Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-21 / 17. szám

II bizalom próbája Mindenütt az országban a leggondosabb figyelem kísér­te a közvélemény reagálását az új fogyasztói árakkal kap­csolatban. A tapasztalatokat abban összegezhetjük, hogy két kellemes csalódás tör­tént Az egyik, hogy az em­berek többsége a jelenleginél radikálisabb árváltozások­ra számított, amelyek eset­leg érzékenyen érintik ház­tartásukat A másik, hogy a vezetés talán kevésbé pozitív megnyilvánulásokra készült fel — figyelembe véve, hogy az árstruktúra magasabb közgazdasági összefüggéseit nem mindenki érti meg kel­lően. Mindenesetre a fo­gyasztói árreform — még az összességében kedvező egyenleg mellett is — komoly terhelési próbája volt a meg­értésnek. Oktalanság lenne azonban nem venni tudomásul, hogy a megértésben, a fegyelme­zett és nyugodt magatartás­ban egy mélyen gyökerező politikai bizalom, s az új mechanizmus távlatait illető optimizmus nyilvánult meg- Ilyen nagymérvű és a zsebet közvetlenül is érintő operá­ció még egy gazdaságilag igen erős országban is kocká­zatokkal jár, sőt nyugtalan­ságot kelthet Tények bizo­nyítják, hogy nem volt szá­mottevő árufelvásárlás, a ta­karékbetét-állomány pedig kedvezőbben alakult mint az elmúlt esztendő heteiben. A gazdasági keringés egyetlen napra se került „vértolulá- sos” állapotba. Az emberek, bár kíváncsian, de teljes nyugalommal igyekeztek tá­jékozódni az új árakról. Nos, ezt annál is inkább értékelni keil, mert tudjuk, hogy számosán mint egy bianco-csekket „írták alá” az intézkedéseket Azaz, nem annyira a gazdasági reform mélyebb összefüggéseinek ismerete, mint egy hosszabb időszak megnyugtató poli­tikai tapasztalatai késztet­ték őket arra. hogy bizalmu­kat nyílvánítsák a párt és kormány irányvonalával kapcsolatban. A támogatás félreérthetetlen jele volt ez, passzív, de mégis nagyon ér­tékes formában. A gazdasá­gi reform ugyanis, mint az elmúlt hetek e tanúsága is bizonyítja, nemcsak pénz­ügyi és árutartalékok fede­zetére építkezik, hanem er­kölcsi fedezetre is. Van ugyanis egy ellentmondás, amellyel a reform kezdeti szakaszában különösképpen számolni kell. Mégpedig az, hogy a reform egésze, s ha­tásának kibontakozása hosz- szú távú folyamat. Előnyei, bár mind jobban érezhetővé válnak, teljességükben csak lassan tárulnak fel, s addig­ra szinte beépülnek a köztu­pasztalatokká válnak- Viszont az első időszak, a korrekciós jellegű, módszerváltó, szer­vezeti mozgásokat feltétele­ző szakasz az egyén szemszö­géből esetleg — átmenetileg — különféle nehézségeket is támaszthat. Ilyen feltétele­ket csak úgy lehet vállalni, ha a vezetés biztosan maga mögött tudja az ország né­pét. és a legfőbb kérdésben válóban cselekvő egység nyil­vánul meg. A bizalom egyébként más értelemben is fedezetül szol­gál a kezdő időszakban. Ká­dár elvtárs a Központi Bi­zottság novemberi ülésén utalt arra, hogy a Központi Bizottság, a kormány, a köl­csönös bizalom alapján dol­gozik azzal a két-háromszáz- ezer vezetővel, akinek a pártban, a szakszervezetek­ben. az államigazgatásban és a gazdasági élet különböző posztjain kell felelnie a re­form végrehajtásáért. Tudni­illik a feladatok olyan ter­mészetűek, hogy azok eldön­tésébe, végrehajtásának meg­szervezésébe a dolgozók mil­lióinak gyakorlatilag nincs módjuk beleszólni. Legalább­is közvetlen és operatív mó­don nincs, mert helyzetük, informáltságuk foka nem en­ged megfelelő betekintést a kereskedelem, az ügyvitel, a műszaki elhatározások ki­alakításába. Folytatni fogjuk és folytatni kell a felvilágo­sító és meggyőző munkát a reform lényegéről, s kérni hozzá a dolgozók támogatá­sát. A fő felelősség azonban a vezetőkön van, akik isme­rik az összefüggéseket, s tisztában vannak vele, hogy döntéseik következményeit a termelő kollektívák, végső fokon az ország lakossága vi­seli. Természetesen e bizalom­nak objektív alapja és meg­nyugtató biztosítékai kell le­gyenek, mert ez a reál politi­kában mindig fontos szabály. Senki nem kívánhat vak bi­zalmat és nem követelhet támogatást, ha nincs rá tár­gyi alapja, ha nem ésszerű a kockázat, és nem szorították minimális határok közé a bi­zalmatlansági tényezőket. A párt és a kormány mind a maga, mind a dolgozók szem­pontjából gondosan megőrzi ezeket a biztosítékokat- A gazdasági élet ellenőrzésével szilárdan kézben tartja az árak és bérek egyensúlyát, az állami hitelek legcélsze­rűbb felhasználását, a ter­melési és fogyasztási tenden­ciákat befolyásoló eszközö­ket Kétség Sem férhet hoz­zá. hogy ezeket — a reform el­veinek megsértése nélkül — alkalmazza is. valahányszor azok a fogyasztók, vagy a termelés érdekében szüksé­gessé válnak. Hasonló módon kézben tartja és alkalmazza a párt a politikai ellenőrzés eszkö­zeit és biztosítékait. Vagyis céltudatos káderpolitikát folytat, arra törekszik, hogy a vezetők kiválasztásában, a megbízatások, kinevezések során a szocialista érdekeket szolgáló, egységes szelekció menjen végbe. Más szóval: biztonságot nyújt mindazok­nak, akik beosztásukban hű­ségesen és becsületesen, az új követelményeknek eleget té­ve dolgoznak, s képesek jól közvetíteni a párt gazdaság- politikai elgondolásait és változtat ott, ahol a vezető netalán gátolja az előrehala­dást, s megfelelő támogatás mellett se képes eredménye­ket felmutatni. Megingatha­tatlan elvek vannak abban is, hogy maximális mérték­ben össze kell hangolni a há­rom érdektípust: az egyén, a termelő kollektíva és az egész társadalom általános, fő érdekeit. Figyelembe kell venni mindahányat, de soha nem szabad az általános, társadalmi fő érdekeket a ki­sebb közösségek, vagy az egyén pillanatnyi érdekei alá rendelni. Az új mechanizmus ellen­őrzésének. eredményei elbí­rálásának politikai és gaz­dasági értékmérői a dolgozók oldaláról is megvannak. Most csak az kell, hogy mi­nél szélesebb körben tuda­tában legyenek azoknak. Nyomon kövessék a terme­lékenység alakulását, az elő­állítási költségek leszorítását, az áruminőség javítását, a választék bővítését, s tapasz­talataiknak megfelelően rea­gáljanak azokra. Számon kér­jék a reform politikai-erköl­csi céljainak megvalósítását, azaz a jövedelmi-elosztás szocialista elveinek betartá­sát, az üzemi szervezettséget és munkafegyelmet, a ter­melő kollektíva jobb tájé­koztatását és a sorsukat érin­tő kérdések előzetes megja­vítását- Habár a reform szakkérdéseinek megoldása a vezetőkre hárul, az általá­nos tapasztalatok alapján van mód rá, hogy a dolgozók is helyes irányba tereljék, s demokratikus intézményein­ken keresztül ellenőrizzék, ami az országban történik. Rózsa László Hogyan kezdtek hozzá az új mechanizmus megvalósításához? V több szakmunkásra van szükség húsz százalékkal több nyereség 1 RFDMIÍDII! DtliVilDil! N húsz A vállalatok most nemcsak az új év új feladataira ké­szülnek, hanem a gazdaság­irányítási reform sok és lé­nyeges változást hoz a válla­latok gazdálkodásában. Üj lehetőségek adódnak, más­részt a régi problémák új módon vetődnek fel. Ki ho­gyan kezdett hozzá az új me- cahnizmus megvalósításához? Milyen lehetőségeket látnak, milyen célkitűzések érlelőd­nek és milyen problémák je­lentkeznek a vállalatoknál? Ezekre a kérdésekre kértünk választ. Először Kócza Imrét, a Finomszerelvénygyár igaz­gatóját kerestük fel. Űj vonás és a gazdaságirá­nyítási rendszer korszerű tervezési módszerét jelenti, hogy felügy elei szervétől 1968- ra a Finomszerelvénygyár sem kapott kötelező tervmu­tatót. Az új mechanizmus szellemében fakadó szempon­tok. országos határoztok és rendeletek szerint kezdik el az idei munka szervezését. — Az önállóság adta lehe­tőségekkel éltünk, oiadku ta­tást végeztünk és már 1967. szeptember—októberében kü­lönböző terwariációkat készí­tettünk. Számítások, elemzé­sek után a különböző variá­ciók bírálatát november 16- án tárgyaltuk és ennek alap­ján a vállalat elkészítette ter­melési programját, önmaga határozta meg tervmutató't. A piac igényeit és az üzemek adottságait igyekeztünk leg­jobb tudásunk szerint fel­mérni és az előterjesztett va­riációkból azt fogadtuk el, amely a vállalatnak kellő szintű nyereség elérését tette lehetővé Az 1968-as program húsz- százalékos termelési felfu­tást jelent. Ez jelentős, hi­szen tavaly is 20 százalékkal« termeltünk többet, mint 1966- ban De az idén nemcsak a termelést, hanem a nyereség összegét is 20 százalékkal nö­veljük. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozókat eddig meg­illető béren kívüli juttatá­sokat a vállalat továbbra is biztosítsa, sőt. szerény mér­tékben növelje. A tervezett eredmények el­érése megengedi, hogy a bé­reket az előző éveknél na­gyobb arányban emeljük. Jelentős bérrendezéseket ter­vezünk a szállító- és a rako­dómunkásoknál. Azok az üze­mek, amelyek a kitűzött nye­reségen túl többletnyereséget érnek el, azok év végi része­sedése több lesz. A második, vagyis az 50 százalékos ka­tegóriába sorolt dolgozók ré­szesedése sem lesz egyenlő. hanem a vállalati eredmény növelésére gyakorolt hatás szerint 30—60 százalék kö­zött változik. Az export aránya az idén lényegesen nem változik ugyan, de jelentősen növek­szik a gépiparon belüli koo­peráció. Egy-két elemmel bő­vül a Diesel-e! em-gyártás, ez egy hosszabb távú program része, és a svéd MECMAN- cégnél kötött kooperációs szerződés alapján ebben az évben megkezdjük a pneu­matikus automatika-elemek gyártását. Mindez gondos üzemszervező munkát Igé­nyel és az eddiginél több jól képzett szakmunkásra, főleg esztergályosokra és lakato­sokra van szükség. A Finom- szerelvénygyámak egyik alap­vető problémája az. hogy az eddiginél több és jobban kép­zett szakmunkásra van szük­sége. A másik fontos feladat az, hogy. az üzemek reális termelési és nyereségtervet kapjanak. Ez az előfeltétele annak, hogy jól érvényesüljön az ösztönző bérezés, A Finomszerei vénygyárban az év elején késedelem nél­kül hozzáláttak a feladatok megvalósításához. A célkitű­zések helyességét majd a gya­korlat fogja bizonyítani F. U Emeletes álmok Egy kis túlzással azt lehet­ne mondani,' hogy Gyöngyö­sön egymás után emelkednek a magasba azok a társashá­zak, amiket a fiatalok önere­jükből építenek. Persze, a városi KISZ-bizottság támo­gatása nélkül aligha lenne ez így. de még egy sor szervnek is közre kell működnie a si­ker biztosítására. Azt mondtuk az előbb: egy kis túlzás. Méghogy egy­más után emelkednek? Néz­zük csak! Ebben az évben összesen három társasházba költözhet be 66 család. Az első háromszintes épület át­adását május 1-re tervezik. Jövőre pedig még két társas­ház készül el, az egyikben ti­zennyolc, a másikban hu­szonegy lakás várja az ifjú tulajdonosokat. És tegyük hozzá az előbbi­ekhez. hogy az első sikeres kezdeményezésen már túlju­tottak a gyöngyösi fiatalok, ott áll a Kossuth Lajos utcá­ban az az épület, amelyben 27 ifjú család talált otthonra. Hogyan sikerül mindezt el­érni, kérdeztük meg Bata Józsefet, a városi KISZ-bi- zottság titkárát? — Nem volt könnyű, beval­lom őszintén — kapjuk a vá­laszt rövid gondolkodás után. JJlibt kerül a kávé.? datba, magától értetődő ta­<*m4»mm*mí«ííwm«m*«m***«**«m*«móó*Mó*«,M,**«,**«w*?*****«*m*m*w jeti mindig azzal szá­molni. de van olyan hely is, ahol a kávé árához semmit sem számolnak hozzá sőt a kávé ára... — magya­rázza a felszolgálónő hallatlan magabiztos­sággal, miközben ke­serűen állapítom meg magamban, hiába volt minden beképzelt ön­teltség. hiába volt elis­merésben részem a nem euklédeszi geo­metria kidolgozásában, ez nekem magas, ezt én soha nem értem meg... Én oly korban szület­tem, amikor egy áru ára még akkor is annyi volt, amennyi volt, amikor nem is volt. — Hozzon egy pohár szódát... — Kérem. máris... csak még azt mondom el, hogy nálunk egy pohár szóda ülve, vagy állva... — mondja és mondja a kedves, mi­közben sírva borulok az asztalra én, az egy­kor büszke ember. Ó. ha most lehetnék óvodás! (egri) Bementem kedvenc eszpresszómba. ahol kávét kérvén közölték velem, hogy nagyon jó helyre jövök, mert itt ülve is álló, illetve áll­va is álló fogyasztást kell fizetnem a ká- vért. ami így természe­tesen olcsóbb, mintha olyan presszóba men­nék, ahol állva álló, — ülve ülőárat számolná­nak fel nekem az előb­bi esetben is drágább, de amúgy még inkább drágább kávéért. Mikor ezt így el- monták nekem, egy pil­lanatnyi türelmet kér­tem. mert nem szere­tek hebehurgya módon véleményt mondani a dolgokról, előbb végig kell gondolnom az egé­szet, amit hallottam, s ha végiggondoltam, meg kell értenem, s ha megértettem. akkor értékelnem kell a hely­zetet a józan realitás szemvontjai szerint, ^melyet mindenkor iy fontosnak tartot­tam a magam számára ítéleteim meghozatalá­ban. Tehát a dolog úgy áll a kávéval, hogyha itt ülük és ott állok, akkor egyformán fi­zetem a kávét, azaz­hogy mégsem, mert itt a kávé ára állva is ugyanannyi, mint ülve, ott pedig állva olcsóbb, mint ültre, illetőleg ül­ve drágább, mint itt állva és ülve... Nona... semmi ide­gesség, semmi veríték a homlokon. A dolog nagyon egyszerű, hi­szen éppen most ma­gyarázta el nekem ez a kedves felszolgálónő, aki minden bizonnyal nem Einstein leánya és jelenleg sem tanít a matematikai tanszéken kávészámítási alkalma­zott matematikát. Na ugye... Tehát, ha én itt le­ülök, hogy megigyak egy kávét, akkor keve­sebbet fizetek, mintha ott ülnék le meginni egy kávét, illetőleg, ha ott állva megiszom egy kávét, az olcsóbb, mintha ott ülve innék egyet, míg itt, ha állok, akkor a kávé ugyebár éppen annyiba kerül, mintha ott á\lnék, il­letve itt ülnék. Ez ed- dia tökéletesen világos: Ha tehát az itteni ál­ló és ülő kávét x-nek és y-nak veszem, akkor az ottani ülő és álló ká­vá 3? és jf. amelynek a nevezőjében én va­gyok. s a velem bezárt szög tangense úgy aránylik a kávéspohár pi-jéhez, miként 3? aránylik az xf-höz, azaz­hogy mégsem... Vagy hogy is van? Pedig minden olyan világos volt, az előbb el is mondtam magam­ban. Tehát a dolog úgy áll a kávéval... semmi idegesséq. fő a nyuga­lom..., hogyha itt ülök és ott állok... Hol a fe­nébe is állok én...? Ja igen, — ott. De miért állok én ott, amikor itt ülök. bár valami olyat mondott ez a kávéfel­szolgáló matematikai zseni, hogy teljesen mindegy, ülök-e vagy állok, mert a kávé ára itt egyforma, ha ott nem is. mert ott... — ...és tetszik tudni, aztán van olyan is, ahol a kávéhoz rögtön hoz­zászámolják a zenés felárat, hogy ne kell­Azt mondhatom, menni kell utána, nem szabad a nehézsé­gektől megijedni. — Mások nem is segítet­tek? — Dehogynem! A tanács készségesen juttatott hozzá bennünket a telekhez. Az OTP minden tőle telhetőt megtett. Név szerint Vecséssy Cyulánét említeném, aki állan­dóan szakmai tanácsokkal lá­tott el bennünket, mert a pénzügyek elintézéséhez erre nagyon nagy szükségünk volt. — A tervek és a kivitele­ző? — A terveik? Racskó Gyu­la, az állami építőipari vál­lalat mérnöke sietett a segít­ségünkre. Nemcsak az adap­tálások meggyorsítását kö­szönhetjük neki. hanem az egyedi tervek elkészítését is. Ö és a társai sokat tettek céljaink eléréséért, méghozzá társadalmi, munkában. A ki­vitelező pedig...! — Sok gondot okozott? — Eleinte kétkedve men­tünk a Mátravidéki Építő- és Száki pari Ktsz-hez. Né­hány évvel ezelőtt még rossz hírek keringtek a ktsz-ről. A valóság...! Nagyon kelleme­sen csalódtunk. Mindent meg­tettek. ami tőlük tellett. — Jó véleményük van a ktsz munkájáról a lakástulaj­donosoknak is? — Elégedettek, csak ezt mondhatom. — Ezek szerint tehát: min­den nagyon egyszerű dolog? — Nem egészen. Igaz. a se­gítőkészség sehol sem hiár.v- zott, akárhová mentünk. De esy ilyen építkezés lebonyo­lítása elég komplikált. Kez­detben voltak olvan nap­jaink is, amikor már majd­nem az elkeseredés lett úr­rá rajtunk. Ha azt gondoltuk. most már minden rendben van. kiderült, még ezt vagy azt kell elintézni, ilyen vagy olyan engedély, jóváhagyás szükséges. — Mi tartotta a lelket a fiatalokban? — Az a tudat, hogy az ott­honukat építik. Megvallom, a KISZ-bizottság vezetőinek is időnként csak ez a gondolat tudott reményt adni. Hiába, a „tanulópénzt’ mindenütt meg kell fizetni. — Milyen az érdeklődés a további építkezések iránt? — Olyan mértékű, hogy csak győzzük a kielégítést. Előre láthatóan még husszú éveken keresztül építhetjük a fiatalok társasházait Gyön­gyösön. Újabban már egy- egy üzem is kezdeményez ilyen építkezéseket a KIS2- bizottság támogatásával, mint az állami építőipar, az Egye­sült Izzó. a kitérőgyár, az építőipari ktsz. Mi a tanulsága a gyöngyö­si példának? Sokan ugyanis azon csodálkoznak, miért megy minden olyan jói Gyön­gyösön, amikor a megye egyéb helységében a fiatalok tór- sasház-építési akciója holt­pontra jut. Nem nehéz a választ meg­találni. Igaz. ezeknek a tár­sasházaknak az építkezése már „sínen van” Gyöngyö­sön. Amíg azonban eljutot­tak Idáig, nagyon sok energiá­ra, türelemre, kitartásra volt szükségük. A fiatalok nem csüggedtek, győzték a küzdel­met, mert időnként ilyen jel­leget öltött a paragrafusokkal vívott harc. minden segítő szándék ellenére. Maga az elhatározás, a lel­kesedés tehát kevés, szinte minden a makacs türelmen múlik. (g. molnár) Növényvédők konzultációja Szombaton véget ért Keszt­helyen a dunántúli növény­védők háromhetes konzultá­ciója. A megjelent neves szakemberek ismertették a legfontosabb tennivalókat azzal kapcsolatban, hogy ja­nuár 1-től kezdődően betil­tották a tiszta klórozott szén- hidrogén hatóanyagú növény­védőszerek, így többek között a DDT, és a HCA használa­tát. Helyüket elsősorban a szerves foszforész1 erek fog­lalják el, amelyek gyorsab­ban ölő szerek emezeknél és néhány hetes várakozást idő után nyomtalanul e'tünnek a növényi szövetekből. E sze­rek kezelése azonban nem ve­szélytelen, ezért helyes hasz­nálatukra össze kell fogniok a növényvédőknek, ember- és állatorvosoknak egyaránt. Ellenszereiket már minden gyógyszertárba eljuttatták. A konzultáción megtár­gyalták azt a problémát is. hogy hova tegyék a megma­radt, fel nem használt szere­ket. Javasolták: jelöljenek ki növényvédőszer-temetűket. 1968. január 21„ vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents