Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-27 / 22. szám
18 MILLIÓ FORINT - .SEMMIÉRT* A hegyvidék földje és az állam pénze A megye termelőszövetkezetei — erről rzá- «nos tényt, adatot közöltünk — erőteljes fejlődésnek indulnak a mezőgazdaság szocialista átszervezését követően. Különösen azok a közös gazdaságok gyarapodtak, s nyújtottak tagjainak szén jövedelmet, amelyek kedvező természeti és talajadottsá- golekal rendekeztek. Ezekben a termelőszövetkezetekben mintegy hatezer hold szőlőt telepítettek, gépek százait vásárolták, alkalmazták az új agro- és zoo-technikai eljárásokat. magas termésátlaaakot értek el, s a közös vagyon számottevően gyarapodott. Ez volt jellemzője a megye termelőszövetkezetied kétharmadának. A hegyvidéki termélőszö- vetikezetekben azonban nem alakult ilyen kedvezően a gazdálkodás. A gyenge földeken, amelyek többnyire meredek domboldalaikon terültek el, legtöbbnyire olyan gyenge termésátlagot tudtak csak elérni, amely még a termelési költségeket sem fedezte. Ilyen körülmények között dolgozott évek óta majdnem hatezer szövetkezeti család, másfél ezer alkalmazott és kétezernél több szövetkezeti nyugdíjas. Kétszeres munkával féle olyan eredményt tudtak csak elemi mint a sfkvidéken, vagy a szőlős területeken dolgozó közös gazdaságok tagjai. A gyárak közelsége még nehezítette helyzetüket, hiszen a fiatalok Özdra, Borsodnádasdra, Eger csehibe. s a környező bányáiéba iparkodtak a mostohán fizető föld mellől. Szakemberek is nehezen szánták rá magukat, hogy ezen a vidéken dolgozzanak. így tehát évről évre komoly gondo+ jelentettek ezek a termelőszövetkezetek az államnak, sok vita zajlott akörül: kesll-e, érdemes-e terhelni ilyen mostoha körülmények között? E kérdésre a választ a népgazdaság és a külkereskedelem szükségletei adták meg: kell... és érdemes arra törekedni, hogy ezeken a földeken is jól éjjenek a szövetkezetek tagjai. s az eddiginél több terményt. húst adjanak az ország asztalára. A kérdés második része úgy hangzott: miként milyen támogatással lehet ezt elérni? A mostoha körülmények miatt ugyanis a korábbi években is jelentős állami támogatást igényelt ez a majdnem 40 termelőszövetkezet Ám az előző dotációs rendszerek nem ösztönöztek eléggé a helyi lehetőségek, belső tartalékok feltárásiára. a nagyobb erőfeszítésre, hogy e mostoha körülmények között is többet termeljenek. Sőt! Egyes esetékben azok a hanyag, rosszul dolgozó szövetkezetek tagjai kapták a legtöbb segítséget, akik maguk vajmi keveset tettek a jobb gazdálkodásért. A szorgalmasok viszont azzal „bűnhődtek”, hogy tőlük elvonták, vagy csökkentették az állami támogatást. Ezért került ser ©SY évvel ezelőtt az újfajta állami támogatásra. amelyet kísérletképpen az egri járás legtmos- tohább körülmények között dolgozó 33 termelőszövetkezetében alkalmazták. Mi ennek az új állami támogatásnak a lényege? Az, hogy ezeken a gyenge, lejtős földeken termelt búzáért, húsért, takarmányért, tejért, gyapjúért magasabb árat fizet az állam mint más — kedvezőbb körülmények között dolgozó — termelőszövetkezeteknek. Nem is kevéssel többet. A z elmúlt évben — nem végleges adatok szerint — 18 millió forintot i* is meghaladja az a többlet- bevétel, amelyhez ezzel az árkiegészítéssel jutnak a hegyvidéki közös gazdaságok. Az államnak eladott kenyér- gabonáért majdnem hatmillió, a hizómaarhákéit jó négy és fél millió forintot, tejért, üszőkért kétmillió körül, de a gyapjúért és burgonyáért kapott árkiegészítés is megközelíti az egymillió forintot. Amikor nyilvánosságra kerültek ezek a számok, akadtak. akik így vélekedtek: 18 millió forint állami pénz »semmiért”? Könnyű rácáfolni ezekre a demagóg véleményekre. Ugyanis ez az összeg érezhetően megnövelte a termelési kedvet a hegyvidéki közös gazdaságokban. Kenyérgabonából 12,8 százalékkal termeltek többet, de volt olyan takarmányféleség, amelyből ötszörösét adták az eddiginek. Növendékjószágból is két és félszer annyit neveltek. mint az előző évben, hízómarhából, tejbő] is jóval többet adtak ed, mint 1968- ban. Mivel ez a támogatási rendszer a háztáji gazdaságokra is vonatkozik, duplájára nőtt egy év alatt a hús, gyümölcs, s termény mennyisége, amelyet a nagy közösség asztalára tettek le a környék háziasszonyai, gazdái. S miután nemcsak úgy isten nevében kapják az állam pénzét, hanem a megtermelt áru után. érezhetően javult a munkafegyelem és 50 ezer munkanapot ..takarítottak meg”, miközben az előző évinél jóval többet és olcsóbban termelték. Többet és biztonságosabb körülmények között. Ugyanis ezzel a segítséggel elérték, hogy háromszor annyit tartalékolhattak, mint a* előző évben és szolid mértékben nőtt a tagság jövedelme is — erre négymillió forintot szántak a 18 millióból, a többit a közös vagyon gyarapítására használták fel. t*lső év volt ez. Kísérteti év. Sok biztató vonása mellett kiütköztek azonban ennek az állami támogatási rendszernek a fogyatékosságai is. Szóvá tették a közös gazdaságokban, hogy ez a rendszer nem segíti eléggé az abrakhiány megszüntetését, hogy az elemi károk esetében hátrányos megkülönböztetéseket tesz, hogy a technikai lebonyolítás még eléggé körülményes. S nem utolsósorban; nem kapják meg termékeikért ezt a plusz árat azok a szöveke- zetek. amelyek ugyanolyan hegyes, gyenge földeken dolgoznak, de valamivel többet osztanak mint a Momazéd községekben. Mindettől függetlenül az első év tapasztalatai alapján azt lehet megállapítani: minden előzőnél alkalmasabb ez az állami támogatási rendszer a termelési kedv növelésére, a természet okozta hátrány ellensúlyozására. S hogy így legyen ez az idén is. jó lenne, ha e hegyvidéki termelőszövetkeze'ek ennek figyelembevételével alakítanák ki gazdálkodási terveiket, Kovács Endre Vélemények a reformról Mit tart jónak a változások közül? Nem baj az. ha mindnyájan gondolkozunk. De még mennyire nem. Több szem mégiscsak többet lát. bőt: jobban is. Elvégre mégiscsak rólunk van szó. Mindany- nyiunkról. Így aztán pláne hogy megéri a közös „fejtörés. okoskodás...” Ezekkel a gondolatokkal készítettük lapunk 1967. október 20-1 számában „ön fél-e a mechanizmustól?” című riportunkat. amelyben a Mátravidéki Fémművek különböző képzettségű, beosztású dolgozóival beszélgettünk az úl gazdaságirányításról. Véleményeket. elképzeléseket kértünk: mit várnak, illetőleg mit remélnek az az új mechanizmustól? A beszélgetés óta több hónap telt el. azóta ismerjük a változásokat, a reformokat, az irányelveket. Az üzemekben. a vállalatoknál, az intézményeknél a „miheztartás” szabályai is törvényerőre emelkedtek... Több szem többet lát. Sőt: jobban is. Ezért ismét ellátogattunk a Mátravidéki Fémművekbe, megkértük előző cikkünk riportalanyait, őszintén mondják meg: mit tartanak jónak a változások közül. Szívesen válaszoltak. Valamennyien közügynek tekintik a reformot... Sepsey Zoltánná gyártáselőkészítő: — Nagyon helyesnek tartom. hogy ezentúl minden további nélkül felmondható azoknak, akik a munkánafc mindig a könnyebb vegét igyekeztek megfogni és csak az egyéni érdekeket vették figyelembe. (A lógósokra gondolok). Hegedűs Lajosné, műszaki raizoló. szerkesztési osztály! — Feltétlen lónak tartom a vállalatok szabad irányítási és termelési jogát. Remélem. ezáltal a szakemberek nagyobb lehetőséget lapnak tudásuk, tehetségük kibontakoztatásához. Szeretném. ha az eredményes munkát anvagílag is kellőképpen értékelnék. A 10-es edzőműhely dolgozói: — Véleményünk nem változott a mechanizmusról. Tudjuk, hogy bevezetése, az úi intézkedések, a dolgozók érdekeit szolgálják. Az igaz, hogy többet kell majd gondolkodni. de a kenyérből is több 1ut maid az asztalokra. Búrom Károly, géplakatos, kísérleti üzem: — Nekem tetszik, hogy ezentúl iobban kell dolgozni. Jónak tartom az áruk eladásának úi módszerét és az új munkaügyi törvények bevezetését. Ez utóbbi szerintem egészséges munkaerővándorlást eredményez maid. Radios József, betűöntő: — Örülök a szabad útnak, amelyet a végzős műszaki fiatalok kaptak az elhelyezkedéshez. Jó doloenak tartom. hogy a vállalatok rangsorolásának nem a terv teljesítése,' hanem a nyereséges gazdálkodás az alapja. Pék István, közgazdász. — A szabad létszám- és bérgazdálkodás alapján a vállalatok munkája rugalmasabb lehet a korábbiaknál. A fejlesztésekhez, a volumen növeléséhez szükséges ‘t- szám és bérfedezet biztosítása jóval egyszerűbb mint volt. és nem függ a felett«* hatóságoktól. Ez jó hatást, gyakorol a vállalati munkavégzésre. s elősegíti a lakosság nagyobb arányú foglalkoztatottságát. Pádár László, esztergályos— Nekem tetszik, hogy ha a dolgozó nincs megelégedve munkahelyével, minden további nélkül felmondhat. Valamennyien örülünk a jutalomszabadságnak. Igaz. ez csak adható. De vajon kinek és ki fogja ezt eldönteni? Mert ha nem azok kapják, akik munkájukkal megérdemlik. rászolgáltak, akkor elveszti ösztönző hatását. De ha igen. akkor mindenki azon igyekszik, hogv bekerül- iön a jutalomszabadság „kalapjába”. (Következik: Amin én még változtatnék) K. J. Új cementsilót építenek Selypen Az elmúlt év végén kezdték építeni Selypen az új 400 vagonos cementsilót. Az eredeti befejezési határidő 1968. június 30. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat szocialista szerződésben vállalta, hogy három hónappal korábban, március 31-én átadják a cementgyár részére nagyon fontos raktárakat. Eddig jól haladt az építkezés, de most úgy tűnik, veszélybe került a március végi határidő. Hiányzik a daru, vontatottan szállítják el a törmeléket és a hideg idő is késlelteti a munkát. Az építők még nem adják fel a harcot, mindent megtesznek, hogy állják szavukat és március végére átadják a cementsilót. (Szendrőváry Gy. felv.) PINTÉR ISTVÁN : ■MÉGSEM lEntlRMVj EB Felpofozta egy oruagy... Horthy most már nem vár: újabb lépéseket tesz dinaszliaalapílási terve érdekében. S ha ő maga tétovázna, ott van felesége és menye. A szokásos anyós—meny marakodás helyett összefognak, hogy férjeik révén megvalósítsák álmaikat. Hű szövetségesük, Lukács Béla, a kormánypárt, a Magyar Élet Pártja elnöke, Horthyné unokahúgának férje. Ha Bárdossy ellenezné, vagy nem tudná keresztülvinni a törvényjavaslatot, Horthy Lukács Bélát nevezi majd ki utódjául, aki gondoskodik elfogadtatásáról. S hogy mi legyen a törvényjavaslatban, amely biztosítja, hogy Horthy Miklós utóda első szülött fia, István legyen? Horthy levelet intéz Bárdossyhoz, akkori miniszterelnökéhez: „A királykérdést — legalább egyelőre — lehetetlen megoldani . . A köztársasági forma a magyar nép lelkiségének nem felel meg és minden negyedik-ötödik évben a választási harcok felfordítanák az ország rendjét. így nem marad más megoldás, mint a kormányzói intézmény további fenntartása... Kérem tehát, hogy Magyarország országgyűlésének mindkét háza közös egyetértésben, ajánlási jogom kikapcsolása mellett, saját belátása szerint kormányzóhelyettest válasszon. Az utódlási jog biztosítása által lehetővé válnék halálom vagy netán! lemondásom esetére a változásnak minden Izgalom és választási harc nélküli, zökkenőmentes lebonyolítása A választás eredményének megerősítési jogát még magam óhajtom gyakorolni, mert attól, hogy a választás megfelelő személyre esik, vagy sem, hazánk jövő sorsa függhet Talán nem is szerénytelenség, ha azt mondom, higy több mint két évtizedes tapasztalat útin, jobban meg tudom ítélni, mint más. hogy ki alkalmas, vagy Inkább még. hogy ki nem alkalmas a kormányzói tiszt betöltésére. Aki aztán hivatva lesz ezen nehéz és terhes, bár megtisztelő örökséget átvenni, feladatait és kötelességeit ideiében megismerni, azonkívül nekem is segítségemre lehetne.” Az elképzelés az, hogy Horthy István legyen az utódlási joggal felruházott kormányzóhelyettes, aki apja halála vagy visz- szavonulása után automatikusan követné őt a kormányzói székben, s alkalmas időpontban VI. István néven királlyá koronázzák, akinek a fia, a kormányzó unokája VII. Istvánként követné őt a trónon. A kormányzó utódlási jogával nem élne ugyan, hogy a látszatot megóvja és a támadások élét tompítsa, de a Lukács Béla elnöklete alatt álló kormánypárt gondoskodik róla, a kormányzóhelyettest a kormányzó szándéka szerint, vagyis a fia személyében válasszák meg. A tervet azonban sokan ellenzik. A kormányzónak mindenekelőtt az akkori hercegprímás, Serédi Jusztinián egyetértését kell megszereznie, hiszen a katolikus egyház nagyhatalom. Még mielőtt átadná Bár- dossynak a kívánságát tartalmazó levelet, megmutatja azt Serédinek. Félreérthetetlenül tudomására hozza szándékát. * — Akinek háza van — mondja neki —, az azt akarja, hogy a ház holta után a gyermekeié legyen... Én is így vagyok a kormányzói tisztemmel, amelyet a fiamnak szántam... Serédi igyekszik megakadályozni, hogv Horthy fiát utódiává tegye. Ellenállásának fő oka, hogy Horthy István an»a vallását követve református és nem katolikus. A hercegprímás persze hallani sem akar református királyságról. Annál Inkább tetszik a terv Ravasz László református püspöknek. H!s7en ha a magva»- történelemben először református király lén maid a trónra akkor a történelem k1»meli maid annak a püspöknek az é-demelt is. aki az időben a református egyház élén állt. Tmrédv és pártia. akárcsak a nyilasok, szintén igyekeznek megakadályozni a kormányzót szándéka végrehajtásában. Imrédyék, mint a nyilasok, elfogadják Horthyt, ahogy a nyilas párt 1940 végén kiadott szervezeti szabályzata mondja: „Magyarország Föméltó- ságú Kormányzója iránt való feltétlen ragaszkodás jegyében” tevékenykednek, de Imrédy és Szálasi saját maga szeretne majd Horthy Miklós örökébe lépni. Nagy kampányba kezdenek Horthy István kormányzóhelyettessé választása ellen. „A hungarista véderő” aláírással egyre- másra jelennek meg röpcéduláik, amelyekben Horthy István viselt dolgait szellőztetik. Azzal vádolják a kis Horthyt, hogy angolbarát. Felidézik régi orgiáit, nőügyeit, botrányait, például azt az epizódot, amikor Székesfehérvárott felpofozta egy őrnagy, mert részegen sértegette a társaságában levő nőket. Megírják, hogy Horthy Miklós másik fiával hatalmas értékeket csem- pésztetett Dél-Amerikába. Magyarok! A hazaáruló, angolbarát, szovietekkel kacérkodó kormányzatunk nyílt támadásra készül ma már nemcsak a nemzet érdekei ellen, hanem... az alkotmány ellen is — íriák. — Angolbarát politikájuk alátámasztására puccsszerűen kormányzóhelvettest akarnak választatni a magvar törvényhozással. Röviden: Horthy Istvánt akarják becsempészni ebbe a magas közjogi méltóságba. Hunyadi János, Kossuth Laios és Horthy Miklós örökébe egy velejéig romlott, erkölcstelen, züllött, iszákos szoknvabotondot ekn-pak ültetni új Dobzse Lászlóként... Ha ezt a sibed»»-t elfogadták T .g g cTtadőmak. «,Wor hazánkat olyan mélypontra süllyesztik, amilyenben a mohá-si Trósz írt„ie előtt volt..." (Folytatjuk)
