Heves Megyei Népújság, 1968. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-20 / 16. szám

J Emlékezés ! Gábor Andorra ftj éháiiy esztendővel ezelőtt egy tekintélyei fo- lyóirat megkérdezte olvasóit: mit tartanak az év legjelentősebb könyvének? A válaszokból az derült ki, hogy a folyóiratokban és könyvalakban megjelent riport- regények „viszik a pálmát”. Vagyis, az irodalom „közvet­lenül közérdekűi, leplezetlenül publicisztikai hajtása bi­zonyult a legerősebbnek. Gabor Andor halálának 15. évfordulója ismét esaink- be juttatja ezt a bizonyos körkérdést, mert munkássága jelenti a magyar irodalomban azt az életművet, amelyben elválaszthatatlanul megvalósult a publicisztika és a ha­gyományos értelemben vett szépirodalom egysége­Előveszem egyik kötetét — nem. sokkal halála után adták ki — s a címlapról tintakék, zord betűkkel bemu­tatkozik a cím: Összegyűjtött cikkek. Mennyit tud ártani egy ilyen cím! Ilyent még az összegyűjtött- műveknek sem szabad ad­ni, mert azok is az aivasónak készülnek. Ha az olvasó mé­gis fellapozza a könyvet, hamar megállapítja érdemes ’•- volt Mennyi remek cím a cikkek, a napilapok bezsúfolt h kis irodalmi miniatűrök előtt! — Halottak arcai, A csóti "purga tórium, Lopják a csontból a velőt, Horthy kertje, Gábor Andor a címadásnak is művésze volt. S a ragyogó cím után nem következnek érdektelen, a holnap számára hatodrendű dolgok; még nem a „halha­tatlanság” számára írt cikkecskéi, karcolatai sem eresz­kednek le az átlagszürkóhez. 1920 szeptemberében írta a Szeptemberi emlék-et, —- Horthy ék vizsgálati fogságában, a Markó utcában. Egy jsa. anyaországtól elszakadt” pozsonyi szerkesztő kért tó­ié kéziratot, amely a „kívülrekedt” magyaroknak azt hir­detné. hogy Magyarországon „élni, élni! mily édes, mi szép!” — nem úgy, mint a „raboknak”, akik az utódállam fennhatósága alá kerültek. — „Virágot a virágnak — mondja Hamletnek valaki, miközben virágot szór Ofeha sírjára” — írja válaszlevelében Gábor Andor, s megokol­ja. miért nem tud utánanézni, ki is mondja ezt a Shakes- peáre-drámában- Aztán következik egy Shakespeare^ le­vél: a Magyarországon „élni, élni! müy édes, mi szép” — az ország teteme felett mondott Antoniusz-beszéd. A hely­zet is antoniuezi és shakespearei: a szerkesztő arra kéri Antoniusz-Gábor Andort, hogy éltesse Magyarország — Caesar gyilkosait. í/ s Gábor Andor is elmondja a temetési beszé­det. Látja a férfit, akit nyolcán ütnek puska­tussal, a nőt, akit nem kékre, hanem feketére vernek, s a másik nőt. aki megőrül a félelemtől. De kimondja ő is, hogy „Brutus derék, becsülete férfiú, s a többi is mind, mind becsületes”, hiszen ,A pozsonyiak, nagyon-nagyon vidámat szeretnék írni önöknek: Láttam egy embert, aki mezítelen volt, mint Krisztus, a vér csörgött félrelógó homlokából és széttárt két karjának csuklójából, s hörög­ve tántorodott a halálba, elmeredt szemeim előtt... Jó pozsonyiak, ahol öt éjszakát töltöttem, tetvek, poloskák és rendőrtisztek között, a puszta földön, mely ha mégoly kemény volt is, vajszerűen puhának tetszett azoknak a szivéhez kénest, akik körülöttem a jogrend helyreállítá­sát .r~ák •.. Már ezentúl én vidám író leszek, a i ler a vidámak közül, s hangosan fogom dicsőí­! teni az anyaországot, s rajongani fogok kultúrájáért, ■ amely vasi cs és vasajtó mögött tartja a magyar írót, aki­re szavát. Önök, naív emberek, hallani akarják”. Eidaioiia az új magyar Mária-siralmat, dalban, san­zonban írja meg a Körmagyar-t. Összeszorul a torok a nyomorúság, a kegyetlenség láttán; de ő arra kényszeríti, hogy kinyíljon, adja tudtára országnak-világnak, milyen sors vár Horthy-Magyaro-rszágon a dolgozó emberre, A z első világháború előtt népszerű író volt. Az emigrációban fenyegették, zsarolni próbálták: ’s makulátlanul tiszta magatartásával kiharcolta, hogy to­vábbra is Magyarország egyik legnépszerűbb írója, újság­írója legyen. <K. J .) *f'í£m/&**u**x Vadölő A felszabadulás oca ez a második hozzánk érkezett in­dián film. Igyekezete, hogy a Szemlékkor ,4ndiántads”-ért Lelkesedő romantikáját, a kedvelt cooperi történetek izgalmakkal teli légkörét új­ra , .közkinccsé” tegye, többé- kevésbé sikerrel járt. A több fogalmában értendő ez is: végre újra láthatunk ilyen filmet. Szép filmet! Mi volt a szép? Otto Ha- nSsch gyönyörű természeti feL vételei talán a főszerepet ját­szatták, s úgy tűnt nem a kép állt a történet szolgálatában, hanem fordítva: a szereplők statisztáltak az égbenyúló sziklákról, a komor erdőkről, a sebes sodrású folyókról., az enyhén fodrozódó, hatalmas tóról készült felvételeikhez. Dicséretes az is. hogy a film cselekménye döntően hű ma­radt Cooper regényéhez. Ebből persze az ie követke­zik. hogy a könyv ismerője a különösen drámai pillanatok­ban a megoldáshoz több ma­gyarázatot kér: gondolok itt Tom Hutter halálára, és val­lomására. Ami a főhőst Nagy Kígyót illeti. Chingachgook- crt, vagyis, Gojko Mitics-t il­leti, sajnos, a közönség majd minden egyes pillanatban meg volt győződve arról, hogy a halálveszély csak vicc; hiszen figurája, óriási izmai már aránytalan különbséget tetteik a kissé nyeszLett ellen­felei rovására. Egyszer érezte az ember meggyőződéssel, hogy itt már komoly hajók lesznek: amikor a kínzócö- löphöz kötött utolsó mohikán körül egy nagyszerűen ko- reografált. igen jó zenével aláfestett ijesztő táncot iáirt az indián-csapat. Itt jegyzen­dő meg, hogy a táncok. ■ a film zenéje minden - elisme­rést megérdemelnék! Voltak fölösleges jeleneteik: gondolok néhány erődbeli epizódra (a kapitány és a zászlós párbeszédei, jelenetei), és voltak .gyengébben megfo­galmazott figurák: Judith, és Malom maradványok a Báthory Barlangban A fővárosi tanács barlang- kutatói téli táborozásuk so­rán a hárshegyi Báthory bar­langnak újabb szakaszait tár­ták fel. Szemben az eddigi megállapításokkal — amely szerint e hatalmas, hévízvaj- ta barlangrendszer — az ős­kori embernek lakóbarlang- ja, majd a középkorban .a közeli, budaszentlőrinci pá­los barátoknak vasbányája volt, az újabb felfedezés art bizonyította: a barlangnak olyan, még a jégkorszakban eltömődöt+ szakaszai is van­nak. amelyeket sem az őskor embere, sem a középkor vas - . bányásza nem ismert. Az újonnan feltárt szaka­szok érintetlen cseppkövét; ‘ ásványokat rejtenek, s a bar- I lang bejáratától mintegy 50 méter mélységig terjednek A régebben feltárt, s mór a középkort vasoáinyához kapcsolódó részben a kuta­tók, egy éreörlő kőinalom ma­a címszerepben játszó Rolf Römer. Drahota Andrea Wall. tawaíi,. szerepében és Johan­nes Knittel Hasadt Tölgy szerepében viszont valóban cooperi indiánt alaikítottak. A film — hibái ellenére is: —érthető közönségsikert arat. s ez azt a kívánságot érleli a ; nézőben, hogy mutassanak be még több hasonló, vagy jobb i produkciót. (kátai) | radványait is felszínre hoz­ták. Ez a Báthory barlang gazdag vasérc-telérei egyet­len emlékei fővárosunk egye­düli középkori vasbányájá­nak. Egy szürke kalap a fűben . . Göndör „alibije" Közönséges nap a recski kocsmában. Sűrű füst és ita­lok keveredett szaga. Egy szürke kalapos férfi páljnkát kért s mindjárt be­lekóstolt poharába. Az ablak mellől három fiatal férfi fi­gyelte. Egyiküket, a göndör hajút, ismerte, a másik ket­tőt. a füstös képűt és a sző­két is látta már a faluban. A szürke kalapos köszönt és távozott, s gyalog indult hazáig. Nem hosszú az út, jó negyed óra a Kanázsig. A töltésen haladt. Elhagy­ta a malmot, a futballpálya mellett járt. Futó lépéseket hallott háta mögül- Alig for­dulhatott meg, csontos ököl vágott az arcába, szeme kö­zé. Lehemperedett a töltés­ről, rárohantak, térdeltek. Védekezni sem tudott, fojto­gatták, kezét csavargatták. s csak úgy záporoztak testé­re a kemény ütések. Egyik támadóját felismerte. „Gön­dör” volt. „Mit akartok? Ne bántsatok..Vak sötétség­be zuhant. K- József ma sem emlék­szik, mennyi ideig bevert eszméletlenül a töltés mellett. Véresen, tépetten tántorgott haza. Szirénázó mentőautó, kórház. A diagnózis: agyráz­kódás, súlyos arczúzódás, al­só állcsontrepedés. Egy óra múltán már a rendőrség nyomozóinak zseb­lámpái villogtak a vasúti töl­tés mellett, ahol a rablótá­madás lezajlott. A csaknem végzetessé váló esemény szín­helyén megtalálták az árul­kodó nyomokat, az áldozat holmijait. Egy szürke kalap hevert a fűben. Odább a ga­lagonyabokor mellett a fény­hevert képes gyári belépő, szétszó­ródott aprópénz, gomb a téli­kabátról és az ingről, s a vé­res nyaksál. Ami nem került elő: a karóra és a papírpénz, 70 forint. — Nem tudok semmiről- Abban az időben feleségem­mel a kisvendéglőben vol­tam... Együtt mentünk ha­za — mondta a rendőrségen „Göndör”, Radics Béla. A másik útonálló, Bara­nyi István sem emlékezeti előbb semmire. Lakásán egy véres törölközőt találtak. Abba törülte a kezét a rabló- támadás után. s úgy folytat­ták az ivászatot tovább. Ba­ranyai és a rabló triász utol­só tagja, Váradi Jenő, a „há­romlábú”, záróráig maradt. Büntetett előéletűek mind­hárman. A göndör Radics tartásdíj nem fizetése miatt volt elítélve kétszer, három- napot ült is- Váradi, a „há­romlábú” tolvajkodott. Bara­uyWWV^n^Wwvwv/wvwu P.HOMfARP: / REJTŐ JENÓ/ Vajon mit csinál mosó jí Colette. gondolta. igazán proton eszmetársítássai, egy párizsi táncosnővel kapcso­latban. Ezzel még beszélt iá- mielőtt elutazott... Nagy reccsenés! _ Most ú jra lekapja a pus­kát, és a sarok felé forduL ij Azután döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan felé­li je... A vállát érte az irtóza- !i tos ütés, pedig a fejének || szántak. Előredöfött, de le­vegőt ért a szurony. Közben 4 Mmw$M január 20,, szombat Galamb is kívül esett a fény­körön, és a kilencedik hä” lőtt második irtózatos ütése sem találta a fejét, csak val­lom sújtotta. Fájdalom hasí­tott a karjába, kiejtette a fegyvert, és most tudta, hogy a harmadik csapással szem­ben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csa­pott le, mert... ... Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dör- rent! Nyűt a mosókonyha aj­taja, és a kilencedik halott kiugrott, menekült... Ott fut aj árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant... „Trará! Trará!” Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utá­na a vezénylő altiszt har­sány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy har­minc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az erdő felé ért. tétovázás nél­kül átvetette magát az ala­csony kőkerítésen... A kilencedik „halottat” el­nyelte az éjszaka sötétje. Mir« Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező be­népesedett. Jött az őrség ace- tilénlámpákfcal és futólépés­ben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, ro­hanva csatolták a derékszí­jukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kísé­retében. Latouret őrmester rohant legelői, és a legvéresebb fii* kőzetben kellemesebben érezte magát, mint pillanat­nyi lag. Az őrmester nagyot kiál­tott: — Vigyázz! A mosókon yhába kirendelt poszthoz érteik, aki sapka nélkül áll, és a hal kezében fogja a fegyvert — Közlegény! — Alázatosan jelentem: körülbelül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárgy- gyal többször megütött, és el­szaladt — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mo­sókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — szi­szegte fogai között a kapi­tány, mert ennyi botrányos rejteU*» és disznóé* egy kaszárnyában példátlan volt — Alázatosan jelentem, ka­pitány úr, a posztoló fickó félt és megrendezte ezt a heccet a lövöldözéssel. Ez az alak amúgy is megszökött, dacára annak, hogy én párt­fogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő... ,»A körösztanyád” — gon­dolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta «volna a vizsgálatot, olyasva­lami történt, amitől a kapi­tány jobban megrémült, mintha a nyolc halott egy­szerire felkelt volna, hogy még egy pipadohányt elszív­jon- ezen a világon. Ugyanis a kapuőrség altisztjének har­sány hangja ismét belerikol­tott az éjszakába: — Fegyverbe! Fegyverbe’. És felharsant a trombita, de nem riadót fejt, hanem sorafcioeátU Ez egy feljebb­való érkezését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a riadót, ezer átkot ordítva Ugrott ki az ágyból, hogy „ez a sze­métdomb, ez a gyarmati had­sereg szégyenfoltja, hát mi ez, kérem?!... Előretolt hely­őrség a sivatagban?!... Ez nem Oran volna? A legfel­sőbb katonai törvényszéknek és a gyarmati hadsereg had­testparancsnokságának a székhelye? Na várjatok! Na várjatok, ti bohém, katona- ruhába bujtatott civilis­ták...” Ilyeneket lihegett, miközben,, magára kapkodta az uniformisát, és a felesége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát. — Hallgass, Jozefin! — ki­áltozta zordan a feleségére. — Te vagy az oka az egész­nek! Mert az örökös vendé­geskedés elveszi az időmet attól, hogy ezeknek az elhí­zott lógósoknak a körmére nézzek... Ezek azt csinálják, amit akarnak!... De ennek vége lesz, Jozefin!... Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétet­tem! ' — Ne idegesíts már! Nem miattad kell a kardom!... Antoine! Antoine! A sofőrt... Gyerünk! ... Mikor az autó tülkölve nekihajtott az erőd bejárójá­nak, elhangzott a „fegyver­be” kiáltás, megszólalt a trombita, a széles rácsos ka­pu mindkét szárnya kitárult, és a tiszteket távoli helyőr­ségek sötét előérzete nyo­masztotta... — Eltalálta, műsor utama lőtt? nyi pedig szurkolásért ka­pott börtönt. Hamarosan újra a bű-óság előtt kell felelniök. Kirabol­tak egy embert. Csanem agyonverték. Egy karóráért és 70 forintért, (pataky) KÉPREGm váLTozm rtBR.4m (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents