Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-07 / 5. szám
így kaptat a nevét: — Mátéi kezdve Seres János vagy. Akkor harmadikos volt. Addig Tóth Jánosnak hívták. Most másodéves kertész- tanuló a lőnnci József Attila Ifjúsági Nevelőotthonban. Nem tudta pontosan sem az anyja. sem az apia nevét. Nem ismeri sem az anyját, lem az apját. Eddig mindenki belenyugodott, hogy nem látta őket soha. Anyakönyvi kivonata sincs, de most közbeszólt — a személyi igazolvány: 16 éves lesz december 27-én és személyi nélKÍil nem élhet tovább a világban. | Nyomozás lgnáczy Béla tanár vállalkozott arra, hogy felkutatja a fiú helyes adatait és a« szüleit. Csupán a fiú gondozási könyvének adatait Ismerte: név. születési hely és Idő, (Hajdúdorog, bár ez Is bizonytalan volt. és 1951. december 27.) anyja neve, (Rostás Rozália, de ezt valaki áthúzta és mellé írta hogy Menyhárt Eszter. Melyik az igazi?), testsúlya, (másfél éves korában 8,5 kiló.) Törzs- szám (819). lgnáczy tanár úr elmeséli nyomozásának történetét: — Az első hivatalos írást a hajdú-bihari gyermekvédő otthontól kaptuk. Értesítenek. hogy Seres János húsznapos korában hozzájuk került Elutazom Debrecenbe. Az első napom eredmény nélkül telik el Másnap folytatom, lapozgatok a névmutatóban: .. Seres Erzsébet. Hát ez ki lehet? Aztán rögtön Seres János. Születésük napja ugyanaz! Ikrek!7 De az apa és az anya neve Itt sincs bejegyezve. Milyen gondatlanok egy hivatalban. Találok egy számot és elmegyek a megyei levéltárba. Újból rábukkanunk Seres Erzsébet és János nevére. Találunk egy környezettanulmányt: a* anya tüdőbeteg és van két nagyobb lánya is: Eta és lut- ka. De az anya neve Itt *>ncs sehol Előkerül egy mentó- ezámla is, amely szerint Uaj- dúdorogról, a Csonka utca 18-ból szállítják az Ikreket Debrecenbe. Megtudom, hogy 1951-ben a városban csak az első kerületben volt anyatsmerieiőjele s jobb karján aktatáska könyvesé* Oda telefon álok. Kis idő múlva Jön a válasz: 1952. januárjában anyakönyvezték. Újabb tévedés, újabb hanyagság, de újabb helyes adat: Debrecenben született és nem Hajdúdorogon. Aztán egy gyászjelentés: 1953-han Seres Erzsébet meghalt. Előkerül egy levél: az anya tiltakozik. hogy gyerekeit erőszakkal elviszik mellőle, aláírás: Seres Jánosné született Menyhárt Eszter. Megvan az édesanya! Aztán újabb adalék: 1954-ben Jánost örökbe akarták fogadni, de mivel, a tanács közlése szerint a szülők ismeretlen helyre költöztek, erre nem kerülhetett sor. Harmadnap Hajdúdorogra utazom. Az utcán kérdezgetem, nem ismemek-e Seres családot. Egy öreg néni elvezet Győri Sándor nyugdíjas kőművesékhez, akinek felesége Seres lány. Megkérdezem. hogy tudnak-e olyan Seresről, akinek Ikrei születtek. Tudnak. Szomorú történetet mesélnek, hogy a kis Erzsébet meghalt és Jánost Is bizonyára ez a sors érte. János él. mondom. Az asz- szony felpattan, férjére kiált: az én keresztfiam éL És sír. Aztán elmeséli, hogy Esztert elhagyta a férje és ő két lányával Budaörsre költözött. Ügy tudják, hogy az apa ózdon lakik. Meghívják keresztfiukat, az állomás forgalmi irodájának ajtajában várják majd — az ismertetőjel: jobb karján aktatáska. lgnáczy Béla boldog. Es a Hú? Fiú — Kár volt velem közölni, hogy él az anyám, az apám, hogy vannak rokonaim. Azóta éjjel nem alszom — így Seres János. Leszegj a fejét. „Ritkán néz az emberek szemébe”, mondja a nevelőotthon Igazgatója, Patkó Lajos. fa Mivel szolgálhatok? ...Mi tetszik ?! (Az udvariasság nyelvi formáiról) Az emberi érintkezés sajátos tormája alakult ki az idők folyamán az eladó és a „kedves” vevő között. Ennek az érintkezésnek sajátosságai tükröződnek a felhasznált nyeJvi tormákban is. Mi most a nyelvi oldal felől vizsgáljuk meg, hogy az udvarias, az előzékeny kereskedelemben milyen nyelvi formákat illik, .illetőleg szükséges használni. Eire a rövid közleményre az adott alkalmat. " hogy egyik olvasónk megkérdezte, mai társadalmi viszonyaink között helyes-e, ha az eladót kiszolgálónak nevezik, s az így szólítja meg a vevőjét: Minél szolgálhatok? ... Mi tetszik? Nyelvünkben a kiszolgáló, a kiszolgál szavak többféle jelentést hordozhatnak: A feleség kiszolgálja az urát. Az eiadó kiszolgálja a kért árut, italt, ételt. Ezekben a nyelvi képletekben a kérdéses szavaknak a jelentéstartalma már messze esik a szolga, a szolgál, tehát valakit függő viszonyban kiszolgál jelentéstől. Használhatjuk tehát bátran a Mivel szolgálhatok? megszólítást, hiszen ennek a megszólításnak csak udvariassági értéke van. Vannak, akik mai viszonyaink között elítélik a „tetszikezés” nyelvi képleteit is. A tetszik igének igen változatos a jelentése nyelvünkben: Tetszik neki az új ruha el tetszett késni, nem tetszik megvenni? Újabban az udvarias megszólításban i.s- gvak ran j »len to érik,: P'xrn tetszik lenni? Mi tetszik? Mit tetszik parancsolni? stb. Amint lát* Juk. ezek a nyelvi formák is az udvariasságot tükrözik. Tehát nem szolgai meghuny ászkodásból. hanem a kedves vevő iránti megbecsülésből nyugodtan megkérdezhetjük tőié: Mi tetszik? Az előzékeny, az udvarias eladó mindig maga kezdeményezi a beszédszituációt, tehát köszönti a vevőt, s udvariasan, előzékenyen foga.maz- za meg a beszélgetést kezdő nyelvi képleteket. Ma már igen változatosak ezek a nyelvi fonnák: Tessék kérni! Parancsoljon! Tetszik? Mi tetszik? Mivel szolgálhatok? Vannak azonban olyan megszólítások, amikről már megoszlanak a vélemények. A vevőnek is furcsa, ha az eladó így kezdd a beszélgetést: Mivel tisztelhetem? Miért méltóztatott befáradni? Mit szíveskednek parancsolni? Mit parancsol, kis kegyed? Mi kellene? stb., stb. Az új kommunikációs vizsgálatok külön is nagy figye1- met szentelnek a kereskedelemben felhasználható nyelvi formáknak. Ez a vizsgálódás azt ig kimutatta, hogv a ve- vő_ és az eladó közötti beszédviszony sokszor befolyásolja a vásárlást. Az előzékeny. az udvarias kiszolgálás ellen vét az az eladó, aki a megfelelő beszédszituációt nem kívánja kialakítani, tehát a vevőt nem köszönti, a beszélgetést nem kezdeményezi, s így eleve lemond ar- "61, hogy megnyerje a kedves vevőt. Dr. Bakos József .anszékvp7«tő főiskolai tanár, a nyelvészet: tudományok kandidátusa — A testvér áll a legközelebb az emberhez? Milyen rokona vagyok in az ides- testvérem gyerekének? — kérdezi János. Szaggatott mondatokban beszél. „Néhány fogalommal nincs tisztában”, emlékszem lgnáczy Béla szavaira. — Nem nagyon örülök ennek a meghívásnak. Mit tudom én, hogy mit kell ott csinálni... Vegyek ajándékot? 120 forintom van. Mit vegyek7... Hogy adjam oda?... A, nem jó ez az egész, biztosan megpuszilják ott az embert és aztán nekem is vissza kell adni — de ezeket az utolsó szavakat már félénken mosolyogva ejti ki. „Bizonyos helyzetekben nem tudja hogyan viselkedjen. Egy kicsit gyámoltalan, magyarázza Patkó Lajos. Ig- náczy Béla: „A fiú hajlik a jó szóra, nem hazudós, nem káromkodik, bár a kedveskedés, a finom érzelmek számára idegenek.” — Négy öltöny ruhám van, abból kettő teljesen jó. Ingem van, két zoknit kell venni, meg sapkát — sorolja. — Hol érezted magad a eddig a legjobban? — A berkeszi otthonban. Nyolc évig nevelkedtem ott. Több barátom volt, szép kastélyban laktunk. — Emlékszel nevelőszülőidre? — Nem. — Mit írtál anyádnak? — Magamról írtam. Béla bácsival megbeszéltük, hogy ne hívjam anyámat, csak akkor jöjjön, ha akar, ha kedve van hozzá — és lehajtja a fejét És az anyjának kedve van? Anya Budaörs. Tavasz utca 27. Kis ház, inkább fészer. Egyetlen helyiség, az utcára nyílik. Zárva van. Seres Jánosné? A szomszédok új címet adnak: Pozsonyi út épülő emeletes ház. Biztos ott van a lányánál, vejénél, unokájánál, ha éppen nincs műszakban. A félig kész ház földszintjén benyitok egy ajtón. Modern konyha. Kislány ugrál a lábam körül, két és fél éves. — Lőrinciből — mondom. Seresné először úgy néz rám. mintha nem tudna semmiről. De aztán fokozatosan zavarba jön és leültet. Főz. Bejön a veje, aki éppen munkába készülődik. Géplakatos. —. János hasonlít magára — és ránézek Seres .lére. Először mosolyodik el, de egyre nagyobb nyugtalansággal szemlél. — Milyen a gyerek? Nem csavargó? Mert én azokat nem szeretem. — és tárgyilagosságot erőltet magára. — Nem. Rendes, kötelességtudó, rendszerető. Így mondják. Csak hát zárko- j zott. beíeléíorduló. Nem j Iszik, nem dohányzik, még táncolni sem tud — felelem. ' — Milyen tanúló? Az in I két lányom mindig jó volt. — Négyes. Szorgalmas fiú. : Tanárai elégedettek vele. — Ruhája van? —sérzem, hogy egyre inkább érdeklő- i dik, de mintha visszafogná magát. — Tudja, engem már 1951. novemberében otthagyott a férjem. Akkor voltam állapotos, és az idegességtől lett a koraszülés. Húsz nap múlva eljött a gyerekekért az uram és beadta őket a gyerekotthonba. János szívepilepsziás volt. Én nem tudtam mit csinálni, h sz otl volt a két lányom, az őt és a négy éves Fel jöttem Budaörsre a testvéremhez. A Mechanikai Műveknél helyezkedtem el. Azóta Is ott dolgozom betanított munkásként. 1952-ben 550 forintból éltünk. Egy istállóban aludtam másfél évig és ezért is 160 forintot fizettem. Azután költöztünk abba a S7éllel bé lelt házba, amit maga te látott a Tavasz utcában. Azt én nem ts tudom elmondani, hogy mennyit gürcöltem, amíg felneveltem a két lányomat. A férjem egy csavargó. Talán kétszer láttam, amióta elhagyott. Tartásdl- jat nem lehetett behajtani rajta soha, mert munkahelyeit állandóan változtatta. A címét most sem tudom, talán özdon lakik. Nem váltunk el, de együtt él egy asszonynyal és attól le van három gyereke... (Elutaztam ózdra. Az apát nem találom. Az ismerősök egybehangzó véleménye szerint megbízhatatlan ember. Nem olyan, aki keresné e gyerekét. Kőműves Is. gép- kocs'vezető is — járja az országot.) ... Mi meg csak tengődtünk. Jártam mosni is. rneg takarítani is. Valahogy felneveltem az Etát és a Jutkát. Az egyik fodrász, a másik kereskedelmi éladó lett Férjhez adtam őket... — Nem érdekelte az ikrek sorsa? — Egyszer leutaztam meglátogatni őket, de nem engedtek be a gyermekotthonba, mert valamilyen orvosi papírt kértek és nekem nem volt. Azt tudtam, hogy Erzsi meghalt. Aztán többet nem mentem. Nem volt pénzem útiköltségre. Higgye el. nem tudtam volna még a Jánost is felnevelni. — És most? — Amikor olvastuk a levelet, sírtunk. Elhatároztuk, hogy meglátogatjuk. — És aztán? — A nyáron végez János? Biztos a környéken akar majd elhelyezkedni. Ide nem hozhatom. Hát majd meglátjuk... Mit vegyek neki’ Vagy inkább küldjék pénzt,’ egy százast? Berkovits flyörgry Cl2_ (1 (tédfan NI. ... hogy a tartós és boldog házasélet alapja a bizalom. Bizalom némi botlás után is, mert a gyanakvás, a bizalmatlanság csak újabb botlások és talán már szándékos buktatókeresés okozója lehet S milyen oktondiság ott gyanakodni, hitetlenkedni, tamáskodni. ahol évek voltak az érvek, s azok példázzák: semmi ok megfeledkezni a kölcsönös bizalomról. Aki azt hiszi, hogy most én a házasság titkait óhajtom fel- tárni, valamiféle bölcs és csalhatatlan receptet adva. hogyan lehet egyetlen hangos szó nélkül eljutni a gyémánt lakodalomig — nos, az- bizony téved. Csak a bizalomról volt szerencsém példálódzni. > ha agglegénységgel áldott volna meg sorsom, minden bizonnyal a példát nem a házasság sokat szidott. de végeredmény len nélkülözhetetlen intézményétől vettem volna. Igen, a bizalomról, amely nemcsak egy család életének alapja, hanem egy országé is, arról a bizalomról szeretnék szólni és írni. amelyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy szocialista rendünk támasza és talpköve. Nem mulaszthatom el a kaján töprengést azon, hogy vajon mit csinálnak egyesek vagy éppen „többesek" azzal a cukormennyiséggel, amit felvásároltak — például. Az elmúlt tiz esztendő alatt aligha vádolhatná bárki is hazánkban a pártot vagy a kormányt, hogy titokban tartotta volna az egész országot, a dolgozó népet érintő ügyeket, azzal még kevésbé, hogy bárki is holnapi aranytojásról beszélt volna a ma sem levő tyúk helyett. Ebben az országban egyszer s mindenkor leszoktak az Intézményes ígérgetésekről, el ben az országban egyszer s mindenkorra meg szokták mondani: mi várható, miért várható? — i teszik, tették ezt fecsegő jelszavak nélkül, igaz: elviséget, és emberséget szolgálván. Maradjunk most csak az áraknál, mint az új mechanizmus azonnali és forinttal mérhető változásainál ... Nem volt titok — s ha az lett volna Is. hét lehet ebben a* orjzáflban titkot tartani?l —. hogy árváltozásokra kerül tor. az sem volt titok, hogy miért, s annyira nem volt titok, hogy úiságban, rádióban, televízióban nem napokkal, de szinte hetekkel előbb már konkrét formában is szó esett a konkrét áruk árairól Sót: szó esett még arról Is. nyíltan. .,négy- szemközt” a televízió sok milliós nézótáborával, hogy a magasabb jövedelműek éppen jövedelmük arányához kapcsolódó igényeik alapján valamivel rosszabbul, az alacsonyabb jövedelműek valamivel jobban járnak már kezdetben is. az árváltozások eredményei kapcsán. Aztán szó volt arról is. az országgyűlésen Is és más fórumokon is. hogyan és mennyivel'emelkedik ebben az esztendőben a dolgozó nép életszínvonala. Mert emelkedik! Eddig minden évben a tervezettnél gyorsabban és nagyobb ütemben. s aligha kétséges, hogy az idei. ..átmeneti" év sem marad le a tervteljesítésben, ha talán túlteljesítés, már ami az életszínvonal emelkedését illeti most nem várható Most! De lehet hogy fél év múlva, ahogyan, s amit dolgozunk, már nem csak várható, de bizonyos Is lesz. Hát így és ezért a bizalomról Mert — tegyük kezünket a szívünkre — bőven akadt mindezek ellenére h át h a bennünk. volt és van még mindig bizalmatlanság, mert mit lehet tudni ugyebár... az árak . hát igen . azok úgy alakultak, ahogy mondták. írták, hirdették... De hát a többi?! Nehéz, bizony nehéz megérteni az újat, a szokatlant, mégha hátasában jobbat is hoz. de hát végtére is a szónak van hitele nálunk, a kommunisták szavát, igazán, őszinteségét nem hangos önigazolással kell bizonyítanunk, hanem az évek érveivel Az eltelt évek érveivel! A házassággal példálóztam, s mondhatná valaki, hogy „igen ám, kérem, csakhogy a politika nem házasság...!” Nem is. Még komolyabb Emiit végtére ts csak kél ember, egy család boldogságáról van szó amott a politikában egy egész és egykor sokat szenvedett nép boldogságáról, egy eszme igazságáról és példaadó erejéről. S ha két ember kapcsolatának alapja a kölcsönös bizalom, akkor hogyne lenne sokkal inkább az egy nép és a pártja, egy nép és a kormánya közötti kapcsolat alapja ez. Aligha jutottunk volna el addig, ameddig eljutott népünk a szocializmus építésének útján, ha ez a kölcsönösség nem érvényesült volna a napi munkában, a holnapi tervekben. Sok nálunk a fiatal, mégis felnőtt nép ez: megérdemli és megérti az őszinteséget, a bizalmat. S ha egy-egy történeti pillanatban fel-felungorkodik még a múlt táplálta bizonytalanság végtére is ez még mindig érthető — ám győz a józan ész, a reális érzék és az eltelt évek talajában gyökeredző bizalom. Egyébként ez sem csak az én véleményeml ' íjt Kajevác az íróasztala mögött ült és eppen nem csinált semmit, ami nála nem volt új dolog, mert éppen egy évtizede nem csmált semmit. De azt nagyon jól, szervezetten és mély felelősségérzettől áthatva tette. Úgy nem csinálni semmit, ahogyan ő nem csinált semmit, senki sem tudott, mert ha miaki megpróbált semmit sem csinálni, hátha a guta megütötte, akkor is csinált valamit, mire észbe kapott. Kajevác. az nem. Kajevác az zseni volt a semmit nem csinálás- ban; tíz évvel ezelőtt zsebre dugta mind a két kezét, s így, ha szunvókált is az íróasztala mögött, még így sem. álmában sem csinált semmit, — Mit csinálsz? — kérdeztem kajánul Ka- jevácot. mert láttam ég tudtam, hogy semm.it Kajevác, a homo sapiens sem csinál. — Dolgozom, kérlek, nem látod? — emelte fel álmos szempilláit vddíóan és kicsit rendreutasitóan is, hogy meghökkentem. — Ne mondd, dolgozol? És hogyan, kérlek, mert nem látom ... — Jellemző — húzta el a száját gúnyosan Kajevác — jellemző... Mindig ez volt a te hibád ... S így akarsz te élni és meglenni az új gazdasági mechanizmusban? Mit nem látsz? — förmedt rám felháborodottan.., — Azt. hogy dolgoznál — kapott el engem is a méreg ennyi szem- tel-nséq láttán és hal látón. . — Mondom kis ka liberű faion kó vagy te... Mert mi neked a munka? Egy csomó akta az asztalon, stemplik. tollak, kimutatások, rágörnyedi ember, csengő telefonok és csikkek a hamutálcán .., Az, kérlek, a gyűlt ki a férfias tűz a szemében — most itt az én időm .. Ez igen. Ez nekem való... — De hát végtére is mi az isten csodáját csinálsz? A lekor én ■tag nem dulgoztam azt nem tekin- alkntó mnnkit- 0@ most — — Gondolkodom, kér lek. Alkotó módon gondolkodom — nézett rám fölényesen. — Ne mondd, és min. ha szabadna tudnom? — Most azon gondolkodom hogy min gondolkodjak Es légy szives, távozz, ne zavarj ... Nem szeretem a semmittevő embereket ... Egyszóval kidobott. Engem, öl Tegnap találkoztam vele. letörten ballagott az utcán. — Kirúgtak. Engem. Az állásomból •— mondta letörten irigyen kiváncsi kérdésemre. — Es miérff — dugtam közel kiváncsi fülemet Kajevác suttogó ajkaihoz... — Miért... miért? Mert ezeknek nem kell a gondolkodó ember... Ezeknek nem kell a homo sapiens — motyogta és lelki szeneimmel láttam, amint elindult a Neander- völgy felé.., — __ (esri)
