát is átalakíthatja vitézi birtokká, s így élvezheti a kiváltságokat. Ily módon Horthy sok adót takarít meg.

(Folytatjuk)