Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-09 / 6. szám

Zoli „majdnem” ötös Félév az iskolában Á jó űrhajós rendszeresen fizeti az adót A pillanat kétségtelenül nagyon izgal­mas: a félévi érdemjegyek nyilvánosság­ra hozatalá­nak kelleme­':sen, vagy :de­gesítően bor­zongató pilla­nata. Különö­sen akkor, amikor mind­erre a szünet utáni első ta­nítási napon kerül sor... így volt ez -mindenütt, te- .'.hát az Egii £,111. számú Ál­talános Iskolá­ban is, an­nak VI. A. osztályában, ahol har­mincegy gyerek — fiú és lány —, 'harmincegy szempár me­redt Szabó Ferencné osz­tályfőnök ke- Lehetett volna jobb is... kére. Ott la­pultak — találós kérdés­ként egyelőre — az ellenőr­ző könyvek. — Mit vársz? — kérde­nem Farkas Feritől. nővéreméinél vagyok a Had­nagy utcában. Kovács Etelka kedvtelve nézegette a jegyeit. Négy egész hattized jött ki átlag­! I i — Nem valami jót... Azt hiszem, három egész alatt jesz... Sajnos neki lett igaza. Ez az igazság pedig fogadalmat szül, mint már ilyenkor szo­kás, hogy: — Majd év végére kijaví­tom ... Máris van egy ötö­söm gyakorlatból. Edény­alátétet csináltunk! — Mi akarsz lenni? — Kirakatrendező. Az osztályelső Kormos Zo­li lett négy egész nyolctized­del. Némi irigységgel vegyes tisztelő pillantások sugároz­tak felé. — Sokat tanulsz? — Nem nagyon — feleli egyszerűen. — Napi három­négy órahosszat. Megebéde­lek, aztán háromkor már a nővéreméknél vagyok, és ott tanulok. — Nem a szüléidnél? — Sok a játszótárs, min­ban. — Csak a történelem, meg a földrajz nem megy. Ezek­ből van négyesem. — Melyik a kedvenc tár­gyad? — Az orosz, ősszel meg németül is fogok tanulni. Édesanyámmal együtt járunk majd tanfolyamra. A gyerekek számolgatnak. Megnézik még egyszer az át­lagot. Még a legrosszabb „matematikus” is ki tudja számítani... B. Gyuszi (eny- nyi elég a nevéből), például szintén ki tudja számítani az átlagot... valljuk be őszintén, ebből a tantárgy­ból most egyest kapott. A másik elégtelen a földrajzot keseríti el... — Amikor felelek, mindig összezavarom... és nagyon meg vagyok ijedve... Ami­kor tudom, akkor is.. i dig jönnek, és nem tudoK tő- Szeme könnyes. Vígaszta­lok tanulni. (!) Szüleim azt lásul megjegyzi az egyik ne­mondták, hogy jobb, ha a buló mellette: Milyen kérdésekre keli válaszolniuk a leendő világűri utasoknak ? Oriana Faliad olasz újságírónő hosszabb időt töltött az amerikai űrhajósokat kiképző telepeken. Ellátogatott Houstonba, Huntstíille-be és Cape Kannedybe. Elbeszélge­tett az űrhajósokkal, a tudásokkal és a technikusokkal, akik az ember űrhajózását készítik elő. Jelentkezett egy képességvizsgálatra is, amelyen minden űrhajós átesik. — Egy-két egyes nem a vi­lág... — Év végére még kijavít­hatod. — Igen .. í Ha megnyo­mom a gombot... — Ez már olyan ígéretformán hangzik. Az elégedett nyugtázás, és a fogadalmak napja ez, meg a gondolkodásé is. hogy: mit szólnak majd otthon? Mit mondok otthon? A kilátásba helyezett szidás szomorúan merengővé változtatja a te­kintetet, a várható dicséret pedig izgalommal csillog a szemekben. Kinek, hogy. Persze ez még csak a fél­év. Messze van az év vége, a bizonyítványosztás, napja, ad­dig még sok minden történik. Talán — eltörlik a jegye­ket? ..i Ezt „sajnos” nem... (katai) Sóiban és Mitől függ, hogy kit milyen helyőrségbe és fegyvernem­hez vonultatnak be? M lyen lehetősége van az egyéni kí­vánságok teljesítésének? Mi­lyen kedvezmények és jogok illetik a katonai szolgálatát teljesítő fiatalt? Mi kell ah­hoz, hogy valaki tiszt legyen? Mennyi a tisztesek szolgálati ideje?... Ilyen és hasonló kérdések­re ad választ és felvilágosí­tást a Zrínyi Katonai Könyv­kiadó által kiadott „Sorban és sor előtt” című könyv, amely rendkívül hasznos mind a bevonulás előtt álló, mind a katonai szolgálatukat teljesítő fiatalok számára. Azoknak, akik még ma is „elveszett időnek” tekintik a katonáskodást, csattanó vá­laszt ad a „Szakmát tanul­tak a hadseregben” című írás, amely a példáik sorá­val bizonyítja, hogy a had­seregben szerzett szaktudás hogy segíti további pályáju­kon a fiatalokat. Kriminél izgalmasabb ri­portok számolnak be a kor­szerű technika szeredéről a mai hadászatban. Színes !e­Beléptem a pszichológus­hoz aki 1939 óta figyelemmel kíséri a leendő holdutasok képességeit. A deresedéi hajú férfi csillogó szemüvegén ke­resztül. hideg tekintettel vé­gigmért. Soha életemben ilyen szigorú pillantást nem éreztem magrmon. Átnyúj­tott egy kérdőívet, amit ki kellett töltenem. Be kellett írnom a vezetéknevemet, fog­lalkozásomat. nemzetisége­sor előtt írásokat olvashatunk pél­dául az éjszakai sörí ségben, infravörös-technikai műsze­rek segítségével végrehajtott harci feladatokról; a lokáto- rosok életéről; a víz alatt is közlekedő harckocsikról; a legmodernebb rakétákról, amelyek halálos biztonsággal semmisítik meg az ellenséges célpontokat. Az egyik színes cikk a szuperszonikus repü­lők változatos és érdekes vi­lágába kalauzolja el az ol­vasót. Több írás foglalkozik a ka­tonák mindennapi életével: a gyakorlatokkal, sporttal, kultúrával, szórakozással. Megtaláljuk a kötetben — a katonaélet elmaradhatatlan részeként —■ a humort is. Az olvasók bizonyára örömmel fogadják majd azokat a tör­téneteket is, amelyek eVeri- séges kémek és ügynökök, határsértők leleplezéséről számolnak be. A „Sorban és sor előtt” nemcsak a szolgálatukat tel­jesítők, hanem a volt és leendő katonák számára, is hasznos és érdekes olvas­mány. g. i. met. bőröm színét, iskolai végzettségemet stb. Amikor a lapot kitöltöt­tem, megkezdődött a képes­ségvizsgálat. amely majd megállapítja rólam, hogy in­telligens vagyok-e, vagy buta és ha netán intelligens vol­nék, akkor mennyire va­gyok az. — Az elfogadható mini­mum 30 pont — mondta. — Ha megszerzi a százat, akkor intelligenciája átlagos. 110 ponttal átlagon felüli. 120 ponttal nagyon intelligens. 140 ponttal kivételesen. 150 ponttal pedig szinte hihetet­len. hogy n"k közűi is akad­nak ilyen lények. Természe­tesen tekintetbe vesszük a gvo** ?'■' ódess'yet, a ta­lálékonyságot, a gazdag érze- zelemvilágot, az általános kultúrát is —, magyarázta a pszichológus. A balsors kezdettől fogva kísért, mert a kérdések az amerikai kultúrához és szel­lemhez voltak idomítva. Ar­ra számítottam azonban, hogy jól ismerem Amerikát és si­kerül elfogadhaó válaszokat adni. A teszt megkezdődött.' — Hány csillag van az amerikai zászlón? •— öt Ven — Milyen alakú a labda? — Gömbölyű. — Mire szolgál a hőmérő? — A hőmérséklet mérésé­re. — Soroljon fel három ame­rikai elnököt! — Kennedy. Eisenhower. Roosevelt. — Hány hét van egy év­ben? — Hát... négyszer húsz. Megrovó tekintettel rámné­ze'tt. — Ötvenkettő. Hol van Pa­nama? — Közép-Amerikábarí. — Az amerikai nők átlag magassága? — Nem tudom. Szigorú pillantás. — Százhatvanót Olaszor­szág fővárosa? — Róma. — Ki volt Hamlet? — Dán herceg. —Hány szenátor van Ame­rikában? — Nem tudom. Sajnálkozó tekintet. Biztos vagyok benne azonban, hogy erre a kérdésre ő sem tudna választ adni. — Ki írta az Iliászt? — Homeros. — Az emberi szervezetben miben keripg a vér? — Artériákban, vénákban és hajszálerekben. — Mit jelent az etnológia? — Egyetemes összehasonlító néprajz. — Mit jelent az apokrif szó? — Valamilyen nem hite­les, kétes hírű dologra mond­ják. általában iratokra vonat­kozik. Elismeréssel mért végig. Ügy látszik, erre a kérdésre kevesen adtak pontos vá­laszt. A papírlapot leteszi és egy másikat vesz elő. amely­ről elolvasom az analógia' szót Elmagyarázza, hogy egy másodperc alatt válaszolnom kell, milyen hasonlóság van azon szavak között, amelye­ket kimond. Válaszaimnak egyezniük kell egy kézikönyv­ben leírt helyes feleletekkel. Azt mond iák, ezen a teszten múlik, hogy az űrhajós jelöl­tet felveszik-e, vagy sem. — Narancs, banán? — Gyümölcs. — Megnézd a könyvet. — Igen. Kabát, nadrág? — Ruházati cikk. Megnézi a könyvet. — Igen. Kutya, oroszlán? — Állatok. — Belenéz a könyvbe. — Igen. Észak, nyugat? — Világtájak. A pszichológus ezután a meggyőződésem iránt ér­deklődik. A kérdések az em­bernek a társadalomban va­ló viselkedésére vonatkoznak, a válaszoknak őszintéknek kell lenniük. — Mit tenne, ha moziban észrevenné, hogy tűz ütött ki? — Elmenekülnék. wvwvoa. aa—re- ». ^ j --vwwv^wo/'v-u-\„ >,lovwvww Vállat von, gúnyosan meg­jegyzi: Salawtb a tiszti iskola ab- :ából nézte a s'.va.agba in­ló szakasz készülődését, t kelletne tenni? Istenem! Faubourg Montmartre-on y szegény özvegyasszony egy kedves, finom leány, iket legjobban szeret a vi- ;on, tízezer dollárt kapná- ,k. és ehhez csak egy ilyen mmittevő, léha alaknak Uene meghalni, amilyen ő. ít még meghalni sem gyják az embert?! Szerencséje volt. Ezen az án a katonai büntetőtör­NénilLmif Uhjs. januar 9., kedd vónykönyvről oktatták őket. Az előadás végén Galamb boldogan fellélegzett. Az oktató többek között ezt a paragrafust is ismer­tette: „A csapattesttől megkísé­relt szökés valamennyi ked­vezmény és megkülönbözte­tés megvonásával jár. Altiszt- jelöltek visszakerülnek le­génységi állományba, előző szolgálati helyükre.” Nincs semmi baj! Még ma megszökik, elmegy az uszo­dába, és holnapután, a tör­vény értelmében, régi beosz­tásában elindul a többiekkel együtt a sivatagba. Egy óra múlva az erőd hátsó udvarán felmászott az esőcsatornán, és mikor a poszt kissé eltávolodott, át­vetette magát a falon. Azután szaladt... Takarodó után nyolc őrjá­rat indult a keresésére, és Latouret őrmester búskomo- ran tépdeste a’aksörtéit. Nyugodtan sétált a kikö'5 pálmái alatt, hallgatta a ra­kodást, a hajótülkök és az autódudák lármáját, boldo­gan szívta be a dagállyal ér­kező sós szagú esti légáram­latot, és nézegette a nyugodt víztükrön rezgő sok-sok parti lámpa visszfényét. Várta, hogy kézre kerüljön. Egyik negyedóra múlt a másik után. Na, mi lesz? M’csőd a amerikázás ez? Hol a pi rul? Hát így hagy­ják itt í katona-szökevénye­ket korzózni? Vagy van megtorlás és fegyelem, vagy nincs! Körülnézett, de sehol egy őrjárat! Szép kis katonásáig. Szökött egyének nyugodtan dohányoznak a város gteá­ban, és a tisztelt légió a füle botját sem mozgatja. Dühé­ben már nem tudta, mit te­gyen. Egyszerűen odasétált a Dísz térre, a kormányzó­sági palota hatalmas ívlám­pái alá. Valami vendégség lehetett a katonai parancs­noknál, mert sorra érkeztek az autók, cs pazar unifor­misok, cso­dás hermelin­belépők, fe­hér frakkok vonultak fel. Itt is álldo­gált vagy fél­órát. De hát mi az? Miért nem fogják el? A magyará­zat elég egy­szerű volt. Valamennyi őrjárat az ó- város, a ha­lászkikötő, a környékbeli erdőségek és egyéb olyan helyek felé vette útját, ahol egy ép­elméjű szö­kött lég'onista rejtőkét le­het gyanítani. A kormány­zóság előtt igazán senki sem kereste. Illetve akadt ilyen is. A költő. Troppauer Hümér. ö szerette Galambot, aki min­dig megértő hállgatóség volt. Akármi legyen, ha elfogja ezj a kedves, aranyos em­bert. Mint őrjáratvezető, te­hát harsányan kommandiro- zott: — Irány a Dísz tér! Ott igazán nem ütközhet a szökevénybe. De alighogy az előkelő ne­gyedbe értek, az egyik le­gény megböki Troppauer1.: — Te! Nézz oda! Ött a szö­kevény. ta a fejét: — Nem ette meg a fene... De. Mégis. Barátságos mo­sollyal integet feléjük, aztán odajön, és idegesen szól rá Troppauer: e: — Hol kódoregtatok eny­nyi ideig? Még az életben nem láttam ilyen katonasá­got! ......... .......................... A költő hüledezve kapkod­Mit lehet tenni? Komoran közrefogták és megindultak vele visszafelé. — Minek szökött ide a Dísz térre? — kérdezte Troppauer. — Unatkoztam — felelte. Aztán ő, kérdezett. — Nagy volt á ribilió? — Tűrhető. latouret őr­mester mindenféle porokat szed. A külvárosba értek. Ga­lamb vidáman fütyörészett. Céltalanul kóborló arabok a keskeny utca hosszú házai mellé lapultak és sötét pil­lantásokkal néztek az őrjá­rat után. — Azért mégiscsak sze­rencséje van — mondta Troppauer. — Mi legkésőbb holnapután megyünk a po­kolba, maga meg itf marad Oranban. — Most már én sem ma­radok itt. Megszöktem. — Mondom, hogy szeren- j csele van. Ak't huszonnégy j órán belül elfognak, az perr számít szökevénynek. Enge- ; dély nélküli kimaradásért egy kicsit helybenhagyjál-: és kész. Szent isten? Szóval megint szerencséje volt! A szerencse mint egy nyomorult véreb fut utána, de ő nem hagyja magát! Ügvesen beakasztotta a lá­bát hátulról Troppauer bo­kájába. A költő akkorát esett, hogy az éjszaka beleremegett A katonák nem tudták, mi történt, és mire magukhoz tértek, a fogoly elrohant. (Folytatjuk) — A könyv szerint a he­lyes válasz ez: Csönd Den fél- állnék, vigyáznék arra. hogy ne tereljem el mások fi­gyelmét hogy ne törjön ki a pánik. Kerítenék gyorsan egy j rendőrt és megkérném, hogy I telefonáljon tűzoltókért. — Miért fizetik az adót? — Szerintem nem kellene fizetni. — Ün nem fizet adót? — De igen. de csak azért, hogy ne büntessenek meg. Általában megátkozom, aki az adófizetést kitalálta és er­re kényszerít. A pszichológus felolvassa a könyv feleletét: — Az adót fizetni kell. mert a tisztes állampolgárnak ez az első kö­telessége. — Miért hozták a gyer­mekvédelmi törvényt? — Hogy ne legyenek űr­hajósok. A választ viccnek szántam, de ő kcrrolvan fogta fel. összecsukta a könyvet és közölte velem, hogy a teszt r.em sikerült, mert komoly­talan vagyok és antiszociális. Intelligenciám rendkívül ala­csony fokú. Harminc pontot, adott, de megjegyezte, hogy ez is sok. Az űrhajósok álta­lában 130 pontot szereznek, de már előfordult, hogy egye­sek 135-öt. sőt 140-et kaptak. Az űrhajósok közül csak kettő kapott 123 pontot Egy átlagos pilóta általában eny- r.yi pont összegyűjtésére k/» pes. (Figaro Litereire}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents