Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-28 / 23. szám

s Tisztelgés a hűség előli Zagyvaszántón talán min­denki ismeri. Könnyen útba­igazítottak. mutatták a házat s tudták azt is. hogy ha nem találom odahaza, akkor be­teg sógoráóknál keressem Szabó Imrét, mert rendsze­rint ott szokott segíteni. Valóban más portáján akadtam rá. Amikor csenge­tésünkre elösíetett, megpillan­totta az ismerős mikrobusz!, sietve jött felénk, boldog fel­ismeréssel üdvözölte a régi pi­lótát. Első kérdése az volt, hogy: fcMi van odabenn...?” — Aztán arról beszélt, hogy na­gyon letörte a váratlan tűz híre. Amikor megtudta, hogy lángok pusztították az iroda­házat, megkönnyezte. Mert Olyan volt, mintha a sajátja égett volna... Negyvennyolc esztendőt töltött ez az ember a Selypi Cukorgyárban. Decemberben búcsúzott szakitársaitól, most várja az első nyugdíjáig Hűsége elé tisztelegni men­tem... Csempés falu. folyóvize«, takaros konyhában, jó illatú ebédet főz Szabómé. Amint letelepszünk férjével az asz­tal mellé az asszony kezdi a társalgást: — Imrének mindene a gyár volt. Előfordult, hogy két-három műszakra is el­maradt itthonról. Legtöbb­ször fáradtan jött haza s ha szót váltottunk, sokszor ak­kor is csak az üzemi dolgok­ról beszélt. Amikor kitelt az ideje, féltem, hogy nehezen lesz maradása a ház körül, nem szok ja meg a csende­sebb napokat. Csodálkozom, hogy eddig még nem volt ba­jom vele... Embere hallgat Szemében észrevehető szomorúság búj- kál. — Fájt az a decemberi kö­szönés? — kérdem tőle. — Hogyne fájt volna — vallja őszintén —. hiszen gye­rekkorom óta az ipartelepen nevelkedtem, ott ismertették meg velem a cukorgyártás minden csinját-binját, Sely­pen váltam felnőtté, kemény munkásemberré. — Mennyi nyugdíjra, szá­mít? — Ügy gondolom, hogy majd kétezer forint körül ka­pok. — Csak kerten vannak ide­haza? — Ketten maradtunk, mert a fiú is megnőtt azóta. Ta­nársegéd a veszprémi egye­temen. Most éppen tanul­mányúton van német földön, ösztöndíjjal. — Maradt volna még? — Szívesen... Jól megvol­tam odabenn az üzemben. Szigorú műszakvezető-heiyet- tesnek ismertek, de azt hi­szem, hogy szerettek. Répa-termesztők földjén, répa-termesztő családban szü­letett hajdan ez a mostani nyugdíjas. Az apja azt sze­rette volna, ha örökébe lép a fiú. öt azonban, csak a gyár, a biztosabb megélhetés vonzotta. A faluban minden esztendőben azt látta, hogy a répapénz egyenesen az adó­szedőké lesz. Meg akarta hát előzni őket... Bekocogott egyszer a nagy kapun, s megpróbálta végig- jánji a legegyszerűbb iskolát A villanyszerelőknél kezd­te, takarítással, létrahordás­sal. Aztán a „sza-turációhoz” került. Itt kezelőként dolgo­zott egy idő múlva, utána csavarozó lett. majd edőmuin- kás a diffúziós berendezés­nél. Szorgalma meglehetős ügyességgel, jó érzékkel pá­rosult: ezért „felsőbb osztály­ba” léphetett Egy-két hé're különféle beosztásba került, megismerte a répaúsztatást, a répavágást, a kések köszö­rülését. az iszappréseket és a bepárlót. s szerzett tudásá­ról gyári vizsgabizottság előtt adott számot Így lett mestere a cukor­nak. idős korára helyettese egy mérnökembernek. Ügy érzi, hegy mindig megbecsülték, tisz ességes fi­zetséget kapott Igyekezetét élmunkás, kiváló dolgozó ki­tüntetésekkel is jutalmazták. örült, mert az ő pénze so­hasem lett az adószedőké. Rangos házat épített Zagy­vaszántón. ’ kétszobásat, ve- rendásat. kertes, szép udva­ron. Élményeiről kérdezgetem. A párizsi világkiállításon szerzett selypi dicsőségről beszél csillogó szemmeL A felső-nógrádi répák cukros ízére emlékszik, az 1945-ös, három hétig tartó legrövi­debb és az 1952-es leghosz- szabb szezont tartja észben, s a legnehezebb évet. az 1961-eset mondja. — Igaz hogy nagyon nehéz, nagyon kínos volt az ötven­hatos kampány is: a „nem­zetőrök” kétszer is leállítot­ták a gyárat. Harmadszorra már én nem engedtem! Meg­győztem őket, s végtére bé­kén hagytak bennünket. Csaknem egy emberöltő telt el azóta, hogy belépett a Selypiv Cukorgyár kapuján. Hosszú szolgálatát csupán egy tizenhárom napig tartó betegség s a katonaság miatt elszalasztott két szezon sza­kította meg. Féltucatnyi igaz­gatónál, főmérnöknél maradt tovább a munkahelyén. Hűsége tiszteletet érde­A hatvani Lenin Termelő­szövetkezetben igen haszno­san töltik a téli estéket A napi munka végeztével a közös gazdaság tagjai barát­ságos szobákban, termekben gyülekeznek, ahol a legkü­lönbözőbb témájú előadáso­kat hallgatnak, s vitáznak az időszerű kérdéseikről, nagy kedvvel politizálva és tanul­va. Nagy érdeklődés kísérte mostanában a téli tanfolyam előadásait, ahol az új tsz- törvényről. különböző rende­letekről, a földhasználattal, a földjáradékkal kapcsolatos intézkedésekről kantáik szak­szerű felvilágosítást. Ezenkí­vül több political előadás és vita is élénkített.; ezeket az estéket. Olyan felkészült és több éve ismert előadók jár­tak el a szövetkezetlek vita­estéire, mint Kiss József, a városi párt-végrehajtóbizoft­Egy napot Vietnamért — Cxfdn^yöiőu A kezdeményezés & Kul- Uch Gyula nevét viselő szo­cialista brigádhoz fűződik. A gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó ÜV-ben ők határoz­ták el elsőnek, hogy egy na­pi munkájuk bérét a vietna­mi nép megsegítésére ajánl­ják feL A nemes cselekedetet azon­nal pártfogásukba vették az üzem politikai szervei és mozgalommá fejlesztették, hangsúlyozva politikai tartal­mát, jelentőségét. A brigád kezdeményezése így v-lt ál­talánossá az fizembeu, ami­nek következtében az elmúlt héten a vállalat valamennyi dolgozója felsorakozott a Kullich-brlgád mögé. A kitérőgyárlak most azon fáradoznak, hogy az Egy na­pot Vietnamért mozgalom kitáguljon, kilépjen az üzem falai közül és ne csak a me­gyében találjon követőkre, hanem az ország összes üzemei, vállalatai, intézmé­nyei átvegyék. Felhívásukat a központi hírközlő szervek segítségé­vel is szeretnék az ország la­kosságához eljuttatni. Mi ezúton, a magunk le­hetőségeivel támogatjuk a kitérőgyáriak kezdeménye­zését. ság tagja, dr. Cyetván Mi­hály és Dráviczky Imre. A szövetkezet ügyeivel kapcso­latos ismereteket pedig egye­nesen az elnöktől. Rabecz Lajostól és helyettesétől, Gellért Jánostól szerezhették. Különösen tetszett a haza- fiságról és a vallás kérdései­ről tartott előadás, amelyet élénk vita követett. Egybe­hangzóan mondották a szö­vetkezet tagjai: szívesen vesznek részt estéről estére ezeken az előadásokon, vitá­kon. S ezt nemcsak mondot­ták, de a számok is azt bizo­nyítják, sokan szeretik eze­ket a hasznos téli elfoglalt­ságokat, a pol'tizálást. a ta­nulást, h'szen a levn'óbbi négy előadáson majdnem hatszázan vettek részt, sok­kal többen, mint bármikor az előző esztendőkben. Szűcs Ferenc meL.. Gyónt Gyula Hasznos téli elfoglaltság — politizálni, tanulni Egy falu halálra ítélte önmagát ? Néhány évvel ezelőtt Bá­torban bezártak egy iskolát. Az ok világos és egyértelmű volt: a gyerekek hiánya miatt feleslegesnek bizonyult az egyik épület. A jelenlegi is­kolában is csak alsótagozato­sok tanulnak már — ők is egyre kevesebben. Az első és második osztályban hat-hat. a harmadik osztályban egy, míg a negyedikben tíz gyerek hallgatja az órákat. Jövőre el­megy a tíz negyedikes Heves­aranyosra tanulni, s a jelek szerint az első osztályba egyetlen gyerek jön. Az isko­la létszáma így 13-ra csökken. S ha az elnéptelenedési fo­lyamat nem szűnik meg, ak­kor sor kerül a második is­kola bezárására is. Nagy Istvánnal, a községi tanács elnökével az anya­könyvet nézegetjük. — A születések száma hul­lámzó tendenciát mutat — mondja. — Az utóbbi tíz évet nézve azt lehet elmondani, hogy 1958-tól 1962-ig csökkent a születési arányszám, aztán valamelyest emelkedett, majd újabb erőteljes csökkenés kö- vekezett. 1965-ben hatan. 1966-ban hárman, míg ta­valy mindössze ketten szület­tek. Átlagosan viszont tízen- tizenöten halnak meg évente. A kis hegyi falunak jelen­leg 670 lakója van. S ha a passzív születési mérleg mel­lett még azt is figyeletnbe vesszük, hogy az elmúlt két év alatt 22 család költözött el — úgy tűnik, hogy a köz­ség halálra ítélte önmagát. Kevés a gverek Bátorban, így re ke ve ebb. A miértet, z összetevőket keressük. — Ha egy fiatal pár össze­kerül, akkor négy-öt évet ar­ra szánnak, hogy életkörül­ményeiket javítsák — mond­ja a tanácselnök. — Az elsőd, leges a mosógép, a televízió, a hűtőszekrény, vagy éppen­séggel az autó. Ha mindez megvan, akkor gondolnak csak a gyerekre. Akkor is azonban csak egyre. A két gyerek nem divat Bátorban. Szőke Lajosné védőnő csak megerősíti az elnök szavait: — Ebben a községben „csakis” egy gyereket akar­nak. Azt tartják, hogy a két gyerek már túl nagy anyagi gondot jelent, nem is beszél­ve a háromról. Mert az a szo­kás itt. hogy a gyerekeket túlöltöztetik. Szinte követik az utolsó divatot. Egynél még megy, de kettőnél már ke­vésbé. Nekünk például több gyerekünk van. egyre nem jut annyi, mint másutt, s majdnem elrettentő példának szolgálunk emiatt. Egy kis faluban nagy úr a megszokás s a közvélemény­nek is nagyobb hatása van emberekre, mint talán váro­son. vagy egy nagyobb köz­ségben. Bátorban az a divat, hogy a szülők házassági ajándék­ként berendezett házat adnak gyerekeiknek. Ez egy gyerek­nél is megterhelő, kettőnél pedig erőn felülj kiadást je­lent. Harmadiknál pedig egy­szerűen lehetetlen. Ebből a szokásból kiindulva majdnem elítélik azokat, akiknek több gyerekük van. Felelőtlennek, könnyelműnek tartják őket S nemegyszer elhangzik a megrovó kérdés a fiatalasszo­nyokhoz: nem tudtál vigyáz­ni? — Éppen emiatt rengeteg az abortusz — mondja a vé­dőnő. S a faluban ez nem szé­gyen. nem elítélendő. A há­rom gyerek annál inkább. Egy fiatalasszonnyal beszél­getünk. — Az itteniek szinte lené­zik a két- Ve gy több gyerekes anyákat Annyira, hogy azoK az asszonyok, akik másodjára terhesek, alig mernek az ut­cára kimenni. Volt itt a falu­ban olyan is, aki övvel elkö­tötte a derekát, hogv ne lás­sák rajta. Majdnem az életé­be került. Arról már nerr is beszélek, hogy néhány éve meghalt egy fiatalasszony, mert egy idős mamával akar­ta elvetetni a gyerekét. — Hogy öltöztetik az itte­niek a kicsiket? — Mint a divatbabákat. Amikor az orkán divatba jött, minden szülő azon igye­kezett. hogy az " "'•’"refcén legyen az első Bátorról azt tartják, hogy nem gazdag falu. de nem is szegény. S az adatok is ezt bizonyítják. A felszabadulás előtt a házak túlnyomó része vályogból, vagy földből épült. A felszabadulás után 95 szá­zalékukat átépítették s most kő- vagy téglaházak sorakoz­nak az utcákban. A ház kife­jezésen is lehet vitatkozni, hi. szén a ma épülő villák há­rom-négyszobásak. Nem mint­ha szükség lenne rájuk, hi­szen a családok kis létszá­múak, s az idő nagy részét am úgysem a szobákban, ha­nem inkább a szuterénnek nevezett helyiségben töltik éL. A falu életszínvonalát mu­tatja az is. hogy a kis köz­ségben hét magánautó, har­minc motorkerékpár van. s a takarékállomány mintegy egy. millió forint. Igaz. hogy a mo­torkerékpár a falusiak sze­rint ..már nem cikk”, ezzel nem lehet feljebb lépni a tár­sadalmi ranglétrán. Végeredményben tehát azt a következtetést lehet levon­ni, hogy a bátoriak nem sze­gény emberek. Elsősorban te­hát nem az anyagiak miatt nincs két vagy több gyerek. Mert el tudnák őket tarta­ni, fel tudnák őket nevelni, ha a megrögzött szokások, a helytelen irányba fordul* fa­lusi közvélemény nem kény­szerítené arra a szülőket, hogy berendezett villákat ad­Véleménreh a reformról „Amin én még változtatnék" A jutalomszabadság „ka­lapjába” tehát nagyon sokan szeretnének bekerülni, de legalább ennyien, ha nem többen vannak, akiknek még mindig van elmondani, hoz­záfűzni valójuk a reformhoz. Ezek közé tartoznak ripor­tunk alanyai is, akik ha te­hetnék. néhány változtatásit még igencsak végrehajtaná­nak. SEPSEY ZOLTÁNNÉ gyártáselőkészitő: — Sürgősen Igyekeznék olyan munkahelyeket létre­hozni. ahol a csökken* mun­kaképességű dolgozókait fog­lalkoztatnám. Ez szerintem rendkívül fontos és sürgős lenne. GYETVAIJÓZSEF lakatos, láncüzem: — Megreformálnám a je­lenlegi fizetési rendszert. El­törölném az egyenlősJit Ugyanazon képzettségű és be­osztású dolgozó közül azok­nak adnék több bért. akik jobban és többet dolgoznak. A TIZES EDZŐM OHELY DOLGOZÓI: — őszintén bevalljuk: nem gondoltuk, hogy a reform ilyen szerteágazó lesz. Min változtatnánk? Minden vad­hajtás* elmetszünk. Még me­net közben.. 4 HEGEDŰS LAJOSNÉ műszaki rajzoló, szerkesztési osztály: A munkahelyeken csak olyan embereket tartanék meg, akik kellő szaktudással, iskolai végzettséggel rendel­keznek. A vállalaton belül mindenkinek felmérném a munkáját, mer* sajnos még mindig vanrav olyanok, akik allg-alig csinálnak valamit, és mégis ugyanazokat a jo­gokat élvezik, mint a sokat és jól dolgozók. Szeretném, ha a szakszervezeti bizottság teljesen különválna a gazda­sági vezetéstől. Segítse a ter­melőmunkát, de a legfonto­sabb feladata a dolgozók ér­dekvédelme legyen. PÁDÁR LÁSZLÓ esztergályos: — Ha mód lenne rá. beve­zetném. hogy a férfiak 5ft éves korban menjenek nyug­díjba. Vagy aki negyven évet már ledolgozott, függetlenül, hogy hány éves. nyugdíjba mehetne. B1RICZ JÁNOSNÉ raktáros: — A többgyermekes csalá­doknál felemelném a családi pótlékot RADIOS JÓZSEF betűöntő: — Olyan bérezési rendszert vezetnék be, amely kizárná a szubjektívizmust a bének és a részesedés megállapítá­sánál. PÉK ISTVÁN közgazdász: — Ügy látom, hogy a ter­vezet* intézkedések a nép­gazdaság minden területét át­fogják. Majd a gyakorlat mutatja meg, hogy a beveze­tett reformok kieléeítőek-A nincs-e szükség további bő­vítésre. esetleg szűkítésre. BÚROM KÁROLY géplakatos, kísérleti üzem. — A munkafegyelem meg­szilárdítására hathatósabb intézkedéseket dolgoznék ki. A társadalmi tulajdon meg­károsítóival szemben sokkal szigorúbban lépnék fel. Jó lenne mielőbb kidolgozni a szocialista bri gádmozg alom távlati terveit. Nagyon sok brigád már minden fokoza­tát teljesítette a versenynek. Mi lesz tovább? Nagyon jó lenne, ha az anyagi, erkölcsi elismerésnek csak egy alap­ja lenne: a mindennapi mun­ka. (Következik: Mi vélemé­nye az árváltozásokról?) K. J. A közlekedési rendőrök jutalmaznak is A Heves megyei Közle­kedési és Balesetelhárítási Tanács az elmúlt évben janak nászajándékul gyere­keiknek. A felszabadulás előtt eldu­gott, magara hagyott kis he­gyi falu volt Bátor. Ma autó­buszjáratok kötik össze Eger­rel, ezenkívül 25 televízió. 152 rádió, mintegy száz napilai- s közel kétszáz képeslap se­gít abban, hogy az ország s a nagyvilág esemenyei, hírei minél gyorsabban eljussanak a község lakóihoz. A falusi könyvtárban pedig 1700 kö­tet sorakozik a polcokon. A huszadik század modern kultúrájának eszközei rónám­ra indultak az elavult szoká­sok. a régimódi életszemlélet ellen. Ez nyilvánvalóan ha­tott is a falu lakóira. Azon­ban jócskán maradtak még fehér foltok is. Ami a leginkább meghök­kentő és természetellenes, az az, hogy a társadalom által biztosított anyagi jólét egy vonatkozásban a visszájára fordult. Abban, hogy a szén házak, a jól berendezett laká­sok ellenére egyre kevesebb fiatal házaspár vállalja a gyerekek felnevelésével járó kockázatot. 1560. körül portyázó törö­kök megsemmisítették Bá­tort, s 1598-ban az adószedő elhagyott helységnek jelen­tette a községet — mondja a múltról a falu krónikája. Ma a szülési és halálozási arányszámokat összevetve .úgy tűnik, hogy a falu saját magát ítélte halálra. A statisztika persze önma­gában nem ad és nem adhat hű képet a jövőről. De el­gondolkoztat és figyelmeztet is egyből. Kaposi Levente 10 370 embert részesített ízó­beli, illetőleg filmvetítéssel egybekötött KRESZ-oHta- tásban. Mégis 1967-ben me­gyénkben 896 közlekedési baleset történt. Akkor kiket és milyen esetben jutalmaz a közlekedési rendőrség? Természetesen súlyos sza­bálytalanság esetében to­vábbra is megteszik a szük­séges intézkedést, vagy a helyszínen bírságot szabnak ki, de ezután jutalmaznak is. Aki példamutató maga­tartást tanúsít, a szabályok betartásával, helytállásával balesetet előz meg, azt a közlekedési rendőrök könyv- jutalomban részesítik, sőt a kiosztott könyvek alapján jutalomsorsolást is rendez­nek. Természetesen a Heves megyei Közlekedési ég Bal­esetelhárítási Tanács, a rend? őrség, valamint egyéb szer­vek ebben az évben foly­tatják a lakosság KRESZ-? oktatását. A gyermekeket az iskolában részesítik elméleti és gyakorlati oktatásban, a magángépkocsivezetőket az autóklub, a hivatásos jár-? művezetőket pedig lehetőleg munkahelyükön képezik to­vább. Hatvanban az elmúlt év­ben közlekedési parkot léte­sítettek, ennek építésén több száz felnőtt dolgozott, a gyer­mekek pedig játék közben sajátíthatták el a helyes köz­lekedés szabályait, tehát jiem véletlen, hogy Hatvan­ban és környékén csökkent legjobban a balesetek szá­ma. Viszont a füzesabonyi járásban növekedett legin­kább, ahol még kezdetleges a KRESZ oktatása. MbmM 3 1968. .január 28, vmátmi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents