Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-25 / 20. szám

Labirintusok a föld alatt A régi egriek sokszor hal­lottak róla —, de sokan ta­pasztalták is —, hogy a város altalaja össze-visszá van tur­kálva alagutakkal: kanyargós borospince-ágak futnak mesz- sze, mélyen a fölei alatt. Kü­lönös „hírnévnek” örvende­nek a Tihamér, Kőporos, a Kőlyuk. a Kacsa part a Tün­dérpart. a Kisvöigy és más vidékek mélybe vak járatai ezeken túl pedig nemcsak Eger polmzsÉi szerető lakossága, hanem az ide irá­nyuló idegenforgalom is cél­pontjának tekinti a Szalák, vagy a Szépasszunyvölgy vi­dám hangulatot árasztó, ked­ves borospincéit. Valóban kedves pi ncék erek, de a szórakozási es gaz­dasági igények kielégítésén túl sokszor nehézségeket, ko­moly gondot is jelentenek. Az elmúlt évtizedekben is már számos pincét öntött el a talajvíz, omlottak be nem is sejtett pinceágak, épüle­tek, utak alatt, bizonytalan­ná téve egy kicsit a város életét. Mikor és hogyan keletkez­tek ezek a kiönleges dzsungelek, labirintusok? Bár az Eger környéki sző­lőművelés a XII—-XIII. szá­zadban már kimutatható — nem ismerünk olyan írásbeli dokumentumot, amely bizo­nyítaná, hogy a korai idők­ben a városban borospincék lettek volna. Az első hite­les feljegyzést azután az eg­ri káptalan XV. században keletkezett birtokkönyve, a Liber Sancti Johannis tar­talmazza, amely néhány eset­ben már említést tesz egri pincékről is. Így szól a nagy­prépost pincéjéről a „Király­F HHV- OftfG 25. szék” nevű hegy alatt (ma: „Tetemvár”) — és pincéket nevez meg a közeli „Ková­csok utcája” mentén Az első pincék tehát a közéokori te­lepülést körítő palánk-?» álon belül — érthetően — olyan helyeken keletkeztek, ahol az emelkedő terep és az ottan: dombok darázskő, vagy tufa anyaga a pince-alagutak vá­gását lehetővé tette. Ezért szó sem léhetett pincékről pél­dául a patak közelében, mert hiszen az Eger völgye itt a középkorban még nagyrészt egy mocsaras terület volt, amely alatt el sem lehet pin­céket képzelni. De nem va­lószínű pincék vágása ekkori­ban a városfalakon kívül sem, mert az ottani bizony­talan körülmények aligha csábították a gazdákat, hogy az értékes boraikat erre he­lyezzék él. Az 1500-as években már a pincék elég tarolt rendszere Kiment az oázis széléig, ahol már por lepi a bokro­kat vastagon. A végtelen ho­moktenger, mintha valódi óceán volna, ezüstfehér szín­ben terül el a holdfényben. Körülnézett... Messze volt mindenkitől. Egy későn nyugvó kakadu rikoltott, né­hány béka kvartyolt a né­maságban, és nagyon távol­ról az arab tábor zümmögő énekkórusa szüremlett felé­je. Tenyérnyi holdfény tűzött át a karcsú palmyrák koro­nája között. Ez éppen alkal­mas világítás ahhoz, hogy olvasson. Elővette a tárcát. Egyszerű bőrtárca volt, ami­lyen milliószámra akad mindenfelé. A tárcában sok mindenféle volt. Elsősorban tizenötezer frank papírpénz. Néhány nyugta, sok név­4 JVémiság 1368. január 25., csütörtök volt Egerében. A különböző helyeken található ágakat na­gyobbrészt még a század ele­jén, Estei Hippolit püspöksé­ge idejében (1498—5120) fúr­hatták, amint erről az egyik pince „Olasz ág” elnevezése tanúskodik. Később azonban a város és környéke mind súlyosabb harcok színterévé vált, amidőn a bortermelés egyre bizonytalanabbá lett, és a pincéket már sok esetben nemcsak a borok tárolására, hanem védelem, rejtekhely céljaira is használták. — Az ozmán hódoltság alatti pin­cékről azután — érthető okokból — alig tudunk va­lamit. Evlda Cselebi török vi­lágutazó például 1664—1666 között járt Egerben, és írt jegy. Azután egy újságkivá­gás. Féloldalas hír, bekere­tezve vörös ceruzával: „Megrendítő családi drá­ma a nemrég hazatért dr. Brétail házában. Tegnap este véres esemény színhelye volt Oran előkelő villanegyede, a Boulevard Bonaparte. Dr. Brétail agyonlőtte a feleségét, Corot kapitányt és önmagát. Dr. Brétail nemrég tért haza a Niger vidékéről, ahová a szerencsétlenül járt Russel kutatót kísérte, mint a nagy tudós titkára. Dr. Brétail ha­zatérése után feleségül vet­te a tragikusan elhunyt tu­dós özvegyét. A rendkívül szép asszony valamikor éne­kesnő volt, és csak Russel kedvéért hagyta ott a szín­padot. De Oranban, ahol Russelék nagy társadalmi életet éltek, még szerepelt olykor a jótékonysági esté­lyeken az egykor ünnepelt színésznő. Ilyenkor híres da­lát, a „Si l’on savait”-t éne­kelte .. .*i A dal a halott melletti szo­bában! A dal, amely foly­ton szólt és nem énekelte senki! Tovább olvasott „ .. .A szerencsétlenül járt Russel magántitkára, dr. Brétail, a tudós halála után nőül vette az özvegyet és úgy látszott, hogy boldog há­zaséletet élnek, míg tegnap este bekövetkezett a véres családi dráma. Csak két lakáj tartózko­dott a házban, és mindkettő főleg a vár alatti pincékről, de természetesen a bor táro­lásáról ő is hallgat... A város ma is meglévő pincéinek legnagyobb része a XVII. százában készült el. És ez nem is véletlen, mert hi­szen a békésebb évek beáll­tával Eger rohamosan fejlő­dött, gazdaságilag erősödött A szatmári béke (1711) után megindultak a városfalakon kívüli építkezések, egymás után kialakultak a „hós- tyák” — keletkeztek a ked­ves, jellegzetes kis paraszt­házakon kívül a borházak, présházak, pincék százai is. össze-vissza fúrták-faragtáik a hóstyák alatti dombokat hegyeket — szinte egy iij szakma alakult ki a pincék elkészítésére: a „kő­vágók” — ezek emlékét hir­deti például az északi ben­zinkútnál ma is meglevő „Kővágó tér” elnevezés. (Ott laktak az egri pince vágók). A Grónay utcai pincék is a XVIII. században keletkez­tek. A Hatvani hóstya —, ahol a Grónay utca vidéke is van — teljesen az 1700-as években alakult ki. a város­falakon kívül. Hiteles adatok szerint a török idők után itt lakóházak és minden bizony- nyál pincék sem voltak. De azután! A megbízható össze­írásokból tudjuk, hogy a Hat­vani hóstyán 1721-ben 47, 1788-ban pedig már 702 volt | a szőlőbirtokosok száma. | Ezeknek természetesen pincék kellettek, nekik .köszönhet­jük” tehát a jórészt már fe­ledésbe merült, de most a nagy építkezések előkészítése során újból feltárt, érdekes pincevárost! Hevesy Sándor ugyanúgy meséli a történte­ket. Dr. Brétail úton volt, azt hiszik, Algírban, és Mme. Brétail vendégül látta Corot szpáhi kapitányt, a népszerű úrlovast. A lakájok állítása szerint Corot kapitány más­kor is megfordult a házban Brétail tá­vollétében. Este 11-kor történt a dráma. A szalonban teát szerví­rozott az egyik lakáj. Brétailné a zongoránál ült és a „Si l’on savait”-t énekelte. Ek­kor váratla­nul megjelent az ajtóban Brétail! A la­káj két lövést hallott, egv sikolyt, egy zuhanást, Co­rot kapitány és az asszony átlőtt fejjel Buktak le. És mielőtt a szolga meg­akadályoz­hatta volna, Megbukott a Beatles-íilm Üj nyugati hobby: milyen lesz ön 25 év múlva? A Beatlesek. „Varázslatos utazás az is­meretlenben” címmel most mutatta be az angol televí­zió a Beatlesek első filmjét. A film, amelyet saját kezde­ményezésük alapján maguk alkottak, csúfosan megbukott. A vállakózás kezdeményező­je Paul McCartney. Ö java­solta: néhány barátjuk tár­saságában kapaszkodjanak fel egy autóbuszra, utazza­nak vidékre és forgatóköny nélkül azt filmezzék, ami éppen eszükbe jut. Szeptemberben harmincki- lencedmagukkal minden elő­készület nélkül beülnek egy sárga buszba „élményeket” keresni. Eleinte azonkívül, hogy az egyik operatőrt el­bocsátják, nem történik sem­mi. Majd néhány jelenetet forgatnak, -ahol éppen van­nak, és ami éppen eszükbe jut. A Beatlesek azt akarták bebizonyítani, hogy a rende­zés felesleges, s nélküle az alkotás a természetesség lát­szatát kelti. Hogy ez az elmé­let mennyire helytálló, azt éppen a „Varázslatos uta­zás ...” bizonyítja. Az egyet­len jelenetet ugyanis, amely mégis nyújt valamit, s amely­ben az énekük is érvényesül, a bálterem-finálét, körülte­kintő rendezéssel jól előké­szítették. A többi egy nagy zűr-zavar, amelyen az éne­kük sem segít, halott, sem­mivel sem rosszabbak, mint amilyeneket a Beatleáektol vében is, valóban fellobbant: először néhai férje titkár­jáért, most pedig Corot ka­pitányért? A kérdésre pon­tos választ nem kaphatunk. Annyi bizonyos, hogy Oran társadalmát érzékeny vesz­teség érte, és a szörnyű drá­ma .. már megszoktunk. Csupán a megfelelő környezet, a han­gulat hiányzik. Az 50 perces film kísérlet annak bemutatására, hogyan látják a Beatlesek a világot és önmagukat. Az egyik je­lenetben kis sátrat vernek egy mezőn. Barátaikkal együtt betódulnak és hatal­mas teremben találják ma­gukat. Rövid kaibaréműsor után kivonulnak a teremből, autóbuszuk pedig átgázol a kis sátron. Ez a jelenet már a trükkfilmek birodalmába vezet, s arra szánták, hogy kielégítsék azok igényét is, akik a fantasztikumot kere­sik. A film unalmas, fárasz­tó és művészileg semmit sem nyújt, — állapítja meg egy­öntetűen a kritika. g. i­Szabálytalanul ütött a bokszoló Az áldozat — halott 'f.;; V V. — w * ÍWT3 O -A u- ~C 1 .1 »■’a** dr. Brétail is halántékon lőtte magát. Mi­re a mentők megérkeztek, már egyikükben sem volt élet.. Galamb cigarettára gyúj­tott. Eszébe jutott a ház ... A poros szoba és a furcsa nő, az any aj eggyel... „ .. .Jogos vagy jogtalan féltékenység? Ki tudná el­dönteni — folytatta a hír. — Lehet, hogy a Russel mellett átélt expedíció szörnyűségei viselték meg dr. Brétail idegrendszerét, vagy talán az érdekes asszony, aki nem­csak a kezén viselte a há­romszög jelét, hanem a szí­A cikk közepéről egy fénykép nézett rá ... Furcsa, érdekes fejű, szép asszony, összenőtt, sűrű szemöldökkel és csodálatosan kifejező, szomorú szemmel. Egyszer csak valahonnan, nem is messziről, zümmög­ve felcsendült az ismert fi­nom női hang: „Si l’on savait.. s.. Néhány másodpercig mozdulatlanul ült. ... Az éjszakai légáramlás­tól kissé egymáshoz surlód- tak a pálmalevelek, halk zörejjel... És a szöveg most dúdolásba ment át... Két­ségtelen ... Ugyanaz a hang! .. .Izgalmas küzdelem a szorító kifeszített Köteleinek négyszögében. Horgok, len- gők és egyenesek, súlyos, ke­mény ütések csattanak. Fel­fokozott, izzó a hangulat, zúg a biztatás. Pár másod­perc még a harmadik me­netből, s aztán gong jelzi a mérkőzés végét. A vezető­bíró összeszedi a pontozóla­pokat, a versenybíróság asz­tala felé fordul, halican mondja a nevet. Középre inti a versenyzőket, vár, amíg a hangszóróból felcsen­dül egy hang, s magasba emeli a jobbján álló öklöző kezét. „Győz Tóth István.. A sötét hajú gyöngyösi fiú fáradtan mosolyog... Felugrott!... A hang irá­nyába ment, de az éneklő zümmögés különös módon távolodott... Az ördög ját­szik vele ... Most tisztán hallja: „Si l’on savait..." Néhány fa mögül kiért a sivatag peremére. Dermedten állt meg! Egy homokdűne tövében, a Szaharában, ott ült a nő! Az imént még az újságból nézett rá! Megvilágította a hold. Fehér lovaglóruhában volt, parafakalapban és hó­tiszta rajta minden! Világo­san látszik nagy, bánatos szeme, kissé sűrű, összenőtt szemöldöke ... Egyenesen Galambra néz, mosolyog és dudol: „Si l’on savait... Si l’on savait.. Határozott léptekkel, de nem futva elindult a nő felé. Ez most lassan felállt. Lo­vaglóbotjával ütögette a csizmáját és elindult... A mindenségit! Ha a ho­mokdomb mögött eltűnik ... Most már futni kezdett. Ezt mégis csak el kell intézni egyszer, ezekkel az örökös kísértetekkel. Hát már so­hasem hagyják békén? Megkerülte a dombot. Semmi.. „ De mintha nagyon mesz- sziről jönne, talán az ötve­nedik dombhullám távolsá­gából ... Halk, lágy alt hangú bölcsődalnak hangzott a melódia Galamb leült és idegesen fütyürészett. Ügy, ahogy az ember elhagyott sikátorban önmagát bátorítja ilyesmi­vel. Mert ez mégis túlzás, kérem. Lássuk be. Azt már meg se kísérelte, hogy utána menjen a láto­másnak. Csodálatos, de igen távolról énekel a hölgy ... Csak abban téved, ha azt hiszi, hogy egy Harrincourt az ő kedvéért idegösszerop­panásban fog meghalni. (Folytatjuk) S2IGETIVESUdelim. KEPHE&EHVí VÁLTOZATA Tóth István gyöngyösi la­kos, gépkocsivezető — a voll neves ökölvívó, I. osztályú sportoló, a szorító sokszoros győztese — egy idő óta nincs mosolygós kedvében. Az egri megyei börtön lakója, előze­tes letartóztatásban ül. Le­tartóztatásának oka: szabály­talanul ütött; s akit tenye­rese, balkezes pofonja ért — Kohári Ferenc 40 éves szol­noki gépkocsikocsivezető — meghalt... A halálos pofon a gyön­gyösi Fő téren csattant el, múlt év december 20-án éj­jel, pár perccel háromnegyed 12 előtt. Közönséges szerdal nap volt. Munkája végeztével Tóth betért a „Gyilkos” né­ven közismert kocsmába, s italt kért. Több szórakozó­helyet felkeresett ezután, majd egyik ismerőse társa­ságában a „Kékes” étterem­ben állapodtak meg. Kohári István, a szolnoki gépkocsivezető sem csinált mást, — ivott egy barátjá­val. Utoljára a Mátra Szál­lóban. ötvenhat lépésnyire a „Kékes” étteremtől, ahol is­merősével Tóth koccintott. A két társaság kint a té­ren találkozott. Tóth jóked­vűen dudorászott: „Volt, nincs szerelem...” Az ittas Kohári odakiáltott a dudorá­szának: „Mit óbégatsz.. ?!’! és durva szavakkal anyját említette. Tóth a kiabálóhoz sietett, s aztán ütött — A csapás olyan gyorsan ment, hogy nem emlékszem, ököllel vagy más valamivel ütötték-e meg munkatársa­mat — mondta a szolnoki gépkocsivezető társa. — Az ütés nem volt gyen­ge, de túlságosan erős sem. Igyekeztem vigyázni, hogy ne teljes erőből üssek ■— vallotta Tóth István. Az ütéstől Kohári Ferenc elvágódott. Füléből vér szi­várgott, s nem moccant, el­vesztette eszméletét. Mentő­autó szállította kórházba, de az időben kapott szak­szerű orvosi beavatkozás sem tudott segíteni rajta. Nein tért eszméletre, s három nappal az ütés után, decem­ber 23-án a hajnali órákban meghalt. A végleges diagnó­zis: koponyaalapi törés, ke­mény burok alatti vérzés, agyzúzódás. Ha sikerül is megmenteni az életét akkor sem lehetett volna már ‘cljes értékű, egészséges ember so­ha. — Ismerte az elhunyt em­bert? — Akkor láttam először . Tóth István előzetes letar­tóztatásban ül. Ügyében a rendőrségi nyomozás befeje­ződött. most az ügyészi vizs­gálat folyik. Halált okozó súlyos testi sértés — ezzel vádolják. Hamarosan a bíróság előtt kell maid felelnie a szabály­talan ütésért. A halálos kifcr vetkezmónyekért. (patakyl

Next

/
Thumbnails
Contents