Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

Hz állattenyésztés veszteségei — Pulyka-,.krimi” a cigánylápai Juhhodályban — A derecske! százas gulya megharmadolásának története A KORA TELI ESTÉN a bbdonyi baromfitenyésztők háromezernél több pulykát tereltek át a cigánylapuj juh- hodályba. A pulykák ezrei át­adásra vártak, de a felvásár­ló vállalat nem tudta el­szállítani. S miután a szarvasmarhák beszorultak a legelőről, át kellett költöz­tetni a pulykákat ideiglenes szálláshelyükre, a juhhodáiy- ba. Természetes ilyen rövid idő alatt nem sikerült meg­felelő helyet és Ulőrüdakat biztosítani a háromezemyi szárnyasnak. Az éjszakai ügyeletéit az ott lévő juhász vette át. Este szokatlan mo­rajt hallott a hodály felől. Odarohaivt s látta, hogy a pulykák között pánik tört ki. Egymás hegyen-hátán találta őket. Több mint egyméteres vastagságban tiporták-fojtot- ták egymást. Hiába tárta ki az ajtót, hiába próbálta szét­szedni a pulykahegyet, nem sikerült megakadályoznia a katasztrófát. Segítségért sem kiálthatott, hiszen a tanya négy kilométerre van a köz­ségtől. A pulykák nem mertek ki­menni a sötétbe, tovább fo­kozódott a pánik s amikor végre rendet tudtak teremte­ni, 423 elpusztult állat fe- küdt a juhhodály sarkában. Értékesíteni egyetlen da­rabot sem lehetett belőle, a kár meghaladta a 26 ezer forintot.' Mj okozhatta a nagyarányú pusztulást? A pulyka ijedős természe­tű, hamar pánikba esik. Ele­gendő volt, ha valamelyikük „álmában” leesett a rúdról, s már kész közöttük a riada­lom, amely során agyonta­possák, megfojtják egymást. De lehet, hogy valami várat­lan zaj, vagy az idegen kör­nyezet miatt került sor erre a pulyka-krimire. MINDENESETRE JOGOS a kérdés: a bodonyiak, akik már korábban is ismerték a pulykák eme természetét, — hiszen a határban sor került hasonló esetre, ahol nyolc gondozó se tudta szétválasz­tani a pánikba esett pulyká­kat és 240 állat elhullását követelte az ijedelem — mi­ért nem gondoltak erre az es­hetőségre, amikor új helyre terelték a jószágokat? Miért juhászt bíztak meg őrzésükkel, holott jó, szak­képzett baromfi tenyésztői vannak a gazdaságnak, akik nagy gonddal nevelték fel ezekét az állatokat, hogy ne váljanak az utolsó percben a pánik áldozataivá? A vizsgálat, amelyet ez ügyben folytattak, nem álla­pított meg felelősöket, kár­térítést sem szabtak ki, bár itt sem lehetne nehéz a gon­datlanság jeleit feltalálni. Az ügy lezárult; a kár, mint említettük. 26 518 fo­rint. Mátraderecskén a száz nö­vendék szarvasmarhát szám­láló gulyát májusban hajtot­ták ki a legelőre. A hegyi le­gelő nem nagyon bővelkedett ennivalóban, ezért laposabb részekre irányították a gu­lyát. Ez a vizenyős rész fertőzés veszélyét rejtette magában, s ráadásul a pásztor sem volt szakember. így tehát a le­romlott gulya nagy veszélyek­nek nézett elébe. A veszély­ből később valóság lett. El­pusztult egy jószág... aztán még egy. Ügy vélték, talán attól, hogy kimelegedve itták a vizet. Ezért a pásztort el­bocsátották. Ám a fiatal szarvasmarhák hullása nem állt meg. Egyre-másra pusz­tultak a jószágok. 'Ekkor^pró­báltak- kétségbeesett intézke­déseket tenni a szövetkezet vezetői, az állatorvossal egye­temben. A legjobban lesová­nyodott- jószágokat bevitték a legelőről az istállókba s pró­bálták feljavítani. Ám a pusztulás folyamata mégsem állt meg. Mégis csak a 18. jó­szág teteméből küldtek min­tát laboratóriumi vizsgálat­ra, s ekkor jelentették a nagyarányú pusztulást a fel­sőbb szerveknek is. Ezután még 13 fiatal jószágot vesztett el a szövetkezet, újabb 14 pedig kényszervágásra ke­rült. A SZÁZAS GULYA MIN­DEN harmadik jószága el­hullt tehát, mire a megfelelő kezeléssel, intézkedésekkel véget vetettek a további pusztulásnak. A gulya pusztulása olyan kárt okozott a közösségnek, amelyet ma még pontosan nem is lehet felmérni, de a szakemberek 100—150 ezer forintra becsülik. Az Állami Biztosító a mulasztások miatt egyelőre nem hajlandó a kár megtérítésére. így az a közös gazdaság tagjait sújtja. Ezért joggal es'k sok. szó mostanában ezekről az ese­tekről, nemcsak a faluban, de a járási, megyei, sőt or­szágos szerveknél is. Azt vi­tatják: elkerülhető lett vol­na-e ez a tetemes kár és mi­lyen módon? íme a vélemények; ...Ha már a második jó­szág elpusztulásánál mintát küldenek a laboratóriumnak s utál a megfelelő gyógyszer­rel kezelik az állatokat... ta­lán sikerül megakadályozni a gulya pusztulását. ...Ha az állatorvos nem­csak saját tapasztalataira, megfigyeléseire támaszkodik, Azért büszke lehet népünk: megoldottuk az újjáépítést, az iparosítást, a szövetkezetek szervezését, a társadalombiztosítás és az anya- jri segély problémáit és a slágerkérdést. Bár íz ment kétségkívül a legnehezebben. Viszont, bárki leláthatja, ez volt problémának is a '.egnehezebb. Azt mondta a feleségem, hogy miután iro­dalmi és kulturális életünkben ismét magasra csapott a vita hulláma, nem maradhatván le i hullámtól, vitatkozzunk mi is. Mármint, ő meg én, pontosabban én ővele. Mondtam neki. hogy ezt. hogyan képzeli? Mire mondta ő, ugyanúgy, ahogian irodalmi életünkben. Mond­tam én, úav -rt lehet, mert én érvvel jobban bírnám, de 5 ha igái még inkább. Erre azt mondta, hogii el ‘elen és gyáva, opportunista vagyok, a legkülönbözőbb izmusok kvinteszen- ciája. Ráhagytam. Ha így kezdi! Ha pontosan ágy kezdi?! Életében egyszer intett nemet, akkor is ki­derült. hogy az álla viszketett és a zakójához dörzsölte. (—ó) Halsütőből lacikonyha? Keszeg helyett forralt bor — Várnak a törzsvendégek Az egri piacon, a patak partján, fémből készült, íz­léses pavilon, a Rákóczi Ter­melőszövetkezet keszegsütője. A halsütő hangulatos színei­vel jól illeszkedik be a piád képbe, ízléses és tiszta. Nem hivalkodó, de felhívja mo®á­— A halsütés egymagában valóban nem hozta meg a kí­vánt hasznot. Ezért most azt tervezzük, hogy a pavilon­ban friss hurkát, kolbászt, la- cipecsenyét. lángost i® áru­lunk majd és újra megkezd­jük a keszegsütést Is. Tavasz­csak sütni, de eladni is tudni kell. (kaposi) megelőzhető lett volna a nagy 1 kár. ...Ha jobban takarmányoz- iák a leromlott állatokat. ...Ha időben jelentik a veszélyt a járási é® megyei szerveknek. ...Ha megfelelő a pásztor és a legelő. Csupa.., ha. De vajon meg­elégszik-e ezeknek a lehe­tőségeknek felsorolásával az említett szövetkezet tagsága, miután nekik kell viselniük e kár okozta terheket? Azt is lehetne kérdezni: mindezek után hol marad a felelősségre vonás? Nos, a felsőbb szervek az ügyészségnek és a rendőrség­nek adták át a történtekről készült jegyzőkönyveket, s ha az igazságügyi szervek úgy találják; nem történt az ő hatáskörükbe tartozó bűn- cselekmény, akkor fegyelmit indítanak a vétkesek ellen. HA NEM IS RÖGTÖN, de minden bizonnyal kiderül majd, kik a felelősök az ál­latok elhullásáért. Bár arra semmi remény nincs, hogy a szövetkezetek teljes kára meg­térüljön. Mindenesetre figyel­meztető ez a két eset a töb­bi közös gazdaság számára is, hogy meg lehet, meg kell előzni a hasonló károkat. Hi­szen az ilyen esetek nem mél­tóak a megye jó hírű állat- tenyésztéséhez, de a nagy­üzemi gazdálkodáshoz sem. Nem is beszélve arról az óri­ási erkölcsi és anyagi kárról, amelyet egy-egy ilyen nagy­arányú állatpusztulás okoz a közösségnek. Kovács Endre Vasárnap — sárra • • • A napokban nem hallot­tunk panaszt a cigaretta­ellátásra: talán még a Fecs­ke is kielégítő mennyiség­ben található — egyelőre ... De van más is, amit érde­mes megjegyezni a dohá­nyosok és esetleg a nagyobb üzlet érdekében. A főutcán Egerben csu­pán egyetlen trafik találha­tó, amelyet a volt színházi szervező iroda helyén ren­deztek be. Ízléses, szép; a képeslaptól a borotvapen­gén át a cigaretták legkü­lönbözőbb fajtájáig, minden kapható, ami egy jól szituált trafik profilját képezheti. De csak hétköznap van nyit­va, vasárnap nincs. Hétköz­nap mindez nem tűnik fel, hiszen a dohányosok a két Csemege-boltból is besze­rezhetik füstölnivalójukat, de vasárnap... Elég sokat kell gyalogol­ni, amíg talál az ember do­hányárudát. így télidőben is eléggé bosszantó, de mi lesz a nyáron, amikor jönnek a turisták? Persze, ez nem­csak idegenforgalmi szem­pont, hanem bennszülött- kérdés” is... Mi lenne, ha vasár- és ün­nepnapokon is nyitva lenne ezen a nagy forgalmú város­résben az egyetlen trafik? Mi lenne? Nagyobb ha­szon — és kevesebb bosszú­ság a vásárlóknak! /// 0 ... hogy a tömeget onnan lehet megismerni —. hogy egyes emberekből áll. 'Az egyes emberek, ha sokan vannak, akkor tömeget alkotnak, s a rossz nyelvtani kifejezéssel, ha sok tö­meg van együtt, akkor tömegekről beszélünk. Ebből nyilván­való, hogy a tömeg, illetve a „tömegek” véleménye, az nem egyszerűen ezer vagy száz ember igen-je, vagy nem-je, ha­nem egyes emberek igen-jéből. vagy nem-jéből formálódik eggyé, úgy annyira, hogy nyugodtan mondhatjuk: ez a tömeg, sőt a tömegek véleménye. Igaz, előfordulhat, s már fordult is elő. amikor mindenki azt állította, hogy igen-t mondott és csodák csodája mégis nem-nek hangzott, de ez olyan ritka és manapság elhanyagolható tényező, mely szerint semmi okunk megváltoztatni véleményünket a tömeg és az egyén vélemény­egységéről. r ...Azért is jó ezt tudni és nemcsak tudni, de figyelembe is venni, mert néha hajlamosak vagyunk úgy, általában a tö­megről beszélni, eddig csak egy vagy két emberrel beszéltünk, s összeránt, hogy hol, mikor beszéltünk ezzel az egy, vagy két emberrel, s asszerint is, hogy kik ők, s mik vagyunk mi: ugyanaz a két ember néha egészen mást mond, egykor, mint fél kettőkor. Azt mondta nekem valaki, hogy a tömegek egyöntetű lel­kesedéssel fogadták az új gazdasági mechanizmust. Mondtam én erre, hogy: „nono!” Nemcsak azért mondtam ezt, mert nem hiszem, hogy mindenki egyöntetű lelkesedéssel fogadná, de mondtam azért is. mert ha mindenki egyöntetű lelkesedés­sel fogadná, akkor már régen rossz lenne. Az emberek nem egyformák, sem szellemiekben, sem anyagiakban, nem egy­formák még abban sem. hogyan és miként érinti őket a me­chanizmus nem kevés számú intézkedése. Márpedig, ha ezek a nem egyforma emberek egyöntetűen nyilatkoznak, mégha pozitív előjellel is, akkor vagy hazudnak, ami egyenesen két­ségbeejtő, vagy pedig teljesen érdektelenek lennének az ügy­ben, ami ha lehet, még kétségbeejtöbb lenne... Erre kellő szerénységgel megkérdeztem ettől a valakitől: volt-e szerencséje külön-külön is megkérdezni valakitől, illet­ve valakiktől, mi a véleményük a párt politikájáról az új me­chanizmust illetően? Erre neki volt merészsége kijelenteni, hogy ezt lényegéten feleslegesnek tartotta, mert számos gyű­lésen vett részt, ahol az emberek igen pozitiven nyilatkoztak. S ez a pozitív nyilatkozat a tömegek hangja. Nem is a töme­gé, hanem egyenesen a tömegeké ... Ekkor kezdtem el töprengeni azon, hogy vajon egyesek, sőt esetleg „többesek” is nem tévesztik-e el a számolást, ne­vezetesen, hogy a száz is, az ezer is, de még a millió is, az „egy?’-ékből áll. Hogy elsősorban azért kellett és azért lesz jó a gazdasági mechanizmus, mert az kellett Kovácsnak, Nagy­nak. Kissnek, még akkor is, ha esetleg ezekben a napokban, vagy hónapokban Kissnek éppenséggel nem jó még. Hogy el­sősorban nem a tömegekkel általában oldottuk meg eddig is mindazt, amit jól, rosszul, de végtére is mégis inkább csak jól megoldottunk, hanem esztergályosokkal, tsz-parasztokkal, ta­nárokkal, funkcionáriusokkal, adminisztrátorokkal és uram bocsá’ becsületes, maszek kisiparosokkal. Sőt! Nem a tömegek általában, hanem ők. egyenkint és személyenkint vélték úgy, hol korrekt formában, hol morgó káromkodás közepette, hol elvileg megfogalmazva, hol csak úgy érzésem szerint elmondva: kinőttük a régi mechanizmust, rengeteg a kötőt ék, kellene valamit csinálni. S a tömegek kö­zül, egy egész tömeg szakember, ismét Kovácsok, Nagyok és Kissek, közgazdászok, mérnökök, matematikusok s más szak­emberek dolgozták ki a párt irányításával azt, ami most van... ... és amit a „tömegek egyöntetű lelkesedéssel” fogadtak! Ne mentsük át ezt a hibás szemléletet. A tömeg nem va­lamiféle megfoghatatlan konglomerátum, nem hivatkozási szám, amely mögött legjobb esetben is csak a saját jószán­dékunk húzódik meg. Egy fanyar filozófus mondta: „... a tö­meg butább, mint a tömegben a legbutább..Hát persze, hogy olyan a tömeg, ha csak tömegnek tekinti valaki. De, ha tudjuk és aszerint dolgozunk, politizálunk, hogy a tömeg-egyes emberek akaratából, érzelmeiből, jó szándékából, sőt nem is kevesek maradiságából, bizalmatlanságából kovácsolódik ösz- sze, nos, ha ezt tudjuk, ezzel számolunk, akkor a tömeg böl- csebb, mint a tömegben a legbölcsebb! A szocializmus építésének mostani, korszerűbb, moder­nebb, a feladatokhoz mért legmegfelelőbb módszere nem tű­ri el, hogy töm-egpolitikánkat, akár csak egy üzem, vagy szö- vetkzet szintjén is. ne az egyesekre építve, a többség céljaihoz és akaratához mérten és alakítva — alakítsuk, ha úgy tetszik éppen a tömegek érdekében. Igen... egyébként az a véleményem, hogy a tömeget on­nan lehet megismerni —, hogy egyes emberekből áll. S ezek az emberek, éppen helyes és igaz politikánk nyomán, bölcs, alkotó és egységes tömeget alkotnak. Ügy vélem, néha nem árt közhelyeket is megismételni! 99 ■ ■ ■ sertéstenyésztésnél kiesések ”?i (Néhány mezőgazdasági tárgyú cikk nyelvéről) ra a figyelmet. Vagy még­sem eléggé? Néhány nappal ezelőtt még jó néhányan ropogtatták nagy élvezettel az ízletes keszeget, most kihalt, üres a hal sütő környéke Mindössze egy vendég támaszkodik a pult­ra. forralt bort iszik, ezt kért keszeg helyett. — Kévé® volt a forgal­munk — mondja Szarvas Lászlóné kiszolgáló — napon­ta átlagosan háromszáz fo­rint. A halat pedig elég drá­gán kaptuk a poroszlói ter­melőszövetkezettől s így nem bizonyult kifizetődőnek a keszegsütés. Egyelőre abba is hagytuk. — S mi lesz helyette? A kérdésre már a szövet­kezet üntfke adja meg a vá­laszt szál nyáron valószínű szí­vesebben eszik majd a halat is, mint most télen. A .keszegsütő pavilont mindössze egy hónapja állí­tották fel a patak partján, mégis kialakult a törzsven­dég-gárda. Igaz. hogy nem túl sokan, de akadtak már ke­szegkedvelők, akik majdnem naponként meglátogatták a pavilont. S az utóbbi na- hiába. A várakozás azoun»»: csüK. átmeneti — re­mei ncu>n rövid időn belül útrs ropogtathatják a piros­ra sült halat. Sőt valószínű­leg úi vendégek is lesznek. Pláne — ha egy kicsit na­gyobb lenne a propaganda. A ja ötlet igazán megérde­melné. Mert hát a halat nem­Léptem-oyomon tapasztal­ható, hogy ha szakmai kér­désekről ír vagy beszél vala­ki, még az egyszerű gondola­tait is körülményesen, bonyo­lultan adja elő. Pedig a szak­mai nyelv csak akkor tölti be hivatását, ha világos, egyér­telmű. Illyés Gyula arra figyel­meztet, hogy a fenti megál­lapítás általában igaz: „Szé­pen az ír és beszél, akinek sikerül még bonyolult gondo­latit is egyszerűen és vilá­gosan előadni.” Napilapjaink olvasása közben sokszor gondolunk arra. hogy jó volna, ha néhány cikkük írója megszívlelné nagy köl­tőnk intését. Példáinkat mezőgazdasági tárgyú cikkekből válogattuk. Feltűnő, hogy az írások leggyakrabban olyankor él­nek körülírással, ha valami hib.áról, eredménytelenség­ről számolnak be: „Jelentős mértékben visz- szaveti a sertéshizlalást az épületek rossz állaga .. A visszaveti a gazdasági élet nyelvében elkoptátott ki­fejezés, pontosabb helyette a gátolja. Az állag pedig sem hangulata miatt (ritka, a nyelvújításkor alkotott szó), sem jelentése miatt nem illik a szövegbe: a dolgok lényegét, anyagát jelölhetjük vele. nem pedig állapotát. (A cikk szer­zője nyilván hangzá­sa miatt tévesztette össze a két szót.) Megtudtuk tehát, hogy rossz karban vannak a ser­tésólak. Valószínűleg ezzel magvarázható, hogy ..a sertés- tenyésztésnél (!) kiesének mu­tatkoztak) — úgy lát­szik. lyukasak is. kiestek azx>k a szegény malackák... Vagy nincs olyan nagy baj, csak úgy mutatkozott (.látszott’), hogy kiestek?! Kiderül azonban: mégsem sajnálatra méltóak, hiszen nagyra becsülik, szinte embe­ri tulajdonságokkal ruházzák fel „őket”, mikor ilyen vá­lasztékos szóösszetételbe il­lesztik „nevüket”: sertésprog­ram. Vajon miféle program­juk lehet a sertéseknek? Vagy mégsem az övék. hanem a mezőgazdaság sertéste­nyésztési terve az. amiről szó van? Fontos dolog „a sertésállo­mány szinten tartása”. De milyen szinten? A szint (.színvonal, helyzet’) önma­gában még sem mennyiséget sem minőséget nem mond meg. lehet tehát m^gas szív* alacsony szint szint, "nem megfelelő szint, je­lenlegi szint, stb., ezért, hogy a nyelvi kifejezés megfelel­jen a mondanivalónak, a szint szót megkülönböztető, meghatározó jelzővel kell el­látni. A hagyományos paraszti gazdálkodás szaknyelve pél­dája lehet az egyszerűségé­ben pontos gazdag kifejezés­módnak. Nem volna tehát helyes, ha új. szocialista me­zőgazdaságunknak ilyen, a dolgokat — tapintatból vagy más ok miatt — nem a nevén nevező, bonyolult nyelve ala­kulna ki. Kerüljük a ke­rülgető beszédet! Raisz Rózsa főiskolai tanársegéd 1868. Január 21« vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents