Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-07 / 5. szám

FEGVVEMIOrOGÄS A K \ N11E V I! It ÉSZ-VÖLGYBEN Egy hét után.. Barangolás éa druh ’ ' — PÉNTEKEN vadászat... Találkozás hat ó Vadkanra szólt a megnívas, s hajnali sötétben '.".dúlt meg a .gépkocsikaraván, nyugamé- met vadászokkal, Eger bő}. Már teljesen ki világosodott, mire a szép fekvésű hegy; községibe, Cserépj. ... ,a vr- keztünk. Pár percnyi tartóz­kodás. Parancs a hajtóknak: induljanak előre a lovasszá­non. A szán nyomába sze­gődve. a csúszós, jeges or­szágúton, lassan haladt a pus­kás-konvoj. Két kilométernyi csúszkálás után parkíroztunk az erdő szélén. A további ki­lométereket a havas erdő ka­nyargós, keskeny. fagyos földútján a Nyugat-bükki Ál­lami Erdőgazdaság terepjáró GAZ-kocsijávai tettük meg, a fegyveres ütközet kiválasz­tott színhelyéig. Az első hajtás színhelye egy völgykatlan volt. „Kanhe- verész”, így nevezik a völgyet, merthogy az esztendő bár­mely szakában igen szívesen heverészgetnek itt az erdő fe­kete csuhás remetéi. Tavasz- öeal, nyáron, és ősszel a mo­csaras, vizenyős völgy kedvelt fürdőhelye a vastagbőrűek- nek; télen meg azért érezhe­tik jól magukat, mert a szél se igen nyugtalanítja magá­nyos tanyájukat. Sziklák al­ján, sűrű bokrok között ké­szíthetik kényelmes vackai­kat. Népes állományról je­lentettek pár napja a vidékeit becserkésző erdészek. A völgvkatlianban csend ho­nolt. Felhőrongyai mögül elő­bújt a nap, a csupasz fáit al­ját borító hószőnyeg vakító fehérséggel ragyogott. A va­dászok „standjaikon” álltak, 9 feszült arccal várakoznak. „Behorgolt” L-alakban állták körül azt a fiatalost, melynek túlsó végén a hajtők sora­koztak. Húsz botos, fejszés ember, fegyveres erdészekkel közöttük. Kürtszó harsant. ez adta az indulási jelet. Egyszerre ki­áltozások szaggatták az erdő csendjét, megindult a hajtők lánca. Botokkal, fejszékkel kopogtatták a fák törzsét, zör­gették a gűrű bokrokat, hang­jukkal Is riasztva a vackai­kon heverő vaddisznókat. Egyszerre elordította magát valamelyik hajtó: — Disznót MÁR A HAJTÁS ELEJÉN megindult hat disznó. Kitör­ni sehol sem tudtak. A hegy­gerincen puskások, lent a völgyben puskások, s a hegy­oldalban a hajtők élő lánca. A kiáltozásokba beledurrant az első fegyver és hamarosan ropogtak a puskák minden vonalon, mint valami ütkö­zetben A disznók annyira megzavarodtak, hogy veszet­tül rohangásztak a hajtásban. A hajtás lassan, lépséről lé­pésre haladt előre. A jobb­szárny egyszerre nekilendült, kissé lemaradva nyomult a balszárny is, hogy a fiatalos­ból felvert vadak pontosan a puskások előtt váltsanak át. A csata nem sokáig tartott Tizennyolc lövés esett, ® a hat vaddisznóból négy csuhás maradt a csatatéren. Egynek sikerült továbbállni, a hato­dik pedig erősen sebesve el­menekült. . Az első hajtás végét jelző kürtszó után jókedvűen gyü­lekeztek a puskások. Vadász- szokás szerint a szerencsés lövők kalapját friss tölgy tö­rettel díszítették, s érthető módon ők voltak a legelége­dettebbek. Kis cserkéssúton vonultunk a második hajtás helyére — a Nagyiccére. A kéklő. szikrá­zó havon vércseppek mutat­ták, erre menekült előttünk az erősen sebzett hatodik vad. A MÁSODIK HAJTÁSBAN többet ropogott a fegyver, s a szerencse is jobban kedve­zett a puskásoknak. Harminc lövés dörren t, s öt fekete csu­hás maradt a ravatalon. A hajtők vonalában iialadtam végig, s igazán csodálatos lát­ványban volt részem.. Özek ég skárvasok, remek díszű agan­csárok suhantak tova a csu­pasz fák között, akár a me­sékben. Szinte úsztak a leve­gőben, amint utunkat keresz­tezve pillanatra szemünkbe tűntek, a nyiladékban. A hajtás végeztével a ha­rangi dói erdészkurlyhó körül gyülekeztünk. A legszeren­csésebb puskásnak, az egyik női Nimródnak, Fráu Primer- nsk gratulált mindenki. Sap­káján tölgytöret díszlett. Egy­maga két vaddisznót vitt te­rítékre. Az egyik feketecsu­hást hosszan nézegettük. A fehér havon mozdulatlanul feküdt az immár elcsendesí­tett vad. Igazán kapitális re­mete volt. Huszonöt centis agyarakkal. Frau Primer széles tagi ej­tésekkel magyarázta, miként hozta terítékre. A disznó rit­ka nyugalommal közeledett „standja” felé. Mikor úgy nyolc lépésre lehetett a ha­lálhoz, megállt és kedélyesen röfögött. Hátat fordított a puskacsőnek, mint aki tréfá­ra veszi az egész vadávszatot. Ám a vadász cseppet sem tré­fált. A kezében szorongatott „kelevézzel” úgy csapta fo­nákba a vén csukást, hogy az menten az orjára fordult Megpróbált ugyan lábra állni és eliszkolnl, de a második lövésre nyikkanás nélkül tűzberogyott. Szinte enni sem kívánt a társaság. Lázas izgalommal tárgyalták a történteket, s máris indultak volna, hogy új állásaikat elfoglalják a cser- kószúton. Megállapodtak az újabb hajtás menetrendjé­ben. A hóra terített térké­pen megnézték a hajtásra ter­vezett területet, s egyik-má­sik puskás azt is kikötötte, őt csakis a „legbiztosabb” pont­ra állítsák. Egymás után tűn­tek el a cserkészúton, derék­szög alakban felsorakozva, előre tartott fegyverekkel kémlelve a tölgyes sűrűjét. És kezdődött újra a fegyveres „ütközet”. Hosszú ideig eltar­tott. mert a fejszés. botos em­berek kon.trahajtásban i® át­fésülték az egyszer végigjárt erdőrészt. Ropogtak a fegy­verek, de vad már nem került terítékre. KÉSŐ DÉLUTÁNBA haj­lott az idő, amikor a harang- lábi erdészházikótól a falu fe­lé indultak puskásaikkal a GAZ-ok. A „Kanheverész” völgykatlanában nyugalmas csend honolt. A havas erdő keskeny, kanyargós útjain könnyedén siklott a két ló vontatta szán. A lovak fel­fel nyerítették, játékosan, mintha teher nélkül halad­nának a nehéz úton. A szán teknőjében kilenc fekete csu­hás vaddisznó pihent véresen, mozdulatlanul. Az elmúlt hét az ismer­kedésé volt. Kirakatok előtt, vagy bent az üzletekben pultok előtt emberek százai tanulmányozták az új ára­ltat, figyelték, mi lett ol­csóbb, mi lett drágább, kal­kuláltak, hogy — megkezd­hessék az idei bevásárlásu­kat. Mi is körülnéztünk Eger­ben, milyen tapasztalatok születtek az elmúlt héten. A Csemegében A vevők örömmel fogadták az olcsóbb tej-, sajt-, cukor­árakat. Az ementáli sajt pél­dául 10 forinttal lett olcsóbb, a kakaó kilója pedig 108-ról 68 forintra csökkent. A nagy­csemege specialitása a kávé­mérés is. Minőség a régi, az ár új. Egy dupla — kettőöt- ven! — A heti 200 ezer forintos forgalomban mi volt a legjel­lemzőbb? — Főleg a tejtermékek lettek népszerűek a cukor mellett — mondta a boltve» zető. — A húsáru már ke­vésbé volt kelendő, pedig nem érintette az árrendezés. Ez Inkább az ünnepek lako­máira vezethető vissza.. ■ Tetőtől-talpig... Rövid hajú hölgy a mo­sásért és rakásért most is a régi, 10 forintos .árat fizeti a fodrász-szalonban. De aki­nek hosszú a haja, attól már 13 forintot kérnek. A ham- vasítás mosással együtt 10 forint volt. most IV forint. — Pénteken kaptuk meg az új árszabást — mondták az egri fodrász és kozmeti­kai szalonban —. így nincs még tapasztalatunk. A for­galom éppen olyan, mint ed­dig volt. Szombattól dolgo­zunk az úl árak szerint. És mi a helyzet, ha valaki az elkopott lábbelijét akarja megjavíttatni? A férficipők talpalása 29.20 helyett 32, a bakancs, csizma, magas sar­kú cipő talpalása pedig 35 forint. A nők jól jártak: egy pár magas sarkú cipő acél- sarkalása az eddigi 25.20 he­lyett az elmúlt héten már 12 forint volt. A Centrumban I Az új évben Centrum lett az egri Állami Áruház neve; — Az első napokban hat­szoroséra nőtt a forgalom a tavalyihoz képest — mond­ta Tóth Imre a műszaki osz­tályon. Eddig egy nap négy­öt Delta tv-t adtunk el. ma húszat is: több mint nyolc­száz forinttal lett olcsóbb.,. Viszont az Unipress kávéfő­ző 250 forint helyett most 329 forintért kapható. Van olyan mosógép, amelyik 60 forinttal, van olvan. amelyik 500 forinttal lett drágább. összeségében: az áruház első heti forgalma duplája a tavalyi első hétnek. Legna­gyobb keletje van a tv-nek és a rádiónak, a legmellőzöt- tebbek közé pedig többek kö­zött a szőnyegek tartoznak. A szovjet perzsa ára például 1180-ról 1480 forintra emel­kedett; Újdonságok az étteremben Az egri Mecset Étterem­ben a sertéspörkölt például 10.10 helyett 10.50-be kerül. De az új árba belekalkulál­ták a kenyér árát is! Azért nem kell fizetnie a vendégnek. Megtudtuk azt is, hogy ha valakinek bem felel meg ételben a kínált adag (pél­dául kevés a pénze); az kap­hat kisebbet Is. de ha vala­ki nagyon éhes. kérhet na­gyobb adagot — megkapja. Nincs zenés felár sem. (Ed­dig tizenöt százalék „rá­adást” jelentett. Most az ita­lok árát emelték 10 százalék­kal az egyensúly kedvéért...) És a forgalom? — Esti forgalmunk nem változott, de a presszórész látogatottsága csökkent, — Pataky Dezső %n^VWWWWV\CvrW\A^A^VV-J'^vV^m^\A^VV\A^VWVVVVWV^A^VA^\A^\A^VVVA^VWWWWUAAWW\^^A^A^VV'VA^VU^W^u o/WWWWv-v ^VWO-VWVA 10. Galamb maga sem tudta, miért követi. Egy nő, aki a földből nőtt ki, mindeneset­re érdekes. Különösen, ha egy sötét háromszögű anya­jegy is van a kezén. A város villanegyedéhez értek. A nő egyre gyorsabb léptékkel haladt. Galamb kissé elmaradt, és pálmától pálmáig lopózva, óvatosan követte. Egy dús parkkal körülvett épület hátsó kapujánál meg­állt. Körülnézett. A férfit nem látta, mert ez még ide­jében elbújt egy fa mögé. 4 mrnlsm 1968, Január 7, vasárnap Gyorsan becsengedett. A kis kapu kinyílt. Galamb jól látta, hogy egy öreg lakáj nyitotta ki és mélyen meg­hajolt. A nő bement. A katona várt. azután visz- szatért a főbejárat felé az útra. Megnézte elölről Is a villát. Hatalmas, régimódi emeletes épület volt. Kissé rideg és csendes. Minden zsa­lu leengedve, a kapu zárva, a park néma, se hang, se emberi vagy állati lény sehol. Egy rendőr sétált arra. és barátságosan intett a légio­nistának. Gyerekes kíváncsiság fur­dalta Galambot. — Mondja, kolléga úr — kérdezte a rendőrt —. ki la­kik ebben a szép villában? — Senki. Lakatlan. Hm... Igazán titokzatos ügy. — Szép kis ház. — Csak éppen bérlője nem akad. így áll lakatlanul több mint fél éve, amióta doktor André Brétail agyonlőtte, fe­leségét, egy szpáhl kapi­tányt és végül önmagát Nincs egy c'gareítája? — Mi?... Hogy?.., De, fes­sék... — Csak vegye vissza a ce- ruházáját. Cigarettát kér­tem... — Tölcsért csinált a kezéből és szótagolva ordí­tott. mert látta, hogy süket a szerencsétlen: —- Ci-ga- ret-tát! — Köszönöm, nem gyúj­tok rá... — mondta Galamb a homlokát tapogatva, és ide­gesen rágyújtott egy Capo- ralra. — Biztos maga ab­ban, hogy csakugyan nem lakik itt senki? — Biztos! — ordított a rendőr. — Itt posztotok egy éve! Az éjjeliőrnek kulcsa van, és minden három nap­ban szobáról szobára bejár minden villát, amelyben nem laknak. — Ne ordítson, mert ledö­föm. Nem Ismer véletlenül valami úrhölgyet, akinek a jobb kezén különleges há­romszögű folt vagy anyajegy van? Egy olyat láttam erre­felé. A rendőr keresztet vetett. — Na, mi az? — sürgette Galamb. — Ne ájtatoskodjélki, hanem feleljen. Ismer Ilyen nőt? — Csak egyet Ismertem ez­zel a különös Jellel! — fe­lelte. — A sze­rencsétlen dok­tor Brétailnét. akit a férje agyonlőtt eb­ben a házban. Galamb nem kérdezett töb­bet. Gyorsan fordult és sie­tett visszafelé. Kérem, ké­rem! Ezeket hagyjuk. Sem­mi köze idegen rémdrámákhoz és hazajáró telkekhez. Neki saját haza­járni valója van igen sürgő­sen. Galamb szeretett jól enni, jókat röhögni, szép dalokat fütyörészni, olykor kissé ve­rekedni, vagy valami más testgyakorlást űzni, de rejté­lyeket. a titkokat és az iz­galmas kalandokat utálta. Elhatározta, hogy nem törő­dik az esettel, és visszament az erődbe. — Menjen fel az ezrediro- dába. Raffles kapitány úrhoz — mondta a káplár, mikor meglátta. Az erőd parancsnoka, Raff­les kapitány, népszerű, jó­indulatú tiszt volt. Barátsá­gos mosollyal fogadta a köz­legényt — Hallom, hogy rendes ember vagy. Latouret őrmes­ter szép jelentést tett rólad. Tíz éve az első eset, hogy ez az embemyúzó rokonszen­vesnek talál valakit. Szükség van most úi altiszté’: 1 >t néhány kiválasztott etoüert, közöttük téged Is, atliszti Is­kolába vezénylőnk. Három hónapig tehát itt maradsz a Fort St. Thérésében. Galamb megrémült. A fe­ne azt az átkozott rokonszen­ves egyéniségét. — Alázatosan jelentem, mon commandant, hadd men­jek én a sivatagba. A kapitány csodálkozva nézett rá, aztán az asztalra csapott: — Közlegény! Elrendelem, hogy három hónapra beosz- szanak az altisztképző isko­lába. Hátra arc! En avant! (Indulj!) Mikor kiért az udvarra, néhány másodpercig a két öiklét harapta dühében. Át­kozott szerencsétlenség ez, hogy mint valami dühödt véreb, üldözi a szerencse és nem hagyja élni, illetve nem hagyja meghalni. — Na, maga nyálas! — lé­pett hozzá három szál hiúz- ba túszával a pörkölt képű őr­mester. — Tőlem függött a sorsa! Cochran tábornok itt járt maga miatt a kapitány­nál. valami pereputtya jó ba­rátságban volt magával. De a légióban nincs protekció. Azt mondta a kapitány: „Kérlek. Itt van Latouret őr­mester. tőle függ. hogy te­hetek-e valamit ezért az em­berért." Köszönje a díszlé­pésének. hogy altiszti* kikép­zésre ajánlottam. Az őrmester nagyon cso­dálkozott volna, ha csak sejti is, hogy a katona mit gondol e pillanatban róla, a dísz­lépésről, és általában az egész Latouret családról, (Folytatjuk) kaptuk a választ. Ebben az időszakban egyébként min­dig gyengébb az étterem for­galma. A nyáron, idényben sokkal nagyobb lesz. Például azért is. mert egy-egy csoportnak, ha itt akarnak étkezni, 10— 20 százalékoa kedvezményt is adnak! Mozikategőriák Bár az egri Vörös Csillag moziban már az első kategó­riának megfelelő új áron vették a nézők a jegyeket — 10, 8, 6, illetve 3 forintért — egyelőre nincs ok a panasz­ra: „A koppányl aga testa­mentuma” végig telt ház mellett ment, sőt, jövő szer­dáig prolongálták. Eltűntek a különbségek a normál, vagy a szélesvásznú filmekért fizetendő árak között; A második kategóriába tar­tozó — például az egri Bródy, vagy a hatvani Vö­rös Csillag — mozikban 8, 7, 5. Illetve 2.50 lett a jegyek éra. A falust keskenyftlmes mozikban nem sok a válto­zás: nagy részükben eddig is 4, 3, illetve 2 forintba került a jegy. Most a többi keskeny» filmes mozi Is ezekhez az árakhoz Igazodott. A kedvezmények: Ifjúsági előadás, bérletek, nyugdíjas jegyek, matinék •— marad­tak. A többi mér csak a fil­meken múlik 1.., A bútort.. A bútorok 'ára nagyobb­részt emelkedett. Persze nem minden, s most — bár az eg­ri bútorüzletben még csak két napja folyik az árusítás (lel­tár volt) — inkább az olcsób­bakat vásárolják. A „Csil­la” heverő 1950 forintba ke­rült eddig, ezentúl már 1710 forintért lehet kapni. Viszont például a szigetvári tv-szek- rény iránt igen mérsékelt az érdeklődés: 1250 forintról 1320-ra emelkedett az ára, j * — Milyen volt áz első nap forgalma? — Pénteken 70 ezer forin­tot árultunk... ★ Az első hét az ismerkedés hete volt, s természetest hogy határozott képet mé§ nehéz adni. Több hét, több hónap kell, amíg a vásárlók — de az eladók is! — meg* szokják, alaposabban meg* ismerik az újat s igényeiket hozzá igazítják. Ami a fő: van áru, van• nak vásárlók. Ezután is lest „mindkettőből" elég. (pilisy—kátai) Kedves figyelmesség Gyöngyösön, a Mátra presszóban a vendégek meg­lepődve tapasztalták, hogy a kis asztalokon a hamutartók mellett gondos kezek újságo­kat is helyeztek el. Ahány asztal, annyiféle újság. A magyar sajtótermékeken kí­vül megtalálhatók itt a bará­ti országok sajtótermékei is* — Igen, ez már az új mechanizmus...! — mondják mosolyogva a presszó alkal­mazottjai. Tudjuk, hogy nem nagy ügyről. Inkább kedves figyel* mességről van szó. Csak így tovább... 1 (Laezik) »

Next

/
Thumbnails
Contents