Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-28 / 23. szám
1? ■ --W:/ ‘ • •*.?. ■■*•••'-1 Örs óreg Dallója* • • ’í Behavazott sík föld, ő ® bokrok, fák, bogán" esők, kanyargó országút. Az | út Tarnaörsre visz, oda tart 1' velem a nyomozó kíváncsi- ság Orczy Lőrincet keresni.- Azt az Orczyt, aki a magyar 1 nyelv felemeléséért fáradt, ’ úttörője volt literatúránk- ' nak, s lelkes pártfogója írói ^tehetségeknek. Ütraindítóm "két öreg könyv — „Költeményes holmi egy nagysá- elmétől” és „Két nagyságos elmének költeményes ^szüleményei” — ezeket Ivá'Ros nyi Sándor, az egri papkönyvtáros adta kezemre, ismerve tűnt idők írásaiban búvárkodó szenvedélyem. A könyvek „közre botsátója” Révai Miklós, 1787-ben és 1789-ben, Pozsonyban, Loe- we Antal betűivel”. A zörgő lapokról Orczy- s a neki jegyzett Barcsay-versek szólnak. S egy Kazinczy-epig- ramma, amit tintával írtak az egyik könyv elejére. A sárgult lapon a tinta teljesen megfeketült. Az Örs öreg Dallója s Barcsay, Rokon nagy lelkek és dicső Barátok, A vers kidolgozásában nehézkék; Eltelve mégis fogyhatatlan ékkel, S magyar leikeikben halhatatlanok. Tarnaörs kétezer-kétszáz lelkes falu, közrefogja a Tárná két ága, alakja nyomtatott nagy L betűhöz hasonlatos. Sok a megcsinosí- iott új ház. Ha a házak közül kilépsz, semmi emelkedés, még csak enyhén púposodó dombocska sem állja Útját tekintetednek. zen a tájon s ebből a talajból nőtt fel Or- ezy Lőrinc. Itt született .1718-ban, ide temették ’789- ben, ebben a földben porladt el legapróbb csontja is. Még nem él, Koháry Is .ván, a költő jár erre, s itte.a táborában lehel utolsót Vak Bottyán, a híres kuruc generális; már nem él, mikor eljön ide az Orczyak méntelepének nemes paripáit csodálni Széchenyi, s jön zarándoklatra Jókai is, kinek emlékét elfeledett írása, sírfelirata őrzi mai napig — töredezett márványlapon. És ki emlékszik Orczy Lő- rincre? Fagyott, kemény a föld. Vajon ennek a lenyészetnek hány szorosan betakart mélyébe süllyedhetett a lába nyoma? Lába nyoma? Inkább lováé, hiszen alig járt gyalog- Lóhátról szemlélte a Tárnától Tiszáig terjedt földjeit, amely minden órában egy aranyat jövedelmezett. A nemes paripa nyergéből dirigálta saját költségén felszerelt lovas ezredeit, hajdú és jászkun huszárjait. Megsarcolta Hadikkal Berlint, s nyugalmazott tábornokként volt fő- ispáni helytartó, majd főispán is, Abaújban. Különben a költészet, a versírás volt mindene, a rímek szerzése tartotta ki életét. Örsi jószága volt rendes lakóhelye. Gyakran felrán- dult Pestre és Budára, pártfogolt írói közé; utóbb már az írók zarándokoltak „az prsi bölcs”-höz, Tárná menti kastélyába. Szerette az „árg itlan falusi életet”, s vers- ásra serkentő barátját, Bessenyei Györgyöt is arra biztatta: „Jöjj le a sík földre, tanulj marakodást”. Hívta, csalogatta felvilágosodott- |águnk vezéralakját, jöjjön, megmutatja, melyik a jobb szántás, mint megy a kaszálás, melyik szebb aratás, mely földön kell zabot, árpát, kölest és búzát vetni, mint nevelhetni paripát, kost, 'Bikát, kant, ártánt Jöjj le a sík földre ... Bessenyei sohasem jött. Csak Kazinczy. Itt időzött nála két teljes esztendőt, innét is irányítva, szervezve a magyar literatúrát. Verseket írtak és olvastak, ezzel telt legtöbb idejük. Korán -eggel toppant be, generális Orczy még nyugovók, ő kicsit pi- bent, aztán a park ősi fái köpött sétálva várta, „míg a főispán hivatni fog”. ; a találkozásról, első kö- " zös na ójukról cl por t- gzerűen tudósít a „Pályám emlékezeté”-ben. > .. .Mente nélkül, de a szent István rendje commandeuri pántlikáiéval nyaka körül, öle szobájában, mert a nap igen melee volt. Elővevé verseit kéziratban, s amiket MémsM 1868. január 28„ vasárnap Barcsay Ábrahám íra hozzá és más barátihoz, s a franciákat, kiknek poétájikat minden más nemzetbelieknél inkább kedvelte .. 5 így olvasgattak beleunásig. Ebédnél és vacsoránál szó nem esett semmiről. S aztán Orczy „szó nélkül inte asztal után, hogy követném” — Írja Kazinczy, „s éjfélig ismét ketten maradánk, s ismét olvasgatva”. Egy ízben Orczyt Miskolcra küldik, vizsgálja '-i azokat a vádakat, melyeket Borsodból menesztettek II. Józsefhez. Orczy megpillantja Kazinczyt, s úgy -endezi, hogy még az ebéd ideje alatt túl legyen a hivatalosságon. Hamarosan újra kettesben vannak és Orczy „itt is elővevé szekrényét, melyben verseit, s a Barcsayét tartogatta, elzárkózik velem, s végigolvasó”. Szép magyar nyelven írja verseit, cikkeit, beszédeit, s azok rendre megjelennek az újságokban, a Magyar Hírmondóban, az Orpheusban, a Magyar Múzeumban és az Üj Magyar Múzeumban. Arra sosem gondol, hogy a verseket könyvbe gyűjtse. „Nem méltó, hogy jusson sok ember kezében.” Azért, mert molyok pusztítanák, vagy pipát gyújtanának vele. Végül Révainak sikerül kikényszeríteni „egyező akaratját”, de nevét nem engedi a könyvek élére nyomatni. Hogy kinek szüleményei a költeményes holmik, „senki ne tudhassa, maradjon rej- tekben”. Mint a sebes patak, napjaink úgy folynak, Gyönyörűségeink repülnek és fogynak. Eogy a kastély Is, ■ amelynek „falát nem Raphael írta, / nem is Martin simította”. Az oszlopsorok szomorúan merengenek, régen tanyát ütött itt a bomlás. A rontást még az Orczyak utolsó asszonya kezdte, báró Orczy Elemérné, aki itt lakott 1954-ig. Kifűrészelte az épületszárnyak gerendáit és eladta. A rontást folytatták azután mások. Még állnak a falak, elnyűt- ten, romosán. Valamikor vízivár állott itten, annak köveiből emelték. A műemlékkastély jó ideje életveszélyes, egy napon recsegve-ropogva összeroskad. Látványa elkeserítő. Itt égtek egykor az őrtüzek, itt pihenhetett áldozati állat bőrén az egykori őrállomás posztosa. Itt élt a kopasz kis ember, e helyt járt kurta dolmánykájában az Örs öreg Dallója, generális Orczy, ide zarándokoltak hozzá felvilágosodás kori irodalmunk ma is neves munkásak Ma inkább elkerüli mindenki, pusztulnak a kövek, porladnak a falak. Az enyészet foga rág itt mindent, mindent. A tarnaörsi temetőben az Örs öreg Dallójának sírját keresem. A síron két pucér angyalka vaslantot tart. A sírkő tövében, a horpadt halmon Jókai sírfeliratának összetöredezett márványlapja. Itt lennék a közelében. Igen, a lába nyomában; de mégis: ő nagyon messze van és nagyon mélyen — az időben. Nincs az a hatalmas villanyszikra, amely átüthetne az eltávolító rétegeken? A sírok fölött a Tarná** ra látni. Kotrógépek forognak-morognak, igazítják a medret. „Jobb egyenességre intézik folyásit”, ahogyan azt valaha Orczy Lőrinc is akarta. Pataky Dezső Felvételi vizsgák a Képzőművészeti Főiskolán Június 24 és július 6 között tartják a felvételi vizsgákat az 968—69-es tanévre a Képzőművészeti Főiskolán, írásban kell jelentkezniök a felvételizőknek: a két évnél korábban érettségizetteknek május 10-ig (a munkahelyükön keresztül), azoknak pedig, akik tavaly, illetve tavaly előtt fejezték be tanulmányaikat vagy az idén érettségiznek, március 1 és 15 között (középiskolájuk útján). Festők, szobrászok, grafikusok és restaurátorok kivételével — a rajztanán szak felvétele is kötelező. A jelentkezésekkel kapcsolatos részletes felvilágosítást a főiskola (Budapest, VI. kerület, Népköztársaság útja 69—71.) igazgatói hivatalától lehet kapni. Kétségkívül öregszem. Feledékeny vagyok. Most is bejövök ide a szobába a toliamért, s mire ideérek, már elfelejtem, hogy miért is jöttem be, pedig a tollért jöttem be. De mire bejövök a tollért, nem elfelejtem, hogy a tollért jövök be?! De aztán, hogy eszembe int, hogy a tollért jöttem be, gondosan, fél óráig keresem a tollat, mert ugyan feledékeny vagyok, de annyira nem, hogy végül is ne jusson eszembe, hogy a tollért jöttem be... De a toll nincs sehol. Elfelejtettem, hogy hová tettem. Hová tettem a toliam? Nagyszerű, csak nem vagyok én azért olyan feledékeny, hogy ne tudnám, hová tettem a toliam... Megvan! A másik szobában, az íróasztalra tettem a toliam, oda, ahonnan az imént keltem fel éppen, hogy bejöjjek ebbe a szobába a micsodáért is ... Megint elfelejtettem ... Tényleg öregszem! (—ó) Síkos, jeges útviszonyok” — nyelvi balesetek A Népújság keddi számában olvastam: „A hót végi rendőrségi krónikákból kitűnik, hogy a szombati és vasárnapi balesetek nagy részét a gépjárművezetők gondatlansága okozta: figyelmen kívül hagyták a síkos, jeges útviszonyokat, és nem vezettek kellő óvatossággal a ködben”. Hogyan fogalmazta ugyanezt a Népszabadság? Idézem: „A szombat, vasárnapi balesetek nagy részét a gépjárművezetők gondatlansága okozta: figyelmen kívül hagyták a síkos, jeges útviszonyokat, s nem voltak eléggé óvatosak a váratlanul leereszkedett. sűrű ködben”. Mind a két közlésben ott áll ez a furcsaság: síkos, jeges útviszonyok. Nyelvi szempontból itt a viszonyok okozzák a bajt. Az útviszonyok lehetnék jók. vagy rosszak, de síkosak és jegesek csak maguk az utak lehetnek, a „viszonyaik” aligha! A kérdéses szövegrészt így kellett volna formálni: figyelmen kívül hagyták, hogy síkosak, jegesek az utak. Azt. ilyen, hogy- gyal szerkesztett összetett mondat sokkal helyesebb és Irodalmi tájékoztató Hatvanban Érdekes rendezvény várja szerdán délutáni a hatvani Ady Endre Könyvtárban az irodalom barátait, ahol a Magvető Könyvkiadó Vállalat, a hatvani földművesszövetkezettel közösen, irodalmi tájékoztatót tart A Magvető Könyvkiadó Vállalat gondozásában harminchét mű lát napvilágot a könyvpiacon, az új év első negyedében. A gazdag könyvtermésről, a további tervekről tart majd beszámolót a kiadó főszerkesztője a hatvaniaknak. A nagy érdeklődéssel várt tájékoztatón részt vesz Bárány Tamás József Attila-díjas író és Bitskey Tibor, kétszeres Jászai Mari-díjas színművész is. világosabb, mint az idézeteinkben szereplő „egyszerű” mondat. Persze, nemcsak a baleseti krónikákban történnek efféle nyelvi balesetek, hanem másutt is. Egy olyan iratból idézek most. amely egy hivatal dolgozóinak a tennivalóit körvonalazza. A nyilvántartó feladata többek között: „... elkészíti az összesítő vizsga- eredményt” Leírni könnyű ezt a követelményt, megvalósítani már nehezebb, sőt eredményt igazában nem is lehet elkészítem. A vizsgák ilyen vagy olyan eredménye ugyanis objektív valóság melv független a hivatali szobákban folyó adminisztrációs munkától. Azaz: a vizsgaeredményeknek az elkészítéséről nem. csak a kiszámításáról beszélhetünk, összesítést ellenben lehet készíteni a vizsgaeredményekről. A kérdéses mondatot legjobb lett volna így szerkeszteni: A nyilvántartó elkészíti c vizsgaeredmények összesítését. A nyelv használatában is kerüljük el a baleseteket! Dr. Pásztor Emil RMOMfARD: / REJTŐ JENŐ/ ,f HfW- OfetG 28. A hadnagy ment. Két altiszt közrefogta Galamoot. A kórházszekérhez mentek, ahol Troppauer karját éppen bekötözték. — Közlegény! Ennek az embernek a fegyveréből lőtték ki a golyót rád! Troppauer ámultán fel- emelkedett. — Az ki van zárva — Micsoda hang .?! — rt- vallt rá a tiszt. — Te találkoztál vele előzőleg? — Igen. Galamb kért rá, hcgv néhárv verset olvassak neki. szereti a verseimet, mert én. ha meg nem említettem volna: költő vagvok. é. ... — Fogd be a szád! Volt ennél s7 embernél nuskn mikor találkoztatok? Troppauer diadalmasan kiáltott: — Egy szál sem! Ott ült egy domb alján a Szahara közepén és nem volt nála más fegyver, csak a szájharmonikája ... A hadnagy visszament. Kimérte. hogy a homokdombtól. abol Galamb ült, hány lépés a táborig és vissza. Félóra idő kellett ehhez futólépésben. Tehát Galamb tisztázva volt. — Gyanakszol valakire? — kérdezte a hadnagy Trop- pauert. — Valamelyik irígyem lehetett. Egy művésznek sok irígye van. A tettes nem került élő. Galamb gondolkozott, hogy egy kísértet jár a nyomában, azután az ő puskájával megsebesítenek valakit... Mi a csudát akarnak tőle? ... Lehetséges. hogy az a szép. szomorú rejtély volt a merénylő? ... De mit vétett az ügvben Troppauer? Ott maradt Troppauer mellett. s a költő verseit olvasta fel. amit a beteg behunyt szemmel hallgatott. — Bocsánat. Galamb ... A gróf úr nem jelent meg. Dallamos, finom hangja csupa tapintat és előzékenység volt. — Kedves Troppauer — mondta a betegnek. — Nagyon szűk a cipőd. Állandóan sántítok. Kérlek. cseréljük vissza .. A köl*ő cipőt cserélt a gróf úrral. Galamb kíváncsian tudak<'1*a a furcsa eset okát. — Még Oranban. mielőtt elindultunk — magyarázta Tropnauer —, este megkéri a gróf hoev cseréljünk bakancsot mert én úgyis bemegyek a városba, tehát ki kell tisztítanom. 5 meg szeretne lefeküdni, de tele van vörös latyakkal a cipője, és bíbelődni kéne vele. Tudod, milyen a költő? Elcseréltem vele a cipőt, és reggel már meneteltünk ... Ügy látszik, szűk neki a cipőm... Azt olvasd. amelyikben a szerelmet egy nyíló almához hasonlítom. amikor lehullik... Galamb azt olvasta, és a költő lehunyt szemmel élvezte... Legközelebbi útszakasz: a Murzuk oázisig tíz pihenővel és négy táborozással. Latouret őrmester felderíti az utat. Mindenki iól tudja, hogy ez a felesleges járőrszolgálat büntetés. Nem minden káröröm nélkül néztek a katonák. amint sorakozó előtt fél éppúgy felfedezett minden kis hanyagságot szabálytalanságot. mint azelőtt. Még az éjszaka sötétjében indult el a nyolc ember, közöttük Galamb. Latouret őrmester mögött' Iljics került melléje. Iljics. vagy ahogy a légióban hívták: Kölyök, kissé szaporán lélegzett ami az első komoly jele a kimerülésnek. Ilyenkor már a tüdő erei tágulnak... — Atkozott egy út... — mondta sípoló hangon. — Csak tudnám, meddig még. hiszen a Szahara errefelé már ismeretlen. — Fenét — nyugtatta meg Galamb. — Murzuk oázis még nagy gócpont a marokkói és az algériai karavánórával nekivág a sivatagnak. De hiába várták, hogy a vén katona fáradt lesz vagy komor. Sebhelves arcán semmiféle érzelem nem látszott. Lepörkölt fehér hiúzbajusza épp olyan harciasán.és zordon meredt a légionáriusokra, és utak találkozásánál... Kölyök bánatosan csóválta a fejét. — Én többet tudok egy átlagos katonánál. Murzuk oázis az utolsó pontja a civilizációnak. Innen az egyenlítőig csak egykét tudós jtiv ixvwwwií'i. tott el még eddig. Fontos lett volna mindig ez a rész, mert ha Murzukon át a Niger vidékéig eljutunk, akkor Angol Guineáig építenének vasutat. Ezért az útért járt erre Hor- nemann. Barth és legelőször Suetonius Paulinus, de ottvesztek. A Niger vidékén még egv hatalmas, ismeretlen földdarab van. amely vitathatatlanul azé lesz, aki hamarább eléri. — Mondd, Kölyök, hol tanulsz te ennyi feleslegeset ilyen utazókról, akik mindenbe beleütik az orrukat... Tisztára képtelenség a te korodban ennyi h iá havai ósággal bíbelődni... Majd Mur- zukban megállunk és kész... — Tévedsz. Murzukban szoáhi és szenegáli helyőrség van. — De jól tudod! — nézett rá Galamb némi gyanakvással. Utóbbi időben nem szerette a különös ismeretekkel rendelkező katonákat, ördög vigve a sok rejtelmet! Kölvök zavarba jött. — Igen ... Véletlenül, egy hölgy révén ismeretségekre tettem szert... Sokat tudok, és különös módon elmondtak néhány érdekes adatot a szasarai politikáról... — Kérlek, hogy ezeket az adatokat másnak sorold feL Én. fiam, őszintén megmondom neked, hogy jobban érdekel az utolsó szeretőd, feltéve. ha őnagysága valarr szellemeset mondott, és va ' egv kedvenc dala. amit en később ‘közvetítenék nekecí szájharmonikán. Kölyök kutatóan nézett rá,: — Azt hiszem, te alakos? kodsz. Pedig talán ha őszi» tón beszélnénk .. (Folytatjuk
