Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

Zárszámadás előtt az átállyi Béke Termelőszövetkezetben Javult a gazdálkodás — Túlteljesítés az állat- tenyésztésben — Nagyobb jövedelem MINDEN TERMELÖSZÖ- VtiKEZET életében egyik legjelentősebb esemény a zár­számadás. A tagok, a vezetők egyaránt készülnek az év vé­gi számvetésre, amely pon­tosan megmutatja, mlyen eredményeket értek el az év során, s arra is fényt vet, hogy hol kell még javítani a gazdálkodásban. Az átányi Béke Termelő- szövetkezeiben december kö­zepén kezdődött meg a zár­számadás előkészítése. Két brigád látott hozzá a leltá­rozáshoz, alaposan felmérték a termelőszövetkezet értékeit, számba vették a gépeket, az állatállományt, a terménye­ket, az épületeket. Január első napjaira befejeződött a leltározás, s most az egyez­tetés, a leltár feldolgoz isa jelenti a legnagyobb munkát a könyvelőknek. — A zárszámadás végleges elkészítése a hónap végére várható — mondja Bárdos József, a közős gazdaság fő­könyvelője —. de azért a leg­fontosabb adatok máris vilá­gosak elöltünk. A legjelentő­sebb az, hogv gazdálkodásún1: eredményesebbnek bizonyult, mint az elmúlt gazdasági év­ben. Igaz, hogy apróma: Vali­ból, dohányból és cukorrépá­ból a kedvezőtlen időjárás j miatt kiesésünk volt, de a : részes művelés bevezetéséve' j jóval több kukoricát termel­tünk, mint azelőtt. — Az állattenyésztés? — JÖL SIKERÜLT. Az el­múlt hónapokban 43 vemhes üszőt, 650' sertést értékesítet­tünk. Ezé;.kívül 690 pecsenye- bárányt exportáltunk. Elad­tunk 5600 pulykát és 75 hízó­bikát is, amely nagy része szintén exportra került, ű.sz- szességében az állattenyésztés mintegy 800 ezer forint több­letbevételt hozott. Ez az ösz- sz:g és a költségmegtakarí­tások kiegyenlítették a nö­vénytermesztés kiesését. — Mi volt az év legna­gyobb eredmínye? — Az 1967-es évben gép­parkunk jelentősen megnö­vekedett. Három kombájnt vettünk át a Tarnaszenlm k- lósi Gépjavító Állomástól, ezenkívül két láocla'pas erő­gépet vásároltunk. A lánc­talpasok munkába állásával elértük, hogy minden terü­letünket ősszel felszántottuk. Erre eddig még sohasem volt példa. A jól sikerült őszi szántások következtében re­méljük, hogy jobb termésre számíthatunk majd, mint eddig. — Mive] gyarapodott még a szövetkezet? — Egy hatvan férőhelyes borjúnevelő és egy vasvázas szín épült az elmúlt évben. Ezenkívül saját építőbrigá­dunk felújított egy lóistállót, egy juhhodályt, hámm ser- tésfiaztatót és h;rom süldő­szállást. így az állatokat sok­kal jobb körülmények között tudjuk elhelyezni. A FŐKÖNYVELŐ a’t is el­mondja, hegy a hj’e’rende­zés, a részes művelés beve­zetése elsősorban a tagság A hőmérő higanyszála .ló­val a mínusz fok alatt in­gadozik ezen a január eleji hajnalon is. Az emberek .fá­zósan h "’zzák összébb a ka­bátot és i. szavak lassan hali­nak párába burkoltan. Nem érezni elkeseredést, inkább az új, a szokatlan ’ránti érdek­lődést. várakozást tükrözik az arcok. — Az utóbbi kH január nekem átszervezést hozott — fújia a párát és a füstöt Vo- na János. — Tavaly a gyön­gyösi XÍt-es aknáitól He..., innen pádig most a vízvédel­mi üzemr's'deohe ! Azt mondják, nem lesz r^ssz. Bár eleinte biztos furcsa ’ess a sok évi föld alatti munka . után. — Én azt mondom, hogy meg kell szokni és tanulni az új szakmát, a fúrást...! — veti közbe Treskó István, aki még néhány na,p-nrl előbb F5-ös vágathajtó gépen dol­gozott. — Vannak a fúróko­csiknál olvanok, akik tavaly m*g a mé"yrhű'-e’ ’s'iél dol­goztak. Már nem mennének szorgalma és a jó gazdálko­dás, meghozta az eredményt. A szövetkezet megfelelő ösz- Szeget tud tartalékolni a kulturális-szociális alaora. a vetőmag- és a takarmányvá­sárlásra, s ezenkívül még mintegy 150—200 ezer forin­tot tartalékolnak az idei gaz- das'gi évre is. S mindemel­lett a terve-ett 33 forin.os munkaegységnél többet jut­tat tagjainak a közös gaz­daság. Ezeket az eredményeket összegezi s egyben értékel is az át''’p,yi B 'kében a zár­számadás. az év vágj szám­vetés. Nem csoda, hogy a tagság, a vezetőség egyaránt j bizakodva tekint a zárszam- adó közgvű’és elé.. Kaposi Levente vissza a föld alá. A Jó leve­gőt könnyén megszokja az ember. Valóban Tóth Ferenc és Ijöríncz János, akik je'énVg fúróko;sin d Igornak, alig egy évvel ezelőtt m'g m'lyműve- lési bány ■ szok voltr.k. •— Ne higgye senki, hogy a bányán kívül nincs é'et. Én sem é' ok rosszabbul, m'nt egy évvel ez'lőtt — mondja Lőrincz. James. Igen, ezek az emberek, akik most prémes sapkában, vattás kábában besz éget­nek a ha'nali h'degben a visontai Thorez Külfejtése? Bányaüzem déli aknájánál, még decemberben lámpával, fejvédő sisa’-ban várakoztak a felvonó előtt leszállásra. R'gi elismert váj'rok éle­tében hozott széznvolevm fo­kos fordulatot az úi év. Em- beril-s érthető tehát, ha a legtöbben némi w*r oltalommal vegyítik az erős bizakodást. Ag^ódn-k. hogv vajon meny­nyi lesz ma5d az össze"', ami­vel vékonyod'k a fi'e'ési bo­rítók, de aggódást ke't a Presszói nyitnak az új egri banképületben Üzlethelyiségeket is épí­tettek az új egri banképület­ben, hogy a forgalmas kör­nyék ellátásán segítsenek. Az igyeke et eddig csak fái si­kert hozott. A praktikus he­lyiségek közül csak egyet rendeztek be aiándókboltnak, a többi hónapok óta üresen tátongott. Csak a köze'múlt­ban kezdték a be'ső munkát. Az Egri Vendég! ■Hőipar' Vállalat vezetö;t"l — ők kap­ták meg az üzlethelviséee- ket — kérdeztük meg a ké­sedelem okát. A vállalat igaz­gatója e' mondta. h"gv má­sodkézből jutottak a •helyi­ségekhez és azokat így át kellett alakítani. Az igények­nek megfelelően olvan presszót nyitnak ezen a he­lyen. ahol a cukrászsütemé­nyek mellett hidegtálakat is árusítanak majd. Ehhez azonban falat kellett bonta­ni és ennek a terve, az en­gedély megadása késett. D ezen is túljutottak és feb”uár e’ső nop a ra tervezik a presz- szó-falatozó megnyitását. szokatlan munka is. Mégis bi­zakodnak. mert a régi műn­ket' rscöc valóban csak jót mondénok a vízvédelmi i üzemrész, cjt-31. De nóoziik meg talán köze- ! lebbrői, hegy m'lyen körül­mények. várják új munka­helyük ön a bányászokat! — Sze-e öttel fogadjuk úi munkatárs--* inkát — mondja j Fékeié Sándor vízvédelm üz''m.rés?.,p?vezotő. — Min- j denkj mpitó beosztást hop a fűrós brlgááo&bcr» és egyéb helyeken. Lehetőséget adunk a tanulásra, a szakma elsa­játítására. Nem teszünk ki­vételt új és r'gi dolgozó kö- j zott. Mindent a munka dönt el...! Ez valóban őszinte, eg ve­nes beszéd. Mást nem is ki- j várnak a régi bányászok, | m:rt munksbí isb-n, aka­ratban náluk nincs hiány. Ám a fúró-mesterek is váriák a tanítványokat. És ez a két elhatá”ozás c:ak munkasike- j reke-t h"z1lat a v'son'ai víz- j védelmi üzemríszlegn'l. Laczik János I „Szokatlan less et , de mi bizakodun... I" Városkép ­Kényesek vagyunk a vá­rosképre. Nagyon gondo­san ügyelünk arra, hogy az épületek összhatása eszté­tikailag is kifogástalan te­gyen. Az építkezési engedé­lyek kiadásánál ilyen szem­pont is irányítja a városi tanácsok énltósi osztályait. Nagyon helycs-n. Mit láthatunk azonban Gyöngyösön a déli város­részben? Egy hosszú garázssort. íl-y elhrlvezvo, hogv a mé­reteiben is impozáns teret tökéletesen e’zárja a kül­világtól, a kíváncsi, érdek­lődő tekin'et elől. Nem ép­pen esztétikust hatást kelt­ve. — Az eredeti tervek sze­rint is, pandosan errs & he’yre kerii’t vo’na a ga­rázssor — mondja érdeklő­désünkre S~abó Béla, az építési és közlekedési osz- tá’v mér~i:ke. — Miután a küls-íni bánya garázsépí­tésre kért engedélyt, ezt a heb-et adtuk oda erre a célra. — De ha nem az eredeti terv* cn "ondo'kozu’k. ha­nem a tényekben. mi a vé- lemé'”e a garázss-rr M? — Hát. i~en... Most már égy ad 'á-k ki az en-edélH, ho»y a hosszú gará-ssort kö­zénen me~"'dtnán,r. ezzel biztosítanánk a rántást a térre. Az is igaz, ho-y a garáz«sor mögött snortpá- Iyát épi cn-k maid. eH vi- s’oot a "-ará’-sal sikerül el­takarnunk. S7emé’y szerint én magam ellene va-vok annak, ho-v a smrtnálvát ma’as drót’"eríté«s~l ve­gyék körül. Hozván mutat­na ez a gr’'v-r:*és a téren? R-n aná a k-met. Miután ..garázsüeyhen” garázskép nem keli vitatkoznunk, hi­szen az engedélyező hatóság illetékese sem örül annak így utólag, kénytelenek va­gyunk ,.k“r!tésilgyben” szól­ni. Egyálta’án nem va»vursk biztosak abban, hogv a vé­kony dró'ken'tés rontaná a városképet. Nem beszélve arról, hogy a labdajátékok­ra szo’"áIó soo-tpálva kör­nyékét naivon is ajánlatos ilyen kerítéssel óvni, ne­hogy ablakban. virá-ban, bokrokban tehessen kárt a célt íéyesz'ett labda. Am" lyire fontos és esz­tétikaiig» egyáltalán nem rossz hatású a dr ^*'<:erítés, annyira robtja a kénét a garázssor. Ivaz. ez is na­gyon fontos, hiszen az au­tók n*un parko’hatnek a szabad é» ala*t. De a »ars- zs-kat meg lehetett volna énbeni a tér hosszabbik oida’án ahol nem ál’ta vol­na et a kíváncsi, érd-időd-» tekintet útiát. Ez lehetett vo’oa a jobb meroldás. A kerítés esetiben vi­szont ninrs nv^s lehetősé". És miv"l a váro-’-ép nem lehet íéMs. a lakók: a fel­nőttek és a gyerekek nyr- gatmábó* e-'-'-ánt sz'iks’- g“s dr'tk-rí'ést sem lehet alárende1'-! e»y ilyen abszo- lu'i-ált elvnek. Mert lényedében e’vró! van szó. a gará-« fis a kerí­tés esetéb°n is. De ez az elv is annyit ér. amennyiben az embert szet«*óHa. Az autók elhe'v-ósére lehe­tett volna jobb megoldást is ta,é,~í ed' a- é**«'*'! osz­tály i'1-té’'ese is elismerte, de a kerítés elhelyezésé«--! n-m nagyon találhatnánk más lehet".}«*,»*. E'tö’ fölös­leges a városkáét fé’teni. (g. mól—) Hat vagon gomba - kétmillió forint haszor Milyen hasznot hozhat egy elhagyott bánja vagy pince? Sokat. Pe sze nem akárho­gyan. — de gomb termesztés­sel már igen. Legalábbis ezt bizonyítia megyénk példája. Potőfibánván, Egerben, Gyöngyösön, Vámos-ívörkön és más helyeken az elhagyott pincékben, illetve bányákban létrehozott te’epeken nem kevesebb, mint hat vagon- nyi ízletes gomba termett az elmúlt esztendő’-en. s nem kisebb hasznot hozott, mint kétrrrlliő forintot. Különösen a hatvani Le­nin Te-melősdövetkezet és a fogyasztási szövetkezet kö­zös petőfibá-yai te’epe jöve­delmezett jól — három va­gon gombát termesztettek, s adtak e] Budapesten és Hat vanban egym-llió forintért. S hogy a p neékben. Sxá- nyákban történő gombater­mesztésnek egvre nagyobb a tekintélye, mi sem bizo­nyítja jobban, hogv eddi már 17-en végeztek szakimul- kás-tanfolyamot a termesztő i fortélva-'nak elsa’'átítására. A szakember-utánpótlás is b'Z- tosított; most újabb négv szövetkezek tag ismerkedik ezzel a mesterséggel. Az idén mennvj gomba te­rem maid a pincékben? A tervek s»er nt m'g több. A vendéglők. kórhá-"ak és a há­ziasszonyok egvre inkább megkedvelik és váríák az íz­letes csiperkét vagy sampi­nyont. PINTÉR ISTVÁN : [Q Feíiér lovon — asszisztenciával 1919. november 16-án vonul be Buda­pestre. A bevonulást Horthy megszállásnak tartja és nevezi mind a belső használatra szánt okmányokban, mind a nyilvánosság­ra hozott hadparancsában. Széles körű in­tézkedéseket rendelnek el. A bevonulás út- « vonalán mindenkinek csukva kell tartania ablakait Senki nem nézhet le, a csukott ab­laktáblák mögül sem, az utcára; a karhata­lom azonnal fegyvert használ. A fegyvere­ket egyébként Budapesten' székelő amenkai és angol katonai missziók bocsátják a nem­zet' hadsereg rendelkezésére. Ha tőlük nem kap fegjvert. Horthynak nincs elég puská­ja. hogy a főváros megszállásához felfegy­verezze embereit. A kellő ünnepélyességhez azonban fehér lóra is szükség van. Ezt könnyű szerezni. Különítményes tisztek százai kutatnak al­kalmas hútasállat után. Bicskén találnak egyet. A ló állítólag előzőleg Böhm Vilmo­sé, a vöröshadsereg áru’ó főparancsnokáé volt. Most Horthy ül a hátára, rajta lovagol be Budapestre. A Ge’lért téren rendeznek egy rövid fo­gadtatást, aztán Horthy elnyargal a Parla­mentig. Itt rendezik a nagy ceremóniát. A különböző fe’eke-Atek főpapjai üdvözlik többek között. Élükön Cserno eh Jánossal, a hercegprímással, aki az akkori magyar Köz­jog szerint közvet’enül a király után követ­kezik. S este, em'ker az Operaházban foly­tatódik az ürr 'égsorozat, a műsorban előednak egy élőképet is. A színpadin a bu­dai Vár árnyképe, amely felé darutoPas ka­tonák vonulnak. A meghívott közönség tapsviharban ' tör ki — Horthy a díszpá­holyban szelíden mosolyog. Az élőkép azt jelképezi, hogy ő. a fővezér lesz a budai Vár ura. Mé? r-éhány nappal előbb is azt nyilatkozta: nevetséges rémhír, hogy ő kormányzó akar .lenni... Négy hónapra sincs szüksége Horthy Mik’ósnak ahhoz, hogy államfővé válasz­tassa magát. Méghozzá az „alkotmányos formák” betartásával, s a Clerknek tett ígéretek megszegése nélkül Amint az angol diplomatánál megállapodtok, a „koncentrá­ciós kormány”, — minisztere’nöke Huszár Károly — kiíria a vá'ászt ásókat. Az ország igazi ura. a választások igazi lebonyolítója azonban nem ez a kormány, bánom a fő««“- zérsés. élén Horthy M’lzlóisal. aki egyelőre a Gellert Szállóban rendezi be rezidenciá­ját Innen irányítja különítményeseit, akik a Dunántúl után most az egész országot megismertetik a fehérterrorral. Ilyen körül­mények között szó sem lehet arról, hogy a választásokon ne azok jöjjenek be, akik a jövendő nemzetgyűlésben nem Horthyra szavaznának. Közben pedig egy ügyes' pro- pagantíaakció is lezajlik. Karácsony másnapján Horthv Miklós meg’riogat*a I'tván bátyját annak Kaplony utcai lakásán. Ott Prónay Pál és Csuvara vár rá. Csuvara volt vöröskatona, aki — hogy hit­vány életét mentse —, még Siófokon fel- ajánlotta szolgálatait Prónaynak. Pronay ek- ker provokátorként Bécsbe küldte, hogy férkőzzön bé' a kommunista ermgráció so­raiba. A leghírhedtebb különítményes upvanis fejébe vette, hogy az Ausztriában élő népbiztosokat, Kun Bélát és társait vagy elrabolja és Magyarországra hurcolja, vaev pedig odakint gyilkolja meg őket. Csu- varának sikerü’t Ausztriában bizalmat éb­reszteni maga iránt. Részt vett a tárgyalá­sokon, amelyeken arról volt szó. miként le­hetne megmenteni a halálra ítélt Korvin Ottó* és kommunista társait, s egyúttal át­juttatni a határon a Magyarországon rekedt Szamuely Lászlót. A terv megvalósításába a provokátor Csővárán kívül bekapcsoló­dott néhány szélhámos is. Nekik az volt a szándékuk, hogy a bécsi emigráció megbízá­sából Mogvarországra utaznak, ott kezükbe kaparintják a foglyok kiszabadítására szánt naev oénzösszeeet. aztán megszöknek vele. A Prónav-kül ön ítmény azonban Csuvara információi alapján elfogta őket, s az áru­lás nyomán sikerült Szamuely Lászlót is le­tartóztatniuk. A szélhámosokat nem is kel­lett nagyon megverniük, hogy elvállalják, am!t. Prőnayék akartak. Prónay szerint ugyanis nagyon használna Horthy népszerűségének, ha nyilvánosságra kerülne: az Ausztriába menekült kommu­nisták orgyilkosokat küldtek Magyaror­szágra. hogy meggyilkolják a fővezéürt. A le­tartóztatott szélhámosok már „beismerő Val­lomást” tettek, az pedig igazán nem okoz gondot Prónaynak, hogy Csuvara úgy be­széden. ahogv kell. Civilben, lefüggönyözött kocsiban siet Horthy a titkos találkozóra, hogy magától Csuvarától, a „bátor” kémtől hallja, hogy nrként akarják őt, a fővezért a kommunis­ták eltenni láb alól. Csuvara pompásan játssza szererét. kitűnően mondta el a me­sét, amelvre őt Prónav ma?a tanította ki. A fővezér, a legmagasabb elismerésben része­síti a provokátort. — Hasznos szolgálatokat tett a nemzeti keresztény hazának! — mondia neki, de még hálásabban szorítja meg Prónay Pál kezét. Az ünnepek után az egész magyar saj­tó a fővezér elleni kommunista merénylet­terv meséjét zengi. A fővezérség közlemé­nye szerint a kommunisták „levegőbe akar­ták röníteni a miniszterelnöki oalotát, a fő­vezérség éoületét és az Operaházat”, hogy „a hadsereget megfosszák vezérétől és az így támadt zavarban megdöntsék a mai kor­mányrendszert.” A merénylet-terv legendája valóban se­gíti Horthv népszerűségét. S természetesen az sem számít, hogv Várv Albert korona- üpvész mePa jelenti: nyomozás során kide­rült: senki nem szőtt terveket a fővezér megölésére. Az esés’ koholmány csak arra jó, hogv Horthvt jelentősebb színben tün­tesse fel A fővezér már rég e’döníötte ma­gában. hogy az állam élére kerül. S ha té- ' továzna. ambiciózus felesége nem engedné megtántorodni. , (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents