Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-21 / 17. szám
Bekolcei beszélgetéseit A feltörekvő források eí ne apadjanak . . . Összeszoruló völgy, havas domboldalak között. A menetrend szerint érkező autóbusz szitáló téli ködöt, hu- szánhat embert és bélelt pa- pírdobozban két vadonatúj televíziókészüléket hoz. Még útköben hallom, az esti műsorhoz hívogatja szemszédait egy színes nylonkendős fiatal- asszony. „Részletre vettétek?” — kérdezi valaki. „Kifizettük. mikor kérték. Van pénzünk, minek részletezzük?!” Az életkép a hajdani kun eredetű Bél nemzetség ’ “falujának bemutatkozása. csinálnak galibát. Egyáltalában kevesen töltik idejüket a pohár melett, s ez örvendetes haladás. — A televízió elhódította a kocsmától az embereket. Otthon ülnek a képernyő előtt, vagy rokonoknál, barátoknál. a szomszédoknál nézik végig a műsort. A készülékek száma lassan a százhoz közelít. A kulisszák mögött Bekötőét régóta ismerem. Csinos, fejlődő hegyi falu, sok az új ház. Alig több mint ezerkétszáz lélek lakja. Utcáit egy kézen megszámolhatni. Legtöbb családnak az íüpar adja kenyerét, naponta négyszázan járnak a szomszédos nádasdi lemezgyárba, a környező bányákba. Szinte mines olyan család, amely kimondottan a mezőgazdaságiból élne. A gyárban meg- -ikapják kéthetenként a fizetésit, s a „gyermekpénzt”, a i-termelőszövetkezetből meg- r/an a termény és a háztáji .is megtenni a szükséges irumpliit, kukoricát. Azt •mondhatjuk, a termelőszö- ’ Vetkezet is jórészt a gyáriak munkaerejére támaszkodik; nyaranta ők aratnak és ők csépelnek. Efbben a falában meglehetősen jól étnek. Érdeklődésben. szórakozásban, ruházatban a várost követik. Az idevágó gyarapodást jellemezte egy idősebb férfi: „Az én gyermekkoromban este levettem a kalapomat és már le is voltam vetkőzve, reggel felvetem és már fel is voltam öltözve.” Behunyom a szemem. Előttem a régi kocsma, ahol sűrű füst és italok szaga terjeng. A bádogpultnak támaszkodva, s az asztalok mellett szesztől lázasodó emberek, fröccsös pohárból pálinkát, Sört isznak, korsóból és rumot. A régi kocsma nincs, helyén szikvízüzemet és húsholtot nyitottak. Szép köntösű épületen az új cégtábla: Italbolt, presszó. Kulturált környezet, ízléses berendezés. Itt nincs dorbézolás, az Emberek lehiggadtak, nem „Nézd meg a művelődési ( otthont, s megtudsz mindent a községről.” A kultúra házának léte (vagy hiánya) következtetni enged a falu művelődési igényére. Iskolát vagy orvosi rendelőt az állam építtet, de a művelődési otthon felépítése elsősorban a falu dolga. És úgy lehet, nem hibázunk, ha azt állítjuk, hogy a község kulturális igényének foka határozza meg — ha nem is kizárólagosan — a kultúra hajlékának nagyságát. milyenségét, kihasználásának módját. A kultúra hajlékát Bekötőén a falu népe emelte. Ráférne már a rendítéss mert olyan képet mutat, amely cseppet sem vonzó. A padló olajozott, a falak piszkosak, repedezett a vakolat, s a deszkából összetákolt, dongó színpad is inkább a zenészek védelmét, mintsem a színjátszást szolgálja. Színjátszást írtunk, s okkal, men ennek a cselekvő műkedvelésnek sajátos hagyományai vannak Bekölcén. Hosszú évek során a színjátszásnak olyan kultusza teremtődött itt, amelyet méltán emlegetnek napjainkban is. A színjátszás hagyományai továbbfejleszthetők. Nem feltétlenül szükséges megragadniuk a színdaraboknál. A művészkedő hajlamúak („mindenki főszereplő szeretne lenni ...”) megtalálhatják a szereplés örömét a versmondásban, irodalmi színpadi formák között. élet fellendítéséről tárgyalt a napokban a községi tanács végrehajtó bizottsága Kiss Pál, isikolaigazgató-helyettes tervei alapján. Kiss Pál szeptember óta. él a faluban, őt bízták meg a kultúrotthon igazgatásával, s oly hittel, akarattal látott munkához, amely hamarosan változást kell hozzon. — A helyi hagyományokra igyekszem építeni, s szeretném azt elérni, hogy szívesen jöjjön a kultúrothonba idős és fiatal. Azok a gyári munkások is, akiknek az új munkarend szerint minden ötödik napjuk szabad. Fő cél: a klubélet megteremtése. A régi szervezési, magány- és unaloműző formák elavultak. A különböző klubokban a viszonylag több szabad idővel rendelkezők is hasznosabban szórakozva, művelődve tölthetik el idejüket. Elsőnek a nők klubja indul, szabás-varrás tanfolyammal, egészségügyi, politikai és egyéb előadások programjával. Megszervezik a fiatalok klubját, erre igen nagy szükség van, a társas élet, a baráti kacsolatok erősítéséért. Meghívást küldtek a Déryné Színháznak. s amennyiben igény és érdeklődés mutatkozik, szerződést kötnek velük a rendszeres előadásokra. Bekölcén működésbe léptek a légfrissítő ventillátorok, s kezdetnek már ennyi is biztató. Most már vigyázni kell, hogy a kulturális élet vérkeringést felgyorsító energiák, a felszínre törekvő ’ források el ne apadjanak. Pataky Dezső Nádayt agyonlövik, aztán elmegy Ki kapcsolta be a fényszórót?... Töltött pisztoly a pulton ____ Fé l hét... A hatalmas teremben még csend van. az ásító széksorok úgy tesznek, mintha fogalmuk sem volna a bekövetkező drámáról. Pedig — nap nap után ölbe veszik az embereket, akik néma csendben figyelik a fejleményeket. Hol vagyunk? ... Természetesen az egri Gárdonyi Színházban. A színpadon. A kulisszák mögött. — Fél hét. Első figyelmeztetés — hallatszik mindenütt, álról hangszóró van. A hang Nagy László főügyelőé. A színpadon már minden rendben van: hátul, félkörben a kontinensek és a tengerek, a színen az emelvények és a lépcsők, egy asztal. rajta írógép, a papír befűzve, egy szék. kissé hátrébb a telefonkészülék. Az öltözőkben már felkészültek a színészek. Az ügyelőpultra. ahol kapcsolók sorai húzódnak, két töltött pisztolyt helyez el Visnyai Lász- ióné kellékes. Remélem, vak- töltéssel ... ? — Figyelem, hét óra. Kezdjük az előadást. Kérem az első' két szereplőt a színpadra... Nézőtér sötét. .. Mehet a zene... Függöny! Domboróczki István felhúzza a függönyt: kezdődik a Ljubov Jarovája, Trenyov kétrészes, romantikus drámája. Jelenés előtt Nagy Imre fővilágosító Cseh Vince közreműködésével, az erkély fölötti fülkéből kapcsolgatva, fényt bocsát a színpadra. Az ügyelő megnyom egy gombot, erre a Van kultúrotthonuk; van könyvtáruk — 300 olvasóval. Van televízió, rádió, lemezjátszó és magnó. Egyáltalában jobbak a feltételek, mint az eredmények. Ezekről a kérdésekről, a művelődési Figaró itt... Figaró ott! — Kérek egy borotvapengét! — Figaró van... — Mennyibe kerül? — 2,30... Ez a párbeszéd Visontán, az Üzemélelmezési Vállalat déli aknai boltjában történt ★ — Kérek egy Figaro borotvapengét! — Tessék. 1,20. Ez pedig Gyöngyösön, az Élelmiszer Kiskereskedelmi Drámai események játszódnak a színpadon. Kiderül, hogy Groznoj áruló... Za- kátov pisztolyt ránt, és tereli ki a színről. Vállalat piactéri, 2114, számú üzletében hangzott eL Tehát itt is Figaro... ott is Figaro! Csak az árban van különbség. No, tévedés ne essék! Nem a visontai boltvezetőt hibáztatjuk az 1,10 forintos árkülönbözetért. Nála eugyanis a leltárban még most is a régi ár szerepel. Ám a vállalat mulasztását ne a vevővel fizettessék meg. (Laczik) színpadon felberreg a telefon. és Szeli Erika, mint telefonoslány. berobog a színre. TúLnan Kovács Mária, ezúttal Pánova. vár, hogy színre lépjen. Emitt Paláncz Ferenc, Svángya öltözékében. Fctrkas Endre és Hamvay Lucy a bejárati ajtónál várják a ■ végszót. — Egy nüansszal hamarább menj be, Bandi — szól az ügyelő. Peregnek az események, a színpadon. Spányik Éva és Kovács Mária jelenetük előtt a kulisszák mögött megbeszélik. hogy ez az egri a végletek színháza: vagy túl meleg van a színpadon, vagy túl hideg. Ezúttal hideg volt... A kulisszák mögött azonban mást is lehet találni, más is vár „jelenésre”. Például... Prokaj János tűzoltó törzsőrmester. az ügyeletes. Az ő jelenete akkor következne, ha... De itt szerencsére régen került sor ilyen szereplésre. — A jegyzetfüzetemben felírtam, hogy hányszor gyújtanak rá a színen, milyen gyújtóeszközt használnak a szereplők. Itt még fegyverdörrenés is lesz... Szatmári István is jelenésre vár. ő színpadmester, de mellékesen fehérgárdista is. Többször keresztülszalad majd a színen ... Most a jelre vár, hogy képváltozáskor fordítson a színpadon, teljes sötétségben. — Meg van határozva, hegy jobbra, vagy balra kell fordítani a színt — mondta. — Ez fontos, nehogy a színészek eltévedjenek a sötétben. — Hogyan lehet pontosan beállítani a színt? — Egy „ultraibolya” világít, a padló és a forgószínpad meghatározott részein pedig olyan festék van. amely a lámpa sugárzására fénylik. Így be tudom állítani. Persze, volt már olyan eset is, hogy nem gyulladt ki a lámpa, így „ösztönösen” forgattam. Szerencsére néhány centi volt csak az eltérés... m Atlényegülés — Mars a folyosóra, te anarchista bandita! Groznoj kihátrál. Zakatov harsog: — Falhoz!!!... — Az ügyelő felemeli a pisztolyt. Lélegzetelállító pillanatok, aztán lövés dörren a fülem mellett. Groznoj meghal, majd átlényegül Náday Pállá, és elmegy az öltözőbe. Megszokta: minden este agyonlövik. Üjabb képváltozás. Paláncz. alias Svángya, nagyot ordít a kulisszák mögött, hogy majd leesem a székről: — Mi az istenért álltatok meg!!! — és berohan. Lövések dörr ennek Egy kis affér a színpadon: Csirt (Fehér Tibor) alaposan megtépázza Svángya. — Jó erőben van —- dohogott kint a rongyos ömber, a kulisszák mögött: már Fehér Tibor hangján. — így még nem tépett meg ez a Paláncz... . Az ügyelő' kéri a mikrofonon keresztül a fodrászt a jobb oldalra. Sallós Gábornak lesz egy gyors hajigazítása. Aztán kisül, hogy megölték Kutovot. s ezzel az első rész befejeződött. Visnyai Lászlóné, á kellékes, már készíti is a második rész kellékeit: bőröndöt, puskát, ku- cséberládát. Drámai gyorsasággal pereg a második rész. ahogy bontakozik ki a cselekmény, és közeledik a tetőppomt felé. A kulisszák mögött egyre többen várnak jelenésre, az ügyelő intésére. — Sokan halnak még meg? — Már csak ketten — feleli Nagy László — Vihor, meg Jarovoj hadnagy. Közben a színpadon lövöldöznek. Henkel Gyula pisztolyt szegezve rohan felém a túloldalról. Kissé kényelmetlen. Másodszor azonban már úgy érzem, meg lehet szokni. Olyannyira, hogy a bolsevikek győzelmekor magam is csatlakozom a „külső hang"- hoz, és társadalmi munkában kiáltom a kórussal: — Hurráááááü! — Nem tudom, hallották-e? Szerintem ez egy igen jó előadás volt... — Figyelem, előadás vége, kérem a szereplőket tapsra. Pista (ez a függönyhúzónak szól), vigyázz... Függöny: P.HOMCARP: / REJTŐ JENÓ/ 22. — Alázatosan jelentem a létszámot... Lihegve intette le a hadnagyot: , — Tartsa meg a létszámot! Gyerünk! Lámpást kérek, és előre, oda, ahol az a sok kis fény mozog... Majd én... Majd itt már rendszer következik ... illetve én megírom egy anzixon az uraknak. a Kongó mellé... Altiszt! Altiszt! Lefújni, maga gazember! Mit állítja nekem sorba a világ összes légió4 llműjsm *968. január 31., vasárnap nistáját! Rompez!... Bompez! Mint a számum vonult végig az erődudvaron. csörtetve, fújtatva, könyökhajlásba csapott kardmarkolattal. Sápadt, ijedt tisztek csoportja követte. Ott állt a mosókonvha előtt az őrség a közrefogott Galambbal. Mikor a magas vendég húsz lépés távolságra ért. a kapitány kardot rántott: — Vigyázz! Egyetlen zörejjel csapódtak össze a bokák, egyetlen süvöltéssel villant elő a tisztek kardia... Cochran lihegve. szó nélkül tetőtől talpig végigmérte őket, azután fel és alá futkosott egy ideig, Az egyik tiszt előtt megállt. Ez nyomban jelentett: — A létszám három. — Nem fontos ... A létszám meg fog változni... Úgyis leváltjuk itt az egész őrséget... Arról beszéli, kérlek — fordult a kapitányhoz —. hogy mi volt a gránáttal, hogv történt a riadó és ez a lövöldözés... Én ugyanis, kérlek, már több éve abban az illúzióban élek. hogy Afrikának az északi része megboldogult barátom, Lyautey marsall óta paci fikáivá van, viszont úgy látom, hogy Oranban éjszaka még riadók és lövöldözések fordulnak elő... Hát erről szeretnék, ha lennél olyan kegyes... Rompez! Tessék csak a tiszt uraknak hüvelyébe dugni a kardot, maid rövidesen sűrűn kihúzhatják a haza védelmére... Most pihenj! Mindenki!... Hát parancsolj, kérlek ... A kapitány tiszteletteljesen. de hangiában egy árnyalat hűvösséggel felelt: — Kérlek, excellenciás uram Valószínűnek látszik a feltevés, hogy ez az ember félelemből hamis riasztást adott le. — őrszem! — mondta Cochran- — Gyere ide! Miért lőttél?! Galambban meghűlt a vér. Ráismer. — Alázatosan jelentem, nem én lőttem. A sötétben egy ütés oly erővel érte a vállamat, hogy elejtettem a fegyvert. — Lámpát! — recsegte a táborszernagy. Maga ragadta meg a lámpát, és odavilágított Galamb arcába. Egy másodpercig bután nézte. Ráismert. De csak egv másodpercig látszott, hogy meg- hökken, azután éles hangon rászólt: — Add ide a fegyvered... Fehér papírt... — Belekotort a puska csövébe papírral. Azután megszagolta. — Ebből a fegyverből nem lőttek- Mutasd a vállad! Mi ez? Egész bizonyos, hogv meg kellett ismernie őt Cochrannak! Hát itt mindegy, hogy ő mint frakkos úr vagy mint közlegény jön elő? ... Micsoda ez? A táborszernagynak már egy arcvonása sem mutatja, hogy ráismert. Most odavilágít a vállára, ahol hatalmas véralá- futás látszik. — Valószínűnek tartod, kapitányom, hogy ezt a friss és roppant erős ütést öncsonkításból alkalmazta az ifjú, és utána kilőtte a fegyverét? A kapitány Latouret őrmesterre nézett, kissé álmatagon és szomorúan, de mégis valahogy úgy, hogy az őrmesternek a veséje is beleremegett. Néhány gyors kérdés következett: — Mikor állították ide? — Pont nyolc órakor. — És miért teljes menetfelszereléssel? — Mert reggel indul a századom. — tígy... roppant érdekes... — érdekes... — kiáltotta Cochran. — Szóval az egész Fort St. Thérése-ben csak egy század van. mert különben fel sem tételezem, hogy tízórás őrségre a menetszázadból állítanak embert... örparancsnok! — Alázatosan jelentem — állt élő Latouret —, ez az ember büntetés alatt álL szökésben volt tegnap. „Éppen őexcellenciája” — gondolta Galamb. — Ahá! Ahá!... — bólogatott Cochran- — Büntetés alatt áll... És így intézkedett a haditörvényszék ítélete. illetve a másik lehetséges eset szerint a mai parancsban benne volt ez a szokatlan büntetés...! Vagy csak úgynevezett őrmesteri bosszúról van szó?! Személyes ellenszenv egy szökevénnyel szemben?... És nincs tisztában az őrmester azzal, hogy ilyen helyen magányos posztot nem állítanak?!... Közlegény! Hogy nézett ki. aki megtámadott? — Nem láttam. Sötét volt — Hát nincs villany a mosókonyhában? Miért volt sötét? — Alázatosan jelentem, úgv szólt a parancsom, hogy a villanyt ne pazaroljam’ — Mii?!! (Folytatjuk) most! Odakint a nézőtéren összeverődnek a tenyerek, és a szereplők — azok is, akik meghaltak — meghajlással köszöntik az elismerést. Beszédtémák Aztán... nem telik bele fél óra. elcsendesedik minden a kulisszák mögött. Odakint felberreg a Miskolcra visszainduló busz. A publikum hazafelé a darabról és a szülészekről beszél. A színész a buszban hazafelé a darabról és a közönségről beszél. Az ügyelőről, a kellékesről, a függönyhúzóról, a színpad- mesterről, a fodrászról — rajtam kívül — senki... Kátai Gábor Nemzetközi zenei találkozó Egerben A Jugoszláviában megrendezett legutóbbi taláUiOZÓr. úgy döntötték a rendező szervek, hogy az 1968. évi program színhelye Magyarország legyen, annak is egy kisvárosa. így esett a választás Egerre. A találkozót április 22-től 27-ig rendezik meg. Nyitóhangversenyén egri kórusok Bartók- és Kodály-mű veket adnak elő. Sor kerül a Főszékesegyházban egy orgona- hangverseny megrendezésére is. amelyen az Egri Sz.mfo- nikus Zenekar működik köz*
