Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-25 / 20. szám
Labirintusok a föld alatt A régi egriek sokszor hallottak róla —, de sokan tapasztalták is —, hogy a város altalaja össze-visszá van turkálva alagutakkal: kanyargós borospince-ágak futnak mesz- sze, mélyen a fölei alatt. Különös „hírnévnek” örvendenek a Tihamér, Kőporos, a Kőlyuk. a Kacsa part a Tündérpart. a Kisvöigy és más vidékek mélybe vak járatai ezeken túl pedig nemcsak Eger polmzsÉi szerető lakossága, hanem az ide irányuló idegenforgalom is célpontjának tekinti a Szalák, vagy a Szépasszunyvölgy vidám hangulatot árasztó, kedves borospincéit. Valóban kedves pi ncék erek, de a szórakozási es gazdasági igények kielégítésén túl sokszor nehézségeket, komoly gondot is jelentenek. Az elmúlt évtizedekben is már számos pincét öntött el a talajvíz, omlottak be nem is sejtett pinceágak, épületek, utak alatt, bizonytalanná téve egy kicsit a város életét. Mikor és hogyan keletkeztek ezek a kiönleges dzsungelek, labirintusok? Bár az Eger környéki szőlőművelés a XII—-XIII. században már kimutatható — nem ismerünk olyan írásbeli dokumentumot, amely bizonyítaná, hogy a korai időkben a városban borospincék lettek volna. Az első hiteles feljegyzést azután az egri káptalan XV. században keletkezett birtokkönyve, a Liber Sancti Johannis tartalmazza, amely néhány esetben már említést tesz egri pincékről is. Így szól a nagyprépost pincéjéről a „KirályF HHV- OftfG 25. szék” nevű hegy alatt (ma: „Tetemvár”) — és pincéket nevez meg a közeli „Kovácsok utcája” mentén Az első pincék tehát a közéokori települést körítő palánk-?» álon belül — érthetően — olyan helyeken keletkeztek, ahol az emelkedő terep és az ottan: dombok darázskő, vagy tufa anyaga a pince-alagutak vágását lehetővé tette. Ezért szó sem léhetett pincékről például a patak közelében, mert hiszen az Eger völgye itt a középkorban még nagyrészt egy mocsaras terület volt, amely alatt el sem lehet pincéket képzelni. De nem valószínű pincék vágása ekkoriban a városfalakon kívül sem, mert az ottani bizonytalan körülmények aligha csábították a gazdákat, hogy az értékes boraikat erre helyezzék él. Az 1500-as években már a pincék elég tarolt rendszere Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokrokat vastagon. A végtelen homoktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér színben terül el a holdfényben. Körülnézett... Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, néhány béka kvartyolt a némaságban, és nagyon távolról az arab tábor zümmögő énekkórusa szüremlett feléje. Tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmyrák koronája között. Ez éppen alkalmas világítás ahhoz, hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, amilyen milliószámra akad mindenfelé. A tárcában sok mindenféle volt. Elsősorban tizenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok név4 JVémiság 1368. január 25., csütörtök volt Egerében. A különböző helyeken található ágakat nagyobbrészt még a század elején, Estei Hippolit püspöksége idejében (1498—5120) fúrhatták, amint erről az egyik pince „Olasz ág” elnevezése tanúskodik. Később azonban a város és környéke mind súlyosabb harcok színterévé vált, amidőn a bortermelés egyre bizonytalanabbá lett, és a pincéket már sok esetben nemcsak a borok tárolására, hanem védelem, rejtekhely céljaira is használták. — Az ozmán hódoltság alatti pincékről azután — érthető okokból — alig tudunk valamit. Evlda Cselebi török világutazó például 1664—1666 között járt Egerben, és írt jegy. Azután egy újságkivágás. Féloldalas hír, bekeretezve vörös ceruzával: „Megrendítő családi dráma a nemrég hazatért dr. Brétail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bonaparte. Dr. Brétail agyonlőtte a feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahová a szerencsétlenül járt Russel kutatót kísérte, mint a nagy tudós titkára. Dr. Brétail hazatérése után feleségül vette a tragikusan elhunyt tudós özvegyét. A rendkívül szép asszony valamikor énekesnő volt, és csak Russel kedvéért hagyta ott a színpadot. De Oranban, ahol Russelék nagy társadalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jótékonysági estélyeken az egykor ünnepelt színésznő. Ilyenkor híres dalát, a „Si l’on savait”-t énekelte .. .*i A dal a halott melletti szobában! A dal, amely folyton szólt és nem énekelte senki! Tovább olvasott „ .. .A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet és úgy látszott, hogy boldog házaséletet élnek, míg tegnap este bekövetkezett a véres családi dráma. Csak két lakáj tartózkodott a házban, és mindkettő főleg a vár alatti pincékről, de természetesen a bor tárolásáról ő is hallgat... A város ma is meglévő pincéinek legnagyobb része a XVII. százában készült el. És ez nem is véletlen, mert hiszen a békésebb évek beálltával Eger rohamosan fejlődött, gazdaságilag erősödött A szatmári béke (1711) után megindultak a városfalakon kívüli építkezések, egymás után kialakultak a „hós- tyák” — keletkeztek a kedves, jellegzetes kis parasztházakon kívül a borházak, présházak, pincék százai is. össze-vissza fúrták-faragtáik a hóstyák alatti dombokat hegyeket — szinte egy iij szakma alakult ki a pincék elkészítésére: a „kővágók” — ezek emlékét hirdeti például az északi benzinkútnál ma is meglevő „Kővágó tér” elnevezés. (Ott laktak az egri pince vágók). A Grónay utcai pincék is a XVIII. században keletkeztek. A Hatvani hóstya —, ahol a Grónay utca vidéke is van — teljesen az 1700-as években alakult ki. a városfalakon kívül. Hiteles adatok szerint a török idők után itt lakóházak és minden bizony- nyál pincék sem voltak. De azután! A megbízható összeírásokból tudjuk, hogy a Hatvani hóstyán 1721-ben 47, 1788-ban pedig már 702 volt | a szőlőbirtokosok száma. | Ezeknek természetesen pincék kellettek, nekik .köszönhetjük” tehát a jórészt már feledésbe merült, de most a nagy építkezések előkészítése során újból feltárt, érdekes pincevárost! Hevesy Sándor ugyanúgy meséli a történteket. Dr. Brétail úton volt, azt hiszik, Algírban, és Mme. Brétail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány máskor is megfordult a házban Brétail távollétében. Este 11-kor történt a dráma. A szalonban teát szervírozott az egyik lakáj. Brétailné a zongoránál ült és a „Si l’on savait”-t énekelte. Ekkor váratlanul megjelent az ajtóban Brétail! A lakáj két lövést hallott, egv sikolyt, egy zuhanást, Corot kapitány és az asszony átlőtt fejjel Buktak le. És mielőtt a szolga megakadályozhatta volna, Megbukott a Beatles-íilm Üj nyugati hobby: milyen lesz ön 25 év múlva? A Beatlesek. „Varázslatos utazás az ismeretlenben” címmel most mutatta be az angol televízió a Beatlesek első filmjét. A film, amelyet saját kezdeményezésük alapján maguk alkottak, csúfosan megbukott. A vállakózás kezdeményezője Paul McCartney. Ö javasolta: néhány barátjuk társaságában kapaszkodjanak fel egy autóbuszra, utazzanak vidékre és forgatóköny nélkül azt filmezzék, ami éppen eszükbe jut. Szeptemberben harmincki- lencedmagukkal minden előkészület nélkül beülnek egy sárga buszba „élményeket” keresni. Eleinte azonkívül, hogy az egyik operatőrt elbocsátják, nem történik semmi. Majd néhány jelenetet forgatnak, -ahol éppen vannak, és ami éppen eszükbe jut. A Beatlesek azt akarták bebizonyítani, hogy a rendezés felesleges, s nélküle az alkotás a természetesség látszatát kelti. Hogy ez az elmélet mennyire helytálló, azt éppen a „Varázslatos utazás ...” bizonyítja. Az egyetlen jelenetet ugyanis, amely mégis nyújt valamit, s amelyben az énekük is érvényesül, a bálterem-finálét, körültekintő rendezéssel jól előkészítették. A többi egy nagy zűr-zavar, amelyen az énekük sem segít, halott, semmivel sem rosszabbak, mint amilyeneket a Beatleáektol vében is, valóban fellobbant: először néhai férje titkárjáért, most pedig Corot kapitányért? A kérdésre pontos választ nem kaphatunk. Annyi bizonyos, hogy Oran társadalmát érzékeny veszteség érte, és a szörnyű dráma .. már megszoktunk. Csupán a megfelelő környezet, a hangulat hiányzik. Az 50 perces film kísérlet annak bemutatására, hogyan látják a Beatlesek a világot és önmagukat. Az egyik jelenetben kis sátrat vernek egy mezőn. Barátaikkal együtt betódulnak és hatalmas teremben találják magukat. Rövid kaibaréműsor után kivonulnak a teremből, autóbuszuk pedig átgázol a kis sátron. Ez a jelenet már a trükkfilmek birodalmába vezet, s arra szánták, hogy kielégítsék azok igényét is, akik a fantasztikumot keresik. A film unalmas, fárasztó és művészileg semmit sem nyújt, — állapítja meg egyöntetűen a kritika. g. iSzabálytalanul ütött a bokszoló Az áldozat — halott 'f.;; V V. — w * ÍWT3 O -A u- ~C 1 .1 »■’a** dr. Brétail is halántékon lőtte magát. Mire a mentők megérkeztek, már egyikükben sem volt élet.. Galamb cigarettára gyújtott. Eszébe jutott a ház ... A poros szoba és a furcsa nő, az any aj eggyel... „ .. .Jogos vagy jogtalan féltékenység? Ki tudná eldönteni — folytatta a hír. — Lehet, hogy a Russel mellett átélt expedíció szörnyűségei viselték meg dr. Brétail idegrendszerét, vagy talán az érdekes asszony, aki nemcsak a kezén viselte a háromszög jelét, hanem a szíA cikk közepéről egy fénykép nézett rá ... Furcsa, érdekes fejű, szép asszony, összenőtt, sűrű szemöldökkel és csodálatosan kifejező, szomorú szemmel. Egyszer csak valahonnan, nem is messziről, zümmögve felcsendült az ismert finom női hang: „Si l’on savait.. s.. Néhány másodpercig mozdulatlanul ült. ... Az éjszakai légáramlástól kissé egymáshoz surlód- tak a pálmalevelek, halk zörejjel... És a szöveg most dúdolásba ment át... Kétségtelen ... Ugyanaz a hang! .. .Izgalmas küzdelem a szorító kifeszített Köteleinek négyszögében. Horgok, len- gők és egyenesek, súlyos, kemény ütések csattanak. Felfokozott, izzó a hangulat, zúg a biztatás. Pár másodperc még a harmadik menetből, s aztán gong jelzi a mérkőzés végét. A vezetőbíró összeszedi a pontozólapokat, a versenybíróság asztala felé fordul, halican mondja a nevet. Középre inti a versenyzőket, vár, amíg a hangszóróból felcsendül egy hang, s magasba emeli a jobbján álló öklöző kezét. „Győz Tóth István.. A sötét hajú gyöngyösi fiú fáradtan mosolyog... Felugrott!... A hang irányába ment, de az éneklő zümmögés különös módon távolodott... Az ördög játszik vele ... Most tisztán hallja: „Si l’on savait..." Néhány fa mögül kiért a sivatag peremére. Dermedten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában, ott ült a nő! Az imént még az újságból nézett rá! Megvilágította a hold. Fehér lovaglóruhában volt, parafakalapban és hótiszta rajta minden! Világosan látszik nagy, bánatos szeme, kissé sűrű, összenőtt szemöldöke ... Egyenesen Galambra néz, mosolyog és dudol: „Si l’on savait... Si l’on savait.. Határozott léptekkel, de nem futva elindult a nő felé. Ez most lassan felállt. Lovaglóbotjával ütögette a csizmáját és elindult... A mindenségit! Ha a homokdomb mögött eltűnik ... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már sohasem hagyják békén? Megkerülte a dombot. Semmi.. „ De mintha nagyon mesz- sziről jönne, talán az ötvenedik dombhullám távolságából ... Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak hangzott a melódia Galamb leült és idegesen fütyürészett. Ügy, ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyesmivel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a látomásnak. Csodálatos, de igen távolról énekel a hölgy ... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszeroppanásban fog meghalni. (Folytatjuk) S2IGETIVESUdelim. KEPHE&EHVí VÁLTOZATA Tóth István gyöngyösi lakos, gépkocsivezető — a voll neves ökölvívó, I. osztályú sportoló, a szorító sokszoros győztese — egy idő óta nincs mosolygós kedvében. Az egri megyei börtön lakója, előzetes letartóztatásban ül. Letartóztatásának oka: szabálytalanul ütött; s akit tenyerese, balkezes pofonja ért — Kohári Ferenc 40 éves szolnoki gépkocsikocsivezető — meghalt... A halálos pofon a gyöngyösi Fő téren csattant el, múlt év december 20-án éjjel, pár perccel háromnegyed 12 előtt. Közönséges szerdal nap volt. Munkája végeztével Tóth betért a „Gyilkos” néven közismert kocsmába, s italt kért. Több szórakozóhelyet felkeresett ezután, majd egyik ismerőse társaságában a „Kékes” étteremben állapodtak meg. Kohári István, a szolnoki gépkocsivezető sem csinált mást, — ivott egy barátjával. Utoljára a Mátra Szállóban. ötvenhat lépésnyire a „Kékes” étteremtől, ahol ismerősével Tóth koccintott. A két társaság kint a téren találkozott. Tóth jókedvűen dudorászott: „Volt, nincs szerelem...” Az ittas Kohári odakiáltott a dudorászának: „Mit óbégatsz.. ?!’! és durva szavakkal anyját említette. Tóth a kiabálóhoz sietett, s aztán ütött — A csapás olyan gyorsan ment, hogy nem emlékszem, ököllel vagy más valamivel ütötték-e meg munkatársamat — mondta a szolnoki gépkocsivezető társa. — Az ütés nem volt gyenge, de túlságosan erős sem. Igyekeztem vigyázni, hogy ne teljes erőből üssek ■— vallotta Tóth István. Az ütéstől Kohári Ferenc elvágódott. Füléből vér szivárgott, s nem moccant, elvesztette eszméletét. Mentőautó szállította kórházba, de az időben kapott szakszerű orvosi beavatkozás sem tudott segíteni rajta. Nein tért eszméletre, s három nappal az ütés után, december 23-án a hajnali órákban meghalt. A végleges diagnózis: koponyaalapi törés, kemény burok alatti vérzés, agyzúzódás. Ha sikerül is megmenteni az életét akkor sem lehetett volna már ‘cljes értékű, egészséges ember soha. — Ismerte az elhunyt embert? — Akkor láttam először . Tóth István előzetes letartóztatásban ül. Ügyében a rendőrségi nyomozás befejeződött. most az ügyészi vizsgálat folyik. Halált okozó súlyos testi sértés — ezzel vádolják. Hamarosan a bíróság előtt kell maid felelnie a szabálytalan ütésért. A halálos kifcr vetkezmónyekért. (patakyl
