Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

Hat éra hosszéig tartott a sezet'c'“választó közgyűlés •yoi.aj Iliászon, ami vé­gül is eredménytelenül zárult a termedöszövetkezet elnöki tisztségére vonatkozóan. Ilyen is ritkán fqrdul elő. hogv egy tsz-nek legyen már törvénye­sen újraválasztott vezetősége, ellenőrző bizottsága, de el­nöke még nem Hogyan is történt mindez? Nemcsak élni és meghalni — dolgozni is kell Két választás között Gyöngyöshalász Kél jelölt Ami a közgyűléseiken nyil­vánvalóvá lett. tulajdonkép­pen jóval korábban kezdő­dött el. A szövetkezet tagsá­ga két táborra szakadt. Az egyik csoport azt mondta, a történtek ellenéne is ma­radjon S ntmp/ László a tsz elnöke. A másik viszont úgy gondolkozott, hogy az elnök bebizonyította, nem alkal­mas erre a tisztségre, elvesz­tette a tagság bizalmát. Gácsi László neve került be a köztudatba, aki évekkel ezelőtt a volt két tsz egye­süléséért fáradozott Sokan emlékeztek még rá. mit mon­dott annak idején: Az idő azokat fogja igazolni, akik az egyesülést szorgalmazták. Így is lett. Gácsi László, a Gyöngyösi Városi Tanács jelenlegi vb- elnökhelyettese tehát jó jós­nak bizonyult. Érthető ezek után. ha a tagság egy része rá gondolt legyen ő az új el­nök. Ki mond igazat? Hogy mennyire jelentős eseménynek tartották a ha­lásziak a vezetőségválasztó közgyűlést, az is bizonyítja, a művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt Még a nyugdíjasok is eljöttek. Strumpf László szólalt fel először. Elmondta, hogy a tu­lajdonképpeni ok, ami miatt az ellentétek kirobbantak, szerinte a pálinkaügy A többletet nem jelentették be, értékesítették, amiből több ezer forint bevétele lett a tsz-nek. Megjegyezte, bárki akármit is mond itt. a közgyűlésen, az igazat egyedül ő nyilvánítja ki. És akármi legyen is a sza­vazás eredménye, ő ezentúl is köszönni fog azoknak is, akik ellene szavaztak. — Itt születtem, itt is akarok élni, ha nem elnök­ként, jó leszek talán brigád­vezetőnek, és ha úgy tetsz-'1-- itt is akarok meghalni. A járási tanács véleménye Molnár Nándornak, a jár rási tanács vb-elnökhelyette­áén ek felszólalásából idé­zünk részleteket A többletpálinka értékesí­téséből hatezer forint bevé­tele volt a tsz-nek, ezzel szemben tizennyolcezer forint adót kellett kifizetni a jog­talan hasznosítás miatt A szociális alap felhaszná­lása nem az alapszabálynak megfelelően történt. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya által lefolytatott brigádvizsgálat egy sor hiá­nyosságot tárt fel, aminek ki­javításáról nincs tudomásuk a felsőbb szerveknek. Az elmúlt évben összesen hét alkalommal tartották meg a vezetőségi ülést, halott az alapszabály szerint ezt kéthe­tenként kellett volna össze­hívni A tsz elnökének ez a mulasztása okozta közvetle­nül a széthúzást, a meg nem értés kialakulását. Különösen a szakvezetők közötti ellen­tétek elmélyülését szolgálta ez a szabálytalanság. A személyeskedés a tsz fő- agronómusa é> elnöke között robbant ki amit nem sike­rült megszüntetni Miután a legalapvetőbb kö­vetelményeknek nem tudtak megfelelni, a főagronómus és a tsz elnöke alkalmatlanná vált a gyoMvüsiv'.lászi tsz vezető tisztségeinek betölté­sére. 1, * * Dolgozni kell — Gondolom, sokkal hatá­sosabb, ha a tsz elnöke nem­csak élni és meghalni akar Gyöngyöshalászon, de dol­gozni is *— mutatott rá He­vesi Sándor, a járási pártbi­zottság titkára. Ez a megjegyzés Strumpf László hatásvadászó kijelen­tésének éles bírálataként hangzott el amit egy sor sú­lyos kritika is követett Ilyenek többek közöt a nép­szerűségre való törekvés, ve­zető beosztásának biztosításá­ra. Ennek érdekében egyes személyeket jogta’an előnyök- ■ höz juttatott mások rovásá­ra. Más vonatkozásban pe­dig: ha valami rosszul sike­rült a tsz-ben. nem foglalt állást ebben az ügyben, illet­ve — olyankor más volt a hi­bás. A főagronómus pedig min­dent arra alapított, hogy nem lehet baj. ha jó a jövedelem a tsz-ben. Az elnök nem volt képes megérteni a fejlődés követel­ményeit, nem tudott az embe­rekkel foglalkozni, közvetlen munkatársait képtelen volt maga köré felsorakoztatni, tevékenységüket összefogni, irányítani. Hevesi Sándor több példát felsorolt a gazdasági tevé­kenységekből, amik egyen­ként és összességükben is az elnök által elkövetett hibá­kat bizonyították. — Nem látjuk a biztosíté­kát annak, hogy Strumpf László képes lenne a tsz-t tovább vezetni, ezért nem ja­vasoljuk tovább tsz-elnök- nek. Helyette Gácsi Lászlót ajánljuk. Látszólag egyszerű Sokan azt vallják, ha a tsz jó jövedelmet biztosit, ott a vezetőket senki sem bántja. Ez a tétel Gyöngyöshalászon, megbukott. Tehát nem is olyan egyszerű a dolog — ki­derült: a pénz nem minden. Sokat számít ugyan, de ma már az emberek nemcsak azt nézik, menfiyi van a pénztár­cájukban, hanem azt is: mi­lyen légkörben kell dolgoz­niuk, mennyire emberségesen, nyűt. őszülte, következetes a Vezetés. Valahol itt a legnagyobb baj Strumpf László esetében. Gondoljuk el: három szakve­zető az egyik oldalon, a má­sik oldalon pedig maga az elnök. Melyik oldalon lehet a hiba. ha hárman „összefog­nak” egy ellen? A módszer Hiába, jó férj min­dig tanul. Ezért bo­csátom közre most Kajevác Benő okle­véllel hitelesített férj gyakorlatban bebizo­nyított tapasztalatait arra nézve, hogy dug­juk el azt a pénzt fe­leségünk elöl, amit a végén úgyis oda­adunk, ha addig nem talál rá,.. — Megpróbáltam mindent kérlek. A Scotland Yard nyo­mozói hozzám járhat­tak volna edzésre, s minden bizonnyal ezek után könnyen ráakadtak volna a fontmilliókrax — kezdte tanulságos tör­ténetét Kajevác , Be­nő. — Elrejtettem a prémcsit a lestmény mögé. megtalálta Malvin. Kis csepp csirizt használva, az ebédlőasztal alsó lap­jára erősítettem tel a pénzt, természetesen arra is ráakadt... Fémdobozba zárva elástam a telodendron alá a cserépbe, tíz ásást elárulta a virág sánnáfsána s hogy Malvin rálelt a pénz­re. arcának diadalit- tassáa- tir/ír azt is YYj r-,rfo~rr hf)nW I zpis á'm'ha rol+em Is abban aludtam. Ht is raakadt és még le is hordott, hogy nemcsak aljas. de gusztustalan fráter i* vagyok. Dugtam pénzt két napra a sző­nyeg alá. már másnap nagytakarítást rende­zett: rejtettem a tele­vízióba, ő a képer­nyőn át meglátta. kor soha nem tanul­ta a rómaiak nyel­vét... És ekkor... ekkor remek ötlet jutott az eszembe... — Mi ez a vénz itt az asztalon? — kér­dezte kérlek Malvin, amikor ott látott he­verni háromszáz fo­rintot az ebédlőasz­tal közepén... — Ja... odatettem, hogy el ne felejtse­hol fekszik a pénz... Még mondják nekem, hogy nem elég tiszta az adás! Ne, ne is szólj, olyan trükkök, hogy a lexikon P be­tűidhez rejtsem. gye­rekes és átlátszó ma­chináció az én Malvi­nom számára. Már az ötödik perc­ben az elrejtés után m-okérdezte. mit je­lent az. hogy primus inter pares... És vá­laszra sem várva, már ment a lexikon­hoz... Ma sem tudom, honnan szedte ezt a latin mondást, ami­lek megkérni, tedd már el. nehogy elve­szítsem... Rám bíz­ták a brosúrák árusí­tását... És ennyi kitt be... Majd szólnak, ha el kell számolnom. Na. mit szólsz hozzá? — ezt már .ekem mondta Kajevác dia­dalmas arccal... — Nem értem, mi ebben a jó? A brosú­rák árát mmoodtan odaadhatod a felesé­gednek. nem? Ö, te ostoba — t* Kaje­vác... — Hát nem ér­ted? Dehogy drutí­txt tok én bármit is... Az én dugesz pénze­met pontosan az őrzi, akitől eddig rejteget­tem. Amikor kell a pénz, akkor sürgősen ..elszámolok”, vissza­kérem Malvintól. Nagyszerű, mi? Itt tartottam az írásban, hogy férjtár­saim lelket és zsebét megörvendeztessem, amikor csengettek. Ajtót nyitottam. Ka­jevác volt... — Nem tudnál gyorsan három da­rab százast kölcsö­nözni? — Kérd vissza Mal­vintól... Számolj el — mondtam neki nyugodtam. Kajevác felnyögött, aztán le­roskadt egy .székbe. — Nem bírom már... nem birom... Fél éve nem kapok prémiumot és Mal­vin már egy hónapja szekál, hogy mi van... Már nem bíznak ben­nem. már nem árusí­tom a brosúrát? Most azt mondta, hogy be­megy az üzembe és megtud ía nem sik­kasztottam-e. vagy nem fúrtak-e meg... Érted? Értettem. De nem tudtam segíteni. Ép­pen ennyi pénzem van a feleségemnél Én is brosúrát *tú­rok! És nem a mostani az első eset. A múltban is több szak­vezetőnek kellett elmennie, mert ő volt a „hibás”, ö nem tudott kijönni az elnökkel. Furcsa dolog ez így. Kétségtelen, a halászi tsz gazdasági eredményeinek nö­vekedésében ott találjuk Strumpf László munkáját, fá­radozásait is. Tehát érdemeit sem szabad elhallgatni. A tra­gédia éppen ez: a sikerek el­ragadtatták, mást nem tudott meglátni. Azt hitte, hogy a szép számok mentő tanúi lesznek. A következő forduló Kétharmados többség. Eny- nyi kell. hogy a gyöngyösi a- lászi tsz-nek elnöke is le­gyen, ne csak vezetősége. Az első választás nem hozott eredményt, tehát még egy forduló van hátra. Figyelemre méltó az első forduló eredménye. Az ösz- szesen 379 szavazat közül 221 Strumpf Lászlónak. 165 pe­dig Gácsi Lászlónak jutott. Egy olyan embernek, akire csak az évek távlatából em­lékeznek a tsz tagjai. Mit mutat ez? Semmi esetre sem a Strumpf László iránti bi­zalmat Pedig folyt a korteskedés, aminek módszereitől külön­böző mendemondák alakultak ki. Nem a mi feladatunk ezek­nek a híreknek az ellenőrzé­se. A felsőbb szervek megpró­báltak ugyan Strumpf Lász­lóval szót érteni, ő azonban makacsul ragaszkodott elnöki beosztásához. Pedig most már az is köztudott, hogy a gazdasági és erkölcsi károk miatt fegyelmi eljárást indí­tanak a felsőbb tanácsi és pártszervek az érintett veze­tők ellen. Mondhatnánk. hamarabb meg kellett volna tenni a felelősségre vonást- Az irá­nyító szervek azonban biza­kodóak voltak: hátha rend­be hozzák a szénájukat a ha­lászi vezetők. Sajnos, a békü- lést célzó közös poharazga- tásnak is tettlegesség lett a vége. Megbotránkozva vették tudomásul ezt a tsz tagjai, a község lakosai. Ügy hisszük, Gyóngyösha- lászon új lapot kell kezdeni a magukat kompromüált vez- zetők nélkül. Hiszen a múlt tapasztalatai azt mutatják, hogv csak elodázni lehet más­különben ezt a kérdést, de megoldani nem. Annak sem sok értelmét látjuk ha vala­ki nem képes levonni a követ- kozW^eket. hanem ..már­tírt” akar csinálni magából. Gvöneyöshalász most. a ké* választás között a higgadt megfontoltságból is vizsgá­zik. Sorsukért, jövőjükért a felelősséget a tsz tagságnak kell vállalnia. A felsőbb szervek segftő szándéka he­lyettük semmit sem oldhat meg­G Malmit P»«>n' ;,, hogy semmiképpen sem maradhatok el a vitában, amely akörül forog, hol gyorsabban, hol kényelmesebben — most, mintha ismét frissebb lenne a pergése —: kell-e az érettségi, vagy sem. Véleményzm szerint kell. Ka kell, g nem kell. ha nem kell! Kell az érettségi, ha rangja, súlya és célja van ét nem kell az érettségi, ha nem az érettséget igazolja, csak ama procedúra szükségtelenségéi, amely évről évre felbolygatja nem is annyira nem is mindig a diákok, hanem sokkal inkább és mindig a kedves szülők Idegeit Van abban valami, hogy nem véletlen az érettségi feszí­tett izgalma, léleknyuzó drill je. hiszen a poroszok találták ki, ami még nem lenne baj. hiszen találtak ki a poroszok mást is, jót is és lehetne még ez is az, ha... Ha végre eldőlne: mi az érettségi? Annak idején, amikor tökéletesnek aligha nevezhető gim­náziumi tanulmányaim után, benővén a fejem lágya, sikerült jó rendűén érettségiznem, úgy éreztem, hogy nyitva áll előttem az élet. Nem rajtam és nem is az érettségi bizonyít­ványon múlt, hanem az életen, hogy egy ideig semmi sem állt előttem nyitva. De hogyne érezhettem volna úgy, hiszen °gy jó rendű érettségi bizonyítvány, az „jó rendű volt ..." Most egy jó rendű érettségi bizonyítvány biztos garancia arra, hogy a továbbtanulni akaró lemondjon a továbbtanulásról, mert olyan kevés pontot visz ezzel az egyetemre, hogy már a pedel­lus eltanácsolja... El bizony, pedig négy évig jeles volt fizikából és mate­matikából és mérnök akar lenni, de hát mondjuk irodalomból vagy nyelvből csak közepes sikeredett. (Zárójelben: miért, a közepes nem közepes? A közepes nem gyenge, hanem köze­pes' Nem igaz?) így aztán, ha Einstein lakozik benne, akkor ee valószínű, hogy egyetemre kerül... Avagy: fizikából és mértanból volt közepes, de irodalom­ból és mondjuk franciából jeles és nyelvtanár akar lenni, sőt, irodalom- és nyelvtanár... Nehéz dió lenne ez egy Babit? Gyula számára is. Úgyhogy nem sokat tévedne a pedellus bácsi. Aztán az is eszembe jut, hogy nem elég ám kitűnő érett­ségi sem, amelyet közoktatásügyünk rendel el egyik kezével, mert a másik kezével elrendelte, hogy érettségi után felvé­telizni kell az egyetemen. Mert mondjuk, ha felvételizni kellene a szaktárgyból, jó, de a más tárgyból már kicsit gyen­gébb jelentkezőnek, azt én megérteném. Azt legalább még és én. igen. Am mindenkinek, aki jelentkezett, annak felvételiznie kell, bármilyen legyen az érettségi bizonyítványa, mert. az érettségi bizonyítvány annyit ér, amennyi pontot ér, de annyit már nem. amennyit érnie kellene, ha mér érettségi. Jeles rendű érettségi! Lehet, hogy nincs igazam. Lehet, hogy a véleményem nem veszi figyelembe azokat a kétségtelen okokat, amelyek a fel­sőfokú tanintézetek beiskolázási politikáját megszabják és a létszám miatt korlátozzák is. De egyben akkor is igazam van. úgy érzem, hogy íny és most. mintha az érettségi, sót a. ki­tűnő érettségi nem kellő érettségét próbálnák igazolni. Azt már csak úgy mellékesen jegyzem meg: van olyan érzésem, mintha azért is lenne olyan nagy-nagy iramodás az egyetemek felé, mert maguk a diákok, a szülők, de a társa­dalom se érzi, hogy valami különös tekintélye, súlya lenne az érettséginek. Mert van? Mert nem nagyon van, legalábbis a közszellemten, amelyet bizonyos és kétségtelen közgazda- ségi és gazdaságpolitikai tényezők is támogatnak — nincs bizony. Akkor meg minek az érettségi? Az egyetemnek kevés, a társadalomnak, legalábbis, ami annak „diploma” súlyüt és tekintélyét illeti, ugyancsak kevésnek találtatik az érettségi. Pedig persze nem az. Különösen nem a szakközépiskolák­ban, és különösen nem, ha a közvélemény, az állami, társa­dalmi szervek is komolynak, fontosnak. ,.megméretésnek?’ és az érettnek találás fórumának tekintenék ezt a diplomát. Mert az érettségi az is. Középiskolai diploma, négy év, sok tan­tárgy, emberré növés korának diplomája ez. Nos. hát kell-e az érettségi, vagy sem? Az a véleményem: kell, ha kell és nem kell, ha nem vesszük komolyan. Akkor viszont találjunk ki valami mást, valami jobbat, ami igazolhatja a 18. évi• töltő nemzedék középiskolát járt rétegének, hogy érettnek nyilvánította a társadalom, — a társadalom számára. Bélyeg nél­kül felad­ható. A di- lakat kéz­besítéskor a címzett fizeti. ,Ummm Szerkesztősége EGER Pori a fiók 23* \ Sir: ~>;r

Next

/
Thumbnails
Contents