Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

Eofer védői — civilben Vizsgáéi őadás» Júlia lesz. S ...Valahogy így oson majd a folyosón Varsányi társa­ságában Vcnczel Vera, amikor Czeczey Éva lesz... (Foto: Kiss Béla» Pénteken kis csoport sé­tált fel a várba a szerpentin- útón. Bornemissza Gergely, Czeczey Éva és Mekcsey Ist­ván, valamint G. B. Eisem- berg, aki úgy meg tud gyúj­tani egy embert, hogy nem fáj neki... Róla majd ké­sőbb. Először a vár védőit nézzük meg közelebbről. Je­lenleg még civilben vamnaik, igy polgári neveiken szólít­juk őket. Kovács István. Ven- czel Vera, Bitskei Tibor. Vár­nézőbe érkeztek, intuíciókat gyűjteni az Egri csillagok­hoz. amelynek forgatását Várkonyi Zoltán stábja nem­sokára , megkezdd. Persze'ez a kis iárándulás — amely meghívásunkra ül­tetett nyélbe — nem az egyet­len. Valamennyien többször is Já iák már Egerben, de a pénteki látogatás más volt. mint a többi. Bornemissza és Mekcsey például mindjárt felmásztak egy állványra, és török korabeli kiáltással gyakorolták a vérfagyasztó ugrást a másfél méternyi mélybe. Első pillanattól kezdve győzött a vár: rajta­ütésszerűen elfoglalta a fűm leendő szereplőit. Kovács István, aki legutóbb Kár- páthy Zoltán szerepében hó­dította meg közönségét. így fogalmazta meg a kis séta végén: — Nagy élmény volt, hi­szen ezentúl több közöm lesz a várhoz, mint amikor turis­taként jöttem ide ... Czeczey Éva, alias Venczel Vera, a kazamatáért lelkese­dett, Osont, lapult, leomlott köveken éviekéit, gyakorlan- dó majdani, föld alatti je­leneteit, amelyeket előrelát­hatólag itt forgat a stáb. Bitskey Tibor elsősorban kiválasztotta a legnagyobb ágyúgolyót a gúláiból, s azt emelgette, mert a regöip' szerint Mekcsey igen erős ember volt. Történelmi táv­latokban” a másodkapitá nyi szerep a legnagyobb rendfo­kozata. — A Rákóczi hadnagya el­ső filmem volt. akkor végez­tem el a főiskolát. Most már felvittem egészen a másod- kapitányi rangig! — Tetszik ez a szerep? — Annak idején már ped- zették hogy én is kapok sze­repet a filmben. Nem gon­doltam senkire. Mekcsey alakja nagyon szimpatikus. Erőteljes, jellegzetesen ma-* gyár vérmérsékletű figura. Ez az egri látogatás csak kezdete a felkészülésnek. Ma már kevésbé közlekednek az emberek lóháton, igy ezt is gyakorolni kell. Nemsokára megkezdődnek a vívó- és lovaglóleckék. Az „érintet­tek” saját lovat kapnak, már jő előre, hogy megszokja egymást lovas és ló, ne le­gyen bonyodalom a kamera előtt. Venczel Verának, a Kárpáthy Zoltán emlékeze­tes Katinkájának néhány „életkori sajátosságon” is ke­resztül kell mennie, kivéve a kis Vica szerepét Azt majd egy kislány játsza. Ké­sőbb viszont nagylány, meny­asszony, feleség és anya is lesz. — A feleségig minden rendben van. mert férjnél vagyok, tehát nem lesz isme­retlen „állapot”. Gyerekem még nincs, de az nem jelent sokat, hiszen a főiskolán a kislánytól a dajkáig ..min­den életkort” meg kellett tó­műn!. Venczel Vera az idén vég­zi el a főiskolát, többször fellépett már a Vígszínház­ban, s egy szép filmsiker is áll mögötte. a Rómeó v azután? — Vagy vidékre kerülök, vagy Pesten maradok. Még nem tudom előre. Csak azt, hogy Czeczey Éva szerepének végtelenül örülök. A kis csoportban ott talál­tuk G. B. Eisenberget is, a szovjet trükkmestert, a ku­lisszatitkok mesterét, aki már több filmmel is dolgozott, például a Háború és beikével. Ö agyalja ki. miként szalad­jon a kard az ellenség hasá­ba. miként kell leönteni a tö­rököt forró szurokkal. — Égő embert nem nehéz „produkálni” — mondta. — Azbesztruha lesz a hátán, az ég. Neki csak rohannia kell, és kétségbeesetten ordítani. A forró szurok néhány mé­terrel arrébb zúdul le, de a néző azt látia maid. hogy éppen a törökre, aki leha- nyatlík a létráról... G. B. Eisenberg most tanul­mányozza az Egri csillagokat, s már igen sok ötlet szüle- letett benne, amelyek egye­lőre titokban maradnak. Igaz is: így jobban izgulhat a néző!... A színészek hazafelé indul­tak. mert amíg sorra kerül a forgatás, még sok más szerep várja őket. Bitskey Tibor most tanulja az Altona foglyai című Sartre-dráma Wemer ügyvéd szerepét, Venczel Vera még egyszer elolvassa az Egri csillagokat, Kovács István peck a az aranykesztyű lovagiai című ötrészes tv-játék egyik sze­repére készül. Még találkozunk velük, mert a film forgatását mi is nyomon kísérjük. (kátai) „Öreg kocsi nem vén kocsi Mi a helyzet a használt gépkocsik állami és maszek-piacán ? Az elmúlt évben Magyaror­szágon 20.000 új személyau­tót hoztak forgalomba; zömét a Merkur Személygépkocsi Értékesítő Vállalat közvetí­tette a vásárlóhoz. A fokozó­dó gépkocsibehozatal termé­szetesen hat a használt autók piacára is; már tavaly csök­kentek az árak, s az idén ez a tendencia még fokozódik. Székely Karolj’, a Mercur igazgatója adott tájékozta­tást a használt autók állami piacáról. — Hogyan alakult az el­múlt évben a használt autók forgalma? — A budapesti Röppentyű utcai telepünkön 1000 állami és 700 magánközben volt sze­f SZIGETI mnoeu*. ' KfMÍUiH'líZhjL'JULi Kedves Olvasó! Február 4-től 40 folytatás­ban közöljük Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című mű­vének képregény-változatát Az Egri csillagok képregény feldolgozásának nagy sikere után reméljük, történelmi múltunk ez újabb hősi feje­zetét bemutató képregény is elnyeri olvasóink tetszését, és nemcsak az iskclásgyere- kek. hanem a felnőttek is ér­deklődéssel várják a folyta­tásé Icát. Az Egri csillagokhoz hasonlóan bizonyára a Szi­geti veszedelem képregény- változatát is kivágják olva­sóink. ezért már most kö­zöljük. hogy a szerkesztőség színes borítólapot küld aján­dékba mindazoknak. akik összegyűjtik a folytatásokat. Előfizetőink naponta rend­szeresen megkapják a Nép­újságot. Mi azonban szeret­nénk azoknak is biztosítani a lapot, akik nem előfizetők, akik naponta vásárolják. Ezért kérf ük azokat az ol­ITT LEVÁGANDÓ! vasúinkat, — akik nem elő­fizetők — töltsék ki ezt a megrendelőlapot és február 1-ig adják postára, hoRv a szerkesztőség február 4-től 40 napig rendszeresen bizto­sítani tudja a Népújságot. Nagyon szeretnénk, ha előfi­zetőink e megrendelőlapra felhívnák azoknak a figyel­mét is. akik még nem olvas­sák lapunkat, a Népújságot. Szívességüket, fáradozásu­kat ezúton is köszönjük­Megrendelőlap Megrendelem 1968. február 4-t6l 40 napra, a SZIGETI VESZEDELEM című képregény közlésének ideiére a Népújságot A lap árát a postahivatal megbízottjának fizetem. Név; Város, község: Utca, házszám: a megrendelő aláírása. mélyautót vásárolták. Az ál­lami kocsik kö/ül .leginkább a kiöregedett Moszkvicsok és Warszawák kerültek hozzánk, de magánosoktól már egy-két éves nyugati kocsikat is kap­tunk bizományi eladásra. — Az eladási atlágárak? — Erősen csökkenne#. Másfél-két éve még gyakran 50 ezren felül is adtak egy- egy jobb karban lévő használt kocsiért, tavaly az átlagárak már nem haladták meg a 32 ezer forintot. Az olcsóbbodás fő oka: a sok új kocsi s az országba szép számmal kerü­lő ajándék kocsik­— Hogyan történik a Mer­kúrnál az eladás? — Talán azzal kezdeném, miért érdemes a Merkur köz­vetítésével eladni a használt kocsit. A nálunk vásárolt gépkocsik átírási dija a vé­telár 3 százaléka, míg a sza­badpiacon értékesítetteknél a henger-űrtartalom minden köbcentije után 2 forint 50 fillért kell fizetni. Ez azt je­lenti. hogy például egy 1000 köbcentis Skoda átírása ná­lunk 900. szabadpiaci eladás esetén 2500 forintba kerül. Egyébként a hozzánk beadott gépkocsit gondozzuk, kisebb hibáit ki is javítjuk, üzemké­pes állapotukról gondosko­dunk. — Vannak-e terveik az üz­letág továbbfejlesztésére? — A bizományi eladási rendszer fenntartása mellett azt tervezzük, hogy a jövő­ben készpénzért is veszünk használt személyautót- Az ér­tékesebb kocsikra bevezetjük a nyilvános árverést. Ha pe­dig úgy álakul maid az új kocsik behozatala. hogy egyes típusokból több jön, mint eddig, intézményesít­jük a „használíért-ú.iat” rendszert. Vagyis az öreg ko­csiért úiat adunk, s a hasz­nált kocsi árát természetesen betudtuk az úi eladási árba. — Milyen fejlődés várha­tó vidéken? — Az idén Debrecenben és Székesfehérvárott is meg­kezdtük a használt gépkocsik árusítását, s további városok­ban is tervezzük ennek beve­zetését. Mi öreg - zűrnél va" tők- ka! kereskedünk maid. Mint­egy Ifi ilyen helység jön számításba s f«v az idén már nem kdl felfétlenül Buda­pestre feliönni. Y a valaki használt autót akar eladni vagy.venni — fejezt-l-o táié­kóztatótár a MerMir Vállalat igazgatója. (Zs. L. Egy fegyelmi tanulságai Talán éppen tizedik alkalommal folytattunk tárgya­lást K. J. középiskolai tanulónkkal. Mellettem az osz­tályfőnök, a nevelési igazgatóhelyettes, szemben K. J. édesanyja, két másik szülő, egy édesapa, két lépéssel odább a fiú. Az édesanyja mentegetőzik, korholja fiát, s kétségbesetten feszeng a karszékben. — Jegyezd meg, ez volt az utolsó fegyelmi, hogy ér­dekedben ezt a küszöböt átléptem! Nem törődöm vele, amit döntenek elfogadom. Ha kicsapnak, az sem érde­kel. Most is beteg vagyok, az ágyból keltem fel. K. J. társaival együtt minősíthetetlen gúnyverset fa­ragott az iskola egyik fiatal tanáráról, és testi-lelki jó barátjának közreműködésével öles betűkkel felírta a WC előcsarnokába ezt a műfajában is párját ritkító alkotást. Rákérdezünk, sértődötten mordul: — „Már rég ott van, és még csak most kutatják?” Nyelünk egvet, mert . ez Valóban i«ipz. ’T’ndt’mV ■' dolo e——1 (te meld—» ->np T-griiény— telennek látszott a tettes felderítése. A felháborodás hul­láma mértis rákénvezorí+ett bennünket c kiderítettük, pe­dig igazán nem volt könnyű dolog. Édesanyját kérdez­zük: A kedves férje tud-e a fia mostani dolgairól? „lsen, de nem tud eljönni, mert sok a munkája, sok az építke­zés; szerelőket nem könnyen engednek el.” Még soha­sem jött el, pedig ez már a hetedik fegyelmije a fiúnak, jegyezte meg az osztályfőnök. K. J. újból, kérdeztelenül közbeszól anyjának: „Ne keverd bele aput! Múltkor is megmondta, elege van már a sok zaklatásból.” — Igen, ezeket sajnos nekem kell elintéznem — szól­ta el magát az édesanya. Szokatlan dolog, hogy ma nem támad. Eddigelé mindig ezt tette. K. J. is csodálkozik. Korábbi fegyelmi tárgyalásainkon fiú és mama szinte felváltva keresték a nyomozás ellentmondásait. Édesany­ja, úgy látszik, valóban „levette a kezét” a fiáról. Bele­fáradt a fiúval való viaskodásba. K. J. másodikos volt, amikor az első vihar kitört körülötte. Év végén átlagered­ménye 2.9 lett, az első évi 3,9-cél szemben. Magatartása kifogásolható. „Velem jössz haza, megbeszélem a szüléid­del a dolgot”, szólt az osztályfőnök. „Én most nem me­gyek haza — válaszolt a fiú. — Pénzt kaptam és most él el akarom költeni. Nem sok értelme van, hogy most el­jöjjön a tanár úr. Apu nem veszi jó néven, ha az iskolá­ból zaklatják.” Maid meglátjuk! Induljunk, velem iössz. K. J. nem tehetett mást. mennie kellett. Az osztályfőnököt nem tudta „lerázni”. Odahaza természetesen megbátoro­dott Édesanyja siránkozva jegyezte meg: „Jó bizonyít­vánnyal is jöhettél volna haza, fiam.” „Mit vagy olyan na­gyon oda — mordult a fiú sértődötten az anvjára. Ez vanl Velem senki sincs megelégedve! Bezzeg S. N„ M. K. és a többiek! Oda nem megy a tanár úr a bizonyítvánnyal!” Már dörren is áz aitó, belépett az aoa. Csoda, hogy a va­kolat a falon nüalradt. Szegény osztályfőnök se eleven, se holt. Tanárt szülők így még nem fogadtak — gondolja magában. Fel sem ocsúdott, amikor az apa nekiszegezi: „Tanár úr, az én magatartásomat is mindig kifogásollak az iskolában.” De K. bácsi, hát a fiú tanulmányi eredmé­nye ecész jeggyel alacsonyabb! — „No és, megbukott? Nem! No látia. ez a fontos. Van annak esze!” — Ide sem teszem be többé a lábam, fogalmazódik meg a pedagógus­ban az elkeseredés. K. J. felszabadultan lohol, hogy a reggel knnott zsebpénzt elkeltse. „Jól kifogtam ezt az osz­tályfőnököt. de most megadtam neki. Minek jött velem? Mit erőszakoskodik? Ez a mostani fegyelmi különösen gyötör. Keressük, kutatjuk az összefüggéseket, amelyek ehhez a fegyelmi­sorozathoz vezettek. Előzetes fegyelmi lajstromán ilyes­mik szerepeltek: szemtelenkedés egy vele egy korú bakfis­sal; elektromos üzemi targonca tönkretétele; lakatleverés egy szekrényről; szekrény tetején ugrálás üzemi gyakorlat során; két lopási kísérlet az iskolában; indokolatlan mu­lasztások; visszaélés orvosi bizonyítvánnyal; megjegyzések a kapott osztályzatokra. Kipróbáltuk már a Rendtartás minden fegyelmi el­járását. Az osztályfőnök KISZ-megbizatást szerzett szá­mára, hogy tevékenységét pozitív irányba terelje. Beszél­getések és meggyőző érvelések hosszú sorára vállalkoz­tunk, s egyszer már ki is csaptuk. A fegyelmi tárgyaláson jelen levő szülői munkaközösségi tagok sem segítenek a probléma megoldásában. Kényelmetlennek érzik a helyze­tet, inkább ők is csak vádolnak. Vádoliák az általános is­kolát, ahol K. J. már „kitűnt” rosszaságával; vádoliák is­kolánkat, amely ilyen sokáig tűrte a fiú viselkedését és engedte, „hogy az osztályközösség jó szellemét meg­rontsa”. Csak arról nem beszélnek, mit lehetett volna nekik is tenniük. Más szülők sem segítettek nekünk, sőt akad­tak, akik még meg is nyugtatták K. J. szüleit, mert mint mondották: „Nem lehet olvan nagy bai azzal a fiúval, aki otthon mindenben segít. Valahol rosszalkodni is kell, még ha az iskolában Is. ha esvszer az ördög belebúit.” Mindezeken elgondolkozva maeam sem tudom, halves volt-e K. J.-t a kizárás után az utcáról visszahozni. Fele­lősegünk azonban a ki^ó-ás Titán «em «szűnt meg. A szü­lők nem vétetlek fel a fiút más iskolába, bár mi alánig, levéllel piáttnk. Inari tanulónak sem szerződtetiév. En­gedték kóborolni a város iitepln heiet-on keresztül. Meg- samálták. mert mindig az iskola körül keringett, s mesz- sziről vágvakozott vissza. Üev gondoltam, hogy egyszer meg kell még kísérelnünk a fiú talpra állítását. K. J. a nevelés rendhagyó esete. Rendkívüli fieyel- met és szoros kapcsolatot kívánt volna meg az iskola és a szülők között. Sainos, a szülők csak „tüzet oltani” jár­tak az iskolába. Azt is későn és fél karral. Az anya jött csak. ö is mindig sértődött hangnemben beszélt és má­sok gyermekének a hibáival takargatta saiát fia fogya­tékosságait. Vagy énnen a tanárokat hibáztatta. A fiú kétes értékű hasznot húzott a szülők közötti ellentmondó pedagógiai elvekből és diszharmonikus ne­velő ellérpcokbó! És abból hogy minden iskolai intéz­kedést odahaza negatív kritikának. zakla+ácnak fosta fel. K. J. 4-es. talán öiös is lehetett volna. Kár. hogv nem értettünk szót a szül őt-Vei. Közös erővel ideiében ló útra téríthettük volna a fiú szekerét. Az jshnia sok nehéz fe­gyelmi íivyet. a szülők pedig sok kellemetlen naoot ta­karíthattak volna meg ha a fegvelrmk közötti időszak­ban szorosabb és őszintébb együttműködést énílhettek volna ki az isko’ával. Dr. Sereg József gimn. igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents