Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-27 / 22. szám

fjtsm A KASZTILIAI SOLYOM Spanyol film ; A safnes. saéüesvászn.ú spa­nyol film kedves, de egysze­rű kaland — sok verekedés­tel. Maga a história a spar nyal aranyszázadok egyikébe viszi el a nézőt, amikor még ezámolatianul ömlött az arany az Ibériai félszigetre á világ minden tájáról, a fér­fiak selyemből szőtt tanka kabátokat hordtak, csipkés zsebkendővel gesztikuláltak, * lányok, asszonyok meg kénytelenek voltak arra vár­ai, hogy a lovagok megvéd­jék őket a különböző rendű és rangú útonállóktóL A történet áttetszőén tisz­ta és nemes indítékaitól, az igazság győzelmétől ez a fűm még nem érne el különösebb hatást, mert a küzdelem for­dulatait a hasonló kalandos- romantikus históriákból jól ismerjük: csörög a kard, ör- dörngős ügyességgel és sze­rencsével küzdenek a rokon- szenvünkbe belopakodó hő­sök és veszélyeik ellenére tudjuk, hogy győzni fórnak 'bátorsággal, karddal, csókkal és — igazsággal. Ennek a filmnek az a na­gyon jelentős előnye van, hogy — ahol csak tehet! — a szépséget pazarló kézzel szórja a néző elé. Toledó. látképe maga is olyan ezen a színes filmen, mint egy felködlő, testetlenül is festői panoráma; tornyai hatalma­saik mint az egykori spanyol birodalom, palotád látványo­sak folyosóikkal, zárt udva­raikkal, játékos oszlopaikkal, nagystílűén berendezett ter­meikkel. Az utcák, terek ro­mantikára csábítanak. A zene édes melódiái a fülledt me­diterrán szerelmet idézik dalok akkordjaival. A sely­mek, szoknyák és égyéb mó­dik egy elmúlt gazdagságról tesznek tanúbizonyságot szá­mét gyönyörköd te tőén. S mennyi asszonyt szépség és báj vonul el előttünk e ked­ves, néhol vérrel permetezett történelemben! Az életöröm harsogó túl- áradása a kocsmai jelentek­ben, mintha kísérőzenéje len­ne mindannak, amit a film el akar mondani. S talán leg­erősebb pontja ennek a szí­nekben gazdag oel'ulo:d-al- kotásnak az a néhány pár­beszéd, amelyben csaknem, távirati stílusé jellemzéssel a film írója, Joe Lasey min­dent elmond hőseiről. A filmet Jose M. Elorrieta rendezte. Munkája nem mér­hető honfitársa, Bardem mélyre tekintő, drámai eré­nyeivel, de amit a történet tanulságként kínál, a szabad- ságszeretetet, zsarnokság gyűlöletét és a lovag-'asság dicséretét — maradéktalanul hangsúlyozza. A mi higgad­tabb vérmérsékletünk sze­rint túl sokat verekszenek ebben a filmben, de a rende­ző — úgy látszik — ezzel fűszerezte mondái valóját. Federico Contreras zenéje észrevétlenül sző hangulatot a képek mögé: pattogó rit­musai többször feledtetik a tömegvívás és verekedés egy­hangúságát. Jellemszínészek egész sara nyújt jó alakítást a filmben. Ez a látványos, a spanyol építészet remekeit is bemu­tató film újból kíváncsivá teszi a hazai közönséget a spanyol filmgyártás újabb al­kotásaira. (farkas) A jövőt tanítjuk, védjük bennük! GONDOLATOK EGY VIZSGALATHOZ N. GIMNÁZIUMI TANAKT felkereste egyik másodikos diákjának édesanyja. Szü­netben jött az osztályfőnök­höz, kérte, néhány napig le­gyenek tekintettel kislánya idegállapotára. Éjjel sem aludt rendesen a leány, csak sírdogált, bajok vannak a családban. Becsengettek, a tanárnak órára kellet volna mennie, de még mindig beszélgettek. „Legfeljebb nem kapok he­lyettesítési díjat” — gondol­ta, mert nem tudta otthagy­ni az édesanyát Kitárult előtte egy érzékeny gyermek bonyolult lelkivilága. Az apa inni kezdett Állandóan a veszekedések, a szidalmak, a verés. A tizenhat éves kis­lány zokogva kérleli édes­anyját: „Anyu, ne engedj verni! Hagyjuk itt!” — Mit tegyek? — térdelte kezét az anya. Eltelt egy óra felügyelet nélkül maradt egy osztály. Harminc gyerek helyett a pe­dagógus csak arra az egyre ügyelt, akire a nagyobb veszély leselkedett Annak a gyermeknek sorsán gondol­kozott, aki talán már nem is olyan gyermek, mimdmt ért, mindent á bérez. S ha keve­set is, tanácsaival segíteni tudott rajta. N. tanárt az igazgató a he­lyettesítés elmulasztása miatt szóbeli figyelmeztetésben, ré­szesítette, s a hasonló esete­ket elkerülendő kioktatta: családi ügyekbe ne avatkoz­zon a pedagógus, addig nem terjed a hatásköre... Az idézett eset korábban történt, s jóllehet azóta a szemléletmód gyökeresen változott, az ügy több vonat- kazásban napjainkra is jel­lemző. Annyiban feltétlenül — s ezt a legutóbbi népi el­lenőrzési vizsgálat is kriti­kusan summázta, — hogy sokan úgy vélik: a gyermek- és ifjúságvédelem nem több, mint beavatkozó, orvosló, gyógyító intézkedést tenni az egészséges fejlődés biztosítá­sára. Rossz orvos az aki csupán az elhatalmasodott betegsé­get igyekszik gyógyítani, de azzal keveset törődik, hogy a kórt megelőzze. A gyermek- és ifjúságvé­v4ktk tudják, mit ér a játék . . . Szerkesztőségünk levelet Icapott az egri egészségügyi gyermekotthonból. Kérik, hogy tolmácsoljak köszö- netünket az egri úttörők­nek, akik elküldték játékai­kat ajándékba az otthon kis lakóinak; e játékok leg­alább másfél szobát töltöt­tek be!... Kik laknak ebben az ott­honban? Beteg, nagyon be­teg gyerekek. A rideg sta­tisztika ezt mondja: ötven mozgásfogyatékos és két­száz szellemi fogyatékos gyerek. Ok élnek itt Qon- dos felügyelet alatt Akár­hogy is, a gyerek — gye­rek, szeret játszani, s a já­ték igen fontos eszköz a ne­velésben. Itt is fontos, az egészségügyi gyermekott­honban, ahová „hivatalos úton” igen kevés játékszer került. A megyei úttörő­elnökség. a Vöröskereszt és a KISZ-szervezetek közös akciójaként öszeszedték az apró emberkék játékaikat, s elküldték a kis betegek­nek. Volt, aki ajándékához levelet is mellékelt, mely­ben közölte: legkedvesebb játékát küldte el. és jó szívvel küldte. Ebben senki sem kételkedik, hiszen ők. az ajándékozók tudják a legjobban. mit is ér a já­ték. Igen sokan vannak az ajándékozók, s nehéz lenne külön-külön megköszönni kedvességüket. Az otthon kérésének —, hogy tolmá­csoljuk valamennyi pajtás­nak köszönetét a sok szép játékért — lapunk örömmel tesz eleget! k. g. P. HOWARD: / REJTŐ J ENÓ/ 27. Másnap tovább indultak, és Galamb már a sorban me­netelt. Troppauer őszinte bá­natára négy párral hátrább. Valamennyien frissen. \ idá- man indultak útnak. de most már a Szahara közepén túl. olyan vidéken jártak, ahol három-nésv nap távol­ságra nem akadt oázis, és a katonák kimerültén, elcsigá­zottan rótták a port. Este a sivatagban táboroz­tak. La touret őrmester mór várta őket az állandóan elől járó őrjárattal. A vén kato­nán alig látszott a megeről­tető szolgálat. Ha lefogyott valamit, ez csak a bánkódás miatt volt. Mint egy csomó rongy. Úgv hullott le a század a for­ró sivár porra. Latouret ki­termelte a posztokat, és be­osztotta a másnapi őrjáratát. Váratlanul megpillantotta Galambot, amint letette bar- dáját. — Közlegény! — Igenis, őrmester úri — Magának parancsba ad­ták. hogy a szekéren utazzék. Hogy kerül a menetbe? — Saját kérelmemre a had­nagy úr megengedte, hogy átad iám a helyemet komo­lyabb invalidusok számára. — Azt hiszem, maga .. rö­videsen elég komoly invali­dus lesz ... Reggel sorakozó előtt fél órával jelentkezik nálam előőrsbe. Rompez! Galamb elégedetten dör­zsölte a kezét, amikor odébb ment. A jó öreg dühös la­touret maid gondoskodik ró­la. hogv ..hivatása teljesítése közben” elhunyjon.. Ezután kisétált a dombok köté. hogv hátha meglátja valahol a kísérletet. Tetszett neki ez a hazajáró úrin5 Le- ült. és e'ővette a száiharmo- nikáiát. h<x?y csalogassa De hiába ... Ügv látszik, elriasz­totta a megboldogultat... , — Csodálatos este van, bajtársi... — szólalt meg mellette Troppauer. A költő alacsony, vastag al^kia vé­gig szürke a port ÓV Tárt kar­ral kiáltotta: — Ó. Szahara, te Irirálvnőie a pusztáknak, áido+t a nor. «"«Ilyel a nagy költő* üdvözölöd ... — Dicső gondolataid van­nak — helyeselt« Galamb — Csak így tovább ... Nincs valami olvasnivaléd? NanoV őt« ee-eotlen rímedet sem él­veztem. — Volt néhány szén so­rom ... de mo«t búcsúzom v Volnm? y-nr>f m» bennem !h«v vprs. Egy gondolat,.. Szervusz! És elkacsázott... Napóleo­ni fürtjeit rendezgetve tépe- lődött újabb rímeken. Rövi­desen eltűnt a sötétben .. t Galamb viszont a halott em­ber problémáján tűnődött, hogy végleg lerázza a lekiis- meretéről. Egyszerűen becso­magol mindent, és elhelyezi a katonai raktárban. Halála esetén felbontják, és ott lesz a cím. hogv a pénzt és az értéktárgya­kat Monsieur Henry Grison örököseinek juttassák el. Henry Grison utolsó címe; Avenue Ma­genta !). szám volt Ezen a nyomon elin­dulhatnak ... Bufnm! Lövés... Nyomban fel­ugrott és kö­rülnézett ... A táborban máris felhar­sant a riadó. Rohant a szakaszához. A hadnagy hallekötőben siet ki a sá­torból. és a gramofon to- — . vább szól jr odabenn. Mi- ‘ éri van a lé­gióban minden hadnagynak táskagramofonja? — villant át Galamb agyán egy má­sodpercre. — Merről jött a lövés? ... — érdeklődik a íiadnagy. Senki nem tudia megmon­dani. Őrjárat indul maidén irányban ... Tíz perc múlva visszatérnek. Szent Isten! Troppauert hozzák . ■.. Sze­gény költő ... Galamb alig tudja türtőztetni magát a sor­ban. szeretne odarohanni... — Beszélj! — szólt rá a hadnagy. — Mi volt? Troppauer felült. A seB nem súlyos, a karját fúrta át egy golyó. — Nem tudom, hogy ki lőtt — és honnan — mondta a vas­tag ember. — Sétáltam álmo­dozva. ugyanis költő va­gyok ... Troppauer Hűméi-, a lírikus... — Ember! — kiáltott ró a hadnagy. — Jelentést mondj! mondj! — Kérem, kérem - intette higgadtságra Troppauer, mi­közben az orvos tisztogatta sebét — Egyszer csak. amint sétálok, egy durranás, a ka­romat átfúrja egy golyó és el­vágódom. Ugyanis ha mene­külök, akkor a lesipuskás még egyszer lőtt volna. így azon­ban azt hitte, hogy megölt — Fú vassom újra sorako- zót — mondta a hadnagy az altisztnek. Felharsant a kürt — A fegyvert letenni! — vezényelt a hadnagy. Mindenki letette a fegyve­rét A tiszt és az altiszt sorra járt puskától puskáig. Aki a lövést leadta, annak nem le­hetett ideje kitisztítani a pus­káját Egyenként vizsgálták a závárzatot, a csövet.«. — Ez volt az — kiáltott vé­gül az őrmester az egyik pus­kánál Galamb fegyverét tartotta n kezében ... — Közlegény! Galamb kilépett — Hol voltál amikor- a lö­vés történt? — Sétáltam. D* a fegyver nem volt nálam. — Ki látott? — Troppauer közlegény, öt perccel a lövés előtt be­szélgettünk. — Veszekedtek? — Sőt. A költő a legjobb j'í'rátom. — Utánam, indulj! delmi tevékenység megyei tapasztalatait összegezne ar­ról adhatunk számot, hogy a megelőzés az egészséges fejlődés a feltételeinek bizto­sítása mindinkább előtérbe kerül. Míg korábban gyengí­tette a gyermekvédelem ha­tékonyságát az egymástól eltérő módszerek alkalmazá­sa. a különböző intézkedéseit ma már nem egymás ellené­ben hatnak. A rendőrség az utóbbi há­rom év során több száz eset­ben „razziázott” a különbö­ző szórakozóhelyeken; ahol tapasztalták, hogy a fiatal­korúakat szeszes itallal ki­szolgálják. ott a megfelelő büntetés sem maradt el. A KISZ megyei bizottsága meg­vizsgálta az albérletben lakó középiskolások életkörülmé­nyeit, érdekvédelmi szerveik sürgették a szükséges intéz­kedések megtételét A szak- szervezetek folyamatosan el­lenőrzik az ipari üzemeket: hogyan törődnek a rendezet­len családi körülmények kö­zött élő fiatalokkal, milyen munkafeltételeket biztosíta­nak számukra. Még nem ál­talános de már nem is ritka jelenség, hogy a felelőtlen, gondatlan szülőket társadal­mi bíróság elé állítják, ahol munkatársaik olvassák fe­jükre a holnap felnőttéi el­len elkövetet vétkeiket és szabnak ki büntetést. Újszerű, hasznos kezde­ményezés, hogy több esetben, az osztályfőnöki órákon rendőr foglal helyet a közép­iskolai tantermek katedráin* s a fiatalkori bűnözésről tart előadást. A visszatartó hatás máris lemérhető: az utóbbi időben a „galeris” bűncselek­mények száma erősen csök­kent! Szereplők, vadhajtások.: Nem egy esetben alacsony képesítésű emberekre bízzák a gyermek- és ifjúságvéde­lem ügyét. E fontos poszto­kon kevés az olyan, aki kellő pedagógiai és pszichológiai felkészültséggel vagy érzék­kel rendelkeznek. Így nyil­vánvaló, hogy a nevelési szempontok érvényesülése csak esetleges. Pedagógiai megoldások helyett a kor­szerű szocialista neveléstu­dománnyal össze nem egyez­tethető módszerekhez folya­modnak. Konkrét példát is említ a tépi ellenőri vizsgá­lat: egyik gyermekvédelmi intézményben a verés a leg­hatásosabb „nevelési” esz­köz! Az Iskolákban maguk a pe­dagógusok is rakják önmaguk a tüzet, pedagógiai bürokra­tizmussal töltve el idejük jő részét. Mennvi még a szük­ségtelen gyűlésecske, hány tonna papírt irkáinak össze különböző füzetekbe, amivel a nevelést vélik szolgálni, a amellyel éppen a neveűéstől veszik el az időt Az eredmények, fogyaté­kosságok mellett nem halad­hatunk el közömbösen. Amit elmulasztunk. mind-mind láncszemei a nevelés selejt- jének. Megengedhető-e selejt a ne­velésben—oktatásban? AZ A NEMZEDÉK, amely tőlünk tanul, a holnap fel­nőttéinek nemzedéke. Az a korosztály, amely most lépi át az általános iskolák kü­szöbét. 2000-ben, a harmadik évezred hajnalán, 46 évea lesz. A mai óvodások, az idei első osztályosok között ott vannak a 2000-ik év filozó­fusai és államférfiai, tanárai és költői, mérnökei és orvif» sai! Látni kell mindig ezt • távlatort PataJQ' Pnmf

Next

/
Thumbnails
Contents